Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

Kedd, 1981. augusztus 11. vív? 5 Teli Vilmos Schiller-bemutató a szabadtéri játékokon Hajdanán egy orosz költőre, Vaszilij Zsukovszkijra, különös és furcsa módon hatott a Teli. Színpadon 1820ban látta, Svájcban, s anynyira rabul ejtette, kivált az utolsó mondat, midőn az ifjú Rudenz világgá kiáltja: szabaddá teszem jobbágyaimat — hogv hazájába térve, megfogadta a tanácsot, fölszabadította jobbágyait. (Drámákban az utolsó mondatok hordereje kiszámíthatatlan.) Véletlenül botlottam a sztoriba, a romantikus orosz poétát mégsem idézném oktalanul. Közös akkordokat, felhangokat vélek ugyanis kihallani a Dóm téren két kortárs darabból, Glinka Szusfanvin-operájából és Schiller drámájából, a Teli Vilmosból Különös adománya a sorsnak, hogy a XIX. század elején Európa két távoli pontján, eltért történelmi-társadalmi talajból, ilyen hasonló virágai szökkenjenek szárba a múltba néző romantikának. Egyikük az operában, másikuk a drámában, s most) szomszédosán szemlélje a néző, több mint másfél évszázaddal később. Szeged fesztiválnyarán. Nem szeretnék hosszasan elidőzni e hirtelen fölismert rokonság családfájánál. A vak is lát annyit, amiképpen Szuszanyint a rékényszerített sorshelyzet, a döntés elodázhatatlansága serkenti rendkívüli tettre, emeli drámai hőssé, hasonmód Teli Vilmost, kinek egyéni sérelme föltett szándéka ellenére bizonyltja, politikus időkben az ember nem maradhat apolitikus, pláne ha személyes tulajdonságai. tekintélye, bátorsága eleve vezető szerepre hivatták. El iátszhatnónk e társadalmi-művészeti analógiák fölvillantásákor egyéb párhuzamokkal is. Mert ha történetesen Glinkának, az orosz nemzeti opera megteremtőjének a mi Erkel Ferancünk az édestestvére, a magyar nemzeti opera szülőatyja, akkor Schiller Teli Vilmosának akár Katona Bánkja. Itt ls, ott ls az idegen zsarnokok kegyetlenkedése szítja a fölkelés tüzét az ellenállás energiahordozója a nép méltóságának, jogainak sárba tiprása. Közös bennük az idegen elnyomókkal szembeni dac fűtötte szövetség nemes és nemtelen között, főuraké, szabadparasztoké, jobbágyoké. Mert hogy egységben az erő, a születési kiváltságok nem porlaszthatják szét a haza megmentésére fölkent szándékot („a tisztesség nem rendi előjog" — mondja Stauffacher). És persze rokon a szolgaság tűrhetetlensége, a viselhetetlen megaláztatásoké, melyekről az ifjú Melchtal kísértetiesen azonos hőfokon számol be elvbarátainak, akár Tiborc Bánknak, vagy a bén olvas be Gertrudisznak: „de bárhová vitt lábam, mindenütt a zsarnokság gyűlöletét találtam, mert a teremtés eleven határán, hol a fukar föld megmerevül, ott ls a helytartói kapzsiság rabol." Kis népnek nagy dilemmája feszül drámai konfliktussá. Mit lehet vagy kell tenni a létérdekeket fenyegető gyámkodás veremhűvös árnyékában? Az odavetett konc szolgák tápláléka; a békének ára a rabság, a harc esélye a szabadság. „Végső bajban mindent merni kell" — szól és cselekszik rögvest a darab eleién Teli. ám a bátorságot egyéni matthelyzetekre érti, a végső elkeseredés ultimé rációjának. A darab egyik röppályája, amelynek ívén Teli a maga szorongattatésainak Nessus-ingében ismeri föl a többieknek már nyilvánvaló, megszenvedett igazságot: nincs nyugta a népnek, mely önként behódolva apró megalkuvásokkal vásárol látszatbékességet magának. Az idegen hatalom étvágya rapszodikus, a farkasok természete, hogy megeszik a bárányt. Hamvas bája a Teli Vilmosnak, hogy napjaink elidegenítő-sokkoló, kifordítombefordítom színházdivatián az ősi erényeket deríti, tiszta szépségében ragyogtatja az úgynevezett klasszikus (arisztotelészi) dramaturgiát. A magánerkölcs általános etikai normákkal szembesül, a hősök saját érzelmeiken, ingerküszöbükön mozdulnak a haza sorsáért: nincs egyéni boldogság, szenvedés, öröm vagy bánat a közösség boldogsága, szenvedése, öröme vagy bánata nélkül. „Harcolj hazádért, úgy harcolsz szerelmedért" — téríti pártos józanságra Berta a lelkiismeretével tusázó kedvesét, Ruszegcdi ünnepi hetek denzt, de az öreg Stauffachert is felesége rázza föl kételyeiből. igazítja útba: „Scbwyzben a becsületes embereket régen kétségbe ejti e helytartó mohó garázdasága... Férfiak vagytok, van fejszétek is, s a bátor embert megsegíti Isten!" Félszáz kisebb-nagyobb izerep, mindahány fcész programmal áll előttünk, jószerivel a darab kezdetétől. Perfekt figurák. Egyik oldalon a véres kezű hóhér-helytartó, Gessler, néhány csatlósával, másikon a derék parasztok, nemesek, vadászok a svájci kantonokból. A sorból mindössze ketten „lógnak ki". Teli, ki sokáig csak potenciális szövetségese az ellenállóknak, a másik Ulrik von Rudenz, Attinghausen unokaöccse, ki viszont nem redti véka alá kompromisszumos politikáját: „a királynak ellent nem állhatunk: övé a világ... Üdvös tett. bölcs óvatosság, ha e nehéz pártharcok Idején csatlakozunk egy erős fő mögé." A dráma belső történése gyakorlatilag ennek a két figurának jellemfejlődése, amíg eljutnak a forradalmi tett vállalásáig. S minthogy a karakterek finom ábrázolásához e roppant színpadtér alig asszisztál, ráadásul a darabot is inkább a külső cselekmények lendítik tovább — Ruszt József rendezése a szükségszerűségből Igyekszik látványosabb eréavt csiholni annál, mint amit más, ide kevésbé illeszthető alkotásoknál szokás. Sőt. ez az erény az elégségesnél is látványosabb maidhát. A kölcsönbalett mozgásai (koreográfus: Barkóczy Sándor), nagy fölvonulások, sistergő tempók, a színészek többségének ijedt reflexei, melyek gyakorta tajtékos artikulációkba torzulnak; égszakadásföldindulás, lovak és lovasok dübörgése, kénköves istennyila, bengáli tűz a viharjelenetben meg főleg az erőd lerombolásakor — kissé közhelyízű tartozékai ma már a dómszínpadi elvárásoknak. Hajlamosak viszont veszélyhelyzetekbe sodorni — mint csapvíz a sört. fölhígítani — a drámát. Ruszt persze a revüvel, show-val. a csöndesebb moralizálásokat fenyegető érdektelenségtől berzenkedik ösztönösen, s néhány impozáns freskója nem. is célozza a nézőt hatástalanul. A rendezéseiből hovatovább elmaradhatatlan nyitánnyal, a szereplőit fölvonultató enumerációval, vagy a Rütli-réti országgyűlési szenvedélyes replikáival, kivált pedig a nagyjelenettel, amikor Teli nyila átszeli azt a bizonyos almát. Ügyesen ismeri föl, hogy a találóan megválasztott zene (Richárd Strauss Alpesi szimfóniájának részletei) nemcsak érzelmileg gazdagítják az előadást, de hátukra veszik, elkísérik a kényszerűen elméretezendő mozgásokat, sőt a temérdek helyszínváltozásokhoz szükséges időt is kitöltik, „esztétizálják". Aki szereti Ruszt színházának hangulatét és szerkezetét, tömiénillatát és szonátaformáját, ezúttal sem éri csalódás. Tetszetős és praktikus Csikós Attila díszletkompozícióia: rétegesen elfektetett, fehérre meszelt síklapjait változatos fények barangolják be fantáziával, akár Haken felhő övezte csúcsainak ösvényeit, meredek szikláit. S Piros Sándor jelmezei is finoman igazodnak ehhez a kort-izlést-stílust fölvállaló romantikához — mely valamennyi szépsége dacára sem tisztázta azért maradéktalanul, miről akarna szólni voltaképpen. Az emberekről, akik hátrahagyva kunyhóikat közös dolgaik elrendezéséhez látnak — vagy ezen közös ügyük nagyságéról, fontosságáról, elodázhatatlanságáról, melynek érdekében családi tűzhelyeik biztonságát is áldoznák? Teli Vlllmosról vagy a Rütli-réti esküről inkább? öntevékeny politikusokról vagy a politikáról? Mert magánélet és közélet ugyan egymásba szervül Schiller drámájában, ám ez az előadás a varratok mentén főszlékony. Az „itatóspapírt"' nélkülözi. mi a tintát magába szívná. Nincs könnyű dolga a címszereplő Trokán Péternek sem. Teli magányos farkas, a darab nagy részében ki vonja magát a forgalomból, az események parkolópélyálóra hág, mígnem szembetalálkozik Gesslerrel. Ez a fontos jelenet nem utolsósorban attól lesz sűrű. Izgalmas, hogy a helytartó ravasz gőgjét, blcskanyltogatóan nyegle fensőbbségtudatát Balázsovits Lajos pontosan intonálja. Itt lendül bele Trokán ls, forrósítja föl az addig inkább csak korrekt szerepjátékát Az e helyütt elősorolhatatlanul népes gárdából, javarészt ismert színészek, úgyis kihorgászta a néző szíve választottiát, netán máskori alakítások emlékével. melyekhez most a darab (a színész eleven valóságához) szűkében mérte a ráadást Magam Gábor Miklós Attinghausen-portréjáért tudtam lelkesedni, a fölkelés Igazságát elviekben hitelesítő, egyszerre magasztos és racionális zászlósurának. De tetszett Balkay Géza (Rúdenz) és Tóth Éva (Berta) kemény szerepformálása, Kovács János (Itel Redlng) határozottsága, Horváth Sándor (Stauffacher) lázasra ingerelhető megfontoltsága, Farády István (Melchtal) fortyanó szenvedélyessége, a hosszú betegségéből imént fölépült Király Levente (Rösselmann pap) tüzes patriótizmusa. Vass Éva Gertrudiának férfiakat megszégyenítő bátor föladatvállalása. A Teli Vilmos először szerepelt a szegedi Játékok színpadán. NIkoIényl István A bácsbokodiak bemutatója Népzenei találkozó Hagyomány már. hogy nyaranta megrendezik Kiskundorozsmán a népművészeti vásárral eovbekötött népzenei találkozót. Rendszerint az ország minden tájegységéből érkeznek együttesek és szólisták a híres dorozsmai szélmalom elé, leginkább a dél-alföldi vidékekről. Idén például Bácsbokodról. Szalkszentmár. tonból látogattak ide. vasárnap népi együttesek, citerazenekarok, hangszeret bemutatók szólistái. Fotóriporterünk, Somogyi Károly, ni. a népzenei találkozóról tudósított Kiállítási napló GYŰRŐDÉSEK. Moholy Nagy László, a Szegedhez is kötődő világhírű művész írta 1932-ben: „A jövőben az analfabétizmus nemcsak betű-, hanem fotónemismerést is fog jelenteni." Nem tudom, a zseniális alkotó milyen távlatokban gondolkodott, tény viszont,- hogy a fényképezés, e gondolata óta eltelt közel fél évszázadban is, óriási változásokon ment keresztül, fölismerve műfaji törvényszerűségeit, kipróbálva a lehetőségek kínálta utakat. Mégsem ismerjük még anyanyelvi szinten. Moholy egykori véleménye is, miszerint „a fotográfia napjaink objektív látási formája", némi újraértékelésre, módosításra szorul. Egyik bizonyítékát e gazdagodási igénynek művekkel igazolta Cseri László, a pécsi Mecseki Fotóklub Fócus-csoportjának tagja, a tavalyi Fotószalon npgydíjasa, aki épp e jogon szerzett önálló bemutatkozási lehetőséget Szegeden. A Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában látható kiállítása két egymásra épülő, egymásból következő, egymást törvényszerűen követő sorozatot mutat be. A máriagyüdi szociális otthon világát tizennégy darabból álló képsorban ragadja meg úgy, hogy az esett emberek tekintetei, a környezet motívumai mögött fölidézi a nehéz sorsokat, a kegyetlen munkát, a betegség terrorját, a szellem béklyóit is. Egy életforma egy — a társadalmi fejlődésünkkel sok ellentmondásban is álló — jelenség szociografikusán megjelenített, döbbenetes felmérése Cseri sorozata. Ebből a valóságfeltáró indíttatásból a következő lépcsőfok a szürrealista látásmód, a karakterese bb véleményalkotás. Az egyenes út az arcok tettenért valós ráncaiból a „tudatos gyűrődésekig". Alkotói gondolat, választott műfaj, technikai megvalósítás ritka harmóniája Cseri László Gyűrődésekre épülő képcsíkja. Tulajdonképpen hatásos, látomásos montázsoknak is nevezhetnénk,' melyeken az emberi nem és a természeti valóság erőienergiái közepette alakulótorzuló életét-világát jeleníti meg. Ügy avatkozik be a technikai folyamatokba, hogy maga idézi elő az arcok ráncait, az alakok gyűrődéseit, melyek így természetesen nem a valóságos vonalakat, hanem a közbeavatkozó művész indulatos keze nyomát viselik. Képein lebeghet, szárnyalhat az ember, menekülve vagy éppen főlülemelkedve a napi valóságon, arcátalakját kölcsönözheti a földnek, romjaiban szenvedhet, mint háború után a városok. poraiból újraéledhet, mint a főnix. A képek barnás tónusai tulajdonképpen emlékidézést is sejtethetnének, ha nem lenne erőteljesebb a fotós jajszava. A KÖRNYEZET HARMÓNIÁJA. Emberhez * simuló, egymáshoz harmonikusan kapcsolódó szép kiállítást rendezett a Képcsarnok Gulácsy Lajos Termében három Iparművész, Eöry Miklós keramikus, Pájer Emilia textiltervező és Szenes István belsőépítész. Oly szerencsésen találtak egymásra, oly tudatosan alakították szegedi bemutatójukat, hogy a kiállításrendezők jóvoltából követendő példákat szolgáltatnak a legintimebb emberi környezet, az otthon kialakítására, az anyagok, színek, formák, léptékek megválasztására. Csodás az a kapcsolat, ahogy szinte párbeszédet folytat a bútor fája, huzata és formája a textiltervező munkáinak színeivel, mintájával, a keramikus eredményeivel, dísztárgyaival. Az ember, ha lakásából otthont teremt, elsőként bútorait választja meg. Szenes István úgy készítette el mostani kollekcióját, hogy figyelembe vette a lakótelepi kis lakások méreteit, • szűkös lehetőségeit. Bútorainak ölelő formái összekapcsolják a tiszta konstrukciót és az emberhez simuló iveket. Dohányzóasztalának, foteljeinek, ebédlőgarnitúrájának, tálalószekrényének, íróasztalának tölgyből, bükkből formált, rafináltan csapolt, egységes, pácolt rendszere jó példája az igények és lehetőségek, anyagok és szerkezetek harmonikus kapcsolódásának. Pájer Emília a Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat celljuta szövetéből készíti, úgynevezett redukciós eljárással (színezéssel, szálkihúzással, ritmusteremtéssel stb.) függönyeit, tértextiljeit. A puha, finom esésű anyagokból, a kékek, lilák, zöldek, narancsok-pirosak. drappok-barnák árnyalataiból alakított munkáira jellemző a technika magas fokú ismerete, az anyag szeretete, a szín- és ritmusfan• tázia. az egymáshoz illesztések divatos pikantériája. Újszerűek jacquard-technikájával készített, csíkrltmusra épülő trendjei — a párnák, falvédők, ágyterítők, függönyök sorozatai. Pájer Emília szőtte Szenes István bútorainak huzatait. Ezekhez a bútorokhoz és lakástextilekhez nagyszerűen illenek Eöry Miklós ósi kultúrák formavilágából táplálkozó, fölrakásos technikával készített, Jó részt természetes színű, az égetés sebeit viselő nagyméretű vázái, díszkerámiái, valamint használati edényei, teás- és kávéskészletei. Tandl Lajos Esőmosta Cigánybáró A jegyeket átcserélik vagy visszaváltják Nem fogadta kegyeibe az Időjárás Strauss operettjének. A cigánybárónak idei előadássorozatát. Már a korábbi premiert ls megzavar, ta az eső — bár az előadást akkor megtartották —. a vasárnap esti búcsúelőadást azonban könyörtelenül el. mosta. Csak késve tudták kezdeni, s mindössze az első felvonás derekéig jutottak el. maid a kilátástalannak tűnő körülmények okán bejelentették a hangosbemondón: a jegyeket átcserélik vagy visszaváltják. Néhány néző mindjárt a helyszínen élt is jogaival, tegnap pedig „rekordforgalmat" bonyolított le a Kárász ut. caí jegyiroda, aholis közöl, ték: az érdekeltek személye, sen augusztus 31-ig kérhetik vissza belépőik árát (ajén. lott levélben, egyénileg vagy csoportosan, később ls), d« más lehetőség is adott. AkJ a Teli Vilmosnak következő előadásaira vagy a Spartacusra kíváncsi, bármely elő. adAsnaora becserélheti je. gyét. (Képünkön az eső elöl fedezéket keresők vasárnap este, a Dóm téren.)