Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-16 / 139. szám

Kedd, 1981. június 16. 5 Közgazdászok tanácskozása Az utóbbi tizenöt év ered­ményes földtani kutatásai kitermelésre érdemes ásvá­nyi nyersanyagvagyonunkat mintegy kétszeresére növel­ték. Ennek alapján például széntermelésünk távlatokban két-háromszorosára fokozha­tó, uránércbányászatunk tar­tós bázisa lehet atomerőmű építési programunknak. Bau­xittermelésünk 20—30 száza­lékkal növelhető, rézérckész­letünk teljesen kielégítheti hazai igényeinket, a nem­fémes építőipari és szilikát­ipari ásványok kitermelésé­nek fejlesztésével pedig bel­ső szükségletünk ellátása mellett versenyképes export­termékeket nyerhetünk. Ho­gyan lehet ezeket a lehető­ségeket a legcélszerűbben a népgazdaság szolgálatába ál­lítani, hogyan kell természeti erőforrásainkat a leggyümöl­csözőbben hasznosítani — ez a témája a XX. közgazdász vándorgyűlésnek, amely a Magyar Közgazdasági Társa­ság, az MTESZ szervezési és vezetéstudományi társasága, a TIT közgazdasági választ­mánya és Komárom megyei szervezeteik rendezésében 500 résztvevővel hétfőn Ta­tabányán kezdte meg kétna­pos tanácskozását. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára a vándorgyűlést üdvözlő be­szédében többek között arról szólt, hogy az ország vezető testületei a közgazdászoktól olyan megoldásokhoz várnak segítséget, amelyek ösztön­zőleg hatnak természeti kin­cseink feltárására és haszno­sítására. A plenáris ülésen Bognár József akadémikus, a Világ­gazdasági Kutató Intézet igazgatója természeti erőfor­rásaink hasznosításának sok­rétű feladataival, Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár ásványi nyers­anyag- és energiagazdálko­dásunk néhány alapvető kér­désével foglalkozott. A vándorgyűlés ma, ked­den négy szekcióban folytat­ja tanácskozását. (MTI) Gazdag szünidei program a könyvtárban Alighogy befejeződött a tanév, a petőfitelepi gyere­keket máris táborozásra Szó­lították — a könyvtárosok. Néhány éve szerveznek nya­ranta olvasótábort a telepi klubkönyvtárban a környé­ken lakó tanulóknak. Az idei tegnap, hétfőn nyitotta kapuit: a Somogyi-könyvtár munkatársai 25 felsötagoza­tos diáknak biztosítanak 2 hetes tábori programot. A foglalkozásokon — játékos formában — különféle mű­vészeti ágak sajátosságaival és egymás fejlődését segítő kölcsönhatásaikkal szeretnék megismertetni a táborozókat. A népművészettel, zenével, irodalommal, képzőművé­szettel nemcsak könyvek ré­vén ismerkednek; író-olvasó találkozók, játék- és bábké­szítő, zenei és rajzfoglalko­zások szerepelnek a tábor programtervében. Brutus ábif Széksóson Hosszú hetek múltak el valamirevaló televíziós pre­mier nélkül; pénteken aztán megszakadt a meglehetősen érdektelen, szürke műsor­folyam, bemutatták Bárány Tamás tévéjátékát, a Bru­tust. A neves író forgató­könyvét neves rendező, Igló­di István szervezte a kép­ernyőre. parádés szereposz­tásban. Olyan színészek vál­laltak benne epizódszerepe­ket, mint Kézdy György, Gáti József, Hetényi Pál, Szakács Eszter... S a többiek is, csupa olyan művész, akik a színpadon számtalanszor bizonyították már érzékeny­ségüket egyfajta, a natura­lista szerepfelfogástól jócs­kán eltérő, többértelmű jel­rendszerre épülőt groteszk játékstüus iránt. A Bárány-darab is, Iglódi rendezése is ezt a stílust kívánta, együtt voltak hát az erők egy igazán figye­lemre méltó tévédráma szü­letéséhez. Miért, hogy mégis a hevenyészettség, a drámai erőtlenség benyomásai ural­kodhattak el a nézőkön, megtekintvén a jobb sorsra szánt, érezhetően az utóbbi idők tévés csúcsteljesítmé­nyeként műsorra tűzött já­tékot? Brutus és Cassius össze­esküvésének áldozata, Cae­sar, egy merészen groteszk fordulattal „föltámad" ebben a darabban. Azazhogy: nem őt, csak hasonmását szúrták le a római férfiak. Caesar ugyanis nem holmi elvakult, rajtavesztett egyeduralkodó itt, hanem minden hájjal megkent, tudatosan cselek­vő férfiú, afféle modern po­litikus. A politika esemé­nyeit a hatalma harc fona­lát kifogástalanul látja, s előrelátóan védekezik — ön­maga és Róma érdekeiért. Csak az események ember­szabású indítékait. mások cselekedeteinek lélektani ru­góit nem érzékeli, s ez a veszte. Amikor későn vál­lalt apaságára hivatkozva családi-politikai szövetséget kínál Brutusnak, a fiú, esz­méinek tisztaságáért, a köz­társasági Róma üdvéért, s a Caesarban fölismert agya­fúrt tisztátalanság miatt — vállalja az apagyilkosságot. Másként hal tehát Caesar, mint eddig tudtuk, a dráma meg gazdagabb egy emberi indulatokból fonott szállal. Pontosabban: gazdagabb le­hetne, ha ez a családi gu­banc. az események lélek­tani háttéré még erőtelje­sebb, s valóban drámai mo­tívum. Bár a „Te is fiam, Brutus?" helyébe ezúttal a „Te? Fiam!" apai döbbe­tete került, de éppúgy csak villanásnyira. az eszmélet utolsó pillanatára. mint Shakespeare-nél. Sem a csa­lád, sem a politikai konflik­tus nem emelkedhetett ilyen­formán drámaivá. inkább csak egymást színező dra­maturgiai fogásokká. Mint­hogy Caesar (Gelley Kornél) a „föltámadása" utáni szó­noklatban maga leplezi le saját magát, festi meg ma­gáról a cinikus, mégiscsak önös hasznát hajhászó poli­tikus képét, és Brutus (An­dorai Péter) sem a jog szent megszállottjaként, hanem az apai leleplezés sugallatára döfi a tőrt — egyikük sem lehet a hagyományos érte­lemben vett drámai hős. Nem elég „nagyok" hozzá. Kétségtelen: ez ls értelmes és érdekes mondanivalója lehet egy darabnak. De ak­kor — „erre kell rendezni". S. E. Szokatlan látvány fogadja ezen a héten Széksósfürdőn a sirandolókat. A bejárat előtti fenyves — már a fürdő terü­letén — 17 sátrat rejt. Nem mintha különösebb titkolni­valójuk lenne a tábor kis la­kóinak. Sőt! Jó, ha tudja a íürdőző és az olvasó: az itt táborozó 40 kisdobos, úttörő a Hazafias Népfront és az Or­szágos Vízügyi Hivatal által meghirdetett vízvédelmi pályá­zat Csongrád megyei nyertesei. De érkeztek kecskeméti vízvé­dő szakkörösök is. Az egész évi lelkes szakköri munka megérdemelt jutalma ez a tá­bor. amelyet a röszkei 2014-es számú Gábor Áron úttörőcsa­pat szervezett, Sára Endréné csapatvezető irányításával. Szerencsére nem maradtak magukra, a kezdeményezés fö­lött védnökséget vállalt az ATIVIZIG, az Országos Kör­nyezett és Természetvédelmi Hivatal, a .DÉLÉP Augusztus 20-a szocialista brigádja, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat röszkei telepe, a me­gyei úttörőelnökség, és jó né­hány röszkei szülő. Példamu­tató. követésre méltó összefo­gás ez, a jövő felnőttei, kör­nyezetvédői érdekében, annál is inkább, mert a pécsi után a szegedi járási az ország má­sodik úttörő vízvédelmi tá­bora. Hozzáértő, gyermekszerető, s nem utolsósorban természet­barát felnőttekre vall az egy­hetes program összeállítása. Ma, kedden Bugacra látogat­juk a gyerekek, holnap a szarvasi arborétummal, a bé­Fújja már a harsonás: a gyerekek ebédelni indulnak a turistaszállóba késszentandrási Tüs-gátta] is­merkednek, csütörtökön dél­előtt pedig a zsómbói ősláp­maradványt tekintik meg. Természettel kapcsolatos is­mereteik bővítését segítik még filmvetítések, ökológiai elő­adások, kísérletezések. Megta­nulhatják. hogyan kell víz­mintát venni, milyen kémiai, fizikai anyagokkal lehet a víz minőségét megállapítani. A sok, hasznos tudnivaló „át­adásában" részt vesznek dr. Csizmazia György, a tanár­képző főiskola docense, dr. Major Tibor, az OKTH sze­gedi állomásának vezetője, Szépfalusi József, az ATIVIZ­IG osztályvezetője, Kaurek Róbert, a Dél-dunántúli Víz. ügyi Igazgatóság osztályveze­tője, valamennyien a „vizes­ügyek" jeles szakértői és hét természetbarát ifivezető. Ta­nulás mellett természetesen a szórakozásra, játékra, fürdés­re is marad idejük a táboro­zóknak, akiknek a tegnapi, sátorozásra nem éppen ideális zuhogó eső sem szegte kedvü­ket M. E. IFST iMOAi iwi rádiófigyelő Csillebércen és a Balatonnál • • Ismét gyermekzsivajtól han­gos Csillebérc: hétfőn több mint ezer — nevelőotthonok­ban, illetve kisegítő iskolák­ban kiváló úttörőmunkát vég­zett — pajtás kezdte meg ju­talomtáborozását. A hétfő esti ünnepélyes zászlófelvo­nással pedig hivatalosan is kezdetét vette a táborozási idény. Az idei vakációban ország­szerte táborozó mintegy 300 ezer kisdiák közül csaknem 10 ezer pajtás lesz a csillebér­ci úttörő nagytábor vendége. Ide várják a különböző szak­táborokban — társadalomku­tató, természetkutató, eszpe­rantó — legeredményesebben szerepelt gyerekeket, köztük a Kazinczy anyanyelvi vetélke­dő 220 legsikeresebb résztve­vőjét. Július elején a fennállásá­nak 35. évfordulóját ünneplő úttörőszövetség jubileumi tá­borozására ebben az eszten­dőben legjobb úttörőmunkát végzett őrsök és rajok kaptak meghívást, a hónap második felében pedig 35 ország hala­dó gyermekszervezeteinek képviseletében érkezik. mint­egy 350 pajtás a béke és ba­rátság nemzetközi úttörőtá­borba. Augusztus elején ren­dezik az Interkozmosz szaktá­bort. a technikai szakkörök­ben tevékenykedő pajtásokat pedig az ifjú „alkotók", az úttörő művészeti tábor részt­vevői követik. Hétfőn benépesültek a Ba­laton déli partján is a gyer­megüdülők és az úttörőtábo­rok: megkezdődött a tó mel­letti pihenés, szórakozás. A SZOT dél-balatoni üdülőigaz­gatósága öt gyermekfidülőjé­ben: Szabadiban, Zamárdi­ban. Lellén és Bogláron, va­lamint Fonyód-ligeten egy-egy turnusban egyszerre több mint ezerkétszáz gyermek élvezheti a nyár örömeit. Hétszáz peda­gógus váltja egymást, akik­nek felügyelete mellett játé­kos vetélkedőket, kirándulá­sokat rendeznek. Úszásoktatás is lesz a programban, testne­velő tanárok irányításával. Júliusban és augusztusban az óhazától távol élő magyar csa­ládok gyermekeit is fogadják az üdülők, akik a szórakozás mellett az anyanyelvet is gya­korolhatják. Ugyancsak hétfőn vonták fel a zászlót a Somogy megyei tanács Fonyód-ligeti úttörő üdülőtáborában. A négy kilo­méter hosszú, közvetlen a tó mellett elterülő táborban ezer­kétszáz úttörő kezdte meg kéthetes üdülését. (MTI) * Hol van már a tavalyi hó, ugyan ki emlékszik ma már a Szív küldire? Arra a rá­dióműsorra, mely annak ide­jén időst és fiatalt, férfit és nőt a futball aranyidőkkel legalábbis egyező mérték­ben felkavart, s a jó öreg, zöld macskaszemekkel vi­lágító készülékek mellé ül­tetett, boldog-boldogtalan magyar nótát, Zárayt-Vámo­sit, Hacsek—Sajót küldött és kapott, a századelőről kon­zerválódott üzenetközvetítői stílus által kommentálva. Az utóbbi évtizedben nagyot fordult a világ: névnap, szü­letésnap, házasságkötés, be­vonulás, leszerelés alkalmá­ból az érdekeltek már nem magyar nótát, ZárayttVámo­sit stb. kapnak szeretteik­től, hanem kvarcórát, mag­netofont, vagy éppenséggel készpénzt. Ám a rádió tá­volról sem mondott le ön­zetlenségének leglátványo­sabb gyakorlási formájáról. Az emberek pedig minden ünnepi apropó nélkül, egé­szen egyszerűen csak kér­nek és újra kérnek; levél­ben vagy telefonon, s a ma­gyar nóta mellé felsorako­zott az Edda Művek, Hofi Géza, a Beatles-nosztalgia, egyáltalán: össznépi ese­ménnyé avanzsált a Szív küldi jogutódja, a kíván­ságműsor. Bevallom: a hétfő dél­Szakmunkások vetélkedője Huszonhét fiatal részvéte­lével zajlott le a Volán 10. számú Vállalat műszaki üzemegységében rendezett szakmai vetélkedő döntője. A legjobbak több mint öt órán át tartó versenye ko­moly erőpróbát jelentett a résztvevő fiatal szakmunká­soknak ; olyan feladatokból kellett vizsgázniuk, mint te­hergépjármű-, autóbuszjaví­tás, diagnosztika, gépjármű­vek szervize, balesetvédelem, teleptechnológia, sport, idő­szerű politikai ismeretek. Nem volt könnyű dolga a versenybíróságnak sem, hi­szen a vetélkedő során a vártnál sokkal szorosabb küzdelem alakult ki. Lázár János 58 ponttal az első, Paragi Ferenc 55 ponttal a második, Fülöp József 54 ponttal a harmadik lett. ök és a 4—6. helyen végzett: Gyuris Károly, Vőneki La­jos, illetve Hajas László el­nyerték a Kiváló Fiatal Szak­munkás címet, 1200—1200 forintot és tárgyjutalmat kaptak. A 7—12. helyezettek is megkapták a Kiváló Fia­tal Szakmunkás címet és a tárgyjutalmat. A hagyomány­teremtőnek szánt hasznos, si­keres vetélkedő valamennyi résztvevője emléklapot ka­pott utáni, már-már klasszikussá vált programot szeretem legjobban. Itt érvényesül leginkább, legkorszerűbben, legpergőbben és legváltoza­tosabban minden kívánság­műsor jelmondata: ahogy tetszik. (Gyaníthatóan a kí­vánságórák között ez is a leghallgatottabb.) Igaz, pár éve már délután kettőtől nem hatig, hanem csak ötig élvezhető órákon keresz­tül a bizonytalanság pezs­dítő érzésével a slágerek, kabarétréfák, szavalatok, esetleg akár népszerűbb ko­moly zenei műrészletek tar­ka egyvelege. Ám ennél sok­kal jobban idegesít, hogy amint egy-egy műsorvezető megszokott hétfő délutáni konferansziétársunkká vál­tozik — azonnal másvalaki váltja föl. Volt Poór Klári, Vértessy Sándor, Gálvölgyi János (jón néhányat bizto­san kifelejtettem), jelenleg Schubert Éva és Keresztes Tibor van. Miért? Ráun­nak? (ök, vagy a hallga­tók?) A változatosság gyö­nyörködtet, mondja a szer­kesztő? Netán túl sokan pá­lyáznak a Szív küldi-utódos babérokra, s imígyen affé­le rotációs módszerrel old­ják meg a kényes szemé­lyi kérdéseket? Érthetet­len. Szerencsére, a kívánság­műsorok egyébként nem túl bonyolult szerkesztési elve változatlan. A fél hármas és a fél ötös hírek, a han­gos képrejtvény, az Útköz­ben, a reklám úgy szakítja meg mindahányszor pár percre az „ahogy tetszik"­özönt, hogy kissé felráz, felélénkít, a háttérrádiózás már-már monotonná vált óráiból mintegy kényszerű­en kiemeli rövid időre a hallgatót. Úgy kényszerítvén figyelemre, hogy a túl sok jó, „én is kérhettem vol­na"-élmény után a nem kért, nem várt, a 6zobába kíméletlen-személytelen cél­tudatossággal betörő hír­csokrot az önmagából a vi­lág felé forduló ember mint­egy rádiós varázslat révén hallgatja végig. őszintén szólva, nem túl­zottan érdekel egyik vagy másik, a kívánságműsor bi­zonyos periódusaiban tün­döklő-villogó műsorközlő stí­lusa. Sokkal inkább az fog meg: iriennyi ember akad szerte e hazában, aki időt, fáradságot nem kímélve tol­lat ragad, hogy kedvenc mű­sorszámát kérje, mit sem törődve azzal, hogy az ál­landósult dömping követ­keztében óhaja többnyire csak hosszú-hosszú hóna­pok múltán teljesülhet. Fel­tehetően ők ugyanazok, akik a lapok Orvosi tanácsok-ro­vatainak törzsgárdáját ké­pezik, a legkülönfélébb vi­tákhoz. mindig hozzászólnak, hetente többször szóvá te­szik az észrevett sajtóhibá­kat, továbbá a létező ösz­szes kereszt- és egyéb rejt­vényt megfejtik és eredmé­nyeiket hűségesen beküldik, (Valószínűleg ezért oly túl­terhelt a posta.) S, hogy mindez miért fontos? Mert frappáns cáfolata ama ag­gálynak, miszerint nem vol­nánk elég aktívak, eléggé „közéletiek". Már, hogyne lennénk! Csak — kívánni le­hessen. Domonkos László Ma, kedden kezdődik a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetségének XI. közgyűlése az Építő-, Fa- és Epítőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének székházá­ban. A hazai képző- és ipar­művészet jelenét felmérő és jövő útját meghatározó két­napos tanácskozáson képző­és iparművészetünk vala­mennyi szakágazatának kép­viselői : festők, szobrászok, grafikusok, iparművészek, képzőművészeti írók, restau­rátorok vitatják meg a több mint 1200 tagot számláló szövetség utóbbi négy évben végzett munkájának tapasz­talatait, eredményeit, gond­jait és feladatait

Next

/
Thumbnails
Contents