Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 35. szám

Szerda, 1981. február 11. 5 Zenei naptár Bartók kamaraműveibői Nehéz, crtékes és nagyon mű szinte egy időben kelet­szép feladatra vállalkoztak kezett, a Szonáta 1926-ban, a zeneművészeti főiskola az I. rapszódia 1928-ban. szegedi tagozatának művész- Igen ritkán merik vállalni tanárai. Bartók kamarazené- zongoristáink Bartók Szoná­jének három remekét szó- tájának előadását Rendkt­laltatták meg hétfőn este a vlil nehéz mű, s a számta­filharmónia főiskolai-egye- lan pianistaerényt igénylő temi bérleti hangversenyen, megszólaltatás nem oly lát­Bartók muzsikájáról mór ványosan hoz sikert. Ezért számtalan jelentós analízis, külön elismerést érdemel, méltatás, magyarázat, látott hogy Kerek Ferenc bátor napvilágot, ezért nem szán- választása éppen e darabra dékoztam ezek gyarapításá­val próbálkozni. Ám, hogy mégsem tudom kikerülni, abban része van, hogy a zse­nialis alkotószellem költői megnyilatkozásait olyan esett. Tóth Aladár hajdani kiváló zenekritikus 1926­ban, a Szonáta bemutatója után írt esszéjéből Idézem: „Bartók még sohasem volt ilyen erős és kérlelhetetlen, szinten interpretálták, mint még sohasem volt ilyen tra­Szecsödi Ferenc (hegedű), gikusan magányos, még so­Gallai Attila (klarinét). Ke- hasem volt ilyen rettenete­rek Ferenc (zongora), a sen kizárólagos megszállott­Kontrasztok megszólaltatá- ja szenvedélyeinek." Kerek nában. Része van ebben Ferenc Szonáta-előadásának rnég természetesen annak is, ebben az irányban kell még hogy a Kontrasztok kompo- érzelmileg tovább mélyül­nálásának ideje 1938, ami- nie. Jelen pillanatban for­korra a bartóki stílus diffe- mailag biztosan uralja, de renciáltsága, sajátos rit- kissé még küzd a nehéz musgazdagsága, egyéni har- technikai-zenei anyaggal, móniavilága, roppant vilá- előadása visszafogottabb, gos, zseniálisan egyszerű, Ám minden jel arra mutat, mégis oly gazdagnak, izgal- hogy győzni fogja több dé­masan szövevényesnek ható, moni tűzzel, s a forte-pia­raffinált zenei szerkesztés- nők végleteinek érzelmileg módja, formáló ereje, töké- indokolt, még szuggesztí­letesen kikristályosodott, vebb megjelenítésével. Ennek a gazdag muzsiká- A régi romantikus magyar nak csaknem maradéktalan műfaj felelevenítése Bartók élményt. nyújtó előadása I. rapszódiája — természe­szép teijesítmény volt. Bar- tesen bartóki módra. A szer­tók szándéka szerint a zőnek, részben a magyar Kontrasztokban a hegedű- verbunkos, részben a hang­nek s a klarinétnak jut szeres népi zene (falusi ci­briliáns szólisztikus szereo, gány- vagy paraszthegedű­melyben Gallai Attila szép sok) iránti érdeklődését rep­hangú klarinét- és Szecsődi rezentálják. Az eredetileg Ferenc invenciózus, színes, hegedűre Íródott műnek bar­hajlékony hegedűjátékával tóki átiratát csellóra — nem kiválóan helytálltak. A II. találom olyan szerencsésnek, tételben foszforeszkált leg- Hegedűn színesebben, fénye­inkább a tökéletes együtt- sebben csillog ez a zene, muzsikálás varázsa. A hang- mint a mélyebb tónusú csel­szerek szólamainak lágy lón. Ám ez ném a kiváló egymásba simulása, a dina- előadó, Sin Katalin „vétke", mikai feszültség fokozása, a Ö is, s az érzékenyen azo­szordinált rész lélegzetelállí- nősülni tudó, remek kama­té finomsága, egyaránt lég- ramuzsikus, Bódás Péter is körteremtő feszültséget mindent megtettek a rap­adott. Bartók e művében a szódia tartalmas, szép meg­zongorának szerényebb, ki- szóialtatásáért, séret jellegű szerepet szánt. Friss Gábor pedig igen ér­Kerek Ferenc ideális mu- tékes zenemű-magyarázatai­zsikus-zongorapartnere volt val, mint szakavatott mű­két. művésztársának. sorvezető járult hozzá a A hangverseny első felé- koncert tartalmi értékeihez, ben elhangzott két Bartók- Berényi BogáU Népi ellenőrök ­önmagukról A városi tanács székházá­ban, Kalmár József elnökle­tével ülésezett tegnap, ked­den délelőtt a Szeged vá­rosi-járási Népi Ellenőrzé­si Bizottság. A testület melynek munkájában részt vett Prágai Tibor, a városi tanács általános elnökhe­lyettese és Tihanyi Ernő, a megyei NEB általános el­nökhelyettese — megvitatta és elfogadta a tavalyi mun­kát értékelő beszámolót. Megállapították egyebek között, hogy a testület ta­valy tervszerűbben tevé­kenykedett mint korábban, jó együttműködést sikerüli 'kialakítania a pártbizottsá­gokkal, a tanácsi és a társa dalmi szervekkel csakúgy, mint a PM Bevételi Igazga­tóság megyei hivatalával, az ügyészséggel és a KÖJÁL városi-járási szolgálatával. Az önállóan kezdeménye­zett. valamint az országos és a megyei vizsgálatokhoz kapcsolódó ellenőrzések jó részét utóvizsgálatok követ­ték, melyekkel arról igye­kezték meggyőződni a népi ellenőrök, hogy a feltárt hi­ányosságok kiküszöbölésére tett javaslatokat mennyi­ben szívlelték meg az érintett vállalatok, szövetkezetek. Munkájukba nem egyszer szakértőket is bevontak. Megvitatták az ülésen az idei esztendőre készített el­lenőrzési tervezetet is. Busójárás Az idén március elsején lesz Mohácson a hagyomá­nyos busójárás, a poklada, a sokácok farsangvégi nép­szokása, amely újabban tíz­ezreket vonzó látványosság. Immár tizedik alkalommal rendezik meg a kétnapos Schneider Lajos népdal­éneklési versenyt, amelyben Tolna, Somogy és Baranya legjobb hangú általános és középiskolás diákjai vetél­kednek. A mohácsi feketekerámia kedvelői kiállításon láthat­ják az öt évvel ezelőtt el­hunyt népművész. Horváth János szebbnél szebb műve­it a Kossuth filmszínház emeleti galériáján. Kiállítási napló Retrospektív, kamara, kollektív VINCZE ANDRÁS RET- András gazdag képi világá- frisseséget, az árnyalatok ROSPEKTÍV KIÁLLÍTÁSA- ban egymásmelleit, egymást gazdagságát, a lírai hangvé­NAK szívem szerint a Kint erősítve és hitelesítve van telt sikerült átmentenie egy és bent címet adtam volna, jelen a szürrealista látásmód, kötöttebb festői techn.kába. A Móra Ferenc Múzeum a jelképteremtés, a groteszk Képeinek témavilága a ter­Horváth Mihály utcai Kép- fogalmazás, az analitikus mészét, mégpedig a vizek, a táróban ugyanis Vincze pá- mozzanat és az összegző fák, csónakok, domboldalak. lyájának keresztmetszetét szándék. S ez rezonál légin- Érett és kiérlelt motívum­lathatjuk. Az első időszak kább korunk bonyolultságá- rendszerét, precíz kompozí­természetelvű alkotásai a ra, hisz alkotói figyelme a ciós fegyelmét a zöldek és körülöttünk levő világot tük- teljes emberre irányul. A szürkék gazdag árnyalatú, rözik. a második periódus a teljes ember kinti viszony- férfias lírájába ágyazza. A bennünk rejtőzködő indulati, rendszerére és belső örömei- tájban a lényeges, nagy for­érzelmi, gondolati és emlék- re, vívódásaira, összetett ké- mákat keresi, egy-egy széles világ vetülete. A pálya két pei ezért lehetnek korunk ecsetvonással fasorokat te­periódusa a rendezés jóvol- nyomatai. remt, tükröző vízfelületeket tából elkülönül ugyan egy- vin-__ Andrá, vééből né- íelez- Lényegretörő festőisé­mástól, de nem szakad el. y "cza 1°?' gének következménye az Hisz egyetlen művész kétar- aanyn támadő heteesée kL erőteljes szerkezetesség és rléIiVSlau = ^Lt.TXÁ- dekorativitás. aiuntM folyamat ket egy- á rajztollat, a linómét- FIATAL ALKOTÖK TELI kinovo, egyrúasba ' ... TÍRT ATÍ LÁTWÁ tiWreae­alkotói folyamat két egy másból kapaszkodó szakaszáról van sző kést. Mostani tárlata ép- TÁRLATA látható Üjszege­JUTkZt Viríc'ze "esetében pen ezért a ^adás és az den, a November 7. Művelő­. J\ KIM vincze eseieuen ,:„„.,xi,„_ ;„ -_m„ A m, . a természet, a hazai táj, el­összegzés jegyében is szüle- dési Házban. A mártélyi mű­tett. S hogy érdemes időről vésztelep hagyományos fe fa­megmunkálás, az erőteljes, s mégis harmonikus színhasz­nálat Több képen fölbuk cácmhor, Rala Kopslromít A* IClU ° nuclll° luu,ul VOOÍICVO*, rmy sosoi pan Baja, ixecsKemeies elővenni értékeinket, ruári seregszemléje két téma kon Vincze fgyekszUt műnél és újra megmérni a köré csoportosul. Az elmúlt CiKKf ö- tlV^ múló időben egy-egy alko- évi 15. jubileumi országos szethez A képek iélleSe tó1 pálya eredményeit, arra ifjúsági képzőművésztábor­az ízes Esetkezelés a kés- bizonyíték ez a kiállítás is. ban az előző évekhez hason­sel felhozott^ festékrétegek Vincze András művészetének lóan plakátpályázatot hirdet­frisseséaeavibrálófelüfeti ma mások a felhangjai, mint tek. A pályázat mostani té­évekkel ezelőtt voltak. Bizo- mája. nem volt éppen sze­nyitván, hogy az egyidejű- rencses, jelmondata: Egész­ség optikájánál hitelesebbek séget mindenkinek 2000-re! kar, n továbblépésre serken- az e!suhanó évek érlelő, sze- Hogy nehezen megközelíthe­ss S! lektáló és értéknemesítő íté- tő feladatot jelöltek ki az létei. ifjú alkotóknak, azt részint SZABÖ MIKLÖS KAMA- a kevés pályamű részint a • hagyományos, sablonos ele­kópszerű motívumban, egy légies ecsetfutamban, egy kompozíciós kísérletben. A RATÁltLATÁT a Szegedi , , ... . . ., ... továbblépést segítik a grafi- Megyei Bíróság és a Csöng- satoos "l^eüen egv Em rád megyei Főügyészség ren- fajnos' egyetlen egy sem dezésében nyitották meg a g™ ^fgTelEúU évek" gok. indulatok sűrűsödhet- ^^TSS EttZS S sóhaj­tek Vincze András művésze- vezok-rendezok nagyomanyi ... f , , „ , ta. kai lapok is. Emberi és művészi válsá­igyekeznek teremteni azzal, tek Vincze András művésze­tének£öker«fordutoponL re„dszeres kamarajel- . . , . jan. Egy uj birodalom fel- bemutatókra híviák el- L°P°kon! térképezésére vállalkozik legu oemutatOKra nívjak el­tottunk fel: de jó volna ta­lálkozni velük a hirdetőosz­festő Don Quijoteként, s új sősorban Szeged és a megye A mártélyi két hét —ép­„;...nvn,,isra bíztatott neea- művészeit. Szabó Miklós e pen mert országszerte fcftis­szo.nya.asra Diziaiou pega sorban a második kiállító. A merték szakmai jelentőségét zusan, ecsetdórdaival azem- több mint negyven eszten- és továbbképző jellegét az ber belső világának felfede- deje Szegeden élő művész amatőr művészeti mozga­zésére indult, a lélek tájait balassagyarmati és csepeli lomban — a tehetséges fia­vallatva. Felfedezéseiről pon- tárlata után most bemutatja ^ ^Yet^Tt tos állapotrajzokban tudósít, akvarellhatású temperáké- rum aboi közel kerülhetnek összekapcsolódik nála sze- peit. Ez az utóbbi összekap- a természethez, ahol megis­mélyes vallomás és krónikási csolás nem véletlen. Szabó merhetik azokat az alapvető pontosság. Ezeket