Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

t Szombat, 1981. június 20. postaláda társszerzőnk az olvasó Ismét eltelt egy hét, s ezalatt bőségesen érkeztek szer­kesztőségünkbe levelek. A korábban közölt észrevételekre több Intézménytől kaptunk választ. Postalada rovatunk .neglntcsak több panaszról tájékoztat, helyet adtunk az előző összeállításokban közölt levelekre reagáló hozzászó­lásoknak is. Egy kisfiú pénztárcáját keresi, az Ásotthalmi Gyermekotthon gondozói pedig a Volán jóindulatát. Áz új­szegedi fürdő termálvizét hiányolóknak az illetékesekkel való beszélgetés után. következő Postaládánkban válaszo­lunk. A békességet keresőknek — sovány vigasz — ml csak tanáccsal szolgálhatunk, illetve a szabálysértési hatóságok t gyeimébe ajánljuk. Pillanatfelvételt adunk egy ötven­éves érettségi találkozóról, egy újítás bevezetőit pedig dön­tésük felülvizsgálására kérünk. te. Ez minden Igénynek meg­felelt.- Most jött egy újítás. A három lépcsőház kilenc kukája helyett oda hoztak egy kerekeken guruló tar­tályt, amely kint áll az ut­cán, a lakások nyitott abla­kaitól három méterre. Elő­ször is a sok szemét nem fér bele a tartályba, tehát öntik a tetetéje, amikor már rég tele van. Tehát mellette az utcán kialakul a szemétra­kás. Ez először is esztétikai­lag kifogásolható. De még ennél százszor fontosabb, il­letve károsabb egészségileg, hogy a napsütésben álló tar­tályban nagyon gyorsan bomlásnak indul a sok zöld­ség-gyümölcsből összetevő­dött szemét, amely bűzt áraszt, rengeteg legyet és Igy is lehet Talán emlékeznek még ol­vasóink. a rnaius 23-1 Pos­taláda rovatunkban Tavaszi meleg, tanulságokkal cím­mel közzétett levélre. Írói, sajnos a kérdéses lakóépület megnevezése nélkül, arra pa­naszkodtak. hogy a kellemes, meleg időjárás ellenére tel­jes gőzzel fűtenek házuk­ban. Az észrevételre K. Za., uz Odessza 212. épület lakó­ja imigyen reagált: „Miután a levélben foglaltakra Illeté­kes nem válaszolt, én mint, „Kis illetékes", vagyis egy Lakó, a megjelentekkel kap­csolatban az alábblakat sze­retném megjegyezni. Évek óta szinte mindig vita volt, hogv a hivatalos fűtési sze­zon, április 15-e után fűtse­nek-e vagy sem a központi fűtéses lakásokban. Több­nyire addig vitatkoztak, hogy mire újra fűtöttek, a hőmér­séklet magasabb lett. Ez többször Ismétlődhetett, leg­alább május 1-lg. Idén tör­tént először, hogy az időjá­rásnak megfelelően fűtöttek tovább. Minden szükséges napon, mindig és annyira, amennyire szükség volt. A meglehetősen gyorsan kihűlő betonfalak igy megmaradtak kellemesen melegnek. Túl­fűtésre nem panaszkodhat­Együtté/és Az együttélés súrlódással jár, még a családban is. Hát még egy többlakásos épület­ben. ahol különböző vérmér­sékletű. korú emberek kény­telenek egymáshoz alkal­mazkodni. Különösen kiéle­ződnek az ellentétek, ami­kor egyik-másik lakó — ki tudja, miért — szánt-azán­dekkal igyekszik borsot tör­ni a többiek orra alá. Mi­ként a szerkesztőségünkbe érkezett levelek ls tanúsít­ják. sokan szinte művészi tö­kélyre viszik a mások ideg­rendszerén zongorázást Ál­dozataik sokszor tehetetle­nek, hisz hivatalos helyre hiába fordulnak az efféle sé­relmek orvoslásáért Az együttélést elviselhetetlenül megnehezítő „apró" seúr­kálódások ellen felvonultat­hatjuk a jogszabályok, ren­deletek regimentjét akár, védtelenek vagyunk. Legfel­jebb az ellenfél módszeré­vel. a viszont- b06szan táesa 1 próbálkozunk. Így viszont vég nélkül folytatódik a cse­tepaté. Ezért más megoldás aligha marad, tisztességes módszereinknél maradva össze kell fognunk. Miként a Petőfi Sándor sugárút HA. alatt lakók is tették. Hosszú Idő óta szenvedtek az egyik bérlő idegtépő, többnyire az éjszakai órákra időzített akcióitól. Végül szerkesztőségünkhöz folya­modtak segítségért. Panasz­levelüket az 1KV illetéke­seihez továbbítottuk, s mint kiderült, nem eredményte­lenül. Bebizonyosodott, hogy a lakók nyugalmát felbori­Nem vált be az újítás muslincát szaporít. Rövide­sen itt a dinnyeszezon és sok dinnyehéj! Csak mint külön érdekességet jegyzem meg, hogy a minap ürítették az új tartályt, de legalább ne­gyedrész szemét benne ma­radt és az már bűzlik. Ugyanakkor a jól zárható, hűvös kukafülkében kevésbé bomlik a szemét, nem fer­tőzi a levegőt, nem rontja az ízlést és egészségileg sem ártalmas. De az sem lehet közömbös az illetékeseknek, hogy itt ran velünk szem­ben a csemegebolt nyitott zöldség-gyümölcs árusítása. Kérjük tehát az eredeti ku­karendszer visszaállítását és az űj tartály eltávolítását" —. Fehér András levelét idéztük. Kérés tunk. viszont nem kellett villanymelegltőket, gázké­szülékeket bekapcsolni, hogy a hideg Időt átvészeljük. Tudjuk, a pótfűtésért fizetni keli, de az idei jól időzített megoldás bevált, és mind az egyes lakóknak, mind a nép­gazdaságnak a korábbinál olcsóbb, vagyis gazdaságo­sabb volt. Az utóbbi évek­ben általában május l-ig hűvös volt Közrejátszottak ebben az úgynevezett fa­gyoBazentek is. Az idei esz­tendőre ez különösen jellem­zó volt Sajnos, a május 23­án megjelent cikkbői nem derült ki. melyik épületben volt olyan nagv meleg Én az Odesszai városrészről tu­dok beszélni. Mi általában elégedettek voltunk." K. ZA. észrevételeit őröm­mel népszerűsítjük. Soralt olvasva, feltehetően mások Is Így sóhajtanak fel, mint mi, a téli fűtési szezonban panaszuslevelek áradatával küszködők: Lám, így ia le­het fűteni. Más óhajunk már nem is lehet; bárcsak a hi­deg idő beköszöntésekor is ilyen elégedettek lehetnénk. Mi, a panaszokat tolmácso­lok, és önök, a sok helyütt központi fűtés mellett is di­dergők. „1880. június 12-én (pén­teken) délután 6 óra» körül elmentem az Északi város­rész 124. számú ELIKER ke­nyér- és tej boltjába vásá­rolni, mivel szüleim kimen­tek a kertbe dolgozni, és a bevásárlás egyébként is sok­szor az én feladatom — ír­ja Sztanojev György Vl/b. osztályos tanuló az Északi városrész 336/A. épületéből. — Édesanyámnak nem volt aprópénze, így 500 forintost adott, és felhívta a figyelme­met, hogy nagyon vigyázzak a pénzre. Mégis baj történt. A pénztáros néni 480 forin­tot adott vissza. Betettem a pénztárcába é6 a pakolóasz­talnál letettem a kosarat Mellé a pénztárcát és elkezd­tem a szatyromban pakolni. Többen voltak a boltban. Mellettem egy néni pakolt nem emlékszem, hogy nézett ki, nem figyeltem meg Csak amikor mindent beraktam a szatyromba és el akartam venni a pénztárcámat az már nem volt ott a néni .sem. Szóltam a boltban, hogy valaki elvitte a pénztárcá­mat. Sajnos a mai napig sem jelentkezett a pénztár­nál senki azzal, hogy talált egy pénztárcát, le szeretné adni, hátha keresi a gazdája. Este. amikor hazajöttek a szüleim félve, hogv ki fogok kapni — elmondtam, ml tör­tént. Nem kaptam ki. csak édesanyám nagyon szomorú lett, apukám pedig nagyon mérges, hogy Ilyen emberek is vannak, akik képesek ar­ra, hogy egy gyerek pénz­tárcáját elvegyék. Lehet, hogy ez csak vé­letlen volt — lehet, hogy nem —. de nagyon kérem — magam, de főleg szüleim nevében —, hogy aki a pénz­tárcámat elvitte, legyen szí­ves a pénzzel és a benne le­vő tejjeggyel együtt a pos­taládánkba bedobni, mert sokat kellett szüleimnek dol­gozni azért a pénzért. Bizo­nyítsa be az illető, hogy van még becsületes megtaláló, mert én nagyon bízom ben­ne, hogy megkerül a pénz­tárcám, a pénzzel együtt". Sorokban tó, elviselhetetlen zajokat az egyik bérlő lakásában a WC öblltőtartály. illetve a kony­hai csaptelep hibája okozta. Az IKV kötelezte a bérlőt a szükséges javíttatások elvé­geztetésére, így a hónapok óta tartó probléma meg­szűnt Ezzel elintéződött az ügy — mondhatnánk. Csak­hogy a javíttatásra kötele­zett bérlő most újabb akció­ba kezdett. Nem ártana hát megfontolni, nem lenne-e érdemes erélyesebben fellép­ni a kisebb-nagyobb közös­ségek együttélését szándéko­san megnehezítők ellen. Ha másként nem, hát hatásos pénzbírsággal. Mert valóban abszurdum, hogy egy-egy •összeférhetetlen szabályt sér­tő lakó miatt egy egész ház bérlői bosszankodjanak. E témakörbe kívánkozik a Felsóváros 304/B. épületben lakó T. F. levele is. A sorai­ból kirajzolódó gond köny­nyüszerrel orvosolható len­ne. Arról van szó, hogy né­melyik autótulajdonos a gya­logosok közlekedésére alkal­mas úttesten, a garázs előtt tartja naphosszat kocsiját. A gyalogosok mi mást tehetné­nek, a járműforgalomra ki­képzett úton kénytelenek járni. Meglehet, sok új lakó­telepen elfelejtettek járdát építeni, vagy ezt szintben az úttestől elkülöníteni, a gép­kocsik helye nyilvánvalóan a garázwan. avagy a kije­lölt parkolókban van, Még akkor is, ha erre nem utasít jelzőtábla, hiszen így kíván­ják az együttélés íratlan sza­bályai. Az ásotthalmi gyermekott­hon dolgozóinak segélykéré­se: „Június 1-tól buszjáratot kapott az ásotthalmi gyer­mekotthon. De nem élhe­tünk vele, mert kihoznak ugyan bennünket munkába, de arról már nem gondos­kodnak, hogy haza ls mehes­sünk. Reggel 5.17-kor jö­vünk. de amikor végzünk, délután 13.30-kor. nem jön be értünk a busz. Pedig csak egy kilométer erejéig kellene eltérnie az útirány­tól. örültünk volna, ha húsz év után megoldódik a dol­gozók közlekedése. Hiszen ötven emberről van szó, és számunkra az ünnepnap is hétköznap, mind egyforma, hiszen a betegeket minden­kor el kell látnunk." Nagymami aláírással érke­zett szerkesztőségünkbe az a levél, amely egy mind in­kább elharapódzó, káros je­lenségről tudósít. Az iskolai, óvodai évzárók Ideién évről évre jelentkezik a gond, me­lyet „kikényszerített ajándé­kozás"-nak nevezhetünk. Amint most azt Nagymami is leírta, egynémelyik isko­lában rendszeresen pénzt gyűjtenek a pedagógusok megajándékozására. A levél­írónk által ismertetett eset­ben — az iskolát nem ne­vezzük meg, lévén Nagyma­mi is inkognitóban — 30 fo­rintot kértek a gyerekektől. A kisjövedelmű családokban, főleg, ha több — mint pél­dánkban három — gyere­ket nevelnek, ez az összeg is gondot okoz hónap végén. Nem győzzük hangoztatni, az ajándékozás önkéntes, nem lehet kötelezővé tenni. Miképp az is elítélendő, ha az ajándékozásból kimaradt tanulót — jóllehet finoman, de úgy. hogy a szülő is megértse — megfenyítik: „Ne számíts a tanárnéni jó­indulatára!" Ebben — úgy véljük — a pedagógusok túl­nyomó többsége egyetért ve­lünk. Kertész Ernő leveléből: „Néhány napja ismét Szege­den tartózkodom, ifjúságom városában, ahonnan 1936­ban kerültem el és jelenleg Kanadában, Torontó egyik elővárosában élek. 50 éves érettségi találkozóra készül­lek a volt Fiú Felsőkereske­delmi Iskola növendéket. Igen nagy várakozással jöt­tem, hiszen egyrészről Sze­ged hatalmas fejlődéséről, már sokat hallottam, Kana­dába látogató Ismerősóktői, de a város jelenlegi arculata, forgalma, élénksége igy ls nagyon megkapott engem, aki az „alvó" városban nőt­tem fel. Tudtam, hogy a ta­lálkozás régi diáktársaim­mal, barátaimmal felejthe­tetlen élmény lesz, de még ennél is jobban meghatott az a szerető fogadtatás, amelyben a jelenlegi iskola részesített bennünket. Szalai igazgató úr megható beszé­dében üdvözölte az öreg diá­kokat, akik ismét visszaül­tünk padjainkba, majd pe­dig a diáklányok beszéddeL és szavalatokkal, végül mind­annyiunknak egy virágcso­korral kedveskedtek. Sajnos a 25 érettségizőből már csak 11-en vagyunk életben, akik azonban mind ott voltunk a találkozón. Különböző váro­sokból érkeztek a ..fiúk", én magam tízezer kilométert tettem meg, hogy részt ve­hessek ezen, a minden szem­pontból felejthetetlen ünnep­ségen, ét utólag is nagyon örülök, hogy itt voltam!" Válaszol az illetékes A Tarján Hüvelyk utca 5. számú ház lakói alábbi pa­naszukra várnak orvoslást: „Amikor az épületek föl­épültek, minden lépcsőház­hoz készítettek szeméttáro­lót, három szemetes kuka részére. Azóta a szemétgyűj­tés ezen módja nagyszerűen bevált. Ürítés után a házfel­ügyelő kitakarította a fülkét és klórmésszel fertőtlenítet­A következő sorokat a Csongrád megyei tanács deszki Tüdőkórházának mb. főigazgató főorvosának leve­léből Idézzük: „A Délma­gyarország június fl-ikl szá­mának Postaláda rovatában Kondella Pál levelező írásá­ból részletet olvashattunk. Tanyai kalendárium A világháború előtt, a Szeged környéki tanyákon élők nem hallgatták a rá­diót, mert nem volt, újsá­got is ritkán olvastak. Éle­tük ritmusát a jeles napok alakították. Egyrészt az egyházi ünnepek, másrészt az évszakok váltakozása során adódó gazdasági ter­mészetű feladatok egymás­utánjának beidegződése alapján tájékozódtak. Az utóbbiak egy-egy jelentő­sebb eseményhez (mikó az a nagy szél fútt; krumpli­szödéskó stb.), de legtöbb­ször névnapokhoz kötődtek. Mátyás napján (febr. 24.) ha elvonult a tél és a fa­gyok is elmaradoztak, a kényszerű téli pihenés vé­gét türelmetlenül váró gaz­da megkezdte a szántást a tavaszi árpa alá. Arviz napján (Gergő, márc. 12) a szőlő nyitását meg kellett kezdeni. Ha a takarás valami okból el­maradt a tanya körüli sző­lőskertekben — a talaj megforgatása és a trágyá­zás miatt — a tőkéket be­takarták, majd a sorok kö­zött kialakult árokba trá­gyát szórtak, és mindjárt visszarángatták a földet, azaz kinyitottak. József napján (márc. 19.) metszették a szőlőt. Ha késtek, és a jó idő megin­dította a nedvkeringést, a friss vágási felület mentén, a szőlő könnyezett. Ha a rügyekre folyt, azok meg­vakultak, de mindenkép­pen rontotta a termést. A századik nap (április első hetének végén) földbe került a dinnye-, uborka­és a paprikamag. Szent György napján (áp­rilis 24.) kiverték a jószá­got. Összeállt a csorda. A Kiskun pusztákon ez a Je­lentős esemény május else­jére tevődött át. Ekkor fo­gadta föl a számadó a boj­tárokat. Szervác, Pongrác, Boni­fác (május 12—14.) a fa­gyosszentek.. Derült, szél­csendes éjszakákon gyak­ran fagypont alá süllyedt a hőmérséklet. Éjszaka sűrűn lelkeit a gazda, és csak úgy, alsó ruhában, érzékel­te a hőmérsékletet. Ha a kút környékén a kis tó­csáikban behártyásodott a víz, nedves dudvával füs­töltek a szőlőskertben, hoRy a lassan terjengő füst csökkentse a kisugárzást és elhárítsa a fagyot. Péter-Pál napján (jún. 28.) egyházi ünnep volta el­lenére is megkezdték az aratást. Egész nap és ezt követően folyamatosan dol­goztak az aratók a követ­kező évi kenyérnek való, veszteség nélküli, betakarí­tásáért. Medárd napját (jún. 8.) is számontartották. Ha ezen a napon vagy környékén esett az eső. akkor a csa­padékos ciklus következté­ben 30—40 napig kiadói záporok öntözték a mindig szomjas homokot. Szent Mihály (szept. 29.) tájékán megkezdték a ko­rábban érő jellegzetes ho­moki szőlő, a kadarka szü­retelését. Az állati kárte­vők. de a rothadás is ve­szélyeztették a termést. Mindönszentök napjára (nov. 1.) a kinti munkákat el kellett végezni. A veté­sek szépen zöldelltek, a bor forrt a pincében, a ré­pát ls elvermelték. Legfel­jebb a takarás maradt de­cemberre. Az utóbbi idő­ben el is hagyták. Dömötör napján (nov. 26.) szétverték a csordát. Mindenki hazahajtotta a maga jószágát. Kitelt az ideje a bojtároknak. A számadó rendezte bérüket, és vége lett a szolgálatuk­nak. Július és augusztus hó­napokban nem szerepelt különösebben jelösnap a tanyai emberek életében. Augusztust kistél névvel is illették, mert a dolog dan­dárjának rrtúltával, a nagy hajrá után, kissé megpi­henhettek. December, Ja­nuár ós február a kénysze­rű pihenés és a tervezge­tés ideje volt Börcsök Vince Ebben intézetünket érintő megjegyzések vannak. Szá­munkra mindig jó és tanul­ságos minden lakossági ész­revétel. Különösen, ha azok konkrét, megfogható Javas­latokat panaszokat tartal­maznak. Kondella Pál leve­lében van azonban egy olyan részlet amellyel kap­csolatban konkrét intézke­dést tenni nem tudunk, vi­szont tág teret nyújt az álta­lánosításnak. Az Idézet: A portás beengedi a látogatót, ha a zsebébe csúsztatják a borravalót Nagyon hálás lennék, ha a levelező meg tudná nevezni a jelzett ese­mény napját napszakát és különösen a konkrét sze­mélyt. Ebben az esetben tisz­tázni lehetne a jogos pa­nasznak tűnő megjegyzést Illetve felelősségrevonást le­hetne alkalmazni. Ennek hiányában sajnos a levél ha­tása inkább káros, mint konstruktív." Nem szokásunk az illeté­kesektől érkezett választ sa­ját észrevételeinkkel megtol­dani. Most sem azért térünk el a hagyományoktól, hogy az Imént Idézett sorokkal vitába szálljunk. Mindössze annyit jegyeznénk meg, hogy K. P. levélírónk olyan visz­szásságról értesített levélben, mely mindenképpen kivizs­gálásra érdemes. Lévén a korrupció egyik — igaz. még enyhének nevezhető — ám rendkívül elterjedt válfajá­ról szól. Meglehet, olvasónk pontos dátumot nem Jelölt meg levelében, mégis közzé­tettük sorait. S mivel isme­reteink szerint hasonló en­gedékenység más egészség­ügyi intézmények portásai­nál is tapasztalható, úgy vél­jük, a probléma felvetése semmiképpen nem lehet ká­ros ... Május 30-1 ki Postaláda ro­vatunkban Hová lett a he­verő7 alcím alatt megjelent írásunkra a DOMUS áruház­tól érkezett válasz: „Sajnos, több esetben előfordult már, hogy a bútorgyárak a kárpi­tos garnitúrához tartozó szö­vetmintát nem, vagy csak — sokszor felszólításunkra — késve küldték meg. Így né­hányszor a már beérkezett, bevételezett. félti kettezett, árusításra kész bútort vissza kellett tartanunk az értéke­sítésből, a hiány pótlásáig. A kérdéses esetben is ez tör­tént. A késve küldött szövet­mintákat utólag rögzítették az árusítás alapját képező árukartonhoz — a tiketthez — és figyelmetlenségből egy darab Ráma sima piros szö­vetű tikettel több került az. üzletbe. A levélíró május 14-iV vásárlását követően 16-án valóban megjelent áruházunkban. Akkor közöl­te vele az eladó. Illetve a Volán képviselője, hogy a kért piros szövettel már nincs Tulipán heverő, csak rozsdabarna, vagy narancs­sárga. esetleg más, a piros­tól többé-kevésbé eltérő szí­nű. A vásárló mást válasz­tani nem kívánt, Így vissza­kapta a pénzét. Jelen hely­zetben a kővetkezőket tud­juk felajánlani: amennyiben a vevőnek továbbra is szán­dékában van az eredetileg választott bútortípust a kért piros színben megvásárolni, kérjük, keresse fel áruhá­zunkat és a bútort a gyártól közvetlenül megrendeljük. A kellemetlenségért a vásárló szíves elnézését kérjük." összeállította: Ladányi Zsuzsa i

Next

/
Thumbnails
Contents