Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

4. Szombat, 1981. február 14. postaláda vmmmmmmmmmmmmmmmmmm társszerzőnk az olvasó A közelmúltban nagy port vert föl az eltűnt és végül ls megkerült kislány esete, s önkéntelenül az jutott a so­ros szerkesztő eszébe, amikor két olyan levél került a ke­zébe, amelyben ugyancsak „eltűnt", pontosabban szülőktől elvitt gyerekekről esik szó. Hogy ezek mégsem jelennek meg Postaládánkban, annak egyetlen oka van. Ezek nem az Orsikáéhoz hasonló gycrmeklopás-esetek, hanem állami gondozásba vételi akciókról van szó. Látatlanban sem igaz­ságot tenni, sem egy panasz egyoldalú közlésével ügvet el­intézni nem vagyunk hivatottak, annyit azonban ígérhe­tünk. utána nézünk. Emellett a levélpaletta most ls Igen színes, s arra ls érdemes felflirvelnflnk, hogy egy témában egymással el­lentétes megállapításéi levelek ls szerepelnek mai Posta­ládánkban. egyik eladó, hogy azokat még csak most hozzák be a raktárból. A vevők vártak, a kocsikat behozták, és már indultak, hogy válasszanak. Csak éppen nem tudtak. Akkorra ugyanis előkerült egy lista, amelyről kiderült, hogy már minden kocsinak van gazdája. A vevők kér­désére közölték, hogy teg­nap, azaz másodikán fel kel­lett volna iratkozni a vevők listájára. „... Eit nem ért­jük, hiszen édesanyám előző nap már ott volt, érdeklő­dött is ... akkor az ő nevét miért nem lehetett felírni és még csak tájékoztatást* sem adtak arról, amiért egyébként beutazott Szeged­re.. Amennyiben nem félreér­tésről van szó, olvasónk pa­naszát jogosnak érezzük, hiszen a meghirdetett akció, úgy gondoljuk, mindenkinek egyformán nyújtja a ked­vezményt. A fületlen teflon Beteg automaták Rózsáné Pásztor Aranka fRirjón 514/B. fsz. 2.) levele megérdemli, hogy csaknem szó 6zerint közöljük. „... Sokszor csodálkozom a Válaszol az illetékes rovat­ban a pökhendi és rendre­utasító válaszokon. Nem ke­vésbé azon, ahogyan a Vo­lán a Postaláda január 24-1 számában ad választ. Mifé­le magatartás a vállalat ré­széről az, hogy a jószándé­kú segíteni akarókat kiok­tatja. Mintha nem tudnánk arról a tényről, hogy a jegy­kiadó automata nem vált be. Ez nem személyes véle­ményem, vagy nem csupán az, hiszen mindenki tapasz­talja, aki rendszeresen uta­zik autóbuszon. Nekem pél­dául bérletem van, mégis Idegesít, hogy szinte min­den utazáskor a buszon le­vő két automatából mini­mum egy nem működik. Lá­tom, amint a pórul járt utas dühöng, tabukat keres, hogy ő bedobta a pénzt és néha úgy látszik, ez is hiá­bavaló, mert számtalan ese­tet hallottam, hogy az iga­zoló tanú ellenére is bünte­tett az ellenőr. A kevésbé türelmes utas a bosszúságát az automatán vezeti le. A rongálást sohasem szoktam szó nélkül nézni, de ez mintha már kivételnek szá­mítana — ugyanis sofőröket is láttam már oldalba vere­getéssel javítani (sikerrel) a makrancos készüléket. Manapság, amikor annyit beszélünk az Idegrendszert károsító stresszről, nem hi­szem, hogy akár a sofőr ide­geinek is jót tesz, hogy a jegykiadó elromlásakor az utasok rajta vezetik le a mérgüket (bár ők éppúgy nem tehetnek az automata hibájáról, mint az utasok). És a sofőr kénytelen az au­tomatákat a menetidőben ja­vítani. Nem akarok sem ironizál­ni, 6em cinikusan élcelődni ezen a mindenkit bosszantó tényen. Megkérem hát a Volánt, sok más utastársam r\evében, cserélje le az auto­matákat a már jól bevált jegylyukasztós készülékre. Ügy vélem, az erre fordított pénz, ha anyagiakban nem ls biztos, hogy megtérülne, a sofőrök, ellenőrök és (azért mi is számítunk), az utasok idegeinek kímélése sem le­het