Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-19 / 115. szám

8 Kedd, 1981. május 19. Az Országos Béketanács kitüntetettjei A béke és barátsági munkában kiemelkedően tevékenykedő közéleti emberek, szocialista brigádok ünneplésre gyűltek össze teenaD. hétfőn a-- Hazafias Népfront megyei bizottságán- Molnár Sándor, a népfront meevei titkára méltatta eddigi munkájukat. majd dr. Kedvessv György Egyetemi tanár, az Országos Béketanács tagja kitüntetéseket adott át. A szegediek és a járásiban élők közül az Országos Béketanács kitüntető jelvényt kapta Peszleg Józsefné. a nénfront körzeti bizottsági titkára és dr. Ábrahám, Ambrus akadémikus. Békemozgalom emléklapot vettek át Tyerpslcova szocialista brigád (Sándorfalva. ÁFÉSZ). az A. G. Nyikolajev szocialista brigád (Szegedi Konzervgyár). a Béke szocialista brigád (Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat) tagjai. valamint Czakó János (KISZ Csongrád megyei bizottsága). Pályázati felhívás r A népgazdaság fejlesztéséhek VL ötéves terve a termelés hatékonysága növelésének egyik legfontosabb feltételeként határozza meg az anyag- és energiatakarékos megoldások alkalmazását, a legtakarékosabb energiafelhasználási szerkezet kialakítását, a termelés fajlagos enyag- és energiaigényességének csökkentését, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok begyűjtését, ipari és egyéb célú hasznosítását Ennek érdekében az 1981—1985cs időszakban energiagazdálkodási és hulladékhasznosítási programot kell végrehajtani. Az energiagazdálkodást program megjelent a Magyar Közlöny 1980. XII. 2t-i, 98. számában; a hulladékhasznosítási programot a gazdasági bizottság 1981. február hónapban határozta meg. E programokba foglalt célok népszerűsítésére azOrpzágos Tervhivatal pályázatot hirdet A pályázaton részt •éhet bárki, aki a sajtóban, a rációban, a televízióban — lehetőleg folyamatosan, a témát felszínen tartva — mozgósít a programok fö céljainak megvalósítására és az |!yen publikációk, a rádióVagy televízióadások pontos leírását, forgatókönyvét a pályázaton való részvétel céljából az Országos Tervhivatal |pari főcsoportjának (Bp„ V. Iloosevelt tér 7—8.) két példányban postán megküldi. A pályázatokat bizottság bírálja eL A pályázatok elbírálásánál minden esetben figyelembe veszik, hogy azok olyan feladatokat népszerűsítenek, amelyek megvalósításának technikai és gazdasági feltételei összhangban állnak a VI. ötéves népgazdasági terv céljaival, eszközeivel, anyagi lehetőségeinkkel. A bizottság az 1981. december 31-ig benyújtott pályázatokat bírálja eL Egy első. két második és három harmadik dijat adnak ki. A bíráló bizottság az első díjas pályázatot 15 000, a második díjas pályázatot 10 ezer, a harmadik díjas pályázatot 5000 forinttal jutalmazza. közgyuíés A Magyar Pedagógiai Társaság ma és holnap rendezi meg Budapesten beszámoló és vezetőségválasztó küldöttközgyűlését. A legutóbbi tanácskozás óta eltelt öt esztendő eredményeit a közelmúltban tárgyalta meg a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei tagozata. A beszámoló kiemelte, hogv a társaság a hazai pedagógia legkiválóbb elméleti és gyakorlati művelőit tömöríti. Célja és feladata. hogv társadalmi úton segítse elő a szociaista nevelést és a neveléstudomány fejlődését, a kutatások eredményeit és a legeredményesebb pedagógiai tapasztalatokat pedig minél szélesebb körben megismertesse. segítse az oktatáspolitikai döntések előkészítését illetve a párt- és állami dokumentumok megvalósítását A