Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
3 Péntek, 1981. május i: 1 Televízió értekezlete Egységes Szegeden Hibaigazítás Első alkalommal tartott •ezetői értekezletet a Magyar Televízió Szegeden, a helyi stúdióban tegnap, csütörtökön. A megbeszélés keretében dr. Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság titkára értékelte az április havi műsort. Dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára délután a megyei pártbizottság székházában fogadta Nagy Richárdot, a Magvar Televízió elnökét, és megbeszélést folytattak a tvstúdió munkájáról, fejlesztésének feladatairól. A megbeszélésen részt vett dr. Koncz János, a megye; párrbizotttitkára. dr. Székely Sándor és Regös Sándor, a szegedi körzeti tv-stúdió vezetője. Osztrák ügyészek látogatása Tegnap, csütörtökön dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész kíséretében Szegedre látogatott dr. Ferdinánd Stiegelbauer, az Osztrák Legfelsőbb Bíróság mellett működő legfőbb ügyész és dr. Ottó F. Müller ' bécsi főügyész. Az osztrák delegációt délelőtt a megyeszékhelyen dr. Kereszty Béla megyei főügyész fogadta és tájékoztatta Csongrád megye ügyészi szervezetének munkájáról. Délután a delegáció a Szeged-Nagyfán működő Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézetet tekintette meg, ahol dr. Banka Lajos igazgatófőorvos adott tájékoztatást számukra az alkoholelvonás hazai módszereiről és tapasztalatairól. Fgy nyelven beszéljenek a közönségtájékoztató táblák a Föld kontinensein, áthidalva a szóhasználat nehézségeit — így fogalmazták meg annak a háromnapos nemzetközi konferenciának a célját, amely csütörtökön fejeződött be Balatonfüreden. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) korábban munkabizottságot. hozott 'étre, amely nyolc kijelölt országban — köztük hazánkban is — közvélemény-kutatást hajtott végre. Ennek tapasztalatait négy kontinens 35 szakértője összegezte a mostani konferencián. Mint elhangzott általános igény a szabványosítás kiterjesztése. Jelenleg 13 olyan jelképet szabványosítottak. amely egységesen igazítja el a turistát. A konferencián munkabizottságot alakítottak, amely a rokkantak, mozgássérültek nemzetközi éve programjának elősegítésére G—8 olyan, világszabadalomra alkalmas piktogramot dolgoz ki, ameíy segíti a legrászorultabb emberek tájékozódását. ÍMTI) A TESZÖY Ellenőrzési Irodája Segítő revizorok Az ellenőrzési' iroda munkája a teesz-szövetség egyik fontos szolgáltatása. Ellenőrei elsősorban segíteni kivannak a gazdaságoknak, azzal, hogy a tapasztalt szabálytalanságokra felhívják a vezetők figyelmét. 1980-ban Csongrád megye 37 termelőszövetkezetében folytattak általános vizsgálatot. Többek között megnézték a téeszek alapszabályait. Tizennégy esetben tettek javaslatot az alapszabály módosítására, részben mert jogszabállyal, részben mert TOT-állásfoglaiásoKkal ellentétes részletekre bukaantak. A termelőszövetkezeteknek kötelességük nem számviteli jellegű egyéb — az újító mozgalmat, a munkaversenyt — szabályozó belső rendelkezéseket kialakítani. Ezek a gazdaságok többségében hiányosan készültek eL Azt tapasztalták az ellenőrök, kellő végzettségű és szaktudású szakemberek állnak a mezőgazdasági nagyüzemek felelős posztjain: ám hatáskörük és felelősségük elhatárolása nem mindenütt egyértelmű, s ez megnehezíti a számonkérést. Továbbra sem mindenütt megnyugtató a belső ellenőrzések hatékonysága. Bár minden téeszben dolgozik belső ellenőr, többségük kapcsolt munkakörben végzi munkáját A vagyonvédelem hatásosabb lett az elmúlt években, bár a szövetkezetet ért károkat ma sem mindenütt követi felelősségrevonás. Kisebb hibákkal, de elfogadhatónak ítélték az ellenörök a pénzösszegek nyilvántartását, ellenőrzését. Ugyanez jellemző a leltározásra is. Néhány helyen például nem értékelték le a csökkent értékű készleteket. A téeszek építési beruházásaikat többnyire maguk kivitelezik.- A tervezést, a beruházások előkészítését állami vállalatok, főleg az AGROBER végzi — megnyugtató módon. Nem ilyen kedvezőek a tapasztalatok az alvállalkozókkal való együttműködés, az anyagok és a sokféle, nehezen összehasonlítható munkateljesítmény elszamala-sa során, Megelégedéssel konstatálták a revizori iroda szakemberei, hogy a növénytermesztés szerkezetének alakításában fontos szempont lett a gazdaságosság: növekszik a kevés költséggel termelhető kultúrák — rozs, árpa, napraforgó — vetésterülete. Az állattenyésztés azokban a gazdaságokban ért el jelentős eredményeket,, ahol a növénytermesztés is magas színvonalú, és képes kielégíteni a gazdaság takarmányigényeit. Kevesebb abrakot. használtak fel a téeszek a korábbi évek átlagánál: a MÉM által kiadott normatívak megtették hatásukat. Ugyancsak sikeresnek bizonyult a tejhozamok növelésére ösztönző dotáció. Némelyik téesz pénzügyi nehézségeit úgy próbálta kiküszöbölni, hogy mérlegzárás előtt eladta a takarmányt, majd az újabb gazdasági év kezdetén magasabb áron visszavásárolták. Az ellenörök rosszallják az ilyen gyakorlatot: ráfizetnek a gazdaságok is és végső soron a népgazdaságnak is \ eszteséget okoz a takarmány ideoda száliítgacása. Az energiagazdálkodásban fejlődést tapasztaltak. Az útiokmányok vezetése viszont nem kielégítő — ez továbbra is lehetőséget adhat visz- I szaélésekre. Javult a háztáji integráció, I a szociális gondoskodás, a i termelőszövetkezeti tagok j üdültetése is állandóan napirenden szerepel. Nem haszontalan az ellen- | őrzési iroda működése: a t téeszek többsége megfogadja \ tanácsaikat, javaslataikat és kijavítják a hibákat. Hétszázmillió forinttal fl tejipar fejlesztése A fejlesztések hatására az utóbbi években átlagosan 5—6 százalékkal emelkedett hazánkban a tej- és tejtermékfogyasztás. Az idei beruházások mindenekelőtt . a minőség javítását, a választék gazdagítását teszik- lehetővé. A tejipar ez évben több mint 700 millió forintot fordít a műszaki fejlesztésekre. Ebből az összegből új gépeket, technológiai berendezéseket szerelnek fel. A tejüzemek hálózata is bővül, befejeződik a debreceni tejüzem, folytatódik a szekszárdi., a zalaegerszegi sajtüzem és a pásztói tejüzem építése. Több gyárat bővítenek. Az egy főre jutó tejfogyasztás 1980-ban elérte a 95 litert, ami jobb az európai átlagnál, tejtemékbői viszont jóval kevesebbet fogyasztunk a kívántnál. Ezért elsősorban a sajtok, túrók, joghurtfélék termelését fokozzák az üzemek. Az új nagy teljesítményű gépsorokkal Zalaegerszegen az ementáli, Szekszárdon a trapista, az eidami és a Goncja-sajtot gyártják majd. Nemcsak saját körzetüket látják el termékükkel, hanem az ország más vidékeire is szállítanak. Ugyanígy a miskolci üzem új gépeivel a habosított krémtúróból Budapest igényét is kielégítik. Az