Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

Kedd, 1981. március 10. Elmondani vagy megmutatni? Egv időben ez is a televíziós ismeretterjesztés egyik központi kérdése volt. Azon is vitatkoztunk, hogy a kamerák-mikrofonk előtt elhangzó, „puszta" emberi szó, vagy tartalmának képi megreplő újszülött a vicekkel.) Lehet, hogy ez is sikerének „titka"? Mért kevésbé népszerű a szülők, nevelők műsora, a Családi kör? (Bocsánat a meggondolatlan általánosíjelemtése felel meg inkább a tásért, természetesen csak ar „téveszerűség" követeimé- ról van szó_ hogy nekem nem nyeinek. Mostanára közkeletű nagyon tetszik.) A családi a kompromisszumos, vagy életről szóló pedagógiai, lédialektikus megoldás: az illető műsor tartalma és cél nek a meghatározott pedagógiai helyzetet, nevelési problémát. A papírfigurák viselkedése, cselekedetei semmilyen izgalmat nem váltanak ki bennünk, előre tudni lehet, mit tesznek, mondanak a következő pillanatban. Az egyszerű, sematikus családi helyzetgyakorlatok napnál világosabb tanulságait aztán lektani ismeretterjesztő cél- megismétli a szakkértőként szereplő pszichológus, vagy a zatú adás készítői ahhoz a . . — jai határozzak meg. milyen táborhoz tartoznak, akik fél- műsorvezető, talán ama régi formát öltsön. Es ipég sok nek a puszta szótól, szíveseb- elv alapján, miszerint ismétmás, gyakorlatiasabb dolog, ben megjelenítik mondandó- lé® a tudás atyja. A Családi Mint például a rendező ízlé- jUkat. A — nyilván az érdek- kör így didaktikus jelleget se, hz adott lehetőségek-fel- lödéskeltés és az élvezhető- ölt, ettől pedig tévészerűtlen tételek (műsoridő, anyagiak, g^g érdekében dramatizált — lesz (tehát elvész a dramatiszereplö személyek egyénisé- ceaiádi jelenetek váltakoznak zálásokkal szándékolt cél), ge stb.). Mégis, bizonyosnak a műsorban ezek magyará- Igazságtalanok lennénk, ha látszik, hogy valamely isme- zataival Unatkozásunk, né- nem jegyeznénk meg: naretterjesztő adás közkedvelt- ha bosszankodásunk „titkát" f^on nehéz ismeretet, pláne sége, népszerűsége nem attól alighanem e formai megöl- tanácsot adni X (konkrét) függ: a szavak, vagy a képek dásban kell keresnünk. For- szülőnek, mit tegyen és mit dominálnak benne. málisnak is titulálhatjuk, hi- "e gyermekével, valamely Mi a titka a Delta iránti, Bzen legtöbbször vagy a jele- (konkrét) helyzetben. Minnem lanyhuló közönségér- net vagy a magyarázata fe- denképpen azt a bizonyos, deklődésnek? Évek óta vál- lesíegesnek tűnik. Egy peda- máshoz nem hasonlító papát, tozatlan a formája: Kudlik gógjai elv, nevelési tanács mamát, gyereket kéne ismerJúlia az elején közli a tartal- képl megfogalmazása nehéz ni hozzá. Persze, nehéz kitartót, aztán következnek a agy, hiszen a határozott lálnl aztán, milyen legyen az filmbeszámolók a legkülön- „célratartás", meg az idő rö- ismeretterjesztés formája, ha íélébb tudományterületek és vidsége miatt csakis sémák- 3 tárgya olyan bonyolult, nea technika újdonságairól. kai dolgozhat A papa, a ma- hezen kiismerhető „képződEgészen biztos vagyok benne, ma a gyerek' (az óvodás, az mény", mint az ember De hogy a tévé tudományos jskóiás). a házasulandók, a talán: ne legyen annyira ishíradójának több a magam- nagySZülők stb. sémájával, kolás. fajta laikus nézője, mint illusztrálni kényszerül- Sulyok Erzsébet ahány a szakember, a tudós, vagy a műszaki kérdésekkel foglalkozó. Közönségének nagyobb része tehát valóban rászorul az effajta tudományos ismeretterjesztésre, mert nem forgat szaklapokat, a hétköznapokon is ritkán találkozik a tudomány és a technika újdonságaival. Érdeklődése, munkaterülete meglehetősen távol van mindattól, amit mégis szívesen lát a Deltál>an. Miért? Mert a műsor filmjel érdekesen és érthetően „beszélnek", rövidek, frappánsak. Az adások jól szerkesztettek (a könnyebben befogadható filmanyagok időben váltják a nagyobb figyelmet igénylőket), pergő ritmusúak. (A Delta állandó szerkesztője Várhelyi . Tamás, rendezője iff. Kollányi Ágoston.) Nem tudom meg-1 ítélni, mennyire frissek, valóban újdonságokról nirt adók, hiszen valahányat nézem, nekem mind új. (Sokan lehetünk így a technika csodáival, mint a szólásban 6zeAz úttörők és a KISZ Az úttörőközösségekben, az úttörők KISZ-életre való raj- és őrsi összejövetelein hazánk 3300 úttörőcsapaté- felkészítésének legfontosabb sűrűn szerepel a KISZ törtéban a felfedezés, a játék tapasztalatait. A testvérkap- netének, valamint a KISZörömét élik át ezekben a he- csolatok átfogó elemzésével tagok jogainak és kötelessétekben a szövetség történe- gyűjtjük a népszerűsítésre geinek megismertetése. A tének, az iskola és az úttörő- érdemes jó példákat. Szövet- város Kossuth Lajos Úttörőcsapat múltjának felderítése ségünk például keresi-kutat- csapatában az „iskolás" forközben a pajtások. Mindez ja, hogyan lehetne az úttörő- mákon kívül létrehozták a ré6ze annak a programnak, csapaton belül is „korosztá- nyolcadik osztályosok klubamellyel június 2-re, az út- lyonként" a gyerekek változó ját, a KISZ-szel való ismertörőszövetség megalakulásé- érdeklődéséhez jobban igazo- kedés ma már népszerű fonák 35. évfordulójára, s a dó mozgalmi kereteket kiala- rumát Városszerte sorra alaKISZ közelgő X. kongresz- kítani. Szükséges, hogy az kulnak ezek a klubok, szusára készülnek a magyar általános iskola utolsó évei- _ Az ejmúlt években klúttörők — tájékoztatott Mol- ben programadáskor jobban , .... . . , , . , , nárné Kozma Erzsébet, az vegyük figyelembe az idö- épült testvérkapcsolatok gazúttörőszövetség titkára. — A kongresszusi felkészülés — hangoztatta mind az ifjúsági szövetségnek, mind pedig az úttörőszövetségnek is jó alkalmat ad arra, hogy mérlegelje a KISZ—úttörő sebb úttörőket foglalkoztató dagítására a KlSZ-kongreszprobiémákat, és a mozgalmi 6zus, az úttörőszövetség jumunkát is KISZ-es elemekkel gazdagítsuk. — Az átmenet megkönnyítésével sikerrel kísérleteznek például Jászberényben, bileumi előkészületei, s a közelgő gyermeknapra meghirdetett országos játék egyaránt sok-sok lehetőséget kínál — mondotta befejezésül testvérkapcsolatok tartalmat, ahol a nyolcadikos úttörők Molnárné Kozma Erzsébet. „Földiekkel játszó égi tünemény..." rádiófigyelő Nemzetiségi fesztivál Az idén áprili^lO—12. kő- fel. másnap a román és a zött rendezi meg a Magyar szlovák nemzetiségiek képviRádió hagyományos nemzetiségi népzenei fesztiválját. A rendezvénysorozatnak ezúttal is Békéscsaba ad otthont A fesztivál nyitóhangversenye a Bartók-centenáriumot köszönti, kifejezve, hogy télkedő. Bartók Béla tudományos és zeneszerzői munkássága jelentősen hozzájárult a nemzetiségi népdalhagyomány megőrzéséhez. Naponta két-két nemzetiségi csoport tart bemutatót az ifjúsági és úttörőházban. Április l-én a délszláv és a német nemzetiségi népi éneselői mutatkoznak be. A mű sorokat a rádió hangszalagra rögzíti, és április 29. és május 3. között sugározza. A rendezvény idején a megyeszékhelyről jelentkezik a Ki nyer ma? zenei ve kesek és zenekarok lépnek megyéjéből. Az első nemzetiségi népzenei fesztivált 1972-ben rendezte meg a rádió. Azóta mintegy hatvan énekes és hangszeres szóÜ6ta, duó és trió, s ugyanennyi együttes, kórus és zenekar, összesen csaknem kétezer szereplő vett részt a rendezvényeken az ország szinte valamennyi Kezdetben vala a pozitív hős. ö volt az, aki egy fokkal több volt az úristennél is (merthogy létezőnek kiáltatott ki), és csupán egy árnyalattal volt kevesebb abszolút tökéletességet dott, hogy földiekkel játszó című film attitűdje köszönt égi tünemény voltaképpen, volna vissza, költözött volna A pozitív hős vágyálom. An- be a rádiókészülékbe csütörnak nem csúnya, a baj vi- tökön délután. A Csendes szont ott kezdődik, ha min- ügyelet című dokumentumaz dénáron, társadalmi valósé- játék hősnője, a falusi körje- goktól függetlenül, hús-vérré zeti orvosnő olyaténképpen lentő nagy vezérnél (mert ő kívánják formálni. A legugyebár, csak az a bizonyos jobb szándékkal csalnak így: kis csavar volt a szocializmus építését végző gépezetben). A pozitív hős maga volt a megtestesült odaadás, önzetlenség, bátorság, hősiesség és még sok más ilyesmi, helyzetétől és főleg foglalkozásától függően. Az a nagyra nőtt bezzeggyerek, akitől manapság még gyermekeink is megvadultán az önbecsapás nagy művészet. Nem is olyan régen mutatták be a mozik az Orvos vagyok című filmet. Egy nagyszerű fiatal orvost, hivatásának kitűnő reprezentánsát láthattuk, elismeréssel, tisztelettel. És csodálkozással: vajon azért kell őt állítódik be, hogy az első perc után holtbiztosán jósolni lehet: itt kérem, nagy megdicsőülés várható. Előbb megtudjuk, hogy ma Magyarországon 26 ezer orvos dolgozik, s „többségük áldozatos munkát végez". Álmélkodtam. Nem ez (lenne) a legtermészetesebb dolog a világon? Azután— életszagú részletekkel és néhol bizony megjátszott, túlontúl kirívó „beállításokkal" — röptében végigfülelhettük az orvosnő egyik ügyeletét. Közben időn... tey felmutatnunk, mert necsapjak a földhöz vadonatúj tán oly kevés hasonló akaddiplomatataskajukat. na kis hazánkban, avagy Én ugyan nem vágtam azért, hogy bizonyítsuk a semmit a földhöz csütörtö- kétkedőknek: lám-lám, meny- ként egy idegesítően didakkön délután, a Kossuth rádió nyi is van belőlük, íme egy, tlkus narrátor közli velünk, Délutáni Rádiószinházában szinte találomra? Am ilyen mennyire megbecsülendő ám Kósa Judit dokumentumjá- alapon hozsannázni lehetne ez a munka: az orvosi hivabolti eladónak és villamos- tás hőse télen-nyáron, esovezetőnek, épitőmunkásnak és kazánfűtőnek, gyárigazgatónak és pártmunkásnak — hiszen mindegyik értünk tékát hallgatva. Inkább csö.n desen elméláztam a pozitív hős visszatértének lehetőségein. Először is rájöttem, hogy az alak maga az emberi lélek örök vágyódását van, nem? Tudom, a dolog hivatott jelképezni a teljes- ilyetén beállítása kissé túlség, a tökéletesség, a Cso- zás. Akár a hallott dokukonai-féle csalfa, vak re- mentumjáték. mény után, melyről köztu- Mintha az Orvos vagyok Gémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról — Mi a. hogy leszámoló hivatal? — Az bátyám, az a pénz. ami a némötnek iár. Mindön királyi címmel ellátott város tartozik egy bizonyos összegöt, ami a királyt illeti, elkűdeni. — Osztán milyen időközbe viszik azt? — Minden hónap utolsó szombatján. — Hát azt nem rabollk ki? — Azt nem, ott hat kincstárőr mén vele, ismétlő puskákkal, a támadókat a postakocsi ablakán mind lülüvődözik. Persze, azok nem bírták a nehéz fával megrakott szekeret a megkötött kerékkel elindítani. — Segítsenek, Jó embörök! Ha mögmozdul, aztán éviszik az ökrök. Kiugrálnak a kincstárőrök a postakocsiból, fegyver nélkül, de már akkor szemben is állnak a betyárok fegyverével. Az árkokból, sumarakból csak úgy özönlik az ember! — Kezeket fő! Vagy a halál! Megkötözték őket, a pénzt a ládával együtt Á postarablás — A pálinka elmarad, de a Jó reggelt elfogadom ! — Mi a, hát kigyelmedék nem isznak szöszös italt? — Nem szabad nekünk, bátyám, úton, aztán ihatunk, még a sor ránk nem kerül, de ilyenkó égy csöppet se! — Még nem kezdte kigyelmed az ovést, igyék égy kicsit a butykosombú. — Né kigyelmezzen engöm, bátyámuram, hiszen jóval fiatalabb vagyok én, mint maga. — De csak szeretöm én a tisztöletöt mögadni mindönkinek! No. igyék! — nyújtja a bőrkulacsot a kocsisnak. A kocsis szétnéz, senki sem látja, meghúzza. — Csak jó erősen, hagy kotyogjon! A potyát bűségösen kő fogyasztani! Pisze kipakolt jó nagv zöldhagymákat, ráerőszakolta a kocsisra, szalonna mellé 16 az! — Aztán jó fizetnek-é ezér a szósálatér? — Olyan nagvon nem dicseködhetök vele! — Veszélyes foglalkozás! Amj azt illeti nemigen támadtak még mög bennünket Használhatunk fegyvert is. még az utasok is kapnak, nem Ls tartunk mi senkitől. De gket. Cselt kell vetni. Csak elmentek szombat Míg a beszélgetés folyt, a früstök is befejező- elvitték. De még az ismétlő puskákat is. Az ökrös szekeret pedig hazahaitották a gazdáiénak. Veszelka Imre is itt volt, emlékezetes fogást csináltak. Ilyenkor rendezték a nagy mulatságokat. dött — Nohát Igyék kigyelmed ebbül a karcosbúl, mönnek azok a lovak attul szépen, ha kigyelmed mög is húzza a kulacsom. Inge ujjával megtörli Pisze a kulacs száját, odanyújtja neki: — Húzza mög kigyelmed! — Köszönöm bátyám a szíves jóakaratját, de mivé szógálom én ezt mög? — Mán mög is van szógálva! — felel Pisze. — Ugyan mivé vóna? — válaszol a kocsis. — Jó szóval, öcsémuram! Jó szóval! Osztán most hun ötetnek újra kigyelmedék? — Félégyházán fölül, ott van jó erdő, majd a lovak is legelnek, égy kicsit mi is pihenünk! — Szöröncsés utat! — szól Pisze. — Magának is! — felel a kocsis. Pisze bevitte a kapát az erdőbe, ahol a lova volt megkötve, a kapáját elhajította. Fel a lóra, hajts! Oda, ahol Sándort gondolta, hogy van. — Jó hírre gyüvök! — így köszön Matyi. Aztán sorra, rendre elmondta, amit tanult. — Hát e' möggondolandó lösz! — szól Sándor. — A törvényöstü lopni! Mégpedig az államtú, ezön gondókozni kő! Mög ott sok lösz a haláleset. Jónak nagyon jó jönne Tanakodtak, nem hagyta az ördög nyugodni a fene hazaötte ezt a Rúzsa bandáját, elvásta a fogukat a háború, eleiibe iól is viselködtek azok. de mán mind hazaszökdösött. Nem is soká hordódik kocsin a pénz mert a vasbika elindult, maid azon hordik a városok oénzit. — Ugyan, oszt tud-é egyik város a másiknak valamennvi nízt kűdeni? — Ilyenkor nem olyan sok van, hanem miko délre a félegyházi megállóhoz. A csapat egy része behúzódott egy olyan sumaras erdőbe. Egy lovas meg a kocsi elibe ment, hogy jelezhesse a jövését. A betyárok egy tanyában kértek négy ökröt szekérrel, mondták, hogy visszaadják. De ha mondták volna, ha nem, oda kellett volna adni. Megi-akták a szekeret fával, a kerekeket megkötözték, keresztbe fordultak az úton úgy, a leszámoló hivatal kűdi, akkor sok összefut, de hogy a postakocsinak le kellett miattuk állni, az is küdi tovább Bécsbe. Egy ember csapkodta az ökröket nagy hűhóval. A Duna vizéből itattam A Vörös csárda mellett volt egy olyan föld alatti átjáró az országút alatt, amit csak a betyárok használtak. A népek Is tudták, de még csak közelébe is rettegtek menni, nemhogy még ott vizsgálódni. Jaj lett volna nekik, ha azt a betyár meglátja! Á barlang teteién volt egy kikémlelő lyuk, de azt olyan sűrű juharfa takarta, hogy azt senki nem sejtette. Ez a barlang is jó térséges, lakható volt. A nap szépen sütött, amikor Sándor kikémlelt. — Noczki! Szöged felű gyön égy négylovas hintő, lé kő állítani, vendégfogadó kedvembe vagyok! Noczki lóra kap, elibük vágtat. — Állj! — kapja el a zabláját a habos lónak. — Hunnan? Huvá? — Szegedről jövünk, a feleségem és a kisfiam! A csárdánál akartunk megpihenni! — Jobb helye lösz nálunk az uraknak, a gazda vendégfogadó kedvében van. Tudta már az úr, ki lesz a vendégfogadó gazda. Nagyon bántotta, mert három nap múlva Pesten kellett volna neki lenni, a háború kitöréséből kifolyólag, valami pecsétes írást kellett volna Boszniába eljuttatni. Szeged magasrangú embere volt az illető. Lovakat a barlangba, a hintót is oda tették. (Folytatjuk.) ben-hóban csizmában rója az utakat, keresi föl betegeit. (Tegyük hozzá: vállalt esküjének megfelelően.) Körzeti munkálkodásának első évében 6820 beteget látott el és 1020-at keresett föl személyesen. Mellékesen: a számokat nem volt nehéz megjegyezni. A narrátor többször elismételte, álmélkodva. És így tovább... Nyomatékosan kijelentem: nem állítom, hogy ma Ma-* gyarországon az orvostársadalom körébeh minden rossz, elítélendő, ki- és felülvizsgálandó, afféle nagy társadalmi sztetoszkóppal. De — ennek az ellenkezője sem igaz. Szívfacsaró meghatódást követelően propagálni egy természeténél fogva nemes, humánus, a szenvedő emberiségen segíteni akaró foglalkozást: olyan túlzás, ami rossz vért szülhet. Mert, ha ellenkező előjelű esetekről is hallhatnánk rádiós dokumentumjátékokat (feltehetően azért akadna egy-kettő!) — más lenne a helyzet. Kulcsár Kálmán A mai magyar társadalom című könyvében az orvosvilágról jó néhány hitelesnek elfogadható, roppant tanulságos tényt mond ki, az elméleti szociológia szintjén és módszerével. A szociális érzékenység pedig a rádió dokumentumműsorainak mindig nagy erénye volt... „Földiekkel játszó égi tünemény ... irta volt Csokonai. Az ő korában még nem volt fejlett az orvostudomány, rajta nem is lehetett segíteni. Meghalt fiatalon, nagy ígéretként. Azóta rettenetesen nagyot fordult a világ, az emberiség egyre jobban tudja gyógyítani önmagát, legalábbis próbáljuk így hinni. S csak az kívánható mindnyájunknak, bár mindig ily égi tüneménydoktorral találkoznánk, ha ne adj isten, valami betegségünk adódna... Domonkos László i i