Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

8 Szerda, 1981. július 1; Holnaptól Szentesen Országos néptánctábor Alig zárta be kapuját a megyei úttörő néptánc- és népznei tábor, máris újabb, csoportok érkeztek Szentes­re. a Március 21. Középis­kolai Kollégiumba. Ott ren­dezi meg a megyei úttörőel­nökség, a dél-alföldi nép­tánctanács és a módszertani Intézet a III. országos áttö­rő néptánctábort. A részvé­tel itt is meghívásos alapon történik, ahogyan volt a me­gyei foglalkozáson is. egy héttel ezelőtt. A július 2—8. közötti tá­borozáson részt vesznek Martonvásár. Budapest. Du­naszekcső, Gyoma. Kecske­mét, Győr. Sátoraljaújhely, Cigánd. Diósgyőr, Kapos­vár. Sopron és Szeged nép­táncosai. Ezek a csoportok a korábbi esztendőkben már 6ok magyar táj táncával, dalával Ismerkedtek meg. Az Idei tervben az szerepel, hogy ezeket tökéletesítsék, és újabb tájak táncait ta­nulják meg. Így kerülhet maid sor a dél-alföldi tán­cok, a szatmári, a dunántú­li. a széki és a mezőségi táncok ismétlésére, illetőleg a Maros menti és a délszláv táncok — mint új anyag — tanulására. A 120 fős táncosgárdát ez alkalommal is Nagy Albert SZOT-díjas koreográfus, a Szeged Táncegyüttes művé­szeti vezetője fogja majd össze. Segítségére lesz a deszki együttes vezetője Gyorgyev Milivoj tanár. A gyakorlati foglalkozásokat neves szakemberek előadá­sai teszik teljesebbé. A tánc­tudományok területéről dr. Andrásfalvy Bertalan kandi­dátus. a Néprajzi Társaság főtitkára. Maácz László, a Táncművészet című folyó­irat főszerkesztője tart majd előadást. A megye szokásha­gyományaiba ifj. Lele József néprajzos. Lázár Katalin, az MTA tudományos munka­társa. s Szécsi József tanár ad betekintést. A hagyomá­nyokhoz híven az idén is lesznek a foglalkozáson tárgyalkotó népművészek. Ott lesz Greksa Borbála ka­locsai pingáló, a népművé­szet mestere és Asztalos Fe­renc né gyöngyfűző népmű­vész. Pár napig a tábor vendége lesz Karsai Zsig­mond és felesége. illetve Csombor Endre és felesége, néptáncosok, a népművé­szet országosan ismert mes­terei. . Modellek Két tévéműsorról van al­kalmunk beszámolni, ame­lyek szegedi ..modellek" alapján mutattak be orszá­gos érvényű, országos érdek­lődésre számot tartó problé­mákat. Csúnya szó ez a „problémák", ezúttal mégis okkal kínálkozik a haszná­lata. Az egymástól jócskán eltérő témájú műsoroknak a következő közös tulajdonsá­gait jelölheti: 1. egyik sem próbálta kendőzni a témájá­val kapcsolatos, valamennyi­ünkre tartozó gondokat; 2. mindkettő fölmutatott egy­egy példát a lehetséges meg­oldásokra; 3. e bemutatás so­rán egyként azt a bizonyos „oknyomozó módszert" hasz­nálták az alkotók amellyel a jó riporterek dolgoznak — mostanában sajnos (tévében és újságokban) egyre ritkáb­ban. Legfőbb ideje,' hogy el­áruljuk: a múlt kedden lá­tott. ..éjszakai" (este 10-kor kezdődött) Cigányfilmről, és a tegnap, kedden délután adott Kazán a föld alatt cí­mű műsorról van szó. Ez utóbbi a szegedi körzeti stú­dió műhelyében készült, forgatókönyvét Szávay Ist­ván írta, a riportere Zelényi Zoltán volt. a szerkesztő­rendezője : Pavlovits Miklós. Rosszul járt, akinek a figye­lemkeltő cím után követke­ző. műsorújságbeit ismerte­tés kedvét szegte, aki ebből „száraz" témára gyanako­dott. Nemcsak azért, mert éppenhogy „vizes" ügyről, a termálvizek hasznosításáról volt szó. Hanem, mert .— az Ilyenféle. gazdasági-gazdál­kodási témájú riportműsp. rok többségével ellentétben — rendkívül fordulatosán és célirányosan szerkesztett, tudatosan „ellenpontozott", a téma lényeges, társadalmi érdekű kérdéseit központba állító. ..jól nézhető" műsort mulasztott. (Közbevetőleg: ilyenkor kárhoztatjuk okkal a televízió hosszú ideje ru­galmasainak ítélt. mégis, még mindig ilyennek ha­gyott műsorszerkesztési el­veit, s mondjuk, miért nem lehet előnyösebb adásidőben sugározni az erre érdemes, mert sokaknak való. érett televíziós alkotásokat — füg­getlenül a műfajuktól!) A szegedi közönség persze sokat tudhat a „melegvizes tos, jövőbeni elképzelések­kel. A Kazán a föld alatt című riportázst azonban két fontos tartalmi jellemzője kiemeli a „helyi érdekűség­ből". Egyrészt korrekt és színvonalas ismeretterjesztő jellege, hiszen eligazít a termálvizek természete te­kintetében is; másrészt és főként: megérezteti a csepp­ben a tengert,-amolyan bio­lógiai lóképt használja té­máját. s a termálvízhaszná­lat gondjainak örvén egész gazdasági életünk általános gondjaira is utal. Hogy me­lyikekre? Például a gondat­lanságra. a tervgazdálkodás ésszerűtlen szorításai között születő tervszerűtlenségekre, az össztársadalmi haszonra nem ügyel), önös gondolko­dásmódra. Mindazonáltal nem maradt kl belőle a job­bításra, változtatásra irá­nyuló szándék, az újra. a vállalkozásra való hajlandó­ság őszinte tisztelete sem. A Cigányfilm a dorozsmai putrik felszámolását kísérő, két és féléves forgatás ered­ménye, Ránki Júlia riporter, Gyarmati Klára szerkesztő, Hadházy László operatőr­rendező munkája. Olvasóink ezt a „témát" Is jól Ismer­hetik. s figyelmükre ez a műsor is azért érdemes, mert mint az előző, nem pusztán arról szól. amit a cí­me s témája ígér. A „ci­gánykérdésen" túlmutató, tágabb érvényű társadalmi problematikát sugall a fel­dolgozásmód. Nevezetesen: a dokumentumfilm egyálta­lán nem hallgatja el. hogy az ország lakossága koránt­sem homogén — nemcsak a munkamegosztásban elfog­lalt helyet tekintve: hogy bár a társadalmi megkülön­böztetés „intézménye" rég megszűnt nálunk, a megkü­lönböztetettség állapotában nem kevesen vannak, s ko­rántsem csak a cigányok kö­zött ... A dokumentumfilmnek amellett, hogy bemutatta az intézkedések szándékának tisztességét, e tisztességes szándékok pillanatnyi hiába­valóságát, s néhol drámai erejű képeket, mai átlagos viszonyaink között szinte hi­hetetlennek tűnő. mégis va­lóságosan létező emberiet­len körülményeket és jele­neteket, mindemellett volt egy sokatmondó, s csak lát­szólag formai jellegzetessé­ge. Az. hogy szinte vala­mennyi „intézkedő", a ki­sebb-nagyobb felelősségű beosztásban dolgozók, vaia­mi elképesztően életidegen stílusban beszéltek a cigány­ügyekről. Nem X., vagy Y., a kisebb-nagyobb horderejű döntésekre — társadalmi megbízatás alapján — jogo­sult ember, hanem a kisebb­nagyobb Hivatal szólt. elég. gé félelmetes méretű sze­mélytelenség-légkört s rossz nézői közérzetet teremtve. Súlyok Erzsébet % Védett kor