Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

5 Kedd, 1981. július 28. A cigánybáró Strauss-bemutató a szabadtérin Befejeződtek az ifjúsági napok * Romantikus ornamensek keretezik a színpadot. Kétol­dalt a kor Jellegzetes műalkotásai; fülkeszobrok. Az egyilc a bécsi daljáték klasszikusát, Johann Strausst ábrázolja, hegedűvel a kezében, a másik a magyar irodalmi roman­tika nagymesterét, Jókai Mórt, A cigánybáró színpadra Al­iitól tudják a mű sikerdarab. 1886-os magyarországi bemu­tatója óta közel száz eszten­dő telt el, s a nyíltszíni taps mindig menetrendszerűen ér­kezett a disznóklrály bemu­tatkozó dalára, a trikolór alatt bevonuló huszárhad marsára, a bécsi valcer vé­gére, amikor a táncos magas­ba emeli tUUruhás partnerét. Szóval a szervezők mindig biztosra mennek, amikor — a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében immár hatod­szor — műsorra tűzik ifjabb Jchann StrausG nemes irodal­mi anyagra épített, igényes muzsikáját Legutóbb 1976-ban éa 77­ben láthatta a szabadtéri kö­zönsége A Cigánybárót, Kísér, let tanúi lehettek a nézők, s bér Jónéhány ponton azonos a azipadra állítók névsora, mé­gis teljesen eltérő a két elő­adás alapállásában, hangnemé­ben, stíluséban. Annakidején Abody Béla vállalta, hogy ..lefújja a port", ám a bemu­tató után sokakban fogalma­zódott meg: Isten ments az aktualizálásoktól-a napi vic­cektől, olcsó poénoktól, kor­szerűnek vélt gégéktől. Vala­hogy olyan ez, mintha Szi­nvei Merss Pál világhírű mű­vét, a L1la ruhás nőt ma gefsby-nadrágba öltöztet­szíve vezérel; Barinkay Sán­dor ls sokkalta inkább hús­vér férfiú, akit elsősorban érzelmei vezetnek. Egyszóval naívságában és meseszerűsé­gében is hitelesebb a Tarbay­féle „visszalgazitás". Horváth Zoltán arcok nél­kül állitja színpadra a cigá­nyok bárójává lett Barinkay rámenti kus történetét. Élni hagyja Strauss sziporkázó muzsikáját, pompás hang­szerelését, az énekesek nagy­szerű kvalitásait, s elsősor­ban a nagy tablók festői megoldásaira, a tömegmozgá­sok színes ritmusaira, a vilá­gítási effektusok érzékeny hatásaira, a csúcspontok to­tális élményeire épiti rende­zését. Teheti ezt olyan stáb­bal, melynek tagjai anya­nyelven beszélik * szegedi szabadtéri akcentusát. Varga Mátyás díszletei egy percig nem akarnak többek lenni, mint látványos és festett il­lúziók. Ezt azonban olyan magas fokon hitelesíti, hogy nem nehéz elhthnílnk a fes­tett romokat, fákat, királyt trónust. Márk Tivadar jel­meztervező is komplex lát­ványban gondolkodva ál­modta meg a ruhákat, így le­hetett az egységes élmény részleteiben színes, gazdagon árnyalt. Különösen emléke­zetesek a harmadik felvonás a prózai szövegeknél bizony­talankodtak. néhány feszült Pillanat ls keletkezett, az el­értett végszavakból, a szöveg pontatlan ismeretéből. A címszerepet Ilosfalvy Róbert alakította, felszaba­dultan, operáknál szokatlan természetességgel. dalait nagyszerűen intonálta — de ő vezette a bakizók sorát is. Mells György „disznó-kirá­lya" hatalmas rutinra és mesterségbeli tudásra épülő karakter-alakítás. Hozzáten­szcqedi ünnepi hetek nénk. csakhogy modern, ak- első kénének hófehér ruhái, tuálls. elviselhető legyen. Nem szhr.petikusabb-e az az alkotót alapállás, hogy föl­vállaljuk a kort. melyben a mű szüjetett. fölidézzük a stflusfc a korabeli megvalósí­tás' megannyi motívumát, s épp ezzel mondunk véle­ményt a irrilleniumi időszak­kánt emlegetett korról. Ezért ls izgalmas a mostani elő­adás, — különösen azoknak, akik látták a 76—77-es be­mutatókat Horváth Zoltán — ttz ak­kori és a mostani produkció rendezője — pár éwei ez­előtt különös körülmények között ankarai Cigánybáró­rendezésekor Jutott birtokába az eredeti szövegkönyv né­met változatának. Azonnal megfogalmazódott benne a gondolat: vissza JókaihozI, a huszárok vörös vibrálásai, a cigánytánc sokszínű lángo­lása. Barkóczy Sándor látvá­nyos koreográfiájából !s első­sorban a cigánytánc és a ke­ringő balettbetéte ragadta magával a közönséget Az együttes élén Pál Tamás pro­fi módon bontotta ki Johann Strauss zenéjének emlékeze­tes íveit, népszerű melódiáit pompásan érzékeltette a dif­ferenciált hangszerelés szép­ségeit tapsra Ingerlőén emelte ki a Császárkeringő, a Mesél a bécsi erdő. a Triccs-traccs polka, a Ka­deczky-mais Ismert dalia­mait Kár. hogy a szereplők ni tán semmit 6em lehet esetleg elvenni belőle.,. A női főszereplők Zempléni Mária (Szafíi). Jablonkay Éva (Czipra), Terebessy Éva (Arzéna) és Mészöly Katalin (Mirabella) megbízhatóan és illúziót keltőn vettek részt a játékban. Színes alakja volt a tablónak Katona Lajos, aki­nek immár sajátja gróf Car­neró jelmeze. Réti Csaba (Ot­tokár). Gyimesi Kálmán (Ho­monnay Péter). Kovács Já­nos (Pali cigány) és Barta Mária (Mária Terézia). Nyilvánvaló, hogy a csöpö­gő eső. a szünetre menet­rendszerűen érkező zápor, a világositoknak besegítő vil­lámlás nem lds mértékben zavarta a zenészeket, éneke­seket, szólistákat. A hatal­mas közönségsiker, a tapsor­kán viszont feledtette az eb­ből adódó bizonytalanságo­kat, ismét tanúsította az igé­nyes szórakoztatás fontossá­gát. S a végén, mintha Herr Johann Strauss és Jókai Mór úr. a színpad két oldalán el­ismerően bólintott volna: „Valahogy így képzeltük mi annak Idején, 93 éve!.. Vagy csak a fények, a han­gulat furcsa játéka volt?! Tandl Lajos Elutaztak az Ivan gondolat: vissza JókaihozI, » . j , rr r . kérte Tarbay Ede írót. „fújja SZUSZOÜ W/1 VCHŐGgHl U VCSZCI >ium - nrurt" A ctiíánvbárA. ' C vissza a port" A cigánybáró­ra. A szövegkönyv új magyar fordítója igyekezett lehető leghűségesebb lenni Jókai novellájához ós Schnltzer szövegkönyvéhez. Néhány he­lyen visszaállította az eredeti figurákat, másutt módosított a szituációkon és visszalopta a régi „finomságokat". így aztán egy évszázados illúzió, egy naiv mese és a csodála­tos Strauss-muzsika élvezői lehettek a zsúfolt nézőtéren ülők. Gondolom, A cigánybáró történetével feleslegesen un­tatnám az olvasókat. Annyit azonban érdemes megjegyez­ni a mostani előadásról, hogy differenciáltabb, sokszínűbb lett a cselekmény —. minden történeti naivitása, álszent sztorija ellenére. A szerb származású Zsupán Kálmán nem töri idétlenül a magyart, csak káromkodásaiba keve­rednek néha szerb és német kifejezések: Gábor diák ál­magyarkodó szerepét vissza­vette Homonnay gróf, ald hitelesebben formálja meg a Mária Teréziához iiű. de ma­gyarságát is őrizni igyekvő főúr figuráját; Ottokár nem feltétlenül ellenszenves alak­ja a történetnek. hanem olyan ifjú, akit szerelmes Vasárnap este az Idet nyárévadban utólszor hang­zottak föl Glinka operájá­nak, az Ivan Szuszanylnnak dallamai n Dóm téren. i A közönség most sem volt há­látlanabb. hosszas ovációban részesítette a Mark Ermler dirigálásával közreműködő szereplöket, a moszkvai Nagy Színház szólistáit, va­lamint a Szlovák Filharmó­nia közel 100 tagú kórusát. Az Ivan Szuszanyin kül­földi vendégművészei tegnap elbúcsúztak Szegedtől. A szlovák énekkart saját tér­sasgép kocsija várta, a moszkvai szólisták pedig Bu­dapestre autóztak, s az esti órákban repültek haza a Ferihegyről — Jevgenyij Nyesztycrenkónak és család­jának kivételével, ök ugyan­is hazánkban nyaralnak, a kitűnő énekes a Balatonnál piheni kl a hosszúra nyúlt évad fáradalmait. Vasárnap este befejeződ­tek a 15. Szegedi Ifjúsági Napok. Közel tízezer fiatal vett részt a háromnapos rendezvénysorozaton. Vasárnap délelőtt a szeles, strandolásra kicsit hűvös időben még sokan neveztek a partfürdőn a játékos sportvetélkedőre. Hogy forró hangulat kerekedett — Tóth András discójának is kö­szönhető. A