Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-17 / 218. szám
I Csütörtök, 1981. szeptember 17. S Egy szegedi professzor halálára Dr. Jancsó Aranka, a Szegedi Orvostudományi Egyetem professzora szeptember 14-én. nagy türelemmel viselt hosszú betegség nyomán elhunyt. Székelyudvarhelyen született es a szegedi egyetem neveltje. 1945-ben szerzett. gyógyszerészi oklevelet, 1946-tól fogva működött az egyetem gyógyszertani intézetében tanársegédként, itt készítette el doktori értekezését és ebben az intézetben lett később adjunktus, majd docens. 1970—75. között a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyógyszertani intézetének volt docense, majd viszszatért Szegedre. 1977-ben nevezték ki professzorrá. Tevékeny életét az egyetemi kutatás és oktatás szolgálatában töltötte. Legközvetlenebb munkatársa \ olt Jancsó Miklósnak és részese a nemzetközileg is elismert kutatási eredményeknek. Hosszú időn át nagy odaadással végezte a fogorvostan-hullgatók gyógyszertani képzését. Szerénységével, kedves egyéniségével, kollégális magatartásával, lelkes tanári működésével, tudományos alaposságával sok szeretetet, tiszteletet és megbecsülést szerzett mindazok között, akikkel pályáján kapcsolatba került. Számos ízben járt külföldön meghívott előadóként, sőt vendégprofesszorként. Fontos és értékes tudományos tevékenységét Itthon is és külföldön is nagyrabecsülték és magas tudományos kitüntetésekkel honorálták. Idő előtti távozása a Szegedi Orvostudományi Egyetemnék és a gyógyszertan tudományának fájdalmas vesztesége. Az egyetem dr. Jancsó Arankát saját halottjának tekinti és szeptember 18-án. 12 órakor a Belvárosi temető ravatalozójából kísérik utolsó útjára. Szén Sorsodból A negyedik negyedévben 1.4 millió tonna szenet kell a felszínre szállítani a Borsodi Szénbányák üzemeiből ahhoz, hogy a vállalat teljesítse tervét, és több mint 5,2 millió tonna szenet adjon. Az év eddig eltelt időszakában a gyakori frontátszerelések, valamint geológiai nehézségek akadályozták a munkát, s emiatt jelenleg még mintegy harmincötezer tonna szén a borsodi szénbányászok adóssága; ezt kell mielőbb megszüntetni —, állapították meg a Borsodi Szénbányák szocialista brigádvezetőinek szerdán, Miskolcon tartott tanácskozásán. A kiesés a kedvezőbb adottságú üzemektől kívánt lényeges többlettermelést. Ennek az igénynek elsősorban a lyukói bányászok tettek eleget, akik eddig több mint százezer tonna szenet küldtek felszínre terven felül. Pedagógia, oktatás Megbeszélés a népfrontban Tanácskozást szervezett tegnap, szerdán a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottsága Szegeden, városi és nagyközségi népfronttitkárok valamint pedagógiai bizottságok vezetői részére. Az elmúlt tanév tapasztalatairól, az 1981—82-es tanév legfőbb, megyei feladatairól dr. Sódar Mihály, a Csongrád megyei tanács vb művelődési osztályának helyettes vezetője tartott előadást. Egyebek között elmondta: örvendetes, hogy az iskolai demokratizmus kibontakozását egyre több intézményben tapasztalhatták. Egyenletesebb lett a terhek elosztása, erősödött a tantestületi egység, fejlődött a tanulói önkormányzat, általában javult a munkahelyi légkör. Mindennek eredménye jól mérhető a tanulók iskolai helytállásában. Az előadó ismertette a minden iskolatípusra egyaránt érvényes toúábbt feladatokat is. Többek között felhívta a figyelmet a munkaiegyelem erősítésének, az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelésnek a fontosságára, s arra. hogy az iskolai és Iskolán kívüli nevelőhatásoknak összhangban kell lenniük. Ezért sokat tehet a Hazafias Népfront, hisz fontos szerepet tölt be a tanulás, a művelődés, a kultúra szervezésében. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa művelődési és propaganda osztályának vezetője azokat a közoktatást segítő társadalmi feladatokat ismertette, amelyeket a népfront VII. kongresszusának ajánlásai írtak elő. Ez az alapja a népfront megyei pedagógiai bizottsága munkatervjavaslatának is. melyet segítségként terjesztett elő dr. Gácser József, a népfront megyei pedagógiai bizottságának elnöke a célok. elképzelések végleges megfogalmazásához. A megyei munkabizottság is abból indul ki. amit a népfront VII. kongresszusa is kiemelt: a nevelés legfontosabb színtere a család, amely egymagában azonban nem képes eleget tenni sokrétű feladatánuk. Akkor képes testileg, lelkileg egészséges. egymást segítő, munkaszeretű nemzedéket nevelni, ha az iskolákkal, társadalmi és politikai szervezetekkel együttműködik. A pedagógiai bizottságokkal való kapcsolat mindenképp elősegíti a sikert. De segít azáltal is a népfront, hogy fórumot ad a véleménycserékre, szülők, pedagógusok mondhatják el egy-egy rendezvényen tapasztalataikat. A pedagógiai bizottság tegnapi tanácskozásán a résztvevők megbeszélték a munkaterv javaslatot és értékes hozzászólásokkal egészítették ki. Hatan a főiskoláról Hotel a Halott Alpinistához Színes szovjet film. írta: Arkagyij és Borisz Sztrugacklj. Fényképezte: Jurij SzilUrt. Zene: Szven Grünberg. Rendezte; Grigorij Kromanov. Főbb szereplők: Uldisz Pucltisz, Juri Jarvet, Lemoit Peterszon, Karlisz Szerbisz, Mikk Mikiver. Nehéz elhinni: ha egy filmbéli hotelben kényszerűen rendőrfelügyelő, valamint jó néhány, több mint gyanús egyénből álló társaság verődik össze, ne szabvány detektívhistória következzék, rejtélyes áldozatok sorával, alaptalan gyanúsítgatásokkal, sok félreértéssel és végül természetesen az igazság örök és cáfolhatatlan kiderülésével. Noha a dolog ily módon Indul, szerencsére most mégsem így történik. Grtporíj Kromanov alkotása, ha némiképp gyengébb megvalósításban is, de egyenes folytatása a Nyolcadik utas a halálnak és a Harmadik típusú találkozásoknak. A körítés (alpesi hotel, összezártság, krimielemek tucatja) ugyan nem a legszerencsésebb, ám a film első felében kifejezetten izgalmas és fordulatos cselekménynek öryenflhetnek a syrü és a krimi rajongói, s midőn a sztori „földöntúliba fordul", az igencsak sűrített eseménysor a főhős, a némileg nehézkes és rendőrmódra tipikusan merev felügyelő (Uldisz Pucitisz) körül szinte örvényleni kezd. Robotok, félőrült tudós, nemzetközi terroristabanda gengsztere, lavina, félnótásnak tűnő hoteltulajdonos — minden leheséges „kellék" a detektívregény, a sci-fi, sőt a horror határvonalán található miliőt ad. Igaz, a film befejezésekor a jó szándékú, s az efféle műfajt kedvelő néző Madách mondatával távozhat: „csak az a vég, csak azt tudnám feledni!" A Hotel a Halott Alpinistához befejezése valóban sokat ront a film egészén: a felügyelő ugyanis roppant didaktikusán, egyszerre önnön bizonyítványát magyarázva és „népnevelve" szónokol egy magában a logika és a morál erősen mesterkélt kettős glóriája alól, de sejthetően a Sztrugackij-testvérek által írott történetnek nem árt túl sokat. Ök ugyanis valami olyasmit sugallnak — Spielberggel ellentótben, jogos pesszimizmussal —, hogy a földöntúli lénye 'kel történő kapcsolatfelvétel távolról sem lehetne oly idilli, mint a Harmadik típusú találkozásokban. Az emberiség, sajna, egyáltalán nem érett a kozmikus, a földinél magasabb kultúrákkal való, harmadik típusú találkozásokra. Hiszen — képzeljük csak el —, ha a jámbor Mars-lakók, mondjuk, a Vörös Brigádokkal lépnének sárgolyónkon eszmei frigyre, s nalvul felajánlanák nekik fejlettebb technikájukat és civilizációjukat... Nincs elég bajunk enélkül is? Domonkos László Régóta nem sújtja e tájékot neves színészek sáskajárása. Főleg nem fiataloké. Ezért is keltett jóleső izgalmat már a tavalyi évadban, hogy pár hónapra — két bemutatóra és a velejáró soro. zat-előadásokra — ideköltözött a színművészeti IV,'A, Békés András osztálva. most meg a hír, hatan kezdik Sze. geden a pályát, ha nem is mind abból az osztályból, de a főiskoláról. Hat valóságos ifjú színész, valóságos diplomával. önmagában nem a világ teteje még, kétségtelenül több viszont, mint aminő társulatfejiesztés történt Itt hosszú éveken át, Három végzős osztályból érkeztek, s nincs mit szépíteni rajt, szándékaik közős nevezője: Ruszt miatt jöttek, Rusztért. Benne bíznak, • tőle akarnak tanulni. Olyasmit főleg, amiből a főiskolai években kimaradtak (nem én találom ki. ők mondták, egybehangzóan). Ruszt József tehát erre vallanak a jelek, elhatározta fölvállalni a szegedi prózát. S ezt sem mi találgatjuk, kedvenc kifejezését idézzük, „fölvállalom" — legföljebb a szó „rusztikus" valóságtartalma felöl lehetnek fogalmaink, merthogy a bizalomkeltő példa sem oly távoli még, úgy hívják: Kecskemét, íme, hát a hat ifjú gvorsfényképarca. Szalma Tamásé, Nemcsák Károlyé és Nádházi Péteré Békés András osztályából Forqách Péteré — Kazimir Károl-jéb ól, Karancz Kataliné és Bogvár Zsolté — Kállai Ferencé bői. A makói születésű Szalma Tamás az öreg Cenci meg. lepően érett szerepjátékával tette le névjegyét tavaly a Kisszínházban. Akkor kopaszra maszkírozta a szükség, civil kölyökarca máskülönben fekete. Bácskai Mihály pátyolgatásával bontogatta szárnyait a szentesi gimnázium legendás irodalmi színpadán, a főiskolai évek első komolyabb repülési kísérletei pedig részint vizsgaelőadásukhoz, az Aiashoz fűződnek, részint meg az Equus-hoz, amelyben Darvas Ivánnal játszott. Az évadnyitón Jachimóként látjuk viszont Shakespeare színpadán, a Cymbelineben, majd ő lesz Gorkij drámájának, a Zikovéknak Mihailja is. — Nem a fölkínált sze. replehetőségek vonzottak, inkább az a fölismerés, hogy Ruszt megtervezetten tart kézben mindannyiunkat. Műhelymunkát igér, s az eddig tapasztaltak alapján feltétlenül bizom benne. Mai színházi életünkben 6 az egyik ász, akitől tanulni lehet. Nemcsák Károly jó esztendeje valósággal „berobbant" a Kisszínházba. Truffaldinót játszotta osztályuk Gcüdoni-előadásaln. a Két úr szolgáját, aki „kardot nyel és tüzet hány, a falat is megmássza, mobil minden porcikája, tökkelütött és ravasz, csámpás és behízelgő" — hogy akkori önmagunkat idézzük, egyéb kritikák hú ján (a főiskolásak szegedi bemutatója nagy közönségNagy László (elvitele A friss diplomásak. Balról jobbra: Forgách Féter, Bognár Zsolt, Nemcsák Károly (fölső sor), Szalma Tamás, Karancz Katalin, Nádházi Péter Őszi —téli program q balatoni úttörővárosban Zánkán, a balatoni úttörővárosban szerdón megkezdődött az ősztől tavaszig tartó program. Hét turnusban 7000 őrsvezetőt és rajtitkárt képeznek tovább. Az általános iskola 6. osztályába járó piros nyakkendősök folytathatnak eszmecserét a gyermekszervezet irányításának, szervezésének módszereiről. Az oktatást a szemléltetőfoglalkozásokon pedagógusok negítik. Az úttöróvároshan egyidejűleg folytatódik az általános iskolai oktatás is. Az idén az egyhónapos turnusra beutalt gyermekeket nem vendégtanárok, hanem az úttörőváros fiatol tantestülete oktatja. sikert aratott itt, ám visszhangtalan maradt az országos sajtóban, hiszen ezt a Goldonit korábban Budapesten is játszották). Isten ments fiatal színész beskatulyázni legott. Ám minthogy társai közül Nemcsák szerződött először Szegedre, s még a tavalyi évad kisszlnhózi búcsúpremierjén újabb hasonló föladatot kapott, oldott meg ugyanilyen bravúrosan (a Gólem egyik rezonőrjét) — nincs kizárva, vígjátékok, komédiák leendő ziccerszerepei várják majd. Egyelőre azonban Posthumus Leonatus Shakespeare regényes színművéből. — Szmészwze/ő egyéniségekhez szerződik a színész. S noha Ruszt konkrét dolgokat nem ígért személye elég biztosíték a iövőmre. A Békés-osztályból még Nádházi Péter „ragadt" Szegeden: vele is találkozhatott tavaly a publikum a Két úr szolgájában csakúgy. mint a Cenci-házban. — Szerettem mindkettőt, jól éreztem magam a színpadon. Budapesten születtem. a Madách gimnáziumból kerültem a főiskolára. Amott az iskola Thália stúdiójában szerepeltem rendszeresen, emitt a vizsgaelő. adásokon, melyek közül harmadikban az Aias-t Valló Péter rendezte, ki az osztályfőnökünk tanársegédje volt, s az előadást később elvittük Eperbe is, az Agria Játékszínbe, melynek Valló a művészeti vezetője. A 7-endüléí a Cain hajón-nal diplomáztam. Az, idő tájt már több rendező bejárt hozzánk érdeklődni, puhatolózni, Horváth Z. Gergely, Gali László. Paál István — magam Ruszt mellett voksoltam. A kecskeméti Forgách Péter édesapja, Tibor, Szegeden is játszott jó pár évvel ezelőtt, de nem maradt sokáig, hamar visszatért Kecskemétre. Fia. Péter, már középiskolás éveiben találkozott az akkori kecskeméti főrendező Ruszt Józseffel: játszott a színházi Csen» des Donjában és a tévébeli Adáshibájában. Ruszt természetesen dolgozott édesapjával is, félig-meddig te. hát családtag náluk. — öszintén szólva nemigen akaródzott Szegedre jönnöm. Pesten azonban nem kaptam megfelelő ajánlatot, a vidékiekből pedig ezt választottam, mert játszani akarok, sokat, s Ruszt számit rám. A Cymbelineben Pisaniót alakítom, s ott leszek Bibbiena komédiájában, a Calandriában is. Ketten szerződtek Kállai Ferenc osztályából: Karancz Katalin és Bognár Zsolt. Karancz: Az utolso vizsgaelőadásunkon Olivla hercegnőt játszottam a Vízkeresztben. azt látta Ruszt, előzően pedig Lucyt a Koldusoperában, azt viszont nem látta — sajnos. No, mindegy. Elég az hozzá, mindjárt előadás után megkeresett az Údry-színpadon, beszélgettünk, s vázolta a szegedi társulat előtt álló feladatok sokaságát. Örömmel tapasztaltam, olyan szerepek is szóba kerültek, ahol rátalálhatok a saját egyéniségemre. Pesti vagyok, több ajánlatot is kaptam. Veszprémbe a város vonzott?* Debrecenből Gali László f ígért szép murvákat, s mondta, ha nem jönne be Szegeden, hívjam csak bátran telefonon. Mit tehetnék hozzá: Szeged bejött. Egyelőre annyit tudok, Cymbeline korábbi feleségének lányát játszom a kisszínházi évadnyitón. Bognár: Értem nem to. lovgtak a rendezők s cseppet sem közhely, örülök, hogy itt lehetek. Azon a bizonyos Vízkereszt-vizsgán, ahol Orsino herceget játszottam, ' az ilyenkor természetes drukk nyomasztó hatását valósággal föloldotta Ruszt ötlete, jöjjek Szeaedre hozzá. Láttam tavaszon a budapesti Nemzetiben, hogyan próbálja Sütő darabját, A szuzai menyegzőt, s hatalmába kerített őszinte, sége, emberi tisztasága: azóta szeretnék bekerülni a csapatába Most végre sikerült. Budanesti vagyok én is, a szegedi színházról előzően semmi mást nem hallottam, csak hogy átépítik, bezárták. A Kisszinház kellemes otthonnak látszik, s mivel eleget fecsegtem ar. ról, hogy szeretek énekelni, mozogni, a Cymbeline.ben összevont kis szerepek mellé „fejbe vágtak" Kálmán Imre operettjével. A montmartre-i ibolyával. Remélem nem okozunk csalódást egymásnak. * Eleve elhárítandó ese'leges félreértéseket, hadd szögezzük le máris: hiába szólnak a fenti sorok Ruszt Józsefről, a szegedi sz.ínhá? „művészeti tanácsadójáról", Ezúttal, becs szóra, a tár. sulat hat friss diplomás ifjú művészét igyekeztünk bemutatni, e lehetőségeink szerinti pillanatfölvételleh Melyhez fotósunk a maga lencséjével asszisztált a Sajtóház előtti parkban, a Stefánión. Nikolényi István « 1