Délmagyarország, 1981. május (71. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

Pontok és segédpontok Tartalmi és számítástechnikai korszerűsítés a lakásigénylések sorolásában T essék jól nekifohászkodni, elmondom, hogy ki az ideális, minden tekintet­ben esélyes lakásigénylő Szege­den, 1981-ben. Tehát: aki állami lakásra is igényjogosult lenne, de OTP-lakást vállal; tíz esztendeje vagy még régebben nyújtotta be lakásigényét és most a határidő végső napjáig megújítva; szak­munkás vagy közvetlen termelés­irányító; jelenlegi munkahelyén több mint húsz éve dolgozik; magas társadalmi, közéleti meg­bízatása, tisztsége van; kormány­kitüntetésből, miniszteri és egyéb medáliából legalább három-há­rom van a vitrinjében; mióta ő is tagja a brigádnak, együttesen legalább négyszer elnyerték a szocialista rímet; 13 vagy több személlyel költözik; öt vagy több kiskorú eltartott él a családjá­ban; az együtt költözők havi együttes jövedelme 0—500 forint, az egy főre eső havi jövedelem pedig 0—200 forint; fiatal házas, de tíz évnél régebben kötött há­zasságot; mindig Szegeden élt, de legalább öt éve állandó lakos itt; állami gondozott volt; tartó­san beteg személyek élnek ház­tartásában; egy jelenlegi lakó­szobában hatan laknak; kettős vagy hármas társbérletük van, amely életveszélyes állagú; va­gyontalan; önálló lakása még nem volt földi életében ... Fon­tos, hogy a felesége se legyen hátrább semmiben ... Nos, ha ráadásul mindez bizonyíthatóan igaz, s minderről a lakásügyi tár­sadalmi bizottság is meggyőző­dött — akkor a számítógép első­ként veti ki az igénylő nevét és akár költözhet is ... Mert ennyi előnnyel és hátránnyal a lehet­séges maximális pontszámot kapja: 30 350-et! Eddig talán valami humoreszk jó csattanója reményében tartot­tak ki az olvasók a tengerikígyó­nak tetsző felsorolásban — de nagyon komoly dologról lesz szó. Nevezetesen arról, hogy kidol­gozták és a városi tanács végre­hajtó bizottsága jóváhagyta azt az értékrendet, amely szerint a lakásigények számítógépes soro­lása történik majd a jövőben — vagyis az igénylések mostani megújítása után. Igen. igen, már hallom: olyan Igénylő nincsen, aki a kezdő fel­sorolásnak megfelelne... Hát persze, hogy nincsen! önkénye­sen szedegettem ki a legnagyobb pontszámot érő családi, kereseti és lakásviszonyt kifejező „téte­leket", abszolutizálva pedig min­den a humor felé görbül. Egy pontrendszert kellett ugyanis al­kotni, amely összességében és arányaiban a legjobban kifejezi a technikailag könnyen kezelhető számok nyelvén a rászorultság mértékét és így reálisan rendet tud tenni tízezernél több igénylő legalább hatszázezer adatában. Ez a gép mindig gyanús volt az igénylőknek, pedig semmi bű­nös hajlandósága nincsen. S minthogy segítsége nélkül ilyen tömegű igénylő között ember igazságot nem tehet — a gép marad. Most legfeljebb annyival lesz szimpatikusabb és gyanún fölül álló, hogy elmondhatjuk, miként kormányozza, dirigálja az ember. Az új lakásigénylő adatlapon hatvan körüli kérdés van — s valamennyi válasz pontot ér, mégpedig a lakásigényelbírálása szempontjából generálisak többet, a csak motiváló kérdések-vála­szok kevesebbet. Annak az „esz­ményi" harmincezer pontnak így lesz mégis értelme! Konkrét esettel többre me­gyünk természetesen. Meg kell mondani, hogy a jogos lakásigény milyen keletű. Mondjuk, két év­vel ezelőtt iktatták — ez 200 pont; majd minden év százat nyom rajta (egy helyen ugrik 200-zal). s kilenc évvel így gyű­lik össze ezer pont. Tíz év azon­ban már nagyon nagy szó és na­gyon régi adósság! Ha valaki ennyit várt és még nem került sorra, négyezer ponttal segítik elő az ügyét. S van még három más ilyen tétel, amelyen ekkorát lehet „fogni". Egyik a kiskorú gyermekek száma. Minél népe­sebb a rsa'ád. annál sürgősebb a lakás. Egy gyermek csak 300, kettő 600, de három már 3000 pont, s öt gyermekkel jön össze a maximum: 4000. Lakásra várni sem mindegy — hol. Itt 4000 < pontot az életveszélyes lakás je­lent, 2000-t az egészségtelen. A negyedik ilyen nagy tétel pedig az igénylő vagyoni helyzete. A vagyontalanok 4000 pontja ismét a társadalmi igazságosság erejét hordozza, hiszen akiknek van anyagi hátterük, mozgékonyab­bak lehetnek lakásügyük megol­dásában. A 30 000 pontból íme 16 000! A legnagyobb esélyt tehát ezek a szituációk hordozzák — ahogyan ez társadalmunktól természetesen elvárható. Elveket képviselnek tehát a számok! „Segédpontok­kal" ezeket a summákat ugyanis nem lehet „lekörözni". Már csak azért sem, mert a következő leg­magasabb pontszámot (2000) is­mét az igénylő helyzetéből ere­dően lehet „elnyerni" — s ez az áldatlan társbérleti viszonyok megszűntetését sietteti. Jó pozí­ciót ad az albérlet (1900) vagy a családtagi minőség is (1800) — s itt leszáll a következő pontérték. A bérlő, a bérlőtárs 1000 ponttal jut közelebb a célhoz, az eltartó 500-zal, a haszonélvező már csak 100-zal. Jól tessék figyelni: az eszmei számításban már 18 ezernél tar­tunk, ami a maximális elvi pont­számnak bő 60 százaléka! Vagy­is ebből kitetszik, hogy az igény­lő reális helyzetének figyelembe vétele elsöprő fontosságú az ér­tékelés-sorrendkialakítás folya­matában ! De végigmegyünk pontosan, hogy ne csak a gép, hanem az elme is elvégezhesse a tulajdon­képpen igen egyszerű számítást. Ezer ponttal rukkolhat előre a szegedi lakos; aki itt született vagy több mint öt éve itt él. Érthető szempont ja egy városnak, hogy ily módon honorálja polgá­rait és igyekszik elősegíteni it­teni megmaradásukat öt, év 850 pont, s a további pontértékek tendenciája: 700, 550, 400, 250. Ugyancsak 1000 a maximálisan jóváírható pontérték az igénylő­vel együtt lakó, tartósan beteg személyek okán, a szobák és a háztartások számának összefüg­gésében. Vagyis a lakáson belüli „laksűrűség" itt a döntő, amit külön kulcs szerint számítanak át pontértékre. Bizonyára megfelel a társadal­mi igazságérzetnek, hogy a kö­vetkező súlyosabb tétel az: volt-e már az igénylőnek önálló laká­sa? Ha még nem volt — 800 pont a járandóság; ha már volt, de nem felróható okból szűnt meg, 600 pont a „jóváírás". Ám, aki eladta vagy bérleti jogviszonya saját hibájából szűnt meg — ezen a rovaton csupasz marad. Most már 20 800 pontnál tar­tunk — s ez még mindig mind úgy jött össze, hogy nem kérdez­ték meg, hol dolgozik az igénylő, mióta, s milyen hasznára van a társadalomnak. Már pedig ez is fontos, ha egyenlő helyzetű em­berek közül kell választani. Itt terem valamicskét az áldozatvál­lalás és a munkahelyi meg a tár­sadalmi szorgalom. Aki anyagi­lag igényesebb lakásellátási for­mát választ, mondjuk tanácsi bérlakásra lenne jogosult, de OTP-lakást kér vagy fogad el — 500 ponttal jut előbbre. (Más va­riációkban 300, illetve 200 pont a „jóváírás"). A legmagasabb szin­tű társadalmi megbízatás ugyan­csak 500 pont előnyt jelent — s innen százasával halad lefelé a ráta, miként a kitüntetések fo­kozatainál is. Három kormány­kitüntetés a társadalom igen ér­tékes tagját fedezheti — így az 500 pont nem sokallható előny. S természetesen ezek megítélésében egyremegy, hogy az igénylőt vagy a házastársat dekorálja az elis­merés. 500-as pontszámmaxi­mummal veszik figyelembe az együttköltözők havi összes jöve­delmének 500 forint alatti össze­gét is, illetve az egy főre eső 0—200 forint havi jövedelmet (ha létezhet ilyen egyáltalán!), de nem is ez a vége érdekes a do­lognak, hanem a másik. Vagyis, hogy a kis jövedelem hoz valami pluszpontot áz elbírálásnál, a magasabb, arányosan kevesebbet, s egy határon túl semmit. Lassan vége lesz már a szám­özönnek, mert már csak annyit említünk meg, hogy csöppnyi előnyt jelent szakmunkásnak, szellemi szakalkalmazottnak len­ni, s fizikai munkakörökben dol­gozni (200—150 pont); folyamatos munkaviszonyban állni (10 év vagy nyugdíj: 200 pont); több személlyel költözni; fiatal házas­nak lenni (200 pont); mértékben is szinte hasonló segítséget kap­nak az elbírálásnál a gyermekü­ket egyedül nevelők, a volt álla­mi gondozottak. Az az értékelési, illetve sorso­lási rend, amely eddig érvényben volt, megfontolásaiban igen ha­sonlatos a most életbelépőhöz. Hogy mégis igazítottak rajta, an­nak az az oka, hogy öt év alatt igen sok tapasztalat kínálta ma­gát, s ezekkel tartalmilag és szá­mítástechnikailag is tökéletesíte­ni lehetett, s kellett az 1975 óta érvénybe levő metódust. Ismeretes, hogy vége felé jár a lakásigények megújításának ide­je. Az új igénylőlapok már ezt a kérdésrendszert tartalmazzák, s ennek alapján alaposabban érté­kelhető az igénylő szociális és vagyoni helyzete, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt he­lye. az általa végzett munka megbecsülése, a társadalmi és a közéleti szorgalom. Mindez együtt reálisabb kulcsot, azaz igények kielégítésének sorrendi meghatá­rozásához — amit véglegesítés előtt természetesen továbbra is társadalmi kontroll követ, mert a gép hiszékeny. Humoros fordulattal kezdtem — kanyarodjunk vissza oda. mert csak látszólag vidám dolog az ideális és minden tekintetben esélyes lakásigénylő portréjának olyasféle vázlata. Azért ugyanis, mert a minden tekintetben esé­lyesekből mégis valóban ezrek vannak, és reményeik nem any­nyira az értékelési-sorsolási rend­szerben válhatnak valóra, mint inkább országunk, s városunk gazdasági lehetőségeiben. SZ. SIMON ISTVÁN Színes szállal... H a könyvet, tollat fogsz kezedbe, ha szakadt szál után kapkodsz szö­vőgép mellett, ha mosott ru­hát csavarsz vagy hasogató homlokom simogatod, ha siet­ve rántást kavarsz, vagy há­romműszakos terheidtől meg­gyötörten öledbe ejted estén­ként a karod. odaképzelem mindig csuk­lódra, óraszíjra színes szállal csok­rozva-csomózva, a tavaszjöt­tét, boldogságtanúságot és szerelemőrzést csillámoló már­ciuskát. Tudom, ennél sokkal többet, szebbet érdemelnél. Ékköves gyűrűt, karperecet, csendes megszusszanást, éve­kig tartó boldog percet, hi­szen öröktől örökig taposod velem a sors izzadsággal-vér­rel-könnyel sárrá dagasztott porát, miközben megadóan ci­peled — bár olykor de szíve­sen levetnéd! — az egyenlő­ség, az emancipáció és az ér­vényesülés hátizsákját, mert „néha olyan jó lenne CSAK nőnek lenni..." Én tudom leginkább, hogy mennyi mindent megérdemel­nél, és látod, idén sem tudtuk megvenni a bundakabátot, mert annyi helye volt ismét a pénznek ... Errefelé szokás, kedves-bo­hókás szokás csillogó március­kát ajándékozni, csacska mü­tyürrel tudatni, odabenn ho­gyan dobban valami, s hogy csak a jelkép talmi, az érzés nagyonis valódi. Látod, néhány hétig most újra óraszíjadon fog bokázni a jelkép, s aztán odakerül ez is a többi mellé, a párnabé­léses dobozba, hogy olyan félt­ve őrizgesd egész évben, mint azt a bizsergetően meleg ér­zést, ott bent, valahol a har­madik-negyedik borda mögött, immár időtlen idők óta. OROSZHEGYI KAROLT Egy kis hajókrónika H azánkban az elmúlt 100 esztendőben a fürdők be­fogad óképessége csupán 12 százalékkal növekedett. Az igé­nyek mellett a lehetőségek el­maradtak. sőt nemegy esetben adottságaink szegényesnek bizo­nyulnak. Minden igényt és köve­telményt kielégítő: szálláshely, kulturált étkezés, bevásárlás, ki­kapcsolódási lehetőségek, közleke­dés, víz, csatorna, energia össz­hang — fürdőlétesítménnyel alig találkozunk. A közegészségügyi­leg veszélyes helyzeték szűk le­hetőségeink következményei. Je­len tervciklus a korábbiakban kialakult és jelenleg is meglévő feszültségeket igyekszik .majd feloldani. Nálunk a fürdőzés még eléggé szezonális jellegű, bár bi­zonyos műszaki jellegű beavat­kozásokkal ezt az időtartamot szét lehetne húzni. Az elmúlt években a fürdőfejlesztés számos műszaki feltételét megteremtet­ték. Ézek: korszerű építési tech­nológiák, vízvisszaforgató beren­dezések stb. Szeged csak a szezonális idő­ben lehet elégedett fürdőzési le­hetőségeivel. Egyetlen gőzfür­dőnk Steinhardt és Láng terve szerint 1896-ból való, majd 1909­re átépítették Adok István kivi­telezésében. Az utóbbi években tapasztalható fejlődés nagy sze­repet visz a munkaerő regenerá­lásban. a rehabilitációban, a vízi­sportok fejlődőiében, sót a valu­tát hozó idegenforgalomnak is ré­sze. A Tiszának a tiszai hajózás­nak, a vízi utaknak a város ipa­ra kifejlődésében sokat köszön­het. A Duna nevű gőzhajón 1833­ban Széchenyi István érkezett Papp Márió Arcátlanság » bújtam beszédbe arc alá vagyok munkában házban versben láthatatlan belévesztem látszatba időbe gyerekbe s egy ölelésbe hunyt szemekkel egyszerűen megtaláltál TASSY KLÁRA GOBELINJE Szegedre, majd a rendszeres gőz­hajózás 1845-ben indult meg a Tiszán. Most alszik a Tisza, vízi útként már régen nem vagy csak alig használják. Viszont örvende­tesen fejlődik májustól a jobb­parti vízi élet, úszóházakkal, csónakházakkal élükön a Szőke Tisza üdülőhajóval. A jelenlegi már a második az elmúlt huszon­egynéhány évben. Az elsőt az MFTR komáromi hajóműhelyé­ben építették 1918-ban, és erede­tileg Ottó főherceg nevére ke­resztelték. (Később — bizonyos átépítést követően — 1928-ban Szent Gellért-re változott a ne­ve). A második világháború vé­gén ez a hajó is. mint sok más jármű. Nyugatra került és Pas­sauból tért vissza 1946 végén. A Táncsics nevet 1950 elején kapta, majd rá ötévre került a MA­HART állományába. Ettől kezdve Esztergom és Mohács között lá­tott el személyforgalmat, mígnem az üzemeltető 1960-ban selejtezte, a Szegedi Fürdők és Hő­forrás Vállalat megvásárolta. Szőke Tisza néven üzemeltette a vállalat, miután általános át. és újjáépítési tervét Beszédes Kor­nél elkészítette. A jelenleg üzemelő Szőke Ti­sza hajó tulajdonképpen a máso­dik. bár ez egy évvel öregebb elődjénél. A Ganz-Danubius ha­jógyárban építették 1917-ben. és a IV. Károly nevet kapta. A Ta­nácsköztársaság alatt a Sas nevet festették rá. maid 1930-ban a Szent Imre nevet vette fel. Ezt a hajót is. mint az előbbit 1944­ben Nyugatra hurcolták. maid 1947. májusában érkezett vissza. A Felszabadulás nevet 1950. ele­ién kapta. A MAHART állomá­nyába 1955-ben került. A két vi­lágháború között főként Buda­pest—Wien. a felszabadulást kö­vetően pedig Esztergom—Buda­pest járatokon közlekedett. Tu­ristahajóvá 1958-ban építették át és ezt követően Budapest—Melk. Budapest—Orsova turista járato­kon hordta a beutaltakat. 1979. januárjában vásárolták meg a ha­jót a MAHART-tól. majd múlt év avarától kezdődően szolgálja a szegediek pihenését kénveimét, jól kialakított vendéglát ói pari egységeivel egvütt. A haió legna­gyobb hossza: 77.4 m. fürdőkosár nélkül szélessége: 7,7 m (a hajó­test). illetve 15,3 m (a kerékdob). A volt gépek teljesítménye: 585 kW-ot f.ett ki. Érdekességként érdemes meg­jegyezni. hogy ezt a hajót meg szerette volna vásárolni az ang­liai Medwav Maritime Museum. mert felépítését. kivitelezését mint folyami hajóét igen érde­kesnek találta. Szén elismerés a nagy hajós néptől, de mi. szege­diek mégis jobban örülünk an­nak. hogy ez az üzlet nem jött létre, és itt az alvó Tiszán, álló hajóként színezi a városi oartot szolgál ja fürdőző, strandoló ven­dégeit BÁTYAI JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents