Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

T itán Géza a MENÖGÉP if­jú mérnöke glóriával a feje fölött emelkedett szó­lásra, mikor az igazgató felkér­te, ismertesse az új műhelycsar­nok építésével kapcsolatos el­képzeléseit. — Hálóterv! Elvtársak, háló­terv! Ez a varázsszó — süvöltöt­te Titán Géza az értekezletszagú levegőtől elálmosodott résztve­vők fülébe. Többen olyan mély szakértelemmel bólogattak, hogy homlokukat beleverték az asztal­ba. Ketten máris helyeseltek, mégpedig lelkesen horkoltak. — Elvtársak — folytatta a szakma ifjú zsenije — hallották már ugyebár, hogy Belgiumban hat óra alatt építettek fel egy háromemeletes lakóházat. s mindezt hogyan tudták sikerre vinni? Kérdem én, hogyan, ha nem a hálótervezés segítségével. Minden mozzanatot percre prog­ramoztak, s mindegyik függött az előzőtől és feltétele volt az utá­na következőnek. Csodálatos összhang, fantasztikus eredmény. De elvtársak, hát lehet az, hogy csak ..odaát" tudiák ezt meg­csinálni? Vajon mi erre nem va­gyunk képesek? Tévedés ké­rem, nagy tévedés. íme! Hanem is hat óra, de három hónap. A fiatalember kiterítette az asztalra a műhelycsarnok kivite­li terveit, és a kivitelezéshez ké­szült munkaszervezési tervet. Hónapok, hetek, napok, de még órák és percek is szigorú beosz­tással. számításokkal alátámaszt­va, színessel kiemelve, aláhúz­va. föléhúzva, szóval minél ért­hetőbbé téve álltak a vaskos dossziéban. Az értekezők a prog­ramtervezetben : az elvégzendő munka mennyisége, a munka kezdő időpontja. És végül: pon­tos befejezés időpontja. Ez utób­bit látva egy idős építésvezető a fejéhez, kapott, felállt és tüntető­en kivonult a teremből, nyug­díjba. Titán Géza a táblához pat­tant és írt, rajzolt, mutogatott, lelkesedett.. — A tereprendezés március 23-án délelőtt fél kilenckor kez­dődik, Egy hét múlva, 30-án a bulldózerek elhagyják a terüle­tet, a felvonulási épületszerelő brigád megkezdi a munkát, eköz­ben indul a közművek, víz-, vil­lany-. gázvezeték nyomvonalának kitűzése, és a vezetékek lefek­tetése. Ha az északi végéhez ér­nek a közműmunkálatok, a dé­linél megkezdik a kitűzést, az­nap pedig a földmunkagépek in­dulnak az alapokkal ... Záporoztak az adatok, határ­idők, részhatáridők. követelmé­nyek. míg végül eljutott az utol­só mozzanathoz. Június 23-án avatóünnepség. Kovács elvtárs 12 óra 15 perckor átvágja a sza­lagot 12 óra Ifi perctől 12 óra 26-ig rövid beszéd. Taps. Ebéd. Az értekezlet végén szétoszlott a nép és a füst, majd mindenki Munka­szervezés munkához látott. Telt-múlt az idő, egy hónap, kettő, három. Június 23-a, déli 12 óra 15 perc. Kovács elvtárs, a vezérigazgató átvágta a szalagot, a hitetlenke­dő Soponyai pedig a saját ütő­erét. 12 óra 16 perckor elkezdett beszélni. Tíz perc múlva taps. Azután ebéd. Titán Géza meg­kapta a „Deus ex machina" em­lékplakett arany fokozatát, ame­lyet a Szervezéstudományi In­tézet mellett működő VTYITSZ (Vak Tyúk Is Talál Szemet Tár­saság) elnöke adott át. A ME­NÖGÉP Sz-i gyáregységének dol­gozói csodáról suttogtak, egyes jól értesültek pedig tudni vél­ték. hogy amerikai vendégmun­kások