gitárostalálko­zónak sokkal több hallgatója akadt a három nap alatt népszérűvé vált Dugonics téren. A Tisza-parti KRESZ­vetélkedőn kerékpárokkal, sőt Babetta kismotorokkal versenyeztek a vállalkozó kedvű fiatalok. A vetélkedő fáradalmait a Bojtorján együttes nagy sikerű kon­certjén pihenték ki. Sajnos, nem sok energia jutott az Ifjúsági Ház olvasókörének nyitott foglalkozására, de az ifjúsági klubok közül a DÉLÉP- és a KSZV-klubban fáradhatatlanul ropták a táncot. A KISZÖV-klubban még egyszer meghallatták a Longway Bluegrass Band és Reisz Antal humorista műsorát. így tíz óra után értek véget az ifjúsági na­pok utolsó rendezvényei. Bár épphogy csak vége, gyorsmérleget mégis sikerült készítenünk, amely talán tükrözi a három nap esemé­nyeiről alkotott véleménye­ket. Az Express hónapokkal az ifjúsági napok előtt felmér­te az igényeket országszerte. Pénteken 3 és fél ezer, szombaton másfél ezer fia­tal csoportos utazásáról gondoskodott három külön­vonattal, 24 autóbusszaL Mindegyiket sikerült elhe­lyezni egyetemi vagy közép­iskolai kollégiumokban. Akiknek Szegeden már nem jutott hely. többek között Vásárhelyen, Szentesen, Csongrádon. Ásotthalmon kaptak szállást, ahonnan szintén különbuszokkal ér­keztek a programokra. A kempingben közel 700 ven­déget fogadtak, 95 százalé­kában fiatalt. (Tisztálkodási, étkezési lehetőséget bizto­sítva!) Több ezerre tehető a „hazai". szegedi. Illetve Csongrád megyei résztvevők száma, akik végülis idehaza voltak. Nem nehéz kiszámol­ni így, félszázra sem igen tehető az utcákon kóborló „csövesek" száma, akik tető nélkül maradtak. Sajnos, mindig ők maradtak szem előtt, talán ezért tűntek olyan soknak.., Még néhány adat. A Tt­sza Gyöngye, a Hágl és az Utasellátó étterem gondos­kodott az Express-csoportok étkeztetéséről. A Hági étte­remben tapasztalt kiváló szolgáltatásért a Vas megyei KISZ-bizottság köszönetét fejezte ki. Nem hiába fára­doztak hát Tóth István üz­letvezető. Pápai Mihály fel­szolgáló és az étterem KISZ­esei, akik mindvégig dolgoz­tak. Csakúgy, mint az Ezer­mester bolt eladói. Szabad szombatot, vasárnapot feled­ve — valamennyien árusí­tották a trikókat, sapkákat; nem rajtuk múlott, hogy a SZIN-jelvények majdnem fele megmaradt. (Ha ízlése­sebb kivitelben készülnek, biztosan jobban viszik, igaz, így csak 3 forintba került darabja.) Végül feltétlenül szót kell ejtenünk a főren­dezőkről, a városi KISZ­bizottságról — s még egy­szer az Expressről. Éjjel­nappal készenlétben álltak, közel 50 színvonalas prog­ramot biztosítottak 72 órá­ra. Tiszteletre méltó szá­mok, nagy rendezői Irodák dicséretére válna. A város üzemelnek, vállalatainak se­gítsége nélkül nem is bol­dogultak volna. így a ven­dégek elismerése mindenkié. Azé is, aki csak egy széket tett odébb. Mert nem mind­egy nekünk, milyen véle­ménnyel távozott például az egész országot 1áró buda­pesti bőrdíszműves: „Ilyen ragyogó rendezést még sehol nem tapasztaltam. Nézze, még székekkel is gondos­kodtak rólunk, vásárosok­róL" M. E. Algyői búcsú Már a (valamikori) falu szélén táblák, útbaigazító nyilakkal: Búcsú. Algyő köz­pontja felé haladva autósor kígyózik, rögtönzött parko­lók nőnek ki a földből. A Kastélykert utcát birtokuk­ba vették az árusok. Tömeg, gyerekzsivaly, zenefoszlá­nyok a bódék és standok között. Tíz árus közül nyolc ga­rantáltan afféle „Marx téri" választékot kínál: műanyag játékok, csecsebecsék. mü­tyürkék, „souvenirek". Pisz­tolyok, indián fejékek, „tankcsatn", zsebtükör („Hajrá, Fradii"), fésűk és fotók (Boney M és Abba, mindörökké). Elképesztő giccsparádé. A sör viszont hideg, a Pepsi cola és a Márka dettó. A Tisza-töltés oldalában már befejeződött a házigazda Algyői Pávakör által meghívott néotánc­együttesek — Ecsédről. Ka­zárról. Madocsról és Égyhá­zaskozárról — bemutatója, az utca) menettánclg pedig még van idő. Az Anna-na­pot. ünneplő ezrek a töltés­oldalban sütkéreznek. arany­Időt biztosítván minden árusnak, légyen szó ételről, italról, avagv a már említett „emléktárgyakról". Elvétve azért, látni mást Is. Egv-egy késes- vagy bő­röspavilon között valódi népművészeti tárgyakat Is lehet- vásárolni. Farmernad­rágok és reklámtrikók özö­nében néhány fekete cserép. kalocsai hímzés, pár igen Íz­léses fafaragás és szőnyeg — mutatóba, feltehetően a teljesség kedvéért A tömeg átzúdul az utca túloldalára, szól a zene, sor­ban érkeznek az együttesek. Kellemes meglepetés: ap­rócska fiúk és lányok rop­ják nagy kedvvel (nem ls rosszul!) a félig-meddig meg­olvadt aszfalton. azután öregasszonykórus lépdel egy­másba karolva. Ú1ra tánc. a sort a házigazdák zárják. Kalapjukon nemzetiszínű sznlag, az élen haladó kisfiú kalpagját még árvalányhaj is díszíti. Véglgénekellk, vé­glgtáncolják a főutcát, be­kanyarodnak az Adv Endre Művelődési Házba. Aki be­kukkant az előszóbányi te­rembe. elrémülhet: ha Itt táncolnak, nem jut hely an­nRk, aki nézné — ha viszont helyet foglal a közönség egy­tizede, a táncosok legföljebb a fal mellett toporoghatnak. Am aggodalomra semmi ok: nem bent, a művelődési ház­ban — az udvarán tartják gálaműsorukat a néptánc­együttesek. Estefelé aztán minden el­csendesedik. Elkésett néze­lődök indulnak vacsorázni, a gyerekek kezében békésen libegnek a lufik. Csak a ház környéke hangos: már áll a bál, az algyői Anna-napot záró zenés-táncos összejöve­tel. Domonkos László Szeged kétszáz négyzetméteren Táncolnak az ecsédiek A múzeum várépületében vasárnap megnyílt várostör­téneti kiállítás régi hiányt pótol. Kétszáz négyzetméte­ren képekkel, dokumentu­mokkal sikerült Szeged múlt­jának, jelenének és jövőjé­nek pillanatait felvillantani, amelyek összefoglalják 800 év legfontosabb eseményeit. Megtalálható az 1183-ban ki­állított oklevél, amely elő­ször említi városként Szege­det, de felfedezhető az a fej­lesztési terv is, ami a város lehetőségeit térképezi fel: milyen is lesz kétezerben. Dr. Trogmayer «Ottó mú­zeumigazgató köszöntötte a résztvevőket, majd Pap p Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke nyitotta meg a kiállítást. Beszédében szólt arról, hogy két évvel ezelőtt olyan történelmi „tár­latot" határoztak el, ami se­gítséget nyújt a város jobb megismeréséhez. Rámutatott arra, hogy Szegednek ilyen jellegű bemutatása több a kultúrpolitikai ismeretterjesz­tésnél: az elmúlt három év­tized alatt Szeged lakossága megduplázódott, ezért szük­ség volt arra, hogy a fiata­lok lehetőséget kapjanak, megtudják, milyen a mai várospolitika, amelynek cél­ja a demokratizmus és a nyi­tottság. A mai szegedi hon­polgár nemcsak arra vár fe­leletet, miből építkeztünk, hanem arra .is, hogyan épí­tik Szegedet. A kérdés egyre jobban érdekli a lakosságot, amit többek között öntevé­keny hozzájárulásuk bizo­nyít a fejlesztésekhez, ami­nek értéke az V. ötéves terv­ben 250 mllllő forint volt. Néhány érdekesség az ál­landó kiállításból, amit dr. Zombori István muzeológus rendezett. A látogatók tájé­kozódhatnak a nagy árvíz utáni építési Irányzatokról, a felszabadulást követő köz­igazgatási helyzetről, a 60-as években elkezdődött tömeges lakásépítésről. Szeged fej­lesztési tervéről. De látható­ak olyan kuriózumok is, mint: a párizsi világkiállítá­son aranyérmet nyert vas­kapu, egy kályhaellenző, Rmit a szegedi hölgyek -aján­dékoztak Tisza Lajosnak az árvíz utáni újjáépítésben ki­fejtett tevékenységéért, az első szegedi vasútállomás eredeti korlátjának darabja. Szeged 1879-es makettje, ví­zimalom, s a mai szegedi Belváros kicsinyített mása. H. M. Acs 8. aáívdor felvételei Itt nem giccsek kaohatók \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents