Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

2 Vasárnap, "tSírf. mSfns ST: Kádár János beszéde a KISZ X. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) re. egyebek közt anyagi esz­közökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nem­zeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust épí­teni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társa­dalom erőit olyan forradalmi élcsapat vezeti, amelyet tu­dományos elmélet irányít, s amely valódi programot 'tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hata­lom, amely érvényesíteni tud.ia a szocialista törvényes­séget és képes önmagát meg­védeni; ha a tömegek támo­gatják a pártot és a népi ha­talmat S további fontos té­nyező, hgoy dolgozni keli! Ez a fontos, s nem az elosztásra kelj új szervezeteket kitalál­ni. Az elosztást persze min­denki szívesen vállalja ma­gára, legyen az a párt Köz­ponti Bizottsága, a szakszer­vezet. a KISZ. vagy egy vál­lalatvezető. De eloszlani csak azokat az anyagi es kul­turális javakat lehet, amelye­ket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt. szilárd nép; hatalom, tömegtarnogá­tás és munka. Ezek a ténye­zők a Magyar Népköztársa­ságban megvannak, műkőd­nek és tovább fognak erő­södni] Népünk felzárkózott az élen haladókhoz Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „ön­erőből", részben nemzetközi hatások alapján többfelé ki. csit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcso­latban csatlakozom az előt­tem szólókhoz. Fejti elvtárs­hoz és a többiekhez, mert úgy igaz. hogy nekünk min­den kendözés és mellébeszé­lés nélkül a valódi problémá­kat kell napirendre tűznünk. És, ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pe&z­6zímista nézetekkel is talál­kozunk. Nemrégiben kezembe ke­rült egy előadássorozat a ha­lálról. Ez a probléma tudo­mányos, — orvostudományi, pszichológiai vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szí­vesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet prob­lémáival foglalkoztam. Tu­dom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készül­nek. De az emberek többsé­ge nem ilyen, hanem az élet­tel törődik, mint ahogy né­pünknek is az élet, az előre­haladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok mi­att nem fölösleges vívmá­nyainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredmé­nyekről. mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vív­mányaink vannak. Magyaror­szágon. miután a szovjet had­sereg felszabadította hazán­kat a hitlerista megszállás alól, nép; hatalom Jött létre. Leraktuk a szocializmus alap­jait, eljutottunk a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek szakaszába. Ez azt jelen­ti. hogy felszámoltuk a feu­dalizmust. a nagybirtokrend­szert. a kapitalizmust cs min­dent, ami azzal jár. Meg­szüntettük az embernek em­ber által való kizsákmányo­lását Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban levő termelőeszközóhkel, a közős gazdálkodassal az iparban és a mezőgazdaságúim haca'mas alkotásokra képes. Ugyan­ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok mű­veltségi monopol i urnának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskola padjaiba sem jutottak el. a középiskoláról és a főiskoláról nem is be­szélve. Azóta nemzetünk bir­tokba vette a kultúrát: mű­veltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az eszten­dőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez Az ország, s nem kevés hibával kellett megküzdenünk, még­is elmondhatjuk: évszázad­nyi elmaradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett le­hetővé. Sőt, még ennél is többet: tovább ment a szo­cialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban hely­reállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Né­pünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos jöven­dőjét a szocialista társadal­mi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vív­mányaink, amelyeket az idá­sebb nemzedék számon tart A fiatalok azonban nem na­gyon ismerik ezeket, de kér­jük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dol­gának tűnik, az néhány év­tizeddel ezelőtt a mi szá­munkra, akik akkor hason­ló korú ifjúmunkások vol­tunk, még vágyálomnak tűnt. között élünk. Erről is őszin­ién beszélünk, nem ideali­záljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte felada­tokat tüzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet akkor ebbe bele­tartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megítélésében, népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támo­gatását a XIJ. kongresszu­son ki űzött feladatok meg­valósításához. A valósághoz az is hozzá­tartozik, hogy a munka ha­u.Ronysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai a gazdasági és a kulturális munkára, s a tu­dat fejlesztésére. Eredmé­nyeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehe­tőségek mögött. A vezetés­nek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rer, dszertln k nehézkességét, lassúságát és a bilrokratÍKUs vonásokat, amelyekkel kü­lönböző területeken még ta­lálkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amely­ből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfele­lő kihasználását. A vezetés e hitiáiról szólva nemcsak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, ha­nem a legkisebb egység ve­zetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzd­je le ezeket a hibákat. Ki­váltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szin­tet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődé­sért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, ter­vezhettük az ipari terme­lés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is le­hetett valósítani. De ami­kor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatko­zik —, akkor az eredménye­kért már nagyobb erőfeszí­téseket kell tenni. Önök na­gyon jól tudják, hogy a spor­tolók eleinte könnyen javít­ják meg korábbi eredmé­nyeiket, de utána már a századmásodperoekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fej­lődésében is. Világosan kel! tehát lát­nunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további elő­rehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán ke­ményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi vi­szonyok és a kedvezőtlen vi­lággazdasági körülmények között hiányosságaink és ne­hézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat Meg vagyok győződve ar­ról, s pártunk Központi Bi­zottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két év­ben szigorúbb követelménye­ket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dol­gozunk. Bizonyos eredmé­nyek már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfe­szítéseinknek megvan az ér­telme. Továbbra is követ­nünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szem­benézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiá­nyosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósítá­sáért. Ezek a tervek ölte­nek testet a párt program­nyilatkozatában, a XII. kong­resszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. A KISZ, mint az ifjúság tömegszervezete ls betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság ngyobbik felét, politizál ve­lük, képviseli . érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell ja­vítani a munkán, ezt a KISZ­esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúság­ra. Azért emelem ki ezt, mert partunk — a forradalmi él­csapat — a munkásosztály programját hirdeti és valóslt­ja meg. Legfontosabb után­pótlási forrása a munkás­ifjusag, minthogy a munkás­osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépíté­séhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Kommiroista Ifjú­sági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei van­nak. Ebből egyes KlSZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk. elit ifjú­sági szövetséget kell szervez­niük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdése. ket. Az ifjúság soraiból * Je­lenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ba a KISZ minél több fiatalt tö­mörít. hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocia­lista építés kezdeti idősza­ka ban Magyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommu­nista gőg. Voltak olyan párt­tagok, akik mindenkinél kü­lönbnek tartották magukat, Ez hiba volt. és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett ma­gyarázni. hogy minden em­ber pártonkívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista. R tekintetben tehát az embe­rek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevel, ak­kor gondoljon arra. hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az. hogy a kommunista a szocializ­mus. a kommunizmus eszmé­jére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozo osztályok és a nagy közős­ség, a nemzet felemelkedése a legfontosabb, A nevelésről Programunk a szocializmus és béke ' Munkánkról, életszínvonalunkról A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nin­csenek hibáink és gyengesé­geink. Ilyenek bőven van­nak, s nyíltan szoktunk ró­luk beszélni Pártunk szem­benéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit te­gyen, s hogyan haladjon to­vább. A párt XII. kongresz­szusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint számba vette azt is, milyen terveket tudunk most ma­gunk elé tűzni. Mind a kong­resszus. mind a VI. ötéves terv szigorú programot hir­detett meg, mert a való­ságos helyzetből indult kl. Mérsékeltebb növekedési ütem mellett óriási felada­tokat jelölt meg a termék­szerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevékenység ja­vításában, valamint az em­berek alkotóképességének ki­bontakoztatásában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcsolatban jelenleg fele­lősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népé­nek mondani, hogy most az elért s^int tartása és meg­szilárdítása a központi fel­adat, s a legközelebbi évek­ben új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatéko­nyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közokta­tási, kulturális tevékenység­re van szükség, és fokozot­tabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bo­nyolult világpolitikai hely­zetben. számunkra kedvezőt­len nemzetközi körülmények Kedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az in­dulás biztató volt. Sok terü­leten mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk ar­ra. hogy tovább tudunk ha­ladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasá­gi dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folya­mat, összetorlódtak a mun­kák. Mindezek tetejébe szo­katlanul korán állt be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozój a múlt év őszén és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért min­den elismerést megérdemel­nek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt le­küzdötték és most a mező­gazdasági munkák előbbre tartanak, mint más években. Ebből is látható, hogy, ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más területre is, így pél­dául a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenységre. A becsüleles lgyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körül­mények tovább romlottak az utóbbj másfél évben, az élet­színvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben ki­csit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon ko­molyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni szeretném, hogy a jö­vőben jobban kell érvényesí­teni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túl­nyomó többsége becsülettel, dolgozik az iparban, a mező­gazdaságban, a közlekedés­ben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a mun­káját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tol­ják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik ma­gukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi mé­retekben jobban és hatéko­nyabban kell érvényt szerez­ni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amely­nek legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dol­gozni kell. ha valaki boldo­gulni akar. mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvésein­ket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sike­resen építjük a fejlett szocia­lista társadalmat és védel­mezzük a békét. A mi programunk: a szo­cializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell. ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hocüt, erusodik a s^pciaiista öntu­dat és áldozatiwí zség. Er­ről tanúskodnak a szocialista brigádmozgalom ós munka­verseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapoüasra vaío hajlam, az önzés. • Ugyanaz az ember néha a kollektí­vában szocialista módon, a saját szűkebb Körében vi­szont egoista módon gondol­kodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érde­kekről van szó, bizony alvad­nak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jól A kommunista számára az eszme és a közösség az el­sődleges, és annak rendeli alá saját egyéni érdekeit, céljait, életmódját, életstílu­sát. Erre kell nevelni azt. a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kommunista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is en­nek szellemeben végzi mun­káját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválasztha­tatlan a nép életkörülmé­nyeitől ós életszínvonalától. Magyarországon az életszín­vonal nem alacsony és az életkörülmények nem rosz­szak. Ezt állapítják meg a külföldiek is. akik szép számmal iönnek mennek, s egyöntetűen azt mondják. hogy nem élünk roflsaiL Ez vonatkozik a fiatalságra ia. hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúsá­got, mert hazánkban soha többé nem 'esz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és lát­nak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a lökés világban. A munkanél­küliek között igen magas a fiatalok aránya. s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított u munkalehetőség, és n* dol­goznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt em­bernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a' saját jövendőjét építi. Hazánkban az általa­nos Iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Kö­zépfokú képzésben a meg­felelő korosztály 96 százalé­ka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogv a közép­iskolai tanulók száma most a kétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rend­szer'ően voltak. Ez is mu­tat ie.. hogv ifjúságunk bir­tokába veszi a műveltséget, a Kultúrát. Az ifjúság problémái Az if/usagi szovetsegrol Kedves Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van s ezen­kívül — helyes, hogy itt er­ről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az után­pótlást. a párt pedig a KISZ­től. A pártnak más utánpót­lási forrásai is vannak, gon­dolok a szocialista brigád­mozgalomra a munkásőrség­re és a népfrontra, de jelen­leg az új párttagok 75 száza­lékát felelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az ifjúság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, ta má­sik a pályakezdés. Mindket­tőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan javítani szán­dékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szól­va azért ne felejtsék el. hogy a tanácsi lakások 57 száza­lékát ifjú házasok, fiatal csa­ládok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költö­zött ú] lakásba. Mind emel­lett jogos igény, hogy javul­jon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kez­deményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gon­dolkodását. mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, összkom­fortos lakásban induljon a családalapítő fiatalember élete. Akkor az volt a fia­tal vágya — talán még most is az —. hogy akármilyen kicsiny, de sajat otthona le­gyen. ahová mint fiatal há­zas hazamehet. Ezt kell ne­künk mindenekelőtt elősegí­teni többféle módon és for­mában. mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igénye­ket is helyesen kell értel­mezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfor­tos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy­csapásra egyetlen társadalom sem tudja megadni. Lehetet­lenség. hogy mi egy fiatal­embernek húsz vagy huszon­egy éves korára garantáljuk a lakást, a gépkocsit, a kül­földi utazásokat. Nem mond­hatjuk neki: „ülj be testvér a készbe, éljen a szocializ­mus". Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit tennie. A jogos igényeket számon

Next

/
Thumbnails
Contents