Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

4 Vasárnap. 1981- október 18. Múzeumi és műemléki hónap '81 Néprajzi hét Szegeden Az idei múzeumi és mű­emléki hónap keretében Szegeden hétfőtől a néprajzi lesz a főszerep. Holnap, hét­főn délután 5 órától a Mó­ra Ferenc Múzeum díszter­mében tudományos ülésen számolnak be a múzeumi hálózat szakemberei nép­rajzi témájú kutatási ered­ményeikről. A program so­rán dr. Ferenczy Imre: A szegedi boszorkányperek hl­edelrni vonatkozásai és a magyar néphit; Felföldi László: A dél-alföldi szer­bek szokáshagyományalról; dr. Juhász Antal: A réti mészkő kitermelése és fel­használása a Duna—Tísza­kttze déli részén; Szenti Ti­bor: Gabonatárolás a vásár­helyi tanyákon; T. Knotik Márta: Makói viseletek a századforduló környékén; Juhász János: A karácsonyi asztal ételei a csongrádi táplálkozásban; Nagy ibo­lya: A szentesi kubikosság élete és dr. Tóth Ferenc: Egy hagymás család életút­ja címmel tart előadást. A Közművelődési Palota Kupola-galériájában október 23-án, pénteken délután 5 órakor Csákvári Nagy Lajos fafaragó kiállításának meg­nyitójára kerül sor. Októ­ber 25-én. vasárnap délután 2 órakor Algyöó a főszerep, bemutatják a község törté­netét, népéletét, s föllép az algyői népi együttes is. Az MHSZ aktivaértekeziete Tíz év alatt csaknem fél­millióan szereztek gépjármű­vezetői jogosítványt az MHSZ-tanfolyamain — je­lentették be szombaton az MHSZ gépjármű-kiképzési osztályának szakági aktívaér­tekezletén. A Kertészeti Egyetemen megtartott ta­nácskozáson értékelték az elmúlt tíz esztendő munká­ját és meghatározták a kö­vetkező tervidőszak felada­tait. Elmondották, hogy a gép j á rmű barát szakkörök száma elérte a 700-at, s tag­jainak létszáma meghaladta a 15 ezret, javultak a kikép­zés tárgyi feltételei, 125 mil­lió forint értékben 93 új lé­tesítmény épült, és kicseré­lődött a teljes gépjármű­park. Áz ismeretterjesztés hatékonysága A nyelvtanfolyamoktól a történelemszemlélet alakításáig Bár a statisztikai adatok gyakran megtévesztik az embert, a következő néhány szám mégis önmagáért be­szel. A TIT Csongrád me­gyei szervezete 1967-ben hat­ezer ismeretterjesztő órát tartott, ez a szám az el­múlt esztendőre <5 ezerre emelkedett. A tanfolyamok szervezett és rendszeres fog­lalkozásain annak idején, mintegy ezren, az elmúlt év­ben közel 90 ezren vettek részt. Amíg 67-ben egy-egy tanfolyam átlagosan 30 órá­ig tfirtott, addig ez 80-bnn máF'fteW-ert óra volt. Az utóbbi öt évben alig emel­kedett az ismeretterjesztő rendezvényeken résztvevők számat 1976-ban 325 ezren, az elmúlt évben 354 ezren látogatták rendezvényeiket. Összefügg ez azzal a tény­rjyel, hogy az ismeretter­jesztés terén ls szemlélet­változás következett be, megszűnt a mennyiségi szem­lélet, egy-egy előadó nem 150—200 ember előtt szól, hanem kisebb közösségek­ben érdeklődő emberek él­ményszerű bb és mélyebb Is­meretekkel gyarapítják tu­dásukat A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a tudományos-technikai for­radalom korában a legszéle­sebb tömegeknek közvetíteni a friss ismereteket, beépíte­ni azokat a mindennapi élet­be, hogy a tudományos szem­lélet meghatározó és alko­tó eleme legyen közgondol­kodásunknak. napi mun­kánknak. A megyei szerve­zet 24 szakosztálya felöleli a tudományos élet szinte minden szféráját, a gazda­ság. a társadalom, az ideo­lógia, a művészetek sok te­rületét. S hogy mennyire igyekszik lépést tartani az ismeretterjesztés világunk változásaival, arra Molnár Zoltán a TIT megyei titká­ra. mondott néhány szem­léletes példát. A termékszerkezet-váltás nyomán sok üzem,, vállalat kérte az ismeretterjesztés segítségét, tanfolyamok, át­képzések szervezését, szak­emberek biztosítását. A METRIPOND kérésére pél­dául srert izképző tanfolya­mot indítottak több nyelven. A mezőgazdaság fejlődésével párhuzamosan a TIT speci­HÜH szaktanfolyamokon is­merteti a legfrisebb tudo­mányos eredményeket. Igen fontosnak ítélik a társada­lomtudományok eredmé­nyeinek népszerűsítését. Leg­frisebb vállalkozásuk a leg­újabb kori magyar törté­nelmet bemutaló, szocialista fejlődésünk vívmányait és tapasztalatait elemző akció­sorozat, melynek fő célkitű­zése a történelmi ismeretek, a gondolkodásmód, a törté­nelmi szemlélet fejlesztése. Az előadások és -sorozatok témái az elmúlt évtizedek fordulópontjaihoz kapcso­lódnak. így például a fel­szabadulás történelmi pil­lanatához, a proletárdikta­túra megteremtéséhez, a munkáshatalom védelméhez, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. A most in­duló előadások, konferenci­ák. kerekasztal-beszélgetések nyomán bizonyára megalapo­zottabbá válik történelmi műveltségünk, a mindennapi események során hatásosab­ban tudjuk érvényesíteni a történetiség elvét és erősít­jük a szocializmus iránti el­kötelezettséget is. E nagy­szabású vállalkozás előadói­nak a megyei levéltárral közösen ajánló bibliográfiát jelentettek meg, melyek se­gítik a felkészülést, a tájé­kozódást. Cikkeket, tanul­mányokat, kiadványokat so­rakoztat fel Tóth Hona le­véltáros összeállítása, a fel­szabadulástól napjainkig. Külön szín a TIT munká­jában az egyetemi felvite­likre előkészítő kurzusok so­ra és a nyelvtanfolyamok, ahol a növekvő órák bizo­nyítják a gyarapodó igénye­ket — hatezerről tizenegy­ezerre emelkedett a külön­böző nyelven és szinten ta­nulók száma. A TIT Csongrád megyei szervezetének kétezer nyil­vántartott tagja van. Ez Jól bizonyítja, hogy e munka irányítót nemcsak felismer­ték az itt élő értelmiségiek hatalmas erejét, de mobili­zálni is tudták tudásukat, tapasztalatukat, népszerűsé­güket. Ennek bizonyítéka az a negyvenötezer óra és a 340 ezer látogató. Hogy a Csongrád megyei eredmé­nyek milyen kiemelkedőek, néhány adat, összehasonlítá­sul. Az elmúlt öt évben megyénkben 198 ezer isme­retterjesztő órát szerveztek, rendeztek. A dupla lélek­számú Borsodban 187 ezret, de az országos átlag mind­össze 120 ezer óra Míg a kétmilliós Budapesten ezer lakosra 368 ismeretterjesztő óra jut, addig nálunk 433. Az eredményesség, a ha­tékonyság nem mérhető ki­lóval vagy centivel, de ta­lán mércéje a TIT iránti bi­zalom. a gazdagodó érdek­lődés, a növekvű igény. Si­kerük van az aktuális té­mákat feldolgozó előadások­nak,.. a tudományági soroza­toknak, a szabadegyetemek­nek. Sokféle kipróbált és bervált módszer eredményez­te sikereiket. A megyei tit­kár szerint: Az ismeretter­jesztést csinálni kell! — ez a legbiztosabb módszer. Azt vallja, hogy a jó borért is hajlandók vagyunk kilomé­tereket utazni, a kiváló is­meretterjesztő programért sem sajnálunk áldozatokat hozni. Ma már nem csupán árulják portékáikat, hanem a mind gyakrabban jelentke­ző igényeket is igyekeznek magas szinten kielégíteni. Ha gazdasági eredményeink­ről, társadalmi sikereinkről vagy tudati viszonyaink gaz­dagodásáról szólunk, nem hagyhatjuk ki a TIT tevé­kenységét sem. Nyolcadik küldöttgyűlésé­re készül a Tudományos is­meretterjesztő Társulat. A jövő tavaszán összegzik öt esztendő eredményeit, ta­pasztalatalt, megjelölik a következő ciklus 16 felada­talt. melyet igyekeznek a helyi sajátosságokhoz, ha­gyományokhoz Igazítani. A küldöttgyűlések feladata lesz a tisztségviselők újjáválasz­tása is. Ám e felmérő, ősz­szegző munka mellett — mint Molnár Zoltán el­mondta — a napi ismeret­terjesztő munka nem szen­vedhet csorbát. T. L. Gyorsan készül Védőrendszer a Kis-Balcstonnal Lépéselőnyben vannak a kis-balatoni védőrendszer építői. A július elsején megkezdett és erre az évre tervezett gáterősitési mun­kát befejezve már a jövő évi program végrehajtásán dolgoznak. A bárándi öblö­sekben 3 kilométer hosszú­ságban befejezték a Zala folyó jobb oldali töltéserő­sítésének nyers földmun­káit. A Zala töltése a négy­méteres korcmakialakítás­sal kétszeres erősségű lett. Ezen a Szakaszon már meg­kezdődött a rézsűkiképzés és a füvesítés is. A gépesí­tett munkabrigádok a zala­szabari öblözetben éjjel­nappali munkával folytat­ják a töltéserősítést, s mindaddig dolgoznak, amíg az őszi időjárás engedi. A Kis-Balaton visszaállí­tás! munkáinak első szaka­szában kialakuló tározó 21 négyzetkilométeres lesz és 25 millió köbméter vizet fo­gadhat be. Feltöltése 1985 ben kezdődik. Feladata a Zala folyó hordalékának felfogása, szennyezőanya­gainak kiszűrése. (MTI) Kornidesz Mihály Művészeink éltető forrásból merítenek az Őszi Tárlat, Z'L^TTrS: gos seregszemléje — amelynek évről évre visszatérően Hódmezővásárhely ad ott­hont, mindig eseménye kiállítási életünk­nek. Lassan harminc éve érlelődött meg életrehívásának gondolata, s azóta az is­métlődő őszi tárlatokon a rokonnak te­kinthető, társadalmi érdeklődésben igen érzékeny alkotói törekvések képviselői a város, a megye, s az ország nyilvánossá­ga előtt adnak számot eredményeikről. A művészek egymás elé tárják a sokszor keserves kínt, máskor felszabadult örö­met okozó alkotói munka során festmény­be, grafikába, szoborba álmodott mondan­dójukat, s nyíltan, őszintén lépnek a mű­veiknek igazi közeget, a teremtő szándék­nak célt és értelmet adó közönség elé. Az öszl Tárlatnak a képzőművészeti fórumok között elfoglalt speciális helye arra kész­tet, hogy visszaidézzük a három évtized alatt megtett utat — idézve ezzel képző­művészetünk gyarapodását, fejlődését is —, és emlékezzünk a régebbi múlt ki­váló mestereire, akik tiszta szándékkal, nép- és művészetszeretetükkel a kibonta­kozás alapjainak megteremtői voltak. Az Alföld és a képzőművészet termé­kenyítő erejű találkozásának előzményeit századunk 20-as éveiben fedezhetjük fel­Tornyai János. Pásztor János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Kallós Ede művészete kötődött a tájhoz és a városhoz, s 1927­ben ők rendezték Itt az első kollektív ki­állítást. ök Vásárhelyt afféle paraszt-Párizsnak álmodták meg, s ha ez történelmi távlat­ból kissé naivnak is tűnik, de azzal, hogy összegyűjtötték a népművészet pusztuló emiékelt, hogy létrehozták a népi tradí­ciókra támaszkodó majollkagyárat, hogy kultúrát akartak teremteni az Alföldön, hogy kiállításokat rendeztek — meghatá­rozó érvényű, messzire mutató tettet haj­tottak végre. Bár nem tömörültek kifeje­zetten művészteleppé, munkásságuk esz­mei alapja, témaköre és nagy vonásaiban stílusa is rokonná vált. ök voltak képző­művészétünk történetében az elsők, akik a paraszti életet, a paraszttípusokat nem az érdeklődő idegen szemével látták. Nem kizárólagosan festői motívum tárgyát ta­lálták meg szegényparasztságunk életének kereteiben és jelenségeiben, hanem művé­szetünkön keresztül a földhözragadt osz­tály képzőművészeti alkotóerőként jelent­kezett. A paraszt szemével néztek körül hazájukban és látták meg a grófi szérűk világát, a puszták népének sorsát. Szépí­tés és szentimentalizmus nélkül ragadták meg környezetüket. Törekvéseik szociális indítékú volt anélkül, hogy az illusztra­tív cselekményfestés útját járták volna. Műveikben az izzó szenvedély és a kö­nyörtelen valóságlátás ötvöződött alkotói etosszá. Eredményeiket más progresszív hagyományok mellett a modern magyar festészet egyik fő meghatározójának te­kinthetjük. A 7 nlfnlfij Iskola mestereinek mun­HL aiiUlUl kásséga a két világhábo­ni között haladó, elkötelezett állásfogla­lást jelentett. Jelentőségét a maga zárt­ságában is lemérhető eszmei tisztasága, esztétikai színvonala adta. A felszabadulás után parasztságunk, de a művészek megváltozott életkörülményei, a hagyományok tartalmas folytatásához, és az új. a gazdagabb világ igényes ábrá­zolásához megkötésektől mentes lehetősé­get biztosított. Az ide kötődő művészek a hagyomány igazi tartalmát megértve vál­lalták az elődök realista elkötelezettségét és morális tartását. De kaput ls nyitottak: a maguk művészetét igyekeztek minél szélesebb körben ismertté tenni, s várták a művészek e táj iránti érdeklődését is. Ehhez teremtett fórumot az első öszi Tárlat, amelynek programadó katalógusa — előszava — így fogalmazta meg a ki­állítás célját és feladatát: „...a vásárhe­lyi, pesti és más vidékekről való festők, grafikusok és szobrászok szoros kapcsola­tának látható ieleként évente kiállítást kellene rendezni mindazoknak a művei, bői. akik számára fontos és kedves Vá­sárhely. Eleinte teljesen kötetlen lehetne a beküldendő alkotások tárgyköre, később azonban mindinkább arra kellene töre­kedni. hogy az itt készült, vagy e hellyel, tájjal valamilyen vonatkozásban álló mű kerüljön csak kiállításra." Vásárhely az évek során valóban „ked­vessé" vált: országos hatósugarú vonzása eredményeképpen legjobbjaink szerepeltek és szereoelnek rendszeresen. Tematikus és stiláris beszűkülés nem köve'kezett be. A törekvések gazdagsága mellett azonban mégis kialakult egy saiátos vásárhelyi vo­nás. Az évenként visszatérő festők, szob­rászok. prafikusok. keramikusok, az úlon­nan é'-kezők. az itt elsőként bemutatko­• Elhangzott 1**>, október ll-«n, a XXVIII. Vásárhelyi öszi Tárlat megnyi­tóján. zók rokonok abban, hogy az alföldi mű­vészet etikai örökségét vállalják. Közös bennük a plebejus szemlélet, a népi téma választása, de a paraszti életet nem zsá­nermotívumként, hanem inkább az em­ber és a természet, az ember és a munka viszonyának, a jobb-szebb életért való örök emberi küzdelem szimbólumaként jelenítik meg. E szemléletben közös, de stílusjegyeiben differenciált törekvés az egyik legjelentősebb összetevője kortára képzőművészetünknek, amely — szinte az őszi tárlatok történetével mérhetően — az elmúlt három évtizedben jelentősen gaz­dagodott, fejlődött. Nemcsak a hazai és külföldi szakmai sikerekre kell gondol­nunk akkor, amikor ezt kijelentjük, ha­nem látnunk kell azt is. hogy a szocia­lista kultúrának ez az Igen fontos területe mindinkább társadalmunk érdeklődésének előterébe kerül. Pártunk művészetpoliti­kája, a mecénáló munka elve és gyakor­lata széles körű segítséget biztosított ah­hoz, hogy a korszerű, a szocialista és rea­lista művészet egyre magasabb színvo­nalú művekkel képviseltesse magát kép­zőművészetünk összképén belül és egyre meghatározóbb érvényt nyerjen népünk vizuális kultúrájának szolgálatában. A míialkntác hazánkban nem redu­IllUOinüida kálódhat kizárólag szak­mai érdekű és érvényű problémafelvetés­re, öncélú formai kísérletezésre, vagy akár a művészi szubjektum egyedi állás­foglalására az élet, a világ jelenségeiről. A műalkotás egyre nagyobb hatóerővel legyen jelen népünk életében, hétköznap­jainkban és mindenütt, ahol emberek él­nek, tevékenykednek. Az értékes művé­szet csak így válhat közkinccsé, egyúttal így töltheti be magasztos hivatását Ez természetesen nem zárja ki az alko­tói szabadság meglétét ellenkezőleg: • nép szolgálatában végzett művészi munka a világos és egyértelmű társadalmi prog­ramadásban széles és gazdag lehetősége­ket kap. Világnézet és tehetség dolga, hogy alkotóink mennyire képesek az előb­biek értelmében a művészi válaszadásra, mennyire progresszív tevékenységük, mennyire töltik be a szocialista művészet és népünk kultúrájának, életmódjának gazdagításában szerepüket. A vásárhelyi őszi tárlatok között fontos állomás a mostani. Alkalmat ad a szám­vetésre, feltárja a megtett egyéni utak alkotói problémáit, de sejteti a jövőbeni fejlődést. Hinnék továbbra is megvan az aranyfedezete: művészeink éltető forrás­ból merítenek, mert. vállalják a progresz­szfv tradíciók továbbvitelét, ennek mai hatóerejű továbbfejlesztését, gazdagítását, s nem utolsósorban népünk, nemzetünk őszinte szolgálatét. Ma már egy vitát is Indukáló jubileumi bemutató tanulságai, s az azóta eltelt két esztendő eseményei alapján joggal állít­hatjuk, hogy az öszi Tárlat vonzáskörébe tartozó alkotók munkássága éppen nem a kizárólagosság, hanem egy lehetséges út megmutatásával teremtettek példatá­rat a realizmus korszerű értelmezéséhez. A művekkel szembesülve láthatjuk, hogy nem a tematika, nem eszközök privilégiu­mán nyugszik a néphez szólás, szándéka. Hiszen egy életforma kutatása, megértése és vállalása kötötte ide az elődöket. De a megváltozott életforma, a szocializmus vívmányaiként kiteljesedett életkörülmé­nyek, a világba való kitekintés, a magyar és az egyetemes képzőművészeti stílusban mutatkozó alakvéltásai természetszerűen követelik a hagyomány újszerű értelme­zését, megújítását is. S ebben a mai ma­gyar valóság élményanyagának feldolgo­zása. a mai társadalmi mozgások tenden­ciáinak megértése, illetve a kifejezőeszkö­zök gazdagításának igénye volt a döntő szempont. Az Öszl Tárlat — mint műve­ket vonzó fórum — abban játszhat a mű­vészetet ls orientáló szerepet, hogy kezde­ményezést és hagyományt ötvöző nyíltság­gal fogadja a társadalmi érdeklődésű — úgy is mondhatnánk — „valóságillatú" alkotásokat. Szerepe szükségletet elégít ki, s az itt bemutatásra kerülő művek, a sokszínűség, az eszközbell differenciáltság ellenére is éppen kiállítási Összhatásuk­ban adnak fontos példát arra, hogy mű­vészet csak a ..társadalmi egyidejűségben" teremthet értéket. Talán nem meglepő itt © tétel Igazságá­nak megértése céljából Dési Huber Ist­vánra hivatkozni, aki így írt: „Társadal­mi sajátosságok és történelmi szükségsze­rűségek hajtják újabb és újabb formák felé a ma művészetét is, és — tagadják mégannyira is a korifeusok — politikai, társadalmi tudat nélkül nincs művészi al­kotás." [jfáij kívánom, hogy az öszi Tár­lat legyen továbbra Is a te­hetseggel B nép érdekében tudatosan gaz­dálkodó. a művészi progresszióért követ­kezetesen dolgozó művészek alkotásainak gyűjtő fóruma.

Next

/
Thumbnails
Contents