Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

10 Vasárnap, 1981. július 19. (Ki)kukoricázók ? Pákozdy Ferenc Nyugtalanság Helyem bizony seholse lelem, levetném már nehéz gúnyámat, az eget naphosszat kémlelem, »zell6 ha fut, felhő ha támad. A tavasz, hoay kéreti magátl Csak már kicsinyt világosodjon. Ha megérzem a tavasz szagát, fogadom, hogy nem találtok otthon. Nyelvművelés, avagy a nyelv művelése K

olonicané Valentin Anna azt mondja. ahhoz is az Igaatagügvminisztérium utasítása kellett, hogv leszázalékol Iák. Kezét-lábát Izületi betegség gvtttrl. u.iialt ki Mm tudja egyenest leni. Megyünk végig a makói vasútvonal mentén. A töltés mellett gyönyörű kukorica. — Ezt mért nem lehet kiadni nekünk? A marháknak akarják laallóznl. mert a szarvasmarhának nem jói van ám minden! Csak az Ilyen öreg szarvatlanoknak lehet odaadni a vízállásoa kukoricát isi — Az aktfv tagok háztájia mindenütt szén. Csak a nyugdíjasokén nem terem semmi — panaszkodik a 80 éves Vér Sándorné. Itt a föld valóban keménv. mint a kő. Sápadt, satnya raita a kukorica. Másfelé elvész benne az ember: ebben a táblában a szebbje alig ér térdig. Szíias öregasszony őrli a rögöket kisgyerek segít neki. — Mór másodszor kapálom ezt a darab földet. Meg is zöldült a kukorica. Én ezt Itt nem haavom semmiért, mert úgyis csak a két keze munkájában bízhat az ember. — Akármit csinálnak vele. mindenbe belenyugszik — háborognak a kocsiban. — Kezdetben mindenki egyenlő volt — mondja a 78 éves Kálty Lajos. — De ez a mostani vezetőség csoportosítja a népet. Külön vannak az aktív tagok, külön a nyugdíjasok. Azt sem mondták meg nekünk. mikor lesz az osztás. * Kiabálós gyűlés után elkeseredve mentek haza a deszkl nyugdíjasok a Maros Tsz Irodájáról. Pedig tisztázni lehetett volna az összes vitás kérdést. Csak hát az idős emberek indulatosan vagdalkoztak, a vezetőség meg magasröptű közgazdasági elemzést' tartott. Idén a mintegy 50 hektáros táblára egyedül június 5-én több mint 50 milliméter csapadék hullott. A nyugdíjasok szerint június 11-én. csütörtökön — tehát már a nagy eső után — osztották kl a háztájit — Adjanak másikat — kérte Vér Sándorné. De nem adtak. A vezetőség a gyűlésen három lehetőséget kínált föl. Aki akarja, az eredeti feltételek mellett kapálhatja a háztájit. Aki akarja. 16 mázsa kukoricát (kívánságra fele részben árpát) kap tisztán, és nem kell műve. lési költséget fizetnie. A harmadik lehetőség, hogy a termés 20 százalékáért részes művelésben megkapálják a kukoricát, a téesz pedig csőtörővel betakarítja. Nagy zúgás után a tagok többsége aliirta valamelyik megoL dóst. A kedélyek azonban nem nyugodtak meg. > » Molnár Sándor fóagronómus Idegesen lapozza a kimutatásokat — 1975-ben 5 millió forint mérleghiánya volt a téesznek, 1980-ban fokozatos fejlődés után 3 millió nyeresége. Közben az aktív tagok száma csaknem a felére csökkent. Ha nem tudja őket megfizetni a gazdaság, elmennek a Taurus deszki gyáregységébe, vagy Szegedre. — Mi köze ennek a nyugdíja. sok háztájijához? — Csak úgy segíthetnénk többet a nyugdíjasoknak, ha plusz költségeket vállalnánk a dolgozó tagok rovására. Az alapszabály különben sem a nagy termést, csak a földterületet garantálja. A téesz kárát kl téríti meg? A nyugdfjasoknak nem kell kockázatot vállalniuk a termésért? — Miért nem személyenként osztják a háztájit? — Túl bürokratikus lenne. Munkahelyi közösségek szerint csoportosítjuk az embereket A csoportokon belül ABC-sorrendben osztunk. — Azt mondják a nyugdíjasok, manipulálhatják a sorsolást — A háztáji bizottság felel az osztás tisztaságáért. Jelen volt az ellenőrző bizottság elnöke és a nyugdíjasok képviselője is. — A háztájira tavaly 2800 forint művelési költséget kértek. A nyugdíjasok szerint nem ekézték meg a kukoricát, s nem szállították haza. — A művelési költség tartalmazza az őszi műtrágyázás, a mélyszántás, a simítózás. a vetés. a vegyszerezés, a gépi sorközművelés és a hazaszállítás diját. — Mindenkinek elvégezték ezeket? — összesen nyolc fogatos dolgozik a téeszben, van. aki nem várja meg. míg eljutnak hozzá. Szól maszeknak vagy a fogatosokkal csináltatja meg ..feketén". — „Feketén" ráérnek megcsinálni? — A tagok sürgetik, csalogatják őket. aztán meg panaszkod. nak. — Akinek a földjén nem végeztek el minden munkát, kapott visszatérítést a művelési költségből? — Egyénenként nem lehet, visszaszámolni, De a végösszeget a munkalapok alapján hoztuk ki. Amit nem végeztünk el, az az önköltségbe sem számít bele. — Azt hallottam, idén nem ősszel, hanem tavasszal és nem mélyen, hanem sekélyen szán. tottak. Fölülmaradt a tavalyi kukoricaszár. Meg sem ekézték a kukoricát, nugyobb volt benne a muhar, mint a vetés. — Megkultivátoroztuk az egész táblát. Csak lenyomta a nagy eső és nem látszik. A szár azért maradt fölül, mert nem vitték el a földről. A tábla pedig azért lett másodszor is kukorica, mert a tagok későn takarították be a termést, s már nem lehetett őszivel bevetni. — Akinek nagyon hitvány a kukoricája, miért nem kaphat másutt kiegészítő sorokat? — Akinek ilyet adnának, az ingyenes juttatást élvezne, a közös pedig ráfizetne. — Ügy hírlik, a háztáji paprikában adnak pótsorokat. — Gondolom, elmondták, nekem is van négy pótsorom. De az más. A paprika ki sem kelt, a kukoricára pedig csak később állt rá a víz. * • A főagyonómus terepjáróján rázódunk a határban. Évtizede állandó vendég a belviz a téeszben. Nyomát sárga foltok, fehér virágos gazcsíkok jelzik. — Akárhol osztanánk, mindedenütt csak vita lenne belőle. Alagcsövezés indul Idén. Küszködünk. ahogy tudunk, de ez nem érdekli a nyugdíjasokat Csak a háztájit Eltűnődöm a kocsiban: a nyugdíjasok ledolgozták a magukét 20—30 évig a közösben Alacsony a nyugdíjuk, kitől számítsanak segítségre, ha nem a termelőszövetkezettől? És tény. hogv a három megoldás tiármelvikével kevesebb kukoricához jutnak, mint az aktív tagok, akiknek 1ó helyen jutott háztáji. Ellentétes véleményeket hallottam, s nem tudom eldönteni, ki mondott igazat a művelési munkák. a sorsolás, a költség, a DÓtsorok vitatott kérdéseiben. Pedig csak a teljes igazság ismeretében lehetne megítélni, jogosan kérik-e a nyugdíjasok az új. hibátlan háztájit — ha már a méltányosságot luxusnak tartja a vezetőség. A bizalmat helyre kellene állítani. TANÁCS ISTVÁN Á

llítólag századunk egyik jelentős fizikusa-filozófusa, Weizsacker jelentette ki: „Igaz, hogy a természet előbb volt, mint az ember, de az ember előbb volt, mint a természettudomány" — vagyis a tudományt az ember hozta létre, az emberi tapasztalatokon alapszik és nem más, mint a valóságról (természetről, társadalomról, emberről.) felismert törvényszerűségek összessége. Semmit „nem talál kl", nem találhat ki, ami nincs meg a valóságban s az általa fogalmazott Igazságok közül a körülményekhez alkalmazkodó ember a létért való küzdelem évezredeiben ösztönösen még nagyon sokat felhasznált. Mint a fenti példa is mutatja — gyakran éppen az igazán nagy tudósok hangsúlyozzák —, a tudomány semmiképpen nem tolakodhat az ember és a dolgok közé, célja nem az, hogy az embert elbizonytalanítsa, hanem, hogy segítse, bátorítsa, ösztöneit tudatosítsa. Miért (rom le ezeket? Bárczi Géza a XX. század egyik nagy — talán legnagyobb — nyelvésze volt. Egy 1975-ben vele készült riportban fontosnak tartotta kimondani „...az embert írás közben a gondolatai foglalkoztatják, és nem a grammatikai szabályok". Azt hiszem, hozzátehetem: ez az élőbeszédre is vonatkozik. A lapok beszámoltak arról a hírről, hogy megjelent a Nyelvművelő Kézikönyv I. kötete. Értékelői azonban általában .elfelejtették hangsúlyozni, hogy a helyes jó szabályok ls az életből, vagyis a helyesen és jól beszélő emberek nyelvéből teremtődnek. A jelenleg elénk tornyosuló nehézségek megoldásának talán a technikai modernizálásánál is fontosabb feltétele a demokrácia erősítése, és az általános műveltség emelése. Ennek pedig legfontosabb eszköze a nyelv. Mi a nyelv? A nyelv a testet öltött gondolat. Próbáljuk meg, kezdjünk el beszélni! Ám ne a nyelvre figyeljünk, ne a szavakat keresgéljük, hanem kezdjünk el gondolkozni, s észre sem veszszük, közeledni kezdenek hozzánk a szavak. Gondoljunk szépet, színeset, sokfélét — s tódulni kezdenek felénk, s tolonganak körülöttünk a szebbnél szebb szavak. Gondolkozzunk világosan, szabatosan — világos és szabatos lesz a nyelvünk. Törekedjen az ember gondolatait pontosan, helyesen megfogalmazni — s pontos és helyes lesz a beszéde. De így. van a más gondolataival is. Nem kell félni senkiétől. Az ember természetes, józan ésszel mindent képes megérteni, „csak nyelvén adják elő" — írta Arany János. Kérdezni kell, addig kérdezni, amíg a mésik úgv nem fogalmaz, hogy értsem, amit akar! Aztán — sajnos — olyan is van, hogy valaki „beszél, beszél, de nem mond semmit" — ott nincs is mit érteni. A nyelvművelés a fontos, • Nyelvművelő hasznos könyv, de a nyelvet művelheti jól az is, ski nem bibliaként forgatja naponként e súlyra is tekintélyes könyvet, hanem aki „csak" akkor szól, ha igazság közlésére használja a szót, s Nagy Lászlóval vallja: „Bánnom a szóval: odaadás és felelősség". KÁLLAI ESZTER Őfensége K

ét bolondunk Volt a váltalatnál Az egyiket már a híre megelőzte. Tudtuk, hogy dlllpaplrja is van. Ennek ellenére a bemutatkozás teljesen normális volt. Magas, szőke nő, konytba fésült hajjal; a négyéves körüli kisfiával jelent meg. Hosszú gyöngyöt viselt új divatú, horgolt blúzán. Magasan tartotta a fejét. Szimpatikus volt. Köszönt az embereknek, megnézte a mosogatót, ahol dolgoznia kell, rögtön észrevette, hogy kicsi a hely, ahol a szen.vnyes edényt tárolják. A főnökkel megegyeztek: másnap reggel munkába áll. Másnap reggel fehér köpeny volt rajta, ugyanúgy konytba fésülve a haja, és törölgetett Egy hétig szavát se hallottuk. A pincérek elöl kitért: ha szóltak hozzá, nem válaszolt Látszólag senkit észre sem vett valójában azonban mindenkit figyelt A preaszósnő egyszer kávét küldött neki — megitta. A csapos máskor maradék sört küldött neki — megitta. Később a preaszósnő megkérdezte tőle: mért jött el az előző munkahelyéről? Katinak hívták ezt a bolondunkat, s hogy nem is volt annyiba bolond, az ls bizonyltja: erre a hlhívá-ra sem válaszolt Az egyik szakács azt kérdezte Katitól: „Kitől van a gyereke?" Ekkor történt hogy Kati nálunk ls bolond lett Igazi bolond. Hogy mit mondott máig sem tudom, de az bizonyos, hogy Kati kioktatta alaposan a szakácsot hogy hogyan Illik Erzsébet királynő unokájával beszélnie... És hogy hogyan van a gyerek, ki csinálta — azzal senki ne törődjön! Pár napig nem ls törődött senki vele. De Sanylka, az éretlen kis inaska, a nagyoktól ellesett pillantásokkal ostromolni kezdte Katit Kati nevetett rajta, s nem tudni, hogyan, de gyorsan öszszebarátkoztak. Kati elmesélte Sanyikénak, kl a gyerek apja — sajnos, nem veszi el őt mert bolondnak tartja, pedig ő nagyon jó felesége tudna neki lenni. A fiú bányász, minden hónapban rendesen küldi a gyermektartást, és minden hónapban egy alkalommal Katit is meglátogatja. A presszósnő nem bírta már türelemmel Sanyika és Kati összemelegedését. Nagy hangon rákiabált Sanyikára: — Ha szóbaállsz azzal a bolonddal, többet hozzánk ne szóljál! Sanylka ls, Kati ls kiborult. Sanyika, aki kamillával mossa a haját és tejben az arcát, hogy mindig ilyen szép szőke és aranyos kisfiú maradjon, most egyáltalán nem volt aranyas kisfiú: olyanokat mondott a preszszósnőnek, hogy az a főnökhöz ment panaszra. Ettől kezdve a főnök állandóan be volt kapcsolva az incidensekbe. Katira többször rájött az ötperc, és már mindenkinek tudott valami gorombaságot mondani. S a győztes mindig ő maradt mert dilipapírja volt és a vita vége felé királynői kézmozdulattal és emelt fejjel jelentette ki: „A kihallgatást befejeztem, elmehetnek"... Amilyen szép volt Kati, olyan csúnya volt Marika, a másik bolondunk. öt nem hozta el a főnök bemutatni, akkor találkoztunk vele először, amikor munkába állt. Negyvenéves volt de legalább ötvennek látszott Azt mondták róla, elvált asszony. Foga egy se volt, haja szanaszét hullt, s bandzsal volt. De ez még mindig nem elég. Sánta Is volt, mind a két lábára, és szőrös az arca. Talán borotválkozott ls. Azonnal felfedezte Katit Nagyon jó barátnők lettek, s a szakácsok legnagyobb boszszúságára, Katit se lehetett kihozni béketűréséből. Marika minden szóbeszédet elsimított. Katit istenítette, Kati viszont nem engedte, hogy Marlkát kihasználják. Marika gyors munkás volt s mosogatni is szeretett, nemcsak törölgetni. Égett a keze alatt a munka, s bármit kértek tőle, szívesen és szó nélkül mindent megtett. Erre aztán a csúnya Marikát majd szétszedték a szakácsok. Kati ilyenkor jött segítségére. és kijelentette, Marlka nem ér rá... Gyönyörű kislánya volt Marikának. Olyan okos tekintetű, hogy mindenki megbámulta, mikor behozta. Mikor Kati meglátta a kislányt, kiszámította, hogy Marlkának a fizetéséből nem jut már semmire, ha kifizette az albérletet, a gyerek után járó gondozást, s az óvodát. Odament a főnökhöz, és kijelentette, nem hajlandó tovább dolgozni, ha ennek az asszonynak nem szereznek lakást Marikának a szeme kerekre tágult, szégyenében kiszaladt az öltözőbe. „Még hogy lakást"... Nagyon félt. Eddig falun napszámban járt ott se jutott eszébe, hogy lakás is kellene. Lakás ... és semmi nem ködlött fel benne. „Lakás ... lakás..." — ismételgette, mint valami új szót aztán hazaszaladt A kislányt átölelte, és neki mondta el először. hogy lakásuk lesz ... A hetvenéves ember nevetni kezdett erre a kislány is nevetett de Marika egyre ölelte-szoritotta a kislányt, és most már el is tudta képzelni, mi az a lakás. A kérvényt Kati írta meg. Szép írása volt szépen meg is volt fogalmazva, és minden lényeges adatot tartalmazott Kati vitte be a tanácsházára is. Marika szinte semmit nem értett az egészből. Két hétbe se telt, 6 Marikának megígérték, hogy három hónapon belül lakása les*. Eddig van, és nem tovább. Marlka három hónap múlva lakást kapott Katit pedig három hónap múlva elküldték a vállalattól. Délelőtt volt — Magának olyan a képe, hogy akármit mond, nem tudok haragudni magára — mondta Kati az egyik szakácsnak. Ez a szakács ideges, fiatal, jólelkű fiú volt. Örök életében félreállltottnak érezte magát Hát igy kezdődött A szakács mindenféle hülyének elmondta Katit csodálkozott, amiért a főnökség dllipaplrral együtt hajlandó dolgoztatni, mire Kati teljesen megbolondult. Agyon akarta vágni a szakácsot, aki felöltözött, és az irodán azonnyomban lemondott az állásáról. Fél óra múlva Katinak kezében volt a felmondás és sírt. Azt mondta, nem mer hazamenni. Mit mond majd otthon az anyjának?! Miből tudja majd eltartani a gyerekét...? Hol kap ő ilyen hülyén állást...? Milyen jövő vár rá, amig rokkantsági nyugdíjba mehet? ... Egyik állásból ki, a másikba be...?! Hirtelen összekuszálódott benne minden. Megint Erzsébet királynő unokája lett, és kijelentette, hogy a nép majd bosszút fog állni — miatta. Jól tudta, hogy őt azért küldték el, mert meg merte mondani az igazságot. De ő akkor is megmondja! Este Kati és Marika kart karba öltve mentek haza. A kiharcolt lakásra... DÉR ENDRE