Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

BÉNYI LÁSZLÓ: TÁJ Nagy adag bolondság van albban. hogy akkor jön rám a nevethetnék, amikor ötszáz komoly embert a szele se érint. Baj nincsen belőle, megtanultam illedelmesen viselkedni és magamban nevetni. Talán a mellettem ülő se veszi észre, hogy eszem kereke alatt átállították a váltót, és addig gurul, amig az értekezletet be nem rekesztik. Föláll a minap az egyik termelőszövetkezet f ©állattenyésztője, és vágja az ígéreteket, alig győzzük kapkodni, önti a számokat is. de kárt nem tesz vele bennünk, úgy vagyunk véltük, mint lúd a szalonnáival: átmegv ra fkunk. Nyomatéknak azt mond ja, hogy eramvá meg ennvi a szarvasmarhájuk — most kapas7íkodooi erősen, mert jön a váltó —. és abból a nöwarú egyed ennyi meg enynyi. A sok panelbeszédben végre egy szem mazsola 1 Nőivarú egyed! De s/épen van mondva, édes jó Istenem! Be kéne aranyozni az összes nőivarú egyedet, meg azt is. aki kimondja a száján ilyen népes gyülekezetben. Ez az ember megmutatja, hogyan lehet anyanyelvünkön idegenül beszélni. Hol van már az az idő. amikor mindent valamilyen aspektusból vizsgáltunk meg. Aki tízszer ki nem mondta egy előadásban, számíthatott rá, elcsúszik a tudomány pádimentumán, és nem biztos, hogy föl is tud kelni. Tőrölmetszett mimózakorszaka volt ez a tudományosság látszatának. de később vad magyar haltások is tamadtak rajta, mert némelyik ember elkezdte megközelítem a témát. AzTehén tán jöttek a különböző elvárások az álcázott tudományosság szótárában. Azt hiszem, lejárt ennek is a divatja, mert bocsánatot kért az előadó egy nagy tanácskozáson, amikor kicsúszott a száján: a fene egye meg ezt az otromba szót! — azt mondta. Hát nem tudunk mi tisztességesen beszélni? Nem csak magyarul, de magyarán? Ezt is ő mondta, és bebizonyította, hogv tud. Innen számítom az éjfélt: jó éjszakát neked is, elvárás! Erre jön a nőivarú egyed. Régóta értem én. hogy a sok állati szóval nagy a bajunk, mert soha nem tudjuk, ki szívja mellre. Ha simán marhát mond a szarvasmarha helyett, háromszázat említve, látatlanban is tudom, háromszáz ember azonnal nevetni kezd, a másik háromszáz meg kikéri magának. Csodálatos nyelv a magyar, de mi az isten borja lehet az a nőivarú egyed. Ha jól értem — bocsánat a megfejtésért! —, olyan lény, amelyik ivarzás alkalmával nőnemű lényként viselkedik. Minek ezt ennyi ember előtt kibeszélni? Fölrémlik. hogy a régi magyar beszédben mintha lett volna egy tehén szavunk, meg egy iiszö is. Határozottan emlékszem. gyerekkoromban még megvolt, sőt bárgyú lélekként én még ma is avval kezdem a napot, hogy fölhajtok egy bögre tehéntejet. El is szégyellem magamat úgy, hogy orcám pírja bevilágítja a nagy hodályt, és megfogadom, holnaptól kezdve csak a nőivarú egyed síkfóliába csomagolt fehér nedvéből iszom. Jót tesz nekem ez a közgyűlés, hízom a boldogságtól, hogy milyen finom ember lett belőlem egyszerre. Ugrálnak rám a szavak, mint pulira a bolhák. Ugyanúgy kiment volna a nyelvünkből a tehén, ahogy kikopott a jérce, a jerke, az űrit, az ünő, a suta, a gida, a gödölye, az ártány, az emse, a canga, a szuka, a breca, a berbecs, a 0öböly vagy az ökör és a tinó is? Biztosan azért nem meri nevén nevezni a tehenet és az üszőt ez a derék atyánkfia, mert lenne mindjárt valaki, aki az elnök elnehezült titkárnőjére gondol előbb, aztán Sudár Macára, akit kis kancának is becéznek a sarkon. Azért se mondhatja szegény pára, mert a sok ember azt hinné, a tehén farától szalasztották, ha ilyen közönségesen beszél. Megmutatja, ragadt rá valami az iskolában. Hadd ámuljon a sok paraszt! Igaza is van. Aki ennyire meg akarja mutatni, hol tehetné jobban, ha nem a közgyűlésen? Harmadfű csikóként viháncol azonban bennem a gondolat; lehet, hogy helyre teremtések helyett is nőivarú egyedek tűnnek elő legszebb álmában? Jön az egyik, izegmozog, teszi-veszi magát, és azt mondja, bú! Eddig irigyeltem a finomságáért, de ezt az egyet meghagyom neki. HORVÁTH DEZSŐ A pórfiú önéletrajza Kováts Istvánról és könyvéről Négy év híján száz esztendeig aludta Csipkerózsika-álmát Kováts István (1822—1902) szegedi építőmester önéletírása (1885). A Somogyi-könyvtárban őrzött példány idestova másfél évtizedes kötélhúzás után, végül is a szegedi születésű Öridögh Szilveszter jóvoltából látott napvilágot. A kötet, Egy szegény pórfiú önéletrajza a Magvető kiadó Tények és tanúk sorozatában jelent meg. Az érdeklődők a Délmagyarország és a Tiszatáj hasábjairól ismerkedhettek meg e gazdag önéletírás rövidebb-hoszszabb részleteivel. Az 1848— 49-i szabadságharcról szóló részt közreadó Bálint Sándor szerint a self-made man Kováts emlékezése a múlt század helyi világának páratlanul értékes dokumentuma és forrása. Kováts István emlékezete nem úgy élt elődeink tudatában, mint ahogy azt megérdemelte volna. Móra Ferenc 1923-ban a méltatlanul elfelejtett szegedi nagyságok között említette a két évtizede halott építőt: Már egy hete olvasgatom ... emlékiratát, és úgy ülök a lábánál, mint a gyerek: — Bátyám, meséljen még!.'.. Mint köművessegéd bevándorolta fél Európát, beszélt négy nyelven, növendéke volt a müncheni polytechnikumnak, tüzérkatonája Kossuthnak. bújdosója a Bachkorszaknak, építőmestere a régi Szeged legstílusosabb házainak, amikből egyik-másik még ma is megvan... És ki tud ma erről a Kováts Istvánról? Móra tárcája óta is eltelt majd hat évtized, és mára már valóban csak mutatóba maradt a Kováts mester építette házakból. AH még a Mészáros (ma Somogyi) és a Könyök (ma Kelemen László) utca sarkán Mayer Ferdinánd vaskereskedő neogótikus hangulatú háza (1857). Egykori színéről ma is Fekete-háznak nevezik. Történetéről és lakóiról kisebb kötet telne ki. Itt született (1870) Endre Béla. a híressé vált vásárhelyi festőművész. Egy ideig itt volt a Munkásotthon. Az őszirózsás forradalom idején itt. ..a szegedi Pilvaxban" (Juhász) ülésezett a Nemzeti Tanács. Megvan még — jócskán átalakítva — Kováts lakóháza, a Kossuth Lajos sugárút 17. számú, úgynevezett Törökfej-ház (1857), igaz, a falifülkében levő turbános törökfejnek a szemünk előtt kelt lába. Kár érte, már akkor is régi szegedi kocsmacégér volt, amikor Kováts a háza falára mentette. A Dóm téri (egykor Oskola utcai) emeletes Lemle-ház (1857) hat éve adta át helyét a könyvtár és levéltár közös épületének. Érdekes, hogy Kováts nem ír részletesen szegedi munkáiról. Épp csak fölemlíti, hogy ő építette a Gábriel-féle téglaégetőt (1858). az újszegedi Lőwy-fűrészlelepet (1870) és ő kapta a megtisztelő megbízást a Dugonics-szobor fölállítására (1876). Kováts István legnagyobb érdeme, hogy a vár épületeinek bontásakor (1876—1881) megmentette — magyarul: megvette — a török által beépített középkori csúcsíves boltíveket, hevedereket, záróköveket. bordákat és oszlopfőket. Ezeket megszámozta, elkészítette leírásukat, és e páratlan gyűjteményt — kiállítást is rendezve belőle — szülővárosának, Szegednek ajándékozta. Amint a könyvből kiderül, a leletmentés jelentőségét még Lechner Lajos sem ismerte föl. Kováts a kövek egy részét le is rajzolta, és magyarázatot fűzött hozzájuk. Vázlatkönyvének címe Szegedi régiségek 1878. alcíme pedig A várfalbontás és csatornaásás alkalmával talált műtéglák és köfaragványok. Ebből a gyűjteményből nyílt meg több mint nyolcvan év elteltével a vármaradványban a Móra Ferenc Múzeum kőtára (1963). A román, gót és reneszánsz anyag rendezése után joggal írta a tudós Entz Géza, hogy e kőtár tanúság arra, hogy az Alföld városai között a középkori Szeged építészeti szempontból is első, ahol a központi hatalom támogatásával az akkori ország legmagasabb színvonalához kapcsolódó művészet és műveltség virágzott. Kováts századok tanúival, pergamenteket fényesen helyettesítő faragványokkal, mondhatni történelmének egy részével ajándékozta meg szeretett városát. Nem becsülnénk túl a jeles építőmester érdemeit, ha a kőtár fölvenné Kováts István nevét! A könyv széles rajzait adja a múlt századi Szegednek. Kováts több mint négyszáz oldalon győzi szusszal és történetekkel. miközben a kései olvasó, legyen az néprajzos vagy helytörténész, az építészettörténet vagy más diszciplína kutatója, új és új adatokat cédulázhat ki magának e kötetből, Kováts István síron túli ajándékából. Az előszót Zombori István muzeológus, a szó- és névjegyzéket Balint Sándor írta. (Magvető, 1981.) APRÓ FERENC Elmúlás két tételben L tétel: kérdésekben. — Ó. de aranyos... Meny-, nyi idős a pici? Már hathetes...? — Szervusz, papa kedvence..'. Tudsz már beszélni? Igen. Hát ez nagyszerű... — Hány éves vagy. kisfiam? Hát igen. szaladnak az évek, — És mégis, ml akar lenni? Jó. tegezlek. Mi akarsz lénni? Igen. most kell döntened, most, tizennégy éves ko. rodban, hogy mi legyen belőled ötvenéves korban... Tessék most már leszállni a földre. itt légy űrhajós... Hogy tengeresz? Jó, maid berendezek neked egy külön kis tengert, te leszel a kapitány és a matróz is..). Nem tréfálok... Dönteni kell ebben a -korban... — Kérem a pontos adatait, fiatalember... Hány éves? Huszonegy... Igen. Katona volt? — Könnyű magának, uram, maga i meg fiatal... Maga előtt jóformán ott áH az egész élet... Igen. Az egész. Mert mindig az az egész, ami előttünk van. Előttem is van egy egész élet, csakhogy az én egészem negyede sincs már a magáénak, uram ... Nem érdekes? Két egész és a kettő mégsem egészen az... Menynyi idős is maga? Harmincöt? Én csak ötven szeretnék lenni újra... ötven. De hát, ami mögöttünk van. az már sose lesz előttünk ... — Kezicsókolom. Jóska bácsi? Miért ne mondjam, hogy JÓ6ka bácsi? De hát Jóska bácsi hozzám képes bácsi, még ha férfi is... Én tizennyolc vagyok, míg Jóska bácsi... Mennyi is? Na látja. — Hé. öregúr... Mennyi idős is maga? Hatvan? Akkor jól bírja magát, kár elmennie még nyugdíjba ... — ... mi van. fater? Nyüzsgünk, nyüzsgünk még, a temető meg csak üres? Pedig magának a jó. Ha kimegy a kripták közé, nem is kell hazajönnie. 11 Tiszta spórolás... Mai fiatalok? Mai vén skatulyák, azok amilyenek... Jó, jó, nyugodjék békében... 11. tétel: pozíciókban. — Ahá. maga az új kolléga. Hogy mit nézek? A tojáshéjat a hátán... Azt. Mert ismerem én az effajta fiatal diplomásokat Azt hiszik, hogy mindent tudnak, és egy frászt se tudnak. Nagy a mellény, kicsi az agy. Nagy száj, semmi szerénység és tisztelet... No, gondom lesz rá. hogy beosztottamként megtanulja tisztelni a gyakorlatot. a feljebbvalót, meg a magyarok istenét... Hát eszerint, fiatal úr... Pardon, kolléga úr... — Kedves előadó kartárs, nem vitatkozni akarok, bár azt is megtehetném, éveim és hivatali gyakorlatom alapjáncsuoán arra akarom felhivni a figyelmét, hogy ... Igen,, tudom. hogy maga már öt éve... — Szeretném jeleníteni az osztályvezető elvtársnak, hogy az MND per 567 986 számú Elv. jelű és rám szignált, akta ügyében eljártam és egyben azt is jelenthetem, hogy jóformám, nem is kellett eljárnom ... Amit ön előre megmondott az jóslatnak is bevált volna, osztályvezető elvtárs, annyira telibe találta, annyira világossá tette az ügyet, hogy... — ... Főosztályvezető elvtárs engedie meg hogv születésnapi a alkalmából... Hogy honnan tudom? Már megbocsásson, ha egv olyan embernek a beosztottja, mint öin. még arra sem képes. hogv megtudakolja, miikor van az ön nagyra becsült születésnapia. akikor egyszerűen meg sem érdemli, hogy az ön beosztottja legyen.... Egyszóval, főosztályvezető elvtárs. enigedie meg. hogy ... — Igenis igazgató elvtárs ... Természetesen, igazgató elvtárs ... Hogv tetszett mondani? Csak azért kérem hogv ismétel ie. hoev iól bevéssem tanulságot adó szavait az emlékezetembe ... Otthon mindig el szpktam mondani, igazgató elvtárs, el én mindig a gyerekeknek. hogy miket is hallóik bölcsességet az igazgató elvtárstól... Csak sajnos olvan ritkán Van alkalmam önt meghallgatni. az ön utasításait végrehaitani. hogy ... Ugyan már? Nyugdíj? Hiszen igazgató elvtárs még olyan fiatalos, friss, telve lendülettel, ötlettel. leleménnyel... Hol az a fiatal aki akár csak az árnvék;,ba is léphetne az igazgató elvtársnak... — Te. ki ez az öreg hapsi? Minden héten látom. hoav ideoda lötyög a folyosón, de senki nem áll vele szóba ... Hogy a volt Igazgató? Jó. ki gondolta volna, hogv ez a kopasz ürae igazgató is volt valaha . .. Na. mit mondtam, itt van megint, a láb alatt. .. Mi van. faterkám? Lötyögünk ide, lötyögünk oda. a dolgozókat feltartjuk ... Hiszen tele van magával a folvosó. a temető meg üres... A karmester leteszi a pálcát. A zenekar eliátszotta a Sors szimfónia utolsó tételét is... In aetérnium. GYURKÓ GÉZA