Délmagyarország, 1981. március (71. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

3 Vasárnap, 1981. március 15. Tanácskozik a Hazafias Népfront kongresszusa 0 népfrontmozgalom szocialista rendszerünk nélkülözhetetlen alkotóeleme Kádár János felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben uralkod­nak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez eiég gondolatban felidézni az el­múlt év legfontosabb politi­kai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartot­ta XII. kongresszusát a ma­gyar társadalom vezető ere­je, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az or­szág helyzetét, és kijelölte a fejlődés további útját. Meg­állapításait, határozatait ne­lyesléssel fogadta az ország lakossága, és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék kö­szönetet mondani. Az egyet­értést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képvise­lő- és tanácstagválasztáso­kon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjá­választott országgyűlés előtt a kormány felvázolta prog­ramját Az egyetértés jegyében Áz őszi hónapokban le­zajlottak a szakmai szak­szervezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a vá­lasztásokon, mind a szak­szervezeti kongresszuson ki­fejeződött a párt XII. kong­resszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez milliók támo­gatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, ha­nem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építő­munka. Az év végén elkészült a VT. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kong­resszusának határozataival összhangban konkrétan kije­lölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb felada­tait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Nép­köztársaság politikai helyze­te szilárd, társadalmi ren­dünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdő­dött és folyik a pártkong­resszus határozatainak vég­rehajtása'. A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó mun­kát. végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társa­dalmunknak. A népfront­mozgalom kifejezője a szo­cialista nemzeti összefogás­nak. annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nél­külözhetetlen feltétele. A kongresszusi dokumentu­mokkal. az országos tanács jelentésével. Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valameny­nyi küldöttjét és résztvevő­jét szívből köszöntöm, meg­köszönöm a baráti fogadta­tást, s átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkás­párt. Központi Bizottságának •zivböl jövő üdvözletét. A vita keretében először a nemzetközi helyzetről sze­retnék szólni. Mivel szocia­lista rendszerünknek ma­napság nagyon sok éber fi­gyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fej­lett tőkés országoknak is megvannak a maguk, a mi­énknél bizony nagyobb gondjai. A kapitalizmus mély politikai, gazdasági, pénzügyi és szociális válság­ban van. A tőkés rend sa­ját ellentmondásaival küsz­ködik, a kapitalista orszá­gokban élő dolgozókat satu­ként szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocialista országok vi­szont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népek nemzeti szabadság­küzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer marad­ványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is el­ismerik, hogy rossz a mérle­gük, nehéz, s romlik helyze­tük. Ebből a maguk mód­ján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezé­si verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésé­ben vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ né­peinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési ver­seny révén katonai erőfö­lénybe kerüljenek. E törek­véseik következtében az enyhülés megtorpant, a hely­zet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus ter­vei irreálisak, és kudarcra vannak ítélve. A népe!? nem mondanak le elért vívmá­nyaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még elnyomott, rabságban síny­lődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi joíju­kat. hogy küzdjenek szabad­ságukért. Amikor valamelyik nép megrázza bilincseit, hogy megszabaduljon az imperia­lizmustól, a kapitalizmus védőügyvédei azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz Ha ezeknek a népeknek bár­ki azt tanácsolná, hogy tö­rődjenek bele a rabságba, és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És termé­szetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon, szaba­don akarnak élni. A társa­dalmi fejlődes folyamata megállíthatatlan, alapvető törvény, és nem függ sen­kinek a szubjektív elhatáro­zásától ! m nem jelentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladatát úgy " fogja fel, hogy mindig meg­felelő, elvi, reális és gyakor­latilag helyes választ adjon a ma és a holnap kérdései­re. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyoz­ni, hogy eddig a párt min­den politikai kérdést politi­kai eszközökkel oldott meg, és a jövőben is erre törek­szik. A párt a tömegekkel összeforrva él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja kö­vetni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hang­súlyozta. folytatja szövetsé­gi politikáját. Ezt haladá­sunk nagyon fontos ténye­zőjének és politikánk lénye­ges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Folytatjuk szövetségi politikánkat Kádár János beszédet mondja helyzetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar Kol­lektív öngyilkosságot elkö­vetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt. Mi politikánkat erre, a meggyőződésre alapozzuk, és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a vége felé jár, hanem éppen ellenkezőleg, most olyan sorsforduló van. ami­kor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mondották — átléphet a szükségszerűség birodalmá­ból a szabadság birodalmá­ba. A közelmúltban a nemzet­közi élet -kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elv­társ beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határozatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommu­nista építés hatalmas prog­ramját. Miként kongresz­szusi felszólalásunkban is kifejeztük, őszintén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus határo­zatait, és békében élvezhes­se munkájának gyümölcsét. A kongresszus ismét mesz­szehangzóan hirdette a Szov­jetunió békepolitikáját. Óri­ási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai vi­szony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa-öböl' problémáját, a Távol-Kelet biztonságát ós békéjét, Afganisztán nem­zetközi vonatkozásait, a ha­dászati támadófegyverek, s a középható-sugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezési verseny meg­fékezését, a fegyverzet csök­kentését javasolta a világ­nak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szint­jén valósuljon meg. Á béke alapvelö érdekünk Az emberiség sorsfordulója Az "lőttem szóló költő en­gem is megihletett, és arra gondolok, hogy. az emoeri géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munkáját, meg nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegyvereket is, amelyekkel kepes megsemmisíteni saját civilizációját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai vi­lág képéhez, erről sem fe­ledkezhetünk meg, és nem is feledkezünk meg. Ha ugyanezeket a tudományos és technikai vívmányokat tel­jes mértékben a békés élet szolgálatába állítanák, cso­dálatos életet lehetne oizto­sítani az emberiségnek a földön. Mi így látjuk a jelenlegi E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi c!et felelős tényezőihez for­dult, mély benyomást kel­tettek az egész világon. Sőt, a::t is mondhatjuk, s nem alaptalanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának kül­politikai állásfoglalásai bizo­nyos mértékig máris enyhí­tették a nemzetközi feszült­séget. Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javas­latokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Nép­köztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát il­letően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szocialista világ népei is joggal várják el, hogy ér­demi válaszok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mondhatom, hogy a szocia­lista országok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes és síkraszáll az enyhülésért, a béke meg­szilárdításáért, a fegyverke­zés megfékezéséért, az egyen­lő biztonságért. Kiállunk a különböző társadalmi rend­szerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesz­téséért. E politika megfelel elveinknek. érdekeinknek, élvezi népünk egységes tá­mogatását. Mi ezekért a cé­lokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalma­sak, külpolitikai kérdésekben mindenütt diadalra jut a jó­• zan ész, győzni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s bé­késebb világot, nyugodtabb nemzetközi légkört teremte­nek. Tisztelt Kongresszus A népfront céljainak el­éréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonság­ban élve előre fogunk ha­ladni a legközelebbi eszten­dőkben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nél­kül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszt­hatatlan az MSZMP tevé­kenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Hazafias Népfrontmozgalom­nak. hanem más tekintetben is. Szeretném isméi hang­súlyozni pártunk XII. kong­resszusának azt a megálla­pítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögziteó­ten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgo­zott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltó­képpen töltse be nem köny­nyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájá­nak és munkájának van­nak eredményei. Ezek­ről nem szabad megfeled­keznünk, hiszen a nép a szocialista építés eredmé­nyeiben látja munkája ér­telmét. Ugyanakkor azt is hangsúlyozom: sikereink Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szö­vetsége. Emellett a pártta­gok és a pártonkívüliek, a különböző hivatású és fog­lalkozású, életkorú és világ­nézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyér­telmű fogalmakkal dolgoz­zunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kér­désben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél év­tizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szocialista forradalom eredményeként korszakos történelmi vív­mányok születtek, amelyek sok tekintetben százados el­maradottságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tud­ja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gazdasági és kulturális te­rületen egyaránt beszámol­hatunk. Ezzel együtt, s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak, se tévedhetetlennek magun­kat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késlekedünk. Politi­kai, gazdasági, kulturális vi­szonyainkat nem idealizál­juk. nem hirdetjük és a jö­vőben sem mondjuk Petőfi szavaival, hogy itt van már a Kánaán, tehát megállha­tunk. Feladatunk társadal­munk szocialista vonásainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fon­tos elemeként kell tovább­fejlesztenünk, még széle­sebben kibontakoztatnunk és elmélyítenünk a szocialista demokráciát Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellel­hető visszásságokról, ame­lyek tagadhatatlanul létez­nek, és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmusról, a szocia­lista erkölccsel összeegyez­tethetetlen jelenségekről, a helyenként megmutatkozó fe­lelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélések­ről. Ezekkel szemben meg­alkuvás nélküli, kérlelhetet­len harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialis­ta társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdések­ben, hanem minden terüle­ten és minden kérdésben, or­szágosan és helyileg érvé­nyesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erőfeszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utol­sósorban a Hazafias Nép­frontnak, a kormánynak, gazdasági, kulturális intéz menyeinknek, egész lakos­ságunknak. A kongresszus első fel­szólalója a viták szükséges­ségéről beszélt. Üdvözlőm ezt a felszólalást, és megis­métlem, mindenki tapasztal­hatta, hogy a párt és a kor­mány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más pél­dát ne említsek, a kongresz­szus mondanivalóját megha­tározó irányelveket is orszá­gos és nyilvános vitára bo­csátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, pártta­gok és pártonkivüliek egy­aránt. A kormány szintén arra törekszik, hqgy a törvény­javaslatokat minden lehet­séges esetben még a végle­ges döntés meghozatala előtt bocsássa vitára a szak­emberek, némelyiket pedig az érdekeltek még szélesebb körében, akár országos mé­retekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is széles körben konzultalt Tanúsíthatom, hogy a Kong­resszus állásfoglalásai, a törvényjavaslatok, az alap­vető és fontos rendelkezések, a népgazdasági tervek a vi­ta eredményeképpen javul­tak. Csak úgy kiíérőleg mon­dom, én már régóta vagyok pártmunkás, többféle ciklus­ban dolgoztam, korszakon­ként a pártmunka stílusa is változott. Mindig azt hang­súlyoztam, hogy a magyará­zatot, az agitációt, az érve­lést. a meggyőzést megtaka­rítani nem lehet. Lehet egy­szerűen rendelkezéseket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szí­vesek elviselni azt az inte& kedést Az eszmecserék igénye Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni, és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet érvelni, vitatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghoza­tala után. s nem előtte csi­náljuk. Az utólagos megvi­tatás megfoszt bennünket egy nagyon értékes dologtól, a legjobb hozzáértők véle­ményétől is. Ezért a ielenle­gi gyakorlatot — az előzetes beható eszmecseréket — erő­sítjük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgál­va azt is számításba kell vennünk, hogy a vezető im­perialista hatolom szóvivői­nek szájából és általában az imperialisták politikája nyo­mán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezenkívül — úgy is mondhatnánk — csa­ládi problémánk is akad: a lengyelországi nehéz helyzet. Tudatában vagyunk annak is, hogy a szocializmusnak Magyarországon voltak és elszigetelten ma i6 vannak ellenségei nagyon megfo­gyatkozva és nagyon szórvá­nyosan. Nyílton fellépni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szocialista (Folytatás a 4. oldalonj)

Next

/
Thumbnails
Contents