Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-08 / 82. szám

Szerda, 1981. április 8. 5 • w Zelei Miklós: Alapítólevél Akkoriban Temesi Feri Villoni attitűd ez, a gondol­volt a legjobb barátja. Far- kodó, a vagány, mert át nem merban Jártak, borzasak vol- verhető fiatalé, tak, ifjú nők holdudvara vet- Kötete sajnos kevesekhez t« őket körül irodalmi este- juthat el. mert első könyve­ken, külvárosi kocsmaaszta- ket nem adnak ki nagy pél­loknál. Zelei Miklós úgy ér- dényszámban Magyarorszá­kezett Szegedre, hogy Ilia gon, s a kevésből is a zöm Mihály azonnal felfedezte a könyvtárak tulajdona költői tehetségét Egyáltalán; lesz, ahol néha elveszik az kit nem Illa fedezett fel ak- első, még vékonyabb vers­koriban? Veres* Miklós is mindjárt pártfogásba vette; Szepesi Attila nemkülönben, nekem ls barátom lett ha­mar. A főiskolára járt, ma­füzet a könyvtengerben. Pe­dig ez a költői névjegy meg­érdemelné. hogy sokan meg­ismerkedjenek vele. Nem könnyű olvasmány az Ala gyar—orosz szakra. Tanári D/tólevél; nem andalodásra diplomát szerzett, bár soha való széplelkeknek üres nem akart tanítani; külön- óráiban. Gondolkodásra kész­félo kalandokba sodródott, tető opuszok 6ora. de nem keresett kalandokat Ami mégis megjegyzést Aztán egyszeresek eltűnt a kíván; jobban kellene köl­városbóL Ez nem sokkal tőnknek ügyelnie a költői diplomája kézhezvétele után fegyelem kötelező parancsai­történt. Rákerült a veszte- ra; az az egy-két kidolgo­séglistára ő is, aki a többi- zatlan ötlet nem szerepél­ek mellett Szeged neveltje ne versként, a kész vers volt. s talán polgára is le- igényével a gyűjteményben. hetett volna. Micsoda csa­pat volna! Dehát nincs az a csapat. Zelei Miklós különben sem szerette igazán ezt a városi, tudnivaló is volt. nem lesz ittmaradása. „Bizakodásra ítélt minket ez a város / nem a meglepetés jön el mi megyünk el." — írta még valamikor 1970 táján. Régóta vártam az első kö­tetét. sokáig szunnyadt ál­mos szerkesztők asztalfiókjai mélyén az Alapítólevél kéz­irata. De végre itt van! És bizonyít. Bizonyítja, hogy Zelei Miklós első könyve egy máris jel»ntős. s való­színűleg fejlődőképes költé­szet alapokmánya. Hogy kik "a mesterei, ne­héz megmondani, — sokan vannak. Huszadik 6zázadi poéták főként Magyaror­szágról és Európából. Egy­ben biztosak lehetünk; Zelei Miklós egyiküket sem utá­nozza még legkorábbi ver­seiben sem. Nincs is szük­sége erre, hiszen őt elsősor­ban nem a formákkal való játék érdekli, a már megírt témák újravaríálása. ö a magáét mondja Versei hely­zetjelentések egy ma har­mincegynéhány esztendős értelmiségi állapotáról. Leghatékonyabb költői fegyvere a gondolatritmus és a groteszk szerkesztés­mód, ami utóbbi kellemesen fanyarrá teszt ezeket az opuszokat; afféle modern Gémes Eszter A könyvet a Kozmosz je­lentette meg, 1980-ban. Petri Ferenc óvodás Félmillió gyermek — az óvodáskorúak 87,6 százaléka — jár óvodába. Jelenleg 150 ezerrel többen részesül­nek óvodai nevelésben, mint amennyit öt évvel ez­előtt ilyen intézményben gondoztak. Miként a Műve­lődési Minisztérium most el­készült tájékoztatójából ki­tűnik, évről évre jelentősen gyarapodott az óvodák szá­ma. Az V. ötéves terv idő­szakában több mint 600 óvo­dát létesítettek az ország­ban. Napjainkban 4700 ilyen intézmény működik, és lé­nyegében valamennyi nap­köziotthonos. Egyes me­gyékben az országos átlag­nál Jóval több az óvoda: például Pest. Szabolcs­Szatmár, Borsod-Abaúj­Zemplén megyében 300—380, a fővárosban pedig 647. Szá­mos -régi óvodaéoü letet bő­vítettek, korszerűsítettek az utóbbi fél évtizedben, így az óvodai helyek száma meg­haladja a 385 ezret. S csak­nem 68 ezerrel több, mint amennyi öt évvel ezelőtt volt Emlékek-tükörben akarnék lenni, mondhatnám, hogy meglep. Am azért nem mondom, mert tudom: meg­Sok szeretettel, kíváncsisággal. Illatos tárós lepénnyel vár­ták tegnan. kedden délelőtt a baksi öregek nanközi ottho­nában Gémes Esztert író-olvasó találkozóra. A helyi álta­lános iskola kisdobosai énekszóval köszöntötték a vendeget és az idős embereket, maid Eszter néni olvasott fel részle­teket írásaiból. Az írőasszonv és közönsége hasonló helyzet­ben élte meg az elmúlt nehéz évtizedeket: a bakst tdös em­berek salát emlékeiket, gyermekkoruk mítoszait láthatták ismét Eszter néni művészetének tükrében. Hogv valóban így volt. bizonyítja a felolvasást követő bensőséges beszél­getés is i A sz©ci@légla Magyarországa Beszélgetés Kulcsár Kálmánnal A közelmúltban meaielent könyve. A mai maavar tár- lósult meg, ezért elsődleges sadalom szociolóaiai mű létére lett eoészen szokatlanul, értelemben én az itteni or­sláger: örvendetes módon hiánycikké vált az a munka, amely szágokat tekintem fejlődő társadalmunk ielenleai állapotát történetiséaében és szink- országoknak, ebben a logt­ronban eavaránt szemlélte, vizsaálta. Kulcsár Kálmán, a kai összefüggésben. Nálunk Maavar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének ve- e folyamat legalábbis túl­zetóie a közelmúltban konferencián iárt Szeoedcn. ekkor nyomó részben kibontako­beszélaethettünk. a leasikeresebb hazai szociolóaiai könvv zott a hatvanas évek végére. szerzőiével, a tudomány maavarorszáai ..első emberivel". Ami igazán lényeges ma: továbblépni ebben a folya­— Mit szól könyvének hir- függéssel rendelkezik ennek matban. Viszont bizonyos fcv­telen-váratlan síkeréhez? következményeként, hogy klg ez még mindig akadá­— Ha nagyon álszerény nagy részük ma is megtalál- lyoztatott. Részben a törté­ható, élő. Ez a könyv ma- nelmi múlt, a megkésettség gyarázó elve. Persze van- máig ható következményei, nak.-akik ezt megkérdőjele- részben az eddigi magya' próbáltam a könyvben olyan zik... Ügy érzem, e ponton szocializmus negatív sajátos­nyíltan feszegetni bizonyos kell tovább munkálkodnom, ságai miatt, problémákat, ahogyan csak Nemsokára a Magyar Tudo- _ A szociológia napjaink­azokat a tudomány informá- mányban megjelenik egy ia- ban teljes mértékben pol­ciói és módszerei révén ma nulmányom, Mit jelent a gárjogot nyert tudomány Magyarországon lehet. Hogy modernizáció Kelet-Európá- Magyarországon. Hogyan ílé­mén nyire érdekli a mai ma- ban, és hogyan viszonyul a n meg a mai magyar tzo­gyar társadalom a benne Nyugathoz? címmel. Köny- etológia helyzetéf élőket, mennyire Izgatja vem utószavának is felfog- _ Hallatlan indulatok fe­őket mindaz, amit viszonyai- ható. szültek nem" is olyan régen gos nyíltsággal és világos- _ Mondana többet a mo- nálunk a szociológiával kap­sággal megmutatni igyekez- dernizációs folyamat elmé- csolatban Valósággal ördögi tem - ebből a szempontból letérői? tudománynak tekintették, egyáltalán nem lep meg, _ A magyarság legna- modern boszorkányoknak hogy a könyv olyan gyofe gyobb elméi, különösen a minősítették művelőit. Ezen san eltűnt a boltokbol. Egy- i8. század vége és a 19. szá- a fázison hál'iatennek már ben viszont nagyon reme- ^ eleje óta, mindig Nyu- tüi vagyunk Volt egy ellen­iem; ennek az eltűnesnek gatra tekintettek. S elkese- kező előjelű" véglet is; áme­nem az az oka. hogy az ol- redve jöttek onnan haza, iyik világmegváltó csoda­vasok olyan szenzáciomozza- összehasonlítva a látottakat Bzert látott a szociológiában natokat találtak benne, me- a honi állapotokkal. A Nvu- Nyilvánvaló nem is keli lyek következtében elkap- gat mindig minta és mérce hangsúlyoznom: amennyire kodtak. Nem effele cseme- volt a magyar társadalom nem egyik, annyira nem s a gék nyújtasa volt a célom előtt. Mostapra a helyzet másik a mi tudományunk. — Milyen koncepcio aUip- alapvetően megváltozott. Ma mar e tekintetben ki­Ján mutatta fel tarsadaL Ami engem niet, ma szíve- egyenlítődési folyamat ta­munkat? sebben kóborlok a fejlődő pasztaiható. Ezért vagyuk — Mindenekelőtt az egész országokban, bár jó néhánv- optimista. Ma már nem mai hazai társadalmi prob- szor Jártam Nyugaton is. „zűrológia" a szociológia, s lematikát történelmi fóiya- Am azt mondom, a fejlődő amit eddig elért, az nemzet­matba helyeztem. A magyar országok sokkal tanulságé- kdzl szinten sem kevés, elmaradottság, „másság", a sabbak manapság számunk- ugyanakkor új feladatokat megkésettség, a modernizá- ra. A nyugati társadalmi kell megoldania, sürgősen, ciós folyamat sajátosságai — fejlődés organikus volt. min- Kidolgozni azokat a kategó­e tényezőket tartom újszerű den szférában gyakorlatilag riákat, amelyek a mai társa­vizsgálat tárgyainak, kulcs- egyformán alakult, az 'pari daiom adekvát megragadásá­fontosságúaknak. Meggyőző- és a polgári forradalom egy- ra alkalmasak. Üj fogalma­désem, hogy a ma Magyar, szerre jött létre. A moderni- kat ken meghatározni: péi. országát csak akkor érthet- zácló ezzel szemben az, ha déul a munkás vagy a pa­jük meg igazán, ha ilyen az érintett társadalomban raszt már nem az. ami 30— történelmi perspektívába he- nincs ilyen organikus fejlő- 40 éve volt, ezek a fogalmak lyezzük. Eddig jobbára úgy dés, az impulzust kívülről teljesen új tartalmakat tcap­szemléltük a magunk ma- kapja tehát mintát (is) kö- tak. Társadalmunk vezetése gyar világát, mint ami vala- vet. de egyben a világpoliii- js egyre inkább igényli, mi kimerevített, önmagában kába történő belehelyeződés hogv tudományos informá­létező egész, Nyugat része, igényét is. A modernizáció ciókat kapjon helyzetünkről, „a kereszténység védőpaj- azonban nemcsak minta, ha- Az persze már külön dolog, zsa", két kultúra ütköző- nem saját nemzeti idenUiá- hogy az adott mechanizmus pontja és hasonlók. A ma- sunk védelme is. S ez utóbbi hogyan használja fel ezeket gyar társadalom fejlődésben roppant fontos. A moderni- az információkat. De ez — elmaradt volt ugyan, de záció ekkéopen a világon világprobléma. annyi sajátossággal, össze- először Kelet-Európában va­Történetek Rúzsa Sántlorról Rücskös András karácsonya — Húsz 6zemélvre — felel a csordás. — Mikor lösz kész? — Két pipaszó mögválaszti! — Keszeg Vészelka nem járt itt? — Nem! — Akkó máma estére mög kő neki ielönni! •=» A bötlehömösök? — kérdé Bakaesi. — Ühüm! Még az öccse is mondta, hogy ű vőt. Rücskös. — Mindön tisztázódik estére. — A kubikba vótak a testök? — Ott de mán cvitték űket — Fokossal verték űket agvon! Csúnva mun­ka! Gverőköleet! Méghozzá botlehömösöket! Ku­koricaszárbú vőt a bötlehöm. Szögén vök! — saj­nálkozik Bakaesi. de már a paorikást forsatia a bográcsban. A tíz betvár végigül a szárnvék tö­vében. pioáznak. Egv ember a töltésen nógatja lovát a kocogásra. Semmi kedve annak.- naiv — Vótá? — Vótam. — Igenvősen onnan gvOssz? •— Onnan. . — Mit tudtá mög? — Esött a hó tegnap, de a vérnvomok látsza­nak. A tűz utolsót lobbant a bogrács alatt. — Kész! Lőhet önni — .mondia Bakaesi. — Elsőbb a dógom igazítom é Rücskössé — szól Rúzsa Sándor. Feláll, a szemében ott bujkál a zöld jáng. Aki ezt ismeri, az már remeg. A csarénv háta mögé megy a lováért rövidre íogott kantárszárral már vágtáz is a töltés felé. — Várunk! — kiált utána Veszelka Imre. A lóról szakad a hab, mire a Tisza széli ná­dashoz érnek egv igen iól elreitőzött tanva felé. Bezörget a keresztvasas kisablakon. — András! Hé! Nem mozdul semmi. — Hallod-Ü? Én vagvok! Beugrik a kerítésen, az eresz alatt tapogat va­lamit. Megvan. Egy tál oaprikás. Orrához emeli, semmi hagymaszag. Tegnapi! E' még mámmá nem övött itthun! Most a Hajdában iszogat! Utá#a! tiakottabb helyre ért a kutvák felüvöltöttek. Már csak a Tisza választja el a kocsmát őtőle. A csónak a túlsó parton. Ide kell csalni Rücs­köst. ö azt naevon 1ól tudta, hogv az öccsével a jel a vadlúdeágogás Bal keze hüvelykujjával megfogta a gigáját:' — Gó! Gál Lit! — ilven hangokat hallatott. — Gá! Gá! — úiabb gágogás. Sándor behú­darab földet beiárt az már ma. Lefordulnak a zódott a kanvarba iárt útról, már ott is vannak a cserénvnél Ke- A kocsmában csak Rücskös volt meg Mislc. a szeg leucrik a lováról egv cölöohöz köti. mert tót fuvaros. Ennen azt mesélte hoev a városka­Mikor összeérnek, akkor ismeri föl. hogv nem az öccse. — Én vónék! — szól Sándor. Rücskös hátratántorodik. — Te? Sándor a csárda felé int. — Vannak-e? — Csupa magam. 6Önki több! — Sönki? A tekintetük gyilkol, hallják egymás szívveré­sét. — Nem iárt erre sönki? — Nem — feleli Rücskös. — Bötlehömösök se? Rücskös rendben volt vele. hoev leszámolás lasz. Nem vár már semmire, nekiugrik Sándor­nak eevenest a torkát kapja el. — Té! Erre nem számított Sándor, dulakodnak, a földre akarnak vágódni. Esés közben rántja meg Sándor a mordálv ravaszát ő került alul. de a lövés a torkát érte Rücskösnek, a száián lövellt a vér vastag sugárban kifelé. Sándor arcát is le­fröcskölte. Rücskös a végét iárla Sándor föléle haiol. — Osztán kik vótak? — Nem tom. Két gverök. Huszonnégy krajcár vót náluk. Horkantott még egynéhányat, klnvúlt.. meghalt. Sándor lova előjött, a halott fejéhez állt. — A hóttnak a lábához kö áni. még annyi tisztösségöt se tudsz hóka? Aztán átvezeti lovát a töltésen, vágtában indul. Gá! Gá! Gá!' Igazi vadludak húznak délre. Az arcáról a vért hóval mosta le. Hull a hó. Rücs­köst betakarja. Még. éifél sem volt. ott volt úlra a csordásnál. reggelig ő sem maev el innen, Odafordul a nioá- pjtánv elfogatta, s hogv húzgálta a körme alá a Már a harmadik oioaszó lárta vártukban, zókhoz. süvegéhez csapja a kezét megáll Sándor szálkákat, előtt. — Adj' Isteni — Neköd is! — felel Sándor. Keszeg áll nem mond semmilyent sem. ..Maj' mondi. ha akari harapóval nem szödöm sc nem adom a szót!" De ez csak gondolat. Imre már Ismeri Sándor minden rándulását. Ö kér­dez; — Kinn mög vadludak húznak mée a szár­nyuk csattogása is hallik Kimék mán mögnézöm — mondia Rücskös De 6 tudta, hogv ezek nem Igazi ludak Csó­nakba ül megkerüli a zsombékost a iel iránvá­ban kiköt. — Te vagv? — kérdi. — Én — hangzik a felelet Veszelka megpillant Sándor kezefe.ién egv vér­csönpet — Tanákoztatok? Bent a pásztorok a betlehem előtt éneklik: .Mert ma születött a te Odvösségtök!" Egyik születik, a másik hal. (Folytatjuk.) — Mit tehet, mire lehet Ijó a szociológia Magyaror­szágon? — Szélesebb tömegeknek megvilágíthatja a társadalmi folyamatokat, felhívhatja a figyelmet igen lényeges ne­hézségekre. Segíthet megér­tetni saját helyzetünket és saját életünket országunk­ban. S ha ennyit tesz — már nagjvn-nagyon sokat tett. Ehhez arra van SZÜK­; ség, hogy a szociológia JOD­ban „a közönség elé lép­jen". ötven éve jelent meg utoljára könyv a -magyar társadalomról, egy Weisz István nevű szerzi) műve Inkább leíró jellegű munka volt. Remélhetőleg nem kell újra fél évszázadot várnunk arra, hogy jöhessen a követ­kező. (Bár nem biztos hogy ebben a hosszú várakozó ban csak a szociológia voit a ludas.) Mindenesetre a szociológiai tények népszerű, közérthető ismertetése egti­általán nem lenne felesle­ges. Hadd gyakoroljak ön­kritikát: az én könyvem is lehetne közérthetőbb, ma­gam is túl vázlatosnak tar­tom. Tudjuk: mindenről le­het érthetően és egyben ér­telmesen (tudományosan i«') beszélni, írni. Az igazán nagy tudósokat mindig ez jellemezte. Nálunk valaho­gyan nem elfogadott norma mintha nem tartanák mél­tónak az „akadémikusi szinthez". Szerencsére van­nak kivételek (akadémiku­sok is)... S e követelmény alapfeltétel is ahhoz, a nit 1 a szociológia Magyarorszá­gon tehet. Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents