Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

5 Kedd, 1981. július 21. Ivan bzuszanyin Fesztiválpremier nemzetközi szereposztásban Havas táj, fehérbe öltöző erdőrengeteg persze nincs, furán is hatna meleg nyáréjszakán a Fogadalmi templom előtt. Csak a sejtelmes homályba burkolózó ikonosztáz derengő fényszemcséi, a felhőkarcoló-monstrumokra tűzdelt gallyak, gyertyafejek elszórt csillagmiriádjai szikráznak — mégis fázósan gombolkozik a néző. Az opera fenséges, heroikus végkifejletében Volszkij díszletei fölkeltik a helyszín illúzióját. Am aki Glinka egyszerű muzsikájának pátoszát, a maga megrendítő teljességében, az elvállalt hősi tett önkéntességének méltóságában kibontja és fölmagasztositja monumentális hazafiúi és erkölcspéldázattá — az a címszereplő Nyesztyerenko. Szívfacsaróan vesz búcsút szeretteitől, majd lefejti szegényes rubáskáját, odatárva mellét a félrevezetett-földühödt ellenség lándzsáinak.' Akár erre a térre álmodta volna Glinka Ivan Szuszanyiniát. Zárókórusa. a Dicsőség himnikus tablója kapcsán nem véletlenül jegyzi meg Keldis monográr fiája: ..a hangzás roppant ereje, a hangsúlyozott egy. szerűség és tömörség következtében azokhoz a hatalmas tömegzenei kompozíciókhoz hasonló, amelyeket szabadtért előadásokon, sokezres tömegek előtt szoktak rpegszólaltatni". Bizjonyos értelemben járt ösvényről került tehát a dómszínpadra Glinka operája. Előzményei között találjuk a zenés népdráma tej testvéreit, az Igor herceget. meg a Boriszt — az orosz nemzeti klasszikusok vonulatából jószerivel csak a Hovanscslna hiányzik még. remélhetően nem sokáig. S persze, a termékenyítő hagyományokból elmellőzhetetlen, minő szerepet vállalt Szeged (ha nem is szabadtérijével, kőszfnházával) éppen a Szuszanyin 1960-as magyarországi bemutatásával — az érdem Vaszy Viktoré —, meg aztán maguk a Játékok Erkel Ferencnek kultuszával, kit nem véletlenül rokonítanak Glinkával. Mindketten népinemzeti gyökerekből s az egyetemes (jobbára olaszfrancia) szfnházzene komposíclós-szerkezetl eredményeiből teremtették meg hazájuk v sajátos operakultúrálát. Az Ivan Szuszanyin — talán az egyetlen erdőképet leszámítva — Ideális fészekre lelt a Dóm tér színnadvarázslatában. Míg az Idetelepített olasz—francia operák túlnyomó többségét ama konstrukciós tulajdonságuk tette alkalmassá (kisebb-nagyobb eséllyel), hogy akadt bennük látványos kórusrészlet vagy balett, esetleg cselekményüket vonhatták be a kultikus környezet misz. tikus hangulatába: a drámai konfliktus szálait azonban rendszerint egyének, szólisták szőtték, mint a páricák — az Ivan Szuszanvinnál fordított a helyzet Itt macát a népet, a tömeget emeli piedesztálra Glinka. s a konfliktus húrját is két tábor. két embercsoport, közé feszíti, a betolakodók és a honvédők ellentétes szándékai közé. Az egyéni sorsok csupán színezől e monumentális frontátvonulásnak. Hogy mégis egyéniség, Ivan Szuszanyin az opera tényleges ' hőse? Nincs ellentmondás! Szuszanyin a népet, az idegen hódítástól szenvedő, azzal szemben lázadó parasztokat képviseli, belőlük sarjad, mint földből a növény. Hosszú időn át családtag köztük egyetlen kresztyányin, mígnem az események alakulása vesz oly fordulatot, hogy kritikus helyzetben kell mérlegre tennie egyéni sorsát. Szuszanyin a tett vállalásának pillanatától, konkréten csak a darab epilógusát megelőzően lép elő. magasztosul ..privát" hőssé is — ennélfogva oly érzés környékezi az embert, fejére nem illik glória. akciójában semmi rendkívüli, bárki megtette volna a sajátjaiból. S ha az operának ezt a nyilvánvaló, ám kimondatlan mögöttesét, eszmet hordalékát tekintjük. az Ivan Szuszanyin forradalmi mű, a szó legteljesebb értelmében. Akkor is. ha előadásainak múltszázadi históriája e látens erkölcsiségét, a paraszti hős apo. teózisát elértette, vagy egyszerűen nem vette tudomásul, netán alábecsülte, fumigálta. (Arisztokrata közönsége a „kocsisok operájának" csúfolta, nota bene I. Miklós, a cár, készségesen sajátította ki a trón dicsőségére: 1836-os premierjét Életünket a cárérti címmel játszották Pétervárott Ám tegyük hozzá rögvest, a kor haladó szellemei már akkor tökéletesen értették, a napóleoni háborúk nyomasztó emlékével miért és hová fordult romantikus gesztussal Glinka, vissza a hősi múlthoz. Ugyancsak az ősbemutató kritikusa, „bizonyos" Nyikolaj Vasziljevics Gogol ezt írta: „szerencsésen olvaszt egybe kétféle szláv zenét; hallod, hol beszél az orosz, és hol a lengyel: egyiknél az orosz dal széles motívuma lélegzik, a másiknál a lengyel mazurka ritmusa szökdel"; s ha már itt tartunk. a konzseniális Puskin versben sietett üdvözölni a bemutatót: JSzínházunk újdonsága — nagy siker 1 / Az irigyek fogukat vicsorítják I Dühöngjenek csak! Azt nem érik el. / Hogy intrikájuk sárba rántsa Glinkát!") Dramaturgtája, zenei faktúrája Ideális kórusoperává avatja az Ivan Szuszanvint, mely azon kevés alkotásokhoz sorol, melyek minimális megalkuvásokkal telepíthetőek a Dóm tér színoadteraszára. Volszkij hasznos és artisztikus díszlethasábjai varlálhatóak. Főnt is. lent ls nyitható a középső fal, mely erdőháttér ugyanúgy lehet, mint szobabelső. a jelmezek pedig megannyi árnyalatát fodrozzák a korszerű és egyszerű népi viseletnek — ettől színes, kavargó a tömeg képi látványa. Nem borítja szürke egyhangúság. Kivált. mert V. Milkov rendezése okosan bejátssza, kitölti a teret: érzékenyen ügyeli, hogy a szólisták hovatartozása felől ne támadjon kétség — öltözékük. mozgásuk. egész színpadi magatartásuk elárulja a honvédő háborút viselők és erőszakolók ellentétes reflexeit —, a lengyel tábor győzelmi tort ülő kevély magabiztosságára Szuszanyinék házának meghitt esküvői készülődése a kontrasztos válasz. Két. monumentális kórus keretezi a darabot, Milkov azonban többször is igyekszik legyezőszerűen kinyitni (meg összehúzni) a színpadot, ami méltóságteljes ritmust injekcióz a látványba. A különböző fényhatásokkal jellegzetes pillanatokat emel ki, tesz hangsúlyossá, ugyanakkor finom asszociációkra is utal, sőt Szuszanyin búcsújakor sejtelmesen beidézi az öreg muzsik szeretteinek eleven ..emlékképeit". Páratlan a szegedi látékok történetében, hogy egy nemzetközi összefogássá) kivitelezett előadás művészeti csoportjai — a Szlovák Fllharmóna Kórusa (karigazgató: Lubomír Mátl). a moszkvai szólisták és a szegedi fesztiválzenekar — ily példás munkamegosztással, ennyire hasonló ambícióval áldozzanak a siker oltárán. Aki integrálja a társaságot: Mark Ermler. a karmester. Érezhetően belső kapcsolat fűzi Glínkához; a klasszikus orosz opera megannyi jellegzetes színét, patrióta tüzét és közlékeny humanizmusát. „kalinkás" ritmusait és vágyakozó nosztalgiáját, mint a stílus parányi lángnyelveit lobbantja föl az orosz nyelvű előadás zenei freskóján. A nagyigényű kórusok nehéz polifóniáján szuverén magabiztossággal hajózik a Szlovák Filharmónia majd száztagú énekkara. A nők bravúros technikája. a férfiak zengő tónusa masszív tutai. hátán nyugodtan szállhatnak tengerre a moszkvai szólisták. Ennyi hangbirtokos régen szórta itt. bocsátotta közszemlére. isten) adományát. Ily egészséges, az orosz operákhoz voltaképp nélkülözhetetlen akcentussal szárnyaló hangok zúgását elhallgatni felette gyönyörködtető — aminthogy a régi szép időkben nem egy nagymenővel előfordult már, gyomor, ideggel szurkolt az ember egy-egy kényes frázisuk előtt (hiába, a szabadtér kegyetlen vámszedője a vocénak). Bela Rugyenko költői Antonyidáia — szívbemarkolóan szép románcával —: a „nadrágos" Ványa: Tamara Szlnyavszkaja olvadékony altja, tökéletes frazírozása. vagy a jó torkú tenorista, Vlagyimir Scserbalcov üzembiztos Szabi nyinia mellől martinkemencék elképesztő hőfokán izzik föl Nvesztverenko Ivan Szuszanvínja. íme a világsztár, kit régóta áhít a szegedi fesztivál. Basszusa akár az ünnepélyes regiszter-totálban fürdő orgonáé. Átható, sűrű és fényes. Anélkül persze, hogv hivalkodna vele. egyszerű parasztembert játszik: szerepformálásában az a művészi alázat megejtő. amint hangjának csodája azonosulni tud a figura ..szerény" hőstettének csodálatosságával. Búcsúja az élettől, földijeitől. családjától oly katartikus, elementáris élmény, hogy a premier révületből ocsúdó publikuma hosszasan bravózza. Méltó e parádés szereposztáshoz a kisebb föladatokat ellátó Lev Vernyigora (lengyel király). Viadiszlav Posenyszkij (hírnök) és Konsztantyin Baskov (orosz harcos) ls, a lengyel udvar táncképében pedig a moszkvai Marina Leonova— Andrej Kondratov illúziókeltő párosához a budapesti operaházi Hegedűs Zsuzsa— Erdélyi Sándor kettőse (koreográfus Barkóczy Sándor). Az Ivan Szuszanyin szombati fesztiválpremierie olyan művészi élményekkel gazdagította a szabadtérit, melyek nélkül sohasem lehet már megírni történetét a szegedi játékoknak. NIkolényl István Vásározók Milyen az igazi vásár? Sajátos, jellegzetes hangulata van. Az ember sátorol, a vásárosok meg egymás mellé települnek, konkurrenciától nem tartanak, más-más portékát kínálnak. Aki szereti, kedvére nézelődhetett, költekezhetett az Aradi vértanúk terén. Vasárnap meg hétfőn, az első nemzetközi népi iparművészeti bemutatón és vásáron, hol messzire elhallatszott a sátorokhoz csalogató népi muzsika — a Zsarátnok folklóregyüttes gondoskodott róla. Több ezren bóklásztak erre, dacára a rossz időnek. Közel 70 népi iparművész: bőrdíszművesek. szíjgyártók, fa- és csontfaragók, szűcsök, fazekasod, gyöngyfűzők, késesek, rézművesek, kovácsok, ötvösök, játékkészítők, kékfestők, mézeskalácsosok, hímzők, kalaposok, kosárfonók árulták portékáikat — szomszédságukban az egyetlen eredeti szegedi papucskészítő mesterrel, R átkai Sándor ral. Idősek, fiatalok, valamennyien a magyar népművészet mesterei, vagy iparművészek — az ősi népi kultúra hagyományőrzői. Az általuk felhasznált természetes alapanyagok — agyag, fa, bőr, csont szőrme — biztosítékai az eredetiségnek. Külföldről Bulgária, Csehszlovákia. Lengyelország, Szovjetunió és Svájc képviseltette magát. Trojanból (Bulgária) fafaragó mester, Pozsonyból szalmabábkészítő asszonyok érkeztek. A lengyelországi népművész kezenyomán papírból, juhnyíró olló segítségével, készült pillanatok alatt a tetszetős csipketerítő, a svájci vendeg bravúros ügyességgel mutatta be. hogyan készül a híree brüsszeli csipke. Természetesen magyar mesterek is elővezették tudományukat; termékeiket háromtagú szakmai zsűri értékelte. Vasárnap este a vásárosok jövőjéről tárgyaltak a Juhász Gyula Művelődési Központban. A szakmai fórumon szó esett arról, hogyan lehetne számon tartani, koordinálni a sokszor egy időben tartott vásárokat, 6 szükséges-e, hogy azokon zsűri is működjön. Manapság reneszánszát éli a népművészet. Egyre több a „mester", mégis el kellene választani az ocsút a búzától — a vásárló érdekében. Az önálló népművészek státusza sem tisztázott mindmáig — erről is szót ejtettek. A hagyományos vásári hangulatról a néptáncfesztiválon részt vevő külföldi táncegyüttesek, s a vásári kikiáltók is gondoskodtak még. A jól szervezett rendezvényért védnökséget vállaló Népi Iparművészeti Tanács és a Népművelési Intézet díjakat adományozott a legszínvonalasabb alkotásokat bemutató árusoknak. A háromtagú zsűri első díjjal jutalmazta Kovács Miklós tiszakécskei kékfestőt, Cyifkó Gyula kisteleki szíjgyártót, Honfi Pétert és Mihalovics Ildikót, fővárosi bőrdíszműveseket. A mesterségbemutatón nyújtott teljesítményéért elismerő oklevélben részesült Mihalkó Zoltán balmazújvárosi kalaposmester, Skorutyák János bácsalmási kákfestő és Andrejszki Katalin budapesti szíjgyártó. Mag Edit Néptáncgála Vegyük csak alaposabban szemügyre a dolgot: igaziból nem is olyan egyszerű egy néptáncfesztivál résztvevőinek gálaműsorát egységes produkcióvá csiholni. Adott egyfelől a Dóm téri színpadóriás, másfelől 14 együttes, melyek közül 9 külföldi lévén, egymástól gyökeresen elütő stílusokkal, koreográfiákkal rendelkezik, s mindezt együttesen kell valamiféle rendezői kohéziós varázserő révén egymás mellé ragasztani, az egész táncos kavalkádnak keretet biztosítani. Vagyis dramaturgiai vázat teremteni ott, ahol ezt a sokféleség szükségszerű tobzódása már-már lehetetlenné teszi. Nóvák Ferenc, a gálaest koreográfus-rendezője szerencsére rendelkezett tapasztalatokkal ahhoz, hogy eme feladatnak eleget tegyen. A két évvel ezelőtti' Vásár koncepciója kísértett idén is: a narrátorral bemutatott táncparádé. ahol a konferanszié, a hívogató és a házigazda prezentáló szerepköre valamiféle sajátos ötvözetben képes szerkezetbe kényszeríteni az egymást, követő, alkalmanként egymásba áttűnő táncprodukciókat. Újdonságnak számított viszont, hogy az imígyen dramatizált gálaest okosan és mértéktartóan fölvállalta a népek táncainak sokszínűségéből adódó változatosság minden lehetséges ódiumát, s a mai magyar néptáncművészetnek a közvetlen Interpretációra épülő .,új hullámát". Az eredmény kézenfekvő: Az előadás olyannak tűnt. mintha a képzelet korlátlan szárnyalásával valahol Magyarországon. mondjuk egv falusi lakodalomban, összegyűlt, volna jó néhány európai nép jó néhány táncosa, s a házigazdák hívogatókkal, mondókákkal mutatták volna be sorra a vendégeket, hogy legvégül közös, önfeledt mulatságban ropiák együtt a nagyszabású lagzin. A házigazda narrátorl feladatát Balogh Márton, a HVDSZ Bihari János Táncegyüttesének kitűnő szólistája látta el. A nagy kérdés persze tulajdonképpen nyitott maradt. Csikós Attila díszletei, melyek hűen tükrözték a rendezői felfogást a táncolás közös örömének népek és nemzetek fölötti eszméiét, a vendégegyüttesek népi építészetének darabjait. ábrázolván. bevallottan nem biztosítottak többet szükséges hangulati és értelmezési keretnél. A dilemmát, egyértelműen sajátos dramaturgiai értelemben vethetiük fel: a táncnyelv speciális mivolta következtében az egymást követő táncok határozott funkciója, a célra tartó, feszes egymásutániság eredeti és színes megjelenítése mennyiben valósulhatott meg? „Idejöttünk táncolni, nem is fogunk aludni" — hangzott a hívogató, s a stílusosan hetyke-kedves „aki nem tud táncolni, menjen haza aludni" után gazdag tartalom. sodró erejű betétek kavargása előlegeződött. Az egymásnak felelgető népzenék és -táncok átgondolt, hatásos kezdete azt sejtette, a gálaest dramaturgiai magja, a közös mulatság fergetege — egymásba zárja, szinte egymáshoz ragasztja a különféle koreográfiákat. Hogy csak részben történt így, abban ludas az eső. mely az első rész befelezése előtt, a csehszlovák együttes műsora közben kezdett vigasztalanul ömleni. Hogy aztán, szerencsére, csak röpke elrettentésl kísérlet végén könyörüljön meg, a zsúfolt nézőtér, a néptánc szerelmesein. Sajna, azonban elegendő volt ahhoz, hogy a színpadi deszkákat — táncprodukciókra legalábbis — kockázatossá tegye. Más kérdés, hogy az esőtől függetlenül (fura módon) éppen a magyar együttesek táncainál volt észrevehető az az időnkénti „láncszemhiány", ami éppen a külföldi együtteseknek a koncepció egészébe történő beépítésekor lett volna várható. Más népek táncainak önálló, ráadasul törvényszerűen lerövidített betétei többnyire tehertételnek számítanak kohéziós erővel felruházott, dramatizált. előadásban. A Nóvák Ferenc által teremtett szín. padi alapszituáció igen szerencsésen feloldotta ezt a már-már hagyományos ellentmondást, hiszen a házigazda-narrátor mondókakonferansza szervesen tudta a sokadalomba illeszteni az üdítő, sokszínűséget biztosító hórát. mazurkát, polkát és a többi néptáncot. (Amelyek között a folklórbemutatókon már megismert grúz és román együttes aratta a legnagyobb sikert.) A grandiózus színpadi méretek másik nagy veszélyét, a statikus tablók lehetőségét — főleg a finálékban — jobbára sikerült elkerülni. Az egyébként is igen bonyolult koreográfiák (nyírségi csapós, ritka legényes) megjelenítése nem vált túLstilizálttá. az est talán legszebb produkcióla. a Nyújtó Ibolya és Szögi Csaba által táncolt Párbeszéd foedig precízen kidolgozott technikájával és szemet gyönyörködtető hajlékonyságával újfent bizonyította: a közvetlen interpretáció nagy művészi reményekre jogosító alkalmazása igen reményteljes út a mai magyar néptáncban. S az a nagyarányú fiatalítás, amely az elmúlt egy-két évben több vezető együttes gárdáját jócskán átalakította, első szegedi vizsgáján kiválóan példázta: az aggodalmak alaptalanok voltak. Külön öröm. hogy a Szeged Táncegyüttes fiatal, jaj üde. máris komoly szakmai felkészültségről tanúskodó teljesítményt, nyújtottak. A gálaesten kettesével összepárosított magyar együttesek minden közös produkcióján látható volt bz a nagyfokú tudatosság., amely a néptáncban a magyar iskolát immáron világszerte jellemzi. A dramatizált játék kontra közvetlen néptánc-interpretáció ..vetélkedőjéből" a gálaest megkomponált egészében látható módon az utóbbi került kl győztesen — fontos tanulságként a jövőre nézve... A VIII. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál tegnapi záróaktusán baráti találkozót rendeztek a Tiszaszállóban, amelyen jelen volt dr. Székely Sándor, a városi pártbizottság titkára. Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, Papp Gyula, a városi tanács elnöke, valamint dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára. Roland Ferenc, a SZOT kulturális és agitációs-propagandaosztályának vezetője köszöntötte az együttesek képviselőit. Délután az újszegedi szabadtéri színpadon dr. Simoncsics János fesztiváltitkár köszöntő szavai után Benkő István, a SZOT osztályvezető-helyettese és dr. Dobóczky Károlyné. az SZMT titkára értékelte a fesztivált, majd Nóvák Ferenc művészeti vezető szólt a táncosokhoz. Elmondta, hogy értő. igényes közönség nőtt fel Szegeden, s a város életében a fesztivál fontossága egyre nagyobb. Jelentős újdonság, s egyben perspektíva is. hogy a fesztivál általában a magyar és a környező országok népművészetét Igyekszik bemutatni, s kijelenthető: immáron Európa-szerte tekintélye van a Szegeden rendezendő néptáncos seregszemlének. Ezután a részt vevő együttesek emléklapokat és plaketteket vehettek át. Domonkos László *