Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-04 / 53. szám

25 Szombat, 1981. március 7. Mentés a Balatonon Vízi mentőalegységet szerveztek Keszthelyen, a Vöröskereszt különleges segélyszolgálatának keretében. A csoport 24 tagból áli, többségük a helyi Petőfi Sportklub vltorlásszakosztályának sportolója. Már megkezdték az alapfokú elsősegélynyújtó tanfolyamot, s ennek elvégzése után a ví-.ből mentés fogásait sajátítják el a Testnevelési Főiskola tanáraitól. A májusban esedékes vizsgát követően a Balaton első vfzl mentői hat motorcsónakot kapnak. Nem tiszta! Patyolatfiók Szegeden, a Kelemen utcában. Kedden reggel nyolc körül — korábban nyit az üzlet —.sokan érkeznek tisztítandó ruhákkal. A ráccsal fedett ajtón kék tintával, nagybetűs fölirat: „Betegség miatt 10 órakor nyitunk!" Zsörtölődések után távoznak a „kedves megrendelők". Mert jöttek terhükkel, hogy túlessenek a Patyolaton. Hát ez akkor nem sikerült. S aztán érkeztek — a tájékoztató írás szerint — délelőtt 10 óra után is, meg délutáni műszakból Is hazatértek, kiknek hozzátartozói korábban nem jártak sikerrel. Aztán gint újabb főiirat a cson belül: „Betegség att zárva!" Megint sikerült, hogy az isten... Ej, Patyolat, nem tiszta ügy ez Így! Mert a szolgáltatás helyett csak ilyen-olyan üzengetés marad?! merárninem Jubileum A márciusi Tiszatáj Sándor a romániai magyar irodalom hőskorában indult; Együtt Tamási Áronnal, együtt a Tizenegyekkel: ők jelentették az első nemzedéki tömörülést az induló erdélyi magyar irodalomban. Elesettségükben ls nagy volt az álmuk, hitték, akár a velük egykorú szlovákiai magyar fiatalok, hogy éppen kisebbségi helyzetük következtében hivatottak egy emberségesebb közszellem alakítására..." — írja Czine. Csaknem egy évig folyt a vita a Tiszatáj hasábjain fl társadalomtudományi kutatások vidék) helyzetéről. Most Bakot István „záró reflexióiban" olvashatjuk: ,„.. azt remélem, hogy ez a kis eszmélkedő beszélgetés... továbbgyűrűzik, folytatódik, s tettekre ösztönöz, elősegíti a magyar vidék és népének zsikál. Kálnoky László, Nagy erkölcsi, szellemi, s tán anyaA száz éve született Bartók Bélára emlékezik a Tiszatáj márciusi száma, melyben esszéket, tanulmányokat, dokumentumközléseket olvashatunk a nagy zeneköltőről. Demény János a Bartók-modell történelmi színterét, a soknemzetiségű Magyarország képét vázolja föl. Fodor András lírai hangú írásának címe: Bartók házában. Izgalmas kérdéseket fesz föl tanulmányában (Bartók és József Attila) Móter Zoltán. Például: „Honnan ismerte — s mennyire — József Attila Bartók zenéjét?" Érdekes a két nagy alkotó Medvetáncának összevetése is. (Itt jegyezzük meg, hogy az összeállításhoz szintén Móser Zoltán készített kitűnő fotókat.) Pethő Bertalan Bartók világszemléletének kialakulásáról ír, Olsvai Imre pedig az alföldi hatásokról. Bartók-képeinek keletkezésére emlékezik vissza László Gyula. Horváth Béla — két közleményben ls — az életrajzhoz szolgáltat új adatokat. Bartók alakjához kapcsolódik Ágh István verse is: A Somló-hegyen Bartók muGáspár. Rába György, Magyart Lajos, Sáránál József és Zalán Tibor versein kívül a szépirodalmi anyagban megjelent Sütő András Monriod-e még? című esszéje, a nagyenyedi Bethler^ Kollégium évfordulójára készített tévéfilm kísérőszövege. Sylvester Lajos Pályaválasztásaim című írása mellett a romániai magyar kultúra két Jelentős alakjával foglalkozik a lap. Szabó T. Attila nyelvész professzorral Kántor Lajos beszélget. A nyolcvanéves Kacsó Sándort Czine Mihály köszönti. „Kacsó gi gyarapodását, a kutatók aktívabb és felelősebb részvételét a társadalmi cselekvésben, a közösségformálásban." Tóth Béla Tiszajárásában a már az előző részekben megismert Karika Zoli élettörténete folytatódik. Vásárhely „szögény embörére", a száz éve született nagy néprajztudósra, Kiss Lajosra Katona Imre emlékezik. Pomogáts Béla — A testvériség jegyében címmel — az Erdélyi Helikon román és szász kapcsolatairól értekezik. A Kelet-európai Nézőben Mlrcea Zaciu Tamási Áron esszéjét olvashatjuk, valamint Erdélyi K. Mihály cikkét a Tamási-művek román fordításai ról. Vaszy után címmel Nlkolényi István Pál Tamással beszélget a szegedi operajátszásról. A szegedi opera programját így körvonalazza Pál Tamás: „Egyrészt játszszuk az értékes, népszerű, azonnal ható olasz darabokat. ,. Másrészt próbálunk két-három újdonsággal előrukkolni, ami még mindig a Vaszy-koncepció tartozéka; s harmadsorban, melyet szükséges feltételek híján elődöm már nem valósíthatott meg, igyekszünk kilépni a szegedi épület falai közül, eljutni Budapestre, külföldre.. Ablonczy László Harag György győri Kisíaludy-rendezését bírálja. A nemrég elhunyt Vínkler László festőművészt idézi Az elárvult rajztoll című írás. Friss forrásvizek Várják friss forrásvízzel a természetjárókat a bátaapáti, a gurovidal. a kövesdi, a mórágyl, a szálkai és' a sötétvölgyi erdőkben. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság bátaszéki erdészete építette ki ezeket az ivókutakat gránitból, kis medencével, s nevet ls adott egyik-másik mélyből feltörekvő vízérnek. Az erdészek gondoskodnak a régi források rendszeres karbantartásáról is. Bábtalálkozó Szegetlen Harmincöt év telt el a Szegedi Bábszínház alapítása óta. A jubileumot háromnapos eseménysorozattal, bábtalálkozóval ünneplik: a lelkes amatőrökből álló szegedi együttes az Állami bábszínház művészeit. az ASTRA együttest és a Szabadkai Gyermekszínház tagjait látja vendégül. A gazdag programmal nemcsak a szegedi gyerekeknek szereznek örömet; az együttesek tagjai szakmai találkozókon gazdagodnak egymás tapasztalataival. A jubiláns szegedi együttes ünnepi bemutatója a János vitéz cimü bábjáték lesz. az a darab, amelyet 35 évvel ezelőtt játszottak először. A bábtalálkozó 6-án. pénteken. a Bartók Béla Művelődési Központban ünnepélyes megnyitóval kezdődik, az érdeklődők dokumentációs kiállítást tekinthetnek rúeg a Szegedi Bábszínház életéről. Szombaton néev előadást is tartanak a vendégegyüttesek. Délelőtt 10 órakor a Bartók Béla Művelődési Központban lesz az Állami Bábszínház bemutatója: A ffyáva kistigris. Ugyanebben az időpontban a mihályteleki Móricz művelődési házban Gulliver Bábországban címmel a Szabadkai Gyermekszínház tartja meg előadását. Délután 3-kor ugyancsak a Bartókban az ASTRA együttes műsora: A kiskakas gyémánt félkrajcárja és Játsszunk bábcirkuszt I A szőregl művelődési házban szintén háromkor az Állami Bábszínház szerepel A gyáva kistigrissel. Vasárnap délelőtt 10-kor a Dózsa György utcai báoszínhazban lesz a szegedi együttes jubileumi előadása: a János vitéz: ugyanekkor kezdődik a Bartókban a szabadkaiak. Tápén, a Juhász Gyula Művelődési házban pedig az ASTRA együttes bemutatója. Május 29.-— június 6. Ünnepi könyvhét Az idén máju3 29—június 6-a között rendezik meg a magyar kulturális élet kiemelkedő eseményét, az ünnepi könyvhetet. Az ünnepi könyvhét országos szervező bizottsága döntött a központi rendezvények időpontjáról és helyszínéről is. E szerint Budapesten, május 29-én, a Vörösmarty téren nyílik meg a rendezvénysorozat, s a Vigadó Galéria ad otthont a szép magyar könyvek kiállításának. A vidéki központi megnyitó helyszíne május 30-án, Győr lesz. A szövetkezeti könyvterjesztés ugyancsak május 30-án, Püspökladányban tartja a megnyitó ünnepséget. Az ünnepi könyvhétre mintegy 100 mű, több mint 2.4 millió példányban jelenik meg. A hagyományokhoz híven változatlanul a mai Irodalom áll a könyvheti lista újdonságainak középpontjában. Szürke eminenciás? Negyedszázada napközis ta* általán nem ismerik el. A lenleg 210 gyerek van itt. nanár a Juhász Gyula Tanár- látványos pedagógusi tevé- pl öt órán át Később aztan képző Főiskola L számú gyakorló általános iskolájában. Aki nem járatos iskolai berkekben, talán nem tudja: az általános iskolai pedagógusok tekintélyes része inkább helyettesít, elvállal bármit, kenységet a szaktanárok vég- kialakult a rend, a hatvanas zik. Rájuk figyelnek a szü- években igen jó szülői munlők, a gyerekek, a szaksajtó, kaközos6ég jött létre az iskoa közvélemény. Iában — elsősorban a napkö— Hogyan bírja? zisek szüleinek jóvoltából. — Akármilyen hihetetlen: Annyi energia feszült bennagyon jól. Földrajz—törté- nem, azt hittem, vállamra elmegy tanítani akár a világ nelem szakon végeztem a fő- tudom venni a világot; ha az végére is (mondjuk Zákány- iskolát 1954-ben, azután az székig) — csak ne kelljen újszenttváni iskolába kerülnapközlben dolgoznia. Az ok tem, tehát huszonévesen elég egyszerű: fokozott Idegi mély vízbe. Jól éreztem ott megterhelést, több energiát, türelmet kíván pedagógustól az, amit „tanórán kívüli nevelésnek" neveznek. Hiszen bárlú könnyen elképzelhet néhány tucat, 13—14 éves ifjoncot, tanítás után, délután fél 5-ig — együtt az iskolában, tanórai fegyelem híján... A napközitől való húzódomagam. de 1956 februárjában lehetőségem adódott arra, hogy visszakerüljek Szegedre: függetlenített napködember fiatal, így megy ez. Ahogyan múlt az idő. persze kezdtem tapasztalatokat gyűjteni, jócskán... — Egyszer sem gondolt arra, abbahagyja? — Kétszer. Elvégeztem az egyetemet 1964-ben, végső vezetői állást ajánlottak fel a soron ebből az okból. A mágyakorló iskolában. Elvállaltam, bár az égviágon semmit sem tudtam erről a munkáról. Igaz, mások se nagyon. Akkoriban az ilyesmi tulajdonképpen csupán gyerzásnak társadalmi okai van- mekmegőrzést jelentett. Már nak — mondja dr. Andö Alihályné, negyedszázad állítólagos „oroszlánbarlangja" után —, hihetetlenül nagy munkát jelent itt dolgozni és országos méretekben ezt egyakkor örültünk, ha a gyerekekkel nem történt semmi baj. néha levegőre is tudtuk vinni őket. Kezdetben hatvanan voltak napközisek, azután egyre többen lettek, jeGémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról Rúzsa Sándor subája — Hát amilyen az éietöm. ahhon Igazodik a Oótám. — Mért nem vidítia fel az életét? — Mer nem tudom a módját! — Megtanítanám én. ha sűrűbben találkoznánk! — Az a húgomasszonyon áll! Eközben a két férfi felkel az asztaltól. — Fáni hazafelé! — szólnak. — Csak menjetek, magam is hazatalálok. A két férfi elment. Éjfél elmúlt, már a betyárok is készülődtek. Egyik betyár Rúzsa subáját is kihozza. Ráveszi magára, tréfásan mondja Rúzsa: — Húgomasszony! Gyűjjön a subám alá! — Nem biz én! — Mér nem? — Két oka van vagy három! — Addig innen húgomasszony S nem mén, még mög nem tudom az okokat. Fáni vonakodik, incseleg: — Ha már annyira érdekli, megmondom én. Nem megyek alá. mert ki lesz a szoknyám alja! — Kurta! — jegyzi meg Sándor. — Nem megyek aló. mert ki lesz a kötényem pántlikáia! — Szűk! — jegyzi meg Sándor. — Én csak tulipántos suba alá megvek! — Nem elég módis? Ezt mind' kiigazíttátom. oszt ha röndbe tötetöm. alá gyün-e. húgomaszszony? — Ha ez mind meg lesz csinálva, alá! Kimennek az udvarra a betyárok, a kocsmáros ls velük. Sándor kérdi: — Te. Pista, ki ez a lány? — Gyémánt Fáninak híják. — Milyen fehércseléd e? — Jó firma — feleli a kocsmáros. Felugráltak lovaikra, a város utcáin még hallott a lovuk dobogása, de ahogy kiértek a városból. a homok elnyelte. Nagy némaságban haladtak tovább. Mindenki igazgatta a maga gondolatát. A felhők eltakarták az alakjukat, a csillagok meg vezérelték Őket. Fáni ls kérdé a kocsmárost: — Kik voltak ezek a különös, mulató vendégek? A kocsmáros nem felélt rá. Fáni lefeküdt otthon, de aludni nem tudott. Nem tudta eszéből kivetni azt a szomorú, vad férfit. Később elaludt de még álmában sem gondolta. hogv betyárokkal szórakozott * A balástvai vasútállomáshoz közel állt egy kis tanvai épület. Kicsi szoba, benne az elmaradhatatlan kemence mee a szabad kéménves Ditvar. Valószínűleg ebben húzódott mee a Gémes család. míg a húszméteres tanvát 1830-ban fel nem érpítette. Abból következtetem ezen gondolatom, hogv ez a föld a Gémes-örökségben maradt. Mikor már nem volt a tanvára szükségük, egv vándor szűcsmestert engedtek bele feleségestül. Eltengett-lengett az a gazdák között Bár a lövedelme szűkösen szivárgott, a kaoa nyelét egv Istenért meg nem fogta Rangián alulinak tartotta Öszí este volt. már ió későre járt az idő. Dislát nem gyújtottak Itt sém máshol sem. A szűcs meg a felesége a padkán üldögélt a kemencéhez vetett háttal. A szűcs oioázott. A rossz minőségű szűzdohánnval hadakozott, ami iobban kívánt pihenni mint élni. Igv a csiholó amelvet a kemence nvakáról elért, sűrűn került a kezébe. — Máma még öttünk! De hónapra mán sömmi sincs. — Még hónap is lösz — mondja az asszony —. mer a szügvös részit félretöttem a nvúlnak. amit ked fogott. A szűcs kicsit nagyothalló volt Megint csiholt Az asszony fülel: — Hagyja mán abba azt a csiholást. az istállóiát! Nem halli ked a lódobogást? — Asszony! Ezök a bütyárok! — Be n? erissze űketl — Hülye! Azok előtt nincs zárt ajtó! Szítsd fő a pislát, mék elébük! — Mi a nehézségnek gytinnek ide? Nincs itt évinni mit! Nem szóta c magát valahun felőlük? Megv a szűcs eléjük, hárman vannak Kettő megv befelé, a harmadiknak odavetik a kantárszárat. — Adi Isten, bátvámuram! Mire végzik kentök ilvenkó? — Hát gubbaszkodunk itt anyjukommal. mint két vénség! — No. még aki az öt ikszen kívülesik. az nem vén! önnivalóiük van-e kentöknek? — Még egv napra való nyúlpaorikás van! — felel az asszonv. — Nem rossz abrak! — Hozd elő anyjukom! Hátha éhösek uramöcsémék! — Köszönöm bátvámuram ne fáradjanak. Más iáratban vagvunk münk. Verte az izzadság a szűcsöt nem ráfogtak-e valamit, hogv beszélt, mert akkor ugyan Rúzsa nem kegyelmez. — Tudna-é kéd neköm subát csinálni? — Az a mestörségőm! — felel a szűcs. (Folytatjuk.) sik alkalommal szakvezetői státuszt ajánlottak föl itt; maradtam, egy nyár vívódása után. Néha ma is elfog a kétely, vajon helyesen cseleked tsm-e, de szerencsére mindig sikerül meggyöznöm magam. Ráadásul 1973-ban a főiskolások napközis szakvezetője lettem — új megbízatás, újra módszertan nélkül. Izgatott a dolog. — Hogyan végezhető, hogyan viselhető el az a rettegett napközis munka? — Tény: senki sem készül éppen ide. A tanárjelöltek ugyan már tanulnak módszertant, ahhoz elég, hogy valami fogalmuk legyen azért arról, mi is ez valójában. Ahhotz viszont kevés, hogy csoportot vezethessenek. Szerintem sürgető feladat, hogy a főiskolán napközi-szakos képzés legyen, mert az idő — a szülök növekvő mértékű elfoglaltsága, a társadalom változásai — a napközinek dolgoznak. A kapcsolatteremtési készség döntő, a gyermekszeretet mindent felülmúló érzése pedig alapkövetelmény, Általában rengeteget kell tudni adni.. — Si vissza mit kap mindebből a napközis tanár? — Attól függ. A gyerekektől többet, mint gondolná. Hivatalosan azonban nem sokat Én ugyan nem panaszkodom, 1968-ban miniszteri dicséretet kaptam, 6 tudom, mennyi függ az igazgató tapintatától, hogy egyenrangúnak tekintsen bennünket a tantestület többi tagjával. Rt ez megvan, félévenként beszámolok a végzett munkáról. Általában viszont — háttérben vagyunk. Jóformán észrevétlenül. — Afféle szürke eminenciásként? — Igen. De én nem érzem magam annak. S azt hiszem, ez a legfontosabb. Egyetértünk. D. L. *