Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

4 Kedd, 1981. március 24. Emlékezés Bartókra Vcrscnvbci) w 11 mm mn : m « A hófehér színpadi paravánra hatalmas Bartók-arckép vetődik: Reizmann Mariann alkotása. Az érzékeny tekintet mintha befelé figyelne. S neszezné a visszhangot, amit munkássága keltett az értő utódokban. Mert Bartókot s még inkább munkásságának visszhang, jait, utórezgéseit idézték o róla elnevezett szegedi művelődési központban pénte. ken este. Bartókról sokan és sokat beszéltek már. Hitelest, igazat is, idillit, töredékeset is A szegedi est vendégei egy nemzedék bartóki ihletésű hangjait kottázták zenében, celluloidszalagon, költői so rokban, grafikai lapokon, festményen. A mai magyar művésznemzedék egy karakteres csoportja kereste Bartók tiszta forrásába pillantva önnön arcmását, szándékait és eredményeit. Azt, hogyan lehet, s miként érdemes kötődni életművéhez a legkülönbözőbb műfajokban; hogyan lehet róla és érte szólni évtizedek távolában ; miként kapcsolja össze Bartók művészete a múzsákat Kass János szegedi születésű képzőművész vállalta a szellemidézés mágiáját. Joggal tehette, hisz megannyi alkotással kapcsolódott a Bartókot és műveit lefordító művészek sorába — illusztrációkat készített A kékszukállú herceg várához, újrafogalmazta a Cantata Profana tragikus sorsú fiait a centenáriumra csodaszép bélyegblokkot tervezett, s egész munkássága a bartóki modell jegyében épül. Ö hívott vendégeket; barátait, kor- és nemzedéktársait, akik egyek a bartóki kötődések, mai művészi feladatok megoldásában. Dr. Falvy Zoltán, az MTA Bartók Archívumának igazgatója a „tiszta forrás" képébe ágyazta Bartók-idéző bevezetőjét, s megállapította, hogy mára Bartók a tiszta forrás maga. Reizmann Mariann jóvoltából az üvegtörékenységű, a mikro- és makrokozmosz hangjaira figyelő muzsikus nézett le ránk figyelve, figyelmesen és figyelmeztetőn. Gaál István filmrendező, aki ebben a városban koptatta a középiskola padjait, s akinek Balázs Béla adott mesterségbeli, Bartók szellemi útravalót. Az éjszaka zenéjéhez forgatott kisfilmjével kapcsolódott az esthez. Bódás Péter zongoraművész elsősorban az ismert Allegro Barbaro megszólaltatásával Nagy László felvétele Bartók arcképe előtt Gaál István aratott megérdemelt sikert. Juhász Ferenc hatalmas, bartóki ihletésű és kötődésű verséposzából, A szarvassá változott fiúk kiáltozása a titkok kapujában című művéből, az e sorsot végigéit szegedi színművész. Kovács János mutatott be részleteket, majd Csengery Adrienn operaénekes szerzett különleges élményt a hallgatóságnak, Bakki József szaggatott-zilált, kizárólag az emberi hang fantasztikusan nehéz variációira építő szólókantátájával. Ezután két képzőművész, Kass János és Szalay Ferenc beszélt kötő' désükről. Kass elmondta, hogy Bartókot megközelíteni egy más műfaj eszközeivel sem könnyebb, mint maximálisan átélni egy muzsikusnak egy partitúrát, s azt előadni a legmagasabb hőfokon. Amikor A kékszakállú herceg vára illusztrációit készítette, a könyv lapjait kapukként felfogva, a kékvörös, fekete-vörös, vörös-fekete-arany disszonanciájából kalapálta ki a mű együttesét. Szalay a festő gondjairól, az inspiráló példa nagyságáról szólt. Tóth János, a kiváló operatőr és rendező Bosch Gyönyörök kertje című művére készített filmparafrázist mutatta be, végezetül pedig Kurtág Márta és Kurtág György léptek a zongorához. A zeneszerző egyetlen mondattal konferálta be produkciójukat, mely az egész est mottója is lehetne: „A Játékokból adunk elő néhány darabot, amit talán meg mernék mutatni neki is!" Egy koncepciózus, végiggondolt és tartalmas heppening részesei lehettek volna a Bartók Béla Művelődési Központ centenáriumi emlékestjének résztvevői, ha nem csúfolja meg a műsort a traktorként zúgó, filmet szakító vetítőgép, ha elindul a sokszor kipróbált magnó, ha nem áll le a diavetítő, ha precízen van fölhangolva a zongora. Sokakban fölvetődhetett a kérdés: az ünnepségek központi rendezvényét miért nem tudták pontosan, s precízen megszerveznimegrendezni?! Ügy tűnik, az igazság megdőlni látszik, a megbízhatóbbnak hitt gépnél mégiscsak fontosabb az ember. Mert a pénteki Bartók-emlékiinnepségen minden karcosság ellenére az ember diadalmaskodott a technika fölött. T. L. Hol nagy csinnadrattával, előzetes reklámmal, hírverés, sel, hol csak úgy csendben, már-már észrevétlenül. de folyamatosan újít a tévé. Ügy értem, körülbelül az utóbbi egy évben folyamatosan. Amennyiben: megszüntet sokéves műsorokat és újakat kináJ helyettük; vagy nem is egyszerűen reformál, hanem soha nem volt. originál adásokkal lep meg. Az új műsorok természetesen műsorszerkezeti változásokat is hoznak, ámbár ezek korántsem nagymérvűek, nem afféle gyökeres átalakítások, in-, kább csak — adódnak. Mindenesetre becsülendő törekvés ez a változtatás-, újításigény. Vagy inkább kényszer? Tulajdonképpen egyremegy, hogyan nevezzük, az a lényeg, hogy a tévé láthatóan igyekszik megtartani múltban meghódított. sokszázezres közönségét. Sokszor elmondtuk már. fenyegetett bizony a nézővesztés veszélye. A televíziónak, melyről kezdetben azt hittük, legyőz, hetetlen kohkurrense a színháznak, mohnak, rádiónak, hangversenyterméknek, képtáraknak ós hagyományos ismeretterjesztő fórumoknak, szóval e gyorsan hódító, univerzálisnak hitt kultúraközvetítőnek — konkurrensei támadtak. Leggyakrabban a rádióval való összehasonlításban maradt alul. Kivédhetetlennek tűnő adottságelőnyét, a képszerűség varázsát oszlatni kezdte amannak frissesége, rugalmassága, műsortablójának színessége. árnyalati gazdagsága, ünnepeinkhez és hétköznapjainkhoz simulékony változatossága, tartalmassága és könynyedsége. . A régen bevált, ma már avult sémákhoz ragaszkodó, statikus tévés műsorszerkezetet. a kiüresedett tormákat, s a változó életünk Igényeihez nem, vagy csak késve igazodó tartalmakat egyre többen emlegették rosszallóan, s kapcsoltak be inkább a rádiót. Ügy tetszik, a változásokat is leginkább a rádióprogram inspirálta. A legújabbakat például, az úgynevezett szolgáltató műsorokat, a különféle magazinokat és a több órás, szórakoztató adásokat. így született az Ablak, a Kalendárium, a Vasárnap délelőtt (és délután), a rövid játékok, s a kulturális magazinok, hetilapok, folyóiratok. Ez utóbblak között. Is a legsikeresebb, a Stúdió című. több évfolyamnyi életre teremtett kulturális hetilap. Kis túlzásnak tűnhet a legsikeresebb jelző használata, hiszen tévés vetélytársa az emlegetett újítások ellenére sincs még e műsornak; de helyénvaló, ha arra gondolunk. hogy a kezdeti bizonytalankodások után már néhány valóban érdekes, friss, tartalmas számát nézhettük élvezettel a keddenként megjelenő folyóiratnak. Életre való ötletnek bizonyult az is. hogy több stáb gondozza. Ilyenformán talán hosszú ideig elkerülhető a megszokottság. a paneles építkezés, az egyoldalúság, az uniformis veszélye. Azt mondhatjuk. * hogy a Stúdió számainak többsége figyelemébresZtó módon tájékoztatja a nézőket egy-egy hét kulturális eseményeiről, a művészeti élet jelenségeiről és tendenciáiról, az aktuális közművelődési „beszédtémák" hátteréről. Most már „csak" a megszüntetett művészeti műsorsorozatok pótlását várjuk, türelemmel. Azaz. a Nyitott könyv című irodalmi adás utódját már nem, hiszen a múlt héten megszületett éa „Kortársunk" címre keresztelték. Máskülönben igen hasonlít letűnt felmenőiére. Hiszen „szülői", a műsor készítői ugyanazok, s ugyanazokat a hibákat vétették, mint megannyi „Nyitott könyv"-ben. Cseres Tibort mutatták be csütörtökön, pontosabban Búcsú nélkül című elbeszélését, melyet megint olyanformán dramatizáltak. hogy ez nem vált a mű, s az író hasznára. Darabjaira tördelt, felszínes, hatástalan mása támadt a képernyőn a jobb sorsra érdemes írott szónak, s még szerencse, hogy kortársunk. Cseres Tibor minden bizonvnyal sokkal olvasottabb, hogysem az elég késői műsor nézői elhitték volna: úgy ír. ahogy az csütörtökön látszott. Bizakodva várjuk hát a többi kortársunkat. és az irodalom mellé a többi művészeti ág megújított tévés magaziniát, folyóiratát vagy hetilapját. Sulyok Erzsébet rádiófigyelő lenni - ka lehet A rádlóújság ismertetőjének legelső mondatával már vitatkozni lehet: „Nyilvánvalóan helytelen valakit azzal az évszámmal jellemezni, amelyben született". Egyáltalán nem biztos, hogy helytelen. A nemzedékeket ugyanis máig nemigen lehet más kiindulóponttal jellemezni. mint az évszámokkal. A Petőfi-adón múlt héten hétfőn este hallott (és a Kossuthon kedden reggel megismételt), több szempontból rendkívülinek nevezhető műsor, a Történelem — cselekvés — nemzedékek egyik legfőbb erénye viszont éppen a vitára ingerlés ki nem mondott, de annál nyilvánvalóbb szándéka volt. A szerkesztő Nonn Vera feltehetően nehéz feladat előtt állt: különböző generációkat képviselő értelmiségiek egyenként is dokumentum- és forrásértékű meditációit kellett — félórában! — olyan csokorba kötnie, hogy a megszólalt emberek (Falus András jogász, Bárdos Pál és Csörsz István írók, valamint Rabóczki Péter egyetemi hallGémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról A hötyke Ágh megalázása Sándor elfordult, de a félelmetes láng felcsapott a szemében. — Osxtán hogy maradná te énvelem? Hát a birtok nem a tied. én mög az én birodalmamba nem vihetlek bennetöket. — Nem muszáj Andrásnak hazajárni! — Nem-e — bámul a betyár. — Ennv! rossz hogy szorúhat egy vászoncselédbe? Elsőbb a böcsületet hajította é. aztán meg az ura életit, birtokát is nyugodtan bitangénál — Möddig tartózkodik kéd Itthon? — öt napig maradok: azt kő mondani mindönkinek. tázlári rokonod vagyok. Ha azt mondtad. akkó akik üsmernek. azok két lakattal zárik a szájukat, tudlák. hogv névön nem szólíthatnak. Ághot akarom egy kicsinység mögleckéztetni. hallomx hírit. Garal elmondta, miiven hencegős hogv beszél a betyárokrú. Híröli velem. hogv ilyen-olvan rokonod itt van. maid öszszegvünnek n szomszédok Garai ls maid biztati. biztos, ügyün mer nagyon szeret Dolittkázni. Azt az asszony nem tudta, hogv Garai miért szegődött be Ághoz, hogy őt figyelteti Rúzsa Sándor. Tanyaiaknál akkor nagyon divat volt. ha este összementek szórakozásképpen mesélni, beszélgetni. valami csemegét készítettek. Ilvenek voltak egész tepsikkel, tökmag, tányérica kemenceláng előtt megpirítva; kukorica nagv szitákban pattogatva, télen megfőzve, ősszel zöld csővel egész üstökkel lefőztek. Férfiaknak az asztalon a nagy kostökzacskó dohány. Eszter is tökmagot pirított kemenceláng előtt a beszélgetőknek. Estére kelvén begyülekezett a szomszédság. Ágh mindjárt kitűnt a többi közül hányaveti. fölényes modorával. Tehette, mert ami akkor kitűntté tette az embert, mindennel rendelkezett. Zsákos, vékás távolságban voltak a mezsgyéi, gyönyörű ménese. amit eddig azért nem bántottak a betvárok. hogy Esztertől távolabb legyenek a pandúrok. Béreseket, kanászokat, szolgálókat tartott. Ö maga gyönyörű férfi volt. Egv lánya volt. meg két fia. általuk még a mezsgyéiét szélesíteni akarta. A lánya neve Terka volt. Feleségére nem volt büszke, mert beteges, törékeny termetű nő volt. a birtokáért vette el. Sándor is akarta, de Ágh is azon volt. hogy egymás mellé kerülienek. A tekintélyesebb vendégeket az asztal mögé tuszkolták. Ök nem törögettek. hanem a pipákat vették elő. hogv bodorfüst-eregetés közben kitáruljon az emberi elme. Tempósan nem sietve megtöltötték a pinákat. Eszter már hozta is egv rossz serpenyőben a tűzhelyen dajkálgatott, őrzött Darazsat. Annvira kérges volt a kezük hoev kézzel szedték ki a parazsat a rossz serpenyőből, maid komótosan rápattintották a pipára a kupakot. Ágh politizált volna, de ahhoz nem értett, ugyan Sándor sem. A beszéd így kezdődött: — Mi úiság Tázláron. öcsémuram? — Jobb nincs, jó vót a búza. mög a szőlőtermés Is. — Itt ls! — felel Ágh. — Mondlad csak. öcsém, ott k! van-e tűzve annak a bitangnak a felire a vérdíj? — Kl az a bitang? — Még olyan pupák is kerül, aki ezt nem tudná? — Tudom, hogy sok a bitang az országba, azér nem tudom, mik van láb alatt? — Hát ebbe az országba most a legbltangabb Rúzsa Sándor. Micsoda pízpocsékolás az ország részirűl. Kezükbe volt. minek eresztötték haza? Már mögén fölállt a banda! Ahelyött. hogv fiatal erejüket munkára használnák, elvöszik attúl. aki keservesen mögdógozik. Nagy mammutemberök. így élni. a más nyakán? Majd adnék én nekik! Most is hatodmagával hazaengedték. — Hát nincs azoknak födjük; hun dógozzanak? ->- Szegődjenek be bőrösnek! — Tömjék a gazda tarisznyáját? — Inkább tömjék, mint évögvék belűle! Zsillérnek. bérösnek az a kötelessége! — felel Ágh. — Én úgv hallottam, ha Rúzsát efogik. mindég választanak maguk közül vezért. Kemény dió lösz ez a vármögvének! Sok katona perzekútor évesz, még ezüket összevadászik! — De üsmered ezt a Rúzsa ügyet; mög mintha pártolnád is! — Hát ami azt Illeti, pártolom ls. mer én is szögén vagyok! Mellettünk lűttek le egv betyárt, attú hallottam ezöket — Hát attúl nem kérdözték Rúzsa búvóhelvit? —_ Dehogy is nem! Még akkó ls verték puskatussá. rmkó haldokót. Gyütt a vér orrán, száján, de nem vallott. Leöntötték hideg vízzel, hogv magáhon térjön. magáhon is tért. de e nem árúta űket. Vitte a titkot magává a sírba. — Én ki tudnám szönni belűlük a titkot, az anyiuk! Pfzt pocsíkóni! Elengenni mikó a kezükbe van! — Hát én mög ammondó vagyok — felel Sándor —. hogv az nem pízpocsékolás. mer úsrvis szögénv embör anná fő. azt' az mög möggazdúlna belüle. Ugyan az a híre is van hogy Rúzsa azt móndta. ha möguni a betvárságot mögfogi egv szögénynek a kézit, bevezetteti magát a kapitányhoz. hogy gazdullon mög az ű káriábul valaki. Jó gazda úgy se árúná é Rúzsát, (Folytatjuk.) gató) véleményeiből egyszerre rajzolódjék ki „a kor. amelyet átélnek a történelmi események es az azokhoz fűződő cselekvési lehetőségek" — melyek egyaránt meghatározó jelentőségűek. Az imigyen előállt fura helyzet következtében egy túl heterogén ám rendkívül fontos részinformációkat közlő műsort hallhattunk. Szintén rendhagyó valaminek számított, ezúttal azonban negatív előjellel, hogy a hallgató egyszerűen nem tudhatta meg. mikor ki beszél. Mindabból, amit a megszólalók elmondtak, legizgalmasabbnak mindenképpen a mai negyvenévesek generációs vallomása tűnt. Azé a nemzedéké, amely készen kapott politikai célokat, az idősebbeken a háború vérétmocskát látta, önmagát pedig a legtisztábbnuk hitte a világon. Azután, ahogyan gyűltek a személyes tapasztalatok, úgy vesztette kedvét. s e folyamat inkriminált pontja 1956 lett. belőlük lettek legnagyobb számban disszidensek, s ők voltak azok akik az „adni, adni. adni" pozíciójából Indulva érkeztek el oda — ahová elérkeztek. S bár több generáció képviselője mondott véleményt a cselekvés adott lehetőségeiről, a kritikus a fenti nemzedék középpontba állítását érezte a műsor legnagyobb szerkesztői erényének. Sokféle álláspontot hallhattunk. több nemzedék hitvallásának.. gondolkodásának megfogalmazást kísérletét. Egy mondatot azonban nem, pedig gyaníthatóan nagy szükség lett volna rá, hiszen egyetemes érvénynyel bír. Így hangzik: „nem mindig lehet, amit kell. de mindig kell, amit lehet". S nem is akárki mondta: Bethlen Gábor. Erdély nagy fejedelme. Domonkos László