Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

4. Szombat, 1981. február 14. postaláda vmmmmmmmmmmmmmmmmmm társszerzőnk az olvasó A közelmúltban nagy port vert föl az eltűnt és végül ls megkerült kislány esete, s önkéntelenül az jutott a soros szerkesztő eszébe, amikor két olyan levél került a kezébe, amelyben ugyancsak „eltűnt", pontosabban szülőktől elvitt gyerekekről esik szó. Hogy ezek mégsem jelennek meg Postaládánkban, annak egyetlen oka van. Ezek nem az Orsikáéhoz hasonló gycrmeklopás-esetek, hanem állami gondozásba vételi akciókról van szó. Látatlanban sem igazságot tenni, sem egy panasz egyoldalú közlésével ügvet elintézni nem vagyunk hivatottak, annyit azonban ígérhetünk. utána nézünk. Emellett a levélpaletta most ls Igen színes, s arra ls érdemes felflirvelnflnk, hogy egy témában egymással ellentétes megállapításéi levelek ls szerepelnek mai Postaládánkban. egyik eladó, hogy azokat még csak most hozzák be a raktárból. A vevők vártak, a kocsikat behozták, és már indultak, hogy válasszanak. Csak éppen nem tudtak. Akkorra ugyanis előkerült egy lista, amelyről kiderült, hogy már minden kocsinak van gazdája. A vevők kérdésére közölték, hogy tegnap, azaz másodikán fel kellett volna iratkozni a vevők listájára. „... Eit nem értjük, hiszen édesanyám előző nap már ott volt, érdeklődött is ... akkor az ő nevét miért nem lehetett felírni és még csak tájékoztatást* sem adtak arról, amiért egyébként beutazott Szegedre.. Amennyiben nem félreértésről van szó, olvasónk panaszát jogosnak érezzük, hiszen a meghirdetett akció, úgy gondoljuk, mindenkinek egyformán nyújtja a kedvezményt. A fületlen teflon Beteg automaták Rózsáné Pásztor Aranka fRirjón 514/B. fsz. 2.) levele megérdemli, hogy csaknem szó 6zerint közöljük. „... Sokszor csodálkozom a Válaszol az illetékes rovatban a pökhendi és rendreutasító válaszokon. Nem kevésbé azon, ahogyan a Volán a Postaláda január 24-1 számában ad választ. Miféle magatartás a vállalat részéről az, hogy a jószándékú segíteni akarókat kioktatja. Mintha nem tudnánk arról a tényről, hogy a jegykiadó automata nem vált be. Ez nem személyes véleményem, vagy nem csupán az, hiszen mindenki tapasztalja, aki rendszeresen utazik autóbuszon. Nekem például bérletem van, mégis Idegesít, hogy szinte minden utazáskor a buszon levő két automatából minimum egy nem működik. Látom, amint a pórul járt utas dühöng, tabukat keres, hogy ő bedobta a pénzt és néha úgy látszik, ez is hiábavaló, mert számtalan esetet hallottam, hogy az igazoló tanú ellenére is büntetett az ellenőr. A kevésbé türelmes utas a bosszúságát az automatán vezeti le. A rongálást sohasem szoktam szó nélkül nézni, de ez mintha már kivételnek számítana — ugyanis sofőröket is láttam már oldalba veregetéssel javítani (sikerrel) a makrancos készüléket. Manapság, amikor annyit beszélünk az Idegrendszert károsító stresszről, nem hiszem, hogy akár a sofőr idegeinek is jót tesz, hogy a jegykiadó elromlásakor az utasok rajta vezetik le a mérgüket (bár ők éppúgy nem tehetnek az automata hibájáról, mint az utasok). És a sofőr kénytelen az automatákat a menetidőben javítani. Nem akarok sem ironizálni, 6em cinikusan élcelődni ezen a mindenkit bosszantó tényen. Megkérem hát a Volánt, sok más utastársam r\evében, cserélje le az automatákat a már jól bevált jegylyukasztós készülékre. Ügy vélem, az erre fordított pénz, ha anyagiakban nem ls biztos, hogy megtérülne, a sofőrök, ellenőrök és (azért mi is számítunk), az utasok idegeinek kímélése sem lehet elhanyagolható céL" Előbb! levelünk arról szól, hogy a vevő bosszús, mert valamit vásárolni akart, de nem tudott. Varga István, (Odesszai krt. 36.) viszont azért bosszús, mert vásárolt. No, persze nem attól sértődött meg, hogy kiszolgálták (előfordul ilyen a kereskedelemben), hanem mert abban nem volt köszönet, amit a pénzéért kapott. „Bosszúságom azzal kezdődött, hogy a feleségem karácsonyi ajándéka egy Espresso 06 típusú tíz személyes kávéfőző, csak négyszeri javítás után vált használhatóvá. Mint. utóbb kiderült, gyári hibás termék volt. De hogy miért kellett ezt négyszer visszavinni az Attila utcai szervizbe?..." A baj nem jár egyedül, mondhatnánk arra, amit levelének további részéből olvashatunk ki, ezúttal ugyanis ő ajándékozott, mégpedig az agyba-főbe rekláúiozott teflon palacsintasütőt. Aminek a reklám szerint, az a legnagyobb előnye, hogy nem ragad bele amit benne sütnek. Ügy látszik, a konstrukció tökéletes volt, mert nemcsak a palacsinta váltéi a teflontól, hanem a nyele is. Varga István viszont nem tudott megválni az immár használhatatlanná vált palacsintasütőtől^ tekintettel arra, hogy ajándék lévén, a blokkját nem őrizte meg, amelynek ellenében tudják csak visszacserélni az üzletben. És még ez nem elég, a Szegedi Nagyáruházban olvasónkkal közölte az egyik eladó, hogy némelyik áru már az üzletbe érkezéskor nyeletlen. „Ha valóban ilyen hibásak e becses termékek, akkor nem értem, miért nem intézkedik a KERMI? Vagy csak a vásárló köteles vállalni a nem éppen olcsó áruért a kockázatot? Szerintem érdemesebb volna a reklámra költött pénzt a jobb munkára fordítani." Nem rossz ötlet Erre csak a régi szólást idézhetjük kissé átformálva: Cégérnek is kell a jó bor. Jelentem: élek 1975-ben baleset érte Bartos Árpádot, amelynek következtében a felülvizsgáló orvos megállapítása szerint 35 százalékos rokkant. Ezért olvasónk járadékot kap. Levelét azonban nem ennek az egyébként szomorú ténynek közlése végett küldte, hozzánk, hanem a morbid humornak sem túl épületes felszólítás miatt. .. A havonta folyósított járadékkal kapcsolatosan csatolunk egy válaszlevelet, melyet kérünk az életbenlét igazolása végett sajátkezűen aláírva visszaküldeni." Világos, minden munkahelyen fontos a precíz és fontos papírmunka. De ez így valahogyan hátborzongató. Vajon hova iktatnák azt a választ, amelyben . ez állna: tudatom az Állami Biztosítóval, hogy folyó hó... ón elhunytam. Sajátkezű aláírás. Tájékoztatás kérdőjellel Jó édes anyanyelvünk Ügy érzem, a balástyal lakosok nevében is szólok, amikor szóvá teszem az alábbi apró, de bosszantó hiányosságot — írja Kocsis János, Közép fasor 5/B. alól. Tavaly a balástyai autóbuszmegálló útbaigazító menetrendje a buszmegállót jelző táblával együtt eltűnt Az utasok hónapokig vártak, míg a tábla megérkezett az idén, év elején, viszont ebben nem sok örömüket lelték, mert mint Kocsis János írja, hiányzik róla az útbaigazító menetrend. Olvasónk gyakran jár Balástyára a családjával, de épp a tájékoztatás hiánya miatt csak találgatni tudja, vajon mikor jön Szegedre a busa „Tanúja voltam olyan esetnek, a múltkor egy apa a gyermekével körülbelül négy óra hosszat állt a buszra várakozva. Én a vendéglátó vállalatnál dolgozom, s nálunk aranyszabály, hogy a közönséget, a fogyasztókat mindenről pontosan tájékoztassuk. Bizonyára ez az érdeke a Volánnak is. Kérjük, pótolják a táblát^ Balogh József szegedi levélírónk, bár nem olvasta a fenti levelet, amely nem kifejezetten dísze nyelvművelésünknek, ő is a magyar nyelv védelmében fogott, tollat. „Utazom a buszon, s a jármű ablakára ragasztott papírt olvasom, mely „imigyen szóla: Határozmányok..Nem ám, hogy határozat, vagy egyéb, hanem határozmány. Van ilyen gondolom, míg a nagyposta felé baktatok, ahol „közönséges" levelemet helyezte letétbe, a postás.1 Az első emeleten az ablakocskák egyikén diszkrét cédula, rajta „Tudakozvány". Ez már sok. Iaíen uccse, sok, urambátyám, akárki is követte el ezt a nagyszerű nyelv-visszaújítást. Még pár év, és visszajön a konflis, girardi stb... Van még mit visszaújítani. Hát nosza neki, de íziben! És semmi tétovázvány." A fák védelmében Sokan emlékeznek még a balatonfüredi híres pla.ansor alig két évtizedes tragikus pusztulására. Szerencsére az alkotó, gyakorlati tapasztalattal rendelKező emberek, fekik nem értek rá az eseményen'keseregni, gyorsan cselekedtek. A még állva maradt néhány öreg fával együtt az egész sétányt kitakarították. Az őszi fásítás idején pedig már szép, egészséges platáncsemetéket is ültettek. Ma a Füreden gyógykezeltek és nyaralók egy szép, dús lombozatú platánsor alatt sétálhatnak. hűsölhetnek. A füredi példát azért hoztam fel, mert a városiasodás kezdetével indult meg az utcák és a terek fásítása. ami lassan 80—100 éve történt. Ezért láthatjuk szinte az egész országban a platán, nyár, akác és a többi fák elöregedését. Rohanó világunkban kevesen érnek rá azon töpsengeni. hogy egy fasor túlélte egészséges korát és a különböző törzs- és lombtetegségek nem ékesítik, inkább rontják a környezetet. Megfigyelhető különösen fürdőhelyen, ahol a gyógymedencék tucatjait építették ki, hogyan pusztáinak az időg fák koronái, ami a kellemes nyár idején nem a legüdítőbb látvány. A környezetvédelem az elmúlt években a divatos témák közé került, amiről sokat értekezünk. beszélünk és írunk, de mintha annak érdekében keveset tennénk. Ahogy egy szép épület, vagy egy modern gép is bizonyos évek után a kiöregedés stádiumába jut, ugyanez vonatkozik a környezetünkben élő díszvagy haszonfákra is. Nem kívánom az energiagazdálkodás világméretű problémáimat ismételgetni, mert erről naponta szerzünk értesüléseket. A hagyományos energiahordozók mint a szén. fa. fahulladék, mezőgazdasági melléktermékek, a geotermikus és a szélenergia fejlettebb felhasználása napirendre került. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a tarlón maradt szalma, kukoricaszár és a nyesedékágak elégetése a legnagyobb pazarlások kategóriájába tartozik. Nálunk gazdagabb országok is mindent elkövetnek, hogv egyre dráguló energiaárak mellett elsősorban a hazai adottságokat kinasználva csökkentsék importjukat. A szakemberek veteménye szerint hazánkban a mezbgazua^ági melléktermékek felhasználásával 800 ezer tonna importolajat tudnán* megtakarítani. Ha történetesen a fáról beszelünk, akkor nem szabad különbséget tenni az eruuk. az utadat szegeryezó, vagy a városi fák gonuozása és hasznosítása között. Tehát ne engedjük pusztulni a faállományt amíg az ipari, vagy energianyerési célra alkalmas. A iák ugyanúgy, mint az emberek. születnek, élnek éi egy bizonyos idő után elpusztulnak. Ebbe a folyamatba kellene a szakem Dereknek alkotó módon bekapcsolódniuk és amikor arra szükség ,van, dönteniök. Az utcák, lakótelepek építésénél, korszerűsítésénél sokszor találkozunk olyan gyakorlattal, hogy még azokat a fákat is kivágják. amelyek esetleg húsz-harminc évig védhetnék a levegő tisztaságát. Bárhol legyenek azonban kiöregedett fák. merjünk dönteni azok kivágásáról, ugyanakkor időben gondoskodni pótlásukról a köztes csemeték ültetésével. Szegeden Lengyel Pál nyugdíjas erdész szereüne együtt élni. lélegezni a fákkal, akinek minden szakszerűtlenül kezelt fa vagy cserje bántja a szemét, ö az, aki azért küzd, hogy a fásítás tervszerűen történjen, a szakszerű ültetéstől az év egyes időszakaiban való gontozásig. A lakótelepi klíma elviselhetőségének egyik igen fontos feltétele, hogy a városi tanács által biztosított milliós értékű zöldterületet mindenki óvja. A szocialista brigádok és a társadalmi munkások által végzett ön zetlen munka lebecsülését jelenti, ha nem állunk ki valamennyien a városszépítő tevékenység megbecsülése érdekében. A szülő erejéhez mérten mindent megad gyerekének, csupán arra nem gondol, hogy 30—50 év múlva is a tiszta, egészséges levegő lesz a legnagyobb érték. Tehát a jövő életfeltételednek biztosításáról a ma generációjának kell gondoskodnia. Ügy érzem, hogy e nemes feladat többet -jelent a mai élet múló örömeinél. V. S. Szegediek klubja Pesten? Együttérzésből jeles Ezt a címet adta Berta János kőműves, a gumigyár tmk-szakipari részlegének dolgozója levelének, amelyben köszönetet mond a gumigyár párt- és szakszervezetének és nem utolsósorban a Volán 10. sz. Vállalatnak. Leveléből megtudjuk, hogy. a munkásszállító buszjárat addigi menetrendje és forgalmi útvonala nem kedvezett kellőképpen a dolgozóknak. Többjüknek munkába menet két-három kilométert kellett gyalogolni és hosszú időt várakozni, hogy a munkahelyre érhessenek. A panaszt, megnallgatták az illetékesek és a Volán 10. sz. Vállalat szakembereinek közreműködésével az idén január elejétől a gumigyár bérelt buszjáratát körforgalmú járattá alakították át és ezzel legalább 40 dolgozó utazását gyorsították és könnyítették meg. valamennyiük megelégedésére. „Jogos kérésünk teljesítéséért köszönetet kell mondanunk a Volán vállalat közreműködőinek, s ezen belül a járatra kijelölt gépkocsivezetőknek, mert tapasztalatunk szerint ők is megértéssel viseltetnek velünk, utasokkal szemben és ők is hozzájárultak ahhoz, hogy kérésünk meghallgatásra talált." Ügy érezzük, ennyit a Volán is megérdemel a sok szidás mellett. Bökönyi György (Szeged, Orsovai u. 4.) olvasónk írja, hogy a múlt év végén Pesten a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában részt, vett a Makóiak Baráti Körének találkozóján, amelynek elnöke dr. Kiss Imre. A több mint 70 résztvevővel megtartott igen tartalmas rendezvényen az elnök után Szabó Ödön tartott beszámolót a Makóiak Baráti Körének munkájáról és mint levélírónk közli, igen kellemes, meghitt baráti beszélgetés alakult kl a résztvevők, a Budapesten élő makóiak között Bökönyi György itt tudta meg, hogy a makóiakon kívül már a mezőhegyesieknek is van hasonló klubja, ugyancsak a népfront égisze alatt. Felveti, hogy vajon hem lenne-e hasznos a Budapesten élő Szegedről elszármazott, emberek segítségével megalakítani a fővárosban a szegediek baráti körét. Kérését tolmácsoljuk, s tájékoztatásul közöljük, hogy a baráti kör elnöke dr. Kiss Imre, telefonszáma Budapesten 299-776. Válaszol az illetékes Mikor értékelték le? „A közelmúltban olvastam az újságban azt a hirdetést, amely tájékoztat, hogy 30 százalékos árengedménnyel árusítják február 2-től 5-ig a gyermekkocsikat a Kárász utcai játékboltban. Olvastuk Fazekas Andrásné, (Kiszombor, Szőlő utca 38.) leyelében. A babát váró kismama megörült a hírnek, annál is inkább, mert mint megtudta, éppen olyail kocsik kerültek a leértékeltek közé, amilyet ő is vásárolni szeretett volna. Édesanyja a leértékelés napján be is ment az üzletbe, de akkor nem volt, csak velúr borítású. Harmadikán, amikor ezúttal már ketten mentek az üzletbe, s érdeklődtek az árleszállított panorámás gyermekkocsik után, közölte az Kollégánk, Horváth Dezső lapunk január 15-i számában Kevesebb tej a háztájiból címmel a háztáji tehéntartás és tejtermelés problémáival foglalkozott, s írására a Tejipari Vállalatok Trösztje két osztályvezetője, dr. Vinnay Géza és Terék István ad egyetértő és egyben tájékoztató vá•laszt. „A cikkben felsorolt okok közül keltővel szeretnénk foglalkozni: a csarnok nyitvatartási ideje. Ezt minden esetben a helyi községi tanáccsal, valamint a termelőszövetkezettel egyetértésben határozhatja meg a tejkezelő. Véleményünk szerint minden tejszállító „gazda" érdekeit figyelembe kell venni es ezt a helyi szervek bizonyára érvényre juttatják. A kistermelők által beszállított tej zsírtartalmának megbízható pontos vizsgálata: gyakorlati módja a következő: a termelők által naponta kétszer beszállított friss tejből arányos mintát kell venni. A mintát a tejcsarnokos jelenlétében maga a termelő is kiveheti. A kivett mintát az előre megszámozott konzervé lőszerrel ellátott mlntásüvegbe teszi. Az üveg száma a termelő tejátvételi ív szerinti számával megegyezik. A mintásüveget a mintásszekrénybe tárolják havi kétszeri, illetve háromszori (nyári időszakban) zsírvizsgálatig. Amennyiben a bizalom a tejkezelővel szemben megingott (amely sajnálatos és véleményünk szerint nem biztos, hogy ebben az esetben alkalmas tejkezelőnek), a termelők kérhetik a tejmintásszekrény lezárását. Ebben az esetben a 'tejmintásszekrény bezárása és kinyitása minden esetben a háztáji bizottság által kijelölt termelő jelenlétében történhet meg. Az arányosan kivett minták zsírvizsgálatát, előre meghatározott időben végzi a tejkezelő. Ezen vizsgálaton bármely termelő vagy a háztáji bizottság által felkért szakértő ls részt vehet. A kapott zsíreredmény a valóságnak megfelelően tükrözi a termelő állal beszállított tej zsírtartalmát. Minden olyan esetben, amikor a termelők részéről a tejkezelő munkájával kapcsolatban probléma merül fel, a minden községben létrehozott háztáji bizottságnak az ellenőrzésre joga van." Igen fontosnak tartjuk az Önök által is felvetett bizalom kérdését Ebben természetesen messzemenő egyetértésnek kell kialakulni — és az kl is alakítható — a termelő, a tej kezelő, a termelőszövetkezet és a tejipari váliala't között Ahol ez nincs meg, ott meg kell vizsgálni, hogy ennek mi az oka. Kérjük, tehát amenynyiben utóbbival kapcsolatban, konkrét eset jutna tudomásunkra, a területileg illetékes tejipari vállalat segítségét kérjék." Bizonyára megnyugvással olvassák a tehéntartásban érdekelt levélíróink is a tejipar illetékeseinek válaszát, bár hozzá kell tennünk, hogy megnyugtató megoldást csak 'a válaszban említett ajánlatok, illetve lehetőségek valóra váltása jelenthet. Akiknek ugyanis eddig elmondtuk, hogy a hajnalok hajnalán nyitó tejcsarnokok miatt sokan mondanak le a fejesről, soha nem hangoztatták, hogy „minden tejszállító gazda érdekeit figyelembe kell venni", helyette inkább azt mondták, ezen változtatni nem lehet. Azt is most olvashatjuk hivatalos levélből először, hogy föltehetően nem alakalmas tejkezelőnek, akivel szemben megingott a tejes gazdák bizalma, és azt is, hogy a háztáji bizottságoknak döntő szava lehet vitás esetekben. Összeállította; Igriczi Zsigmond