Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-30 / 125. szám

Szombat, 1981. május 30. 3 postalada társszerzőnk az olvasó Hová lett a heverő? Ügy látszik, a tavasz nyárt idéző melegével mintha az emberi kapcsolatukban is valandítle melegedés állt volna be. Ezt bizonyítja több levelünk is. amelyekből arról olyashatunk. jók ls tudunk egymáshoz lenni. Nem először mondjuk, reméljük, nem is utoljára, szivesebben közlünk szív-melegítő sorokat, mint a rosszról tudósító panaszokat. De hát ilyen színes és tarka az élet — a leveleket pedig nem mi írjuk. S ha az olvasó felkeres bennünket, levelének előbb-utóbb helye akad a Postaládában. Sokan már „lerágott csontnak" mondják a környezetvédelem címszó alá sorolható témákat, ám az élet bizonyítja. hogy nem attól befejezett egy ügy, ha netán az újságíró megunja, liogy róla írjon, hanem attól, ha az megnyugtató megoldást nyer. A szerencsesors jegyre utalva: nem nyert Éppen ezért, ha az előbbiekhez kevésbé örömtelién is, de helyt kel! adnunk több. a környezetünk még mindig kétes tisztaságát szóvá tevő levélnek ls. Nem mindennapi figyelmesség Lucza Tamás, Szeged, Boross József utca 4. szám alatt lakó olvasónk május 14-én a Domus Áruházban vásárolt egy Tulipán típusú rekamiét. s amint az ilyenkor szokás, kifizette, s várta a házhoz szállítást, amelyre az ígéret úgy szólt, még azJVip a helyszínre viszik. Olvasónk várt a heverőre, 15én sem kapta meg. sőt 16-án sem, amikor reklamált, s közölték vele a Domusban, hogy nincs. Vagyis elveszett Veszett fejsze nyele alapon felajánlották, válasszon másikat. az egyébkent megvásárolt bútor helyett, vagy a pénzt visszafizetik. A vásárlót felültették — mert nincs mire leülnie. Neki most is az kell. amit eredetileg kiválasztott. Bizonyára a Domus vezetői megtalálják a magyarázatot, hogyan tűnhet el egy ekkora bútordarab? Elvégre nem gyufásdobozról, vagy bélyegről van szó. A türelmes buszvezető Lapunkban minden héten hirdetik, hogv milyen árleszállítással kíván meglepetést okozni a kereskedelem a kedves vásárlónak, Dr. H. L.-né egy tlytfi meglepetésről írt, amely viszont, méltán mondhatjuk, egy kedves emberi gesztussal megtetézve kétszeres örömet okozott, íme a levél: „A csütörtöki kedvezményes vásárlás végén már csak 120 forint maradt nálam, s a Centrum Aruh 'z cipőosztályán csupán kíváncsiságból nézegettem a cipőket. Az egyik fiatal eladónő udvariasan kezembe adott két pár olyan szandált, amelyeket az érzékeny lábamra régóta kerestem, és mindenféle átalakítás nélkül alkalmas. A cipő ára azonban többe került 500 forintnál is, * bár a 30 százalék engedmény nagy könnyebbséget jelentett volna, nem vehettem meg. hiszen mint említettem, csak 120 forintom volt és negyedóra volt hátra a zárásig. Elmondtam a problémámat a készséges eladónőnek, akt azt tanácsolta, hogy forduljak az osztályvezető nőhöz, hátha tud segíteni. Az eddigi kedves és udvarias bánásmód is jólesett, de rögtön ezután következett a második meglepetés: az osztályvezető nő kis türelmet kért, bement a raktárba és kezében 500 forinttal jött vissza. Nagyon kedvesen és határozottan visszautasította, hogy zálogba nála hagyjam az értékeimet, sőt a nevemre, lakcímemre sem volt kíváncsi. mondván, hogv ő tudja, be fogom vinni és ne is adjam vissza a kifizetés után megmaradt pénzt, hanem inkább egyben az ötszázat." Korábban a Postaláda szerkesztőinek ötlete alapján babérkoszorút alapítottunk tiszteletbeli szerzőtársunknak, most annyival módosítjuk, hoav a levélben szereplőnek is szívesen „odaítéljük" Postaládánk fair vlaydíját. Kapja a levélbeni történet főszereplője. Szántai Istvánná. Természetesen sok emberben felmerülhet a gondolat, nem könnyelműség-e ennyire megbízni az emberekben? A ió példa igazol ja, az előlegezett bizalom — bizalmat érdemel. „Tudom, hogy név nélkül nem illik írni, de komoly indokaim vannak nevem kiírása ellen. Ezt kérném a cikkben ne említsék" — írja L. A. nyugdíjas, s ennek a kérésének azért is könnyű eleget tenni, mert végül is magunk sem tudunk többet róla. Előttünk is csak a monogramja ismeretes. Lehetséges. hogy levélírónk úgy gondolta, nem ő a fontos, hanem akiről ír. Annak viszont a neve is szerepel: Nagy Miklós autóbuszvezető. Hogy ezt honnan tudja levélírónk. nem titok: a villamosok után most már az autóbuszok „pilótáinak" neve is szerepel a kocsi ablakában. Levélírónk szóvá teszi, hogy gyakori utazásai alkalmával müyen kellemes benyomást tett rá az említett gépkocsivezető, szolgálatkész és türelmes viselkedése az utasközönséggel szemben. Bármikor szólnak az utasok, hogy a jegyet nem adta kl az automata, szó nélkül, segítőkészen megy a géphez, s még olyankor is türelemmel magyarázza el a milliószor elmondott utasítást. meg kell várni, amíg a pénz leesik. S mindig szépen. tisztességesen, nem ingerülten és gorombán. „Láttam már azt is, amiikor a saját kétforintosával próbálta ki és bizonyította, hogy a gép jó. csak nem kezelték helyesen. Azt hiszem, sokan értik, miért írom le ezt a jó példát..." Értjük, nem kell hozzá kommentár. Kár, hogy Rudisch Ferencné az előző levélíróhoz hasonlóan nem nézte meg annak a villamosvezető nőnek a nevét, akiről ír, s aki rátermettségével, gyors lélekjelenlétével egy szeleburdi módon villamos elé ugró gyerek életét mentette meg. O is ide kívánkozna a buszvezető Nagy Miklós mellé. A temető rendje Bemutatkozás Ott kezdődött a hecc, hogy jegyet váltottam az állomásnál Nagykőrösre. 120 kilométer — olvastam a Jegyen, kicsit soknak találtam. Majd visszafelé meglátjuk! No, itt az információ. Megérdeklődöm, mikor lesz megfelelő Időben vonatom hazafelé. Odabátorkodtam. Az „Információ" magafeled len merült el — lévén hétfő — az előjegyzési naptár kitöltésében. Hétfő: 1, 2, 3 sor. Szépen, hogy majd az utódok megemlékezhessenek róla. Már mint az Információról. Keddnél köhintettem. Szempillája sem rezdült. Szerdánál: „Kérem szépen I" Mint a szfinx, illetve, mint a sír. (Ez volt az aktuális, temetésre mentem.) Csütörtöknél: „Kérem, megmondaná..." Be sem engedte fejezni, felnézés nélkül, keményen közbevágott: „Várjon türelemmel!" Hát nem vártam, eloldalogtam, s maradtam, mint voltam, felvilágosításán. Illetve maradtam volna, ha a vonaton egy igen kellemes modorú jegyvizsgáló pontosan, részletesen és szívesen fel nem világosit. Pedig neki nehezebb volt a mozgó vonaton kikeresni a menetrendből, mint az „Információ"-nak az Íróasztal mellett a ké| nyelmes székben ülve. Visszafelé megváltottam a jegyet. Nézem: 100 kilométer. Hm! Ez meg mi? , Közelebb lenne Szeged ' Nagyköröshöz, mint Nagykörös Szegedhez? Kérdez, lem a pénztárosnőt is. Nem felelt, csak bájosan vállát rándította. Hamar észbe! kaptam, s abba hagytam a kérdezősködést, nehogy ki' bogarásszák a 120-at, s akkor fuccs a markomban maradt 3 forintnak. A bogár benne maradt a > fülemben. A vonaton fel- j tettem a kérdést a jegyvizsgálónak, aki figyelme-j sen meghallgatott Kicsit i értetlenül nézett rám, majd ! elnevette magát Gondolta, tréfál a kedves utas. Talán nem ls értette jól, mert az ajtó, mint a géppuska, kattogott a huzattól, ami a nyitott ablak miatt keletkezett. Az ablakon két utas hajolt ki. Jól táplált, pocakos férfi és nő. Nem is hallhatták ők sem a jegyvizsgáló kérését, csak elmerülten, kihajolva nézték a tavaszi fényben ragyogó vidéket. (Nem volt kiírva: Nlcht hinaus beugen! — így nyugodtan kihajolhattak.) A jegyvizsgáló óvatosan megérintette a hölgy vállát a jegy miatt. Több sem kellett a (feltehetőleg) férjnek. Durva, ideges szavakkal támadt kíoktatólag a jegyvizsgálóra: „Nem tudja, hogyan kell a jegyet kérni? Hangosan, Jól érthetően (no, ez szakmabeli!), ismételten, ha kell, udvariasan, anélkül, hogy molesztálná az utast. Még Jó, hogy hátba nem verte!' A kioktatott szerényen mondta, hogy kérte, de nem hallották. „Többször is kell!" — csattant a férfi. Amaz kínosan mosolygott, meghajolt és kiment. „Még Jó, hogy máshová nem nyúlt!" — vörösödött az utas, de észbekapott, látva, hogy kuncogok. „Nem azért, mert felettese vagyok, de az Ilyeneket ki kell oktatni! Hülye, paraszt!" Ezen azután elgondolkodtam, hogy a kalauzra értette, vagy be akart mutatkozni. Ez utóbbi volt, mert a kalauz visszajött, s udvariasan mondta: „Szeged van közelebb!" Tarai Kálmán „Sajnos gyakori látogatója vagyok az Alsóvárosi temetőnek, s minden ci kalommal megdöbbent, sőt elkeserít az ott uralkodó nemtörődömség" — írja egyik olvasónk a temetőben uralkodó állapotokról. s azon túl. hogy a temető mellett húzódó nyílt szennyvízlevezető árok iszonyatos szennyezettségét ecseteli. így folytatja levelét: „Végig a sírok között hatalmas szemétdombok, évtizedes, régi koszorúkból, törött üvegekből, s jómagam legalább húsz ilyen szemétdombot számoltam meg. Még Jól emlékszem, valaha ezen a soron szép sírkertek, sót kripták sorakoztak, de miÚj lakótelep és Belváros Barna Ferenc, Bimbó utca t/H levelét nem közöljük szó szerint, mert bár teljes nevének és címének kiírása jelzi a levélíró bátorságát, aligha tenne jót az ügynek, hogy a már-már becsületsértés értékű megfogalmazását tolmácsoljuk az illetékeseknek. Azt azonban indulatossága ellenére sem érdemelné, hogy papírkosárba dobjuk, hiszen közügyről ír. Az Északi városrész Lila-óvodájának környékét nemrégiben homokkal hordták tele. aztán nyilván parkosítási szándékkal szétterítették, ám sajnos a homok sajátja, ha nem köti meg semmi, szabadon hordja a szél. Így történt ez az említett városrészben is és bizony, amint olvasónk leírja, magunk sem szeretnénk a környéken lakók helyében lenni, akik a „városi futóhomokot" naponta a lakásukból kénytelenek kisöpörni. Indulatos sorait olvastuk, a tartalmával egyetértünk. hangnemével nem, a gyanítjuk, a parkosításhoz nem elég a jó szándék, fű is kelL Léuai Nándor ugyancsak környezetünkről ír. kapcsolódva a lapunkban korábban megjelent „A környezetsaópítés közügy" című íráshoz. Érdekes sorait írása szokatlanul nagy terjedelme miatt nem közölhetjük, viszont néhány észrevételét érdemesnek tartjuk idézni. Külföldi példákra hivatkozva a város épületeinek színezésével foglalkozik. s némi tarkaságra hívja fel a figyelmet. Véleménye szerint az utcákban nem színharmóniát, hanem szemet zavaró tarkaságot tapasztalni. Így például, mint írja, a Lenin körút 52. számú ház sötétszürke, a következő. az 54-es, a JATE jogi karának épülete világossárga. az 55-ös sötétzöld, az 57-es pedig piros, ós az előtte levő 53-as számú pedig viláflossárga. Jó lenne természetesen, ha pénzünk, energiánk (és mi minden egyéb) lenne ahhoz, hogy öreg Belvárosunkat egyetlen rendezői elv alapján formálnánk egységessé. Korrekciós osztályok után a hozzátartozók elhaltak, nem váltották meg a sírhelyeket, a temetőgondnokság ,nagy bölcsen' lebontásra — ahelyett, hogy Inkább temetésre — adta el azokat. Nyomukban csak gödrök maradtak, amelyeket végül is nem tudni, kik, szemétgödrökké, szemétdombbá változtattak. Minden alkalommal lelkileg feldúlva jövök haza a temetőből, s ez adta kezembe a tollat, hátha a nyilvánosság ereje valami változást hoz. Talán azt is megtehetnék, hogy úgy, mint az a Belvárosi temetőben pan, szemétgyűjtő konténereket helyeznének el." Az óvodáskor végén szóba kerül az „iskolaérettség" kérdése. Ebben elsősorban az óvónő és az orvos foglalt állást, minden egyes gyermek esetében, többségben pozitívan. A korban fiatalabb és fejlettségben kissé lemae radt gyermekek érdekében ilyenkor az utolsó erőfeszítéseket teszik az iskolába való átmentésre. A szülőknek joguk van a kialakult vélemény felülvizsgálatát kérni és a gyermeket másodfokú bizottság elé utaltatni, ahol pedagógusok, pszichológusok, orvosok vizsgálják a gyermek fejlettségét, képességét. 1980-ban minden negatívan megítélt gyermeket megvizsgált a bizottság és a magas létszám eredményeként a város öt különböző pontján levő iskola korrekciós osztályaiba irányították a ráutalt gyermekeket. Mint érintett szúlőnek, nekem is új volt a kezdeményezés, és gondot a vizsgálatokkal kapcsolatos tennivalók jelentettek, főként azért, mert nem ismertük a vizsgálatok lényegét, célját, nem tudtuk, hogy mit várhatunk tőle. Ez látszott meg a vizsgálat ideje alatt — a szülők, nagyszülők között — folyosón zajló párbeszédekben, sajátos véleményekben. „Mire való ez a külön vizsgálat, nem fogyatékos az én gyermekem." „Minket sem vizsgáltak, mégis kijártuk az iskolát." stb. A nagyszülők emlékezetében a kisegítő iskola, a gyógypedagógiai Iskola emléke élt — méltatlanul semmibe véve az ott folyó, nem könnyű nevelő munkát. Arról, hogy tulajdonképpen mi a cél, csak a tanév beindulását megelőzően, összevontan megtartott szülői értekezleten szerezhettünk tudomást a városi tanács oktatási osztályénak képviselője által elmondottakból. Ma már teljes meggyőződéssel tudom és vallom, igazuk volt azoknak, akik kezdeményezték és végre is hajtották elgondolásalkat. Lényegében ez az intézkedés egyenes folytatása az első és második osztály tanulmányi eredmény-értékelésének. s további differenciált foglalkozást jelent. Véleményem szerint ez indokolt is, mert a született gyermekek száma és az óvodai férőhely száma nincs szinkronban, még sok gyermek nem járhat 3 évet óvodába, csak iskola-előkészítőt végezhet; mert jelentősen növekedett a kocaszülések száma és az orvostudomány fejlődésének eredményeként a megmentett gyermekek száma; növekedés van a kisebb-nagyobb testi és szellemi fogyatékos gyermekek számában és indokolt azért is, mert a gyermekek jelentős része óvodás korban még betegségek miatt is sokat hiányzik és lemarad a társaitól. A fentiek jelentőségét könnyebben megértjük, ha az úgynevezett „évvesztes" (szeptember után született) gyermekek fejlettségére gondolunk. A tudat ébredését közvetlenül követő időszak sikerélménye, illetve kudarca meghatározó az ember egész életére. Magam is tapasztaltam, hogy a kezdetben gyermekem inkább még az óvodába kívánt járni, később már — miután megtalálta helyét — örömmé) végezte feladatát és örömmel újságolta a sikereit elismerő piros pontokat és csillagokat. Véleményem szerint, a korrekciós osztályok létrehozása az osztály kis létszáma, lehetővé teszi a gyermekekkel való egyéni és hatékony foglalkozást. A sajátosságokat figyelembe vevő segítő szándékban és annak eredményében látom én a korrekciós osztályok lényegét, A fenti véleményemmel ma már a korábban kételkedő szülők is egyetértenek. Ügy gondolom, hogv öröm ez nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is. Meggyőződésem. hogy az oktatás feltételeinek megteremtésében különbséget nem tettek, a korszerű eszközök és nem utolsósorban a hozzáértő pedagógus lehetővé tette az átmeneti nehézségek leküzdését, a számolás, írás. olvasás alapelveinek — ú| oktatási elveit szerinti — megismertetését. A Jól végzett munka után a szülők köszönete és elismerése illesse — a közelgő pedagógusnap alkalmából — mindazokat, akik a jövő nemzedékének nevelésével, a nevelés módszereinek sikeres fejlesztésével foglalkoznak. Nagy Zoltán Sorokban — üzenetek Gulyás László életbiztosításai kapcsolatos panaazára itt nem áll módomban válaszolni, ezért az illetékessel felvettük a kapcsolatot, s amint választ kapunk, értesítjük. Czene Jánosninak üzenjük Algyőre, ügyével foglalkozunk. dönteni nem mi tudunk. A Petőfi Sándor sugárút l'A lépcsőház lakói levelére ugyancsak azt válaszolhatjuk. hogy jobbnak láttuk továbbítani a Szegedi Ingatlankezelő vállalathoz, ahonnan várjuk a választ Az újszegedleknek, a Radnóti. Tanács, Fogarasi és a környékbeli utcák lakói nevében jelentkezett levélírónknak a DÉGAZ szakembereitől kérünk választ., mikor vezetik be az utcákba a gázt? B. F.-né, Szeged: Erkölcsi bizonyítvány kiadása a BM hatáskörébe tartozik. Ügyében azt tanácsoljuk, hogy forduljon a rendőrséghez ée kérjen erkölcsi bizonyítványt. Abból megtudla, hogy külföldi munkát vállalhat-e vagy sem. összeállította: Igriczi Zsigmond Trágyadombok Áldás a földnek a trágya és nem is meglepő a kép, ha a föld táperejét növelő dombokat mondjuk a dorozsmai kiskertekben, vagy a határban látjuk meg, Rácz András (Csongrádi sugárút 73.) fényképein azonban az Északi városrész iskolái, óvodái és épületei előtti trágyadombokat örökítette meg. A gyermekeink egészsége védelmében írta levelét, melyhez a fényképeket mellékelté. s könnyű lenne annyival elintézni, hogy olvasónk maga ts gondolhatná, a parkosítás érdekében tették ki a trágyahalmokat, ezért szíveskedjen ne aggódni, az viszont már elgondolkodtató, amit a továbbiakban ír: „Az óvoda előtt megkérdeztem egy óvó nénit és egv közeli lakót, s ők mondták, hogy körülbelül másfél-két hónapja díszeleg az említett helyen." Így már jogos a kérdőjel, aligha hisszük, hogy a gyerekeknek szánták. A SZEGESD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ felvételre keres: — tápéi 126. sz. vegyesboltjába vezetőhelyettest. — röszkei 116. sz. élelmiszerboltjába vezetőt és helyettest. — gyálarét! 96. sz. vegyesboltjába vezetőhelyettest. — tiszaszigeti 160. sz. vegyesboltjába vezetőt és helyettest. — koordinált élelmiszer jellegű vegyesboltjába vezetőt és helyeitest (Fonógyári út). — szőregi 135. sz. vegyesboltjába vezetőt és helyettest, — kereskedelmi egysegeibe szakképzett eladókat és pénztárosokat. — valamint szőregi (Szerb u. 26.) 143. sz. olajtelepére vezetőt. Jelentkezni lehet: a szövetkezet Szeot István tér 3. sz. alatti központiéban, a személyzeti vagy a kereskedelmi osztályon.