új berendezések nemcsak a termelést növelik. de egyúttal jobb .minőségű sajtokat is készítenek. Miután a fogyasztók mindinkább a könnyű, nem hizlaló, alacsony zsírtartalmú krémeket, desszerteket kedvelik, az idei újdonságok főként az ilyen termékek köréből kerülnek ki. A miskolci tejüzemben almaés barackízes változattal bővítik a habosított krémtúrócsaládot. Debrecenben gyümölcsös fagylaltporok, a budapesti tejüzemben folyékony kávé-tejszín pvártására készülnek fel. Tatabányán kezdik meg a hűtés nélkül zacskóban is egy hétig eltartható tej gyártását. Előkészülnek más újdonságok előállítására is, így a többi között a camembert sajtcsalád egyik változata a brie sajtfélék és a különböző ízesítésű pudingok termelésére. (MTI) U gy látszik, nehezen értünk szót a inurnka témában. Figyelemre méltó érvelések és dühös kifakadások jelzik, mily sok még a zavar. Hogy melyik az értékesebb munka? Bizony, ha eltekintünk a tudományos körülírástól, nem is olyan könnyű válaszolni. Az emberek — mint látni fogjuk — hajlamosak a saját tevékenységükről megmintázni az értékes munka fogalmának jegyeit, illetve azt a feladatkört ítélik legfontosabbnak, olykor a legnehezebbnek, amelynek ellátásáért ők a felelősek. Nem is csoda, ki-ki egymaga érzi a saját terhét. Mit tud például egy. ács a tervezőmérnök gondjairól? Vagy egy jogász képes-e átérezni, mily gyötrelem egész nap szenet fejteni? Aki esőben, szélfúvósban keveri a maltert, vajon munkája ériéke szerint becsüli-e a laboratóriumban bíbelődő kutatót? S hogyan néz a futószalaghoz kötött, kétségtelenül igen intenzív munkása kényszerülő szerelő a látszólag csak sétálgató közgazdászra? Ülünk a cirkusz nézőterén, s ámulunk, hogyan képes az akrobata három egymáson keresztbe fektetett sörösüvegen fejen állva egyensúlyozni úgy, hogy az egész tákolmány egy kifeszített kötélen imbolyog. Legtöbben fantasztikusnak ítélik a produkciót, mire a mögöttünk húzódó sorban lekicsinylően szólal meg valaki: „Ez a muki is mindent csinál, csak dolgoznia ne kelljen." S amikor hozzáfordulunk, hogy szerinte mit jelent dolgozni, készséggel rávágja: „Szenet lapátolni egész nap, az igen, az munka." Rendezgetjük az olvasói véleményeket. A munka témájú, régebbi és friss keletű levelek egyikében, amelyet a Csongrádi sugárút 88. szám alól írtak, ez áll: „Igazuk van abban, hogy meg keli szüntetni a jogtalan haszonszerzést. A többi megállapításukkal azonban nem értek egyet. Szerintem az a kubikos, szivattyúkezelő, szakmunkás, aki közel tízezer forintot keres, alaposan megdolgózik érte. Mert kell a pénz, ha rá is kell hajtani... De vajon a vezető, mérnök, technikus csinál-e valamit, vagy csak a fehér köpeny és a manikűrözött. kéz a fontos?" Tóth Mihály bizalmaskodva veregeti meg levelében a vállunkat: ..Bartókról, se Adi (sic) se József Attiláról ne írjatok. Szerintem ők is olyan halandók voltak, mint más ember. Nem szeretem, ha emberekeit istenítenek. Többre becsülöm azt az emberi;, aki tíz-húsz db. disznót meghizlal. Nyulat tenyészt, vagy burgonyát termel." Lám, kinek mi sajog, azt tapogatja. Még az a szerencse, hogy a sajátságosan énközpontú látásmód, vagy kibicsaklott szentencia nem kötelező érvényű. Elrettentő igazságtalanságok születnének, ha kizáróI lag a fizikai erőkifejtés alapján, nem pedig az értékteremtés mértéke szerint díjaznánk a munkát. Korántsem biztos ugyanis, hogy az a 'leghasznosabb, ami fizikailag legfárasztóbb. Ismert szólás, hogy kapálni mindenki lud. vagy legalábbis beletanul, hozzáedzódik néhány nap aleu. a búzanemesítést azonban hiába bíznánk laikusra. Nem vitás, gyötrelmes doíog egész nap szövőgépek körül gyalogolni, ám egy tehetséges üzemszervező — a lermelőfolyamat gyümölcsözőbbé formálásával — akár százszor nagyobb nyereséghez juttathatja a vállalatot. Ha egy orvos visszaadja a súlyosan sebesült beteg életét, tekintve, . hogy legfőbb érték nálunk az ember ezt a józan közvélemény összehasonlíthatatlanul többre értékeli, mint a nyúltenyésztést, an el vre egyébként — igaza van levélírónknak — nagy szüksége van az országnak. Az a külkereskedő, aki némelyek szemüvegén nézve csak „lődörög a világban", de közben kemény valutáért, viszonylag jó áron eladogatja iparunk, illetve mezőgazdaságunk termékeit, vajon nem többet érdemel-e a különben igen becsülendő sertéshizlaló gazdánál? De megfizetjük-e, meg tudjuk-e fizetni az átlagpolgárnál sokszorta többet produkálókat? Mielőtt erre válaszolnánk, hadd érzékeltessük. hogyan becsülték anyagilag a fizikai munkát a felszabadulás előtt, és menynyire értékeljük manapság. Végletes példákat említünk, annak szemléltetése végett, hogy az ellenforradalmi rendszer cseppet sem volt meghatódva a „burgonyatermeléstől" és a hasonlóan hasznos nehéz testi munkától. Amikor a magvar munkások 64 százalékát kitevő 534 ezer mezőgazdasági napszámos, cseléd, munkás mindössze évi 400 pengőt keresett átlagosan, s a szegedi papucsos szakmában 14—16 fillér volt az órabér. sőt a dohánygyári munkások is legfeljebb 18—20 pengőt kaptak hetenként, egy élvonalbeli színművész egyetlen föllépéséért 200—250 pengő honoráriumot kért és kapott. Egy gyárigazgató, vagy földbirtokos életszínvonala is elképesztő magasságú volt alkalmazottaiéhoz viszonyítva. De hol lehetett megvitatni akkor ezt a problémát! Ma igen magas árfolyamon jegyzik a fizikai munkát. A szocialista rendszer a legnépesebb rétegeket tudatosan emelte ki a máról holnapra élés bizonytalanságából, de kétségtelen, hogy a kereslet—kínálat törvénye is érvényesül az úgynevezett munkaerőpiacon. Ha nem lehet például takarítónőt találni havi háromezerért, akkor — ha tiszta környezetben akar a hivatal dolgozni — többet kell neki fizetni. Az autó-, tévé-, villany-, gáz- és vízvezeték-szerelők, szobafestők, kamionosok stb. jelentős része nem azért keres többet, mint nagyon sok középszintű vezető és értelmiségi, mert az ő munkájuk föltétlenül értékesebb, hanem mert rendkívül megnőtt a szolgáltatások, valamint a nehéz . fizikai munka iránti igény. Ezért tapasztalható, hogy például egy ingázó kubikos megkeresheti a maga 7 ezer—8 ezer forintját is, míg az ő munkáját koordináló felügyelő és értékelő szakember esetleg öt-hatezerrel kénytelen beérni. jóllehet, azért tanult és szerzett diplomát, hogy elméleti felkészültségét hasznosítandó, magasabb színvonalon élhessen. Ha nem volnának tudósaink, ha a műszaki vagy a humán értelmiség nem értené meg a jelenlegi helyzetet, akkor — mint mondani szokás — megnézhetnénk magunkat. S ezen, ismételten hangsúlyozva a munka értéke szerinti díjazás elvét, előbb-utóbb muszáj is változtatnunk. Mert bármennyire kardoskodik is tisztelt vitapartnerünk a zöldségtermelés hasznossága mellett, ha a kertész eléri a havi 10—15 ezres jövedelmet, akkor a gyári, illetve a termelőszövetkezeti gazdálkodást eredményesen irá nyító vezetők — éppen azért, mert hozzáértésükkel, fáradozásukkal százakat és ezreket képesek anyagilag is boldogítani — legalább a háromszorosát érdemelnék. Rendkívül primitív — s ha szabadjára engednénk. káros is lenne — az a felfogás, amely csak a szemmel látható munkát bálványozza, a természeténél fogva esetleg rejtett, de a társadalomnak sokszorta több hasznot hajtó tevékenységet pedig lefitymálja. A munka mindig emberhez kötődik, hisz önmagától semmi nem jön létre. Társadalmunk ezért értékeli nagyra a posztján helytálló munkást, szövetkezeti gazdát vagy értelmiségit. Kádár János mondotta: „A szocialista Magyarországon a munkának van a legnagyobb társadalmi rangja. De ehhez nyomban hozzáteszem: ezt én nemcsak munkásra értem, hanem a xerrnelőszövetKezetben, vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is megemelem a kalapomat." Ha az ország legtekintélyesebb vezetője így tiszteli meg a feladatát elvégző honpolgárt, akkor ne hányja senki társadalmunk szemére, hogy élnek közöttünk dologtalan lesipuskások is. Sajnos, igen. Ez azonban nem a mi bűnünk, hanem a rendes munkát lenéző, „aki bírja, marja" szemléleté, amely még a magántulajdon talaján termett és tarackszívöságg&l próbál napjainkban is megélni. Az egyik — Sebők Ferenc Szeged, Nádor u. 10. szám aláírású — levélben olvastak: „Higgyék el. mi megmosolyogjuk, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. El tetszenek azt képzelni, hogy milyen nagyarányú halálozás volna akkor Magyarországon?" Mit mondhatunk erre? I.ehetséges. hogy megszaporodnának a gyászközlemények. Aki azonban nem javíthatatlanul értetlen és cinikus, az be kell. hogy lássa: nem. a jóisten, hanem a mi dolgos magyar népünk épített ebből az urak által tönkretett országból lakályos és ígéretes jövőjű szocialista hazát 1945 óta Szeged szinte kivirult az utóbbi évtizedekben S hisszük, ez a lényeg, joggal lehetünk büszkék rá. A dologtalanul is könnyen élők csak arról tanúskodnak. hogy elég sokan még mindig csak szemlélődnek és mérgelődnek miattuk. ahelyett, hogy segítenének hátrább szorítani őket. F. Nagy István Sah a feíréfefíre jelentkező Több mint 33 ezer fiatal jelentkezett a június 24-én kezdődő egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákra. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetben elkészült statisztika szerint a tudományegyetemeken több mint 230 százalékos a jelentkezés. Változatlanul legnépszerűbbek a bölcsészettudományi szakok. Ezekre az Eötvös Loránd Tudományegyetemen például ezernél is többen, ötször annyian kérték felvételüket. mint amennyit felvehetnek. Csaunem ekkora érdeklődés a jogi karok iránt: Budapesten 800-nál többen pályáznak a 180 helyre. A természettudományi karokon viszont csak a fővárosban nagy a különbség a felvételizők és a helyek száma között. Az orvostudományi egyetemeken 2700-an készülnek a felvételi vizsgára, hat százalékkal kevesebben, mint ahányan tavaly felvételiztek, de így ís több mint kétszáz százalékos a jelentkezés Budapesten, csakúgy, mint Debrecenben. Pécsett. A műszaki egyetemeken viszont tovább csökkent a jelentkezők száma: tavaly 2900 volt. az idén 2800. A pedagógusképző főiskolákon szintén népes a pályázók mezőnye, s ketten versenyeznek egy helyért. (MTI)
