Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

Szerda, 1981. július 15. 3 Learattak a szegedi gazdaságokban Annak ellenére, hogy az algyői Rákóczi Tsz-ben pár hektár aratnivaló maradt, — mondhatjuk: learattak a szegedi gazdaságokban. A téeszekben csaknem 5 ezer hektár búzát vágtak a kombájnok. Tegnap, kedden délután Szőregen a Tisza—Maros Szög Tsz-ben álltak be a kombájnok. A közösségben 2 ezer 400 hektárról hordták be a búzát. 190 hektárról az őszi árpát, s 200 hektárról a reppcét. Tizennyolc kombájn dolgozott, 12 nap alatt arattak le. Volt olyan nap is. amikor 103 vagon gabonát hordtak be a teherautók. Az idei nyáron 147 ember dolgozott a határban, akik a kenyérnek valót mentették. Igaz, nem volt — szerencsénkre — olyan rendkívüli esemény, ami miatt a szokottnál nagyobb tempóra kellett volna kapcsolni az aratóknak. Mégis a nagy melegben sok volt a tennivaló. A szőregi téeszben napokon belül személyre szólóan értékelik az idei aratást. Meg sem pihennek a kombájnosok, máris szólítja őket az újabb munka a határba. Behordják a bálázott szalmát, kazalba rakják az alomnak valót s utána ugarclják a tarlót. Jelenleg — Szőregen — három bálázó dolgozik, ugyanakkor kötelekkel húzzák össze a szalmát és folyamatos a takarmány begyűjtése is. A sofőrök munkája sem fejeződött be, mert a gabonát meghatározott ütem szerint hordják a magtárakba. (Nem kapcsolták be a szárítókat, csak megszelelték a gabonát.) Örömük még a szőregi gazdáknak. hogy a több mint ezer hektáros kukoricatáblák szépen díszlenek, s virágba borult több mint 300 hektáron a tavasszal vetett napraforgó is. Mint már hírül adtuk, . múlt hét péntekén a szegedi Felszabadulás Tsz kom bájnosai végeztek a nehéz nyári munkával. Őket követte a dorozsmai József Attila, a szegedi Móra és a tápéi Tiszatáj Tsz aratóbrigádja. Hétfőn a mihályteleki Űj Élet Tsz tábláiról vonultak le a kombájnosok. Nekik a vásárhelyi Vörös Csillag Tsz segített. Elmondható még az idei aratásról, hogy jó közepes termést takarítottak be a szövetkezetek. A legnagyobb termésátlagot az algyői Rákóczi Tsz kollektívája érte el. Munkások Szegeden 13. Vélemények az üzemeken belüli viszonyokról A munkahelyi légkör emberi oldalát közel azonos arányban ítélték meg a megkérdezett munkások és a vezetők. A munkások 86 százaléka kielégítőnek és jónak tartotta a vezetők és munkások közötti viszonyokat, csupán 12 százalék tartotta azt nem kielégítőnek. A nők inkább jónak ítélték azt. mint a férfiak. Legkevésbé a szakmunkásképzőt végzettek értékelték jónak ezt a viszonyt. A legkedvezőbb válaszokat viszont a DÉLÉP dolgozóitól kaptuk. A megkérdezett vezetők pedig 98 százalékban kielégítőnek és jónak tartották a vezetők és a munkások közötti viszonyt. A csak kielégítő minősítés összefüggött •z alábbiakkal: nem minden vezető rátermett és érdeklődő a dolgozók személyes problémái iránt, vagy nem következetes, s a létszámgondokból. az átcsoportosításokból adódó viták is közrejátszottak ebben. A jó minősítés pedig abból következett, hogy a vezetők a munkások köréből kerülnek ki, akik tájékoztatják őket. és ki is kérik véleményeiket, valamint szociális körülmények és a bér megfelelő. A munkások 84 százaléka kielégítőnek és jónak tartotta a vezetők közötti viszonyokat. és szintén 12 százalékuk gondolta azt nem kielégítőnek. Ez utóbbi megítélésben a közvetlen termelésirányítók és középiskolát végzettek vezettek. A megkérdezett vezetők pedig ezt a viszonyt 93 százalékban kielégítőnek, illetve jónak értékelték. Azért tartották csak kielégítőnek, mert pl. a csökkentett beruházás miatt feszültségek adódnak közöttük, munkájuk nem mindig összehangolt, ellentéteik vannak, nincs mindig bizalmuk helyetteseikben, illetve hiányos közöttük a demokrácia, és nem mindig jellemzi őket az önkritika. Jónak pedig azért értékelték, mert kapcsolataik elvtársias. egymás tanácsait elfogadják. A munkások közötti viszonyokat a megkérdezettek 90 százaléka kielégítőnek és jónak tartotta, nem kielégítőnek ítélte viszont 8 százalék. A vezetők ugyanezt a viszonyt pedig 100 százalékban tartották kielégítőnek és jónak. Kielégítőnek elsősorban azért gondolták, mert vannak közöttük beilleszkedésre képtelenek, egymás munkáját nem becsülők és különböző nézeteltérések — pl. a kereset eltérése miatt. Jónak pedig azért ítélték, mert sokan közülük törzsgárda- és szocialista brigádtagok. A szocialista brigádok tevékenységét a megkérdezett munkások 49 százaléka szerint a munkahelyen elismerik. 19 szazalek szerint viszont nem. A megkérdezett munkások közel kétharmada tagja a szocialista brigádoknak. A megkérdezett veze. tők 70 százaléka szerint, a szocialista brigádmozgalom a kívána'maknak megfelelő, mert tagjai aktívak a vállalaton belüli munkában a tanulásban és a munkahelyen kívül is. A megkérdezett vezetők egynegyede viszont a szocialista brigádok munkáját a termelésen kívül formálisnak tartotta azért, mert nem folyamatos a végzett közös munka, a közös művelődés. A javítás iránya tehát adott. A munkahelyi légkört pozitív irányban befolyásolja az is, hogy a munkások 75 százaléka teljes mértékben, illetve nagyrészt elégedett munkájával és munkakörével. A vezetők 82 százaléka közepesnek ítélte a munkajegyeimet, mert a kezdeti beilleszkedés nehézkes, mulasztások. késések vannak, a középvezetők viszolyognak a fegyelmi intézkedésektől. A munkafegyelmet jónak értékelő vezetők pedig a teljesítményben végzett munkát. és azt emelték ki. hogy a vezetők élnek fegyelmezési lehetőségeikkel. A munkaidő kihasználtságát a megkérdezett vezetők kétharmada szintén közepesnek értékelte. Van tehát még javítanivaló a munkafegyelem területén. A munkavégzés tárgyi feltételeit a vezetők fele közepesnek ítélte, mert nem kielégítő az anyagmozgatás gépesítése, nagy a géphibásodás stb. Kisebb arányuk pedig megfelelőnek. mert megfelelő gondot fordítanak a géppark javítására. Az üzemek szociális ellátottságát a vezetők 84 százaléka jónak ítélte. mert azok rendelkeznek kulturált ebédlővel, fürdő-öltöző helyiségekkel, s támogatják a lakásépítést. A fennmaradó százalék bizonyos hiányosságokra hívta fel a figyelmet, így pl. az óvodai férőhelyek szűkösségére, az öltözők-mosdók zsúfoltságára. a munkaruhák gyenge minőségére, valamint, fűtési és melegvíz-problémákra a felvonulási épületekben. Az üzemi demokráciával összefüggésben az üzemrészben dolgozó munkások különösen három kérdés eldöntésébe és ellenőrzésébe tartották fontosnak a beleszólást: a munka menetének, szervezettségének meghatározásába; a bérezésre fordítandó összegek elosztásának meghatározásába: valamint a szociális helyzetet segítő kérdések eldöntésébe. A fenti kérdésre adott válasz szintén differenciálódik a munkásság megoszlása szerint. Arra a kérdésre, hogy van-e módjuk beleszólni' a fenti kérdésekbe. az alábbi válaszokat kaptuk: a bérezésre fordítandó összegek meghatározására 71 százalék szerint nincs: a szociális helyzetet segítő kérdések — lakás, étkezde, bölcsőde. egészségügy — eldöntésébe 65 százalék nemmel válaszolt. Természetesen ezen kérdésekre adott válaszok is differenciálódnak. Megállapítható, hogy feszültség van az igények és a lehetőségek között. íg.v az előrelépés szükséges. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a munkásoknak átlagosan egyharmada gondolta úgy, hogy van beleszólás a fenti ügyekbe. A megkérdezettek 43 százaléka szerint a munkahelyi szakszervezetnek jelentős a szerepe, és él is jogaival; 16 százalék szerint nincs jelentős szerepe, pedig nagy szükség lenne rá: 8 százalék szerint viszont a munkahelyi szakszervezetnek nincs jelentős szerepe, és 20 százalék szerint nem is él jogaival. A szakszervezetekkel összefüggő szociológiai irodalom is rámutat. hogy sokhelyütt a munkahelyi szakszervezet nem kellő eréllyel képviseli a munkásság — egyes munkásrétegek és -csoportok — érdekét, és nem biztosítja védelmüket a gazdasági vezetéssel szemben. A munkahelyi szakszervezetnek jelentős a szerepe, de nem él jogaival választípust legtöbben a DÉLÉP. a szalámigyár és az NKFV dolgozói választották. legkevésbé a ruhagyár és a kábelgyár dolgozói. A fentiek azt mutatják, hogy a munkahelyi szakszervezetek a vizsgált időszak előtt, különböző okok folytán nem mindig látták el feladataikat. legalábbis nem úgy, ahogy azt a munkások elvárnák. Éppen ezért, erősíteni kell a munkahelyi szakszervezetek tevékenységét a jogokkal való élés területén. Azt, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése kitől, vagy mitől függ. a megkérdezett munkások úgy látták, hogy elsősorban a szakmai vezetéstől, másodsorban a pártalapszervezet vezetőitől. továbbá a magasabb vezetéstől, valamint a dolgozók ismereteitől és aktivitásától. A szakmai vezetéstől való függést hangsúlyozta az érettségizettek és a közvetlen termelésirányítók közel fele. valamint az NKFVnél. a kábelgyárban, a szalámigyárban és a DÉLÉPnél dolgozó megkérdezettek mintegy kétötöde. Az üzemi demokráciát pedig erősíteni kell elsősorban a dolgozók értekezleten való aktivitásának fokozásával, továbbá a vezetés tevékenyebb hozzáállásával, a választott képviselők jobb tevékenységével. A dolgozók aktivitásának erősítését elsősorban a nők igényelték. De hasonló véleményüknek adtak kifejezést az iskolai és szakmai képzettség magasabb szintiével rendelkező munkások is. Az aktivitás fokozását sürgette a kábelgyár, a ruhagyár és az NKFV fizikai dolgozóinak nem elhanyagolható aránya is. Dr. Papp Ignác V

an annak már kilenc, vagy tíz esztendeje: Óvári Miklós, a párt Központi Bizottságának titkára a szokásos információgyűjtemény alapján pártfőiskolások előtt ismertette, hogy milyen a gazdasági helyzet és a politikai hangulat az ország tizenkilenc megyéjében. Részleteket idézett innen-onnan, maid ismertette a summá'zatból levont következtetéseket is. Az előadást követő folyosói beszélgetések során többen úgy vélekedtek: nagyon jó fülük és kifinomult érzékük lehet a központi apparátus munkatársainak. ha ezekben az ötvenes évek elejéhez képest kétségkívül sokat iavult. de még mindig lesarkított, megfésült, itt-ott túlságosan is megszépített jelentésekben is meghallották a lényeget, s kihámozták belőlük. hogy hol. melyek a legfőbb problémák. Mint minden beidegződött rossz szokásunktól, a vaimi keveset mondó jelentésektől is megszabadulunk lassan. Es nem valamiféle külső hatásra, vagy nyomásra, hanem magának a pártnak a szüntelen frissítő, jobbító törekvése következtében. Egyre nyilvánvalóbbá vált. elsősorban a kommunisták körében, hogy a nehézségek, melléfogások, hibák, negatív hangulatok elhallgatása csak nehezíti úiabb és újabb céljaink elérését, ezért az úgynevezett kényes kérdésékről is kendőzetlen nyíltsággal kell beszélnünk. Ezt a felismerést tükrözi a Központi Bizottság Titkárságának 1977-es határozata is. amelynek alapján idén júniusban már megállapíthatta a Szeged városi párt-végrehajtóbizottság is: A politikai információ jelentősen javult, a választott testületek nélkülözhetetlennek tekintik és hasznosítják a különféle jelzéseket és észrevételeket, különösen a lakosságot közvetlenül érintő döntések esetében. Az üzemi, intézményi pártbizottságok jelentős része ma már tudatosan és szervezetten gvűiti az információkat, illetve rendszeresen tájékoztatja a hatáskörébe tartozó embereket. Talán azt jelentik ezek a megállapítások. hogv most már semmi probléma? Sajnos, korántsem. Jóllehet, a párt egyre nagyobb gondot fordít arra. hogv folyamatosan és reálisan figyelje az eseményeket. a közhangulatot, egyesek ma is rutinielentéseket gyártanak és küldenek fölfelé. olyanokat, amelyekben minden a legnagyobb rendben van. amelyekben csupa szépség és jóság az élet. Némelyeket még ma is a régi szemlélet vezérel, amely szerint nemhogy egy vállalati igazgatónak, de a párttitkárnak, vagv a művezetőnek sem jó az. ha ..odafönt" megtudják, milyen bajokkal küszködnek. Rögtön azt gondolhatják a fölöttes szervekben, hogv roszszul dolgoznak a helyi vezetők, illetve felelősök. És ahol és amíg ez a fajta nézőpont uralkodik, ott és addig nem várható sem népgazdasági igények szerinti gazdálkodás. sem kiteljesedett üzemi demokrácia. Csak ott tudhatják méltóképpen képviselni az emberek érdekeit, ahol szívesen fogadják nemcsak a sikerlistákat, hanem a jogos igények halmazatát is. És alighanem ott számithatnak jobban a nehézségek leküzdésében is a kollektívára, ahol az illetékes személyek őszintén, mellébeszélés nélkül válaszolnak a föltett kérdésekre. Mindamellett tehát, hogy az információk sokkal reálisabbak, mint a „hőskorszakban", tovább kell törekedni az élet valóságának föltárására és mind teljesebb ismeretére. Mert a fentebb említett városi párttestület bizony arra is rámutatott, hogy főleg az oktatással, a közművelődéssel. a művészeti élettel kapcsolatos tájékoztatás hiányos, olykor általánosítás és pontatlanság tapasztalható az erről szóló jelentésekben. Jellemző azonban a gazdaságpolitikusokra is. hogv gyakran elhallgatják a helyi problémákat. Csekély értékűek olykor a külpolitikai kérdések fogadtatását érzékeltető jelzések is. amenvnyiben csak ismételgetik a rádió- és újsághíreket. T

öbb gondot kellene fordítani az egves dolgozó rétegek véleményének. hangulatának megismerésére és továbbítására is. Az elég nyilvánvaló, hogv a szülőket főleg a bölcsődei, óvodai, általános iskolai elhelyezések gondjai, az úi városrészek egészségügyi, kereskedelmi és kulturális ellátottságának hézagai foglalkoztatják. Mindezeken kívül azonban arra is szüksége lenne a város vezetőségének. hogy a lakosság miként vélekedik a VI. ötéves terv helyi föladatairól, s mennyire kész támogatni szilárd munkafegyelemmel. társadalmi tevékenységgel, vagv akár agitációval a várospolitikai elgondolások megvalósítását. F. N. I. Július 20-26. között hazánkban Ifjúsági Július 20—26-a között a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség lesz a házigazdája a III. Magyar—szovjet Ifjúsági Barátságfesztiválnak. Ezekben a napokban Budapesten és országszerte fiatalok ezrei, KISZ-tagok és KISZ-en kívüliek, dolgozó és tanuló fiatalok már formálgatják, alakítják a gazdag vendégváró programot — tájékoztatta az újságírókat kedden a KISZ KB székházában Kovács Jenő, az ifjúsági szövetség Központi Bizottságának titkára. Elmondotta, hogy a magyar és a szovjet ifjúság, a KISZ és a lenini Komszomol együttműködésének gazdag hagyományait követve, négy esztendővel a legutóbbi — leningrádi — fesztivál után most Magyarországon a sor. hogy olyan politikai és kulturális feszI tiválprogramot rendezzen, amely híven tükrözi a magyar és a szovjet ifjúság békevágyát, demonstrálja testvéri barátságát. A mostani fesztiválnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a két baráti ország a nyolcvanas években minőségileg ú.i feladatok előtt áll a politikai, társadalmi. gazdasági, tudományos és kulturális életben egyaránt. Az ifjúsági barátságfesztiválra mintegy 900 szovjet fiatal érkezik, s lesz módja arra, hogy minél több ismeretet kapjon hazánkról, eredményeinkről, a magyar fiatalok munkájáról. Vendégeink között. 100 tagú politikai delegáció és 350 tagú kulturális küldöttség érkezik. és képviseltetik magukat .a szovjet testvérmegyék és városok is. A magyar, fiatalokat 100 tagú politikai delegáció képviseli. A fesztivál július 20-án Budapesten, a gellérthegyi jubileumi parkban a magyar és a szovjet nép barátságát demonstráló politikai ünnepséggel kezdődik, amelyre 30 ezer fiatalt várnak. A magyar és a szovjet politikai delegáció — az előbbit Fejti György, a KISZ KB első titkára. az utóbbit várhatóan Borisz Pasztuhov, a Komszomol KB első titkára vezeti — a fesztivál ideje alatt konferencián vesz részt az ifjúsági szövetség székházában, ahol szót váltanak a két ifjúsági szövetség időszerű feladatairól. Az ifjúmunkás, a mezőgazdasági, az értelmiségi. a középiskolai és az egyetemi fiatalok külön-külön munkacsoportokban vitatják meg sajátos feladataikat. A politikai program kiemelkedő eseménye lesz 24én a KISZ KB székházában tartandó békenagygyűlés, majd a rá következő napon politikai nagygyűlés. Jóllehet, a fesztivál a fővárosban kezdődik és zárul, az egész ország a házigazda: kisebb-nagyobb csoportok ismerkednek maid a megyékkel, találkoznak majd magyar fiatalokkal. A megyei delegációk — köztük a testvérmegyénkből érkező 19 ogyesszai fiatal — 21-én indulnak látogató útjukra. Az ogyesszai küldöttséget kedden délben Kisteleken fogadják a KISZ megyei. városi, járási bizottságának és az úttörőelnökségeknek képviselői. Az úttörő néptáncegyüttes műsorral köszönti a szovjet fiatalokat, akik ezután Szegedre, a KISZ-vezetőközpontba, szálláshelyükre utaznak. Délután városunkkal ismerkednek, estéjükét a JATE-klubban, barátsági esten töltik, ahol a JATE—DÉLÉP építőtáborában dolgozó ogyesszai honfitársaikkal is találkozhatnak. Másnap délelőtt Csongrád megye párt- és állami vezetői fogadják a vendégeket. A Széchenyi téri szovjet emlékmű koszorúzását követően a szalámigyárba látogatnak, majd a konzervgyári építőtáborosokat keresik fel. Este a meghívásoknak eleget téve. fiatal szegedi családokat keresnek fel otthonukban. Csütörtökön Makóra utaznak. ahol a Lenin Termelőszövetkezetet tekintik meg. megismerkedhetnek a téesz életével, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok munkájával, majd ellátogatnak a belvízvédelmi építőtáborba is. Búcsúesten köszönnek el a KISZ-iskola hallgatóitól. Szeged várostól. A péntek délelőttöt Hódmezővásárhelyen és Mártélyon töltik, délután indulnak vissza Budapestre.