Délmagyarország, 1981. április (71. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-16 / 89. szám

Csütörtök, 1981. április 16. — j. Hiteles lehetőségek az éle!miszer-gaziaságban Beszélgetés az MNB elnökhelyettesével Megkülönböztetett figyelem övezi az utóbbi időben a magyar élelmlszer-gazdasá. got. Okkal. Az közismert tény. hogy az élelmiszer-ellátás mennyisége és minősége alapvető Jelentőséggel bír bármely ország életében, lakóinak közérzetében. Am a gazdálkodás iránt mind fogékonyabb köz­vélemény számára az agrárágazat népgaz­dasági jelentősége ls Ismert, mindenek­előtt azért, mert ez az ágazat az utóbbi években a nemzetközi piac által ls elismert eredményeket produkált. Ezeken az ered­ményeken alakulnak a népgazdasági terv által az élelmiszer-gazdaság számára meg­szabott feladatok, amelyeket azonban a megszokott módon aligha, csakis új lehető­ségek feltárásával és azok ésszerű kiakná­zásával leszünk képesek teljesíteni. Vajon mennyire hitelesek ezek a lehetőségek, a szó szoros és átvitt értelmében la: kéré­sünkre erről fejtette kt véleményét a hi­teleket folyósító Magvar Nemzeti Bank el­nökhelyettese. dr. Páles Gyula. — Véleménye szerint, milyen módon le­het é' rőt évre csaknem azonos ütemben növelni a mezőgazdasági termékek terme­lését, miközben elsősorban a termelés gaz­daságosságát kell javítani? — Nekem is az a véléményem, hogy a VI. ötéves terv olyan nehéz feladatokat szabott meg az élelmiszeripar, -termelés számára, amelyeket rutinszerűen már kép­telenség megoldani. Az évi három száza­lékos növekedési ütemet akkor is nehéz lesz tartani, ha a természeti csapások nem sújtanak bennünket. Ha ehhez hozzáve­szem például a termelőeszközök árának emelkedéséből és a világpiaci versenyből fakadó követelményeket, nyilvánvalónak tűnik, hogy az olyan vállalkozói kedvet kell fellendítenünk, amelynek legfőbb tar­talma a versenyképesség fokozása, minő­ségben és árban egyaránt. A magas terme­lékenységet. az alacsonyabb önköltséget és a lehető legtöbb új érték létrehozását kell minden gazdasági döntésnél első helyen megkövetelnünk. Ebben a folyamatban az üzemen belüli szervezés magasabb színvo­nala. a technika és a technológia fejlesz­tése mellett a társadalmi munkamegosztás korszerű módosulásának is helyet kell kapnia. A nyersanyagtermelés, a feldolgo­zóipar és az áruforgalom vertikális kap­csolatában az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek ugyanolyan polgárjogon vegyenek részt és Jussanak el a piacra, mint ahogy eddig a monopol jellegű fel­vásárló. feldolgozó és exportáló nagy álla­mi vállalatok eljutottak. Idetartozik a nagyüzem és a kistermelés változatos kom­binációjának bővítése is, mégpedig a me­zőgazdasági tsz-ek és állami gazdaságok sokszínű integrációs tevékenységének segít­ségével. A társadalmi érdek megkívánja, hogy az egyéni és csoportérdekek erős mozgató rugóit az elosztási rendszerünk­ben tudatosan használjuk fel. Ezért ami­kor erre alkalom adódik, erősítsük a vál­lalat 'tsz) egésze által létrehozott új érték (bruttó jövedelem) és az egyének jöve­delme közötti szigorú összefüggést. A ,.nap. számos" szemlélet helyett a tulajdonosi ér­dekeltséget kell újra felfrissítenünk. — Megvannak-e mindezek társadalmi feltételei? — Azt hiszem, igen. A legfontosabbnak azt a politikai platformot tartom, amelyet a pártvezetés és az állami vezetés képvi­sel, amelyet a legutóbbi országos élelmi­szer-gazdasági vezetői értekezleten Havasi Ferenc, a KB titkára és Váncsa Jenő mi­niszter kifejtettek, amikor megerősítették, több mint két évtizedes agrárpolitikánk progresszív maradandó vonásait. Meg kell mondanom, hogy „ közelmúlt évek rövid távú állami szabályozása miatt jó néhány termelőszövetkezetben visszafogottabban foglalkoztak közép- és hosszú távú fejlesz­téssel, mint korábban. A vezetők egy része elkezdeti rutinból vezetni, a szövetkezeti dolgozókban pedig erőre kapott a rövid tá­vú fogyasztói szemlélet, és sok helyen visszaszorult a szövetkezeti tulajdonosi szemlélet. Ezért volt öröm, hogy a terme­lőszövetkezetek megtett útjának helyes ér­tékeléséből és perspektívájuk világos meg­fogalmazásából most új erőt — vállalkozó­kedvet — meríthetünk. — Hogyan ítéli meg a termelési rend­szerek és az azokon kívülálló kisebb gaz­daságok fejlődési, vállalkozási lehetőségeit az új Ötéves tervben? — A termelési rendszerek létrejöttének a VI. ó-éves terv kőzene táján rendkívül nagy jelentősége volt Üzleti vállalkozása­ik révén — nem pedig az állam által ne­kik adott előnyök révén — szereztek el­évülhetetlen érdemeket a mezőgazdaság fellendítésében. Ü.iabban azonban a nép­gazdasági egyensúly helyreállítása érdeké­ben hozott intézkedések prlvilégizált hely­zetbe juttatták őket. mert velük a kívül­állók sem a szoros importkeretek felhasz­nálása, sem a csökkenő mértékben igény­be vehető hitelek tekintetében nem verse­nyezhetnek. Ez a helyzet kedvezőtlen ha­tásokkal jár a rendszerekre is és a kívül­állókra Is. Egyre Jobban látható, hogy a legjobb termelési rendszereknél ls növek­szik azoknak a vállalkozásoknak a száma, amelyeknél romlik a befektetések megté­rülési ideje. Néze'em szerint a túlságosan extenzíven kifejlődött, szinte az egész or­szágot egy központból sok utazóval behá­lózó rendszerek hatékonyságának problé­máit a jövőben sokkal kritikusabban kell elemeznünk, mint eddig. Nem azért, hogy okvetetlenkedjünk velük szemben, hanem azért, hogy új erőket hozzunk mozgásba és megújíthassuk a termelési rendszerekben még meglevő kezdeményező erőt. és egy­idejűleg az azonos pénzügyi feltételek alap­ján a kívülálló, önálló gazdaságok kezde­ményezéseit is felhasználhassuk, hogy szé­lesebb frontot nyissunk az alkotó vállal­kozások számára. Gazdaságilag is célsze­rűnek látszik, hogy a rendszereken kívül­álló gazdaságok egyforma eséllyel vehes­senek részt a kiváló importgépek, a kivá-. ló vetőmagok és a leghatékonyabb vegy­szerek beszerzéséért folytatott versenyben és az exportban. — A minél gazdaságosabb exportra való törekvés a nyersanyagok feldolgozási szintjének növelését is igényli. Milyen mó. don lehet ennek érdekében az élelmiszer­ipart fejleszteni és vállalkozókedvét fo­kozni? — Annak ellenére, hogy az elmúlt évek­ben elég sokat áldoztunk az élelmiszeripar fejlesztésére, az örökölt és nagyrészt el­évült feldolgozókapacitást nem sikerült a mezőgazdasági termelés szintjére emelni. Azért sem, mert az élelmiszeripar fejlesz­tése szinte teljesen állami keretek közé szorult, s azért sem, mert élelmiszeripari beruházásaink nagy részét nem a nyers­anyagbázishoz közel, hanem Inkább a fo­gyasztócentrumok szomszédságába telepí­tettük. Csak kevés olyan gyárunk van, amelyet a legjobb helyen és az új piaci igényekhez igazodva hoztunk létre. Sajnos, a legtöbb helyen hiányoznak a megfelelő raktárak, • nem üzleti jellegű az értéke­sítés. A vertikális kapcsolatok optimumá­tól még Igen távol vagyunk. Mindemellett az a tény, hogy az élelmiszeripar az elmúlt ötéves tervben a tervezett 35 mil­liárd forinttal szemben több mint 50 mil­liárd forintot ruházott be, nagy előrehala­dást Jelent. Nem dicsekvésképpen, de azért elmondom, hogy a különbség döntően ex­portfejlesztő hitelből származott és nagyon jó eredményekkel kecsegtet. Megvalósítás közben rengeteg bajunk volt ezekkel, sok keresztbe rakott gerendán is át kellett ha. ladnunk, de végül is azt mondhatjuk: nem lesz egy sem közülük, amely ne produkál­ná a hitelszerződésben vállalt eredménye­ket A tapasztalat megerősíti azt a törek­vésünket, hogy az exportfejlesztő hitelek révén aktívan segítsük elő a mezőgazda­ság és az élelmiszeripar minél gyorsabb fejlődését. A mai feladat — amelyet a hi­telnyújtásnál szem előtt tartunk — az. hogy az állami feldolgozóipar fejlesztése mellett a szövetkezeti élelmiszer-feldolgo­zó ipar fejlesztését is segítsük elő. A kor­mány hitelpolitikai Irányelvei lehetővé te­szik, hogy a fejlesztési hitelek odaítélésé­nél a saját erő bevonását nem vagyunk kötelesek a régi módon megkövetelni. Kü­lönösen az úgvnevezett autonóm módon megtérülő beruházásoknál tekinthetünk el a saját erő követelményétől. Ezzel a hitel­lel megkíséreljük a trösztökön belül mű­ködő tagvállalatok önálló kezdeményezé­seit is felkarolni. — Milyen, feltételek mellett részesülhet­nek az élelmiszer-gazdaság egyes vállalatai é$ szövetkezetei a különféle hitelfajták­ban? — A Magyar Nemzeti Bank mindenek­előtt olyan, a technikai haladáshoz szük­séges exportfejlesztő hitelek igénybevételét szorgalmazza, amelyek révén jelentős de­vizabevételt Ígérő árukkal növelhető a ter­melés. A bank még az eddigieknél is na­gyobb aktivitást kíván' ebben kifejteni. Ezért megnöveltük a megyei Igazgatósá­gaink hatáskörét. A megyei bankigazgató­sápok saját hatáskörükben eddig 1.1 millió forint hitel kibocsátásáról dönthettek ön­állóan. ezután pedig 30 millió forint ösz­szegről. A hitel igénybevételének segítsé­gével lehet megoldani — megfelelő terme­lésnövelés esetén — az egves gazdaságok gépesítését Olyan hozamtöbhletet kell el­érni, amelynek a nettó devizahozaméból három év alatt megtérül a beruházás. Ál­lattenyésztésre felvett exportfejlesztési hi­tel esetén az elvárt megtérülési Idő 5 év. Mivel a 30 százaléknak megfelelő SRlát erő előzetes biztosítása nem a legfontosabb kö­vetelmény, olyan helyen Is lehetőség lesz beruházni, ahol a saját pénzeszközök hlá-. nyoznak, s a hitel megtérülését Jövőbeni jövedelem garantálja. Aczél Gábor Kenőanyag - fémből A Belorusz Tudományos ókadémia Műszaki Fizikai 'ntézetének munkatársai be­bizonyították, hogy a gépek súrlódó alkatrészei közé ke­rült fémpor megnöveli a be­rendezés élettartamát. Ezt a jelenséget felhasználva olvnn kenőanyagot készítettek melynek egyik komponense — réz. Bebizonyosodott, a kicsiny fémrészecskék kitöltik a súrlódó felületek mikromére­tű egyenetlenségeit, s jobb csúszást biztosítanak. így mintegy 25 százalékkal sike­rült csökkenteni az energia­fogyasztást. (APN) Négymillió hektár termőföld Az elmúlt 15 év során a Szovjetunióban 4 millió hek­tár terméketlen, szikes terü­letet változtattak át virágzó ültetvényekké: itt most a ga­bonától és árpától kezdve a cukorrépáig és zöldségféle­ségekig minden megterem. A szikes földek javítását a Szovjetunióban megvalósuló nagyszabású talajjavítás! program keretében hajtják végre. Hagyományok Tápén Falucsúfoló Bátor ember volt az. aki a tápait a szülőfalujában Kér­dezte meg. hogy „mikor lösz Tápén szatyorszentülés?" Az erre való válaszokból kénye­kedve, no meg vérmérséklete szerint válogatott a régi fa­lusi ember. Tette, mert — érzése szerint —: „csúnyán mögsértöttek". Ha olyan kér­dezte tőle. aki a humort is értette és sértő szándéka sem volt, annak azt vála­szolták: „majd amikor nyali kend a visszáját!" Ezt a vá­laszt ma kevesen értenék meg, mert hiszen minek van visszája? Nos, nem arra gon­dolt a jámbor lelkű tápai, nem hát. Tápén a szüvött­gyékénynek van szine, meg visszája. Ha valamilyen ok­ból-végből. bekötött szem­mel kéne megnyalni a gyé­kény visszáját, bizony föl­szisszenne mind, mert az ap­ró pöszmöszök szálkaként merednének a falatforgató­jukba. A szögediek éles. csúfolód­zó kérdésére is kéznél volt a tápaiak válasza, ami most is talpra esett: „ Majd, ha Szö­gedébe' pap herülés!" Fő­Új zsiliprendszer, rr rt r I ' I eromu es nid Építkezések Koreában A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság fővárosát, Fhenjant átszelő Taedong folyón duzzasztómű, vízi erő­mű és korszerű közűti níd épül. A Mirim Duzzasztógát és tartozékai első szakaszá­nak megépítését a Koreai Munkapárt VI. kongresszusa tiszteletére vállalták és tel­jesítették az ifjú építők. A teljes egészében saját erőből, hazai, anyagok és el­járások. hasznosításával épült rendszer elkészülte jelentős hozzájárulás lesz Phenjan energiaellátásához. A duz­zasztógát pedig mind a Tae­dong, mind a Potong folyók vizének megfelelő tárolására és az igények szerinti hasz­nosítására lesz képes, ugyan­akkor megelőzi az eddigi időszakos áradások kártéte­leit is. A vízi és szárazföldi köz­lekedés bővítéséhez is hozzá­járul az új rendszer Itt épü­lő közúti hídja, amely alatt a kisebb és nagyobb teher­haiók biztonságosan közle­kedhetnek Nampo és Phen­jan között. ként a szegedi üzemekbe já­ró csinos tápai lányokba lép­ten-nyomon belekötöttek a szegedi, jobbára csak hun­cutkodni akaró férfiak A lányok mindig csoportosan mentek munkába, onnan es­te is szintúgy jöttek elő. Az ilyen csoport felé egyszál szögedinek nem volt mersze odahajítani a kérdést. Ha viszont ők is többen voltak, akkor „mögreszkírozták". Er­re aztán kinyílt ám a szép lányok szája, de olyan csú­nya szókra, hogy megbánták a hetvenkedő szögediek a kérdést, mint a kutya, aki hetet fiadzott. Honnan van hát a tápai falucsúfoló? Föltétlenül — mint ahogyan a kérdésben is megfogalmazódik —: a gyé­kényszatyornak vízzel való nedvesítéséből — tápaisab­ban paráholásából. Ugyanis a hasított gyékényszálakat szövés közben nedvesíteni kell, hogy nyálkássá válva könnyen csússzon az átal­fákra kifeszített ijanok kö­zött. De a kész szatyrokat és egyéb termékeket is szentel­getní kellett, hogy ne töre­dezzen. Piacra dolgozó kúr­takufdk, vagy szaladókufák, a hajdani Mars téri vásáron kínálgatták szüveményeiket Otthonról hozott kisszékre letelepedtek, ami alá olyan félliteres formájú cserép csöpörkét tettek, kevés víz­zel. Nyári délelőttökön, ami­kor hétágra pérkált az öreg, az asszonyok csak a szoknya alá nyúltak, és szentelgették a szatyrot, hogy amikor a naccságák mustrálgatják, ak­kor ne röpogjon, ne töredez­zen, hanem, „finom, vaias lögyön a fogása". Ez a hely­zet tehát a falucsúfoló háza­táján. aminek hallatára a mai — gyékénnyel még fog­lalkozó — tápai öregek jog­gal haragszanak, mért a ke­serves munkájukat csúfol­iák vele, amellyel a minden­napi kenyerüket keresték egykor, látástól-vakulásig. IfJ. Dele József PÁLYÁZATI FELHÍVAS! FIM Alföldi Porcelángyára pályázatot hirdet karbantartás-tervező, előkészítő és Iránvftő munkakörbe, eénészmérnők. üzemmérnök vagv cvnkorlott génésztechniküs végzettséggel Bén. szerszám és alkatrész szerkesztő-tervező munkakörbe felsőfokú scénész végzettséggel: állőeszköz gazdálkodő munkakörbe, gyakorlott középfokú műszaki végzettséggel rendelkező szakemberek részére. » Jelentkezni lehet: FIM ALFÖLDI PORCELÁNGYÁRA. Hódmezővásárhely Erzsébeti út 7 x Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy vevőszolgálati Irodánk Csongrádi sgt. 12. szám alatt üzemel Hétfőtől péntekig 8—15.30 óráig, szombaton 8—12 óráig Telefon: 14-044, tart nyitva.

Next

/
Thumbnails
Contents