társaság tevékenysége távlatokra szóló összetett programon alapszik, ugyanakkor magában foglalja a nevelés aktuális kérdéseire való gyors reagálást. A területi tagozatok az utóbbi öt esztendőben fölismerték a helyi murikában rejlő lehetőségeket és megtalálták a társasági élet sajátosságainak megfelelő munkaprogramot, módszereket stílust A Magyar Pedagógiai Társaság ma kezdődő országos közgyűlésén Csongrád megyéből 14-en vesznek részt. Sajtótájékoztató a Magyar Néphadseregben A Magyar Néphadsereg hadsereg alapfeladatainak politikai főcsoportfőnöksége teljesítését, a katonák életés hadtápfőnöksége hétfőn sajtótájékoztatót tartott a néphadsereg hadtápexűgálatának eredményeiről, fejlődéséről, terveiről. Szórádi Zoltán ezredes, a Magyar Néphadsereg megbízott hadtápfőnöke ismertette mindazt a sokoldalú egészségügyi, élelmezési, ruházati ellátási, szociális és üdültetési tevékenységet, amelyekkel a népes munkakörülményeinek javítását, a megfelelő gondoskodást szolgálják. Részletesen szólt a közlekedési szolgálat munkájáról, az üzemanyag gazdálkodás és szolgáltatás rendszeréről, főbb feladatairól. A sajtótájékoztató végén az újságíróknak bemutatták a hadtápszolgálat szerteágazó gyakorlati tevékenységét. m rádiófigyelő Ha valaki teljesen egyértelműen, minden lehetséges félreértés kizárásával óhajtja kifejezni mondandóját, alkalmasint hozzáteszi: fehéren-feketén. Mint sok más szemléletes kifejezés, ez is a germanizmusok világából (schwarz auf weiss) magyarosodott meg nálunk, de anynyi baj legyen: fehéren-feketén közölni, felmutatni valamit annyit tesz — s a magyar nyelv fölöttébb plasztikusan meg is ragadja a lényeget —, hogy „sumák" árnyalatok és felhangok nélkül, tisztán, világosan, határozottan foglalunk állást Hogy fenti attitűd „egyrészt-másrészt"-módra elkenni szerető korunkban menynyire üdvös, nem is kell különösebben hangsúlyozni. Azt viszont igen: sohasem felszínes, csapkodó-vagdalkozó ítélkezés tételezhető fel a tisztességes és őszinte fehéren-feketén-jelszó esetében. A mélység nem áll ellentétben az egyértelműséggel. Sőt, egyik a másikat feltételezi. S gyanítható: nem árt többszörösen aláhúzni eme tényeket. A rádió Fehéren-feketén címet viselő folyóiratának legutóbbi, múlt héten, hétfőn este a Kossuth adón hallott 23. zárna, ugyanis teljes mértékben megfelelt a világos és alapos cím követelményeknek. Egy óra alatt négy igazi folyóirat-téma jelentette a legújabb szám tartalmát. Juhász Judit, Lázár István és Szoboszlai György szociológusokkal Falujárás 1981ben címmel a Valóság szerkesztőségében beszélgetett, s a magyar falvak jelene és jövője olyan fontos és összetett kérdékört vet fel. hogy mindezt húsz perc alatt ily frappánsan és ököSan tömöríteni — nyugodtan kijelenthetjük — bravúrnak számít. A magyar parasztság zsenijének. Veres Péternek is vélhetően nagy öröine telt volna az interjúban, hiszen az, hogy falvaink lakói „lábbal szavaznak a viszonyokra"-alapon elvándorolnak, tíz év alatt nyolc százalékkal csökkent a magyar falvak népessége — Péter bácsi nagy témáinak is egyike volt. Miként az újonnan megfogalmazott követelés is: „ne csak a maradék jusson a pénzeszközökből a falvakra ebben az országban". Ám Magyarország lakosságának ma is több mint a fele falvakban él, s bár egyik-másik elhangzott mondattól („mint ahogy a tanyavilág is megszűnt") erősen vitatkozni lehetne, a végkövetkeztetés — fehéren-feketén — világos: lássuk be, gondoljuk át —, hogy az egéz országot lakni kell. A csöves „szubkultúra" képviselőinek pszichiátriai szanatóriumáról beszélgetett Egyed László Gerevich József pszichológussal. Alapos és bölcs elemzést hallhattunk, noha a téma kissé már elcsépeltnek vélhető. Más kérdés viszont, hogy minimum ilyen alapossággal és nyíltsággal kellene róla beszélni. Mindenütt. A foyóirat új számának talán egyetlen, némileg halványabban ítélhető darabja volt Friderikusz Sándornak, a Hogy «an?