Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

4 Vasárnap, 1981. augusztus 2. Az 1959-ben fölújított Szegedi Szabadtéri Játékok történetének kétségtelenül legnépszerűbb darabjai közé tartozik Strauss operettje. A cigánybáró. Nemcsak azért, mert bemutatóit követően a legmagasabb szériát éri mea mindahányszor (ezek a szériák. persze, a szűk hónapos szezonidő mea a nézőtér hatalmas kapacitása miatt, csak relatíve sorozatok. 4—5 előadás már komoly sorozatnak számit, s ezeket éppen A cigánybáró éri meg), ha• nem mert Madách drámai költeménye. Az ember tragédiája. csak eggyel több nyárévadban szerepelt itt a műsoron. A Tragédiát hétszer. A cigánybárót idén hatodszor mutatták be. Pillanatnyilag tehát ezek a darabok vezetik a szabadtéri slágerlistáját. A ciaánvbáró ma. vasárnap, a jelen szezonban harmadszor •kerül a közönséa elé. Fölső képünkön a sertéskirályt alakító Melis György, alsó képünkön Mészöly Katalin (Mirabeiig). Terebessy Éva (Arzéna). Melis György (Zsupán) és Ilosfalvv Róbert (Barin' kay). Ruszf József rendezi a Teli Vilmost Nagy László felvételei llosfalvy Róbert — itthon Ráadásul kétszeresen is. A művész immáron másfél évtizede a Német Szövetségi Köztársaságban. Kölnben él, az ottani operaház tagja. Természetesen gyakran hazalátogat, az elmúlt évadban például Don Carlost ónekelte-játszotta Budapesten, koncerteken lépett föl. szerepelt A végzet hatalmának felújított előadásában is. A Dóm téren két évvel ezelőtt szintén e Verdi-miiben láthatta a közönség: Don Alvaro szerepét énekelte. Tavaly ugyanitt Bizet Carmenjében Don Jósét alakította. llosfalvy Róbert most — újra itthon van. Magyarországon is, Szegeden is. — Hódmezővásárhelyi vagyok ugyan, de Szegeden él két húgom. A legtermészetesebb, hogy hazajönni, az országon belül, mindig ezt a várost jelenti. Igen nagy öröm, hogy Szeged közönsége szeretettel fogatt, s máris kijelenthetem: amint lesz erre lehetőség, boldogan jövök ismét, bármikor, énekelni a Dóm térre. Nem mondom némileg szorongtam az első. hosszabb időt kővető szegedi visszatérésem előtt, vajon milyen is lesz a fogadtatás, hiszen régen volt, amikor Hunyadi Lászlóként tapsolt a közönség... De már évek óta tudom: aggo. dalmaim teljesen alaptalanok voltak. — A cigánybáró Barínkay Sándorát még nem énekelte Szegeden... — Sőt, még Magyarországon sem. Kölnben három évadon át játszottam Barinkayti, persze németül. Itthon most éneklem először Szegeden, csak rádiófelvételem volt eddig ebből a darabból. Nekem egyébként nagyszerű kirándulás ez a szerep a könnyed dallamívek világába, a sok nehéz lírai tenorteljesftmény után, ezért is vállaltam el különösen jó kedvvel. Barinkay a nép hőse. igen szimpatikus, sokszínű figura. Ezzel együtt komoly énekeinivalót is jelent, tenoristának mindig kitűnő alkalmat teremtve arra, hogy színészi játékos kedvét kiélhesse. Annak ellenére, hogy különben igen komoly, nehéz részek is találhatók a szerep zenéi anyagában, örömmel várom a bemutatót, kimondottan felüdülve dolgozom A cigánybáró próbáin Szegeden. Itthon. D. L. MMK — ősztől változatlanul a Szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója. Meg rendezője is, félállásban. — Az első prózabemutatót szeptember 25-én tartjuk, a Cymbeline-nel. ősbemutatónak tekinthető, lényegében az utolsó Shakespeare-mű, mely hiányzott az utóbbi évtizedek hazai Shakespearepalettájáról. — A Cymbeline sem az a kifejezetten népszerű darab. Hanem az évad további ajánlatai majdhogynem teljesen ismeretlenek a nagyközönségnek. Fratti: Az áldozat. Bibiena: La Colandria, Whiting: ördögök, Gorkij: Zikovék. Paso: ön is lehet gyilkos. Nem túl merész terv ez? — Tudom én, a népszerű műsorterv titka, hogy népszerű darabokkal tegye vonzóvá magát a közönségnek. Meggyőződésem viszont, népszerű darabokról van szó, csak éppen nálunk még nem ismerik azokat. A válogatást igényesnek érzem, két szempontból. Arra a társulatra épít, mely pillanatnyilag adott Szegeden. S nagyjából azokat a tennivalókat tartalmazza. amelyeket ezzel a társulattal most tenni kell Viszontagságos, keményen munkás évadjának kezdőakkordjaira rímel Ruszt Józsefnek a Teli Schiller drámája ezekben a napokban a szegedi szabadtérin éppúgy ugródeszkája, startköve lesz a Tisza-parti város és a főváros között megoszló évadjának. mint tavaly ilyenkor P&skándi drámája volt, a Kálmán királyr — A szegedi évádzáró előtti beszélgetésünkkor, O'Neill Utazásakor, még hátra \ volt Budán, a Várszínházban. a Tribádok éjszakája. Hogyan sikerült? — Bizonyos mértékig elégedetlen vagyok. Persze, az ilyesfajta szezonvégi bemutatóknak gyakorta nincs meg az az évadközi lendülete, meglehet, pusztán ettől kesernyés a szájízünk. Mindenesetre bízom benne, ősztől újjászületik az előadás. Tény viszont, fáradságos szezont zártam vele. — Másodszor rendez a szegedi szabadtérin. — A Teli Vilmos elé nagy várakozással tekintünk. Nemcsak mi, föltehetően a publikum is. hiszen a darabot régóta nélkülözi színházi életünk. Tavaly Ilyenkor a Kálmán király kapcsán vetette föl a fesztivál Igazgatósága, mit csinálnék itt szívesen legközelebb, a mindjárt a Telire gondoltam. Széles ívű. egyszerű cselekménye, fő vonalainak áttekinthetősége teszi alkalmassá erre a színpadra. Története tulajdonképpen naiv, szívhez" szó!®>* 'üépdráma, mélynek a közlöd;: t'uan mitológiája van, s az irodalomban kevéssé járatosak számára 6em ismeretlen. Egyebet ne említsek, figurái közkézen forognak a magyar kártyán. És természetesen szempontunk volt, hogy a Teli legalább két évtizede nem ment Magyarországon. AzidőtáJt a Vígszínház elődje, a Néphadsereg Színház játszotta, valaMa nyit a fotószalon Divatja van ma a fotográfiának. A régieknek is, a mostaniaknak is. Az egykori, megsárgult lapokon szinte az örökkévalóságnak őrizték meg arcmásukat, alakjukat nagyanyáink, dédapáink a festett díszletek előtt, halcsont-bordákkal. kackiás bajusszal. kemény szárú csizmában. Amikor feltűnt a faluban a vándor fotográfus, előkerültek a szuszékok mélyéről a legszebb ruhák, fényesedtek a csizmák, • aztán valami Időtlen pózba merevedve hosszú percekig néztek farkasszemet a fekete lepedő sátra alá bújt fényképész harmonikás masinájával. E vastag deklire kasírozott fényképek fölkerültek a tisztaszobák falára, majd onnan a padlás kacatjai közé. mígnem újabban ismét fölfedezzük különös szépségeiket, sajátos tartalmaikat. Rájövünk, hogy immár dokumentumértékűek, hisz emberi kapcsolatokról mesélnek, viseleteket és viselkedésmintákat reprezentálnak. egy esztétikai világlátásról tanúskodnak. S ha ezek mellé a mai csodamasinák színpompás, bravúrokkal készített fényképeit helyezzek. a műfaj rövid történetének hátalmas fejlődésére döbbenhetünk. De vajon művészet-e egyáltalán a fotó?! Művészet-e, hiszen a fényképezőgép mindennapi eszközünk, nem indulunk hosszabb útra nélküle. Mind többen vannak olyanok, akik nem csupán a családi album számára örökítik meg gyerekeik növekedési fázisait, a bejárt tájak szépségeit, hanem folyamatos és tudatos alkotó tevékenységet folytatnak, önkifejezési lehetőséget találtak a fotóban. Sok mozzanat emelheti művészetté a hobbit. A fotós beavatkozhat a technikai folyamat bármelyik fázisába úgy, hogy ezáltal kifejezi egyéni véleményét, akaratát, megfogalmazza mondanivalóját; de alkotói mozzanat lehet témaválasztás, a képkivágás. a komponálás, a kiemelés. hangsúlyozás, elhagyás. a kéoi képzettársítás és sorolhatnám. Tizenhetedszer mutatkoznak be az ország fotóklubjaiba, köreibe, stúdióiba tömörült amatőr fotósok a fotóklubok szegedi szalonján. Huszonkét alkotócsoport mintegy száz tagjának 127 képe kerül közönség elé. A kiállítást má, vasárnap délelőtt 11 órakor nyitja meg a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében Benkő Éva, a Népművelési Intézet igazgatóhelyettese. Ekkor adják át a díjakat is. A szegedi városi tanács vb művelődésügyi osztályának vándordíját immár negyedszer a pécsi Mecseki Fotóklub FOCUS csoportja nyerte el, a szabadtéri játékok igazgatóságának tiszteletdíját a Debreceni Fotóklubnak ítélték oda. Tíz egyéni díjat is átadnak. A megyei tanács vb művelődésügyi osztályának díját Török László (Duna-kanyar Fotóklub, Vác), a városi tanács vb művelődésügyi osztályának díját Máté András (Debrecen) Fotóklub). a Magyar Fotóművészek Szövetségének díjét Kovács László (Dunai Fotóklub. Baja), a Népművelési Intézet díját Cseri László (Mecseki Fotóklub FOCUé csonort) a Szegedi Fotóklub díját kürti Mihály (Pécsi Ifjúsági Ház fotóstúdiója), a Bartók Béla Művelődési Köroont diját Szalay Ákos (MN Budapesti Művelődési Házának fotóköre). a Csongrád megyei MÉSZÖV diját Süli István és Gyenes Kálmán (Szegedi Fotóklub SOLAR csoportja), a Komplett Ruházati Vállalat díját Vadász György (Debreceni Fotóklub), a DÉLÉP díját Szabó László (Videoton Fotóklub), a KSZV díját Újhelyi István (MN Budapesti Művelődési Házának fotóköre) veheti át. A hagyományokhoz híven önálló kiállításon mutatkozik be Cseri László, a tavalyi fotószalon nagydíjasa. T. L. mint Győr, még Solti fiatalkorában. — Jó félszáz „szöveges" szereplője valóságos hadsereg a színpadon. Dolgozott már ennyi színésszel egyszerre? — Nem. Ezért korábbi rendezéseimhez képest a különbség egyszerre mennyiségi és minőségi: keményebb kompozíciót kell létrehozni. Ám mivel előadásokon a színész vállára hárul a kom. pozíció súlya, ennyi „törede. zett figura" viszont képtelen elvinni a súlyokat. értelemszerűen nagyobb teher jut a vezető színészekre — az előkészületek során az a föladatom, hogy átvállaljak belőle. — Ügy ismerik a szakmában. mint aki gondolatban hosszasan tipródik leendő munkáival, s mindaddig elméleti síkon marad, míg nem talál rá a zenére. Attól a pillanattól viszont gyakorlatilag is ..rendezőképessé" válik, akár kezdheti a próbákat. — Soká keresgéltem a Telihez illő zenei anyagot is. nem volt könnyű rátalálni a stílusra. A korai középkorból autentikus anyag híján föl kellett kutatnom azt a zenei korszakot, ha tetszik művet, ahonnan elérhetem az optimális hatást, ígv fedeztem föl magamnak Richárd Strausst és az Alpesi szimfóniát. Természete, sen más effektusokat is használok, többek között gregoriánt. — Megint a Ruszt-féle szertartást látjuk? — Ezúttal legföljebb annyiban, ha nem tudom megtagadni teljesen önmagamat. Szándékaim . viszont mások. Nevezetesén: egyfajta stillzációba emelni az előadást, legalább két ponton, a viharjelenetben. mely az elemek konfliktusa, és az emberek által teremtett, viharban, az erőd lerombolásakor — mit lerombolásakor szereplőim föl ts gyújtják azt. Nagy görögtüzes látványnak ígérkezik. . •—És a díszletek? — Romantikus darabok problematikája, hogy színhelyek sokaságát kellene ábrázolni. ami ebben a térben kivitelezhetetlen, csupán a változások Időtartama hoszszabb lenne a darab tettes játékidejénél. Tér- és látványkompozfeió mellett döntöttünk Csikós Attilával. Olyan tér- és látványkompozfció mellett, mely szimultán képes befogadni a darabnak mind a tizennégy jelenetét, hiszen valámenynyi szerepel az előadásban, egyet sem hagyunk el. — Már a tavdlyi Kálmán király rendezésekor töltünt, milyen bátor, ezen a színpadon szokatlan világítási effektusolsat használ. — Most sem lesz másként Meggyőződésem. Igazán a fények varázsolják klasszikussá a Dóm teret. Hiába állítunk föl ugyanis egy-egy jó díszletet, ha nem tudunk mit kezdeni vele. A Teliben látható térbeli konstrukció sem mozoghat — ennek lát.ványértékét szeretném mozgatni, változtatni. amire n'ncs más eszköz, csak a fény. annak szűkítése, tágítása. plaszticitása. — Hűséges, még kecskeméti éveiben társául szegődött színészek kísérik el Szegedre is: Trokán Péter, Hetényi Pál, Farády István, Gábor Miklós, Vass Éva. — Mellettük néhány más színésszel először dolgozom, Horváth Sándorral például de a szegedi játékokon először Gábor Miklóssal. Vass Évával. Almási Évával is. Nikolényi István j