Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-28 / 150. szám

I é Méreg az állatországban Liebmann Béla fotóalbumából Filmforgatás a Tisza-parton Végre itt van a nyár. Megérett a ropogás cseresznye. Sárgul a búzatábla, virágzik a szőlő, s az évi munka terhei alatt kifáradt em^ter eiindul, nogy magának nyugtot, üdülést, csendet és formaváltozást keressen. Azok a szerencsések, vagy azt is mondhatnám. hogy irigylésreméltók, akiknek a sors megadta, hogy saját autójukban maguk ülhessenek oda a volán mellé, zsebükbe teszik az útlevelet, és a benzinvásárlásra megszerzett valutát. A kocsi paktartójában elrendezik a konzervdobozokat, és elindulnak. hogy részesei legyenek annak a semmivel sem pótolható és semmivel meg nem fizethető szabadságnak, hogy oda mehetnek. ahova akarnak, ott állhatnak meg, ahol akarnak, azt nézhetik meg, amit akarnak, és addig állhatnak, amíg akarnak. Azok pedig, akik nem tartoznak ezeknek a valóban kiváltságosoknak a táborába, körülnéznek a hazai tájakon, hogy üdítő és gyógyvizeink valamelyikében felfrissüljenek, ho^y meghallgassák az erdők susogását. a források bugyogasát. a kövekkel hadakozó patakok csobogását, és elgyönyörködjenek a csodálatos színekben, amelyeket nem tud megfesteni az emberi kéz. és nem tud reprodukálni az egekkel tusakodó emberi elme. Ügy gondolom, hogy ebben a nagy készülődésben és tervezgetésben nem lesz rossz útravaló, ha azoknak, akik messze mennek és azoknak is. akik itthon maradnak, bemutatom az állatvilágnak egyik legtöbb kérdést osztogató termékét, a mérget és az állatokat, amelyek védelemre, táplálékszerzésre. ivadékgondozásra és sok más egyébre termelik ezt a sem szerkezetében, sem működésében nem. vagy alig ismert különleges nedvet. Hogy csak a legismertebb mérgekkel foglalkozzam, az alábbiakban a csalánozók, a darazsak, a méhek, a tetűk, a poloskák, a szúnyogok, a legyek, a békák és a kígyók mérgét fogom ismertetni. * A csalánozók tengerben élő, gerinctelen állatok. Mérgük a csalánméreg, állatra. emberre egyformán veszedelmes. A csalántokok termelik, és a belőlüK kitürődő csalánfonalak juttatják a testfelületre. Az ember bőre az érintett helyen először viszket, és azután ég. Erre következik a láz. a hideglelés, a fejfájás és a bágyadtság. Később kemény kiütések keletkeznek a bőrön, a mellettük levő területek megvörösödnek, illetőleg megkékülnek, majd megfeketednek. Ezután a beteg felületek elhalnak, és helyükön mély sebek keletkeznek. A darazsak közül, a méreg szempontjából, a gyilkos darazsak és a fürkész darazsak jönnek számításba. Ezeknek fullánkjuk van, mely a nőstény külső nemi szervének hegyes chitin részeiből áll. Fullánkjuk csak a nőstényeknek van. és csak ezek a mérgesek, a hímek ártalmatlanok. A fullánk a potroh hátsó végéből a végbélnyílás alatt /nyúlik elő. A mérget két mirigy termeli. Az egyik keskeny. csőszerű, és számos ágra esik szét, a másik rövidebb és zsákalakú. Az elsőnek a váladéka savanyú vegyhatású. s ezért savanyú mirigynek nevezik. a második lúgos vegyhatású váladékot termel, s ezért alkalikus mirigy a neve. / A házi méhek mérge egyformán hat mind a gerinces, mind a gerinctelen állalokra. A méregnek az ember, a kutya, a disznó, a nyúl és a tyúk vérére oldó hatasa van. A' méhszúrús okozta zavarok hamar el szoktak múlni, de ismerünk eseteket, mikor egész méhrajtól megvár iadott emberek és lovak áldozatul estek a méhmarásoknak. Ennek az a magyarázata, hogv ilyenkor igen nagy mennyiségű méreg került a szervezetbe. Igen veszedelmesek azok a méhszúrások, amelyek a nyelvet, a garatot és a szájpadlást érik. Legveszedelmesebb a garat nyálkahártyájának a méhmarás folytán keletkező vizenyője, mert elzárja a légcsövet, s megfullasztja az embert. Nehezebben érthető az az eset. mikor egy ember 10 perccel azután, hogy egy méh a fülébe, vagy egy darázs kezébe szúrt, elpusztult. Ilyen esetben arra gondolunk, hogy a fullánk véredénybe talált, s így a méreg egyenesen a vérbe jutott. • A tetűk kizárólag parazita rovarok. Az emberen és emlősökön élősködnek. Szervezetileg és az életmódot illetőleg a fejtetűt s a ruhatetűt ismerjük a legjobban. Miskolczy Gáspár szerint „használatosaknak ítéltetnek az orvostoktól a tetvek, a sárgaságban -és vízi betegségben levőknek, ugyanannyira, hogy másunnét is méltó, hogy összekeresgettessenek, és az ilyen emberekbe hányattassanak". A tetűcsípés helye megveresedik, után heves viszketés következik. és vöröses kiütés keletkezik. Tartós tetvesség esetén a bór megkérgesedik, s a testen sötét pigmentált foltok jelennek meg. A viszketésnek az az oka, hogy a tetű nyálának a hatására szétesnek a bőr külső rétegének az alsó sejtsorai, s a kötőszöveti szemölcsök legfelső szakasza. így a méreg közvetlenül éri az érző idegrostokat. A' poloskák közül a legismertebb mérgező az ágyi poloska, amely csípéskor nyálat ömleszt, a sebbe. „A házi büdös féreg avagy a poloska oly állatotska, mely tsak nevezetire nézve is mindenek előtt undok és gyűlöletes ... igen keservesen tsipő." (Miskolczy) Netolitcky szerint a régiek vizelet és húgykövek hajtására használták. Gessner epilepsia. fül- és szembajok ellen, továbbá szőrtelenítőnek aiánlotta a poloskát. A poloskacsipést az ember nem érzi. de már a második percben viszketni kezd a marás helye. A bőrön kicsiny fehér folt marad, melyet veresedő zóna vesz körül. Érzékeny emberek bőrén vizenyő is jelentkezik. amely a csalánkiütéshez hasonlít. A szúnyogok közül a legveszedelmesebb a kolumbacsi légy. Mindössze 3—4 mm hosszú feketés. sárga csápú szúnyog. Zsákmanyállatait a nyálkahártyával vagy vékony bőrrel fedett területeken szúrja meg. Marása különösen a szarvasmarhákra, lovakra és disznókra veszedelmes. A néha járványszerűleg megjelenő kolumbacsi légyrajok tömegesen lepik el áldozatuknak nemcsak az egész testfelületét, hanem bemennek az orrába, fülébe és szájába is. 1888-ban Nyugat-Európának egy kis városában e legyecske csípésétől 4 óra alatt 400 disznó, 80 ló és szarvasmarha pusztult el. Románia négy provinciájában 1923-ban a kolumbácsi inváziónak 16 474 szarvasmarha és 2834 sertés esett áldozatul. A kolumbácsi légy az emberre nézve is veszedelmes. A csupasz bőrterületre mért. szúrásai nyomán heves égési fájdalmak jelentkeznek. A seb sokkal jobban vérzik, mintsem ilyen kis sérüléstől várható volna. A véralvadás rossz, s a seb környékén vörös foltok szoktak megjelenni. A nyirokmirigyek megduzzadnak. a sebek összeolvadnak. 'A gyógyulás fo—15 napot is igénybe vesz. A legyek közül mérges a vérszívó istállólégy. Külső megjelenésében hasonlít a házi légyhez. Szúrása igen fájdalmas. Ezért tartja a nép, hogy a legyek őszre megdühösödnek. Ennek az elgondolásnak az az oka, hogy a vérszívó legyek a legelőről az istállókba térnek vissza. Egy alkalommal egy pásztor külső szemzugába szúrt az istállólégy. s a pásztor megvakult. A békák közül a méreg tekintetében a varasbékák a legismertebbek. Ezeknek összes fajai mérgesek. A méreg a bőrmirigyekben termelődik. A varangyok mérge keserű, és kellemetlen szagú. Hatása a szaporodás idején a legerősebb. Kisebb madarak, békák és kutyák elpusztulnak, ha bőrük alá varasbékamérget fecskendezünk. A szürke varangy és zöld varangy mérgének erős érzéstelenítő hatása van. Ez olyan nagyfokú lehet, hogy a békának előzetesen varangyméreggel bekent lábából ki lehet vágni anélkül, hogy az állat a műtétre reagálna. Az öszszes békák között a legveszedelmesebb a kis dél-amerikai kifestett fakúszó béka, amelvnek a mérge az emberre még igen kis adagokban és száraz állapotban is mindig halálos. Az indiánok összefogdosták ezeket a 3—3,5 cm hosszú békácskákat. Élve a tűz fölé tartják, mire az állatok bőréből tejszerű sárgás folyadék válik ki, amit nyilaik mérgezésére használnak. Egyetlen békának a mérge elegendő 50 nyílnak a bekenésére. Az indiánok szerint nincs semmi ellenmérge a peatschanak, ahogyan ők nevezik a kisfestett fakúszó béka mérgét. A mérges kígyóknak méregfogaik vannak, amelyek ióval nagyobbak. mint a többiek, és csatornával vagy barázdával vannak ellátva. Ügy a csatorna, mint a barázda a méregnek a sebbe való juttatására szolgál. A kígyóméreg emberre, állatra egyformán mérgező. A méreg hatása függ a mennyiségtől s a marás helyétől. De más és más a fiziológiai hatása a különböző kígyók mérgének. A nálunk is élö keresztes vipera marása helyén két nagyobbacska veres pont. látható ott, ahova a méregfogak behatoltak, és két kisebb pontsor alakjában jelentkezik a nem mérges fogak nyoma. A seb környéke a harapás után megduzzad és megvörösödik. A beteg heves helyj fájdalmakat érez, miközben a düzzadás átterjed az egész testre. A marás után 4—7 napon a duzzadás eltűnik, a marás helyén a szövetek szétesnek, s a bántalmazott terület kifekélyesedik. A helyi hatáson kívül hamarosan jelentkeznek az általános mérgezési tünetek. A fentiekben foglaltam össze az állati mérgekre és mérges állatokra vonatkozó azon ismereteket és adatokat, amelvek orvosi, gyógyszerészi és természettudományi szempontból nagyobb fontosságra tarthatnak számot, de amelyek a nagyközönségtől sem maradhatnak távol, mert elsősorban ennek az éberségén és tájékozottságán múlik. hogy használ-e az orvosi közbelépésre kikészített gyógyszer. Hogy mi hozta létre, a mérget, s miért azoknál az állatoknál, amelyeknél találjuk, arra nem tudunk feleletet adni. „A mindenütt uralkodó halál, mindenütt követeli a temetést." (Bonnet.) A mérgező megöli a zsákmányt és a támadót, de maga a méreghordozó sem menekül meg a másik méreghordozó gyilkos támadásától. Nem ismerünk olyan állatot, amelynek mérge universalis hatású volna. A darazsakat és a méheket a békák és a varangyok fogyasztják, míg ezek maguk kígyók zsákmányává válnak. A kígyókat más kígyók, sündisznók és madarak pusztítják. Skrates meghalt a foltosszárú bürök nedvétől, és a levéltetvek frissítőként élnek vele. A természet tele van talányokkal, és mi tovább keressük az utakat, amelyek az élet törvényeinek maradéktalan megismeréséhez vezetnek. DR. ABRAHAM AMBRUS Liebmann Bélának, a szegedi fotósok doyenjének albuma kincsesbánya. A képeken évtizedekkel ezelőtti történetek pillanatai, művészek, tudósok arcvonásai, a város egykori, részletei meditáiásra, csodálkozásra, szembesítésre késztetnek. A dokumentumok igazolják, hitelesítik a történeteket, a régi arcképek sokakban emlékeket idéznek, fölvillantják a hajdan volt ifjúság szépségeit. A mai ember igen erőteljesen vonzódik a régi fotográfiákhoz is. Csupán nosztalgiahullám lenne? Liebmann Béla fotóalbumából válogatott sorozatunk talán erre a kérdésre is választ ad. Elsőként Bolváry Géza magyar származású német rendező 1938ban, Szeged környékén forgatott Tiszavirág című filmjének " néhány kockája, szereplője látható. A három női főszereplő —, az osztrák vendégművész, Simó Anna és az ifjú Tolnai Klári (aki a forgatás közti szüneteket olvasásra használta) — mellett ott markolja az evezőt az első csónakban Rózsahegyi Kálmán.