-rovatban Vekerdy Tamás gyermekpszichológussal készített' interjúja. Kezdve azon, hogy szerkesztési szempontból sem számított szerencsésnek (pszichiáter után pszichiáter), az interjúalany itt-ott mintha túl nyeglén, mondott volna nem kimondottan mély dolgokat. Ám az utolsó téma. a hangdokumentum meghallgatása után enyhítendő a bírálat: bár minden folyóiratunk egy-egy számában csak ennyi gyengébb részlet lenne található. A hangdokumentum, a BBC 1944 júniusi magyar adásainak archív montázsa, mely a szövetségesek franciaországi partraszállását elevenítette föl. vérbeli rádiós teljesítmény, nagy élmény volt — a korabeli angol katonadallal együtt: „kiakasztjuk a ruhánkat száradni a Siegfried-vonalra.. Üjfent fehéren-feketén: igen tartalmas és élvezetes volt a rádiófolyóirat 23. száma. A szerkesztő Boros János, úgy látszik, még tudja, amit egyik-másik folyóiratszerkesztő mintha elfelejteni látszanék: mélység, szín és erkölcsi határozottság nélkül nemhogy folyóirat, de semmiféle értékes alkotás sincs. Domonkos László Háttérben Tapasztalataim szerint hódít a „háttértévézés". Ez köztudomásúan annyit jelent, hogy esténként bekapcsoljuk ugyan a készüléket, de ahelyett. hogy eléje telepednénk és műsorzárásig ottragadnánk — valami mást csinálunk. Vacsorázunk, olvasunk, mosogatunk, beszélgetünk, fürdetjük a gyerekeket, befejezzük a hazavitt munkát, fölvarrunk egy gombot, miegymás. Tevékenységünk természetétől függően: vagy csak a képek peregnek, hang nélkül, vagy hallgatjuk a műsor szövegét — esetleg a lakás másik helyiségébőL A jelenségnek többféle okát és magyarázatát lehet találni: 1. a nyári időszámítás bevezetése óta szokásos kora esti teendőink a hagyományos esti főműsor idejére tolódtak; 2. elmúlt az az idő Mocsár Gábor Pajti Tíz ér egy kiskutya életéből ismerkedünk a kerttel W

De mielőtt hozzákezdenénk az ismerkedés• hez, tisztázzunk egy kérdést, ami az olvasót bizonyára régen birizgálja: vajon Pajti miért vágja hanyatt magát örömében, amikor a családból valaki hazaérkezik? Bizonyosan azért — felelhetné a tájékozatlan —, mert szereti őket Igen ám, de szereti a gazdáját, aki enni ad neki, a kismalac is, meg mindenféle háziállat a macskát is beleértve, de egyiknek sem jut eszébe az efféle hanyattpenderülés. Csak a kutyák szokása ez. De vajon miért? Az is igaz. hogy minden állat amikor még kicsi, kölyök, szeret játszadozni a testvéreivel, a mamájával. Csak meg kell nézni — ha alkalom adódik rá —, mily önfeledten mókáznak, játszadoznak a kis rókák (aprókák) egy-egy napsütéses tisztáson. Ilyenkor persze ők is hanyattpenderülnek — játékból. Aki látott már kismacskákat az tanúsíthatja: azok is úgy játszanak, egyik alul, hanyatt fekve, a másik meg fölötte, úgy marakodnak, játszásból, pofozzák egymást megmegiramodnak. Öröm és szívet vidító a bohókás játszadozásuk. A kiskutyák is szoktak ilymódon játszani egymással. De Gazdiék megfigyelték: minden más állat, ahogy felnő, ahogy öregszik, felhagy az ilyen bolondozásokkal. A kutyák is felhagynak — ha egymás közt vannak. De Pajti, ahogy öregszik, annál konokabbul ragaszkodik ehhez, a szokásához: a hanyattpenderüléshez, és ami a szertartással még együtt jár. Vajon miért? És miért épp csak ő, a kutya? A szokás eredete a beláthatatlan múlt sötét homályába vész. Gondoljunk csak bele: arra már a kutya sem emlékszik, hogy vajon a sakál, vagy a farkas volt-e az őse. Tudományos elmék sem tudnak ebben megesküdni, sőt némelyik elvetemült koponya azt sem átallja vallani, hogy talán a rókának is köze van a kutyák kialakulásához. Rókák? Brrr — mekkora balgaság. Elég annyi, hogy dúl a vita a tudomány berkeiben, de ez minket ne zavarjon. Annyi bizonyos, hogy Pajti ragadozó őstől származik, s ezen az sem változtat, hogy imádja a kockacukrot, a fagylaltot, a tejszínhabos csokitortát. Hogy ragadozó volt az őse, az a szemén is meglátszik. Nézzünk csak szembe vele, s kiderül, ő is szembe néz velünk. Szinte farkasszemet néz rezzenéstelenül. Érdemes megjegyezni: ez ragadozó nézés. Mert aki nem tudja, tudja meg: minden ragadozó előre veti a tekintetét, hogy az áldozatot megpillanthassa, szemmel tarthassa. A növényevő állatok szeme viszont — figyeljük meg a bociét, vagy ha alkalmunk van rá, a cirkuszban vagy az állatkertben az elefántét — úgy helyezkedik el, hogy irfoáibb oldalra láthasson vele. ideiékorán észrevegye a hátulról vagy oldalról közelgő támadó ragadozót. Ha máshol nem, filmen láthattunk már tigrist, amint áldozata felé lopakodik. Igyekszik becserkészni. De hogyan? Szinte kúszva. A ragadozók legtöbb fajtája ugyanígy cselekszik vadászás közben. De látott-e már valaki hason kúszó növényevő állatot? Nem látott, mert ilyen nincs is. A boci csak akkor fekszik le, ha aludni, s emészteni akar, különben állva legel, futkározik, mert így hamarabb meglátja, ha a tigris — óh, borzalom — kúszik feléje, idejében próbál elmenekülni — nem mindig sikerül néki. Hát még a zsiráf a hosszú nyakával, messze tekintő szép szemeivel! A természet így alakítja, formálja célszerűen és roppant változatosan az állatok testi felépítését. De hopp, hogy kerültünk mi a zsiráfhoz, holott Pajti hanyattpenderüléséről van szó? Eltévedtünk — térjünk vissza gyorsan hozzá. Pajti a pockokat, amelyekkel már találkozturik, úgy öli meg, hogy összeroppantja a nyakgerincüket. Egy utolsó visítás, de az átharapott nyakgerinc mir azt jelenti — itt a vég. Minden ragadozó, amelyik nagyobb a kiszemelt áldozatnál, a gerincet célozza meg. Ha kisebb ragadozó nagyobbat támad meg — például farkas tehenei, —, jobban teszi, ha a lágyabb nyakra ugrik, mert nem biztos, hogy az erős gerincet át tudja harapni. No és mi van akkor, ha ugyanabba a súlycsoportba tartozó ragadozó ragadozóval vív küzdelmet életre-halálra? Akkor is nyakgerinc a főcél, persze, roppantíhntoak láibcsontot is. átharapható a torok is. Ám amikor az egyik fél úgy érzi, hogy kibírhatatlanul szörnyű sebet kapott, fel kell adnia a küzdelmet, akkor mit csinál? Hanyatt fekszik, ezzel is jelezve, hogy megadja magát kényre-ikedvre-kegyelemre. Bár az is lehetséges, hogy ilyen módon holtnak teszi magát, arra számítva, hogy a becsapott ellenfél otthagyja döglöttnek látszó áldozatát. És akkor jön az áldozat az utolsó rohammal De inkább az első megadó testhelyzet — a hanyattfekvés — a leggyakoribb. Hogy jobban megértsük, ez épp olvam. mint amikor a már-már tántorgó ökölvívó edzője bedobja a törülközőt a ringbe, jelezve, hogy versenyzője feladja a küzdelmet. Akármilyen különös. Pajti hanyattpenderülése is efféle „megadom magam" mozdulat. Pajti azért veti hanyatt magát — de örömében, ami nagyon nagy különbség! —, hogy ezzel is kifejezze érzóse;t: megadom magam, tehetsz velem, amit akarsz, édes Gazdi, még édesebb Mami, meg mind. akit szeretek. Nyomorgathatsz, fojtogathatsz. én közben boldogan nyaffintgatok. tudtom nélkül utánozom azt, amit, ha dzsungelben élnék, a szörnyű valóságban is kénytelen volnék megtenni: a hanyattfekvés megadó, utolsó mozdulatát. És ez így igaz. Mert ami a valóságban, az afrikai szavannákon, a magas fűvel benőtt legelőkön véres tragédia, az itt, Pajti esetében röhögtető komédia. Elvárja, hogy meggyomrozzák, nyakát markolásszák, és eközben, isten bizony, röhög. Vigyorog. Mondhat, írhat bármely akadémikus tudós olyat, hogy csak az ember tudja nevetéssel kifejezni az érzéséit, az allat nem tud nevetni, Gazdiék csak mosolyognak az efféle tudománytalan nézeteken: jöjjön csak ide az az akadémikus, nézze végig a hazatérő családtag láttán végigjátszott komédiát, s ha van szeme a látásra, láthatja, hogy Pajti ilyenkor igenis röhög. Nevet örömében, de úgy, hogy a fogai is kivillannak .Mami szerint az ö nevét kis is mondja: ma ... miii... ma ... miii — de erről már megállapítottuk, hogy ez csupa képzelgés. Mami ebből a szempontból „beképzelt"-nek mondható, vagyis azt képzeli, hogy a kiskutya őt szereti a legjobban a Család valamennyi tagja közül. (Amiben, ha őszintén belegondolunk, van is valami igazság, de hogy mi az oka, azt egyelőre nem tudjuk megmagyarázni. Majd később.) (Folytatjuk^ és divat, amikor országnyi nézősereget varázsolt el újdonságával, érdekességével a tévé. Mára olyannyira hétköznapi eszközünkké vált, hogy használni is megtanultuk és nélkülözni is. Azt sem érezzük tragédiának, ha hetekig csak a háttérben aszszisztál otthoni tevés-vevéseinkhez. Nem utolsósorban: 3. mostanában elvétve akad olyan műsor, amelyhez valóban érdemes lenne leülni, és amelyet feszülten lehetne figyelni. KI tudja, a nyári uborkaszezonra kivánnak-e fölkészíteni bennünket (legyen egy kis átmenet), vagy a tévé is fölzárkózott a „tartalmas időtöltés módozatait" közvetve propagáló fórumok sorába? Azzal tudniillik, hogy maga nem ad alkalmat szórakozásra, élményszerzésre, nyilvánvalóan arra buzdít, szórakozzunk mással. A magam részéről: nem bánom, sohasem voltam híve a vége-nincs tévézésnek. Legföljebb az aggaszt, ha így megy tovább, sikerül teljesen megfeledkeznünk nézői szerepünkről. És, ha mégis történik valami a tévében? Leginkább A Hét miatt fáj a fejem, amely elveszti közönségét, ha továbbra is délutánonként sugározzák. Mert hovatovább délutánnak számít a 7 óra, pláne vasárnap, hiszen ilyenkor még éppen csak készülődünk hazafelé — kirándulásról, játszótérről, vendégeskedésből. És talán más heteken is akadhat majd figyelemre méltó műsor; mint a most elmúlt napokban Czeizel Endre új sorozatának. és a Kockázatnak első adásai — csak az érdektelenség tengerében eltűnnek, észrevétlenek maradnak. Meg azért is, mert ezeket bezzeg nem adják a „főidőben", mint a lapos krimiket, régi filmeket, rossz tévéjátékokat. Ezeket a késői órákra hagyják — nehogy megint rákapjunk a tévézésre! (A körzeti stúdiók filmjeit pedig kora délután, akár jók, mint a keddi, a szegedi Somogyi-könyvtárat be^otató adás. akár rosszak. Nenogy megtudja az ország, hogy ezek a tévés műhelyek is léteznek, nemcsak az „Üj Scotland Yard!). A „háttértévézés" divatja alighanem mindaddig hódít, amíg ilyen „kemény", nézői szokásokra, évszakok és időszámítások változásaira érzéketlen, rugalmatlan marad a műsorszerkezet. Sulyok Erzsébet