Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

/ DM^XXSSBl 8 Vasárnap, 1981. március 8". Sztriptíz S

pitz Levente szeretett jutalmat átnyújtani. Üj munkaköreben ezek a pillanatuk jelentettek a megíognató valósagot. A konyak, a parfümillat es a szoknyasuhugas olykor órákra is feledtetni tudta a delelőjén túljutott férfiúval, hogy hónapok óta egyetlen szorongásban él, mert jo. hogy tizedrészét érti annak, amit ezek itt összenyüzsögnek. A jutalmakhoz legalább arcok tartoznak, a kézfogásokat pedig számolni lehet. A nevek, plusz az a kis szöveg nem ügy, ha rendesen le van írva. Olvasni is lehetne. de az emberekre mindig jó hatassal van, ha név szerint ismerjük őket. Ezek meg itt talán meg érzékenyebbek, mint a kisiparosok... Végűi is nem rossz ez a terület. Olyan, mint a többi. Sőt! Nagy a fluktuáció, sok kívánságot lehet teljesíteni Az pedig bőven van, mert mostanában mindenkinek mindenkije állást keres... A fentről jött vendég tehát, miként gondolatainak elkapott foszlányaiból is kitetszik, viharvert volt, ámde még mindig bármikor el tudott merengeni egy kihívóan feszes gyapjúpulóver trigonometriai talányain. Valójában nincs itt ellentmondás, hisz életbölcsességének tetemes hányada az életnek éppen ebből a szektorából származik. Ha a mellbimbók magasságát elosztjuk az életkorral, azonnal kiderül, van-e a tálalásban csalafintaság, vagy magával a kemény valósággal állunk szemben — vallotta megátalkodottan. Hogy e bóséges tapasztalataival alátámasztott felismerést nem tette közkinccsé valamelyik szakmai folyóiratban, annak csupán az lehet az oka, hogy élete során semmilyen szakmával nem került bensőségesebb kapcsolatba... Még szerencse, mert mindenféle ..emberekre vonatkozó képlet, vagy szabály teljes képtelensége épp a következőkben fog kiviíáglani. Dikics Zsóka harmincas évei derekán járó virágzó elvált. A lányosan bimbózó formák — a képlet szerint — valóban alapos okol adhatnának a gyanakvásra. Csakhogy amikor az asszony súgott valamit a vendégnek, s ezenközben felsőtestével a karjához ért, a mégoly tapasztalt szakembernek is elakadt a lélegzete. Túlságosan zavarba jönni ugyan Spitz Levente máskor sem szokott, jóllehet volt már néhány melléfogasa élete során — más területeken. Most is viszonylag higgadtan jártatta körbe tekintetét a huszonéveseken, és az adminisztratív kislányon, mert ez alkalommal is csak az igazolódott szemében, ami kritikus helyzetekben mindig: hogy tudniillik a kivétel erősíti a szabályt ... Nocsak!... Számtalanszor érezte már, hogy hiába élt, ha egy ilyet nem nézhet meg végre közelebbről. Legyenek tízen egy munkahelyen, vagv húszan egv értekezleten, mindig ezek a tüzes csikók szúrnak szemet először, de ha megszólítod őket. azonnal megfagynak ... Ráköszöntötte Doharát az összeforrott kollektívóra, újabb és újabb sikereket kívánt, csak ígv tovább, és ehhez minden feltétel adott... Aztán diszkréten az igazgatónőhöz hajolt.: — Ki az a kis bögyös? Zsóka megértően mosolygott, míg meg nem értette, hogv nem az adminisztrátorról van szó. — Juli. főzzetek kávét — vetette nyersen az asztal túlsó végére, közben órájára pillantott. Ideje hazazavarni a társaságot! Szája elé tette sokgyűrűs kezét, de csak annvira takarta az ásítást. amennyire az illem feltétlenül megkívánja. Azután vendége vállára hanyatlott, amiből az meg is értette, hogy nem igazándiból álmos... ízetlen gyanúsitgatások elkerülése végett megjegyzendő, hogv Zsóka nem azért akart minél előbb édeskettesben maradni vendégével, amiért első pillanatban gondolnánk. Illetőleg az igazság összetett. Mindkettejük becsületére legyen mondva, hogy Spitz Levente még mindig férfias. Csakhogy Zsóka belépett már abba a korba, amikor az asszonyok — ha sikerült elválniuk és a pozíciójukat megszilárdították — pályakezdő fiatalemberek életútját kezdik símítgatni. Minthogy azonban ó a kezére bízott intézményben leosztott paklit talált — azaz mindenki a képzettségének, képzetlenségének vagy személyes kapcsolatainak megfelelő munkakörben domborít — törheti a fejét, hogyan hozza be Zsombort, aki másfél évig egyetemre is járt, de ennél még sokkal jobb tulajdonságai is vannak, és minél előbb tisztességes állásba kell ültetni, mert mocskos nyelvük van az irigyeknek ... Ráadásul az is kúszálja még a gubancot, hogy amikor átvette a hazat. ígéretet tett egy státus lepasszolására. Spitz az egyetlen reménysége. Szerencsére tárgyalóképes fickónak látszik ... De mit nyüzsög ez az átok Juli annyit?!... Es miért akad meg ezen mindig mindenkinek a szeme?!... Éjfél elmúlt, mindenkinek joga van hazamenni. A másik viszi a szennyest tisztességgel, ennek meg még el is kell köszönnie! Hát ki ez itt?!... Igaz, a vendégnek csak biccentett, de ez is elég volt, hogy elrontsa a hangulatot... Az meg még fel is áll! — Miért siet? Hol van még a reggel ? Vagy ... programja van?... — Messze lakom, holnap dolgoznom kell — feszeng a lány. — Egyszer egy évben maga is lazíthat — teszi-veszi magát a vén kakas... De fején is találta a szöget! Ennek a lánynak csakugyan az a legfőbb hibája, hogy soha nem tud lazítani. Megcsinálja, amit rábíznak, kapcsolatot tart az iskolákkal... keresztülbukunk a gyerekeken... Egyéni ötletei vannak... azokra is oda kell majd egy kicsit figyelni!, de aztán mintha elvágták volna. Emberi dolgokról egyetlen szót sem lehet még harapófogóval sem kihúzni belőle. Ki tudja, mi jár a fejében?!... -— Tudod, a kiállítás, amiről beszéltem neked — zárkózik fel sietve az igazgatónő. Eddig ugyan semmi hasonlóról nem beszélt senkinek, de tudatosan tegezte le szárnyát emelgető martalékát. Hogyisne! Ez itt fog dürrögni a szeme előtt a beosztottjával, 6 meg majd a kezét dörzsöli a végtelenségig, hogy így meg úgy...! — Nagyon kíváncsi vagyok arra a kiállításra — hunyorog barátságosan Julira a földszintes bonviván, s közben jóindulatúan saccolgatja, mennyit nyomhat a lány karján a hús csont nélkül. — Remélem, találkozunk a megnyitón — szabadítja ki magát a kis tüskés. — Az csak természetes — hőköl a vendég. Aztán eldönti magában, hogy tulajdonképpen szereti ő az egyéniségeket. Derűs tekintettel adózik a távolodó lábikráknak, majd az ajtócsukódás pillanatában Zsókához fordul: — Milyen kiállítás is lesz az tulajdonképpen? — Semmi — hessent a nő ingerülten. — Valamelyik dedós szakkörünk plecsnit nyert, aztán most itt csinálják az országos akármit. De már kínlódnak' vele vagy három hete. Álmos vagyok... — Kár — mérte fel egy méla pillantással mai veszteségét a férfi, de csípőtájon elakadt a tekintete, és az istennek se mozdult tovább. Zsóka megbékélten bólintott, kiürítette poharát, és csilingelni kezdett rajta egy cukorfogóval. — Ide figyeljetek, naplopók! Felőlem korhelykedhettek itt reggelig, de bizony úristenemre mondom, hozatok egy bélyegzőórát, és aki fel kilenckor nem lesz itt, akkora fegyelmit kap, hogy belekékül! Az oroszlánkörmök felmutatása egy pillanatra gondolkodóba ejtette a legedzettebb munkatársakat is. Ezek önkéntelenül öszszenéztek, és egyre gondoltak. Csak hónapok kérdése, és újabb igazgató kezéhez kell majd szokniuk. Mert ez csak valami tévedés lehet, tréfa, vagy delírium trémensz... Zsombor távozott utoljára, ö ugyanis azt hitte, marad. Végül, ha nehezen is, felfogta, mi az ábra, csak felborított három kukát az ablak alatt... Végre kettesben voltak. ..Hivatalosan" is megitták a pertut. A pulóver alatt csakugyan nem volt semmi. De a kukaborogatás még sokáig ott vibrált a levegőben ... — Van egy jóravaló gyerek — merengett el poharát forgatva a vendég. — Hová tegyem .».! — rezzent az asszony. — Te tudod legjobban! ... Esetleg, ha valami kiemelt feladat, vagy kisérlet... Szociológiai kísérlet! Arra szoktak adni ... — Nehéz... Nagyon nehéz... Talán, ha a nagybátyád leszólna...! — Á ... örül az is ... Most szervezik át őket... — Akkor felejtsd el — legyintett fáradtan a férfi. Ez volt a holtpont. Az aszszony megérezte, hogy neki kell kezdeményeznie. — Mennyit akar? ... — Hogyan?... Á, semmiség ... Háromezer? Mit tudom én...! — Hol volt eddig? — Balettozni tanult. Azt hiszem ... — Miért nem megy az operába? Itt mit akar kínlódni? — Tulajdonképpen nem fejezte be. Ügy nézem, nem is igen fogja ... Pedig kár, mert amúgy mutatós gyerek... — Gyanús vagy te nekem, hallod — váltott kedélyesebbre az asszony. A férfi állta a vizslató tekintetet. Az asszony tovább feszegette: — Tulajdonképpen fiú vagy lány? — Tulajdonképpen ... lány. — Miért nem ezzel kezdted, édesapám ?! — dobta hátra ma- ' gát felszabadult nevetéssel Zsóka. — Ha a babádról van szó, el van boronálva! De akkor ezt keil mondani! — Egészen másról van itt szó — komorult el a férfi. — Mindössze annyi van, hogy az én balfácán fiam belebotlott ebbe a kis húsevőbe, akinek volt anynyi esze, hogy csak akkor szóljon, amikor már nincsen viszszaút, és most az egészet a nyakába varrják... — Szóval a menyed tőlem akar gyesre menni! — szökött talpra az igazgatónő, és mindkét orcájára sötétlő foltokat sütött az erkölcsi felháborodás. — Gondolom, egy emberről van szó! — pattant fel a vendég is, és az ő tekintetéből is az igazság tüzelt. — Tökmindegy. hogy kinek a menye! — hadonászott. — Ha az énekes koldusé, akkor is élnie kell! Vagy más a véleményed ?!... — Gépelni tud? — sóhajtott fel megadóan az asszony ... A következő poharat néhány ajtóval odébb, Zsóka szolgálati lakásának — nem tartozik az olvasóra, melyik szobájában ürítették. Mellesleg egyetlen szoba volt, de minthogy a szolgálati lakás is magánlak, az ott zajló eseményeket teljes mértékben magánügynek kell tekintenünk. A fejleményekről azonban kötelességünk tájékoztatni a hihetőleg izgatott olvasót. Az igazgatónő hétfőn újraosztotta a munkaköröket így a felsőbbség rövidesen joggal és okkal kapott idegrángásokat, ha valaki ezt az utóbbi időben döbbenetes módon elkanászodott társaságot említette. Szerencsére robbantásra nem volt szükség, iszkoltak az emberek maguktól. Csak Juli nem akarta kihúzni a fejét a homokból. Kezdetben ugyanúgy látszott, ö kapja fel a vizet elsőnek, de már az új munkarend másnapján a nyugdjjasklubbal is tervei voltak. Szegény Zsókának minden emberségéből ki kellett vetkőznie, hogy meg tudja értetni a lánynval: nem tudnak tovább együtt dolgozni . . . TRENCSÉNYI IMRE Iskolabuli A

znap este szokvány iskolabuli volt- Dagadt kilógott egy üveg borért, mi pedig türelmesen ültünk a fal melié sorolt székeken, mint megannyi kisangyal, sötétkék öltöny, fehér ing. diszkrét nyakkendő. Figyelmesen bámúlva a fonnyadt nagyünnepi dekorációkat, és a lányokat. akik szintén szépen voltak felöltözve, sötétkék rakott szoknya. fehér blúz, esetenként magas sarkú körömcipő. Nehezen indult be a buli. kevesen táncoltak. Hiába biztattak bennünket a szakoktatók, táncoljunk. az isten szerelméért, ne maradjunk szégyenben a szomszédos iparitanuló-iskola lánynövendékei előtt, mert legközelebb nem jönnek el. Mindenkinek akadt kifogása. „Mester elvtárs, fáj a lábam, ráesett tegnap a fájrontkulcs". meg effélék, amiken jót lehetett röhögni. A lemezjátszóról jó zene szólt. Minden ötödik szám twist. Csalogatónak. Egyébként Zárai és Vámosi ment. és a Párizsban szép a nyár. Csudajó! — mondta Péntek. — Idehallani a Diri fogcsikorgatását minden ötödik számnál! Mielőtt a láayiskola növendékei megérkeztek volna, a Diri nagy beszédet tartott- Arról, hogy ne éljünk vissza a bizalmával, ne viselkedjünk úgy, mint a huligánok mert kicsapatús. igazgatói intó, ösztöndíjcsökkentés — nem beszélve természetesen a MüM 24-es eddigi. makulátlan hírnevéről. Értettünk mi a jószóból. és kárörvendően figyeltük a kollégistákat, akiknek kötelező volt táncolniuk, nem bújhattak ki alóla. A lányok jól elkülönülve ácsorogtak a lemezjátszó körül, és a szemközti fal mellé sorolt székeken üldögéltek. Nézegetések és nevetgélések estek ugyan mindkét részröL szemezgettünk, azonban senki nem akarta ennél jobban elkötelezni magát. Végül megjött Dagadt, üzent értem egy kollégistával. Kint a vécén, a sűrű cigarettafüstben ott huszonegyezett az iskola progresszív élcsapata, a harmadikosok. Aznap ösztöndíjosztás is voit, tíz-húszforintos ütések estek egy lapra. Dugóhúzó került, iszogattunk. Asztali fehér volt. literes. Visszaballagtunk, ahogy a bor elfogyott. Bent a helyzet változatlan volt. Néhány pár táncolt a hatalmas majomszigetek között és a két iskola szakoktató és tanári kara összevissza rohangált, könyörgött, fenyegetőzött: — „táncoljatok, mert legközelebb nem lesz buli!" De a tömeg öntörvényeinek engedelmeskedve rágógumizott és bámult, halaszthatatlan dolgokról beszélgetett, a táncra váró lánycsapatokra ügyet sem vetve, akik közül a rámenősebbek már egymással táncoltak, amit azért mindenki megnézett. A magyartanár. a Vízicsirke is kivette a részét a közösségteremtésből. Mint cserkészkorában, olyan fiatalosan twistéit. Majd hirtelen odaintett valakit. — Vedd át, fiam, a táncosom, nekem halaszthatatlan dolgom van! — és átrohant a terem másik végébe, újból megcsinálni ezt a trükköt, amit már mindenki ismert, csak a lányok nem. Dagadtnak is a barnák tetszettek. mint nekem. Pénteknek pedig a szőkék. Mustrálgattuk a lánycsapatot. végül megállapodtunk három lánynál, akik a sarokban ácsorogtak, nem a széksoron ülve bociarccal várakoztak. Két. szőke volt, és egy barna. Felkértük őket. és kört formázva twisteltünk. Bőrdíszművesek voltak. Egy osztály oa jártak, mint mi. AmiKor lassú szám jótt, az élénk szemű barnát választottam, hiába akart Dagadt elém tolakodni. Bemutatkoztunk. Évának hívták. Ringatóztunk a szám ritmusára, de inkább egymás testére figyelve. Tetszett, hogy nem kellett a kezét fogni, hanem mindkét kézzel a derekát lehetett. A Diri rosszallóan bámult bennünket, a többiek mind fogták egymás kezét. Láttam rajta, legszívesebben előkapná a Kisnoteszét: „na, ki az osztályfőnököd kispajtás?", de az ünnepi alkalom miatt nem teheti. — Mi is innánk egy kis bort — mondták a lányok. amikor szünetet rendelt el a Diri, és kifelé tolongtunk a folyosóra. Nem kérettük magunkat, mivel úgv voltunk vele, ha egy nő inni akar, az már fél siker. Kilógtunk a hátsó kijáraton. A főkapunál a kollégium vezetője őrködött. A kocsmába csak Dagadt ment be. Mi kint ültünk a téren, a pad támláján kuporogva, és szidtuk a bulit. Az üveg bor hamar elfogyott, meg sem éreztük. A másodikért én mentem be a csereüveggel. Ez az üveg bor már lassabban fogyott. Ültünk a pad támláján, hűvös volt. november vége. Páronként átkaroltuk egymás derekát. cigiztünk és kortyolgattuk a bort. A rendőr jól megnézett bennünket de végül nem jött oda igazoltatni. Majd az üres üveget a pad alá rejtve elindultunk az iskola felé. Összeölelkezve mentünk, és mire felfigyeltem. Dagadt és Péntek, és a hozzájuk tartozó lányok elmaradtak. így aztán nagy ívben kikerültük az iskolát, és barangoltunk a kiskertes kockaházak sorfala között, míg egy térre jutottunk. — Üljünk le — mondtam. Leültünk. A lány kifelé fordulva, ahogy szokás, én pedig befelé. Így szembekerülve rövid ölelkezés után csókolózni kezdtünk. Előbb csak finoman, udvariasan, később egyre inkább belelendülve. Simogattam a melleit, még később a combját, felfelé botorkálva kérges kezemmel az öle felé. de ő átkarolt és a fülembe súgva kérte — ne itt. — Ekkor rágyújtottunk egv cigire, nem is szívtuk el teljesen, felálltunk, és mentünk visszafelé az iskolához. A főbejáratot már nem őrizte senki. A teremben már mindenki mindenkivel táncolt. Egy jó növésű harmadikos még a magyartanárnőt is felkérte. Tíz óra lehetett. Dagadt is, Péntek is elmentek már, mi is vettük a kabátunkat, és mentünk együtt Szótlanul, átölelve egymást, sétáltunk a hideg és ismeretlen utcákon. Törtem a fejem, vajon hol lehetne együtt lenni. A part hideg, esett délelőtt az eső. Otthon pedig a szüleim békésen és éberen, ügyelve a szülő ház becsületére. Dagadt és Péntek jutottak eszembe, hogy valahol ők is ugyanígy kóborolnak. Már nem tudtam, merre járunk. Házak, sarkok, és gyárfalak, időnként éjszakai villamosmegálló, felkiáltójelként, és zizegő neonok. Kézenfogva mentünk, néha megálltunk, csókolóztunk vagy énekeltünk, úgy éreztem, ez a reménytelen éjszakai séta egy életre összeköt bennünket, míg egy helyen a lány megállt. — Itt lakom — mondta. Nem nézett rám. félszeg tartással állt. — Mindenki otthon van — mondta nagysokára. Átölelt, hozzám bújt. — Nem lehet, maid máskor. Találkozót beszeltünk meg másnapra. Még egv ciga-etfa és • —és néMnv rövidebb csók. és ' ->--simogatások. I Mégis, igen csalódottan men'em bazafe!é arra gondolva, mi'ven szomori az hogv ő még'S tudta nor-e InVjt és ettfil -nőst minden más. És ke-eshetem hamfelé az utat. amikor mindenki alszik, és sehol egv ember. MÓZES LAJOS