elhanyagolható céL" Előbb! levelünk arról szól, hogy a vevő bosszús, mert valamit vásárolni akart, de nem tudott. Varga István, (Odesszai krt. 36.) viszont azért bosszús, mert vásárolt. No, persze nem attól sértő­dött meg, hogy kiszolgálták (előfordul ilyen a kereske­delemben), hanem mert ab­ban nem volt köszönet, amit a pénzéért kapott. „Bosszú­ságom azzal kezdődött, hogy a feleségem karácsonyi aján­déka egy Espresso 06 típusú tíz személyes kávéfőző, csak négyszeri javítás után vált használhatóvá. Mint. utóbb kiderült, gyári hibás termék volt. De hogy miért kellett ezt négyszer visszavinni az Attila utcai szervizbe?..." A baj nem jár egyedül, mondhatnánk arra, amit le­velének további részéből ol­vashatunk ki, ezúttal ugyan­is ő ajándékozott, mégpedig az agyba-főbe rekláúiozott teflon palacsintasütőt. Ami­nek a reklám szerint, az a legnagyobb előnye, hogy nem ragad bele amit benne sütnek. Ügy látszik, a konst­rukció tökéletes volt, mert nemcsak a palacsinta váltéi a teflontól, hanem a nye­le is. Varga István viszont nem tudott megválni az im­már használhatatlanná vált palacsintasütőtől^ tekintettel arra, hogy ajándék lévén, a blokkját nem őrizte meg, amelynek ellenében tudják csak visszacserélni az üz­letben. És még ez nem elég, a Szegedi Nagyáruházban olvasónkkal közölte az egyik eladó, hogy némelyik áru már az üzletbe érkezéskor nyeletlen. „Ha valóban ilyen hibásak e becses termékek, akkor nem értem, miért nem intézkedik a KERMI? Vagy csak a vásárló köteles vál­lalni a nem éppen olcsó áruért a kockázatot? Sze­rintem érdemesebb volna a reklámra költött pénzt a jobb munkára fordítani." Nem rossz ötlet Erre csak a régi szólást idézhet­jük kissé átformálva: Cé­gérnek is kell a jó bor. Jelentem: élek 1975-ben baleset érte Bar­tos Árpádot, amelynek kö­vetkeztében a felülvizsgáló orvos megállapítása szerint 35 százalékos rokkant. Ezért olvasónk járadékot kap. Le­velét azonban nem ennek az egyébként szomorú tény­nek közlése végett küldte, hozzánk, hanem a morbid humornak sem túl épületes felszólítás miatt. .. A ha­vonta folyósított járadékkal kapcsolatosan csatolunk egy válaszlevelet, melyet kérünk az életbenlét igazolása vé­gett sajátkezűen aláírva visszaküldeni." Világos, minden munka­helyen fontos a precíz és fontos papírmunka. De ez így valahogyan hátborzon­gató. Vajon hova iktatnák azt a választ, amelyben . ez állna: tudatom az Állami Biztosítóval, hogy folyó hó... ón elhunytam. Saját­kezű aláírás. Tájékoztatás kérdőjellel Jó édes anyanyelvünk Ügy érzem, a balástyal lakosok nevében is szólok, amikor szóvá teszem az alábbi apró, de bosszantó hiányosságot — írja Kocsis János, Közép fasor 5/B. alól. Tavaly a balástyai autó­buszmegálló útbaigazító me­netrendje a buszmegállót jelző táblával együtt eltűnt Az utasok hónapokig vár­tak, míg a tábla megérke­zett az idén, év elején, vi­szont ebben nem sok örö­müket lelték, mert mint Ko­csis János írja, hiányzik ró­la az útbaigazító menetrend. Olvasónk gyakran jár Ba­lástyára a családjával, de épp a tájékoztatás hiánya miatt csak találgatni tudja, vajon mikor jön Szegedre a busa „Tanúja voltam olyan esetnek, a múltkor egy apa a gyermekével körülbelül négy óra hosszat állt a busz­ra várakozva. Én a vendég­látó vállalatnál dolgozom, s nálunk aranyszabály, hogy a közönséget, a fogyasztókat mindenről pontosan tájékoz­tassuk. Bizonyára ez az ér­deke a Volánnak is. Kér­jük, pótolják a táblát^ Balogh József szegedi le­vélírónk, bár nem olvasta a fenti levelet, amely nem ki­fejezetten dísze nyelvműve­lésünknek, ő is a magyar nyelv védelmében fogott, tol­lat. „Utazom a buszon, s a jármű ablakára ragasztott papírt olvasom, mely „imi­gyen szóla: Határozmá­nyok..Nem ám, hogy határozat, vagy egyéb, ha­nem határozmány. Van ilyen gondolom, míg a nagy­posta felé baktatok, ahol „közönséges" levelemet he­lyezte letétbe, a postás.1 Az első emeleten az ablakocs­kák egyikén diszkrét cédula, rajta „Tudakozvány". Ez már sok. Iaíen uccse, sok, urambátyám, akárki is kö­vette el ezt a nagyszerű nyelv-visszaújítást. Még pár év, és visszajön a konflis, girardi stb... Van még mit visszaújítani. Hát nosza ne­ki, de íziben! És semmi té­továzvány." A fák védelmében Sokan emlékeznek még a balatonfüredi híres pla.an­sor alig két évtizedes tra­gikus pusztulására. Szeren­csére az alkotó, gyakorlati tapasztalattal rendelKező emberek, fekik nem értek rá az eseményen'keseregni, gyorsan cselekedtek. A még állva maradt néhány öreg fával együtt az egész sétányt kitakarították. Az őszi fásítás idején pedig már szép, egészséges pla­táncsemetéket is ültettek. Ma a Füreden gyógykezel­tek és nyaralók egy szép, dús lombozatú platánsor alatt sétálhatnak. hűsöl­hetnek. A füredi példát azért hoztam fel, mert a városi­asodás kezdetével indult meg az utcák és a terek fá­sítása. ami lassan 80—100 éve történt. Ezért láthat­juk szinte az egész ország­ban a platán, nyár, akác és a többi fák elöregedését. Rohanó világunkban keve­sen érnek rá azon töpsen­geni. hogy egy fasor túlél­te egészséges korát és a különböző törzs- és lomb­tetegségek nem ékesítik, inkább rontják a környeze­tet. Megfigyelhető különö­sen fürdőhelyen, ahol a gyógymedencék tucatjait építették ki, hogyan pusz­táinak az időg fák koronái, ami a kellemes nyár ide­jén nem a legüdítőbb lát­vány. A környezetvédelem az elmúlt években a divatos témák közé került, amiről sokat értekezünk. beszé­lünk és írunk, de mintha annak érdekében keveset tennénk. Ahogy egy szép épület, vagy egy modern gép is bizonyos évek után a kiöregedés stádiumába jut, ugyanez vonatkozik a környezetünkben élő dísz­vagy haszonfákra is. Nem kívánom az energiagazdál­kodás világméretű problé­máimat ismételgetni, mert erről naponta szerzünk ér­tesüléseket. A hagyomá­nyos energiahordozók mint a szén. fa. fahulladék, me­zőgazdasági melléktermé­kek, a geotermikus és a szélenergia fejlettebb fel­használása napirendre ke­rült. Talán úgy is mondhat­nánk, hogy a tarlón ma­radt szalma, kukoricaszár és a nyesedékágak elégeté­se a legnagyobb pazarlások kategóriájába tartozik. Ná­lunk gazdagabb országok is mindent elkövetnek, hogv egyre dráguló ener­giaárak mellett elsősorban a hazai adottságokat ki­nasználva csökkentsék im­portjukat. A szakemberek veteménye szerint hazánk­ban a mezbgazua^ági mel­léktermékek felhasználá­sával 800 ezer tonna im­portolajat tudnán* megta­karítani. Ha történetesen a fáról beszelünk, akkor nem sza­bad különbséget tenni az eruuk. az utadat szegeryezó, vagy a városi fák gonuozá­sa és hasznosítása között. Tehát ne engedjük pusztul­ni a faállományt amíg az ipari, vagy energianyerési célra alkalmas. A iák ugyanúgy, mint az embe­rek. születnek, élnek éi egy bizonyos idő után el­pusztulnak. Ebbe a folya­matba kellene a szakem De­reknek alkotó módon be­kapcsolódniuk és amikor arra szükség ,van, dönteni­ök. Az utcák, lakótelepek építésénél, korszerűsítésé­nél sokszor találkozunk olyan gyakorlattal, hogy még azokat a fákat is ki­vágják. amelyek esetleg húsz-harminc évig védhet­nék a levegő tisztaságát. Bárhol legyenek azonban kiöregedett fák. merjünk dönteni azok kivágásáról, ugyanakkor időben gondos­kodni pótlásukról a köztes csemeték ültetésével. Sze­geden Lengyel Pál nyug­díjas erdész szereü­ne együtt élni. lélegezni a fákkal, akinek minden szakszerűtlenül kezelt fa vagy cserje bántja a szemét, ö az, aki azért küzd, hogy a fásítás tervszerűen tör­ténjen, a szakszerű ültetés­től az év egyes időszakai­ban való gontozásig. A lakótelepi klíma elvi­selhetőségének egyik igen fontos feltétele, hogy a vá­rosi tanács által biztosított milliós értékű zöldterületet mindenki óvja. A szocialis­ta brigádok és a társadalmi munkások által végzett ön zetlen munka lebecsülését jelenti, ha nem állunk ki valamennyien a városszépí­tő tevékenység megbecsülé­se érdekében. A szülő erejéhez mérten mindent megad gyereké­nek, csupán arra nem gon­dol, hogy 30—50 év múlva is a tiszta, egészséges leve­gő lesz a legnagyobb érték. Tehát a jövő életfeltételed­nek biztosításáról a ma ge­nerációjának kell gondos­kodnia. Ügy érzem, hogy e nemes feladat többet -jelent a mai élet múló örömeinél. V. S. Szegediek klubja Pesten? Együttérzésből jeles Ezt a címet adta Berta János kőműves, a gumigyár tmk-szakipari részlegének dolgozója levelének, amely­ben köszönetet mond a gu­migyár párt- és szakszerve­zetének és nem utolsósorban a Volán 10. sz. Vállalatnak. Leveléből megtudjuk, hogy. a munkásszállító buszjárat addigi menetrendje és for­galmi útvonala nem kedve­zett kellőképpen a dolgo­zóknak. Többjüknek munká­ba menet két-három kilo­métert kellett gyalogolni és hosszú időt várakozni, hogy a munkahelyre érhessenek. A panaszt, megnallgatták az illetékesek és a Volán 10. sz. Vállalat szakembereinek közreműködésével az idén január elejétől a gumigyár bérelt buszjáratát körfor­galmú járattá alakították át és ezzel legalább 40 dolgozó utazását gyorsították és könnyítették meg. vala­mennyiük megelégedésére. „Jogos kérésünk teljesítésé­ért köszönetet kell monda­nunk a Volán vállalat köz­reműködőinek, s ezen belül a járatra kijelölt gépkocsi­vezetőknek, mert tapasztala­tunk szerint ők is megér­téssel viseltetnek velünk, utasokkal szemben és ők is hozzájárultak ahhoz, hogy kérésünk meghallgatásra ta­lált." Ügy érezzük, ennyit a Volán is megérdemel a sok szidás mellett. Bökönyi György (Szeged, Orsovai u. 4.) olvasónk írja, hogy a múlt év végén Pes­ten a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházá­ban részt, vett a Makóiak Baráti Körének találkozóján, amelynek elnöke dr. Kiss Imre. A több mint 70 részt­vevővel megtartott igen tar­talmas rendezvényen az el­nök után Szabó Ödön tar­tott beszámolót a Makóiak Baráti Körének munkájáról és mint levélírónk közli, igen kellemes, meghitt bará­ti beszélgetés alakult kl a résztvevők, a Budapesten élő makóiak között Bökö­nyi György itt tudta meg, hogy a makóiakon kívül már a mezőhegyesieknek is van hasonló klubja, ugyancsak a népfront égisze alatt. Felve­ti, hogy vajon hem lenne-e hasznos a Budapesten élő Szegedről elszármazott, em­berek segítségével megala­kítani a fővárosban a sze­gediek baráti körét. Kérését tolmácsoljuk, s tájékoztatá­sul közöljük, hogy a baráti kör elnöke dr. Kiss Imre, telefonszáma Budapesten 299-776. Válaszol az illetékes Mikor értékelték le? „A közelmúltban olvastam az újságban azt a hirdetést, amely tájékoztat, hogy 30 százalékos árengedménnyel árusítják február 2-től 5-ig a gyermekkocsikat a Kárász utcai játékboltban. Olvastuk Fazekas Andrásné, (Kiszom­bor, Szőlő utca 38.) leyelé­ben. A babát váró kismama megörült a hírnek, annál is inkább, mert mint megtud­ta, éppen olyail kocsik ke­rültek a leértékeltek közé, amilyet ő is vásárolni szere­tett volna. Édesanyja a le­értékelés napján be is ment az üzletbe, de akkor nem volt, csak velúr borítású. Harmadikán, amikor ezúttal már ketten mentek az üz­letbe, s érdeklődtek az ár­leszállított panorámás gyer­mekkocsik után, közölte az Kollégánk, Horváth Dezső lapunk január 15-i számá­ban Kevesebb tej a háztá­jiból címmel a háztáji te­héntartás és tejtermelés problémáival foglalkozott, s írására a Tejipari Vállala­tok Trösztje két osztályve­zetője, dr. Vinnay Géza és Terék István ad egyetértő és egyben tájékoztató vá­•laszt. „A cikkben felsorolt okok közül keltővel szeret­nénk foglalkozni: a csarnok nyitvatartási ideje. Ezt min­den esetben a helyi közsé­gi tanáccsal, valamint a ter­melőszövetkezettel egyetér­tésben határozhatja meg a tejkezelő. Véleményünk sze­rint minden tejszállító „gazda" érdekeit figyelembe kell venni es ezt a helyi szervek bizonyára érvényre juttatják. A kistermelők ál­tal beszállított tej zsírtar­talmának megbízható pon­tos vizsgálata: gyakorlati módja a következő: a ter­melők által naponta kétszer beszállított friss tejből ará­nyos mintát kell venni. A mintát a tejcsarnokos jelen­létében maga a termelő is kiveheti. A kivett mintát az előre megszámozott kon­zervé lőszerrel ellátott mln­tásüvegbe teszi. Az üveg száma a termelő tejátvételi ív szerinti számával meg­egyezik. A mintásüveget a mintásszekrénybe tárolják havi kétszeri, illetve há­romszori (nyári időszakban) zsírvizsgálatig. Amennyiben a bizalom a tejkezelővel szemben megingott (amely sajnálatos és véleményünk szerint nem biztos, hogy eb­ben az esetben alkalmas tejkezelőnek), a termelők kérhetik a tejmintásszek­rény lezárását. Ebben az esetben a 'tejmintásszekrény bezárása és kinyitása min­den esetben a háztáji bi­zottság által kijelölt terme­lő jelenlétében történhet meg. Az arányosan kivett minták zsírvizsgálatát, előre meghatározott időben végzi a tejkezelő. Ezen vizsgála­ton bármely termelő vagy a háztáji bizottság által fel­kért szakértő ls részt vehet. A kapott zsíreredmény a valóságnak megfelelően tük­rözi a termelő állal beszál­lított tej zsírtartalmát. Minden olyan esetben, amikor a termelők részéről a tejkezelő munkájával kap­csolatban probléma merül fel, a minden községben lét­rehozott háztáji bizottság­nak az ellenőrzésre joga van." Igen fontosnak tartjuk az Önök által is felvetett biza­lom kérdését Ebben termé­szetesen messzemenő egyet­értésnek kell kialakulni — és az kl is alakítható — a termelő, a tej kezelő, a ter­melőszövetkezet és a tej­ipari váliala't között Ahol ez nincs meg, ott meg kell vizsgálni, hogy ennek mi az oka. Kérjük, tehát ameny­nyiben utóbbival kapcsolat­ban, konkrét eset jutna tu­domásunkra, a területileg illetékes tejipari vállalat se­gítségét kérjék." Bizonyára megnyugvással olvassák a tehéntartásban érdekelt levélíróink is a tej­ipar illetékeseinek válaszát, bár hozzá kell tennünk, hogy megnyugtató megol­dást csak 'a válaszban emlí­tett ajánlatok, illetve lehe­tőségek valóra váltása je­lenthet. Akiknek ugyanis eddig elmondtuk, hogy a hajnalok hajnalán nyitó tej­csarnokok miatt sokan mon­danak le a fejesről, soha nem hangoztatták, hogy „minden tejszállító gazda érdekeit figyelembe kell venni", helyette inkább azt mondták, ezen változtatni nem lehet. Azt is most ol­vashatjuk hivatalos levél­ből először, hogy föltehető­en nem alakalmas tejkeze­lőnek, akivel szemben meg­ingott a tejes gazdák bi­zalma, és azt is, hogy a háztáji bizottságoknak dön­tő szava lehet vitás esetek­ben. Összeállította; Igriczi Zsigmond

Next

/
Thumbnails
Contents