Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

I Csütörtök, 1981. szeptember 17. S Egy szegedi professzor halálára Dr. Jancsó Aranka, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem professzora szeptember 14-én. nagy türelemmel vi­selt hosszú betegség nyomán elhunyt. Székelyudvarhelyen született es a szegedi egye­tem neveltje. 1945-ben szer­zett. gyógyszerészi oklevelet, 1946-tól fogva működött az egyetem gyógyszertani inté­zetében tanársegédként, itt készítette el doktori érteke­zését és ebben az intézetben lett később adjunktus, majd docens. 1970—75. között a Pécsi Orvostudományi Egye­tem gyógyszertani intézeté­nek volt docense, majd visz­szatért Szegedre. 1977-ben nevezték ki professzorrá. Tevékeny életét az egye­temi kutatás és oktatás szol­gálatában töltötte. Legköz­vetlenebb munkatársa \ olt Jancsó Miklósnak és részese a nemzetközileg is elismert kutatási eredményeknek. Hosszú időn át nagy oda­adással végezte a fogorvos­tan-hullgatók gyógyszertani képzését. Szerénységével, kedves egyéniségével, kollé­gális magatartásával, lelkes tanári működésével, tudo­mányos alaposságával sok szeretetet, tiszteletet és meg­becsülést szerzett mindazok között, akikkel pályáján kapcsolatba került. Számos ízben járt külföldön meghí­vott előadóként, sőt vendég­professzorként. Fontos és ér­tékes tudományos tevékeny­ségét Itthon is és külföldön is nagyrabecsülték és magas tudományos kitüntetésekkel honorálták. Idő előtti távo­zása a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemnék és a gyógyszertan tudományának fájdalmas vesztesége. Az egyetem dr. Jancsó Arankát saját halottjának tekinti és szeptember 18-án. 12 órakor a Belvárosi teme­tő ravatalozójából kísérik utolsó útjára. Szén Sorsodból A negyedik negyedévben 1.4 millió tonna szenet kell a felszínre szállítani a Bor­sodi Szénbányák üzemeiből ahhoz, hogy a vállalat telje­sítse tervét, és több mint 5,2 millió tonna szenet adjon. Az év eddig eltelt időszaká­ban a gyakori frontátszere­lések, valamint geológiai nehézségek akadályozták a munkát, s emiatt jelenleg még mintegy harmincötezer tonna szén a borsodi szén­bányászok adóssága; ezt kell mielőbb megszüntetni —, ál­lapították meg a Borsodi Szénbányák szocialista bri­gádvezetőinek szerdán, Mis­kolcon tartott tanácskozá­sán. A kiesés a kedvezőbb adottságú üzemektől kívánt lényeges többlettermelést. Ennek az igénynek elsősor­ban a lyukói bányászok tet­tek eleget, akik eddig több mint százezer tonna szenet küldtek felszínre terven fe­lül. Pedagógia, oktatás Megbeszélés a népfrontban Tanácskozást szervezett tegnap, szerdán a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottsága Szegeden, városi és nagyközségi népfronttit­károk valamint pedagógiai bizottságok vezetői részére. Az elmúlt tanév tapaszta­latairól, az 1981—82-es tan­év legfőbb, megyei feladata­iról dr. Sódar Mihály, a Csongrád megyei tanács vb művelődési osztályának he­lyettes vezetője tartott elő­adást. Egyebek között el­mondta: örvendetes, hogy az iskolai demokratizmus ki­bontakozását egyre több intézményben tapasztalhat­ták. Egyenletesebb lett a terhek elosztása, erősödött a tantestületi egység, fejlődött a tanulói önkormányzat, ál­talában javult a munkahe­lyi légkör. Mindennek ered­ménye jól mérhető a tanu­lók iskolai helytállásában. Az előadó ismertette a minden iskolatípusra egy­aránt érvényes toúábbt fel­adatokat is. Többek között felhívta a figyelmet a mun­kaiegyelem erősítésének, az erkölcsi, politikai, világnéze­ti nevelésnek a fontosságá­ra, s arra. hogy az iskolai és Iskolán kívüli nevelőha­tásoknak összhangban kell lenniük. Ezért sokat tehet a Haza­fias Népfront, hisz fontos szerepet tölt be a tanulás, a művelődés, a kultúra szer­vezésében. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa művelődési és pro­paganda osztályának vezető­je azokat a közoktatást se­gítő társadalmi feladatokat ismertette, amelyeket a nép­front VII. kongresszusának ajánlásai írtak elő. Ez az alapja a népfront megyei pedagógiai bizottsága mun­katervjavaslatának is. me­lyet segítségként terjesztett elő dr. Gácser József, a népfront megyei pedagógiai bizottságának elnöke a cé­lok. elképzelések végleges megfogalmazásához. A megyei munkabizottság is abból indul ki. amit a népfront VII. kongresszusa is kiemelt: a nevelés legfon­tosabb színtere a család, amely egymagában azonban nem képes eleget tenni sok­rétű feladatánuk. Akkor ké­pes testileg, lelkileg egész­séges. egymást segítő, mun­kaszeretű nemzedéket ne­velni, ha az iskolákkal, tár­sadalmi és politikai szerve­zetekkel együttműködik. A pedagógiai bizottságokkal való kapcsolat mindenképp elősegíti a sikert. De segít azáltal is a népfront, hogy fórumot ad a véleménycse­rékre, szülők, pedagógusok mondhatják el egy-egy ren­dezvényen tapasztalataikat. A pedagógiai bizottság tegnapi tanácskozásán a résztvevők megbeszélték a munkaterv javaslatot és ér­tékes hozzászólásokkal egé­szítették ki. Hatan a főiskoláról Hotel a Halott Alpinistához Színes szovjet film. ír­ta: Arkagyij és Borisz Sztrugacklj. Fényképezte: Jurij SzilUrt. Zene: Szven Grünberg. Rendezte; Gri­gorij Kromanov. Főbb sze­replők: Uldisz Pucltisz, Ju­ri Jarvet, Lemoit Peter­szon, Karlisz Szerbisz, Mikk Mikiver. Nehéz elhinni: ha egy filmbéli hotelben kényszerű­en rendőrfelügyelő, valamint jó néhány, több mint gya­nús egyénből álló társaság verődik össze, ne szabvány detektívhistória következzék, rejtélyes áldozatok sorával, alaptalan gyanúsítgatások­kal, sok félreértéssel és vé­gül természetesen az igazság örök és cáfolhatatlan kide­rülésével. Noha a dolog ily módon Indul, szerencsére most még­sem így történik. Grtporíj Kromanov alkotása, ha né­miképp gyengébb megvaló­sításban is, de egyenes foly­tatása a Nyolcadik utas a halálnak és a Harmadik tí­pusú találkozásoknak. A kö­rítés (alpesi hotel, összezárt­ság, krimielemek tucatja) ugyan nem a legszerencsé­sebb, ám a film első felé­ben kifejezetten izgalmas és fordulatos cselekménynek ör­yenflhetnek a syrü és a krimi rajongói, s midőn a sztori „földöntúliba fordul", az igencsak sűrített ese­ménysor a főhős, a némileg nehézkes és rendőrmódra tipikusan merev felügyelő (Uldisz Pucitisz) körül szin­te örvényleni kezd. Robotok, félőrült tudós, nemzetközi terroristabanda gengsztere, lavina, félnótásnak tűnő ho­teltulajdonos — minden le­heséges „kellék" a detektív­regény, a sci-fi, sőt a hor­ror határvonalán található miliőt ad. Igaz, a film befejezésekor a jó szándékú, s az efféle műfajt kedvelő néző Ma­dách mondatával távozhat: „csak az a vég, csak azt tud­nám feledni!" A Hotel a Halott Alpinistához befeje­zése valóban sokat ront a film egészén: a felügyelő ugyanis roppant didaktiku­sán, egyszerre önnön bizo­nyítványát magyarázva és „népnevelve" szónokol egy magában a logika és a mo­rál erősen mesterkélt kettős glóriája alól, de sejthetően a Sztrugackij-testvérek által írott történetnek nem árt túl sokat. Ök ugyanis vala­mi olyasmit sugallnak — Spielberggel ellentótben, jo­gos pesszimizmussal —, hogy a földöntúli lénye 'kel tör­ténő kapcsolatfelvétel távol­ról sem lehetne oly idilli, mint a Harmadik típusú ta­lálkozásokban. Az emberiség, sajna, egyáltalán nem érett a kozmikus, a földinél ma­gasabb kultúrákkal való, harmadik típusú találkozá­sokra. Hiszen — képzeljük csak el —, ha a jámbor Mars-lakók, mondjuk, a Vö­rös Brigádokkal lépnének sárgolyónkon eszmei frigyre, s nalvul felajánlanák nekik fejlettebb technikájukat és civilizációjukat... Nincs elég bajunk enélkül is? Domonkos László Régóta nem sújtja e tá­jékot neves színészek sáska­járása. Főleg nem fiataloké. Ezért is keltett jóleső izgal­mat már a tavalyi évadban, hogy pár hónapra — két be­mutatóra és a velejáró soro. zat-előadásokra — ideköltö­zött a színművészeti IV,'A, Békés András osztálva. most meg a hír, hatan kezdik Sze. geden a pályát, ha nem is mind abból az osztályból, de a főiskoláról. Hat valósá­gos ifjú színész, valóságos diplomával. önmagában nem a világ teteje még, két­ségtelenül több viszont, mint aminő társulatfejiesz­tés történt Itt hosszú éve­ken át, Három végzős osztályból érkeztek, s nincs mit szé­píteni rajt, szándékaik kö­zős nevezője: Ruszt miatt jöttek, Rusztért. Benne bíz­nak, • tőle akarnak tanulni. Olyasmit főleg, amiből a főiskolai években kimarad­tak (nem én találom ki. ők mondták, egybehangzóan). Ruszt József tehát erre val­lanak a jelek, elhatározta fölvállalni a szegedi prózát. S ezt sem mi találgatjuk, kedvenc kifejezését idézzük, „fölvállalom" — legföljebb a szó „rusztikus" valóságtar­talma felöl lehetnek fogal­maink, merthogy a bizalom­keltő példa sem oly távoli még, úgy hívják: Kecske­mét, íme, hát a hat ifjú gvorsfényképarca. Szalma Tamásé, Nemcsák Károlyé és Nádházi Péteré Békés András osztályából Forqách Péteré — Kazimir Károl-jé­b ól, Karancz Kataliné és Bogvár Zsolté — Kállai Fe­rencé bői. A makói születésű Szalma Tamás az öreg Cenci meg. lepően érett szerepjátékával tette le névjegyét tavaly a Kisszínházban. Akkor ko­paszra maszkírozta a szük­ség, civil kölyökarca más­különben fekete. Bácskai Mihály pátyolgatásával bon­togatta szárnyait a szentesi gimnázium legendás irodal­mi színpadán, a főiskolai évek első komolyabb repülé­si kísérletei pedig részint vizsgaelőadásukhoz, az Aias­hoz fűződnek, részint meg az Equus-hoz, amelyben Darvas Ivánnal játszott. Az évadnyitón Jachimóként lát­juk viszont Shakespeare színpadán, a Cymbeline­ben, majd ő lesz Gorkij drámájának, a Zikovéknak Mihailja is. — Nem a fölkínált sze. replehetőségek vonzottak, inkább az a fölismerés, hogy Ruszt megtervezetten tart kézben mindannyiun­kat. Műhelymunkát igér, s az eddig tapasztaltak alap­ján feltétlenül bizom benne. Mai színházi életünkben 6 az egyik ász, akitől tanulni lehet. Nemcsák Károly jó esz­tendeje valósággal „berob­bant" a Kisszínházba. Truf­faldinót játszotta osztályuk Gcüdoni-előadásaln. a Két úr szolgáját, aki „kardot nyel és tüzet hány, a falat is megmássza, mobil minden porcikája, tökkelütött és ra­vasz, csámpás és behízelgő" — hogy akkori önmagunkat idézzük, egyéb kritikák hú ján (a főiskolásak szegedi bemutatója nagy közönség­Nagy László (elvitele A friss diplomásak. Balról jobbra: Forgách Féter, Bognár Zsolt, Nemcsák Károly (fölső sor), Szalma Tamás, Karancz Katalin, Nádházi Péter Őszi —téli program q balatoni úttörővárosban Zánkán, a balatoni úttörő­városban szerdón megkezdő­dött az ősztől tavaszig tartó program. Hét turnusban 7000 őrsvezetőt és rajtitkárt ké­peznek tovább. Az általá­nos iskola 6. osztályába já­ró piros nyakkendősök foly­tathatnak eszmecserét a gyermekszervezet irányításá­nak, szervezésének módsze­reiről. Az oktatást a szem­léltetőfoglalkozásokon peda­gógusok negítik. Az úttöróvároshan egyide­jűleg folytatódik az általá­nos iskolai oktatás is. Az idén az egyhónapos turnus­ra beutalt gyermekeket nem vendégtanárok, hanem az úttörőváros fiatol tantestüle­te oktatja. sikert aratott itt, ám vissz­hangtalan maradt az orszá­gos sajtóban, hiszen ezt a Goldonit korábban Budapes­ten is játszották). Isten ments fiatal színész beska­tulyázni legott. Ám mint­hogy társai közül Nemcsák szerződött először Szegedre, s még a tavalyi évad kis­szlnhózi búcsúpremierjén újabb hasonló föladatot ka­pott, oldott meg ugyan­ilyen bravúrosan (a Gólem egyik rezonőrjét) — nincs kizárva, vígjátékok, komé­diák leendő ziccerszerepei várják majd. Egyelőre azon­ban Posthumus Leonatus Shakespeare regényes szín­művéből. — Szmészwze/ő egyénisé­gekhez szerződik a színész. S noha Ruszt konkrét dol­gokat nem ígért személye elég biztosíték a iövőmre. A Békés-osztályból még Nádházi Péter „ragadt" Sze­geden: vele is találkozha­tott tavaly a publikum a Két úr szolgájában csak­úgy. mint a Cenci-házban. — Szerettem mindkettőt, jól éreztem magam a szín­padon. Budapesten szület­tem. a Madách gimnázium­ból kerültem a főiskolára. Amott az iskola Thália stú­diójában szerepeltem rend­szeresen, emitt a vizsgaelő. adásokon, melyek közül har­madikban az Aias-t Valló Péter rendezte, ki az osz­tályfőnökünk tanársegédje volt, s az előadást később elvittük Eperbe is, az Agria Játékszínbe, melynek Valló a művészeti vezetője. A 7-endüléí a Cain hajón-nal diplomáztam. Az, idő tájt már több rendező bejárt hozzánk érdeklődni, puhato­lózni, Horváth Z. Gergely, Gali László. Paál István — magam Ruszt mellett vok­soltam. A kecskeméti Forgách Pé­ter édesapja, Tibor, Szege­den is játszott jó pár év­vel ezelőtt, de nem maradt sokáig, hamar visszatért Kecskemétre. Fia. Péter, már középiskolás éveiben találkozott az akkori kecske­méti főrendező Ruszt József­fel: játszott a színházi Csen» des Donjában és a tévébeli Adáshibájában. Ruszt ter­mészetesen dolgozott édes­apjával is, félig-meddig te. hát családtag náluk. — öszintén szólva nem­igen akaródzott Szegedre jönnöm. Pesten azonban nem kaptam megfelelő aján­latot, a vidékiekből pedig ezt választottam, mert ját­szani akarok, sokat, s Ruszt számit rám. A Cymbeline­ben Pisaniót alakítom, s ott leszek Bibbiena komédiájá­ban, a Calandriában is. Ketten szerződtek Kállai Ferenc osztályából: Karancz Katalin és Bognár Zsolt. Karancz: Az utolso vizs­gaelőadásunkon Olivla her­cegnőt játszottam a Vízke­resztben. azt látta Ruszt, előzően pedig Lucyt a Kol­dusoperában, azt viszont nem látta — sajnos. No, mindegy. Elég az hozzá, mindjárt előadás után meg­keresett az Údry-színpadon, beszélgettünk, s vázolta a szegedi társulat előtt álló feladatok sokaságát. Öröm­mel tapasztaltam, olyan sze­repek is szóba kerültek, ahol rátalálhatok a saját egyéniségemre. Pesti vagyok, több ajánlatot is kaptam. Veszprémbe a város vonzott?* Debrecenből Gali László f ígért szép murvákat, s mondta, ha nem jönne be Szegeden, hívjam csak bát­ran telefonon. Mit tehetnék hozzá: Szeged bejött. Egy­előre annyit tudok, Cymbe­line korábbi feleségének lá­nyát játszom a kisszínházi évadnyitón. Bognár: Értem nem to. lovgtak a rendezők s csep­pet sem közhely, örülök, hogy itt lehetek. Azon a bizonyos Vízkereszt-vizsgán, ahol Orsino herceget játszot­tam, ' az ilyenkor természe­tes drukk nyomasztó hatá­sát valósággal föloldotta Ruszt ötlete, jöjjek Szeaedre hozzá. Láttam tavaszon a budapesti Nemzetiben, ho­gyan próbálja Sütő darab­ját, A szuzai menyegzőt, s hatalmába kerített őszinte, sége, emberi tisztasága: az­óta szeretnék bekerülni a csapatába Most végre sike­rült. Budanesti vagyok én is, a szegedi színházról elő­zően semmi mást nem hal­lottam, csak hogy átépítik, bezárták. A Kisszinház kel­lemes otthonnak látszik, s mivel eleget fecsegtem ar. ról, hogy szeretek énekelni, mozogni, a Cymbeline.ben összevont kis szerepek mel­lé „fejbe vágtak" Kálmán Imre operettjével. A mont­martre-i ibolyával. Remélem nem okozunk csalódást egy­másnak. * Eleve elhárítandó ese'le­ges félreértéseket, hadd szö­gezzük le máris: hiába szólnak a fenti sorok Ruszt Józsefről, a szegedi sz.ínhá? „művészeti tanácsadójáról", Ezúttal, becs szóra, a tár. sulat hat friss diplomás if­jú művészét igyekeztünk be­mutatni, e lehetőségeink sze­rinti pillanatfölvételleh Melyhez fotósunk a maga lencséjével asszisztált a Saj­tóház előtti parkban, a Ste­fánión. Nikolényi István « 1

Next

/
Thumbnails
Contents