Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

12 Vasárnap, 1981.' június 14, A másik oldal K

íváncsi az ember, talán azóta. amióta megvan. Ha lát egy hegyet, fölmászik rá, mert látni akarja, mi van odafönt. és onnan nézve milyen az idelent. Belemegy a gyerek a folyóba, első gondolata, jó lenne átúszni a másik partra. Tudja, hogy veszélyes, hallotta, a folyó sebje elvitt már embereket is. de kockáztatni is képes, amíg be nem nő a feje lágya. Először átlépni a határt, az is nagy élmény. Hajt a kíváncsiság bennünket, mi van odaát. A fű is olyan, a fa is, mint nálunk, legföljebb az autósok tábláin látszik, hogy más műhelyben készültek, mégis egészen más. Hajt bennünket a kíváncsiság mindig tovább. A Hold ugyanazt az arcát mutatja felénk, amióta ember néz föl rá. Elbogarászhatnának rajta a tudósok talán az évezred végéig is, hogy a hegyek és völgyek, tengerek, öblök, tavak és mocsarak titkát végleg megoldhassák, alig várták mégis, hogy a túlsó oldalát is megnézzék valahogy. Ha másként nem, robotgépek fényképén legalább. Hatalmas szenzáció volt, 1959-ben a Lunyik megkerülte, és képet sugárzott ember nem látta oldaláról. Mi mondtuk volna, kár a fáradságért és a töméntelen sok pénzért, hiszen az anyagi világ törvényei szerint az is olyan, mint emez. Szerencséjére a tudománynak, hogy nem hallgatott a mindent jobban tudó tűlokosokra. Megtudhattuk azonnal, ahogy a Lunar Orbiterek is jól megnézték. hogy a ránk tekintő oldalon sok a tenger, a másikon viszont csak egy van. És ott vannak a „kobravölgyek", amelyek hasonlítanak is a folyók medrére, meg nem is. Lehet találgatni tovább, hogyan kerültek oda, és méricskélni lehetett, miben különbözik a sugaras Giordano Bruno-kráter a Lomonoszov-krátertől vagy attól, amelyiknek Joliot Curie nevét adták. Azt hiszem, a tudomány abban a pillanatban megfagyna, halottá dermedne, ha föladná kíváncsiságát, mi pedig járnánk megszerzett ismereteink gyeplőjére fűzve mindig körbe, mint nagyapáink nyomtatólova. Azon veszem észre magam, hogy nem vagyunk mindig mindenre kíváncsiak. Főleg egymásra nem. Nem jól mondom, mert a kíváncsiságunk megvan, elhallgatnánk a társainkról szóló pletykákat napestig, és olyan csodálatos, bombabiztos következtetéseket vonunk le belőlük kapásból, elélhetünk velük évtizedekig is anélkül. hogy egyszer is meg akar-, nánk nézni a másik oldalt is. A tudomány se tehetett mást, amikor még csak az innenső oldalát leste a Holdnak, a nagy laposokat, meg a sötét foltokat elkezdte földi alakzatokról elnevezni. Földön szerzett ismereteit rávetítette, és nem győzi azóta se magyarázni, hogy a tenger nem tenger, és a mocsárban se káka, se béka nincsen. Legtöbbször saiát agyunk kacskaringós járását vetítjük rá embertársainkra is. Kimondhatatlan szerencsénk, magyaráznunk se kell, miért tartjuk hitványnak. Legtöbbször azért, mert hasonló helyzetben mi éppen úgy viselkednénk, ahogy róla gondoljuk. Veszélyesebb a játék, ha egyszerre több emberről van szó. és mi olyan pozícióban vágyunk, hogy döntenünk kell amazokról. Kapásból mondok egy példát Sokszor hallottam, hogy a háztáji gazdaság meg a kert, ember ellen való vétek. Akinek mániája a kapalás, nem olvas könyvet nem jár színházba, moziba se, és elalszik a televízió előtt Jól gondoljuk meg, egészségesek akarunk maradni, pénzt akarunk zsákszámra gyűjteni, vagy okosak szeretnénk lenni? Különb ember csak az lehet, aki a fejét is tölti, nem csupán a hasát és a bukszáját, megtaláltuk tehát a társadalmi kórokozót. Innen már csak egy lépés, hogy ellenszerét is keressük. Gyanús a teória, ha talpon állva talál el bennünket, nem pedig lomhaságunk állapotában. Mert ha igaz, hogy a kapanyél a kultúrától von el jobb sorsra érdemes elméket, akkor meg se lepődhetünk, ha tömve vannak a színházak és mozik olyanokkal, akik se nem kertészkednek, se nem horgásznak, és a kocsijukat se mossák naponta kétszer. Nincsenek tömve? Akkor a hibát máshol kell keresnünk! Valamelyik kutatócsoport gondolt egyet, és fölmérést készített. Harmadkézből hallottam az eredményt, árnyalatait nem is tudom, de állítólag kiderült, hogy vannak, akik inkább a kocsmapultját támasztják, de színházba el nem mennek, mások pedig szívesebben szapulják a szomszédot reggeltől estig, kitalálván róluk észveszejtő badarságokat, de könyvet nem vesznek a kezükbe. Mindennek az az egyszerű oka, hogy két egyforma ember nincsen a világon. Hogy merünk róla akkor kőbe merevedő szentenciákat mondani? Abban a lakásszövetkezetben, amelynek mi is tagja vagyunk, nem teljes az összhang a tagok és a vezetők között. Enyhén fogalmaztam, a valóság gorombább: itt-ott nagy szakadékok is vannak. Háromszor fordult elő eddig. hogy nem sikerült határozatképes küldöttgyűlést összehívni. A harmadik próbálkozáson megfejti a talányt az asztal mellett valaki igen egyszerűen: annyira nem érdekli az embereket saiát ügyük, hogy el se jönnek. Vegyük úgy, hogy ez az egyik oldal, és ne háborogjunk miatta, hiszen mindenkinek joga van azt hinni, amit akar. Csakhogy ezernél több tagja van a szövetkezetnek, enynvi emberre én nem merném rásütni az érdektelenség bélyegét. Fölszólal mindjárt valaki, hogy van ennek a dolognak másik Pldala is. Azért nem jönnek, mert akárhány panaszukat mondták is el eddig, orvosságot rá nem kaptak. A vezetőség éli a maga életét. Mondanom se kell, hogy a két oldal között óriási a különbség. Bánt a dolog, azért maradok még egy kicsit a szövetkezeti példánál. Némely bajunkat hivatalos testület vizsgálta nemrég, megállapítván, hogy valóban szakadék van a tagok és a vezetők között Fölszólalt valaki megint, és megfeitette a titkot. Közgyűlésen, küldöttgyűlésen egyetlen egyszer ott nem volt, a viharokat és mennydörgéseket nem hallhatta, jószerével azt mondhatnám, nemcsak a másik oldalt nem ismerheti saiát tapasztalatból, hanem az egyiket se, ő mégis cáfolhatatlan bölcsességeket mondott. Szerinte azért bomlott meg az egyetértés, mert a felügyelő bizottság túlságosan sok belső ügyet szivárogtatott ki. Hogy én a Holdról vagy a szomszédról mit gondolok, és annak mennyi a hitele, az az én dolgom. Ha azonban a felelős testületet valaki elkezdi úgy tájékoztatni. hogy annak semmi komoly alapja nincsen, akkor kezd veszélyessé válni az ügy. Felnőtt emberek kapnak nálunk lakást, a lakásszövetkezet tagiai is felnőttek egytől egyig. Számon is tudják tartani, mikor milyen segítséget kértek, és mikor milyet nem kaptak, ehhez belső ügyeket kiszivárogtatni fölösleges. Még veszélyesebb azonban a dolog, mert eddigi legnagyobb társadalmi vívmányunkat, a demokráciát fúrja. A lakásszövetkezet kizárólag a tagok érdekében jött létre, alkalmazottai, tisztségviselői kizárólag a tagok érdekeit szolgálják. Ezen belül és ezen kívül se lehet úgynevezett belső ügy, amit vétek lenne kiszivárogtatni, ha a felügyelő bizottság venne egyáltalán fáradságot ilyesmire. Minden ügy belső, tehát érdekli a tagokat. Joguk, egyben kötelességük is, hogy belső ügyeikben felelősséggel maguk döntsenek. A lakásszövetkezetnek nincsen másik oldala, illetve ha mégis támad, akkor baj van. Ha a fölszólaló szerint a másik oldal a hibás, akkor vennie kellett volna akkora fáradságot, hogy megnézze azét is. ö koncepciót épített föl magának, tények nélkül, nem lehet csodálkozni rajta, hogy öszszeomlott. Emlékszem rá, milyen vorázsos pillanat volt, amikor megjelentek a képek a Hold másik oldaláról. Arra is emlékszem, az Ember csöppet sem lett kisebb, amiért kíváncsi volt rá. Pedig seregnyi tudományos föltételezés alapjait túrták szét az új ismeretek, egy másik seregre valót pedig megerősítettek. Örök példa marad előttem: ha még nem ismerjük, de megtehetjük, föltétlenül nézzük meg a dolgok másik oldalát is. Nagy tévelygésektől menthetjük meg magunkat. HORVÁTH DEZSŐ Deák Mór IMdgyapcUll úgy fekszik mintha halni menne s űgy kel mint aki nem hisz benne egyetlen foga beragyogja árnyékot vetve az árnyakra forgat: te vagy az unokám nem hitte el még igazán életébe nem fér bele ami már nem az élete papucsa szól a betonon: én már nappal is álmodom hunyorogva félve néz szót rövidlátó mint a kétség • már csak szőlőié tartja itt ha ránéz elmosolyodik a szeméből aszú cseppen a szá j szegletén ott ül isten Településkörnyezet-védelem A címben felvetett gondolat ma már nem újszerű, oly sokszor és oly sokféleképpen hallottunk, olvastunk róla. Nemegyszer azt valljuk, hogy a lakótelepi emberek közömbössé válnak környezetük iránt, hogy a szürke betonrengetegben az emberek is szürkékké, befeléfordulátóká válnak. Több iránvú tanúság szerint ez utóbbi állítás nem általánosítható, sőt. számos ellenpéldát is hozhatnánk. Igenis sokakat foglalkoztat a városok, a lakótelepek sorsa. gazdagodása. Ugyanakkor az is igazság, hogy az ebben a században ielentősen felgyorsult urbanizálódás (városiasodás) nem hagyta érintetlenül hazánkat sem sőt megyénk városait. sem. Ma Magyarországon hazánk lakosságának több mint fele városban él. és városaink száma közelíti a százat, most pontosan 96. A településkörnyezet-védelem tehát nagyon is időszerű feladat, és rendkívül sokrétű. komlex kérdéskört vet féL hiszen a levegő. a víz — a felszíni és a mélységi vizekre egyaránt gondolunk most —. a föld. valamint, a növény- és állatvilág minden település nélkülözhetetlen eleme. így egyben az emberi élet feltétele. Mindezek mellett a települések a társadalmi élet és a termelés szempontiából számos más. és egvben sajátos kérdéseket is félvetnek. Hazánkban, saját viszonyainkat tekintve, az utóbbi évtizedben igen felgyorsult a motorizáció, és VÍZ ÉS FÉNY — ENYEDI ZOLTÁN KÉPRIPORTJA ez a tény a környezet számára külön nagy kérdést jelent a légszennyezés. a zaiterhelés és zajelhárítás. a dinamikus hatások, az úthálózat átbocsátóképessége, városainkon áthaladó nemzetközi utak és mindezek komplex hatása. Szintén a városiasodással együtt fellépő sürgető gond a nagy mennyiségű hulladékképződés, ennek ártalmatlanítása biológiai vagy fizikai úton, mikrobákkal lebontani elemeire vagy elégetni? Viszont, ezt is meg kell gondolnunk. mert a városi hulladékok másodnyersanyagként is felhasználhatók. Számos példát hozhatunk a fejlett Ipari országokból. A város- és utcaképek esztétikus kialakításához bizonv már hosszú évszázadok óta szükségesnek tartiuk a pihenést is biztosító zöldterületeket mert a fák és a virágok egyben a port és a zait is megszűrik. Valaki egyszer a zöldfelületet a városok tüdejének nevezte, és mégis számos lakótelepünk sivár, mert a tervek kialakítását általában rábízzuk a pénzügyi szakemberekre és az építészekre, habár a lakossággal is meg kellene az ilyen fontos kérdéseket a döntéshozatal előtt beszélni. Pozitív példa is adódhat, ilyen esetekben meg a lakosság érzéketlen és közömbös a kialakított parkokkal szemben. Pedig nem mindegy, hogv hogyan és miiven hangulatban élnek a házgyári elemekből kialakított otthonokban. A településkörnyezet-védelem további fontos feladata, hogv értékes műemlékeinket vagy műemlék jellegű épületeinket kulturáltan. a jövő számára is megóvva mutassuk be. Talán e területen értünk el mind Budapesten, mind az ország nagyobb városaiban. így Szegeden is az elmúlt öt évben látványos és százezrek szeme láttára jelentős eredményeket. A homlokzatfelúiítások kapcsán jó összehasonlításokat tehetünk, hogy a modern kemikáliák és a gépesítés útján milyen hamar lehet elérni csodálni való eredményeket. Ma már kiment a divatból a kézi meszelés vagy fröcskölés. A gépi mozgóállványokat gyorsan összeszerelik, vakológépeket alkalmaznak, és előre elkészített habarccsal óránként akár 150 négyzetméternyi falfelületet is képesek rendbe tenni. A korábbi eljáráshoz képest a teljesítmény legalább ötszöröse. A festők festékszóróval dolgoznak, és egy ember óránként "z négyzetmétert is kénes be' tervi. Az alkalmazott műanyag alapú festékek a mész alapú festékekkel szemben moshatók és egvben víztaszítók. de a levegőt áteresztik, a falat tartósítják, és a ió színérzékkel rendelkezők igen kellemes szmhatásokat képesek kialakítani. Valahogy ígv kell maid a szakembereknek megoldaniuk a függőfolyosók felújításét és a tetőszerkezetek kiiavítását. is. A teleDüléskörnvezet-védelem tehát valóban sokrétű feladatot ró a szakemberekre, akik felkészültségüknél és adott lehetőségeinknél fogva igyekeznek eliárni. BATYAI JENŐ