Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-28 / 123. szám

CsOtSrtóTi, 1981. május 28. s Munkánk, életünk # Harmincéves a Balázs Béla Uttörőház A szegedi úttörők ottho- A tanárképző főiskola mód- túl elsődleges feladatunk­nak fennállásának 30. évfor- szertani tanszékének segít- nak tekintjük, hogv az út­dulóiára emlékezhetnek ma. ségével olvan programokat, törőház és a szülők közötti A születésnap méltó megün- rendeztünk, olvan szakkőrö- kapcsolat még szorosabbá neolését hónapok óta tartó ket igyekeztünk létrehozni. Váljon. Mi úsv várluk őket lelkes . készülődés előzte amelyek megfeleltek a gve- hétköznap és ünnepnapokon, meg. Üj ruhát kapott, a Ko- rekeknek. élvezetesek voltak, mintha hazajönnének, möcsin Zoltán téri otthon. Értük dolgoztunk. Úgy em- # megszépült, megújhodott a lékszem. az alakulás után régi épület. három-négy évvel rendeztek A születésnap alkalmából Hogyap la kezdődött? La- ^ versenyt az ország úttö- ma. csütörtökön fél 5-kor punk 1951. június 3-1 szá- rohazal kózott- Ml pertuk mában adtunk hírt a móra- meK' városi úttörőotthoin avatá- A következő állomás 1971: sáról. Idézet a tudósításból: két jubileumot ünneoelhet­.,A nemzetközi gyermeknap ték az úttörők. A7. úttörőszö­leanagyobb szegedi esemé- vétség fennállásának neeved- „ .. . nve a központi úttöröotthon százados, az uttörőház ava- v.Hmvái TÍ1^ ,,„ felavatása volt. Ide vonultak fásának huszadik évforduló- " _ i!^,. ^„Y*,^" a fiatalok vasárnap délelőtt, iát. E kettős évforduló al­A csinosan kifestett, feldl- kaiméból jubileumi hetet szí tett. gazdagon berendezett rendeztek, amelvnek kereté­úttörőház boldoa váltások- ben felvették a város egvko­kal zsúfolt..." Kántor Gab- ri lakója, a Kossuth-díias riellátől. a Rózsa Ferenc filmesztéta. Balázs Béla ne­Szakközépiskola tanárától, az yét­első igazgatótól kérdeztem 1978. tavasza: a Balázs rolvnak. Kis Ernőnek, Ré­hogvan emlékszik vissza az Béla Uttörőház a Tisza-partra vész Istvánnak. Borbola költözött. Két év alatt sike- Istvánnak. Pártos Istvánnak. rül az úi helvet megismer- Nyolczas Erzsébetnek. Az tetni. megszerettetni a város emléklapot Kálmán Zoltán. úttörőivel, kisdobosaival. Az a Gagarin általános Iskola igazgató. Tóth Klára íev nyolcadik osztálvos tanulója foglalta össze napjaink mun- az úttörőház képzőművész káját: szakkörének tagja készítette. — Most. mikor ünnepiünk. A rókusi általános fakola pici nosztalgiával gondolok <^Pata átveheti az asztali­az eltelt, harminc évre. Ügy. ^ms?. Balázs Béla Kupát, hogy ez az ünnep a hétköz­napok munkájának ünnepe. — Néhány hónappal előbb Folytatnunk kell munka tár­adták át az újpesti úttörő- saimimal azt a lelkes tevé­házat. a mienk volt az or- kenvsését. amelyet, az elő­szágban a második, vidéken döktől örököltünk Igvek­az első. Rengeteg ötelettel szűnik a lehetőségeket minél klnthető meg mindennap 9­fordultak hozzám a szülők, jobban kihasználni, vonzó 18 óráig. programokat szervezni. Ezen M. E. nvertük Munklánk, életünk címmel kiállítás nyílik az úttörőház­ban. amelyet Kántor Gabri­ella nyit meg. Majd a Zal­ka Máté laktanva KISZ-esei csapatzászlót ajándékoznak cialrita brigád képviselői kö­tik fel az első emlékszalagot. Ezt követően Tóth Klára igazgató emléklapot. nvúit át az úttörőház egykori igaz­gatóinak: Kántor Gabriellá­nak. dr. Csala Mihálvnénak. Papp Gyulának. Nagy Ká­avatásra. — Felejthetetlen élménv. Csapatostól érkeztek a gye­rekek. elkísérték őket a szü­lők is. Annvi vendég össze­gyűlt. hogy a fele sem fért el a házban. — Vidéken elsőként iött létre a szegedi úttörőház. Nehéz volt a kezdet? Ekkor veszik át a Mezőgaz­daságunk diákszemmel című pályázat díját az Uttörőház kerámia-szakkörének taglal. A Munkánk, életünk cí­mű kiállítás június 13-ig te­nedagógusok. én is törtem a fejem. hogyan kellene a programokat összeállítani, miiven szakköröket indít­sunk. hogy jól érezzék ma­gukat agyerekek. Nem volt iránta előttünk, tapasztala­lók nélkül kellett munkához látnunk. A kezdeti próbál­kozások után termékeny munkacsoport alakult igaz­gatókból. úttörővezetőkből tettrekész szülőkből. akik szívügyüknek tekintették az úttörőkkel való foglalkozást. Vöröskereszt-ünnepségek Csaknem kétszázan vet- át Zsarkó Imre, a városi tek részt a Szegedi Ruha- Vöröskereszt titkára. Hason­gyárban rendezett vöröske- ló ünnepségeket rendeznek resztes ünnepségen, ahol a a héten az Építőipari Szö­legjobban dolgozó vöröske- vet kezet ben, a Taurus Gu­resztes aktivistáknak elis- migyárban, az AFIT-nál és merő okleveleket, jutalma- a Gyógyszertéri Központban, kat, a többszörös véradók- ahol vöröskeresztesek emlő­nek pedig ezüst és bronz keznek meg a mozgalom fokozatú kitüntetéseket adott nagy elődeiről. Fegyelmi eljárásokat kezdeményezett a szakszervezet ÉDOSZ munkavédelmi vizsgálat Az élelmiszeriparban to­vább csökken a balesetek száma; a szakszervezeti tes­tületek a korábbinál többet foglalkoznak munkavédel­mi kérdésekkel, és ez is jó­tékonyan érezteti hatását. Az elmúlt évben nőtt a mun­kavédelmi őrök száma, és a társadalmi munkavédelmi felügyelők bevonásával fo­kozták az ellenőrzéseket — ez derült ki az ÉDOSZ át­fogó jelentéséből, amely az egyébként igen balesetveszé­lyes iparág helyzetével fog­lalkozik. Az elmúlt évben az egy évvel korábbihoz. képest mintegy harmadával több mélyi helyszíni munkavédelmi el- rendszeres lenőrzésre került sor. ösz­szesen több mint 100 át­fogó vizsgálatot végeztek. Tíz esetben munkavédelmi határozatban kötelezték az üzemek gazdasági vezetőit arra, hogy nyomban tegye­nek intézkedést a munkavé­delmi hiányosságok meg­szüntetésére, illetve — más esetekben — szoros határ­időt szabtak a helyzet gyö­keres megváltoztatására. Ti­zenként esetben fegyelmi el­járást kezdeményezett a szakszervezet, amelynek ak­tivistái és munkavédelmi szakemberei minden eset­ben részt vettek a súlyo­sabb kimenetelű balesetek kivizsgálásában. Az élelmiszeripari üze­mekben a korábbinál na­gyobb összegeket költenek a biztonságtechnika fejlesz­tésére. Az Ilyen Irányú ter­veket az élelmiszeripari vállalatok tavaly túlteljesí­tették. A nehéz fizikai mun­ka gépesítéséért is mindeh eddiginél többet tettek. A gabonaiparban modern, nagy teljesítményű gépeket adtak át, a húsiparban pedig hoz­záláttak a konténeres szál­lítás elterjesztéséhez. A kon­zerviparban folyamatos ste­rilizáló berendezéseket sze­reltek fel, s ezzel megszün­tették a fáradságos kézi ki­és berakodást, ami ráadásul az iparág egyik legbaleset­veszélyesebb munkafolyama­ta volt. Azokban az üze­mekben, ahol palackokat töltenek meg, egyre nagyobb számban alkalmazzák az au­tomatikus leszedő- és ra­kotíógépeked. Ilyen beren­dezéseket szereltek fel pél­dául a sörgyárakban. A szakszervezeti ellenőr­zés nyomán intézkednek a munkavédelmi őrhálózat to­vábbi megerősítéséről, és határoztak arról is, hogy az üzemek közép- és felsőszin­tű vezetőitől fokozottabban számon kérik: megkövetel­ték-e a dolgozóktól a sze­védőfelszerelések és folyamatos használatát. Slalisztska­förténeti vándorgyűlés A Magyar Közgazdasági Társaság statisztikatörténeti szakcsoportja idei vándor­gyűlését Kőszegen tartja. A tegnap, szerdán megkezdett kétnapos találkozón a szak­csoport tagjai kutatómunká­juk új eredményeiről ad­nak számot A vándorgyűlésen túl­nyomórészt a mezőgazdasági statisztika kérdéseit vitat­ják meg. A szirripozionnak helyet adó Kőszeg az el­múlt századokban szőlészeté­ről és borászatáról volt hí­res, a vándorgyűlésen kü­lön előadás ismerteti az ér­tékes forrásmunkát, a XVIII. század közepe óta vezetett „szőlőjövések köny­vét". A statisztikatörténeti ván­dorgyűlés két napján csak­nem húsz elemző előadás hangzik el. A természet varázsa képekben Katona István fotóművész mintegy harminc alkotása A táj természete összegző cím­mel reprezentálja a fotós eddigi ténykedését. A szege­di Bartók Béla Művelődési Központban kiállított képek önmagukban is számottevő alkotások, olvanok. amelvek alapján a szerző eddigi mun­kásságára következtetni le­het Valóban a táj lelkét és annak bensőséges harmóniá­ját. titkait vizsgálja Katona István. magas technikai színvonalon kidolgozott ké­pekkel bionvítva. a megva­lósítás nem nélkülözheti a pregnáns formai megoldáso­kat. Téiban-természetben való gondolkodása mindenekelőtt hazánk szépséges vidékeit fedezi fel. nem hagwa kétsé­get afelől, hogv fák. vizek, felhők, erdők és az ezekre felelgető égboltok mindenkor meghatározói lelki és ideg­állapotunknak. Katona István képei két Mocsár Gábor Pajti Tíz év egy kiskutya életéből Egy kis kutyológia 01 Érthető tehát, ha Pajtiban sem teng tű! a a határtalan bizalom a nagyobb kutyák iránt Sőt. némely emberrel szemben is bizal­matlan, sőt egészen egyszerűen, ellenséges szán­dékkal ront nekik. No, nem kell félni, soha még senkit sem harapott meg, de némelyik járóke­lőt megijeszt hangos ugatással megdorgál. S na­gyon különös, hogy kiket nem szeret. Először is, sajnos, azokat a testi hibás embereket, akik szo­katlan mozgásokkal lépdelnek és bottal kényte­lenek iárni. Ezeket megugatja. Nagyon csúf szo­kás, de nem lehet belőle kinevelni. Aztán az egyenruhásokat sem szereti! katonákat, rend­őröket. Ez Sem éppen dicsérendő, sőt olykor épp a rendőrök esetében bizony — a Gazdira nézve — kockázatos is. Hatósági közeg elleni merény­let hűha! Mert ilyenkor a rendőr előveszi a kis könyvecskéjét, szigorú hangon felelősségre vonja Gazdit, miért nem tesz veszedelmes ku­tyájára szájkosarat. (Pajtira szájkosarat!) És mi­ért nem pórázon vezeti, ha lehozza az utcára. (Pórázon vezetgetni Pajtit a bokrok közt, ugyan már!) EZ a felelősségre vonás persze a Magyar Népköztársaság szerint jogos, mert azért a Ma­gyar Népköztársaság is hoz néha félresikerült rendeletet, és ami a lényegesebb: nem ismeri Pajtit. A Pajti—rendőr konfliktus persze min­dig békésen végződik, mert a környék gyerekei összefutó"k, védelmükbe veszik Pajtit, elmond­ják valamennyi jótulajdonságát, s mindezek ha­tására a rendőr zsebre teszi a feljelentő köny­vecskéjét De itt is vannak kivételek. Az utcában, a körúton lakik egy rendőr, akit Pajti soha nem dorgál meg, sőt, örötnmel és bizalommal szalad hozzá, farkcsóválta szamuklálja a csizmáját. Va­jon tniért? Azért mert ez a rendőr bácsi rend­őrkutyákat idomít, s Pajti, megérezvén rajta a kutyaszagot, a bizalmába szeretne férkőzni, ami sikerül is. A harmadik fajta ember, akit Pajti nem sze­ret. s ez az ellenszenve az előbbiekkel szemben igen dicsérendő: a részeg. A részeg ember, aki gajdolva, tántorogva megy az Utcán, Pajti dü­hének céltáblája. Nekiront, harsányan ugatja. De ebben is Van kockázat: a részeg, vak mámo­rában mindenre képes. Meg is esett egy alka­lommal, hogy egy tántorgó alak — este volt már —, kezében félig kiürült pélinkásüVeget Csöngetve közeledett, Fa.iti persze nekirontott. A részes ordítozott, a pállnkásüveggel agyon akarta ütni Pajtit. Hallatlan ribillló keletkezett, mert Gazdi is. Pajti is korholta a részeget az meg ordítozott. Kinyíltak fönt az ablakok, s néhány jókötésű férfi lekiabált: kell-e segítség? Gazdi azt mondta, nem kell, hiszen egy Ujjal fel le­hetett volna buktatni a lábán alig álló, züllött egyént. Aki végül is tántorogva elballagott on­nan, Pajti pedig nagybüszkén, diadalmasan ha­zavonult Van még valaki, azok kőzőtt, akiket nem sze­ret, ez a valaki azonban nem tartozik az előb­biek egyik kategóriájába sem. Az Illető ugyanis állatorvos, aki el szokott tavaszonként jönni, hogy beoltsa Pajtit veszettség eilen. Nincs rajta fehér köpeny, de Pajti már messziről megismeri a lépteit. Ha az ajtót nem tennénk be előtte, iszkolna befelé rémülten valamelyik szobába, ott úgy elbújna, hogy nemigen lehetne onnan ki imádkozni. Az első szúrást, úgy látszik, nem felejtette el — azóta Ilyen. De a szúrást a tör­vény előírja, nem mellőzhető. Ilyenkor Gazdi lefogja Pajtit, olyan módon, hogy a fejét a fo­lyosó kövéhez szorítja, a fülével betakarja a szemét, tudjuk ugyanis, hogy Pajti füle olyan hosszú, hogy nemcsak a szemét lehet vele be­takarni, hanem elér az orra hegvéig is. És ak­kor a doktor bácsi felhúzza a kutya nyakán a kutyabőrt, és ügyesen a bőr alá fecskendezi azt, ami megvédi a kiskutyát a veszettségtől. Nem lehet az olyan fájdalmas, mégis utána Pajti vi­harosan beront a szobába és ott elbúiik. És két napdg levert és szomorú, és szemrehányóan néz Gazdira: mintha azt mondaná: — És te még segítettél is annak.... hogy megszúrjon engem! Ilyen különös viszonyban van Pajti az embe­rekkel. Meg a kutyákkal. Legjobb barátja egy Dolli nevű szintén tacsi, ha találkoznak, se vé­ge, se hossza a hancúrozásnak, kergetőzésnek, birkózásnak. Volt — fájdalom, csak volt — Dol­lin kívül más cimborája is, de közbejött vala­mi, szomorúság nélkül nem lehet a dologról beszélni. Nem tudni, ml okból (talán ebből akart meggazdagodni) a Magyar Népköztársa­ság úgy döntött, hogy felemeli a kutyák után fi­zetendő adót. Azelőtt elenyésző csekély összeget kellett fizetni — a felemelt adóhoz képest. Most meg, miután Pajti nem minősül házőrző ebnek, évi adója 650 forint lett, mert kedvtelésből tar­tott eb-bé lépett elő. Több adót kell fizetni érte, mint egy fülsiketítőén berregő, szennyező füs­töt pöfögő, kisebbfajta motorkerékpár után. Üjabban ennek az adóját elengedte az Állam, a Pajtiét nem. S a következmény? Leírni Is kegyetlenség: egyik kutya a másik után tűnt el a környék­ről. Gazdáik mondták ezt ls, mondtak azt ls. Kivitték a tanyán lakó rokonokhoz. Kivitték a külvárosba, udvaros házba házőrzőnek. Az igaz­ság ezzel szemben az, hogy — nagyobb részét elpusztították. Emlékezzünk ré: akkoriban a budai erdőkben autókból kidobott, félig elvadult kutyák kóboroltak. A gyengébbje persze elpusz­tult. Az erősebbeket a vadőrök lövögették le. Pajti cimborái is hasonló sorsra jutottak, A gaz­dátlanná vált kutyák a város egyik elhagyott öreg temetőjében gyülekeztek, onnan rémiszt­gették a járókelőket. Ezek miatt az örökké éhes kóbor állatok miatt magasra csapott a kutya­gyűlölet, ez az oktalan és indokolatlan ellen­szenv. Hogy miért Volt minderre szükség — ki tudja. Pajti maradt áx utcában egyedül, szinte hírmondónak. Gazdiéknak eszükbe sem jutott, hogy megváljanak tőle, például olyan módon, hogy eladják a klinikának, kísérletezési célokra, mondjuk ötven forintért. Életük végéig szégyen­keztek volna, ha megteszik. így hát Pajti élete biztonságban van, telnek az évek, ős2ül a po­fája, s egyre megrög2öttebbé válnak szokásai. Az évek persze Gazdi és Mami fölött ls tel­nek, egyre több betegség sanyargatja őket. S ezt Pajti megérzi. Ha valamelyikőjük beteg, ne­tán nyögdécsel a fájdalomtól, Pajti komoran beül a kosárba, s szomorúan nézi, nézi a szen­vedőt. (Folytatjuk.) Katona István: Naplemente nagy csoportra oszthatók, aszerint, hogv színes tech­nikával. avagv a fónv-árnvék fehér-fekete relációval hív­ják fel magukra a figyelmei Színes fotói középpontiéban a Nap színvariánsai. egv­egy sötétebb, kontrasztosabb part vagy faág ölelésé­ben. Fehér-fekete kénéi pe­dig a maga valóságában a természet egyszerűen monu­mentalitását Idézik. ..A cím­telen" fotók nagy erénv«, hogv nem témákat variál hanem hangulatokat, és ezek alapián döbbenti rá a nézőt a mindannyiunkban ott buj­káló természetszeretetre, arra a vágvra. hogv részesei le­hessünk Katona István ter­mészetelvű képel varázsá­nak. Sok tekintetben mintha egy festő komponáló akara­tát látnánk dolgozni kénéin, amelyben óhatatlanul szim­bolikus jelentést kan egv­egy fa. vagy éppenséggel maga a tái is. A látvánv igazsága és megdöbbentő va­rázsa izgatja a fotóművészt akinek legtöbb képét majd­hogynem szétfeszíti a té­ma áradó-sodró erele. Ta­lán éppen ezért is érhető tetten, érezhető ki a fotókbői egyféle szenvedély, vatrv ép­penséggel Ural lágyság. Ar. erdők fölött úszkáló ködök vagv a ködben Úszó balatoni horizont, vagv ép­penséggel a virágba borult fűzfák, nemcsak a természet teazára. hanem szépségére is figyelmeztetnek. A pontosán megoldott fo­tósfeladatokból így lesz na­gyon is reális. közérthető művészi okfeités. amelvnek lényege a természet varázsá­ban és annak megragadott titkaiban keresendő. Polner Zoltán l

Next

/
Thumbnails
Contents