Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
Elszalad a világ... m Nem hegedül ha már kellően nem szeretsz megkapod majd mindenemet esténként álmodom veled kirakott szénvagon leszek emlékkép hogyha felmerül hiányom erre ténferül s már őrökre időtlenül leszel örökre egyedül ha már kellően nem szeretsz fölsejlik majd egy kőkereszt a fal mögül s a tücsök kiégett rétemen akkortól nem játszik nekem nem hegedül Cousteau, a titokzatos Józsefék fiatalon bekerültek a városba. Cselédlakást cseréltek komfortosra, meg mezei szakmát — úrira. A rendszert szolgálták becsülettel, míg rá nem kaptak a könnyű élet örömeire. Szatyorszám hordták az italt, s közben zakatolt mellettük a város. Mind jobban bezárkóztak lüktetésétől, úgy annyira, hogy semmit se éreztek belőle. Végül kilyukadt a ' sparhelt, berozsdásodott a csap, elburjánzott a kert, megrepedtek a falak. Józsefék menekültek — vissza a gyerekkori boldogság színhelyére, a napsugaras falusi cselédházba. Színt is vittek nz egyhangúságba, az odatelepedett cigányok fölnéztek rájuk. Javította a telep életszínvonalát az idegen. A várost látott szomszédok sezlonon aludtak, televízió kéklett a szobájukba. Józsefék újra előkelőek lettek. Elszaladt mellölük a világ.« * Antal toporog, átkot szór a szomszédjára: egész éjszaka járatta megint a locsolót, nincs tőle egy percig se nyugta. Amúgy se bírna aludni, de ez a pénzhajhász teljesen kiborítja Idegileg az állandó zakatolással... Maga alá húzza a sámlit a szemetes udvaron és a hirtelen melegben a gaz megnyúlt árnyékába húzódik. Házáról mállik a vakolat. a kert végében keshedt kakas kaparász. Antal végtelenül mérges házépítő szomszédjára. Újságokat böngész, tanácsokat kér, följegyzéseket készít. Jelentget, s pocskondiázva fenyegetőzik. Mint az ötvenes évek volt végrehajtója, úgyis elintézi, hogy lecsukják a szomszédját, ha addig él ls, mert kell, hogy tapadjon a kezéhez valami. Dohogva tapogat, zsebében maradt még egy húszasa. Elindul a kocsmába, nehogy elszaladjon mellőle világa. M Péter rettentően gebeBZkedik. Kinyílt előtte az élet. Nagyobbat akar harapni a sajtból, mint a szája. Ezért állandóan zaklatja családját Fellegekben jár, hozzávaló terveket sző. papírra ceruzáz. Beosztja még a saját üledékét is, de mégse halad sehová. Lemarad az értekezletről, elkésik a meccsről, alszik a munkahelyén. szunnyant a piacon, türelmetlen a kiránduláson, nincs ideje a kikapcsolódásra, látástól vakulásig robotol, a maga kényszere hajtja. Annyit cipel, mint más kettő. Erőlködik. Péter erején fölül vállalkozik. Elszámította magát még a kezdet kezdetén, sohasem volt ideje körbenézni. Egy perc is elegendő lett volna, hogy megnézze: merre tart a világ... * Az igazgató értekezletet tart Immáron az ezerkilencszázkilencvenkettediket Állítja, kijelenti, bejelenti, leszögezi..., hogy nálunk baj van az emberek munkához való viszonyával, félvállról veszik azt. ami neki személy szerint a legbecsesebb ... Mint láthatják a tisztelt beosztottak, ezért éppen az ezerkilencszázkilencvenkettedik értekezlet is... Mert, ha még ezt se tesszük, kedves tovariskáim, csak nézhetjük, hogy szalad el mellettünk a világ... A hatos rekesz négyes fakjából az élénkeszű Berci kapcsol. Kilép és utána megy, hátha még eléri... Hegyeshalomig se ér a nyomába. Visszafordul a gyárba és letörten. cinikusan tart egy rendkívüli előadást: miként eredjünk a világ után címmel. Kirobbanó a sikerei * Téeszelnök arról álmodik, ha fölmegy a legény a fára ... Bomba üzletet szimatol. Kér is engedélyt, meggyet szeretne ültetni. Megvizsgálják, megvitatják illetékes helyen, hogy mi igaz az egészből, honnan veszi az emberünk. hogy éppen meggy kell most a piacra. Delegáció alakul, szakemberek verbúválódnak, remek tengerparti cserebarátságok kényszerednek. Látogatók jönnek-mennek, tanulmányok készülnek, bizottságok üléseznek, tervek, koncepciók születnek, újabb bizottságok helyszínelik a kivizsgált bizottságok külföldi útját. Bevonnak laikusokat is és megnyugtatják a téeszelnököt. ki éppen arat, hogy ügye sínen van. Még néhány engedély és minden rendben, mehet a bolondok közé. ugyanis a konkurrencia két éve mar szedeti a meggyet... * A miniszter fölemeli az ujját és bizalmas beszédbe kezd: Uraim, amit mondok, magunk között mondom. A számok nem fedik a valóságot. A szép eredmények ellenére romlottak pozícióink a világpiacon. Kufárkodnak a partnereink. nem kereskednek. Olyan a világ, mintha az őserdőben lennénk: az erősebb kutya ballag el a csonttal, aki becsületes, azt hátralökik. Aki éri, marja — nincs fegyelem, kölcsönös bizalom. Ettől függetlenül, ha nálunk az emberek dolgoznának és nem a mások hibáival törődnének, nagyot lépnénk előre. Már az is siker lenne, ha csak a magunk baját térképeznénk föl, rájönnénk, mikor szalad el mellettünk a világ... # Ervinke, a madárvézna és nyeszlett ifjonc ül a budin és hümmög a deltás apjára: könnyű neked, volt miért küzdened. Még zsíroskenyeretek se volt. Vértelen arccal fakul tovább. Bezzeg nekünk mi jutott ebből? Tele a kamránk, kocsi áll a garázsban, színes tévé vibrál a lakás Ban, van emeleti hálószobánk, nyaralóba megyünk, egy szavadba kerül és leborul a lábunkhoz a világ. Hova gürizzek, akkor is kész otthonba kerülök. Elerőtlenedik és falfehéren bebotorkál. Nyitva hagyja maga után az ajtót, hóna alá szorítja a játékmacit és bekapcsolja a diavetítőt. Megnézi Svájcot színesben és fotocellás budiajtóról ábrándozik. A nagymamától örökölt cirádás óra méltóságteljesen klattyog a falon — veri az időt... MAJOROS TIBOR M i van Cousteau kapitánynyal? — kérdezik mostanában sokan mindazok, akik csak könyvei és filmjei miatt kedvelték meg. Tényleg, mi lehet Cousteau kapitánnyal? ÁEik életútját figyelemmel követik, úgy mondják, megkeseredett, elhallgatott. S mindezt nemcsak Philippe fiának halálos balesete magyarázza — egy hidroplán berepülésekor vesztette életét a munkatársnak is kiváló utód —, hanem nyilván azok az elkeserítő tapasztalatok is, amelyeket, mint a tengerek és óceánok legjobb ismerője szerzett. Ám legyen bármi az oka viszszavonulásának. korszakos jelentőségű életművet alkotott. Sorsa már születésekor kétségkívül szerencsésen' alakult. Apja ugyanis üzletember lévén sokat utazott, és a fiú — aki 1910. június 11-én a franciaországi St. André de Cubzacban látta meg a napvilágot — még gyermekkorában megtanulhatta az angol, a német, meg a spanyol nyelvet. Így hát amikor felserdülve a francia haditengerészet kötelékébe lépett, széles körű nyelvtudásának is köszönhetően megnyílt előtte az érvényesülés. De sem főtiszt, sem admirális nem lett belőle, mert 1936-ban a kezébe került egy amerikai gyártmányú búvárszemüveg, ainélyet aztán arcára illesztve le is merült a habokba. Mint később írta: új, ismeretlen világ tárult fel előtte. A megbabonázó látványtól nem is tudott szabadulni többé. Vonzotta a csend birodalma, hamarosan szigonnyal és uszonynyál szerelte fel magát, hogy mélyebbre és messzebbre jusson, zsákmányolhasson. Így, e szerszámok kíséretében kezdett odalent filmezni is, s így forgatta le — tizennyolc méternyi mélyben — az első kísérleti filmjét. Ahhoz azonban, hogy hosszabb Ideig dolgozhasson, lélegeztetőkészülékre volt szüksége. Ezt is megcsinálta. Közbeszólt azonban az akkoriban már javában dúló második világháború. Cousteau is ellenálló lett — szolgálatait Becsületrenddel jutalmazták —, és csak két év múltán, mint a haditengerészet tengeralatti kutatócsoportjának vezetője, térhetett vissza a hullámok és az áramlások világába. Újabb nagy fordulat az életében: 1950-ben megkapja p híres Calypso nevű kutatóhajót, amelyen aztán nekiindul, hogy bejárja a fél világot, s hírt hozzon mindarról, amit korábban még nem láthatott emberi szem. Filmek egész sorát készíti el — ezek egy részét a magyar közönség is láthatta —, és újabb meg újabb, csodálatos színes felvételekkel ' díszített könyveket publikál. Amikor 1957-ben a Monacói Öceonográfiai Múzeum igazgatójává nevezik ki, szinte már az egész világ ismeri. Aztán újabb és újabb merülése!?, masinák. Ez utóbbiak leghíresebb példánya az az ún. trojka, amely sok száz méternyi mélységben is tud fényképezni, és amely tényleg trojka mód siklik tova a tenger vagy az óceán alján. (Voltaképpen felülről • vontatott filmező szán ez.) Majd az 1960-as évek közepén elkészül a világhíres film, A tenger titkai. Cousteau ekkor és ezzel jut sikereinek csúcsára. A tapsok és a gratulációk azonban nem tudjál? feledtetni veié mindazt, amit a környezetszenynyezés dolgában tapasztalt. 1970ben már elkeseredetten nyilatkozik arról, hogy hol, s mily mértékben pusztít, mérgez a civilizációs ártalom. 1974-ben pedig még arra is futja energiájából, hogy megszervezze a Cousteau-alapítványt, amelynek már az első esztendőben kétszázezer tagja lett, akik mind-mind vállalták, hogy személyenként tizenöt dollárt áldoznak a környezetvédelemre. Megeshet, hogy éppen saját alapítványának hiábavaló erőfeszítéseit látva csüggedt el, s vonult lassacskán vissza. Igaz, 1977-ben még Moszkvában is tárgyalt, hogy majd a Fekete-tengert kutatja, de e megállapodásról — sem pedig a tényleges munkáról — azóta sincs hír. Cousteau kapitány tehát, aki rezzenetlen arccal nézte végig, miképpen süllyesztik Philippe fiának koporsóját ősi tengerész szokás szerint az óceánba, mostanában hallgat. És ez a csendbe burkolózás aligha jó jel azoknak, akik tudják, hogy tényleg milyen veszély fenyegeti nemcsak az általa fölfedezett Csend világát, hanem víz alatti és víz feletti környezetünket ... A. L. RÉVÉSZ NAPSUGÁR RAJZA Készletzárás Terus ángyó rászokott a kólára. Tehénkéje a marhasóra. Egy végigdolgozott élet, illetve kilenc kisborjú után ne sajnáljuk az apró élvezetet egyiküíctől sem. Magasabb szempontok miatt azonban egyelőre mindkettőjüknek le kell mondani a nyalakodásról. KÉSZLETZÁRÁS van. Tájékozatlanul nézve úgy tetszik, a készletzárás olyan szörnyűség, amihez csak az utolsó ítélet fogható. Isten ostora, melynek nyelét a fényes magasságban markolják, a szíj hegye azonban Terus ángyó és tehénkéje hátán csattan. A készletzárás annyival rosszabb a végítéletnél, hogy évente kétszer kérlelhetetlenül bekövetkezik. Alighogy elvonul az egyik, már kezdeni kell a felkészülést a következőre. Mármint az illetékeseknek. Akiknek ugyan a szivük vérzik Terus ángyóért meg a tehenéért, de még jobban a szövetkezet nyereségéért, meg az anyagi, meg az erkölcsi elismerésért. S mert a kettő ez idő tájt nehezen fér össze, a kisebbik rosszat választják; hogy tudniillik Terus ángyó, meg a tehene tartóztassák meg egy ideig magukat az élvezetektől. S ezért nem szállítanak a külterületi boltba se kólát, se marhasót. Meg még sok egyebet, ami veszélyes magaslatokra emelhetné a szövetkezeti készletet. A szabályozók, az indirekt gazdaságirányítás eme gyeplői ugyanis menten fölrántják a nyereségérdekeltség zabláját a kereskedelem vezetőinek szájában, ha azok túl merik lépni az előírt készleteket. Persze nem mindenkor. Csak készletzáráskor. Vagyis évente kétszer. A szabályozók természetesen nem Terus ángyóra, meg a tehe.nére haragszanak. Csak azt szeretnék, hogy hadd forogjon az a forgóalap, mint a ventillátor. Ne tartsa a kereskedelem a pénzét rozsdás üstházakban, molyos harisnyákban. Amit egyik nap cdavisznek a boltba, az már másnap gazdára találjon. Sok kis nyereségből lesz a nagy nyereség, hatékonyságból a gazdaságosság, abból pedig a fényes jövő. A készletzárás napja kiszámítható. Terus ángyó és a tehén azonban a lelkük fenekéig tele vannak talánnyal. Mert. ha szubtrópusi ciklon jön a készletzárás előtt: az isten kólája is mind elfogyna. Ha viszont hidegfront érkezik. Terus ángyó nem issza a kólát, a nyakán marad a boltosnak, a revizor pedig már nyálazza is a pircs ceruzát. A tehén is kap egyszerre három nagy kocka marhasót: nyalja, nyalogatja, de hogy kell-e neki újat venni a készletzárásig, azt a legkiválóbb prognoszta sem tudja kiszámítani. A következmények viszont igen jól láthatók. Ha a készlet túllépi az előírt határokat, enyhén szólva nem dicsérik meg érte a kereskedőket. Ha viszont Terus ángyó egy hónapig nem iszik kólát, legfeljebb szidja a kereskedelmet, amely ténykedéshez demokratikus jogai fűződnek. Mivel azonban egyetlen kereskedősegéd prémiumát sem tudja elvonni, mérgelődése rajta kívül nem érdekel senkit. Persze, nem mindenkinek a mérge olyan ártalmatlan, mint a tanyai öregasszonyoké. A falu központjában disztingváltabb emberek is megfordulnak, akik esetleg úgy érvelhetnek: a kereskedelemnek mindenekelőtt a fogyasztó érdekét kell szem előtt tartania. Jobb velük nem újat húzni, még a szabályozók és a gazdasági érdekek árnyékából sem. A helyi kereskedelmi politika mért ne csinálhatná azt. amit az országos? A központot jól eL látja, a periférián meg veszik, ami marad. így aztán a szabályozói? is jóllaknak, mert az előkelőbb vásárlók is. Az adott feltételek között ez az optimális megoldás: a készlet az előírásokon belül marad, a kereskedelem megfelel (bizonyos) elvárosknak. Sőt elseje után Terus ángyó is jóllakhat tehenestől. Mert akkor már szabad a vásár a következő készletzárásig. A külterületi boltokat is feltöltik újra áruval, lesz némi választék. Tudja ez nagyjából Terus ángyó is, me mondták neki. Sőt, a jólértesü" verebek még azt is a fülébe csiri pelték: ami eddig hiányzott r boltból, annak fölmegy az ára c' seje után. Dehogyis bánja majd. r másfél hónapos böjtöt, ha kiderül, hogy — kivéve a kiveendőket — maradnak az árak a régiben. Lám. így szerez őrömet mindenkinek a készletzárás nagy ünnepe! TANÁCS ISTVÁN