Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

Péntek, 1981. július 10. 3 MÉSZÖV elnökségi ülés 1980 augusztusában foglalkozott a megyei párt-végrehajtóbizottság a fogyasztási szövetkezetek helyzetével. Az akkori állásfoglalás feladatokat is adott a szövetkezeteknek. Ezek végrehajtásáról tárgyaltak a MÉSZÖV megyei elnökségének tagjai tegnapi ülésükön. Ocskó Imre, a MÉSZÖV elnöke terjesztette elő a beszámolót. A testület megállapította ütemesen halad a feladatok teljesítése. Javult a felvásárlási ágazat munkája, fejlődött a vegyesiparcikkek forgalmazása. Néhány szövetkezet példát mutatott az ipari termelés fejlesztésében. A vitában felmerült hogy növekszik a karbantartás jelentősége. • A szövetkezeteknek olyan stabil gazdasági szerkezetet kell kiépíteniük, amely elbírja, ha egyik-másik ágazat átmenetileg veszteségessé válik. A boltoknak meg kell szervezniük azt a termelőhálózatot, amelynek segítségével biztosíthatják az ellátást friss zöldségből, gyümölcsökből. A vitában többek között részt vett Perjési József. a megyei pártbizottság munkatársa. Nagygyörgy József, a Marosmenti ÁFÉSZ elnöke terjesztette elő a makói áruház tevékenységéről szóló beszámolót. Az áruház munkáját jónak ítélték. Az elnökség foglalkozott még az ifjúsági parlamentek előkészítésével, valamint a revizori iroda egyes célvizsgálatainak tapasztalataival. Barátságtáborok Háromszáz magyar középiskolás utazott a Szovjetunióba. Jaroszlavlban. Lugában és Novgorodban táboroznak majd szovjet fiatalokkal együtt, azzal a céllal, hogy gyarapítsák orosz nyelvtudásukat A program szerint egy hónapig erdei környezetben pihennek, kirándulnak, sportolnak. tábortűznél mutatják be műsoraikat, és naponta néhány órai foglalkozásokon gyakorolják az orosz nyelvet. Táborozásuk idején más városba is ellátogalnak. Eddig 3500 magyar fiatalnak volt része élményekben a barátság táborokban. Munkások Szegeden 9. Vasárnapi tevékenységek szerkezete Vasár- és ünnepnapon is megtaláljuk a nagyüzemi munkásság tevékenységstruktúrájában a közel 5 órát igénylő munkavégzést. Ez egyrészt adódik a kis létSzámú, szombaton 24 óra után és vasárnap is folyamatos munkarendben dolgozók kereső-, termelőmunkájából, valamint a 4 óra 33 percet igénylő egyéb, otthoni munkavégzésből. A különböző munkatevékenységekre és kötelezettségekre fordított időmennyiség a vasárnapi 24 órás időalap egyötödét foglalja le. Az alvás ideje több mint másfél órával, 8 óra 39 percre emelkedik. A megnövekedett alvási idő a reggeli továbbalvásban jelentkezik. Vasárnap fél hét űtán néhány perccel kelnek és a hétköznaphoz hasonlóan 22 óra , előtt néhány perccel fekszenek le. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a többség vasárnap megnézi a televízió főműsorát. előkészül a lefekvéshez. majd nyugovóra tér. Vasárnap valamennyi otthon végzett munlcatevékenység magasabb időtartamot köt le. mint a munkanapon. Több mint. két órát fordítanak a gyermek(ek) ellátására és háztartási munkákra. Közel ilyen nagyságú időmennyiséget használnak fel valamilyen jövedelemkiegészítő tevékenységre is. A munkanapokkal egybevetve vasárnapra — érthető okokból — sokkal inkább jellemző a jövedelemnövelő munka végzése. Az időráfordítás jóval nagyobb mértékben emelkedik, mint az ilyen jellegű tevékenységekkel foglalkozók száma A nagyüzemi munkásság soraiban tehát többségben vannak az olyan dolgozók, akik hétköznap és vasárnap is tevékenykednek a kisegítő gazdaságban, és kevesebben végeznek csak a hét végén ilyen jellegű tevékenységet. Ez érthető is, mert kisebb időigényű mellék- és javítómunkát, kerti munkát hétköznap is lehet végezni, az állatokat is el kell látni, azonban a nagyobb időmennyiséget igénylő elfoglaltságokra elsősorban vasárnao kerülhet sor. Nemcsak az átlagidő növekszik meg. hanem az ilyen téllegű tevékenységet végzők tényleges időráfordítása is. Például a ház körüli — kerti és állatokat gondozói — munka közel 3 órát. a pénzkereső mellékmunka 10 órát vesz igénybe • azoknál a munkásoknál, akik vasárnap ezzel is foglalkoznak. A szabad idő több mint két és félszeresére növekszik. A munkanapi 2 óra 40 perccel szemben 7 óra 11 perc. Ezen belül jelentősen emelkedik a tévénézésre fordított idő. Minden nagyüzemi munkás átlagosan 2 óra 39 percet ül a képernyő előtt Annak ellenére, hogv vasárnap mind a tévénézők aránya, mind az időráfordítás is megnövekedett, a hétköznaphoz viszonyítva csökkent a televízió szabad időben betöltött uralkodó szerepp. Más tevékenységek is — ha nem is mellé, de a közelébe — felzárkóznak. Megnövekedett a társas — családi vagy különböző neműek közötti — kapcsolatok jelentősége. Minden harmadik megkérdezett közel 3 órát tölt rokoni, baráti társaságban. Minden 4—5. munkás több mint 2 órát tölt sétával. Pozitív értelemben kell megemlítenünk az olvasással foglalkozók magasabb arányát és időfelhasználásukat is. Sajnos, többnyire ellentétes előjellel szólhatunk arról, hogy minden nagyüzemi munkás vasárnap kb. 34 percet, de minden 6—7. ténylegesen közel 4 órát tölt szórakozóhelyen. Adataink alapján úgy látjuk, hogy szórakozóhelyeket sokkal kisebb arányban keresnek fel családok együttesen. vagy látogatják különböző neműek együttesen — pl. — a presszót, mint. akik italozással töltik el a szabad idő jelentős hányadát. Vasárnap a személyi higiénére fordított idő nem változik, de sokkal nagyobb szerepet játszik az étkezés. A fő helyet a közös családi ebéd foglalja el. Nem az étel — állva, más tevékenység végzése közben történő — „bekapásáról" van szó, mint hétköznap, hanem terített asztalnál, ülve étkeznek reggel is. Vasárnap nagyon sok családban hagyományos „nagy ebédet" főznek, ami nagyon kellemes a családtagoknak, kevésbé a háziaszszonyoknak. A vasárnapi ebéd időtartama is azt mutatja. hogy a hétköznap elfogyasztott vacsorához hasonlóan összehozza a családot, és lehetőséget ad hétköznap fél mondatokban közölt események. családi problémák megbeszélésére is. A vasárnapi tevékenységek összetétele ismét azt mutatja, hogy a nők egy órával többet dolgoznak. mint a férfiak. Ezt az egyórás eltérést nem tartjuk annyira hátrányosnak, mint a hétköznap jelentkező 45 percet, mert a vasárnapi munkavégzésre fordított, összidőmennyiség mindkét nem esetében a hétköznapinak hozzávetőlegesen „csak" kétötödét jelenti. Tehát a nők többletmunkaideje ezen a napon nem a nagy időmennyiségű munkaidőn belül jelentkezik. A férfiak közei 3 órát használnak fel valamilyen jövedelemkiegészítő elfoglaltságra és több mir.t egy órát tevékenykednek a háztartásban és a gyereknevelés terén, illetve az egyedülállók saját magukat látják el. A nők viszont közel 5 órát fordítanak a gyerekekre és a háztartósra — ünnepnapi „nagy ebéd" elkészítése —, és valamivel több mint fél órát dolgoznak a kisegítő gazdaságban: ház körül, háztáji földön vagy építkezésnél segédkeznek. Általában a szegedi nagyüzemi munkásságra vasárnap nemigen jellemző az otthonülő életmód. Adataink alapján úgy látjuk, hogy a férfiak mozgékonyabbak, mint a nők. A vasárnap tehát nyugodtabb körülményeket biztosít a heti munka feszített tempója utáni pihenésre. A nagyüzemi munkások legalább kétötöde azonban ezen a napon is nagy időmennyiségű jövedelemkiegészítő tevékenységet folytat. Ennél nagyobb arányt köt le a háztartási munka és a gyermekiek) ellátása, de ezek kevesebb időt igényeinek, mint amennyit a kisegítő gazdaságban dolgozók valójában felhasználnak. Az átlagos szabad Idő mennyisége kedvező mértékű a tévé mellett más. önművelés. szórakozás jellegű és családi, valamint társas kapcsolatok folytatását. A többség alvásra és napközbeni pihenésre forüitoli idejét tekintve azt mondhatjuk, hogy kipihenten kezdheti hétfőn a kereső-, termelőmunkát. Dr. Szentirmai László Bürokrácia és demokrácia A

címben foglalt két szó aligha illik egymáshoz. Mint tűz és víz, annyira nem tűrik egymást. És az emberek vágyában, sőt követelésében is az ellenkező póluson foglalnak helyet; a burokráciát visszaszorítani, a demokráciát pedig szélesíteni, még inkább kibontakoztatni szeretnénk. A bürokrácia növekedése a demokrácia ellenében hat. azt gátolja, csökkenti a demokrácia fejlődése pedig a bürokrácia sírásója. Ezek a nyilvánvaló és ismert felismerések, persze, önmagukban még nem jelentik a valóság megváltoztatásának kizárólagos garanciáját. Márpedig a valóság megváltoztatandó, éppen azért, mert ebben a valóságban, a mi életünkben is szüntelenül együtt van jelen a bürokrácia is. a demokrácia is. Le kell szögeznünk, rögtön, hogy ez a tény önmagában még nem valamiféle gyengeség jele. sőt. — bármilyen furcsán hangozzék is — egyfajta tünete a fejlődésnek. A bürokrácia, a papírmunka ugyanis gyakran következik az élet minden területén abból a tényből, hogy a legkülönfélébb munkafolyamatok az iparban, a tudományban, a mezőgazdaságban, az irányításban — technikailag, technológiailag — mind fejlettebb színvonalra emelkednek, s ezekben a folyamatokban a fizikai erőt, sőt az agy munkáját is bizonyos mechanikus műveletekben mindinkább helyettesítik olyan eszközök, amelyek a papírt fokozottabban igénybe veszik. Gondolhatunk itt a lyukItórlyára éppen úgy. mint a számítógépek memóriaegységeire és sok minden másra. Nyilvánvaló az is, hogy ezzel a folyamat* tal egyidejűleg megnőtt az ellenőrzésnek, az irányításnak, a fejlesztésnek stb. is egy „papírra tettebb", bürokratikusnak tetsző formája. Tehát kár lenne a bürokráciát kizárólag úgy értékelni, mint valamilyen emberi gyengeséget, amely valami átokként nehezedik ránk. Nem. A bürokrácia megszületésének objektív alapjai a társadalom fejlettségének, berendezkedésének, hagyományainak adott fokától függenek, nem véletlenül jöttek létre, s az emberiség történetében távolról sem a mi világunk az első, amelyben gondot okoznak. Nem a puszta létükkel — amely bizonyos mértékben, optimális körülmények között szükséges, üdvös, sőt nélkülözhetetlen —, hanem a tűlburjánzásuklcaL Természetesen, amikor a bürokráciát szapuljuk, mindnyájan erre a túlburjánzásra gondolunk. És mikor érzékeljük túlzásnak a bürokrácia jelenlétét, méreteit, erőit? Éppen akkor, amikor már nem társadalmilag szükséges és hasznos funkciókat tölt be, hanem kártékonyakat. Ezeket vég nélkül sorolhatnánk, ám közülük kettőt van csak hely itt kiemelnünk, méghozzá a két legnyugtalanítóbbat: Az egyiket a kapitalizmusban is sok és sokféle kritika éri, s ez nem más, minthogy a bürokráciának rendkívül nagy a vitalitása; hajlama van rá. hogy önmagát minduntalan újratermelje, sőt bővítse s ezáltal rendkívül nagy energiákat von el a társadalomtól. A Parkinson-könyvek magyarországi népszerűsége is mutatja, hog'/ e jelenségekben sok hasonló motívum fedezhető fel az egész világon. Nálunk is érzékelhető, hogy a papír- és aktagyártás egy ponton túl olyan kényszerhelyzeteket tud előidézni, amelyekben azt a látszatot kelti, mintha csak újabb papírokkal, aktákkal, szabályzatokkal, paragrafusokkal lehetne leküzdeni őket, hogy ezek sem a kiutat hozták meg Márpedig ez a bürokrácia „nagy csele", mert a fentiek éppen a vártnak az ellentétét, a bürokrácia további növekedését idézik elő. A kudarcok aztán újra meg újra felszínre hozzák azt a felismerést, amit ma közkel ;tü kifejezéssel úgy szoktunk emlegetni, hogy az emberi tényező megnövekedett szerepével kell jól élnünk. Csakis az ember, a gondolkodó, a világa bonyolultságán felülemelkedni, abban eligazodni tudó ember képes megálljt parancsolni ennek az áradatnak. De hogyan? És itt következik a bürokrácia kártékonyságának másik fontos eleme. Csak felelősséggel léphet közbe az emoer, de a bürokrácia éppen a felelőtlenségre nevel, sőt annak kedvez. A bürokrácia sokszor azért is virul, mert kiválóan alkalmas arra, hogy papírok, akták mögé bújjanak azok, akik e papírok nélkül nem képesek, vagy nem akarnak kiállni valami mellett, vagy ellen. A felelősség elől segít elbújni a bürokrácia, a maga papírtermelő és értékezletszaporító mechanizmusával, amely — mint látható — már nemcsak valamely munkamenet vagy irányítási rendszer mechanizmusa lehet, hanem az emberek életvitelének, a világukhoz, sőt a saját .lövőjükhöz való viszonyának a mechanizmusa is. S

ez az a pont, ahol a bürokrácia a demokráciára is a legveszélyesebb. A demokrácia ugyanis feltételezi a jellemben, s közéleti ismeretekben érett emberek felelősségérzetét, felelősségvállalását Vagyis éppen azt, amiről a bürokrácia leszoktatni igyekszik az embert. Ezért aztán csakis a bürokrácia elleni céltudatos küzdelem segíthet bennünket abban, hogy tovább szélesítsük a szocialista demokráciát. Ez utóbbi pedig legfőbb politikai és emberi céljaink egyike. Hiszen olyan országot akarunk építeni és tovább építeni, amely minden külső-belső nehézség ellenére megteremti valamennyi dolg'.s, tisztességes állampolgára számára a jó közérzetet, a jól végzett munka lehetőségét és örömét, a kulturált életmódot, a boldogulás biztos reményét és tudatát. Ezért a demokrácia olyan eszköz, amelyet magunk formálunk — magunknak, lob' ek között a bürokrácia ellen folytatott szívós, körültekintő harcunk révén is. Cs. I. Lóki Bélával, a körzeti üzemfőnökkel az emeleten randevúzunk. A szegedi nagyállomás ugyanis azon kevés vasúti fogadó-, illetve indítóhelyek közé tartozik, ahová az emeletre érkezik a vonat. Lóki átveszi a szerepemet. Kérdez. — Mire kiváncsi? — Magukra — mondom. — Akkor én is mondom. Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy áruszállítási tervünket 109 százalékra teljesítettük. — Ez mit jelent? — Negyvenháromezer tonnát. Az ember utazni vágyik. Téblából az állomáson. Nézi az ivókút feliratát: eau potable. Kortyol is a kissé klóros vízből. — Évente 3 millió utas fordul meg a nagyállomáson — ezt Balogh János állomásfőnök mondja, ö 1942 februárjában kezdte a vasútnál a munkát, pályamunkásként.' Ma már vasúti mérnök és főtanácsosi rangja van. — Hogy telik egy napja? — Fél nyolcra jövök. Tájékozódom. Aztán eligazítást tartok. Nem könnyű a dolgom, mert kocsirendező és váltókezelő soha sincs elég az állomáson. Persze, nem bánom a gondokat sem. Tudja, én eredetileg fogtechnikus vagyok. Vissza-visszakacsintgattam néha az eredeti szakmámra. Aztán mindig úgy döntöttem, hogy mégis jobb a vasútnál. Két és fél évem lomás van még a nyugdíjig. Elégedett embernek vallom magam. . Az utazni vágyó ember — tanúim sokak lehetnek rá — megéhezik, megszomjazik. Brcán Mladen 1973 óta vezeti a nagyállomás éttermét. — Másféle üzlet ez, mint a többi — mondja. — Mi a vonatok indulásához és érkezéséhez vagyunk kénytelenek igazodni. Sokféle vendég jár hozzánk. Gazdag, s mindenféle pénztárcához igazodó étel- és italválasztékot kell produkálnunk. — Megy a vonat, siet a vendég... — Ha arra gondol, hogy fizetés nélkül távoznak el a vendégeink, téved. Egy évben, ha egy eset előfordul! Az utazni vágyó — ha már itt van — megkóstolja a választékból a neki tetsző ételt. Ízlik. Az üzletvezető mondja búcsúzóul: — Júniusban több mint 1 millió 200 ezer forint volt a forgalmunk. Jerney Zoltánné a nemzetközi pénztárban dolgozik. — Érettségi után kerültem ide. Kilenc hónapig segédtiszti tanfolyamra jártam, ezután következett a szakvizsga. — Ma mikor jött be? — Korán, és volt egy érdekes esetem is. Jött egy férfiú, kért két jegyet Belgrádba. Első osztályút. Nemsokára kiderült, hogy azon a vonaton nincsenek első osztályú kocsik. — Ezek után mi történt? — Visszaváltottam a jegyét. Jerneynének a férje is itt dolgozik. Áruirányító. Kocsárdiné Herédi Ilona az információs szolgálat munkatársa. Ö is régi vasutascsaládból származik. — Amióta — mondja — Pest és Vác között megindult a vasúti közlekedés, mindig dolgozott valaki a családomból a vasútnál. — Gondolom, a tájékoztatómunka nem könnyű? — Szívemből beszél. Ma délelőtt például egy idősebb hölgy azt kérdezte tőlem, hogy honnan jobb a csatlakozás, Kiskunfélegyházáról vagy Kecskemétről. Hová? — kérdeztem. Honnan jobb a csatlakozás, Kiskunfélegyházáról vagy Kecskemétről — förmedt rám. Nem tudom, mondtam neki, talán ha megmondaná, hogy hova akar utazni, akkor el tudnám igazítani. Maga udvariatlan, mondta. Fél óra is eltelt, mire kiderült, hogy a hölgy Lakitelekre óhajt utazni... Mondjak mást? Hosszú kocsisor áll az állomás nyolcadik vágányán. Szabó Gyula kocsivizsgáló kopogtatja a kerekeket. — Ötvenöt óta dolgozom a vasútnál. Utasok élete van rámbízva — mondja. — Mi a dolga? — Nyilván maga is arra gondol, hogy csak a kerekek vizsgálata. De nem erről van szó. A fékeket is mi ellenőrizzük, és az a íontosabb föladat. Méltóságteljes lassúsággal pöfög el mellettünk a 424-es. Bálint Szilveszter, amikor látja, hogy integetek, megállítja az öreg mozdonyt. Amikor fölkapaszkodom a meredek grádicson, akkor mondja: — Tolatásvezető vagyok. — Ezek szerint mindig hátrafelé megy a mozdonynyal? Nevet. — Egy fenét. Nekem a dolgom, hogy rendezzem a vonatokat, megfelelő sorrendre állítsam a személyszállító- és áruszállító-vagonokat. — Mióta csinálja? — Huszonöt éve. Csak tudja, azt szeretném egyszer elérni, hogy a főnök elengedhetne három vagy négy napra, hogy elmenjek az asszonnyal üdülni. Nagyon kevés nálunk az ember. Kiszámítottam, hogy én átlagban négy hónap alatt ötöt dolgozom. — És? — Jár ezért öt év korkedvezmény. Megéri, maga szerint? Nem tudom eldönteni. Sétálok még a Nagyállomáson. Ahogy a vasutasok fogalmazzák : vonatmentes időben. PCÍT' Ferenc