a szinte- Miklós hosszú esztendőkig ismereteket és fogásokat, T - - x x x - j , , „ , x. melyek elengedhetetlenek tizalo szándékú és érvényű dolgozott akvarellel, s mel- bárminemű alkotómunkához. műveket nehéz egyértelmű- tán volt jeles koloristánk. Hogy aztán ki marad meg a en stílusokhoz, áramlatokhoz akinek nyugalmat és derűt látvány síkjón, s ki próbál sorolni. Ám az igazán jelen- árasztó képei bravúros tech- mast irányokban tájékozódni, az tehetseg, érdeklodes ker­tős alkotók nerfí is igen skatulyákba Kétségtelen, munkásságát nikával készültek. Mostani dése A állítás masik na_ lehet meglevő kiállításának tán legnagyobb gyobbik része ezt bizonyítja, erőszakolni, erénye, hogy az akvarell- Jórészük kapcsolódik az al­hogy Vincze technika sajátosságait: a Gémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról is, egy kis formaságot adjon az együttélésüknek. Egy szombat este elhatározta, hogy felkeresi a lányt. A kutya felrohant rá. de abbahagyta az uga­tást. megismerte. — No te a régi vagy! Nem tom. a gazdád lá­nya az e? De már erre nyílik is a pitvarajtó, pirospozs­gás lányiéi hajol át a rostélyon. — Imre! — sikoltja el magát. — Kerüljék ké beljebb! — Jó lösz ott a pitvarba is, itt a nagyláda, leülünk rá. — Üljünk, no! — felel örzse. — De jaj! Be­Törték a fejüket, estefelé csak kisütöttek va- széljék má! Országot, világot látott ké! Vótak-e ára szép lányok? Főcserét-é éngöm? Hozott-é neköm szép, hímzött pruszlikot? Mér nem szól? — Lőhet is tűled szóhoz jutni? Lötyögsz itt, semmi értelme nincs a beszédödnek. Ha beszéd­re nyitod a szád, úgy szój, hogy talpra essön! — Akkó okosat beszélők, ami kédnek is fáj! Isten őrizte, hogy nagy gyászunk nem lött! — No. ml a fene? — Üg'v ám! Tífuszba estem, és mondik. hogv az hágv maga után nyomot. Hajszálon múlott, hogy a nyelvem mög nem bénút.! Rosszú vótam ^ r•• I F Szili szejjelnez lamit. — összerágatom a kecskévé, akkó neköm is marad valami, mer valamennyit csak adnak ér­te. A zsivány mög nem viszi el a pízrongyot. Odamegy a gledicssövényhez, kinyitotta a bugyellárist, az egyik sarkán kiigazítja a pénzt. Arra hajtja a kecskét. A kecske kezdi ám a szép. színes, ropogós papírokat szabdalni, rágni összefelé. — Möghasad a szívem! — mondja az asz­szony. — így csak marad egy kicsi nekünk is bejüle! Este jönnek a betyárok. Egy szálig mind is­merte őket Farkas gazda. — Jó estét, cimbora! Együttünk kártyázni. Tartod-e a bankot? — Van mibű — feleli Farkas gazda. — Hozd elő, asszony a pízt! Egy szakajtó kosárba hozza az asszony az apróra rágott pénzt. — Játszok, még a pézömbű tart! — Hű. az anyád! Ki csináta ezt? — A kecske — feleli a gazda — Erejöttem a sövénybe, ű mög ráakadt. Ihol ni! — Mögfőzzük a kecskét! Meg is főzték paprikásnak. Ott is mulattak reggelig. Sose tudták Farkasnak megbocsájtani, hogy túljárt az eszükön! Veszelka Imre lakodalma , Imre már ió ideje nem volt örzsénél. Az üzlet másfelé vitte, még Bunyevácországba is járt. Volt már megelőzöttsége is, így hát illendőnek tartotta, hogy a népek előtt, meg az istea előtt hajlik. ám, teljes egy hónapig nem fordút a nyelvem. A' lött vóna a nagv katasztrófa! — Egv kicsinység nem ártott vóna bejüle! — Annvi idő úta nem beszétünk oszt most mög letámad, mint a gyerököt szokás! — Nem is úgv kezdté beszéni. hogv szóhassak rá! — Akkó ne hallgassa ke! — Nem is soká hallgatom a té unalmas repli­kádat! — Me. van kédnek valakije! — Ügy. mint neköd! — felel Imre. — Ki mondta? — Aki látta! — felel Imre — Biztos a Bódis árúkodott! Ha ké itt van, neköm más nem kő! — örzse elpityeredik, köze­lebb húzódik. — Hát asz' mondd mög egyszóvá Sra vagyok kéváncSi, szeretsz-e igaz szivedbű? Tudom hogy van bűnöd, méhogv oda vótam. nem vótá áll­hatatos. de én mögbocsájtom. Mer a fehércseléd olyan mint a lengő nád. amőre a szél fújja, ara — Én csak kendet szeretöm! — Jól van. örzse! Mög van a csapodárság bo­csájtva. csak ezután ió viselködj. de azt mög­mondom. ha csalfaságon érlek, vagv valakivé összeszűröd a levet mind a ketten dögrovásra nöntök! — Esküdjék ké mög velem! — Nem lőhet — felel Imre. — Dehonnem. Hát kögyelmet kaptak kendtök! Akkó mié harcótak? — Amié a másik! — Úgy gondótam. mögesküdünk. azt idegyün ke. azt dógozunk együtt! — Nem lőhet! — Mié? — Azé! — Hát mögén bujkál? — Ühüm! — Dehát mié!? — Azé. mer betyár a nevem! — Dehát kögyelmet kaptak! —. Ügyám! De kutyábű nem lött szalonna! — feleli Imre. — De azé mögesküdünk. itt mind­já érvénvösen. Gyerünk ki az udvarra, l^térgye­pölünk a gyöpre. aztán nézz fő. örzse. oda. az égre! Nézd azt az ezör csillagot Semmilyen gyertya nem ér fő a ragyogásukkal. Az mind­egyik az én cimborám, azok neköm ingyen szó­gának. mosolyognak ránk. azok lösznek a tanú­ink. azok előtt esküdünk egymásnak örök hű­séget. Mé tudod, örzse. ha papná esküdünk, az sé érvénvös. ha nem szeressük egymást. Akkó az is csak cécó! — De miiven szép az. mikó viszik a lant, nvargalnak a lovak a kocsikon nemzeti pántlika, na^v nemzeti zászló, az üvegön vőfélvkalács. Akivé tanákoznak az úton. mögkínálik. isznak az új pár egészségire, s mondják: „De szép meny­asszon !" Ezöktű én mind elesök. a ké hőbör­tössége végött! — Ketten esküdünk, senkis® lát! Ha ugyan úgvis esküdünk — felel Imre. — Ha az a tífusz iobban kedvezött vóna neköm! — mondia. — Már mögén mi leli kendőt! Esküdjünk no. itt ketten! — Most né; Nagvon citerál a gyomrom, majd hónapra leáll, azt mögesküdünk! — Jó van hónap estére várom kendőt! — Várhatsz! földi tájhoz, a tanyák, a szántások, tarlók, fák, virá­gok, vizek világához (Szalai Pál, Német János, Szabó László, Kókai István, Lőrincz Judit, Erdei Judit, Szatyor Győző. E sorból mégis Ki­rály Tamásné Pulykája és Fenyvesi Márta karakteres portréi emelkednek ki. Gö­csej/ József szingazdag A sétány című festményének az sem vált kárára, hogy fordítva akasztották a para­vánra. A természeti ihletést izgalmasan építi tovább Sit­kei András és Bereznai Pé­ter. Legnagyobb igényű al­kotásokkal Erdélyi János György jelentkezik, össze­tett, az emberi kapcsolatok problematikáját árnyaltan fölvető három képét viszont kissé irodalmiassá teszik a felesleges szövegek. Karak­teres ifj. Holler László szo­borportréja. dekoratív Fe­hér Anna két rusztikus tex­tilje és nagyszerűek Réthly Sarolta érmei. Mostantól kezdve hagyo­mányteremtő szándékkal ezeken a téli tárlatokon né­hány alkotással bemutatko­zik egy-egy olyan fiatal mű­vész. aki többször volt a mártélyi tábor hallgatója, s alkotói impulzusait is jó­részt ott szerezte Első alka­lommal Lipták György gra­fikáit állították ki, akiről mestere Kass János ezt írta: „Lipták György tehetsége ki­hívás, müvei visszhangoznak b ennünk és feléje forduló fi­gyelmünk impulzusokat kap." Ezek a gondolatok — biztosak lehetünk benne — a mártélyi táborok mind több hallgatójára érvénye­sek lehetnek. Tandi Lajos i \ »

Next

/
Thumbnails
Contents