Kulturális jegyzetek munkatársa ezeken a hasá­bokon is foglalkozott a vi­zek hasznosításának gond­jaival, és az ezzel kapcsola­Nyereménybetétkönyvek sorsolása A nyereménybetétkönyvek 1981. második negyedévi sor­solását kedden Siófokon rendezte meg az Országos Takarék­pénztár. Mindazok, akik az 1981. június 29-ig váltott, és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégző­dése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1981. má­sodik negyedévi átlagbetétüknek a számok mellett feltün­tetett százalékát nyerték. Számvégződés Nyeremény % Számvégződés Nyeremény % ügyekről", hivatalosabban: a 071 5P 746 50 geotermikus energia itteni 084 25 758 25 felhasználásáról. Hiszen, 150 250 787 50 mint a műsorban is elhang­202 * 25 797 25 zott. épp elég ideje fűtik 293 25 808 50 (pontosabban: mostanában 353 25 817 25 már csak szeretnék fűteni) 415 25 849 50 az újszegedi lakásokat ter­418 25 922 25 málvízzel. A film forgató­563 100 926 100 könyvének írója, lapunk 702 25 974 25 Hová tegye magát a szí­nész, ha eljön az ideje? To­rokszorító helyzet: papíron még fiatal, hiszen hány idő­sebb kolléga játszik estéről estére, futtatja a tévé, rádió, film, meghívják szinkronra. Csak neki valamiképpen nem jönnek össze a dolgok. Azon kapja magát, hogy neve las­sacskán leszorul a próbatáb­láról, egyetlen darabra sem írják ki- Ami előfordulhat persze fiatalon is, de akkor még rugalmas az ember, ve­szi a sátorfáját, továbbáll. Teheti könnyen, a színházak oltára előtt éves szerződése­ket kötnek, kölcsönösen koc­kázatmenteseket, kényszer­házasság nem keseríti sem a színészt, sem a színházat; té­vedtek, elválnak, kész, passz. Hanem bizonyos idő múl­tán elnehezül a vándorbot Megtörténhet, hogy a színész letelepszik kedvenc társula­tánál. Megköt, mint a beton, s ha észreveszi, ragaszkodá­sa egyoldalú, a hajdani si­kerek, partnerei, a közönség (személyes ismerősei, megál­lítják az utcán, kiszolgálják soron kívül a boltban) mind ide láncolják — már nem szívesen mozdul. Pláne, hogy kontaktusai föllazultak, meg­feledkezett állandóan „tűz­közelben" tartania magát, en­nélfogva más színházak is­meretlenül ismerős igazgatói, főrendezői sem róla álmod­nak; hivni nem hívják, ko­pogtatni meg röstell. Ilyen­kor nehéz a válás. Méltány­talan is, eíért a pályaked­vezmény: tíz évvel a nyug­diihatár előtt védettkorú a színész, ha maradni akar, szerződést kell kapnia. Csak­hogy. A kényszerszerződés senkinek sem jó. A szinészt, akinek életeleme a játék, a munka, tétlenségre kárhoz­tatja — a színházat meg anyagilag terheli, ha az il­lető szerepkörén mást fog­lalkoztát, vagyis hát kettőt fizet, egyet kap. A védett­korúság: indiánrezervátum. Pótmegoldás, ahol az indiá­nok csak emlékezetükben őr­zik a néhai boldog idők szárnyalását, szabadságuk il­lúzió, valójában egy kiszá­mított mechanizmus tűrőké­pességének 'foglyai. Alig hinném, ne akadna rugalmasabb, humánusabb változat. Akár központi el­rendezéssel, ahonnan az or­szág védett korú, ám anya­társulatánál nem foglalkoz­tatott művészeit alkalman­ként más, személyük iránt érdeklődő színházakhoz köz­vetíthetnék egy-egy szerepre. Lennon Fél esztendeje, hogy New York-i lakása, a Dakota-ház előtt, lelőtte egyik őrült ra­jongója, Mark Dávid Chap­man. A gyilkos elérte célját, nevét együtt emlegetik John Lennonéval, mely föltűnési viszketegség legalább olyan abnormális, aminő a nyugati világot behálózó elképesztő terrorhullám. John Lennon jó előre meg­rendelte halotti búcsúztató­ját. Bármit is tegyek a „Beatles utáni" időben — nyilatkozta — gyászbeszé­demnek így kell kezdődnie: „John Lennon, ex Beatle„." Népszerűsége, miként gom­bafejű társaié, a visszavonu­lásuk után ls fantasztikus méretű maradt. Az 1964-es New York-1 világkiállításon bemutatott űrkapszulában például a három legfonto­sabb tárgy közé, egy műszív és egy lézer mellé, helyezték el valamelyik lemezüket, mint amelyek távoli égtája­kon Földünket leginkább jel­lemezhetik. Az csak igazán természetes, ha Madame Tussaud régen helyet szorí­tott viaszfiguráiknak világ­híres panoptikumában, ám az már igazán nem hétköz­napi, hogy külföldi lemez­forgalmuk' révén az állam­kasszának nyújtott szolgál­tatásuk elismeréseképpen megkapták a királynőtől a Members of British Empire-t, hogy az USA pénzügymi­nisztériuma hivatalosan le­szögezte, apasztják Amerika devizatartalékait a Beatles­nek átutalt honoráriumok, hiszen percenként ötezer dol­lárt kerestek. Magúról Len­nonról azt mondta miniszter­elnöksége idején Wilson, hogy „korai éveiben az ifjú­ság mintaképe volt. Gondos­kodott arról, hogy ne mász­káljanak ide-oda az utcán." Ez a Lennon, aki már kö­lyökfejjel bizonyosan tudta, zseni vagy őrült (ám mint­hogy nem dugták a bolon­dok házába — írja magáról —, csak zseni lehetett), a vietnami háború elleni tilta­kozásképpen kitüntetését visszaküldte a királynőnek. Ilyen és hasonló, részletei­ben már nagyrészt ismert érdekességek, adatok, doku­mentumok olvashatóak Kol­tay Gábor összeállításában, mely John Lennon 1940— 1980 címmel jelent meg a Zeneműkiadó gondozásában — s természetesen csak pult alól kapható (leginkább). Hozott, vágott anyagból dol­gozott Koltay, összeállítása azonban így értékes. Gazdag fotógyűjteményével, fordítá­saival, a Beatles eredeti dal­szövegeivel (nem kifejezetten mestermunkák, ellentétben a muzsikájukkal, melyeknek kottaképei viszont nagyon hiányoznak), Lennon versei­vel, írásaival, színházi kísér­leteivel (szintén nem vala­mi épületesek, de hát egy zseni árnyéka is a zsenié), végül regényes találkozásá­val Yoko Onóval. Ungvári Tamás korábbi könyve után ez az újabb Beatles-biblia sem téveszti el hatását. Nikolényl István A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító OTF-, postafiók, postahivatal vagy takarékszövetkezet 1981. július 20-tól kezdve fizeti ki. (MTI) Élvonalbeli költők művei, Illyés Gyula, Takács Imre, Fodor András és Kiss Bene­dek versei olvashatók a fo­lyóirat új számában. A lap most közli Páskándi Géza A szélmalom lakói című drá­májának első felvonását. A mű, melyet a szerző a szege­di színháznak írt, 1879-ben, a nagyárvíz idején játszódik. A Bevezető szavakban írja Páskándi: „Drámánkban a szegedi nagyárvízre emléke­zünk. Ám, ha körülnézünk e kerek világban, azt vesszük észre: századunk második fe­le vagy inkább harmadik harmada feltűnően bővelke­dik a megrengető természeti csapásokban. A