Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

8 Vasárnap, 1981. augusztus 38; » A remény vége Tegyük fel. hogv még húsz esztendőt élek — morfondírozott magában. Az több. mint hétezerkétszáz nao. Mennvi? Maidnem hétezerháromszáz ... H Élőszőr a sugárutakat járta végig. Az Április 4 útiát egészen addig, ahol a Rákóczi utca belefut a nagvállomás testébe. Megállt a Petőfi sugárút torkolatánál. a Dugonics térnél. Innen ellátott egészen a temetőig. A VáTB tér vibrálva lebegett a távoli messzeségben és a villamossín párhuzamosa ezüstösen csillogott. Ez Itt balról a tudományegyetem Adv téri épülete, iobbról pedig a Nemestakács utca. A sarkon még ott a fűszerüzlet, a Nemestakács utca páratlan számozású házsorát viszont időközben lebontották. Most kocka alakú, középblokkos házak sorjáznak egvmás mellett ott. ahol valamikor a gyerekkor földszintes épületei. kertekkel, ágvásokkal átszőtt belsőudvarai álltak. Végigbaktatott a Tolbuhin sugárúton is. el egészen az Üttörő térig, addig a házig, ahová valamikor udvarolni iárt. Bement a házba is. felkapaszkodott a lépcsőn végigsimította tenyerével a hűvös falat, maid sokáig ácsorgott az első emeleti fordulóban, egv kissé kopott, régi divatú, barna aitó előtt. Már alkonyodott. A zárt térben kezdett megsűrűsödni a sötétség. Valahol vacsorát főztek. A rántás édeskés, nehéz szaga átjárt minden zegzugot. i Kossuth Laios sugárút: akkor kezdett érdekes lenni amikar túliutott a Nagykörúton. Alig várta. hogv elérien a sportpályáig hogy megláthassa a Rókusi tó csendes, rezzenetlen, néhol nádfoltos víztükrét. Csongrádi sugárút: egv valamikori nvár emléke. Dolgozni iárt errefelé az iskolai szünetben. A vasúti oálvát tisztították meg a gaztól. Hajnalban kelt. átszelte szinte a fél városi mire kiiutott a vasúti töltésig. Ahogv múltak a napok, egvre távolabb kerültek a várostól. Baktó. maid Algvő következett. S egyre korábban, végül már pirkadati szürkületben ébresztette a csörgőóra. hogy időben odaérhessen. József Attila sugárút. Éktől nem kellett elbúcsúzni, hiszen naponta többször is megjárta, kiismerte már minden négvzetcentiméterét. de valahogy sose sikerült érzelmeivel telies egészében meghódítania. Mindvégig kissé idegen és ezért félelmetes is maradt számára. 1*1 dekes izgalmas de inkább talán mégis lehangoló, kiábrándító, riasztó. Ügv átlátott azon a másik részen. mint egv ablaküvegen. Szemrevételezhette a világosabb, homályosabb foltokat, a szabályszerűségeket és természetesen a felület időnkénti aszimmetriáit is. Szűrővizsgálat — gondolta. Valóságos kis röntgenfelvétel — és kesernyésen elmosolyodott. s Amikor a sugárutakat iárta. akkor már nyugodt volt. lelkében-testében szint rezzenetlen. Hanem előbb még át kellett esnie sok mindenen. Először arra figyelt féL hogv érdeklődése kezd elpárologni. Lénye álcár egy nvitott száiú pohár, amelyben szemmelláthatólag egvre fogy a folyadék. Mindezt persze látja, és az a legfurcsább az egészben, hogy nem tud ellene tenni semmit. Személyisége is mintha egyik napról a másikra fokozatosan kettévált volna. Egyik — kisebb — rész a másiktól — a tulajdonképpen lényegestől — fokozatosan eltávolodott, szinte azzal a céllal, hogy az előbbi némi távlatból szemlélhesse az utóbbit Tagadhatatlanul furcsa látvány volt. A maga módián persze érKim erősen tűzött a kánikulai nap. áthatolva sugaraival a falombozaton mézsárga foltokat vetített az aszfaltkövezetre. . 6. Aztán lőttek a további megpróbáltatások. Jókedve valahová elcsorgott. Mintha egv hordóból kiemelték volna a dugót, folyt, folydogált belőle a vidámság, s a forrás végül egészen elapadt Ami pedig kifolyt, az azonnyomban észrevétlenül — sőt. nyomtalanul — felszívódott. Egy sötét felhőt látott minduntalan maga fölött lebegni. S arra gondolt a felhő rövidesen sírvafakad. ólmos eső hull maid belőle, és mindent csúszóssá tesz. elnyálkásít. Ment az utcán. Üvegburaként borult xá a magány. Légmentesen elzárta mindentől. A bura tökéletesen átlátszó volt. a maga módián tehát, a legteljesebb mértékben észrevehetetlen. Mások nem is érzékelték. S anélkül, hogv tudtak volna létezéséről, mégis minduntalan kérdezgették: — Mi van veled? Mi van veled? — Semmi — felelte. Es ezt a semmit a legeslegkomolvabban gondolta. Elébb igyekezett minden, gondosan elrendezni. Visszaszármaztatta a kölcsönkért könyveket Megválaszolta a leveleket, melyek hónapök óta ott porosodtak már az asztalán. Formális válaszokat fogalmazott. gondosan ügyelve a látszatudvariasságok külső jegyeire. Arra törekedett hogv ne maradjanak nvitott kérdések. hogy lehetőleg minden maradéktalanul lezáruljon. Amire nem tudott feleletet adni. arra nem tért ki. azt gondolva, hogv úgyis eljelentéktelenedik majd, mihelyst ráborul — kissé fellengzősen szólva — a feledés homálya. A feledés — ezen is elég sokait elmorfond írozott. Elvégre az ember személyisége olvan valami, amit állandóan éltetni, táiplalni kell, hogy Időbeni folyamatosságát fenntarthassa. Mihelyst megszakad e láncolat a személyiség megrendül, háttérbe szoruL elhalványodik. elveszti okszerűségét a múló időben, végezetül felbomlik és többé-kevésbé megsemmisül. Valamennyit megőriz belőle ideig-óráig az ismerős társak emlékezete ám az emberi memória a romlékony dolgok közé tartozik, s teljesítőképességének ráadásul az önlét időbeni korlátozottsága is határt szab. Az egvik ember létezésének nyomvonalát egv olvan másik emiber emlékezete őrzi. aki létében maga is pusztulásra van ítélve. Micsoda paradoxon! Néhány levelet. föliegyzést. fényképet gondosan apró darabokra tépett, s csak utána sülvlyesztette bele a gyűrött fecniket a papírkosárba. A többi maradhat — gondolta és vizslató szemmel még egyszer körülnézett a szobában. A szobát több mint másfél évtizede birtokolta. Szabálytalan alakú helyiség volt, a maga módián egyszerre hangulatos és jellegtelen. Átült a fotelbe, s e viszonylagos békaperspektívából vette szemügyre könyvszekrényét íróasztalát székét, a lámpát, a naptárt a hernvózsinóros telefonkészüléket. végül a gépiperzsaszőnyeg szabályosan ismétlődő arabeszkjeit. Azon vette észre magát, hogy kívül került az idő vonzkörén is. A jelen megmerevedett, mozdulatlanná sűrűsödött, maid fokozatosan összemosódott a múlttal. A képzeletbeli koordinátarendszer iövő felé mutató kariát mintha borotvával elmetszették volna, de a csonkaság nem tűnt fel. mert a szemlélet iövő felé irányuló iárata időközben egészen eldugaszolódott. Az előre gördülő történések is eltávolodtak tőle. Akárha filmet látna, amelv már nem a jelenben. hanem a közelmúltban játszódik — és az események végkifejletét jellegtelenné. rutinszerűen ismétlődővé teszi az iránta megnyilatkozó érdektelenség. — Hol vagy? Hol állsz? Merre nézel? — kérdezgette időnként magától. de pontos feleleteket már semmire nem tudott adni. Amikor az „ultima ratió"-ig eljutott. hirtelen — eavik pillanatról a másikra érkezően — nyugalom szállta meg. Gyors hirtelen végeszakadt a zaklatottságnak. testét-leikét kezdte megülni, maid egészen elborítani a békesség. Eleinte megrettent tőle. gyanakodva szemlélgette. idegenül mozgott ebben a létformáiban, amivel később fokozatosan összebarátkozott. ráébredve, hogv ebben az állapotban immár tényleg távolságtartva szemlélheti és kezelheti önnön létét, mint egv körkörös hatalmú rendező, aki magatehetetlen bábokat igazgat, mindenható akaratával mozgásra, cselekvésre bírva időnként őket. Aznap kánikulai hőség volt, perzselt a levegő szinte sütött az aszfalt. A városba, mint mélven fekvő katlanba, beszorult, a forróság. megbénítva még a legkisebb légáramot is mindenütt. Régi n varakra emlékezett. Mintegy bekapcsolta magában a lénve mélyén reitőző időgépet, néhány pillanatra visszahaiókázott a múltba, amikor dinnyét tejfelt árultak még a Rudolf — Roosevelt — téren és kofák egész hada szállta meg a szerda—szombati hetipiacos napokon a Tisza Lajos — Lenin — körutat, a Dugonics tértől fel egészen a Tiszaparti torkojatig E gyerekkori nyarat átiártá a gyümölcsillat az éles szélű fény és árnyék játéka, a muraköziek patáinak ritmikus csattogása, a vaspánttal erősített nehéz kerekek, monoton zaja — füttyök, nevetések, kiáltozások: hibátlan fogsorok, szőke haizuhatagok. domborodó mellek és ringó csípők látványa. Aztán fokozatosan kihunyt a fény. átadta helvét a bizonytalan körvonalú, gomolygó sötétségnek. A sötétség fokozatosan közeledett. Nem próbált hátrálni előle. Nyugodtan állt. szinte rezzenetlenül. még intett is a kezével neki: ..avere. gyere csak nyugodtan!" És a sötétség jött, és közeledtében egvre sűrűsödött Tulajdonképpen félnie kellett volna tőle. de ebben a Pillanatban nem érzett semmi félelmet. Tisztában volt a sötétség mibenlétével. előtte alaposan utánanézett természetének. Csak annyi az egész, hogy egészen közel jön. mindent, elborít, átjárja lényének teljességét, maid fokozatosan birtokba veszt hoav megbénítsa a központi idegrendszert. 8. S ekkor, esészen váratlanul fénvcsik nyílt benne. — Ember, mit tettél? — kérdezte egy, erőteljes hang maid megismételte: — Mit tettél, ember?!... PAPP ZOLTÁN i Rózsa Endre Rekken a tér a déli hőbe (Sz. Kraszinszki nyomán) Rekken a tér a déli hőbe: árnyékban, magam ballagok. Pilláim láng hegeszti össze, fölperzsel szót s' gondolatot. A tjáros ájultba rokkan: árkos, fénv-verte arca: vak — s távol a térről valahonnan egv nő léptei hangzanak. Látom, a hőség taraián mint siklik felém, hullámol át — két karia oly üdén világit mint ívelő csermely-folyás. Ellibeg ... Tagjain sikamló köntösként könnyű szél repdes. Mint lombok közt hűsen kibomló csapán — utána eredek. A fülledt, dél csöndjébe hallva ' lépte: zene. moll-hangú. halk. nyomában friss illat fuvalma suhint: fakadó szirmú gally! De hirtelen... Senki! Üres tér. Kő zihál. Láng a lehelet. Kocsis rikkant mögötted: eszméli! S dübörögnek a kerekek! T Bényei József Megvénült Máriák Kapuk elé kiülnek az esték s olvan árvák mint karácsonyi képen jászol előtt az állat Párázik aranvleves kerék kalács piroslik de nem eszi meg senki setét penészbe dermed Vasárnap a reménység ágaskodik és fénylik bár estére rácsukódik a dohos pinceajtó A kaput nem nvitottáfc levest se kanalaztak az öregasszony árván feketében áll a szélben Kendője ága villa tíz ujja vasgereblve Megvénült Máriáoskai egyetlen, űa sincs már Világhíres sósborszesz Korszerű mesevilág X reklám a piac sóia. hatalma és rangia van az üzletvilágban. A huszadik század egyik legnagyobb karrierjét a hirdetés futotta be. Több mint száz évvel ezelőtt ielent meg az első magvar reklám a világsajtóban ... A néhány éve elhunyt amatőr kutató. Tóth Laios gyűjteményéből származik a múlt századbeli esemény krónikája; Pest a hatvanas években fejlődött hirtelen kereskedővárossá. Trieszt nagv tételekben öntötte piacra a legváltozatosabb árucikkeket. Bécs már valóságos eldorádóia volt a vállalkozökedvű kereskedőknek. A virágzásnak indult gyarmatáru-kereskedelem fortélyait egy gazdag bécsi nagykereskedőnél sajátította el a bácskai Brazovics család fiaKálmán. Amikor Pesten egymásután nyíltak meg a belvárosi üzletek. Brazovics gyarmatáru-kereskedést alapított a Múzeum körúton, a Nemzeti Múzeummal szemben. Vállalkozása .rövidesen aranybányának bizonyult. A legtöbb vidéki fedeles lovas kocsi az ő üzlete előtt várakozott, elsőként hoziott forgalomba az országban nagyban narancsot, fügét, kávét, teát Üzleti elve az volt. hogv minden rendelésnek azonnal eleget kell tenni: naponta a csomagok százait küldte vidékre is. Brazovics Kálmán időközben felvette a Brázay nevet. Nagy hazafi volt. sok elfoglaltsága mellett szakított időt arra. hogv Kossuth Lajost száműzetésében gvakran meglátogassa. Ezekről az utakról lelkesedéssel és gondokkal terhelve tért vissza. Aggasztotta a turini remete anyagi ügyeinek rendezése. Az olasz pénzügvi válság miatt minden pénzét elvesztette a Collesno al Baraccone-i villájáért kapott pénze is elúszott. Kiderült, hogv a volt kormányzónak nincs miből élni! Hívei olvan megoldást választották, hogv a hazafiak által összeadott évi 6 ezer forintot befizették az Athenaeumba. és onnan könyvének tiszteletdíjaként továbbították Kossuthhoz. Brázay mentőakciói a legjobbkor segítették. Eötvös Károly így írt ezekről: „Van érdeme Brázavnak. ez kereskedő. Hejh. ha Magvarországnak minden kereskedője ígv gondolkodnék és cselekednék!" Brázay árucikkeinek legjavával ajándékozta meg Kossuth Lajost, akivel élénk levelezést is folytatott. Kgvszer Kossuth panaszolta. hogy szembántalom zavarja az írásban. Az orvos operációt, ajánlott, Brázay egy láda sósborszeszt küldött Turinba. „Uram, az ön sósborszeszének köszönhetem szememnek egészségben fenntartását... 75 évem dacára nem tudok azon rossz szokásról lemondani hogv gyertyavilág mellett olvasgassak éifélig isi... ha szemeim fáradni kezdenek jól megmosom sósbo rszesszel" — írta hálás köszönetében Kossuth. Visszanyerte szemvilágát, és felhatalmazta Brázavt ennek közlésére. Brázav feladta a monarchia legnagyobb hirdetését A világ valamennyi lap iában megjelent Kossuth gyógyulásának a híre. A hirdetés példátlan eredménnyel járt. Milliós tételekben kerestek a Brázav-féle sósboirszfiszt. Kossuth világméretű népszerűségét bizonyította az a minden képzeletet felülmúló megrendelésáradat amelv a Múzeum körúti üzletházba özönlött. A sósborszesz világhírű lett! Egv vagon úiság érkezett a szélrózsa minden irányából a Keleti pályaudvarra, ezekben ielent meg az első magvar reklám, az első magyar kereskedelmi hirdetés ... A Brázav-sósborszeszre még itthon is emlékeznek. Híres nótát faragtak róla. és dallama generációkon át hangzott. ERDŐST MÁRIA