Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

5 Kedd, 1981. szeptember 8. „Magyar ember fél a pörtül..."(?) Néhai jó Arany János óta tudjuk, egyetlen fülemile da­la, minő galibákat okozhat. Péternek és Pálnak ugyan még nem állhatott módjában megoldatlan vitás ügyükben a mindenható tömegkommu­nikációhoz fordulni. de amennyire az ember ma­napság a tévé egyik havonta jelentkező műsorából követ­keztethet — ebben csak a Jogi esetek hiánya akadályoz­hatta meg őket. Késel utó­daik pedig, úgy tűnik, már nem is tudnak meglenni a nagy össznépi pereskedésesdi nélkül. Arany ironikusan írta volt A fülemilében, hogy hajda­nában beszélt még biza úgy a magyar ember: „ha per. ügymond. hadd legyen per!" — hiszen ma már „magyar ember fél a pörtül..." S közben bajsza alatt somo­lyogva talán maga Arany János sejtette leginkább: majdan letűnő uralkodó osz­tályaink -örökségül hagyják ránk a pereskedő kedvet, a magyar virtus eme örökzöld, zsúfolt tárgyalótermekben dúsan tenyésző virágát. Mert pereskedő nép va­gyunk. A Jogi esetek misz­sziót teljesít: a bemutatott vitás esetekhez ezrek szólnak hozzá, tollat ragadva, olykor ügyvédi vagy ügyészi okfej­tést megszégyenítő módon érvelve és következtetve. Hát még azok, akik időt, fá­radságot nem kímélve peres ügyükben a jóságos igazság­tévő királyhoz, a televízióhoz fordulnak, igazuk védelmé­ben semmilyen áldozattól vissza nem riadva: „ha per, úgymond, hadd legyen per!" Lesz is. Eddig abban a balga hit­ben éltem, hogy az emberi­ség döntő többsége koránt­sem túláradó örömmel ke­resi fel a barátságosnak ép­pen nem mondható bírósági épületeket, hogy ott min­denféle kellemetlen és kí­nos. hatósági szigorral fel­tett kérdésre válaszolhasson. Tévedtem, ez már világos, de a Jogi esetek láttán még azt is bevallhatom: ha a bí­róságokon dr. Eröss Pálhoz, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőiéhez hasonló emberek Intézik az ügyet, akkor ötven százalékig haj­lamos vagyok arra. hogy elfogadjam — mégis lehet AHami és magániskolák Angol pedagógusok Szegeden Az angolok sajnos keveset tudnak Magyarországról, és a többi szocialista országról. Aki először jár nálunk, el­csodálkozik, majd rájön, nem eszik oly forrón a ká­sát. Az elmúlt héten erről bizonyosodhattak meg azok az angol oktatási szakembe­rek, akik egy hetet töltöttek Csongrád megyében. A 16 tagú delegáció vezetőjét, Thomas S. Godfreydet, walesi regionális oktatási igazgatót kértük meg. hogy elutazásuk előtt összegezze az itt szerzett tapasztalato­kat, s adjon rövid ismerte­tést az angliai oktatási szisz­témáról. — Azon túl, hogy az or­szág valahol Európában ta­lálható és Budapest a fővá­rosa, most valamennyien mélyebben megismerhettük Magyarországot, Csongrád megyét Altalános elképze­léseink konkrétabbá váltak, s mint bebizonyosodott, sok esetben tévesek is voltak. A tájékoztatók és látogatásaink alapján értjük és értékeljük megyéjük gazdasági fejlődé­sét. az oktatás-nevelés terén elért eredményeiket. A ta­pasztalatcserét. amelyet az Állami Ifjúsági Bizottság tett lehetővé, nagyon hasz­nosnak tártam. Remélem, hogy a magyar szakemberek viszonozzák látogatásunkat. Hasznos lenne ez, mert mi­nél többet tudunk meg egy­más életéről, annál több te­rületen kereshetjük az együttműködés szálait. — Szociális, oktatási in­tézmények széles skáláját látogatták meg. — A magyar oktatás rendszere teljesen más, mint a mienk. Ennek elle­nére néhány esetben hasonló célokkal találkoztunk. Pél­dául a mi kis teamjeink­hez, tanulócsoportos foglal­kozásainkhoz hasonló törek­véseket fedeztünk fel. Ügy láttam, ezt a módszert Ma­gyarországon is pártolják. Ismerjük demográfiai prob­lémáikat, hogy sok gyereket kell elhelyezniük a bölcső­dékben. óvodákban, iskolák­ban. Ilyen gondjaink nekünk is vannak, csak éppen for­dított előjellel. Altalános is­kolai rendszeiünkben ma egyharmada tanul a tíz év­yel ezelőtti gyerekseregnek. Kikerülnek a középiskolába, egyetemekre, és nincs után­pótlás. A biztos egzisztencia megteremtésével járó gon­dok háttérbe szorítják a több gyermek vállalását, nevelé­sét Irigylésre méltónak ta­láltuk gimnáziumaik, közép­iskoláik méreteit. Angliában ezer-ezerötszáz diák tanul egy intézményben. Végül úgy hiszem. nevelőmunká­juk eredménye, hogy fiatal­jaik maximálisan segítik a társadalmat Ambiciózusak, igénylik a tanulást. Csak azt kívánhatom, folytassák a megkezdett utat — Az angol gyerekek mi­lyen iskolatípusokban tanul­nak? — Az állami oktatásban — amely ingyenes —. négy­éves kortól vesznek részt. A magyar óvodai előkészítő­nek megfelelő infant school­ban „tanulnak" 7 éves ko­rig A 7. évtől négy éven át a junior schoolba járhatnak. Ez a magyar általános isko­lának felelhet meg. A közép­fokú iskola 11 éves kortól a 16. életévig kötelező jellegű, de önkéntes elhatározás alapján ebben a típusban még két évig tanulhatnak. Végzéskor általános bizo­nyítványt kapnak. Annyit ér, mint a magyar érettségi bizonyítvány. Ezután a fia­talok különféle főiskolai és technikai jellegű intézmé­nyek közül választhatnak, egyetemre is mehetnek, de aki akar. ezután már dol­gozhat Nagy vonalakban így épül fel oktatási rend­szerünk, ezenkívül magánis­kolákban is tanulhatnak, itt tandíjat kell fizetni. Az ősz­szeg változó, iskolája válo­gatja. — Nagy a két iskolatípus közötti különbség, például az oktatás színvonalában? — Ügy gondolom, a kü­lönbség nem jelentős. Elit magániskolába itatni a gye­reket elsősorban anyagi kér­dés. De a tanárok, akik ott tanítanak, zömében ugyan­arról az egyetemről kerül­nek ki, mint az állami ok­tatásban elhelyezkedők. A statisztika szerint az iskolás korúak 9—10 százaléka ta­nul magániskolában. Az én két gyerekem egyébként ál­lamiba jár. Mag Edit valami különös, már-már perverz öröm aoüan, anogyan mi szereiünK peiesiieüru. Dr. ETOSS Pai ugyanis — nem teuetek róla — egyálta­lán nem jogásznak, nanem végtelenül boics és jóindu­latú mesebeli királynak tű­niit honaprol-honapra a kép­ernyőn. Kedves elmélyultség­gel és amolyan nagybacsis szigorral magyaráz, azaz nem is magyaraz: felvilágosít. Ta­nít, nevel, szórakoztat, a szó szoros érteimében. Tanár bácsi és békebíró egyszerre. Amint kissé előrehajol és hangját felemelve, tekintetét egyetlen pontra függesztve, átszellemülten, a szakmasze­retet és a segítőkészség szin­te eszelős révületében beszél — a Jogi esetek legjobb ese­te. Egyetemi éveim alatt a le­endő jogászok tekintélyes ré­szét ugyan egyáltalán nem efféle reményekre jogosító teremtményeknek ismertem meg, s feltehetőleg a bíró­ságokon azóta közülük is szép számmal tevékenyked­nek — mégis igyekszem bíz­ni abban, hogy a dr. Erőss Pálhoz hasonló személyisé­gek vonzzák talán honfitár­sainkat legyőzhetetlen erővel a pereskedések nyakatekert világa felé. Mi más indo­kolná különben, hogy a Jo­gi esetek al- és felperesei a látható igyekezet dacára, mi­szerint törekedniük kellene természetes stílusban előad­ni mondókájukat, kilencven százalékban oly megjátszot­ían, oly kulisszahasogató ál­természetességgel mesélik el változatos kálváriájukat, hogy az ember önkéntelenül a szemük járását figyeli — hogyan olvassák a szöveget a súgógépről? Ha pedig netán mégsem a fentiek magyaráznák nagy pereskedő kedvünket, akkor már csak egy feltételezés marad. A következő: magyar ember bizony nem fél a pörtül. Ha — egyéb „perek­től" nincs mit félnie. Domonkos László képtrnjs\ A negyedét i diákok szüretelik Magynr borsiker Négy aranyérmet és egy bronzérmet szereztek a ma­gyar borok Franciaország­ban, a Bordeaux-ban meg­rendezett nemzetközi verse­nyen és kiállításon. A VI­nexpo '81. elnevezésű kiál­lításon 24 ország 520 kiállí­tójának egyike a Monimpex volt. Nem tudni, hogy a százas tette meg a magáét, vágy a teeszeínoK beszéde, minden­esetre a fiúk felkerekedtek, s a megérdemelt délutáni pihenés helyett indultak vissza a földekre. Három­négy óra leforgása alatt vé­geztek a címerezéssel — ahogy az elnök megjósolta —, s azután kétszeresen megérdemelten pihenhettek le. Abban a jóleső tudatban, hogy nemcsak egy százast kerestek, hanem a termelő­szövetkezetnek is jót tettek. Dánszentmiklóson történt mindez, ahol a szövetkeze­tet nyári diákok „erősítet­ték". s egy délután, a napi rendes munka után, a pi­henő „sereget" az elnök be­széde rázta fel. Gyorsan a lényegre tért, s őszintén a diákok elé tárta, hogy a gazdaság szorult helyzetben van. Ha a mai napon nem végzik el a címerezést, az előírásokhoz szigorúan ra­gaszkodó vetőmag-termel­tető kizárja a szövetkezetet, s akkor oda a bevétel. Lehet, hogy a fiúk közül nem mindenki csak azért vállalta a munkát, hogy a termelőszövetkezetnek se­gítsen, Lehet, hogv sokukat a beígért százas hajtotta, de ezt nem lehet bizonyítani. Minden esetre gyorsan kel­lett- dönteniük, s e pedagó­giai feladványt jól oldották meg: feláldozták szabad ide­jüket a közösség érdekében. Most, hogy vége a nyár­nak, s kezdődik a betakarí­tás a mezőgazdaságban, is­mét diákok szorgoskodnak sok szövetkezetben. Közép­iskolások, egyetemisták, felsőfokú iskolák tanulói — összesen mintegy félmilli­ónyian. Alkalmuk van. hogy találkozzanak a munkával, amely szerves része a nagy­betűs életnek. Sokan talán először végeznek igazi mun­kát, olyat, mint a felnőttek. Ök most tapasztalhatják először, hogy mit jelent, megdolgozni a pénzért. Jó alkalom ez a fiataloknak ar­ra is. hogy próbára tegyék erejüket, teljesítőképessé­güket. hogy megbirkózzanak az időjárás viszontagságai­val, sárral, esővel. szélleL i Erre az erőpróbára azon­j ban elsősorban nem pedagó­I giai okokból van szükség. Közhasznú, és ma már nél­külözhetetlen tevékenysége ez a diákoknak, immár 24. esztendeje. A nyári szün­időben évről-évre részt vál­lalnak a mezőgazdasági mun­kákból; ki szakmai gyakor­latra jár egy szövetkezetbe, ki pénzt keresni a nyaralás­ra. E munkák haszna — mint arról nemrégiben hírt adott a sajtó — óriási. S még ennél is nagyobb az a segítség, amit az őszi beta­karításban nyújtanak a di­ákok. Az idén — az időjárás miatt — korábban kezdődik a betakarítás, így szeptem­ber első napjaitól, október végéig dolgoznak — a ter­vek szerint több mint fél­millióan. De miért van erre szük­ség? Nem képesek megbir­kózni a feladattal az egyéb­ként jól szervezett és gépe­sített termelőszövetkezetek, állami gazdaságok? A szer­vezéssel és gépesítéssel nincs baj. Egy mezőgazdasági dol­gozó ma húsz ember élelmét termeli meg — ez talán jel­zi. hogy a munka zömét gépek végzik. A magyar me­zőgazdaságban azonban az intenzív kultúrák aránya ma­gas. ezek terméseinek beta­karítása pedig jelentős kézi­munkaerőt igényel. Ezt pe­dig nálunk — akárcsak a világ más, hasonló gondok­kal küszködő országaiban — csak külső segítséggel lehet megoldani. Tavaly ősszel 489 764 diák vett részt az őszi betakarí­tásban, s mintegy 19 millió munkaórát teljesített. Rövi­den: a kézimunkaigényes be­takarítás egy negyedét ők végezték el. Az elmúlt évekhez hason­lóan a diákok az idén is el­sősorban a gyümölcs, a sző­lő és más kertészeti fövé­nyek — paprika, paradicsom — betakarításában segíte­nek. De rájuk vár a hibrid­kukorica-szedés egy része is, valamint a kombájnok után ők szedik a napraforgót, a cukorrépát, a burgonyát. Az idén mintegy 300—350 ezer tonna szőlő. 800 ezer tonna alma. 200 ezer tonna paradicsom, 40 ezer tonna paprika, s más egyéb zöld­ség, gyümölcs betakarítását, szüretelését kell elvégezni október végéig. Nem kevés munka ez, még akkor sem, ha népes a diáksereg, akik, mint mond­ják. egv kettőre megeszik a munkát. Ám ahhoz, hogy jól dolgozhassanak, meg kell teremteni a feltételeket. S azokkal, akiktől több mint 1300 szövetkezetben, gazda­ságban felnőtt teljesítményt várnak el, felnőtt ember módjára kell bánni. Nem kis felelősség hárul tehát azok­ra sem. akiknek a diákok ezen az őszön (is) segítenek. N. Gy. Rádiófigyelő Kismozdony A mesefjjm kismozdonyát nem kötik olyan csacskasá­gok, mint például a menet­idő; meg-megáll bámész­kodni, s miután meseország­ban az is lehetséges, letér a sínről, hogy közelebbről szemügyre vegyen valamit. Szeretem ezt a kismoz­donyt, mert kíváncsi. Robog­hatna, száguldozhatna; nem ezt teszi, deviáns magatar­tást tanúsít. Csakúgy mint a sétáló, a meditáló ember, aki a grandaxin korában szintén nem minősíthető ti­pikusnak. A vasárnap reggeli félórák — a legutóbbi műsor a Vi­zeink völgyében címet visel­te — riporterei valószínűleg látták a kismozdony tanul­ságos meséjét. Üjra és új­ra fölfedező útra indulnak az ország tájain, s meg is ta­lálják a legnagyobb csodát, amiért valóban érdemes út­rakelni; — megtalálják a tájhoz tartozó embert. (A táj különben is csak látvány, semmit sem ér a hozzávaló emberek nélkül.) Afféle Ma­gyarország felfedezése soro­zat ez — mikrofonnal írva. Mindenkinek van egy re­génye — az élete; az ember mindennapi foglalatosságai­ról tud a legszebben beszél­ni. Íme, egy riportsorozat módszerének, s ebből faka­dó sikerének képletmondata. A Surján partján is van­nak szenzációk, más lépté­kűek persze, de nem kevés­bé érdekesek. És ez a fon­tos. Ezekről a végeken élő emberekről is kellenek a híradások, és külön kellenek manapság (Az információs műsorok főváros-centrikussá­ga annyi ígéret ellenére sem látszik csökkeni...) Végül még egy dologról: a sorozat riporterei szinte ki­vétel nélkül szépen beszél­nek, s mi ennél is több: ma­gyarul. Gyanítom, hogy a környezet, amelyben munka­idejük nagy részét eltöltik, az tanítja, inspirálja, kény­szeríti őket erre. Többsé­gük szülőföldjének nyelvjá­rási sajátosságait is föl me­ri vállalni, s ez rádióripor­tereknél valószínűleg nem lehet oly nagy sikk, mert rá­diónkban a riporter, általá­ban csak pontosan beszél, s nem szépen. Legvégül és summázatul: jó dolog felfedezők társának lenni. A rádió mellett is. Petri Ferenc Nemzetközi kriminalisztikai sziisipozion Hétfőn, tegnap Siófokon tiz szocialista ország — Bul­gária, Csehszlovákia, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyel­ország, Magyarország Mon­gólia, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió — belügy­minisztériuma képviselőinek részvételével megkezdődött­a négynapos XIII. nemzet­közi kriminalisztikai szim­pozion. A résztvevők meg­vitatják a bűnelkövetők ha­tékonyabb üldözésével kap­csolatos elméleti és gyakor­lati kérdéseket, beszámolnak a legfejlettebb bűnüldözési eljárásokról, módszerekről, a korszerű technikai eszközök széles arzenáljának, a bűnö­zés elleni harcban való fel­használásáróL A tanácskozáson Földesi Jenő vezérőrnagy, belügymi­niszter-helyettes üdvözölte a résztvevőket, majd Horváth István belügyminiszter mon­dott megnyitó beszédet. Egyebek között hangsúlyoz­ta: — A Magyar Népköztár­saságban az ország népe nem gondok nélkül, de ki­egyensúlyozott belpolitikai helyzetben él. Hazánkban a munkásosztály, a nép hatal­ma szilárd. Szocialista vív­mányaink védelme, megőr­zése és továbbfejlesztése szé­les nemzeti összefogásra épül. Hazánkban szilárd a törvényesség. Államunk polgárai széles körű jogokat élveznek, és ezek érvényesí­tését a törvényes rend ga­rantálja. A szocialista or­szágok — a Magyar Népköz­társaság is — a közösség és az egyének olyan biztonsá­gát teremtették meg. hogy azt bármely — gazdaságilag mégoly fejlett — kapitalista ciszág is szívesen mondaná magáénak. E ténnyel azon­ban nem dicsekszünk önfe­ledten, mert tudjuk, hogy ez a biztonság nem háborí­tatlan. A társadalom és az egyének békéjét bizony sok­szor éri sérelem — ez ellen nincs garanciánk. Ámde ar­ra van, hogy ezt vétkesen és büntetlenül ne tegyék. Ezt követően a belügymi­niszter rámutatott, hogy a szocialista országok rendőr­ségi, bűnügyi szakemberei­nek tanácskozásai azt a célt szolgálják, hogy szervezete­ik e rendeltetésüknek mind hatékonyabban, eredménye­sebben és magasabb színvo­nalon feleljenek meg. A szocialista országok bűnüldö­ző szerveinek együttműkö­désével változatlanul nagy fontosságú a tapasztalatok kölcsönös átadása, de ma már a nemzetközi bűnözés bizonyos elemeinek megjele­nésével szükségessé vált az ellene való közös fellépés előmozdítása is. A tanácskozás napirendjén is az ezzel kapcsolatos kér­dések, módszerek megvita­tása szerepel. Természetes, hogy a bűnözés megváltozott arculata új módszereket kö­vetel a bűnüldöző szervektől — mondotta Horváth Ist­ván. Ezt követően a tanácsko­zást üdvözölte Varga Péter, az MSZMP Somogy megyei bizottságának első titkára, majd Ladvánszky Károly vezérőrnagy, belügyminisz­ter-helyettes, a magyar kül­döttség vezetője tartott elő­adást a hazaj új. hatékony bűnüldözési módszerekről, bevezetésük tapasztalatairól. Egyebek között szólt arról, hogy a párt politikája vég­rehajtásának folyamatában a magyar rendőrség — az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek segítségé­vel, a lakosság és a társada­lom önkéntes segítőinek több mint százezres táborának tevékeny közreműködésével — jelentős erőfeszítéseket tesz a törvényes rend továb­bi szilárdítására. Hétfőn, tegnap több kül­földi küldöttség vezetője is felszólalt.

Next

/
Thumbnails
Contents