sors, *vagy pontosabban a történelem iróniája folytán... a -szege­di téma- így lehet egyben -univerzális téma- is." Öt fiatal szegedi költőt ismerhet meg a júliusi szám olvasója. Hévizi Ottó. Herbszt Zoltán, Dobozi Eszter és Vecsernyés Imre már korábban is szere­pelt a Tiszatájban, Józsa Fá­bián versei először kaptak helyet folyóiratban. Az ígé­retes tehetségű Herbszt Zol­tán már, sajnos .nem érhette meg új versei megjelenését:, másfél héttel ezelőtt huszon­három éves korában ragadta el a halál. A hatvanéves Király Ist­vánt, a neves Irodalomtudóst és egyetemi tanárt köszönti az új Tiszatáj. Itt olvashat­juk Király professzor Vallo­más a módszerről című esz­széjét. „Irodalomról szólva, az ízlést formálva, az iroda­lom külön nyelvét elsajátít­tatni akarva az emberre néz mindenekelőtt az irodalom­Á júliusi Tiszatáj tudomány. Az emberformá­lás vágya él elsősorban ben­ne" — vallja Király. Czine Mihály a Németh László-i és Lukács György-i -örökséget pédaképül tartó Király „fő­tanár urat" köszönti. A Ga­lilei-csillagkép című tanul­mányában Kenyeres Zoltán Király szenvedélyességére, a valóságon változtatni akaró tudomány morális pátoszára mutat rá. Vörös László, a volt szegedi professzorra em­lékezik. Az összeállítást Tar­ján Tamás A harmadik Ist­ván című írása zárja. „Az életet nem lehet mes­tergerenda módjára megfa­ragni, noha míg létezünk, örökké egyenesítgetjük. Az élet örökké harapdál ben­nünket. Meg lehet szokni. Csak amilcor nagyobbat sza­kít. akkor nyögünk egyet" — olvashatjuk Tóth Béla Tisza­járásában. — A Kritika ro­vatban Galgóczi Erzsébet, Lengyel Péter, Bihari Sán­dor. Szepesi Attila. Apáti Miklós, Tamás Menyhért könyveiből Márkus Béla, Vasy Géza. Csukás István, Petrőczi Éva és Laczkó And­rás írt bírálatot. A Kortár­saink sorozat két kötetét (Fiatal magyar írók. Fiatal magyar költők) Olasz Sándor, a Magyar História új darab­ját (Kulcsár Péter munkáját) Gergely András, Kovács End­re Herzen-monográfiáját Lag­zi István értékeli. Magyar Játékszín címmel üj sorozat indul a júliusi Ti­szatájban. A 2—3 havonta je­lentkező interjúkban színházi életünk jelentős alakjai szó­lalnak meg. Most Bessenyei Ferenccel Pálfy G. István be­szélget (A szinhóz: ennek a népnek a szolgálata). A szá­mos aktuális színházi (és nem színházi) gondot megfo­galmazó beszélgetésből egy gondolat: „.,. a színházat nem lehet a nép életétől függetlenül csinálni, nem le­het a társadalom perifériájá­ra zülleszteni, mert akkor megalázó arra ls. aki nézi, de arra még inkább, aki csi­nálja." Vita Zsigmondot, a most hetvenöt éves romániai magyar irodalomtörténészt Ablonczy László köszönti. A nemrég elhunyt Pilinszky Já­nosról nekrológot olvasha­tunk. A Tiszatáj júliusi szá­mát Cseh Gusztáv „főembe­reinket" (Mátyás királyt. Bethlen Gábort, Adyt, Bar­tókot és másokat) ábrázoló metszetei díszítik. Környezetvédelem Straub F. Bruno akadémikus elnökletével kedden ülést tartott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Ta­nács. A testület foglalkozott az emberi környezet védelmé­ről szóló törvénv végrehajtásának helyzetével, és megtár­gyalta a Balaton kornvezetvédelrnének időszerű gondiciit, tennivalóit.

Next

/
Thumbnails
Contents