Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

Péntek", 1981. május 1. 5 A magyar tudomány nemzetközi kapcsolatai Irta: Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese M agyarország tudományos ku­tatási kapacitása még 1 százalékát sem teszi ki a világ tudományos potenciáljának. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy az alapvetően új felfedezé­sek döntő többsége nem nálunk születik meg, hanem külföldön. Ugyanakkor az is tény, hogy tár­sadalmi életünk legkülönbözőbb területein (termelés, oktatás, szolgáltatás, kultúra stb.) a vi­lágon meglevő új ismereteknek jelentés részét hasznosítjuk. To­vábbi gazdasági, technikai és kulturális előrehaladásunk egyik lényeges tényezője az lesz, hogy milyen módon tudjuk fenntarta­ni, megőrizni és továbbfejleszteni azt a széles körű tudományos, műszaki és kulturális nemzetközi kapcsolatrendszert, ami az utób­bi 10—15 év alatt kialakult. Ezt a pozitív irányú folyamatot a szocialista országok összehangolt politikája segítette elő, amely a békés egymás mellett élés és együttműködés kölcsönösen elő­nyös elvét igyekezett a gyakor­latban megvalósítani. A hazai tudományos élet nem­retközi kapcsolatainak fejlődését nagymértékben meghatározta az MSZMP Központi Bizottságának 1969-ben hozott állásfoglalása a tudomány-politika irányelveiről. Ez a dokumentum egyértelműen megfogalmazta, hogy a nemzet­közi tudományos kapcsolatok fej­lesztését általános tudományos érdekeimMtel összhangban kell folytatni. A szocialista országok­kal. és különösen a Szovjetunió­val. elsődleges jelentőségű a kap­csolatok tartalmi fejlesztése, hi­szen a közös társadalomépítési célkitűzéseken túlmenően gazda­sági és kulturális együttműködé­sünk is igényli a tudomány köz­vetlen részvételét. Az elvi állásfoglalásoknak meg­felelően igen jelentős mennyiségi és minőségi fejlődésnek lehettünk tanúi. Nemzetközi tudományos kapcsolataink az elmúlt évtized­ben jelentősen bővültek. Kedve­zően hatott ezek kibontakozására a nemzetközi helyzet alakulása, illetve a szocialista országok gaz­dasági együttműködésében bekö­vetkezett fejlődés. A tudományos eelú kiutazások száma az utóbbi években elérte a 20 ezret, ami azt jelenti, hogy a hazai kutató­intézetekből. egyetemekről és a vállalatok fejlesztő laboratóriu­maiból a tudományos kutatók és oktatók egyharmada fordul meg évente külföldön. Ismervén több európai ország hasonló adatát, nyugodtan állít­hatjuk, hogy ez az arány nem­zetközi mércével is igen magas. Napjainkban minden európai or­szágban széles körű érdeklődés kíséri, miként érvényesülnek a helsinki értekezlet záródokumen­tumának ajánlásai az együttmű­ködés fokozásáról. A magyar tu­dományos kutatási bázis adatai azt mutatják, hogy a Magyar Népköztársaság, kormánya a le­hetőségek megteremtésével is se­gíti a tudósok, szakerpberek, ku­tatók kapcsolatainak szélesítését, a személyes és az intézményes együttműködés fejlesztését. A szocialista órszágokkal foly­tatott együttes tudományos ku­tatómunka többféle szervezeti rendben valósul meg. Kétoldalú kormányközi megállapodások vannak az egyes baráti országok­kal a műszaki-tudományos, illet­ve a kulturális és tudományos együttműködésre. Ezek-az egyez­mények elősegítik az adott két ország gazdasági kooperációját, illetve a szocialista társadalom építésével járó sajátos oktatási, közművelődési és kulturális fel­adatok teljesítését. Az egyes mi­nisztériumok, tudományos aka­démiák, tudományos egyesületek szövetségei, egyetemek, kutatóin­tézetek, közvetlen megállapodá­sokat is kötnek kutatók, oktatók cseréjére, konkrét tudományos problémák vizsgálatára. A KGST-n belül többoldalú tudományos­műszaki együttműködési egyez­mény van, amely több ország közös érdekeinek megfelelő ku­tatómunkát fog össze, illetve ösz­szehangolja az olyan tudomány­szervezési intézkedéseket, mint pl. licencvásárlás, műszergyártás, együttes fellépés nemzetközi szer­vezetekben stb. A szocialista or­szágok tudományos akadémiái­nak vezetői, a hatvanas évek második felében állapodtak meg abban, hogy az akadémiai kuta­tóintézetek is részt vesznek több­oldalú együttműködésben. A ter­mészettudományok és a társa­dalomtudományok aktuális prob­lémáinak közös vizsgálatával, az elért eredmények együttes hasz­nosításával foglalkoznak az erre a célra létrehozott nemzetközi kollektívák. Több nemzetközi továbbképző intézetet is létrehoztak a szocia­lista országok tudományos aka­démiái. A tőkés országok kor­mányszerveivel szintén kötöttünk műszaki-tudományos vagy kultu­rális és tudományos együttműkö­dési megállapodásokat. Ennek keretében általában szakemberek kölcsönösségi alapon álló tanul­mányútjait irányoztuk elő. Éven­te több száz magyar állampolgár utazik ily módon külföldre. A hasznos ismeretszerzésen, meto­dikai továbbképzésen túlmenően konkrét kutatómunkát is végez­nek és egyúttal hozzájárulnak a magyar tudomány nemzetközi hírnevének növeléséhez, a hazai kutatási eredmények elterjeszté­séhez. Az intézményes kapcsola­tok keretébe tartozik a többi ál­lami vagy magánalapítvánnyal (USA, NSZK, Japán) való olyan konkrét együttműködés, ahol igen szigorú szerződéses feltételek szabják meg a kutatás célját és végrehajtási módozatait. Számos fejlődő országgal is tart fenn aktív kapcsolatot a ma­gyar tudományos élet. Ezek hoz­zájárulnák a fejlődő országok ön­álló nemzeti tudományos kutató­bázisainak létrehozásáhok és fej­lesztéséhez, tudományos szakem­bereik képzéséhez és továbbkép­zéséhez. A kapcsolattartásnál a tisztán tudományos jellegű együtt­működési formák bővítésére. A nemzetközi tudományos együttműködés eszköz és mód­szer ahhoz, hogy eredményesebb legyen a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés, illetve ezek segítségével hatékonyabb legyen a termelőmunka. A társadalom­tudományok esetében a kutatási eredmények hasznos hozzájáru­lást adnak a politikai döntések megalapozásához, illetve kulturá­lis, oktatási és művelődésügyi irányelvek, rendelkezések kidol­gozásához. Magyarország olyan természeti, gazdasági adottságokkal rendel­kezik, amelyek igénylik az igen aktív nemzetközi kapcsolattartást a társadalmi élet nagyon sok te­rületén, a tudománytól a keres­kedelemig. Számtalan példát lehetne em­líteni a természettudományok, a műszaki- és agrártudományok te­rületéről is. A magyar gyógyszer­Ipar fejlettségét nagymértékben a kémiai, a biológiai és az orvos­tudományok nemzetközi kapcso­latai alapozták meg. A társadalomtudományok terü­letéről a közgazdaságtant, a nyel­vészetet, a történettudományokat, a jogtudományokat, az irodalom­tudományt és a szociológiát emel­hetjük ki, ahol a kölcsönös ta­pasztalatcsere és együttműködés eredményei könyvekben, publi­kációkban láttak napvilágot 1956. március 26-án írták alá a szocialista országok képviselői az első közös kutatóközpont meg­alapításáról szóló egyezményt. Az intézmény céljául azt tűzték ki, hogy a részecskefizika, a mag­fizika és a neutronfizika terüle­tén közös kísérleti és elméleti kutatásokat végezz' -k. Az erők egyesítése olyan nagyberendezé­sek, gyorsítók, reaktorok építését és használatát tette lehetővé, amelyek létrehozása kis országok számára megoldhatatlan feladat lett volna. A dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben az elmúlt 25 év alatt számos kiemelkedő tudományos eredmény született, új kutatási irányok jöttek létre. A kutatómunkában aktívan részt vettek a magyar fizikusok, vegyészek és mérnökök is. önál­lóan vagy széles körű nemzetközi kollektívák tagjaként több kuta­tócsoport dolgozott éveken át Dubnában, tevékenységükkel nem­csak a dubnai intézet eredmé­nyeihez járultak hozzá, hanem segítették a hazai kutatások fej­lődését is. Kutatóintézeteink nem egy témában közvetlen együtt­működést alakítottak ki az Egye­sített Atomkutató Intézettel, ki­szélesítve ezáltal az itthon dol­gozók számára is a kutatási le­hetőségeket. Sokszor használjuk ma ezt a kifejezést, hogy belső tartalék. Ezen még feltáratlan anyagi vagy szellemi kapacitást értünk. Nemzetközi tudományos kapcso­lataink vonatkozásában viszont még nyugodtan beszélhetünk kül­ső tartalékról iá, hiszen a kellő következetességgel, előrelátással szervezett nemzetközi kapcsola­tok valóban hatalmas tartalékot tudnak részünkre mozgósítani. Egy hét = öt nap H árom műszakos üzemeink­ben július elsejétől már áttérnek az öt munkana­pos hétre. Minden szombat szabad szombat lesz Nagy várakozás elő­zi meg az áttérést, hiszen jövőre mindenütt bevezetik ezt a mun­karendet. Nagy figyelem kíséri az előkészületeket is. A termelés nem csökkenhet, nyilván a termék minősége sem romol­hat, a bérek sem lehetnek kevesebbek — közismertek ezek a kikötések —, arról van tehát szó, hogy öt nap alatt annyit kell dolgoznunk, amennyit eddig hat nap alatt végeztünk eL Örömmel fogadjuk, hogy egy nappal töb­bet pihenhetünk, de a rövidebb idő alatti több munka fölvethet olyan gondokat is, amelyeket ed­dig nem gondoltunk végig. A lecke mindenesetre föl van adva, exkuzálásra, mentegetőzésre föl­tehetően nem nyílik sehol lehető­ség, előre és jól kell készülnünk tehát rá. A Szegedi Kenderfonó főmér­nökét, Farkas Ferencet kértük meg, segítsen áttekinteni az elő­készületeket. — Nehéz a lecke? — Izgalmas, szép, és nagyon nehéz föladatokat kell megolda­nunk igen rövid idő alatt. Az idő­kiesést termelékenységgel keli pó­tolnunk. — Csakhogy a termelékenység növeléséről annyit beszéltünk már, hogy a könyökünkön jön ki. Ha a régi lemezt tesszük föl most is. túlságosan nagy sikerre nem számithatunk. — Igaza van, unalomig hangoz­tattuk. hogy föl kell tárnunk tar­talékainkat, most rászorítanak bennünket a körülmények, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem meg is tegyük. — Vannak még tartalékaink? — Műszaki változtatásokkal, új, nagy teljesítményű gépek be­állításával is fokozható a terme­lés, de anyagi helyzetünk most nem olyan, hogy erre hagyatkoz­hassunk, viszont tudván tudjuk, hogy a meglevő gépek is kihasz­nálhatók az eddiginél jobban is. Ha valaki a műszak vége előtt fél órával már megfürödve, fölké- ' szülve várja, hogy teljen el vala­hogy az a fél óra, nem hiszem, hogy másik gépet kellene vásá­rolnunk, hogy munkával tölthes­se teljes idejét. Ide vehetnénk a kényelmes előkészületeket a reg­gelihez, az elnyújtott cigaretta­szüneteket, a tengö-lengö embe­reket is. — Csak vehetnénk? — Rákényszerülünk, hogy fog­juk az időt. — A normák? — Ha valaki fél órával előbb már megfürödve vár. akkor má­sik felet még hozzáadhatunk, hi­szen a fürdéshez is hozzákészülő­dött. és ezt a szertartást ritkán sietik el az emberek. Ahol ezt meg lehet csinálni, ott nyilván laza a norma. — aA pedig mindenki tudja, a Szergej Danyilov Májusi köszöntő — barátaimnak Nincsenek már magányos vidékek. virágzanak ősi városok. Köszöntlek Szeged május ünnepén: zengjen csak boldog, büszke dalod. Munkásokat munka örömével csillámló fémmel kohászokat. építőket házak sorával. Odesszám, köszöntse lágy szavad, v A gesztenyefák csupa viragban — Szegeden is —. a sétányokon Ott a tenger, itt a Tisza nézi őket. Alattuk dalt álmodom. Orgonacsokor májusi lánggal minden ajtót fölpattant a fény. A mi ünnepünk ez a nap a Földön­világot megőrző szép remény. Nincsenek már magányos vidékek, virágzanak mezők, városok. Testvéri szavú magyarokkal együtt köszöntöm Munka szabad májusod. Polner Zoltán fordítása NOVAK ANDRÁS RAJZA normához nyúlni népszerűtlen föladat. — A dolgozók többsége igen becsületesen és sokat dolgozik. Rájuk több terhet róni nem le­het, de szervezési módosítások az ő eredményeiket is javítják. Sze­retnénk azonban rájuk is támasz­kodni. hogy senki ne tölthesse el lötyögve a munkaidőt. — A művezetők erre azt szok­ták mondani, ha keményebben beszélnek avval, aki nem szeret dolgozni, fogja a kalapját, és el­megy. — Lehet, hogy nem várjuk meg, hogy menjen, el is küldhet­jük. — Illúziónak látszik, amit mond, hiszen kinn áll a tábla a gyár falán, hogy munkásokat ke­resnek. — Az a tábla nem csupán azt jelzi, hogy mi keresünk, hanem azt is. hogy nem találunk. Nem számíthatunk arra, hogy fölve­szünk ötven embert, és annyit termelünk öt nap alatt, mint ed­dig hat nap alatt. Nincsen ötven ember, akit föl tudnánk venni. Az új konstrukció azonban azt sem egedi meg, hogy fél gőzzel dolgo­zókat is úgy fizessünk, mintha minden rendben lenne. Azt is je­lenti ez természetesen, hogy nem nagyon érdemes a kalap után kapkodni, mert az új helyen vár­hatóan ugyanaz fogadja: nem a létszámból lesz az eredmény, ha­nem a munkából. A vatta­emberek időszaka remélhetően le­járt. A becsületesen dolgozók ed­dig is megvetették őket, nem kell attól tartanunk, hogy a megszi­gorításokat általános elégedetlen­ség kíséri. Ügy is mondhatnám, várhatóan szorosabbra fűződnek kapcsolataink a jól dolgozókkal. — Ha az előkészítésbe is be le­het őket vonni, akkor föltétlenül — Amikor a minden második szombat históriája kezdődött, el­rontottunk valamit, most ügye­lünk rá, hogy ne essünk még egyszer ugyanabba a hibába. Nekünk május 9-ig kell tervet ké­szítenünk az átállásra. Ha a régi gyakorlatot követnénk, úgy men­ne az egész, hogy az illetékesek összeülnek, elkészítik a tervet, el­küldik jóváhagyásra, és csak a végén hirdetik ki a dolgozóknak, mint megföllebbezhetetlen tör­vényt. Lényeges a változás, má­jus 9-ig szót kell értenünk a dol­gozókkal, és a tervet javaslataik alapján kell elkészítenünk. — Gesztus? — Elkerülhetetlen és nélkülöz­hetetlen lépés. A tartalékokat ók tudják legjobban föltárni. — És ha ők azt gondolják, nem tarnak föl minden tartalékot, mert maguk ellen nem dolgoz, nak? — Ettől nem tartunk, mert ilyes­miről nincs szó. Akarja minden­ki a rövidebb hetet? Akarja. Azt is akarja, hogy ne legyen ke­vesebb a fizetése? Nyilvánvaló, hogy akarja. Ebből a képíel'iől mindenki le tudja vonni a szük­séges következtetést: úgy kell dol­goznunk, hogy ne csökkenjen az üzem nyeresége. — Az is előfordulhat, hogy el­kezdik fölsorolni, itt az anyag ké­sik, azért nem lehet folyamato­san dolgozni, ott a szervezés rossz, amott más valami hibád­zik. — Túl sokat nem érne a ta­nácskozásunk. ha nem sorolnák föl mindezt Közös érdekünk, hogy percekre menően fogjuk az időt Konstruktív tanácskozásokra számítunk. — Előre látható, hogy a műve­zetőkre az eddiginél is nagyobb teher jut. — Sok apró állásidőből jön ösz­sze a veszteség, a művezető tehát nem lehet vajszívű. Következe­tes művezetés nélkül nem tu­dunk előbbre lépni, akinek tehát csak a neve művezető, avval nem sokra megyünk. Én abban is bí­zom, hogy a művezető kenytelen lesz maximálisan megbecsülni minden jól dolgozó munkatársát, és kénytelen lesz nem becsülni azt, aki nem jól dolgozik. Az is következik ebből, hogy a műveze­tők megbecsülését is újra kell itt­ott gondolnunk. Beszélgetésünk elején azt mond­ta a főmérnök, szép, és izgalmas a lecke. Megoldva talán még szebb lesz HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents