Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

12 Vasárnap, 1981.' június 14, Aratásra készA Gépszemlék — Kapálás, növényvédelem Javítják a kombájnt Sándorfalván Üjra itt a nyár — bömböli a rádió a slágert, s nélküle is érezzük. Rövid (de nagyon hasznos) pihenő után visszatért a kánikula. A gazdaságokban újult erővel, felfrissülve fogtak a munkához. Munkabrigádok kapálnak, gépek lazítják a talajt, ahol et szükséges. Befoltozták — újra ültették — a kipusztult palántákat — a paprika- és a paradicsomföldeken. A' kiadós eső utáni párás meleg szinte húzza fölfelé a növényeket (Sajnos, a gazokat is.) A gabonaföldekre, az őszi árpát kivéve, éppen az utolsó pillanatban érkezett A kukoricák szemlátomást emelkedtek, a gyümölcsfák is megzöldültek. Á gazdaságok szakemberei ezért most a szakszerű növényvédelemre összpontosítanak. Erre több hasznos tanácsot ad a Csongrád megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás. Egyik például, hogy a hagymaperonoszpóra ellen ajánlatos idejében permetezni. Tudják ezt a gazdaságokban is, de az időbeni jó tanács sohasem haszontalan. Sándorfalván, a Magyar— Lengyel Barátság Tsz-ben helikopterrel permetezték meg a hagymaföldeket. A meleg ok arra is, hogy egyre többet gondoljunk az aratásra. Igaz, mi csak elméletben vagyunk részesei a nagy nyári munkának, de a téeszek, szakszövetkezetek műhelyeiben már a gyakorlati teendők adnak elfoglaltságot. Megkezdődtek a gép'szemiék. Aratásra készítik a kombájnokat, traktorokat, pótkocsikat. Ilyenkor egy hozzáértőkből alakult bizottság ellenőrzi a szerelők munkáját, a gazdaságok műszaki fölkészültségét. A Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a járási-városi tűzoltó-parancsnokság, a rendőrkapitányság illetékesei sorra járják a gazdaságokat Ellenőrzik a műszaki, a munka- és tűzvédelmi, valamint a közlekedésbiztonsági szabályok betartását Sándorfalván és Szatymazon, Pusztaszeren már járt a szemléző bizottság, jövő héten többek között Balástyán, Asotthalmon, Zsombón, Bordányban ellenőrzik a fölkészülést A gazdaságokban már harmadik hete készülnek a gépszemlékre Főleg a kombájnok előkészítése okozott sok fejtörést a műhelyeseknek. Ugyanis nem mindegyikhez kaptak alkatrészt, ezért nagyon sok helyen — mint például a mórahalmi Homokkultúra és a zákányszéki Egyetértés Szakszövetkezetben — jó gépet kellett „megbontani", hogy legyen. Sándorfalván, a Magyar— Lengyel Barátság Tsz-ben is — mint másutt általában — szétszedték a kombájnokat. Juhász László műhelyvezető irányította a szerelőket. Tizenhárom arató-cséplőgépet vizsgáltak meg. Előbb fölmérték a hibát, aztán megrendelték az anyagot. Sajnos, sokszor hiába „talpalt" az anyagbeszerző — üres kézzel tért vissza. Kombájnhoz való kasza, behordócsiga és csapágy szerepelt állandóan a hoznivalók listáján. Örömük viszont a sándorfalviaknak, hogy szépen haladnak a csirkeólak építésével. Nemrég fogtak hozzá. Három ólpadlást alakítanak át csibeneveidének. Azt is elmondotta Radics Béla energetikus, az építés felelőse, hogy a jövő héten átadják, ha nem jön közbe valami rendkívüli dolog. (Ezután már hat ólban tartanak csirkéket.) A gabonaszárítót is időben fölkészítették a nyári munkákra. Kitakarították, megjavították a fölhordókat, ellenőrizték, s ahol kellett, cserélték az elektromos részeket, új csapágyakat tettek a szellőztető motorokba és félig le is festették a szárítót. (Azért nem egészen, mert átvezényelték a festőket a csirkeólakhoz.) A közös gond szép cselekedetre serkent embereket. A sándorfalvi műhelyesek munkabrigádja társadalmi munkában vállalta, hogy rendbehozzák a rizsaratókombájnt. Nem azért, mintha vetettek volna rizst a téeszben, inkább a korábbi évek erős aratása kényszeríti erre a sándorfalviakat. A mocsárjáró kombájn akkor nagy szolgálatot tett. Most ugyan nem bánnák, ha nem kellene „kiküldeni az öreg csatalovat", még akkor sem, ha a brigádnak sok baja akadt a javításával. Most tartják a téeszekben az elmúlt öt év munkáját értékelő és a hatodik ötéves terv feladatait tárgyaló összejöveteleket. Szekszárdtól Zákányszékig Szövetkezeti dalosok kétnapos országos találkozója kezdődött, meg szombaton, tegnap Szolnok megye négy városaban. A Bartók-centenárium és Kodály Zoltán születésének közelgő 100. évfordulója tiszteletére rendezett dalostalálkozóra Szekszárdtól Zákányszékig az országból húsz szövetkezeti kórus, dalkör „Röpülj páva" kör érkezett. Az együttesek Karcagon, kunszentmártonban, Túrkevén és Szolnokon adtak hagversenyt. Vasárnap a megyeszékhelyen folytatódik a program. A résztvevők előbb a Felszabadulási emlékművet koszorúzzák meg, majd a mintegy ezer dalos díszhangversenye következik a tiszaligeti sportcsarnokban. Szimpózium a trombózisról és a vérzékenységről A trombózisról és a vérzékenységről tanácskoztak a Gellért Szállóban a szombaton zárult II. Duna-szimpózium résztvevői. A háromnapos ülésen mintegy hetven előadást tartottak, illetve hallgattak meg a trombózis és vérzékenység okairól, megelőzésének lehetőségeiről. Kölcsönösen tájékoztatták egymást a trombózist gátló és oldó anyagok kutatásának eredményeiről. Sok szó volt az antitrom binról. amely javítja a trombózis megelőzésének lehetőségeit. Pálos A. László egyetemi tanár a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a szimpózium elnöke, az antitrombin kutatásokról számolt be. A záróülésen elmondtaez a szimpózium, akárcsak az első, amelyet két évvel ezelőtt Linzben tartottak, hasznos tapasztalatcsere, hozzájárul a kutatók kapcsolatának fejlesztéséhez, a kutatások sikeréhez. Az e témájú III. szimpózium két év múlva Prágában lesz. Régen azt mondták, hajózni muszáj. Ma azt tartjuk, lakni muszáj. Régi a hagyomány, hogy lakásban élünk, dolgozunk és pihenünk. Épp ezért nincs olyan ember, akinek ne lenne köze az építőiparhoz. Az idő múlásával egyre igényesebbek lettünk és vagyunk, így aztán árgus szemekkel figyeljük a kőművesek és a panelszerelők kezemunkáját. De nemcsak figyeljük, hanem értékeljük, dicsérjük vagy bíráljuk. Hogy milyen érdekes az élet. Az az ember, aki 30—40 évet leélt a szoba-konyhás házban, a régi ház szanálása után olyan kéréssel áll elő, neki is összkomfortot biztosítsanak, mint a többi állampolgárnak. A példát azért említettem, hogy egy természetes gesztussal bizonyítsam, a társadalom „elvárása" állandóan növekszik az építőiparral szemben. És mit tud az ipar a 80-as évek elején? Az ünnepi, a mai építő napi alkalom kitűnő lehetőséget biztosit, hogy a közérdeklődés reflektorával, ám egy kicsit nagyobb fényerővel végigpásztázzuk a mindenki által jól ismert terepet. Ha azt állítjuk, hogy ez az iparág nagyon sokra képes és sokat tud, nem túlzunk. Bizonyíték: több mint 24 ezer új lakás készült el az V. ötéves tervben Csongrád megyében. S ez azt jelenti, közel százezer felnőttnek, gyermeknek új otthona lett Szegeden, Makón, Mórahalmon, Szegváron ... Nem lenne teljes a kép, ha a terepszemlén csak az örömteli jelenségeknél állnánk meg. Az igazsághoz tartozik az is, hét esztendő is éltelik néha, amíg a felújított házba a régi lakók visszaköltözhetnek. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy-egy nagy nyári esőzés után az utolsó emelet lakói dühkitörésben fejezik ki elégedetlenségüket a hiányos vagy a rossz munka miatt. Ez is, az is az építőipar teljesítménylistájára írható. Azonban egy biztos, az építők soha anynyi megrendelést nem kaptak és soha olyan csúcsteljesítményt nem értek el, mint az elmúlt öt esztendőben. Tisztelet ezért az építőknek. Elismerés, köszönet a sok erőfeszítésért, fáradozásért, izzadásért, a hideg és a kánikula tűréséért... Mert ki állítaná, hogy ez a mesterség olyan mulatság lenne, mint egy lakodalmas menet. Bár sokat javultak a kőművesek, ácsok, szerelők munkakörülményei, milliókat érő gépparkkal rendelkeznek a vállalatok, ám az izomerőre is szükség van. Az építkezés — talán leszámítva a legmagasabb színvonalú technikával rendelkező vállalatokat — ma sem tartozik az átmozgató, könnyű testi tornához. Kubikos ismerősöm megkérgesedett, erős tenyere mindig eszembe juttatja, a XX. szazadi civilizáció áldásait sem mindenki élvezi egyformán. Nem szólva arról, például ő hajnali fél 5-kor kel, hogy a Szegedtől 30 kilométerre eső építkezéshez 6 órára megérkezzen. Különben ugyanez az ember életének egy részét a családi otthontól távol töltötte. Igaz, nem panaszkodik, nem perlekedik a sorssal, csinálja a munkáját, mint a legtöbb ember, nyugalommal, türelemmel és tisztességgel. Az építőmunkás keze nyomán az anyag emberarcúvá válik. De nemcsak ez okozhat örömet, hanem az is, hogy minden egymásra rakott tégla a jövőt jelképezi. Az olyan jövőt, amelytől azt várjuk, még szebb, még jobb, kényelmesebb és összkomfortosabb lesz. Szó szerint reméljük ezt tudva, az építőknek egyre inkább megvan a módjuk arra, hogy társadalmunk növekvő igényét teljesítsék. H. M. Felhívás Segíteni az anyagés energiatakarékosságot A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége felhívást tett közé az anyag- és energiatakarékosságra, a hulladék- és másodnyersanyagok hasznosítására. Az energiagazdálkodási program célja a viszonylag olcsóbb energiahordozók hasznosítása, az energiatakarékos technológiák alkalmazásának elterjesztése, a takarékos fogyasztói magatartásra nevelés. A hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítását szolgáló program végrehajtásával el kell érni, hogy a hulladékanyagokat, mint értékes nyersanyagforrást, mindenütt megbecsüljék. megakadályozzuk megsemmisülésüket, elősegítsük a termelési folyamatban újrahasznosításukat. E két program végrehajtásával öt év alatt mintegy 26—28 milliárd forint többlet nemzeti jövedelem realizálható. Eredményes megvalósítása csak a társadalmi szervezetek összefogásával, aktív segítségével és támogatásával érhető el. Vasutasok kommunista műszakja A MÁV Igazgatóság központjában dolgozók ktízül tegnap, szombaton délelőtt közel kettőszázán áldozták fel pihenőnapjukat és rendkívüli műszakot tartottak a rokkantak éve alkalmából. A kommunista műszakért járó munkabérüket a rokkantak segítésére, a MÁV Kórház baleseti utókezelő osztálya fejlesztésére ajánlották fel. A kommunista műszak során a szegedi nagyállomáson tíz vasúti személykocsi belső nagytisztítását végezték el, az állomási töltés mindkét oldalán bozótot Irtottak. Vizsgaidőszak Az ország más városaiban található sorstársaikkal együtt Szeged felsőoktatási intézményeinek hallgatói is a második télévi vizsgaidőszak kellős közepén bújják most otthon, kollégiumban és albérletben — esetleg strandon és presszóban, künn a szabadban és elsötétített szobákban — a jegyzeteket, könyveket. Négy-öt-hét vizs- . ga vár átlagosan jó hat hét alatt 18—23 év közötti lányokra és fiúkra — éppen azokra, akik leginkább tudnák élvezni a nyárelő ölöméit, akik a legsóvárabb szemekkel merednek ilyenkor a (szerintük) gondtalanul sütkérőző strandolókra, az emberiség nagyobb, nem vizsgázó, tehát boldogabbik részére. Persze idővel, június legutolsó napjaira, elmúlik ez is. „Az utolsón is túl vagyok" — sóhajt föl fáradt-boldogan a sápadt, gyanúsan nagy mennyiségű kávéval és cigarettával, hosszú heteken át „önkezelt' ifjú, s rövidesen éppolyan önfeledt, a nyarat nekiszabadultan élvező gyermekké válik, mint fiatalabb tanulótársai. Ám a nyárelő négy-öt éven át rigorózusan ismétlődő drukkját és — minek tagadjuk? — kényszerű önmegtartóztatását sohasem felejti el. Főler diploma után lehet mi nosztalgikus, rádöbbenvén életenek minden bizonnyal legszabadabb, legfüggetlenebb évei voltak azok, amikor huszonéves mártíromsággal társaival együtt a nyárelő stúdiumbajnokának tarthatta magát. Fioriána emlékei Száz, római kori sírt tártak fel a néhány hete tartó ásatás eredményeként Csákváron. ahol a hajdani Fioriána emiékei után kutatnak a Székesfehérvári Múzeum régészei. A negyedik század el a feléből való temető rendkí vül gazdag, annak ellenére, hogy a sírok közül jó néhányat valamikor már megbolygattak. ^MT'"' JgjjJ™ rn^u Júniusi pillanatkép a jogi karról