Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Szerelem A csendes, szelíd alkony mindig megkapó, hajlamosít a romantikára, de leginkább má­jusban, mikor elül a simogató szellő, a lombok között már bujkál a sötét, egyre bátrab­ban kimerészkedik és lassan elborítja a parkot. Még fele­telnek a madarak, de hamaro­san elfészkelnek, beleolvadnak a homályba, elnémulnak. A mélykék égen lassan úszik né­hány aranylóan vörös felhő. A leány feküdt a padon, egyik lábát kissé felhúzta, le­je a fiú ölében. Hol egyik, hol mindkét karját felnyújtotta, lehúzta a fiú fejét és hossza­san csókolták egymást. A fiú időnként hátradőlt a padon, fejét felvetette és bámulta a lombokat, vagy a hosszas elő­rehajlás okozta görcsöt oldot­ta igy. mely hátát és nyakát kínozta. Simogatta a lány ha­ját, arcát, a sötétség mélyülé­sével egyre bátrabban a mel­leit is. — Most már csak velem jársz, ugye? — a leány meg­csókolta a fiú fülét. — Már mondtam, hogy te vagy jó nálam. — De én azt akarom, hogy sose járjál mással. — Nem járok. — De igazán azt akarom. A Loncit se vidd többet a disz­kóba. Ha műszakban vagyok, akkor se. A fiú jobb kezével simoga­tott, a ballal maga mellett ke­resgélt. megfogta a zsebrá­diót. egy pillanatra a füléhez tartotta, aztán letette. — Ha nem akarod, nem szem el. — Szeretsz tulajdonképpen? Eszedbe se jutott, hogy ne­kem rossz, ha elviszed a Lon­cit? — Hát persze, hogy szeret­lek. — Nagyon? — Persze, hogy nagyon. Hosszú csókok következtek. A fiú eközben is füléhez kapta egy pillanatra rádióját. — Egyszer azt mondtad, hogy engem örökké tudnál szeretni — mondta álmodozva a lány. — Igaz ez? — Igaz hát. Te igazán klassz vagy. — Azt is mondtad, hogy akár feleségül is vennél. •— Igaz. mondtam. — Mondod még? — Mondom. Tudod, várom a behívót. Ha leszerelek, elvesz­lek. — Ugye — lehelte a lány —, semmi sem fontosabb ná­lam ... — Semmi — így a fiú, fülé­hez kapta a készüléket, fel­egyenesedett. lefejtette nya­káról a becéző karokat, és kis­sé arrébb húzódott. — Most hallgass! Kezdődik a meccs! BANKI MIHÁLY Takács Tibor Napraforgó A napra forgó napraforgó gyermekkorom tányérricáia, kiinteget elém a bolyhó e neve-nincs hegyi utcára, madaraknak terített asztal, és nekem legszebb, ősi jelkép, a napkorong pogány malaszttal kös'dnti itt a naplementét. Itt állok a kerítés mellett, egy percre enyém a vezérség, (minek tudnák, hogy a volt gyermek lenyakazta mindnek fejékét!) Most boldog vagyok s meghatódott: meghajolnak a napraforgók! 68 Vasárnap, 1981. augusztus 2. Szegedi műemlékek Tápé temploma Kő- és bronzkori leletei bizo­nyítják, hogy Tápé egyike az Al­föld legrégibb településeinek. Az Arpád-kor legeleién Szegeddel együtt királyi birtok, lakói ha­lászok, madarászok, gyékényszö­vők voltak. Először 1059-ben emeltek temp­lomot. Szent Mihály tiszteletére, melyet a tatárok 1241-ben feldúl­tak. de a XIII. század második felében a tápaiak újjáépítették. E templom szentélye maradt ránk, a mai templom kereszthajójában. Legértékesebb részei a gótikus boltozatok, az ablakok, a taber­nákulum és a Jézust és apostolait ábrázoló XIV. századi freskótöre­dékek. A templom a török időket sze­Képeinken: régi vaskapu, mely aranyérmet nyert Párizsban. — Szent László szobra. 1751-ből — Szent Flórián szobra a Palánk serfőző épületéről — Kályhaellepgö. melyet Tisza Lajosnak ajándékoztak — Egy vízimalom makettje. NAGY LASZLO FELVÉTELEI rencsésen átvészelte, maid 1770 táján barokk hajót és tornyot épí­tettek hozzá. Az idők folyamán szűknek bizonyult, ezért 1940 kö­rül modern főhajót kapott, me­lyet a régi templomra merőlege­sen helyeztek el. A középkori rész szentélvét keresztelőkápolná­vá alakították, benne egy lom­bardiai keresztelőkút homokkő­ből készült művészi másolata áiL Az úi templom építése közben ke­rültek elő a freskók, melyetet valószínűleg a múlt században meszeltek le. Azóta állapotuk so­kat romlott, megmentésük ko­moly munkát és anyagi befekte­tést igényelne. Kép és szöveg: TAKÁCS GÁBOR kednek el, mint ahogy eredetileg álltak, a természeti katasztrófa előtt. És ugorjunk jó néhány évtize­det előre, hiszen nagyon fontos része a kiállításnak a felszaba­dulást követő időszak erőfeszíté­seit, éoítőmunkáiát bemutató tár­lat. Szép. színes képeken nyomon követhetjük a tömeges lakásépí­tés első pillanatait, láthatjuk, hogv az úi városrészek szinte már egvbefűződnek és körgyűrűként övezik a városmagot. A jelen ér­dekes percei mellett nem hiá­nyoznak a 2000-re mutató távla­ti tervek sem. Rendhagyó és újszerű ez a ki­állítás. A Móra Ferenc Múzeum a Szeged megyei városi tanáccsal közösen rendezte. Érdekes egy­két órára betérni a vármúzeum­ba. Fotóriporterünk néhány régeb­bi érdekességet kapott lencse­végre. H. M. N épszerű kiállítás. Mindössze 200 négyzetméteren, a Mó­ra Ferenc Múzeum vár­épiiletében sikerült egy olyan történeti tablót rendezni, ami 800 év legfontosabb eseményeiről ad hiteles, érdekes képet. A látogató megtalálhatja an­nak az oklevélnek a másolatát, ami bizonyítja, hogy Szegedet már a 12. században országszerte városként ismerték. Azonban köz­tudott, hogy a középkorból kevés írásos, tárgyi emlék maradt az utókorra. Mutatóban annyi azért maradt, hogy talán valamit meg­sejthetünk, milyen élet is lehe­tett vidékünkön. Ám gazdag és izgalmas a 18. századi szegedi részlet. Megdöbbentőek a doku­mentumok, a számok, amelyek bizonyítják, milyen nagy erővel zúdult a Tisza 1879-ben a város­ra. Tervezők, építészek, korabeli dokumentumok alapián készítet­tek egy olyan makettet, amelyen a kifaragott épületek úgy helyez-

Next

/
Thumbnails
Contents