Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

4 Szombat, 1981. május 23. postaláda Tavaszi meleg, tanulságokkal társszerzőnk az olvasó A Postaláda szerkesztői mindig kíváncsian böngészik a ..heti termést" tartalmazó leveles dossziét, s mindannyiszor csöndes elégedettséggel nyugtázzák, ha néhány, „illetékes" Irta válaszlevél is lapul a többi között. Merthogy összeállításunk nem valamiféle monológ kíván lenni, nem olyan fórum. ahol mindenki mondja a magáét, a „közönség" meg hallgatja, s egyik fülén be. másikon kf. Akkor van értelme társszerzőinkkel közös. Jobbító szándékú ténykedésünknek, ha a labdát elkapja, akinek dobták, magyarán: odafigyel és reagál az az Intézmény, amelynek munkájával kapcsolatban észrevétel jelent meg lapunkban. Örömmel írjuk: egyre több. azonnal lotézkedö. tisztességes hangon válaszoló vállalatot tartunk számon, s ezúton köszönjük meg vezetőiknek. hogy tollúkat nein a sértődöttség vezeti, hanem közös ..csapatmunkánk" igazi célját tartják szem előtt. Egy kis helyesírás Amikor „A megfőtt és agyonizzadt lakók" megírták levelüket, a naptár szerint tavasz volt, de nyári meleg. Április 27-én kelt a levél, azon a sokak számára boldog napon, amikor végre bátrabban szökött a magasba odakinn a hőmérő higanyszála. Csakhogy — sajnos, nem tudjuk, melyik — tízemeletes épületben, teljes gőzzel fűtötték a lakásokat. Tehát megéltük azt ls, hogy a sok fagyoskodásról szóló levél után olyat is kaptunk, amelyben olvasóink a hőség miatt panaszkodnak. „Naponta többször tusolni kell, mert az ember állam dóan izzad a lakásban. s nemcsak a fűtési energiát pazaroljuk, hanem a vizet is. Mindezért a sok kellemetlenségért a végén még fizetnünk is kell, mert jönnek a gótfűtéssel, s ez már három éve igy megy." Művelődünk Oarnal Mónika, a Juhász i Gyula Tanárképző Főiskola 2-es számú Gyakorló Általános Iskolájának nyolcadik osztályos tanulója. Bizonyára jó tanulója, aki önálló véleményt ls alkot az őt körülvevő világról, s ezt nem is rejti véka alá. Dicséretes os hasznos tulajdonság ez, kivánjuk, e cikk után, s majd felnőttként se veszítben egyénisége erényeiből. Mónika megró bennünket azért, mert egy hírben iskolája nevét — úgymond — helytelenül írtuk le. „Tudtommal az intézmények nevét nagy kezdőbetűkkel kell írni. Az iskola neve mégis csupa kisbetűvel volt nyomva," Mónika jól megtanulta a helyesírási szabályt, csak egyvalamit figyelmen kívül hagyott. Mégpedig azt, hogy abban a bizonyos hírben nem irtuk ki az intézmény teljes, hivatalos nevét, mint ennek a cikknek az első mondatában. Akkor valóban nagy kezdőbetűvel kell írnunk minden lényeges szót. Ha így fogalmazunk: „A tanárképző főiskola 2-es számú gyakorló iskolája X. Y. költőt látja vendégül...", az Akadémia Helyesírási Szabályzata szerint sem indokolt a nagy kezdőbetűk használata. Az újságíró örömére egyébként. hisz ha lehet, szándékosan kerüljük is a nagy kezdőbetűs írásmódot. Túl hivatalos, jegyzőkönyvizű. nehezen olvasható lenne az az újság, amelyben minden intézményt pontos nevén neveznénk, márpedig nincs oldal, ahol jó néhány vállalatot, társadalmi vagy tömegszervezetet ne említenénk. Számtalanszor írjuk így: „a népfront városi bizottsága", a Hazafias Népfront Szeged városi Bizottsága helyett; „a városi tanács egészségügyi osztálya", ahelyett, hogy a Szeged megyei városi Tanács V. B. Egészségügyi Osztályát írnánk. E magyarázat után reméljük, Mónika eltekint e helyesbítéstől, de továbbra ls kritikus olvasója lesz lapunknak. Mert olykor valóban tévedünk la. Egyik olvasónk korábban már szóvá tette, hogy a szatymazi művelődési házban több napos ünnepeken zárt ajtóik fogadják a község lakóit. Legutóbb arról értesültek a mozilátogatók, hogy április 80-tól május 4-ig nem lesz vetítés, mert a helyi ÁFÉSZ növényvédőszer- és kisgépbemutatót tart a művelődési házban. A beütemezett előadás tehát elmaradt. Olvasónk, Kovács Elekné, azt kérdezi: „Hogyan járulhatott ehhez hozzá a mozi üzemi vállalat? Mindezek mellett különös, hogy egy bemutatót olyan cikkekből szervez az ÁFÉSZ, amelyek általában nehezen és előjegyzésre kaphatók, s miért* abban a teremben teszi azt, amelyet szerződéssel kötött le a mozi, kulturális rendezvény megtartására?" Bökönyi György (Orsovai u. 14.) elégedettebb 6orokat juttatott el hozzánk. A Bar. tók Béla Művelődési Központ egyik áprilisi rendezvényét dicséri, ahol a szegedi születésű, fiatal film. cendező, Sopsits Árpád alkotásait mujptták bei. Véradók írták Veszélyesek és veszélyeztetettek K. J.-ni május 4-én délután negyed S-kor. amikor hazafelé tartott a munkából, arra lett figyelmes, hogy a Kárász utca és a Széchenyi tér tarkán vagy tiz. 6—13 evet cigánygyerek sarokba szorított egy 14 év körüli fiút, és ki hol érte, ott rugdosta. Olvasónk, mint Írja. nő létére 6 választotta szét a durva gyerekhadat. A kérdésre. miért bántottátok ezt a gyereket, az volt a válasz: „Azért, mert nem adott pénzt." Olvadónk, aki kérte, ne Írjuk ki a nevét, a kereskedelemben dolgozik, és hasonló gyerekcsoportok, mint mondja, nem kevés gondot okoznak a boltosoknak is. „Nem tudom, hogy ezeknek a gyerekeknek az ügye kire tartozik, de úgy érzem, szólnom kell, hisz ugyanilyen veszélyes fölnőttekké válnak, ha nem teszünk valamit" — írja olvasónk. Ml annyit teszünk hozzá: valóban oda kell figyelni rájuk, hisz nemcsak veszélyesek, hanem veszélyeztetettek is. „Tisztelettel hajtunk fejet azok előtt, akik véradással sietnek embertársaik megmentésére. Köszönet és hála illeli azokat, akik súlyosan beteg fölnőttek, gyermekek gyógyulását vérük adásával segítik, s hoznak örömet az aggódó hozzátartozóiknak. A 100. évfordulóját ünneplő Magyar Vöröskereszt tevékenysége tömegeket mozgósít, A véradás nemes embert tettet valósít meg. Sokan vannak, akik véradási szándékukat koruk, egészségi állapotuk, vagy egyéb okok miatt nem tudják vajóra váltani. így történt ez annak a levélírónak a» esetében is. akik a Délmagyarország 1981. május 3-1 számában vallott erről" — írják volt munkatársai a MÁV-tól. „Egyetértünk a rovat vezetőjének végkövetkeztetésével, hogy a szándék is dicséretes. Akik a levelet olvasták. bizonyosan ismeretlenül is elmarasztalták a volt munkatársnőket, pedig erre nem szolgáltak rá. A levélíró dicséretes szándékát nem kisebbítette volna az. ha a való tényt Írja meg. Munkahelyének hattagú kis csoportjában ugyanis odakerülésekor már három rendszeres véradó volt. Az 1978-as évben történt felhívásra rajta kívül ez a három munkatársnője is jelentkezett. ű akkor kora miatt valóban nem adhatott vért; de a másik három igen. ahogy ezt azóta is minden évben teszik. Sót, néhány hónapja egy szívműtéthez szükséges véradásra kérték fel őket, melynek természetesen eleget tettek. A mozgalomnak sok a névtelen résztvevője. önzetlenül, önként, a legnemesebb emberi érzéstől vezérelve adják vérüket a segítségre szorultaknak. Nem várnak külön elismerést ezért, hiszen a súlyos betegségből felgyógyultak minden köszönetnél nagyobb örömet jelentenek számukra" — fejezik be levelüket, A volt munkatársak megnyugtatására elmondjuk, hogy a Postaláda szerkesztője beszélt telefonon a levél írójával, aki visszautasította a szándékban rejlő dicséretet is, és állítása szerint nem arra a munkahelyre vonatkoznak példái, ahol azt magukra vették. A véradás nemes tett, s önkéntesen szánja el rá magát mindenki. Azért nem illethet vád senkit, mert íél a tűszúrástóL mert nem jelentkezik véradásra, de aki elszánta magát., mindenképpen főhajtást érdemel. „Vigyázat, fészektelep! M Népgazdasági érdek vagy természetvédelem? Gyakran hangzik el a kérdés, így egymással szembeállítva, mintha ellentétei volnának egymásnak. A kérdésfeltevés igy eleve helytelen, nem kerülhet egyik sem előtérbe a másiknak a rovására, és nem kerülhetnek szembe egymással, a kettőnek összhangban kell lennie. Annál is inkább, mivel a természetvédelem maga ls népgazdasági érdek. Ma már mindenki tudja, hogy természetvédelmi törvényeink azért vannak, mert szükség van rájuk. A szükség hozta létre. Elég sajnálatos, hogy létre kellett hozni, de csak így tudjuk megvédeni természeti értékeinket a huszadik század civilizációs ártalmai ellen. Mind a magunk, mind az utókor számára. így van ez az egyre pusztuló és veszélyben levő madárvilággal szemben is. Éppen ezért hazánkban is néhány madárfaj kivételével, majd minden madár védelmet élvez. Ami gyakorlatiasan kifejezve azt jelenti, a 12/1971 (IV. 1.) számú kormányrendelet alapján, az Országos Természetvédelmi Hivatal meghatározta a madárfajok pénzben kifejezett értékeit. Ötvenezer forint a „legdrágább" (például a nagykócsag, túzok stb.) és 300 forint a ^legolcsóbb" madár. Aki védett madarat elpusztít vagy a fészkét tönkreteszi, annak meg kell fizetnie a madártörvényben megszabott értékét, és még szabálysértési, vagy bűnvádi eljárás is indítható ellene, attól függően, hogy mekkora értékről van szó. E két kérdés jó szándékkal, közös összefogással összhangba hozható. Erre egyetlen konkrét, példaképül is szolgálható eset, mely tanulságos lehet mások számára is. Gyálaréten, a röszkei Kossuth Tsznek van egy homokkitermelő bányatelepe, ahol körülbelül félmilliós értékben fészkelnek partifecskék. A közelmúltban észleltük, hogy hordják a homokot a fészektelepnél. Kértük a téesz vezetőit, hogy álljanak le a homokkitermeléssel, mivel ott védett madarak fészkelnek és költési időszakban nem szabad háborgatni őket. Kiderült, hogy a homokot árvízvédelmi töltéserősítéshez hordják, tehát az is fontos népgazdasági érdek. Fel seba tettünk egymásnak olyan kérdést, hogy melyik a fontosabb? Kölcsönös megállapodás alapján győzött az értelem, vagyis kompromisszumos megoldás született. Abban állapodtunk meg, hogy a meredek partfalat meghagyják, ahol a fészektelepek vannak, és kijelöltünk egy laposabb részt, ahonnan hordhatják a homokot a fecskék zavarása nélkül. Néhány nap múlva kimentünk megnézni, hogy betartják-e a megállapodást. Dicséret illeti a röszkei Kossuth Tsz vezetőit és köszönet, amiért nemcsak hogy tartották, de még olyan pluszt is tettek hozzá, ami már nem az ő feladatuk. Elkerítették azt a részt, ahol a fecskék fészkelnek, és táblát helyeztek kt a következő szöveggel: „Vigyázat! Fészektelep. Belépni tilos!" A homokkitermelés pedig azóta is teljes intenzitással folyik a fecskék zavarása nélkül. A leírt eset is bizonyítja, hogy a népgazdasági érdek és természetvédelem jól megférnek egymással. Mihály I,ászióné, a Magyar Madártani Egyesület tagja Válaszol az illetékes Párbeszéd - buszon Ezúttal az autóbusz, mint a párbeszéd helyszíne, nem lényeges. Elhangozhatott volna bárhol, amit sajnos névtelen. F. B. olvasónk megfigyelt, de nem eshetett meg, csak napjainkban. íme az életkép: „Tegnap hallottam egy párbeszédet. Nem szoktam hallgatózni, de mit tehet az ember, mikor oly sokan vagyunk a buszon. Ki kellett hát zökkennem az aggodalomból, hogy a mellettem szorongó néni tápéi szatyorja tépi-e a harisnyám majd, vagy nem tépi ..., mikor megszólalt egy férfi: -Te, öregem, olvastad a kritikát a Törpéről?- A máik: -miféle Törpéről... Ja, •i mozi!? A filmkritikát? Olvastam...- Mire a Kérdező; -Szó. ami 6zó, ezt megnézzük. A rossz kritikájú filmet mindig meg szoktam nézni.. Azután tovább beszélgettek. De én már se Ide, se oda nem gondoltam, csak arra: miért érzem magam szakasztott ugyanúgy, mint a vállalati gyűlések után. Amikor a teremből kitódulva mindenki mondja, mondja, azt mondja: amit akkor kellett volna, mielőtt ,. több hozzászólás nem lévén...« az ülést bezár. iák." Benke J. Zoltán, a Volán lü. számú Vállalat törzskari igazgatóhelyettese válaszolt volt dolgozójuk április 11-én megjelent levelére. „A panaszlevélben említett húsz év gépjárművezetői tevékenységéből 1967— 1976-ig, 9 évet vállalatunknál dolgozott, de a munkaképesség csökkenéséhez hozzájáruló baleset nem ezen idő alatt történt. .1976. augusztus 20-tól munkaképesség csökkenése miatt rokkantsági ' nyugdíjba helyezték, azonban a rokkantság okaként az Országos Orvosszakértői Bizottság nem foglalkozási ártalmat állapított meg. Említést tesz arról, hogy az elmúlt évben selejt kocsit szeretett volna vásárolni a vállalattól, de eredménytelenül. A panaszlevél Kezemben az arany diploma, csillognak rajta a betűk. Messze tájra visz a képzelet: alföldi nyárfás tanyákra, kamlllás mezők, hullámzó búzatengerek közé, ahol a távoli bogárhátú tanyai házak kis ablakszemei néznek farkasszemet a legelésző nyájakkal. A vadvirágos rétek, lápos mocsarak, szikes földek között, két dűlőút sarkán — mint egy elvarázsolt kastély — állt a tudás vára, az iskola. Tündére a tájnak, mondták a magányba burkolva élő tanyai emberek. Igen, ez volt az első iskolám. Piros tetejével tört magasba, körülnynrgalták a szelek, viharok. Szúette hosszú Iskolapadok, a sarokban ócska tábla. Télen a szél rázta az ablakokat, Első iskolám süvített, a hóval borított táj csendesen aludt. De az iskola víg volt, vidám gyerekkacajjal, „egyszeregyet" mondó diákokkal. A fehér tarisznyákban a száraz kenyér, s a sózott szalonna. Kicserapesedett kezük fáradtan feküdt a régi iskolapadokon. Néma csendben tanultak, fáradtak voltak. Köhögés rázta fel télen a csendet. Hova lettek? Van közöttük szegedi nyugdíjas, lánya tanárnő, s a többiek? Eltűnt már az iskola! Ott álltam a romjainál, melyen magasra törtek fel a bokrok, a vadcserjék, a fák. Madarak dalolják a versikéket, dalaikat, méhek zümmögik el leckéiket. Csak a szél sodorja felém az ágakat... Régen volt, mikor elkerültem, sírtak a fák, búcsút intett a táj. Nem harsan fel gyermekkacaj, vidám játékzaj! Az osztályból nem hallik ki a lárma, a tanulás. Messzire hullámzanak a vetések, eltűntek a fákba bújtatott tanyák. Üj élet kezdődött. De a pedagógusnapra visszaemlékeznek a régi tanítványok, virágot szórnak a fákra, bokrokra, ahova még fehér tarisznyával jártak az Iskolába. Most kocsival mennek oda, ahol az iskola állt, hogy megemlékezzenek régi tanítóikról, s arra, hogy a mostani Idő számukra jobb jövőt teremtett ... Rudisch Ferenrné kivizsgálása során megállapítottam, hogv vállalatunkhoz ilyen irányú kérelemmel sem írásban, sem szóban nem fordult. A fenti ténymegállapításokon túlmenően ügyében intézkedtem. A háztáji kocsihoz szükséges anyagok megvásárlására vállalatunk segélykerete terhére egyszeri rendkívüli segélyt biztosítunk. Volt dolgozónkat kértük, a kiselejtezett kisteherautó vásárlásával kapcsolatosan írásos kérelemmel forduljon vállalatunk igazgatójához, amennyiben megfelelő típus kerül kiselejtezésre, úgy írásban értesítést küldünk erről. A háztáji kocsi összeállítását — a szükséges alkatrészek megléte esetén — műszaki üzemegységünk szocialista brigádtag.ial társadalmi munkában elvégzik." Április 25-én, Sorokban cím alatt jelent meg észrevétel a Postás Művelődési Házban működő balettiskoláróL Az intézmény igazgatója, Vámos László válaszában ezt írja: „A szegedi Postás Művelődési Ház vezetősége mindent igyekszik elkövetni annak érdekében, hogy a balettiskola betöltse feladatát, s tevékenységét mind a szülők, mind a növendékek megelégedésére lássa el. Éppen ezért rosszindulatú az a feltételezés, mely csaknem nyíltan azzal vádolja a művelődési házat, hogy nyerészkedni akar, olyanért szed pénzt, amiért nem nyújt ellenszolgáltatást. Meg kívánom jegyezni, hogy más tanfolyami jelleggel működő, az iskolai oktatás időrendjéhez illeszkedő intézményeknél, ahol havi tandíjat rendszeresítettek. a téli és tavaszi iskolaszünet idején ls ugyanannyi tandíjat szednek, mint az év egyéb hónapjaiban. Ezenkívül amennyiben az állami ünnepek oktatási napra esnek, az oktatás elmarad. Ez azonban az év folyamán mindössze néhány napot tesz kL A sajtócikk megjelenése óta, de kuionóaen május hónap első napjaman. amikor a tanuijfizetes esedékes, a szülök kozott közvéleménykutatást ioiytattunk; a tavaszi szünetet illetően senki sem nyilatkozott úgy, hogy az a muveioüesi hazat elmarasztalta volna. 11a bárki a szuiok, vagy a növendé- . kek közül a nivataios orák alatt megkeresett volna bennünket, éppen úgy megadtuk vumg a tájékoztatást, mint jelen esetben a cikkre adott válaszunkban." Május ö-i számunkban publicisztika jelent meg „A rubrikák és a demokrácia" ciminel, amely egyebek között az ügyfélszolgálati iroda tevékenységevei és a posta által kért lakásváltozás bejelentésével foglalkozott. Dr, Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság Igazgatóhelyettes© írt válaszlevelet. v „A cikk írójával egyetértek abban, hogy a üejelentés című nyomtatványon az érdekeltet udvarias formában kell felkérni megváltozott lakcímének közlésére, ezért a nyomtatvány szövegének módosítása iránt intézkedem. Sajnálatos azonban, hogy a cikk írója a szolgáltatók — így a posta — törekvéséről, az intézkedés valódi okáról nem tájékoztatta a lakosságot. A lakáscím változás felkutatása nem a szolgáltatók kötelessége, azt elsősorban az érdekelteknek keli bejelentenlük a velük kapcsolatban éllé közületek részére. Az ügyfélszolgálati Iroda vállalta magára azt a feladatot. hogy a lakcímváltozás bejelentését továbbítja — többek között — a postának is. Az intézkedés a lakosság érdekét szolgálja, nem keli ugyanis külön-külön felkeresnie a postahivatalt, illetve annak televízió, hírlapilgyintézőit. továbbá megváltozott lakcím adatait alőjegyzí a csomagkézbesítő hivatal is. összeállította: Chikán Ágnes s