Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

r'ja «t .4; % .m Vasárnap, 1981. szeptember 20. * sssa Értelmiség a változások tükrében M

agyarországon a felsőfokú oklevéllel rendelkezők száma a két világháború között meglehetősen alacsony volt. és keveset változott. 1941ben például nem érte el a százezret. A 25 éven felüli lakosságon belüli arányuk 1949-ig nem haladta meg a 2 százalékot; 1960-ban megközelítette a 3, 1970-ben pedig meghaladta a 4 százalékot, a 70-es évek végére viszont már felülmúlta az 5 százalékot, vagyis a számuk több mint négyszázezer fő. A gazdasági-társadalmi fejlődés következtében azonban nemcsak létszámban változott meg a hazai értelmiség, hanem szakmai és szociális összetételében is. Eléggé ismert a* a közszájon forgó megállapítás, hogy Magyarország 1945 előtt „jogásznemzet" volt. A két világháború közötti népszámlálások adatai szerint ugyanis a felsőfokú végzettségűek között az állam- és Jogtudományi végzettségűek aránya volt a legmagasabb, azaz az öszszes értelmiségi egyharmada. Ezután következtek a pedagógusok, ahová a felsőfokú végzettségűek egyötöde tartozott. Az egészségügyiek (orvos, gyógyszerész) 17. a műszakiak 13, a mezőgazdászok 8. a közgazdászok 4 százalékot tettek ki. Az elmúlt 30 évben bekövetkezett változásokat jól érzékeltetik az adatok. Tény. hogy ez alatt az időszak alatt az előzőekben elhanyagolt szakmák léptek előtérbe a gazdasági fejlődés igényeinek megfelelően, így főleg a műszaki. mezőgazdasági pályákon működők száma növekedett a legdinamikusabban. Ez lényegesen megváltoztatta a diplomások szakmai struktúráját A 70-es években már a pedagógusok képviselik a felsőfokú végzettségűek egyharmadát. A második legnagyobb hányad a műszakiaké: 22 százalék. A következő csoportba tartoznak a mezőgazdasági végzettségűek, az egészségügyiek és a jogászok 10—10 százalék körülj súllyal. Alig marad el tőlük a közgazdászok aránya. A szóban forgó időszakban radikálisan megváltozott az értelmiség szociális összetétele is. Ma Magyarországon a vezetők és értelmiségiek mintegy kétharmada munkás-, illetve parasztszármazású. Vizsgálati tapasztalataink alapján azonban megállapítható, hogy az értelmiség származás szerinti összetétele Budapesten és vidéken számottevő eltérést mutat A vidéki értelmiség 61 százaléka fizikai származású, a budapestieknek csupán 36 százaléka. Az nem lehet vitás, hogy a nemzet műveltsége és kulturális potenciálja szempontjából nagy jelentőségű, ha minél több a felsőfokon kiképzett szakember. Az impozáns számok fényében sem szabad megfeledkezni azonban az alábbi tényezőkről. A végzettség szintjét tekintve a felsőfokú diplomások között kb. 60 százalékot tesznek ki az egyetemet végzettek; több mint egynegyedük rendelkezik főiskolai végzettséggel; a többi felsőfokú technikummal. A jelenlegi besorolás tehát erősen eltér a múltbelitől. amikor csak az egyetemi, majd a továbbfejlődés során az egyetemi és főiskolai végzettség számított „felsőfokúnak". A végzettség szintje — éppen a felsőoktatás szervezete miatt — szakmánként jelentősen eltér. Mindenesetre az adatok egyben arra figyelmeztetnek, hogy „mennyiségi" értelemben Ls csak nagyon viszonylagosan használható, szinonim értelemben a „felsőfokú végzettségű" és az „értelmiségi" megjelölés. Elgondolkodtatok kutatási eredményeink. amelyek az értelmiség továbbtanulására és továbbtanulási szándékaira vonatkoznak. Itt arra a paradoxonra utalok, hogy mind vidéken, mind pedig Budapesten azok az értelmiségiek tanulnak, Illetve szándékoznak továbbtanulni, akik Jelenleg is magasabb iskolai végzettséggel i-endelkeznek. Vidéken nincs felsőfokú végzettsége a közgazdászok-menedzserek 40, a népművelők 22,6, a műszakiak 32,6, a pedagógusok 15 százalékának. Ugyanakkor jelenleg is ezekből a szakmai csoportokból tanulnak legkisebb arányban tovább. Nem tanul tovább a közgazdászok, menedzserek 54. a népművelők 29, a műszakiak 40, és a pedagógusok 52,7 százaléka. Ezek az arányok érvényesek a továbbtanulási szándékra is. A szakmai képzettség mellett nem elhanyagolható tényező az értelmiség társadalomtudományi kultúrája sem. Az értelmiség kulturális fogyasztásáról szólva nem tekinthetünk el a könyvhöz való viszonyától. A különböző nemzetközi Vizsgálatok összehasonlító adatai azt bizonyítják, hogy értelmiségünk - olvasási aktivitása — elsősorban szépirodalmi — kedvező képet mutat. Tény. hogy nálunk a könyvhöz — tradicionálisan — pozitív viszony alakult kl. Ün. „nagy családi könyvtárral" (500 kötetet meghaladó könyvállomány) rendelkezik a budapesti értelmiség 35 százaléka, a vidéki értelmiségnek pedig 20 százaléka. A foglalkozási rétegek között viszonylag elég arányosan oszlanak meg a különböző nagyságú házi könyvtárak, csak a műszakiaknál és a közgazdász-jogász csoportbelieknél csökken a nagyobb könyvtárral rendelkezők aránya. Az olvasási aktivitásra vonatkozó adatok szintén kedvező képet mutatnak. A különböző foglalkozási rétegeket összehasonlítva megállapítható, hogy legtöbbet olvasnak vidéken és Budapesten egyaránt a pedagógusok. Az értelmiségi szakmák szerkezeti változásainak jelentősége mindenekelőtt az, hogy nálunk ls tért hódítottak a régebben elhanyagolt szakterületek, mint a műszaki, mezőgazdasági, közgazdasági 6tb.. és hogy megnövekedett az említett szakmák értelmiségi állománya. Ez valószínűleg maga után vonja azt ls. hogy a kultúrának ezek a hosszú ideig háttérbe szorított elemei nagyobb jelentőségre tesznek szert, és fokozatosan beépülnek a szélesebb tömegek kultúrájába. Ez azért is figyelemre méltó, mivel KeletEurópában. így hazánkban is a kultúra csaknem szinonim volt a szellemi műveltséggel, még szorosabban a filozófiai, irodalmi, zenei stb. ismeretekkel. És ebben szerepet játszott a hazai értelmiség szerkezeti összetétele, a humán értelmiség túlsúlya, valamint az. hogy Ismereteire, értékrendjére erősen hatottak a nagy idealista (elsősorban német) történetfilozófiák. Mindenesetre ez a kultúra túlságosan egyoldalú volt. ami egyben akadályozta más értékek beépülését a nemzeti kultúrába. Az értelmiségi pályák szerkezeti módosulása, valamint az értelmiség szociális összetételének megváltozása — más tényezőkkel együtt — maga után vonja a kulturális értékek átrendeződését, korszerűsödését. demokratizálódását is. MÓDRA LÁSZLÓ Hanglemezhetek A hagyományokhoz híven az idén is megrendezi a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a HUNGAROTON hanglemezheteket. Szeptember 11, és október elseje között 12 új ünnepi kiadványuk kedvezményesen, lemezenként 50 forintért kerül az üzletekbe. Évszázadok zenei és irodalmi kincsei szerepelnek a kedvezményezett lemezek között, csakúgy, mint a magyar népzene és a magyar költészet régi forrásai, az egyetemes művészet legmagasabb rangú remekel. Páratlan ritkaság a Bartók öszszes hangfelvétele című lemezsorozat, amelyeken Bartók zongorázik — egyebek közt az Allegro barbaro, a Mikrokozmosz részletel, az I. rapszódia, a Román népi táncok, a II. szonáta hegedűre és zongorára, valamint a Szonata két zongorára és ütőhangszerekre, Bartók, Kodály népdalfeldolgozások, Beethoven, Liszt, Debussy, Scarlattl művei szólalnak meg. A másik lemezen Bartók hangja és zongorajátéka hallható, magánfelvételek, családi fonográfhengerek és töredékek gyűjteménye. A Bartókcentenáriumi összkiadás e két lemezének külön érdekessége, hogy Somfai László és Kocsis Zoltán szerkesztésében a teljességre törekedve, valamennyi fellelhető archív anyagot felhasználva jelent meg. ÜJ magyar felvételen a Magyar Állami Hangversenyzenekar és Ferencsik JáncÉ közreműködésével adták kl Bartók Concertóját és a Táncszvitet. S már a közelgő Kodály-centenáriumot idézi az a lemez, amelyen a Fölszállott a páva, a Galántai táncok és a Marosszéki táncok című szerzemények hallhatók a Lehel György vezényelte Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekar előadásában. Ez alkalommal Hündel 12 concerto grossó-ja képviseli a barokk zenét, és Pergolesi oratórium, és Puccini Pillangó kisasszonya a vokális zenét, világsztárok felvételeivel. A Vonó mesterei című összeállítás a könnyen hallgatható zene kedvelőinek szól. Shakespeare: Szentivánéji álom című vígjátékának egy 1963-ban készült rádiós felvétel az alapja, Ruttkal Évával, Zolnay Zsuzsával, Latinovits Zoltánnal és Slnkovics Imrével. És megszólal lemezen első nagy líraköltőnk, Balassi Bélint is. Szerelmes és hazafias verselt Bánffy György szólaltatja meg. A hanglemezhetek megnyitásának naRján adták át az Év Hanglemeze díjat az elmúlt év legjobb felvételeinek. Ezt a díjat ítélték a Goldmark: Sába királynője című operalemeznek, amelyen Takács Klára, Kincses Veronika, Siegfried Jerusalem, Sólyom Nagy Sándor. Kalmár Magda. Miller Lajos, Gregor József és Polgár László énekel a Magyar Állami Operaház Énekés Zenekarát Fischer Ádám vezényli. A díjazottak között szerepel a Liszt Ferenc Kamarazenekar Vivaldi-lemeze, három Bartók-lemez, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Pauk György közreműködésével, a Magyar hangszeres népzene és a Délszláv népzene című összeállítás. A prózai kiadványok közül Örkény István Egyperces novellái és a Mezey Mária előadói lemeze szerepel a díjazottak között. K. M. Bizalmatlanság Nyár '81 A

Balaton ametisztszínű vizén messze vitorlák fehérlenek. Emiatt, a sivalkodó fürdőzőhad közepette szörfözni tanul egy fiatalember, öt nézi szakértő szemmel a parton ülő három. — Ez is ronggyá ázik. mire végre fönn tud maradni — sajnálkozik az egyik. — ö beszél! — nevet a másik. — Képzeld, a múltkor egy holland vontatta ki. Kékre-zöldre verte magát, és félig meg volt fagyva. Ha nem jön a holland, ott nyúlik ki a tó közepén! Mind nevetnek, az első megjegyzi: — Akkor volt alattam másodszor deszka. — Egy holland húzott ki? — Az. Rendes pasas volt. És piszokul tud szörfözni. Odébb a fa alatt pecsenyevörösre égett német család falatozik. Magyar szalámit, zöldpaprikát. a maszek pékségből való foszlós fehér kenyeret, csorgó levű magyar őszibarackot. Túl a strandon a sétányon ott megy a francia kislány a hegyes fülű kutyájával, körülötte egész testőrsereg. Idevöröslenek a lugasok rózsái. Arról a fiúról, aki ott a széldeszkával viaskodik, épp tegnap mesélték — egy ilyen Balatonparti nyári faluban sokat tudnak egymásról az emberek —, hogy most jött haza Olaszországból. Farmerban, tornacipőben, vízhatlan hátizsákkal („már nálunk is kapható, sátor, hálózsák elfér benne"), három hétig csavargott egy barátjával, mikor merre volt kedve. Így utaznak a mai fiatalok, tette hozzá a mesélő, de a hangjában nem volt elmarasztalás, csak fájó irigység. A fiú, akit a holland húzott ki, meg a másik kettő, akik barátságosan kinevették, már elballagtak. Az Itáliát járt fiatalember pedig, lám. most éppen hosszan siklik a vizén. Meg fogja tanulni a fiú, ezek a gyerekek mindent megtanulnak. Farmer, hátizsók, rágógumi, spanyol nyelv, miért éppen a windsurf állna ellent. Holnapután talán ő húz ki egy hollandot... Egyszerre a múltból elém tolakszik a Malac képe. Tekintés lyes, köpcös figurája, ahogyan helyet foglal egy székben, és rövid lábait keresztbe teszi, jól szabott szürke öltönyét csodálja a ház népe, ilyen anyagot nemigen látni a típusöltönyök és lódenkabátok éveiben. Malac rózsaszínű és méltóságteljes arcán elömlik fontosságának tudata. Tudja, hogy tisztelet övezi, olyan tisztelet, ami bástyának is beillik, mert kőszilárd anyagból épült — irigységből. Malac nem tudja, hogy mi, gyerekek. Malacnak hívjuk őt, van neki tisztességes neve, 6 „Izé elvtárs" még az öreg viceházmesternének is, aki hályogos szemmel csoszog ide-oda a hátsó lépcső homályában, és azt hiszi, Magyarországon még mindig király uralkodik. Malac sokáig ott lakott a házban, még akkor is. amikor én először olvastam Párizsról. Vasfüggöny lógott a nyugati határokon, s ez számunkra természetes volt. mintha egy folyó folyna ott, ősidőktől fogva. Akinek nem volt híres ember ismerőse, mondjuk egy élsportoló, az nem találkozott élőlénnyel, aki hírt hozott volna e függöny túloldaláról. És amikor én Párizsról olvastam, megállt bennem a lélegzet. A könyv szerint ott is járnak vonatok, az orvosok gyógyítanak, a tanítók tanítanak, a gyerekek ordítozva rúgják a labdát, és nyári estéken a poros aszfaltra hulló langyos esőben szerelmespárok csókolóznak. Igaz lenne ez? Izgatott lettem: hiszen itt van a Malac, bár sose figyeltem rá eddig, mert unalmas alak volt, de a felnőttek azt mondták, Izé elvtárs rendszeresen jár külföldre,, Nyugatra is. Üzleteket köt. Vesz ott valamit vagy elad, hogy mit, a fene se tudja, de ez a munkája. ezért kapja a fizetést. Aki nem hinné, nézzen az öltönyére, a karórájára, az is onnan való ... Hát odaóvakodtam legközelebb, amikor Malac visszatért egyik ilyen útjáról. Járt-e Párizsban ls. kérdeztem visszafojtott lélegzettel. Malac azt fejelte, hogy „ajaj, nem is egyszer". És, kérdeztem szorongva, mi van ott? Malac vállalat vont, talán nem is felelt volna, de akkor a nagyok is ránéztek kérdően, mire ő összevonta a szemöldökét, és azt felelte: kapitalizmus. A kapitalizmust tanultuk az iskolában, de ahogy Malac kimondta a szót, baljóslatú, fenyegető sötétség jelent meg a szemem előtt. Mégis összeszedtem minden bátorságomat: milyen Párizs? Nagy, felelte Malac kedvetlenül, nagy és piszkos. Később eszembe jutott, hogy talán nemcsak — ahogy akkor mondták — öntudatból válaszolt így, hanem mert így is hitte. Nem látott má,st, talán nem is érdekelte. S végtére nem hazudott. Párizs — aztán megláttam — naKy volt és piszkos. És persze ezer színben ragyogott. És persze rétegekben rakodott rá a történelem, az üledékek mindenütt láthatóak. Emberek lakják, millióféle ember, az orvosok gyógyítanak, a tanítók tanítanak, a gyerekek ordítva rúgják a labdát, és a nyári estéken permetező esőben tényleg csókoloznak a szerelmespárok. Aztán elfelejtettem Malacot, alakja beleveszett a történelem újabbkori üledékeibe. Most mégis fölbukkant itt, J 981-ben a Balaton partján, ápolt rózsalugasok, vörösre sült németek, hegyes fülű francia kutyák, windsurfös hollandok és farmergatyás magyar fiúk között, ebben a mézszinű fényben, amely a Badacsony lejtőin csordogál le, és belefolyik az amúgy is szemkápráztató vízbe. Köpcös figurája a megtestesült anakronizmus. Még szerencse, hogy csak én látom őt. Ezek a fiúk itt halálra röhögnék magukat rajta. Meg persze rajtam is, ha bevallanám, valamikor nem voltam benne biztos, hogy Párizsban vajon ... Nevetséges is. Nevetséges és szomorú. Kihevertük és mégse hevertük ki. Nemzedéktársam, aki az Itáliát Járt fiúról mesélt, nem mutatta irigységét. Hangján mégis átsütött a fájdalom, az ifjúság, az így-úgy sikerült, de visszahozhatatlan utáni sóvárgás. Hálózsákban a puszta földön húszévesen lehet csak jót aludni, az öregebb derék megszenvedi. A rágógumit nem bírják a lazuló, idegen anyagokkal pótolt fogak. A windsurfhöz Jó egyensúlyérzék kell, s azt bizony fiatalkorban kell megedzeni. Aki sokáig féloldalasan jár, elbizonytalanodik. A pecsenyepiros német turisták még mindig eszik a bőlevű, édes magyar barackot. A fiú már délcegen feszít az ingatag széideszkán. Puffatag gumicsónakban két kis srác evez. arra, integetnek. a szörfös fiú visszainteget, ts elsiklik a vízen. HALLAMA ERZSÉBET