Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-15 / 242. szám

2 Csütörtök, 1981. október 8.' Vérnyomásmérő, injekciós tűk, orvosi műszerek, gusz­tusos sütemények és íőtt debreceni Ínycsiklandozó il­lata. Itt egy lázmérőt szo­rongató férfi üldögél, amott az elfogyasztott uzsonnát öblíti le üdítővel egy fiatal­asszony. Mindenki fehérben. Aki fölkészületlenül toppant a minap az NKFV rendelő­jének várótermébe, nem csoda, ha hirtelenjében nem tudta: egészségügyi vagy vendéglátó intézménybe té­vedt be. A véradóknak azonban nem szokatlan ez a kép: az olajipari vöröske­reszteseket évente kétszer tűvel és terített asztallal váriák ott helyben a vér­adó állomás dolgozói. * Az idei második véradás első napján látogattunk az algyői olajosokhoz. Az egyes körzetek számára bi­zony irigylésre méltó tá­gas, jól fölszerelt rendelő­ben és környékén nagy volt a forgalom. Pedig, mint a Vöröskereszt helyi alapszer­vezetének csúcstitkára. Dá­vid Péterné mondta. dél­utánra túljutottak a munka nehezén. Az írnok éppen a 143. jelentkező nevét jegyez­te föl a listára, amikor meg­érkeztem. — Nálunk már szép ha­gyományai vannak a vér­adó napoknak — mondia a Vöröskereszt-titkár. — Éven­te 1000—1100 dolgozónk je­lentkezik véradásra Azzal is eldicsekedhetünk, hogy az elsők között voltunk, akik a Vöröskereszt-kongresszus után csakis térítés nélkül adtunk vért. A véradó állomás szerve­zője helyeslően bólogat, s hozzáfűzi: — Az dalosokra mindig lehet számítani, sok közöttük a többszörös vér­adó. Mindez természetesen lükrözi a vállalat vezetőinek segítőkészségét is. — Soha nem keletkezett vita amiatt, hogv valakit az üzemegység-vezetők nem en­gedtek volna el véradásra. Természetes emberi köteles­ségnek érzi ezt vezető és be­osztott eavarán*. De anyagi­lag is támogatják a Vörös­kereszt törekvéseit, sok se­gítséget kapunk párttitká­runktól is. S noha a sokszo­ros véradásért jár bronz, ezüst és arany kitüntetések mellé hivatalosan nem jár pénz, a vállalat dolgozói kö. zül az idén is sokan „boríté­kot", tárgyjutalmat is kap­nak emberségükért. Tudjuk, nem lehet ezt a tettet pénz­zel megfizetni, mégis jelké­pezi ez a gesztus a vállalat­vezetők elismerését is — mondja a csúcstitkár. Pillantásom az orvosi szo­ba vitrinjére esik: a bronz-, az ezüst- és az aranyérem mellett negyediket is látok. Az üzem főorvosa, dr. Sop­roni Lajos karján kötés, je­lezvén. ő már túl van a mai véradáson. Sót, nemcsak azon. — Eddig több mint 30-szor adtam vért — mondia. — Nézze, ezért kaptam a zöld­szalagos kitüntetést. Büszke vagyok az elismerésekre: ezek az érmek mindenkit valós emberi teljesítményeire, va­lódi értékeire emlékeztet­nek, És ha azt kérdezi, mi­ért teszem, azt válaszolom: inkább én adjak, mint ne­kem adjanak. Viccesen azt szoktam mondani, az autó­nak is jót tesz az olajcse­re... Ha a fáradt „olajat" leerdsztem. másnap olyan erőre kapok, hogy no! A váróterembe időközben megérkezett a nap 160. vér­adója. Domonkos Mátyás elektroműszerész Egyenesen a gépészet műszerészműhe­lyéből sietett ide, a munka­idő lejártával. A szükséges adminisztráció után máris „kezelésbe veszik" a labo­ránsok és a véradó állomás orvosa, dr. Kalmár Ferenc tanársegéd. — A véradást megelőző belgyógyászati szűrővizsgála­tok a véradó számára ls rendkívül hasznosak, hiszen a rendszeres ellenőrzéskor fénv derülhet például a cu­korbetegségre. vízhólyag­gyulladásra. a magas vér­nyomásra, de fontos infor­máció lehet a hirtelen test­súlycsökkenés is — tájékoz­tat az orvos. S míg a műszer kimutat­ja a véradó plazmáidnak és vörös vértestének arányát. megállapítják a vörösvér­test-süllyedés mértékét. Do­monkos Mátyást faggatom, aki — fiatal kora ellenére — 20-szoros véradó. — Miért teszi? — Olvastam. hallottam róla. hogy egy-egy műtét­hez milyen sok vérre van szükség. Egyszerűen köteles­ségemnek érzem, hogy se­gítsek. — Nem szokott rosszul lenni? — Már nem. Az első al­kalommal valamiféle fá­radságot éreztem, de azóta azt sem. — Munkatársai is vér­adók? — A Puskás T>vadar szo­cialista brigádból 4—5-en rendszeres véradók. S nem én vagyok az egyedüli, aki rendkívüli véradásra is bár­mikor hívható. — Tüdöszürésen volt? Gyógyszert nem szed? — fordul az orvos Domonkos Mátyáshoz —, s ezek az adatok is rendre fölkerülnek a kartonra, a vércsoport pe­dig egy palackra is. A vér­adó „lehajt" 2 deci szörpöt, bebújik a fehér köpenybe, elhelyezkedik a jellegzetes kis nyugágyon. Azonosítiák papírjait, és a palack jelzé­sét — mint még ezután többször is —, fertőtlenítik az asszisztensnő szerint di­cséretesen jó véna fölött a bőrr. még érzéstelenítik is. A tűszúrás után hamarosan megtelik az üveg, néhány csöpp még a kontrollcsőbe — s újabb szigorú ellenőrzés után életmentő útiára in­dulhat ez a palack is. A véradó megtette köte­lességét. s farkasétvággyal Lát hozzá a jóízű falatozás­hoz. * Bács. Békés, Szolnok és Csongrád megye fekvőbeteg­intézeteiben tavaly 119 szív- és 62 érműtétet hajtot­tak végre az orvosok. A köztudottan sok vért igény­lő beavatkozás révén egyre többen nyerik vissza egész­ségüket. s nemcsak a szak­emberek. hanem segítőkész embertársaik jóvoltából is. Cliikán Ágnes Sokait látogatják a belügyi kiállítást Október 20-ig, naponta 10-től 18 óráig még megtekint­hető a Belügyminisztérium vándorkiállítása Szegeden, a Victor Hugó utcai helyőrségi klubban. A garázdaságtól az emberölésig, a legkülönfélébb bűncselekményeket bemuta­tó, az esetek hátterét is felvillantó kiállításnak már szá­mos látogatója volt. Nagy figyelemmel tanulmányozzák az érdeklődők a széles körű megbotránkozást keltő és a he­lvi ügyeket felidéző tablókat. Képünkön: részlet a kiállí­tásról. Kitüntetés A Minisztertanács az élet­mentés során tanúsított ön­feláldozó magatartása elis­meréseként az Életmentő Emlékérem kitüntetésben ré­szesítette Sarádi Zoltán hosszúpályi lakost, a debre­ceni 125. számú szakmun­kásképző intézet tanulóját A kitüntetést tegnap Szege­den, a megyei tanácsházán ünnepélyesen Szabó Sándor, Csongrád megye tanácsel­nöke adta át. Az életmentés, illetve » tragikus eset most nyáron, augusztus 12-én történt Sarádi Zoltán társaival. Szi­lágyi Sára és Tóth Etelka 15 éves debreceni tanulók­kal, valamint a 16 éves Ti­ba Anikóval átment az új­szegedi szabadstrandra. A lányok alig, illetve nem tud­tak úszni, és mégis bemen­tek a folyóba. 8—10 méter­re a parttól elmerültek, fuldokoltak, segítségért ki­áltottak. Sarádi Zoltán sem jó úszó. de élete kockáz­tatásával Szilágyi Sárát és Tóth Etelkát kimentette Ti­ba Anikót a víz elsodorta, belefulladt a Tiszába. /, mint Ikarus Színes, szinkronizált fran­cia film. írta és rendezte: Henri Verneuil. Fényké­pezte: Jean-I.ouis Picavetz. Zene: Ennio Morrícone. Főbb szereplők: Yvcs Mon­tand, Michel Etchevcrry, Jean Lescot, Jacqucs Se. reys. Tizennyolc év telt már el ama dallasi nap óta. de a Kennedy-gyilkosság, úgy lát­szik, örökzöld témát biztosít a politikai krimik készítői­nek és fogyasztóinak. S vall­juk be őszintén: méltán. Po­litikai gyilkosságokban ro­hamléptekkel fejlődő vilá­gunkban az eltelt majdnem két évtized alatt alig volt még egy, amely ily hosszas utórezgésekkel mozgatta vol­na meg alkotók tucatjainak fantáziáját — legutóbb Henri Verneuil-ét, aki egy képze­letbeli országba helyezvén az elnökgyilkosságot, rekonst­ruált — és némileg filozo­fált is. | A politikai krimi műfaja olyan, akár az elsőosztályú menü: ha minden hozzávalót megfelelően adagolnak, csak hatásos lehet. Az 1, mint Ikarus esetében nincs baj: az eredetinek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető téma és feldolgozása (a ma­gányos és tisztességes nyo­mozóval, jelen esetben Vol­ney főügyésszel a középpont­ban, aki az igazság bajnoka­ként dicsőül meg) precíz és pontos. Feszültség, gördülé­keny stílus, szupernyomozás szuperkörnyezetben, befeje­zésül egy kis melodráma, jól előkészítve. Minden megvan. Az efféle műfajú filmektől eltérően, Verneuil alkotásá­ban azonban van egy lénye­ges elem, amely nyilvánva­lóvá teszi a törekvést: az író-rendező a puszta regiszt­ráláson és a krimimodellen túl többet, általánosabbat, egyetemesebbet is kívánt volna üzenni a nézőknek. Feltétlenül tiszteletre méltó becsületességgel és őszinte­séggel. A cselekményből tiramaturgiailag „kilógó", hosszan bemutatott pszicho­lógiai kísérlet, ami kezdet­ben csak a nyomozás egyik szükséges láncszemének tű­nik — jelentőségében megnő, s a hatalomnak engedelmes­keöők lélektani boncolása ré­vén eszmeibb régiókba emel­kedik. Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy az I, mint Ika­rus politikai krimi mezébe öltöztetett filozofikus mű. Az elképesztően didaktikus és melodramatikus befejezés erről éppúgy meggyőzhet, mint az egyre öregebb, ám még mindig zordon férfias­ságot tükröző Yves Montand elmélyült, érett alkotásán kí­vül az egész, tipikusan kasz­szasiker-produkció. A sakál napja című, hasonló műből Verneuil sokkal többet ta­nult. mint mondjuk Marcusé­től vagy (pláne) Lukács Györgytől. Ügyesen 'elhasz­nálta Stanley Milgrom ame­rikai szociológusnak a hat­vanas évek elején készített, Engedelmesség a hatalomnak cimú nagyszabású pszicho­lógiai kísérletsorozatát, s imigyen próbáit röntgenké­pet adni a modern tömegma­nipuláció mechanizmusáról, az emberi természet egyik sötét oldaláról; a szolgaság, az engedelmesség mibenlété­ről. Túl sokat ugyan nem üzent, de legalább tisztesség­gel figyelmeztetni próbált Volney főügyész sorsával, aki Ikarusként akart az Igazság Napjáig emelkedni, de bizony le kellett zuhan­nia. Kennedyt pedig rendre követik azóta is a sorban a legkülönbözőbb országok po­litikusai. Korunk tragikomi­kus — írta valamikor egy igazi filozófus, Kierkegaard. Tragikus, mert a pusztulás felé rohan, és komikus, mert még mindig megvan. Domonkos László Nevelés, olvasásra A könyvtárügyi konferencia ajánlásai sék előnyben az úgyneve­zett központi szerepkörű könyvtárakat — a nemzeti könyvtárat, a tudományos könyvtárakat, az országos feladatkörű szakkönyvtára­kat. az egyetemi és a főis­kolai, a megyei, a városi és a szakszervezeti központi intézményeket. E munkával szorosan összefügg, hogy a jövőben javítják a szakiro­dalmi ellátást Már az óvodáskorbein meg kell kezdeni a könyv- és a könyvtárhasználatra való nevelést, az általános és a középfokú iskolák pedig a tananyag elsajátításának és az ismeretszerzésnek nélkü­lözhetetlen módszereként fejlesszék ki minden tanu­lóban a könyvtárhasználat iránti igényt — hangsúlyoz­za egyebek között a IV. or­i szágos könyvtárügyi konfe­rencia most elkészült aján­lása. A konferencia rendezői négyhónapi munkával össze­gezték az ez év júniusában megtartott tanácskozáson el­hangzottakat. Az ennek alapján kidolgozott ajánlá­sok egyebek között hangsú­lyozzák: a társadalom fej­lődésének, feladatainak meg­oldásához a jövőben még­inkább nélkülözhetetlenek a korszerű könyvtári szolgál­tatások. A könyvtárak legfonto­sabb feladata, hogy járul­janak hozzá a társadalom szocialista vonásainak erő­sítéséhez, a népgazdaság to- / vábbi fejlődéséhez, és a mű­velődési célok megvalósítá­sához. A részfeladatokról szólva megállapították: a könyvtáraknak úgy kell alakítaniuk tevékenységü­ket. hogy minden állampol­gár egyszerűen, gyorsan, és a neki legmegfelelőbb he­lyen juthasson hozzá a könyvtárakban őrzött, szá­mára szükséges informáci­ókhoz. Kiemelt feladat a gyermek- és ifjúsági könyv­tári ellátás javítása. A könyvtári rendszer fejlesz­tésének ezért az eddigiek­nél szorosabban kell kötőd­nie az oktatásügy minden fokához és formájához. A közművelődési könyvtá­rak váljanak a művelődés még erősebb, még hatéko­nyabb alapintézményévé. E könyvtárak fokozottabban működjenek együtt más mű­velődési intézményekkel. Kü­lönösen fontos ez azokon a helyeken, ahol még hiány­zik ez az alapvető kultu­rális intézmény:* a kisebb településeken, a lakótelepe­ken. A rendelkezésre álló esz­közök elosztásakor részesít­Változatok tényekre Tátétioztsló lelisészeliiek Tájékoztató előadást ren­dezett tegnap, szerdán a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei római katolikus papi békebizcít­ság elnöksége, valamint a protestáns és egyéb egyhá­zak lelkészi békebizottságá­nak elnöksége Szegeden, a népfront s iokházában. Je­len volt dr. Udvardy József, Csanád egyházmegye me­gyés püspöke, Mihalczi Jó­zsef, a váci egyházmegye püspöki helynöke és Varga István egyházügyi titkár is. Rapcsák Péter esperes, megnyitó szavai után Tolnai László, az Országos Béketa­nács leszerelési bizottságá­nak elnöke. Időszerű nem­zetközi kérdésekről tartott tájékoztató előadást Végül a résztvevők táviratot jut­tattak el az Országos Bé­ketanácshoz, melyben aggo­dalmukat fejezték ki a ne­utronfegyverek európai te­lepítése miatt Zárszót Nagy Tibor apát kanonok mondott Az ember szeme óhatatla­nul. akaratlanul is racioná­lisan lát. Hiszen a látványt öntudatlanul is értelmezzük, kiigazítva a távolságkülönb­ségekből adódó, látszólagos méretbeli eltéréseket, kiegé­szítve a dolgokat érmen nem látható, takart részleteikkel, környezetükkel fennálló funkcionális kapcsolataikkal. Így végül is megfosztjuk a látványt esetlegességeitől, ahogyan egv észlelési, érzé­kelési. s egv értelmezési fo­lyamat részévé tesszük. De mi történik akkor, ha esv látvány nem mozgásunk sze­rint váltakozó rendszerben, nem belső történéseiben, te­hát folyamataiban tárul elénk, hanem a kép mocca­natlanságába átültetve? Ak­kor jobbára már csak a kép által láthatóvá tett rendszer, a képi elemek közti belső viszonyok szolgálhatnak ala­pul az értelmezéshez. Ezért aztán elvárjuk a képektől, hogy az adott látványvilág, a jelenségek lényegi viszo­nyait ragadják meg. s tár­ják elénk áttekinthető, ren­dezetté szerkesztett térben. És ha a kép csak az egyik feltételt teljesíti? Vagvis ren­dezett. komponált viszonyo­kat teremt elemei között, de a látványban adott dol­goknak nem lényegi, hanem esetleges kapcsolatait ragad­ta meg? Jó ideié már. hogv a Sze­gedi Fotóklub hét fiatal tag­ja közösen kezdett dolgozni. Sok mindenben különböztek, s különböznek egymástól. A korrekt szakmai tudáson kívül talán csak egvetlen közös vonásuk volt: a világ tényeit nem értelmezni, ha­nem felmutatni akarták el* sősorban. Képeiken i"v az­tán a dolgok egy re többször jelentek meg funkcionális kapcsolataiktól megfosztva, esetleges, nem a ráció, ha­nem csak a látvány számára adott viszonyokba szervezve. Értelmező közegüktől meg­fosztva pedig a tények fur­csa változásokon mentek át, kiszakítva funkcionális rend­szerükből. ezáltal önállósul­va. A csoport fölvette a Kon­takt nevet, s nemrégiben nyílt meg első kiállításuk a Bartók Béla Művelődési Központ „B" galériájában. Érdekes és tanulságos meg­nézni Szabados László mar­káns szürkére fogott erdőrész­leteit, Németh Györgynek a paraszti élet rekvizítumait steril vizualitássa] bemuta­tó képeit, Weintrager Adolf épületrészleteit. Dezső Mi­hály ködös tájait. Csűri Ju­dit növénvi ornamenseit. vagy Győző Molnár Ferenc motoros sorozatának szűkre zárt világát. És Puskás Já­nos fotóit, amelyeken a jel­zések, reklámok. autók, mindennapjainknak e szerves tartozékai szakadnak kl funkcionális közegükből, hogy a képekben megterem­tett új értelmező viszonyuk­ban nyerjenek új értelmet. A Kontakt tagjai pályá­juk elején állnak. Amit csi­nálnak. mindenképpen Iz­galmas. távlatokkal biztató. Képeik között, a kísérlettől az érett munkáig. minden megtalálható. Jó lenne, ha együtt maradnának, s követ­kezetesén tovább léimének a megkezdett úton. Jót tenne nekik — s a szegedi fotográ­fiának. Sz. I.

Next

/
Thumbnails
Contents