Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-26 / 174. szám

10 Vasárnap, 1981. július 26. Kilencven éve született Zocskár András A

z Intézményesített. rémtetteit törvényes látszatok mögé rejteni Igyekvő fehérterror bírósága 60 esztendővel ezelőtt hozott súlyos ítéletet Zocskár András és számos társa — egyszerű munkásemberek, polgárok — perében. „Bűnük" az volt, hogy kiragadtak az ellenforradalom hatalmának karmai közül Udvardl Jánost és Rartha Lászlót, a Tanácsköztársaság két szegedi vezetőjét, és segítséget nyújtottak szökésükben. A fogolyszöktetés kalandos története széles körben Ismert, emléke irta ís elevenen él Szegeden és Csongrád megyében. Születésének 90. évfordulója alkalom ée késztetés is arra, hogy emlékezzünk Zocskár Andrásra, aki a* legendás esemény kulcsszereplője volt 1891, július 27-én született Nagylakon, szegény szőnyegszövő szülők második gyermekeként. Gyermekkorát, inas- és segédéveit Nagylakon töltötte, Itt vált cipészmesterré. Feltételezhető, hogy nagyon fiatalon megismerkedett a szocialista eszmékkel, kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A huszadik század elején, 1905— 1906-ban Nagylakon a cipészeknek már helyi szakszervezeti csoportja volt. Arra. hogy Zocskár András fiatalon részt vett a munkásmozgalomban, következtetni lehet Héger Mihállyal való személyes kapcsolatából is, aki ebben az időben Hódmezővásárhelyen a cipész- és csizmadiamunkás szakegylet elnöke volt A szegedi törvényszék gyorsított tanácsának 1921. szeptember 12-én hozott ítéletéből ismeretes, hogy Zocskár András írni, olvasni tudott, három nyelvet — magyar, szlovák, német — beszélt. Az első világháború idején volt katona, a 4. honvéd ezredben öt hónapig az olasz fronton teljesített szolgálatot. A monarchia hadseregének felbomlása után visszatért Nagylakra, ahonnan 1919-ben. a burzsoá román hadsereg bevonulását követően családjával Szegedre menekült. A Mérey utcában nyitott cipészműhelyt. Munkásmozgalommal való kapcsolatát, a Tanácsköztársaság eszméivel való azonosulását, bebörtönzött és üldözött vezetőivel vállalt szolidaritását a horthysta rendőrség nem ismerhette. Ennek következtében 1920. december. 9-én dr. Czibula Antal és Udvardi perének tárgyalásakor akadálytalanul bejuthatott a tárgyalóterembe. Szót váltott Udvardl Jánossal, aki feltétlenül megbízva benne, közölte a szökési terv titkát. A sikeres fogoly* zöktetést követően Zocskár András továbbra is Szegeden maradt Hosszú hónapok elteltével, 1921. április 9-én tartóztatták le. A vizsgálati fogságban a detektívek kegyeden ül megkínoztak Hősi cselekedete miatt a törvényszék kétévi börtönbüntetésre ítélte. A börtönből súlyos betegen szabadult. A szenvedések azonban nem törték meg az életbe, a szebb és boldogabb jövőbe vetett hitét. A cipészműhely, amelyben szabadulása után dolgozni kezdett, megrendelő- és vevőkör szempontjából kedvező helyen — a jelenlegi Dózsa György utcában volt Kommunista hírneve és rendőri felügyelete azonban elriasztották a jómódú megrendelőket A háromtagú család sokat nélkülözött emiatt, és többnyire a feleség szűkös varrónőt keresete biztosította megélhetésüket, s tette lehetővé a műhely fenntartását Ennek ellenére Zocskár András a szegények részére olcsón. nem ritkán ingyen javította a lábbelit, ezzel is kifejezve osztálytestvéreivei vállalt szolidaritását Pártjához, az üldözött, mély illegalitásba kényszerített KMP-hez hü maradt. A pórt szegedi vezetőinek és tagjainak 1930-as évek elején történt sorozatos lebukása után. amikor a szegedi kommunisták egy része börtönbüntetését töltötte. Zocskár András ismét tikkor vállalt feladatokat., amikor erre pártjának nagy szüksége volt. Valószínűleg árulás következtében 1935 március 15-én Zocskár Andrást négy társával — Halmi István, Simonovics István, Dobó Miklós, Sporer János — letartóztatták. A tőbb mint két hónapig tartó vizsgálati íogság után első fokon hozott ítélet indoklása szerint „bűnösök az 1921. III. tc. 1. § 2. bekezdésébe ütköző, az állam" és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására Irányuló vétségben". Konkréten ez azt jelentette, hogy „Zocskár András, Halmi István és Simonovics István vádlottak Szegeden .., részt vettek az úgynevezett sejtrendszer alapján elkövetett bolsevista szervezkedésben". A szegedi törvényszék a vádlottak terhére rója fel. hogy „közelegvén a magyarországi proletárdiktatúra kitörésének évfordulója: március 21., emlékeztető „ÉlJen a II. magyar tanácsköztársaság" feliratú" forradalmi röplapok készítését és terjesztését tervezték. A véd alapját képezték azok a fasiszta rendszerre nézve veszélyes, haladó szellemű és kommunista sajtótermékek, könyvek is, amelyeket a nyomozók a rajtaütésszerű, feltehetően besúgás alapján időzített házkutatás alkalmával találtak meg Zocskár András lakásán. Ezeknek egy részét 1935. elején Halmi István hozta Párizsból. Zocskár Andrást és társait olvasásukkal, terjesztésükkel vádolták. Bizonyítottnak tekintette a törvényszék azt, hogy Zocskár András a Vörös Segély keretében gyűjtést végzett, s az összegyűjtött pénzt a bebörtönzött szegedi kommunisták hozzátartozóinak, — többek között a börtönben sínylődő Gladics József édesanyjának — adta át. A vád képviselői a vádlottaknak a vallatások során tanúsított bátor és álhatatos magatartása, illetve a tárgyalás alkalmával dr. Czibula Antal, a szegények ügyvédje által jól felépített védelem következtében nem tudták bebizonyítani, hogy Zocskár Andrásnak Halmi Istvánon és Simonovics Istvánon kívül további kapcsolatai is lehettek az illegális kommunista pártban. Az 1935. május 21-én hozott elsőfokú ítéletet a Szegedi Királyi ítélőtábla szeptember 11-én a három fővádlott esetében súlyosbította. Zocskár Andrást, tekintettel büntetett előéletére 8 hónapi börtönre mint főbüntetésre, 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai 3 évre történő felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte. Súlyos betegségére tekintettel, ügyvédjének közbenjárására a büntetés letöltésének megkezdésére némi halasztást kapott. Élete hátralevő három esztendejét, börtönbüntetésének jelentős idejét is, már kórházban töltötte. Elvtársai, harcostársai közül sokan látogatták meg betegágyánál. A kiszabott mellékbüntetést a horthysta hatóságok könyörtelenül végrehajtották. A cipészműhelyt bezárták. A család a Kazinczy utcába költözött. A fasiszta rendszerre nézve betegségében, puszta létében is veszélyesnek minősülő kommunista Zocskár András politikai jogait többé nem nyerte vissza. 1938. december 8-án, egy nappal a híres fogolyszöktetés évfordulója előtt, fiatalon, 47 éves korában elhunyt. Sok kommunista harcoshoz hasonlóan ő is a fasiszta ellenforradalmi rendszer áldozatává vált. Nem érhette meg az ügy győzelmét, amelyért küzdött. Az utókor tisztelete jeléül Szegeden utcát neveztek el róla. OCSAK MIKLÓS Andrássy Laios Utazás előtt Nyárutón, vagy már nyár előtt, annyira mindegy édes bátyám: csomagunk kész, a ház előtt vár a „batár" — s egy újabb házszám. Hűvösebb, tisztább levegőt Javasolt ugye már a doktor? Megyünk, amint csak mehetünk, oda is érünk: soha jobbkor! Csak még tennénk egy keveset, ezért, azért, úgy megszokásból, nem az Emberi Szeretet tart vissza hát a búcsúzástól Nem Is búcsúzunk. Mire jó érző szívüket megfacsarni « szeretőknek!? Akik meg..; Készülj. Szólok ha itt a taxi. Babavárók A

z aprócska Antal önfeledten szórta a homokot testvére hajába, amikor apja közölte vele a nagy hírt, hogy kisbaba érkezik a házhoz Természetesen azonnal kérdezőbe vették a jókedvében levő apét — még a beszélni alig tudó csöppség Is olyan arcot vágott, mint akit rendkívülien érdekel az új Jövevény. — És mekkora lesz — hagyta abba a homoleszóró szertartást az aprócska Antal. De mint kicsi gyereknél általában lenni szokott, ő maga azonnal meg is adta a választ. — Biztos akkora, mint Indián történelem U

J könyvvel, újabb fontos fejezettel gazdagodtak Latin-Amerika történetére vonatkozó ismereteink. A Gondolat Könyvkiadó megjelentette Anderle Adám szegedi történész Vihar a Sierrában című művét, amely a távoli földrész történetének eddig kevéssé ismert folyamatait veszi vizsgálat alá. Anderle Adám az ősi Peru (ma Perp és Bolívia) népeinek sorsát követi nyomon a spanyol hódítók megjelenésétől Latin-Amerika függetlenné válásáig. A korszakról szóló művek többsége — akarva-akaratlanul — „fehér", „európai" szempontú: a gyarmatosítás előrehaladását, intézményeinek kiépülését, az Újvilágból származó, illetve oda irányuló árucikkeknek a spanyol és az európai fejlődésre gyakorolt hatását állítja középpontba. E nézőpont törvényszerű következménye, hogv az őslakosság többnyire a történelem passzív elszenvedőjeként jelenik meg, az indiánt — főleg a polgári történészek — gyakran csak a történelem statisztájaként említik. Anderle Ádám más megközelítést alkalmaz. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményeire támaszkodva indián történelem írására vállalkozik, a legyőzött inka birodalom népeinek látószögéből elemzi a perui alkirályság történetét, az indián helyét, szerepét kutatja a gyarmati társadalom összfolyamataiban. Ez a legendákat, félreértéseket, előítéleteket oszlató „indián szemüveg" a könyv legszembetűnőbb, s talán nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó újdonsága. Az érdekes csataleírásokban és lényeges gazdasági összefüggések felvázolásában, színes részletekben és az alapvető társadalmipolitikai folyamatok ívének megrajzolásában gazdag mű részletes bemutatására itt nem vállalkozhatunk. Kiemelésre kívánkozik azonban néhány olyan elem, amely mintegy tartópillére Anderle Adám indiántörténetének. Az egyik Ilyen a spanyol hódítás értelmezése. Pizarro kis létszámú csapatának győzelme az inka seregek fölött nem érthető meg nusztán az európaiak technikai fölényéből, még kevésbé a korabeli legendákból. A szerző véleménye: a magyarázatot az inka birodalom válságában, az Inka uralkodó osztály belső ellentéteiben. s az inkák éltal leigázott népek előkelőinek, a kurakáknak a központi hatálommal való szembefordulásában kell keresnünk. A spanyolok rendkívül ügyesen használták fel a hódítás több évtizedre elnyúló folyamatában az inka uralkodó osztály megosztottságát, amely mögött — úgy tűnik — egy mélyebb, a magántulajdon csíráinak megjelenése által kiváltott krízis, a társadalmi formációvéltás válsága ls megbúlt. Az Inka birodalom veresége nem egy csapásra következett be. Az olvasó úgy érzi, van némi hasonlatosság a birodalom utóvédharcal. feltámadási kísérletei és a Mohács utáni évtizedek magyar történelme között. Másik lényeges kérdés a gyarmati rendszer kiépítése, stabilizálása. Anderle Ádám rávilágít, hogy a gyarmati berendezkedés a spanyolok és a kurakák, az indián uralkodó osztály közötti kompromisszum alapján ment végbe a XVI. században. E kompromisszum tartalma korszakonként módosult, jelentősége a XVIII. századra csökkent, lényege azonban mindig az indián tömegek kizsákmányolásának biztosítása volt Ezzel összefüggésben képet kapunk a gyarmati társadalom „kettős piramisáról", s az indián tömegek ellenállásának koronként változó tartalmáról és formáiról A gyarmatosítás előrehaladását jelző katona és pap mellett mindig ott találjuk a lázadó indiánt is. Fontos összefüggések tárulnak elénk a gazdaságtörténeti fejtegetésekből A gyarmatokon kibontakozó árutermelés (amely elé a korona mind több és több akadályt gördített) állapota, lehetőségei a gyarmati rendszer „egészségének" mutatójává váltak, s az Újvilág társadalmát átalakító folyamatokat, eszméket, mozgalmakat indítottak el. Az árutermelés és a tulajdon körüli ellentétek vezettek a kreol (amerikai spanyol)-kuraka kompromisszum felbomlásához éppúgy, mint a gyarmati rendszer válságának. az anyaország és amerikai birtokai ellentétének kialakulásához a XVIII. század második felében. Az árutermelés és a gyarmati berendezkedés válságának talaján nemcsak a kreol burzsoázia, hanem — csírájában — egy Indián burzsoázia körvonalai íj kirajzolódtak — írja a szerző. Anderle könyvének egyik leglényegesebb gondolatköre a nemzetté válás lehetőségeinek, eszméinek. megoldási variánsainak kutatása. Ebből a szempontból is jelentős a mű középpontjában álló Tupac Amaru-jelkelésnek (1780—1783). a XVIII. század legnagyobb tndiánháborűjának elemzése. Jósé Gábriel Tupac Amaru, ez a jómódú, kereskedelemmel foglalkozó, művelt kuraka, aki az inka uralkodóktól számíthatta családját, széles spanyolellenes frontot vázolt fel programjában. A peruiak fogalmába, ahogy 6 értelmezte, integráns módon beletartoznak az Indiánok és a kreolok is, s a gyarmati társadalom egyéb rétegei. Az általa elképzelt független Peru Indiánhegemóniára épült, de a modern tulajdonviszonyok, a magántulajdon elismerésével. Talán egv indián polgári forradalom előharcosa volt — inkaköntösben és frazeológiával... A Tupac Amaru-felkelés nemcsak a függetlenség mozzanatát tartalmazta, vezetőinek eredeti szándékán túlnőve paraszti osztályháborúvá is vált. Leverésére a megriadt kreolok egyesítették erőiket a királyi hadakkal, s bevált szokás szerint indián segédcsapatokat is alkalmaztak. Tupac Amaru a függetlenség hírnöke volt. Bukása után a kurakaréteget fokozatosan felszámolták. Az indiántársadalom a XIX. századra csonka társadalommá vált. a függetlenségi háború programiét pedig — a Tupac Amaru-féle ..integrált nemzet" eszméie helyett — a kreol földbirtokosok, a hacendadők érdekei határozták meg. Ez magyarázza. hogv az indián lényegében passzív szemlélője maradt a függetlenségért folyó küzdelemnek. A gyarmati kor előítéletektől mentes megértése, az Indián örökség beillesztése a nemzettudatba nemcsak történelmi probléma a mai Latin-Amerikában. Napi aktualitása is van, mert megoldatlan az indián emancipációja és integrálása a társadalomba. A „Vihar a Sierrában" olvasója nemcsak történelmi látószögét bővíti, bepillantást nyer a harmadik világ egyik szeletét feszítő viták hátt®réhe is KUKOVECZ GYÖRGY Móni — és hurrázott, hogy ezután kettőjük fejére szórhatja majd a homokot, ha anyu nem lesz itthon. Apja azonban rendre intette: — Először ls. olyan pici a baba. hogy csak alszik a pólyában, másodszor helytelenkedni nem Illik egy nagy fiúnak. Főleg azért nem, mert mint legöregebb gyereknek példát kell mutatni most már a többieknek. Az ifjonc nem várta végig a beszédet, elment az apai oktatás elől és elújságolta a köteles kutyának, hogy nagy dolog történik; most már más hozza neked az ennivalót, nem Móni, mert kisebb baba, akinek kezébe adhatjuk a kutya lábasát. Megtudta még az örömöt a kisborjú, a farára tottyant motor meg a gangosan pihenő gumiskocsi is Sőt az autóban már osztotta is. ki hova ül, ki mit csinál majd. mikor viszik reggel a tejet a csarnokba. A kisbabát majd az ablakba teszik, a mentődoboz mellé, hogy nekik maradjon a helyük a köcsögök mellett. Mindezt be ls Jelentette apjának, ki éppen az ennivalóval bajlódott a konyhában. Kakaót csinált, de nehezen boldogult a tányéros birodalomban. Vagy a tej szaladt ki. vagy a bögre tűnt el, vagy éppen a cukros dobozért kellett az udvarra futnia. Végül is elkészült a kevermény, igaz csak egymaga evett belőle, mert a két kicsi kóstolás után inkább babszószt kért, amit a mama főzött. Ettől függetlenül minden nagyobb megrázkódtatás nélkül lezajlott az ebéd. Az apa készítette a kicsiket a babavárásra: — Tudjátok, milyen aranyos a pici. Fele akkora mint ti vagytok. — Játszani Is tud, ugye? — élénkült meg az aprócska Antal tekintete — Biztos, majd ha megnő. Most még nem, — Ki sem engeded az udvarra? — Hát nem ís tudna kimenni, olyan csöpp. Csak fekszik a pólyában ós sír, mint mikor Móni pici volt. — A kiságy is az övé lesz? — Hát. te kinőtted már! A gyerek tovább kérdezett: — Ráül a pokrócra is az autóban? — Persze, mert tudod az mindig a legkisebbé. Az aprócska Antal lebiggyesztett szájjal farolt ki az udvarra és mindent elmondott, még a nagyeperfa is megtudta, hogy itt most már minden a csöpp babáé lesz. — Egy baj van — állított aztán vissza a mosogatással kínlódó apjához — hát hol a baba? — Majd bemegyek érte Szegedre. A kis kérdező örömre lelt a hallottakon. ujjongott, szaladgált: — De jó, apa megy a városba, apa megy a városba. Autóval mész? — Igen. Elfutott a kapuig meg vissza. Aztán belecsimpaszkodott az öregebbik Antal térdébe: — Apucika, ha a városba mész, markolót hozzál inkább ... MAJOROS TIBOR