keze van a dologban. Mi­után a vállalat illetékesei nem adtak információt a „Kis lap áll a nagy duma mentében" szer­kesztőség munkatársának, kény­telenek vagyunk a dokumentu­mokat hívni segítségül. íme. ked­ves olvasók! Három hónap tör­ténete. Március 23. délelőtt fél kilenc. „Fent jelzett időpontban a FÖLDGYALU Vállalat a meg­beszéltekkel ellentétben átszer­vezési okokból (a TÖKGYALU TRÖSZT-be beolvasztották fel­sőbb szervek) nem tudta vállal­ni. Kérjük vezérigazgató elvtár­sat, eszközölje ki Minisztérium­nál. hogy beruházását élelmi­szeripari tevékenységgé minősít­sék, s így élve jogcímükkel, le­tökgynlulhassuk a kérdéses te­repei." Március 31. délelőtt fél kilenc. „Fent jelzett levélben jelzett idő­pont vonatkozásában közöljük a TÖKGYALU TRÖSZT illetéke­sevei, hogy forgácsoló-üzemcsar­nokuk nem minősülhet élelmi­szeripari beruházásnak. Április 23. „Kedves MENÖ­GÉP Vállalat Sajnáljuk." Április 30. „TÖKGYALU! Be­perellek. Stop." Május 23. „AALLOK ELEÉBE. STOP. UUGYIE ELVESZTED. STOP." Május 30. Harcos cikk a „Kis lap áll a nagy duma menté­ben" hasábjain: Jól haladnak az előkészületek a MENÖGÉP üzem­csarnok építésénél? Nyakunkon az avatás! Május 31. „Tisztelt főszerkesz­tő elvtárs! Vállalatunk mindent megtesz, hogy a népgazdasági szempontból fontos beruhá­zás ..." Június 1. „Tisztelt főszerkesz­tő elvtárs. A mi vállalatunk is mindent megtesz, hogv a nép­gazdasági szempontból fontos beruházás ..." Június 10. „A MENÖGÉP cont­ra TÖKGYALU TRÖSZT mun­kaügyi vitájában indított peres eljárást Bíróság a mai napon fel­függeszti a részletesebb bizonyí­tás kieszközlése érdekéhen. Egy­idejűleg Bíróság elrendeli, hogy szakértők bevonásával folytas­sák le a szükséges vizsgálato­kat." Június 19. Mínuszos hír a „Kis lap áll a nagy duma mentében" utolsó oldalán: „— Üzemcsarnok építésére szocialista szerződést rötött a MENÖGÉP Vállalat f> Haluska Endre úti általános is­kola 1978. számú úttörőcsapatá­val. A lelkes úttörők részt vesz­nek a tereprendezés munkálatai­ban." Június 20. „Közületi blokk: 1269, azaz 1269 darab zöld ho­mokszita á.: 3,60 forint, a ME­NÖGÉP Vállalat részére kiadva." Június 21. „Feljegyzés. Az Egyesült Játékbolt június 20-án kiadott homokszitái veszélyezte­tik a beruházás sikerét. Több száz szita alkalmazású kézi ké­szüléknél a szitázati felületen du­gulások következtek be. Kérjük ezen ügydarabok mielőbbi cse­réjét. Ellenkező esetben kény­telenek leszünk az építkezés ha­táridejének eltolódását eredmé­nyező mulasztásuk okán Egye­sült Játékbolt ellen bírósági ke­resettel élni." Június 22. „A szitadugulás az eszközök nem rendeltetésszerű használatából következett be." Június 23. hajnali öt óra: „Molnár János százados elvtárs­nak. Jánoskám! Ha istent is­mersz, csinálj valamit. Még nincs késő. Negyed egykor jön a vezér avatni. Riadó!" Június 23. reggel 5 óra: „Riadó elrendelését követő műszaki munka végrehajtása normaidő­re történő gyakorlással egybe­kötve a MENÖGÉP objektum térségében. Gázálarc, és védő­köpeny használata nélkül, köny­nyített menetfelszerelésben. Idő­normák: 4 óra =. kiváló; 5 óra — jó; 6 óra = megfelelő; 7 óra — nem megfelelő. Június 23. reggel 9 óra: „Az alapozás elkészült, de csak „meg­felelő" részidőre. Lassan köt a beton." Június 23 reggel 10 óra: „A falak felhúzása ..." Június 23. déli 12 óra: „2. sz. napiparancs. Elvtársak. ne­gyedóra múlva avatják az üzem­csarnokot, és még homályosak az ablakok!" 12 óra 12 perc: „A harcfeladat értékelése: jó. Oszolj!" 12 óra 15 perc: Kovács elv­társ átvágta ... 12 óra 17 perc: Kovács elvtárs méltatja a gyors építkezés le­hetőségét mert az, hogy el­készült három hónap alatt..." Az ünneplő tömegben egy férfi meglöki könyökével a meghí­vott századost: „Ez semmi. Bel­giumban hat óra alatt építettek fel egy házat." IGRICZI ZSIGMOND M agyar László rövid életű „társadalmi, színházi és művészeti hetilapja", a Ho­mokóra ezt írta 1929. október 26­án: „A szegedi közönség pár hét óta egy eleven, szőke hajú, táncos szubrettet lát a színpadon. akit Miskolcról szerződtetett le Tarnay Ernő Szegedre: Kiss Manyit. A szegedi közönség altalában lassan melegszik fel az új színészek iránt, de Kiss Manyit ezalatt a rö­vid idő,alatt is megkedvélte." A cikk fölött az ifjú színésznő arcképe. Az interjúban szülőföld­jéről, gyermekkoráról, Zágonról, kolozsvári és miskolci pályakez­déséről beszélt. Aztán Szegedről: „Itt nagyon kedves a közönség, gyönyörű a színház, csak, csak a sajtó nagyon szigorú. No, de nem baj! Így legalább szorgalmasab­ban fogok igyekezni, és remélem, hogy a legközelebbi fellépésem jobban sikerül." A Drótostót Mici szerepében mutatkozott be a szegedieknek. 1963-ban szegedi három esztende­dejéról így nyilatkozott Jenő Ist­vánnak: „Nem onnan indult szín­házi karrierem, de ott teljesedett be. Olyan társulatnál voltam, melynek tagjai Tárav Ferenc, Ai­tav Andor. Páger Antal; a rende­zők Tarnay Ernő. Németh Antal dr. és Sziklai Jenő voltak. Itt le­hetett tanulni." A fiatal színésznő körül zaj­lott az élet. A lapok bőven tár­Kiss Manyi három éve gyalták csatározásait a vetélytárs primadonnával, Elek Icával; má­sik kolleganője, a későbbi író, Ig­nácz Rózsa pedig Homoki vörös című kulcsregényében (1957) Birs Biriként szerepelteti, s megörökí­ti a pletykákat is. Kiss Manyi 1932. május 17-én a Tommy és társai címszerepében búcsúzott Szegedtől. Utalva pályakezdésére, Szeged­re jövetelére, a névtelen kritikus ezt írta: „Gyorsan fejlődött. Te­hetségének méretei ma már túl­nőttek a szegedi színpad kerete­in, s egészen bizonyos, hogy a ma­gyar színjátszás egyik kiválósága fejlődött volna belőle, ha nem vo­nulna vissza a színpadtól." Nem is vonult' vissza Kiss Ma­nyi, csak egy ki6 szünetet tartott. Később a Fővárosi Operettszín­házban szerezte meg Budapest, majd az egész ország szeretetét. 1954 óta a Madách Színház tagja volt, számos nagy alakítás fűző­dött nevéhez, rengeteg sikeres filmszerep. Tragikus és komikus szerepeket egyaránt ragyogóan for­mált meg. De folytassuk még a Délmagyarország búcsúztató mél­tatását: „Az utolsó tíz évben ő és Day­ka Margit voltak a szegedi szín­ház legnagyobb értékei. De Kiss Manyi talán sokoldalúbb, mint Dayka, s több húron játszik. A keddi szerep — Tommy — alkal­mat adott képessége egész skálá­jának érvényesítésére. Jókedvűen csibészkedett. Meghatóan elérzé­' kenyedett. Formásán táncolt Ki­tűnő volt prózában és dalban, gyalog és táncra kelve." A hálás közönségtől koszorút kapott ezzel a fölírással: „Viszont­látásra, Manyika!" 1963-ban még dicsekedve mutogatta, éppenúgy. mint szegedi hódolójának friss gratuláló levelét a Aíici néni két élete című filmben játszott pom­pás szerepéért Akkor mondta: „A szegedi színészeten kívül szí­vesen emlékezem vissza a Tisza­partra, és arra a nagyon szigorú, de hálás közönségre, amely még ma- sem felejtett el..." Egy szegedi vendégjátékáról is találtam adatot, szintén a Délma­gyarországban. Eisemann Mihály akkor annyira népszerű operett­jének, a Fekete Péter-nek 35. sze­gedi előadásán lépett föl 1944. február 23-án, Colette szerepében. * Kiss Manyi pár nap híján tíz éve. 1971, március 29-én halt meg. Csütörtökön. 12-én lesz a születés­napja. Még csak most volna het­venéves! P. L. Lődi Ferenc Füstfelhőben Nyögünk a párnán este, éjszaka. A napok gondja velünk tér haza hívatlanul, mert olyan szemtelen. Megfoghatóan soha nincs jelen, csak nem ízlik az étel, sem a bor s fáradtan fekszel. Miért nem alszol? Kidob az ágy és rágyújtasz megint, s a füstfelhőben lelked elkering. . Köröskörbe és oda-vissza jár. kuvik szól. látod, elégett a nyári. Nézhetsz magadba, nézhetsz messzire és vissza is, hogy láss a semmibe, * ahonnét jöttél, s merre visz az út; keress magadnak egyetlen tanút, ki igazol, hogy voltak álmaid és szeretód, ki rögtön ágyba vitt Megejtő ez a szertelen beszéd, éjszaka van, s a nappalból elég. Jön pedig újra reggel, kel a Nap s mondom csak egyre: ne hagyd el magad. Bolyongj, bolond, bár pokolba, mennybe, mindegy: ördög vagy angyal ereszt be a főkapun. Vagy belophatnak még? Ingük alatt a biztos menedék. Nem hajlok erre, nem hajlok arra, kicsit össze is vagyok kavarva. Jó volt, hogy mégis hozzád szegültem: fürödtem tóban, lazban és az űrben. Fejezzük be az éjszakát. Mivel? Minden más asszony téged irigyel. Mellettem voltál, vagy csak képzelem? Ne is figyelj rám ilyen részegen, megrészegülve tőled, aki vagy, én tengerem, te forró sivatag. Csak te jöhettél velem, senki más oly folytonosnak, mint a lázadás. Közművelődés A z egyetemisták kezdet­ben igep lelkesek vol­tak. Kiválasztották a legcifrább nevű tanyai .isko­lát a járásban, hárman-né­gyen kiálltak az út szélére stoppolni. Dél felé megtalál­ták a homokbuckák közt meghúzódó tanodát, benne tíz-egynéhány gyereket és egv tanítót, aki másnaposságát a szünetekben borral gyógyítva töltögette fi tudományt a hát­rányos helyzetű nebulók fejé­be. Az egyetemisták, úgyis, mint a szellemi elit képvise­lői, finoman éreztették intel­lektuális fölényüket az isko­lamesterrel, és szörnyülködé­süknek adtak hangot, hogy a kultúra e távoli végvárában micsoda középkori állapotok uralkodnak. A tanító viszont nekik szegezte a kérdést: mit akarnak? Korrepetálni az is­kolát Éspedig? Konkrét el­képzelésük még nincsen, de arra gondoltak, szexuális fel­világosításra okvetlenül szük­ség lenne, esetleg a szülők, sőt, a tanyán lakó idős em­berek részére is, hiszen őket a maguk idejében senki sem művelte ki e kardinális kér­désben. A tanító azt válaszolta, a nemi élet kérdéseiben auto­didakta módon is tudják ké­pezni magukat a tanyai em­berek. de lenne itt egyéb, lel­kes népművelöknek való fel­adat. Ide vele. mondták az egyetemisták. Van két-három nehézfejű kisgyerek, akiknek sehogy sem megy a fejükbea tudomány. Sajnálta őket meg­buktatni év végén, pedig a betűket sem mind ismerik. A közös órákon nem ér rá kü­lön foglalkozni velük, az len­ne hát a dolguk az áldozat­kész vendégeknek, hogy a be­tűvetés tudományában tökéle­tesítsék az elmaradott ember­palántákat. Az egyetemisták — noha látványosabb munkát vártak — úgy vélték, ez a soványka feladat is elegendő, hogy egy rátermett ember a korszerű pedagógia módszertanával föl­vértezetten csodát műveljen, és példát mutasson a művelt­ség e tanyán sorvadozó nap­számosának. A tanító rögvest szünetet rendelt el, kiválasz­tott három vigyorgó gyereket, és az egyetemisták gondjaira bízta őket. A többiek kicső­dültek az iskola udvarán le­vő focipályára, és hamarosan beleveszlek a fölkavarodott porba. A korszerű pedagógia kö­vetei úgy vélték, ezek a gye­rekek valószínűleg pont azért nem tanulták meg a betűket, mert tehetségesebbek a szür­ke átlagnál. Az is lehet, hogy személyiségük ösztönösen lá­zad a kalodába zártság el­len, amit az összefaragcsált padok, s az osztály előtt a feudális tekintély szimbólu­maként magasodó katedra je­lent. Ám. ha ezeket a kivéte­les tehetségeket a megfelelő helyen veszik kezelésbe, az eredmény várhatóan azonnal jelentkezik, olyannyira, hogy a szünet végére a kölcsön­könyvtárba kívánkoznak majd. Olyan helyet kerestek, amely a szabadság, a végte­lenség érzetét kelti a nebu­lókban, s ezt az iskola mel­letti olajfasövény hűvösében vélték felfedezni, ahonnét ki­lométerekre lehetett látni egy szikes legelőn. Miként egy­kor Szókratész és tanítványai, ide-oda sétálva elmélkedtek, iparkodván a gyerekek gon­dolatait az „Itt a gőzgép, Gé­za, Gizi néni" kezdetű olvas­mányra irányítani. A gyere­kek azonban sem a betűk formájára, sem a magvas gon­dolatok tartalmára nem fi­gyeltek, hanem vágyakozó pillantásokat vetettek a fo­cizók felé. Egyikük végül föl­ugrott és elszaladt focizni. Példáját csakhamar követte a másik kettő. Megpróbálták ugyan visszarángatni őket, de aztán méltatlannak érezték, hogy a mnégoly magasztos cél érdekében is erőszakot alkal­mazzanak. A tanító csöppet sem üt­között meg rajta, hogy az átütő siker elmaradt Javasol­ta, üljenek be az órájára, az­tán a következő szünetben folytassák. Azt felelték, köszö­nik, majd legközelebb, de most sajnos menniük kell sze­mináriumra. Felé sem néztek többet az oskolának. Ügy kell a világ­nak, ha nem hagyja megvál­tani magát! A kultúra perem­vidékére tett kirándulásról mindössze egy alkalommal esett még szó: amikor a KISZ-vállalásokat értékelték, bekerült a beszámolóba, hogy az alapszervezet tagjai pat­ronáltak egy távoli tanyai is­kolát. TANÁCS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents