Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-10 / 34. szám

2 Kedd, 1981. február 10. Eleinte könnyű. Amíg kicsi a gyerek, csak azt Játja meg a világból, amit odaereszt hozzá a szülője. A gondos szülő pedig a szépet, jót mutatja, szelíd, lágy dallamokkal altat és ébreszt, kedves rigmusokat duruzsol a ritmus kedvéért, selymes szőrű kiseíeákra és pelyhe* csibékre mutogat a könyvben, játékot vesz. amivel ügyeskedni lehet Aztán? Vihog a 4—5 éves, és szemtelen ártatlansággal védelmezi a ki tudja honnan összeszedett, obszcén rigmust: „De hát ez is rímel, nem?" Az oldalára köti a kosárlabdajáték tartozékát, homlokára egy szalagot, és elindul „öldösni", Megszúr* kalja a szekrényt, az ajtófélfát, „ezt i» kivégeztem", megnyúzza, kibelezi a játéká Hatokat Hol rézbőrű hol fehér harcos, hol meg egyszerűen: katona. ,>A háború az, amikor minden összetörik" — válaszol habozás nélküL Máskor kérdez, miért eszi meg a róka a pockot? És ha találkozik a tigris az őzikével? És a boszorkányon meg a sárkányon kívül kl eszik még emberhúst? A pedagógiai és pszichológiai tanulmányaiból emlékfoszlányokat őrző szülő aggódik és tehetetlen. A gyerek általában a tévére hivatkozik. Eleinte csak Zsolttka meséire, mert ő látta az ipdiánfilmet, és beszámolt róla az óvodában. Aztán nyaral a gyerek az engedékenyebb nagyszülőknél, ottragad a tévé előtt a Híradó végéig, nem alszik a krimi alatt. Átmegy a szomszédba vasárnap délelőtt, amikor korbácsolják a feketéket — valahol, valamikor az Újvilágban. Csakhogy neki ez ftt van, fei jelen időben. S azt is hiába magyarázzuk, hogy a boszorkány esak a mesében, és Jancsi meg Juliska nem is igazi gyerekek. Azért 6 még álmodik róluk, és háborúzik „játékból", ébren. Ml a teendő? Azt mondja a tévében a pszicholoBUS, ismerje csák meg az a gyerek az életet a maga valóságában, ne érje váratlanul, ha találkozni kényszerül a rosszal. Vajon? Ügy tűnik a Magyar Televízió mesemüsorait válogatót, nem osztják ezt a véleményt. Szerencsére cswpc ssolid, oktató jellegű rajzfilmet, kedves bábfilmeket válogatnak a gyerekeknek szánt esti percekbe, és a vasárnap délelőtti összeállításokba. Szerencsétlenségünkre néha túlontúl szelídek, már-már bugyuták, fantáziátlanok ezek a mesék, olyannyira, hogy a csemeték meseóhsége kielégítetlen marad, s az ostromot nem bírja sokáig az ember: átkapcsol Belgrádra — s jót szórakozik az ötletes amerikai piff-puff rajzfilmeken, gyerekestül. Él tiltani a tévétől? Megfosztani attól a néhány kellemes, képzeletmozgató, ötietdús rajz- és bábfilmtől is? Mint a Pam-Pam-sorozat, vagy a Rarbáék és Mazsola? Hiszen mind erről beszélnek az óvodában, mint a felnőttek a tegnap esti filmről, a munkahelyükön. Ügy tűnik, megmásfthatatlanul ilyen lett a világunk: nincs este tévé nélkül, legalább reklám és mese nélkül. (Tényleg, vajon tudják-e a reklámszakemberek, hogy az óvodások a leghűségesebb é» legfogékonyabb nézői „műveiknek"?) 3 nincs más megoldás, minthogy mindenkiakit illet, azon legyen, „keddtől keddig mindig más", de egyként színvonalas, s igenis a jót, a szépet mutató mese peregjen a képernyőn. Hátha valamelyest ellensúlyozni is lehet a más műsorokból lopkodott drasztikumot, kegyetlenséget, rémségek A világ roszszák Sulyok Erzsébet játékfilmszemle Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjének díszbemutatójával vasárnap este a Vörös Csillag Filmszínházban megkezdődött a XIII. Magyar Játékfilm Szemle, Az ünnepi díszelőadás közönségét — köztük kulturális életünk több vezető személyiségét, s számos, a szemlére érkezett külföldi vendéget — Farkasinszky Lajos, a Főváros) Tanács elnökhelyettese, a játékfilm szemle igazgatója köszöntötte. Megnyitó beszédében a többi között hangoztatta: a magyar filmek némelyike évi egymillió nézőt is vonz, ugyanakkor mostanában nem teljesen harmonikus a mozit szeretők kapcsolata az alkotásokkal. — A szemle szervezői remélik: a bemutatott filmeket kísérő fokozott érdeklődés hozzájárulhat ahhoz/ hogy a magyar filmművészet újabb ütközeteket nyerjen a közönségért folytatott csatában — mondotta Farkasinszky Lajos. A Vörös Csillag mozi hétfőtől csütörtökig, egész napon át tartó vetítésein 25 — a tavalyi pécsi szemle óta elkészült «- mflvet mutat be. Pályadíjak A mártelyi 15„ jubileumi országos ifjúsági képzőművészeti tábor hallgatóinak alkotásaiból téli tárlat nyílt Szegeden, a November f Művelődési Házban vasárnap délben. A megnyitón adták át a fiataloknak a pályadíjakat. A KISZ Csongrád megyei bizottságának és a Csongrád megye KÖJÁL egészségnevelés' osztályának „Egészséget aoí)Q=ben mindenkinek" című plakáttervpályázaton Juhász Márton (Miskolc) Karampáhy Sándor (Győri és Király Tamás (Veszprém) nyert dijat A téli tárlatra beküldött munkáiért Réthli Sarolta (Rzeged), Erdélyt János György (Esztergomi és Sitkei András (Kecske mét) kapott jutalmat. A KISZ X. kongresszusa jegyében Forradalmi ifjúsági napok Az ifjúsági szövetség központi és helyi akcióprogramjaiban évek óta kiemelt helyen szerepel a Forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. Március lp„ március 21, és április 4. nemcsak a magyar történelem kiemelkedő eseményeire emlékeztet, évente újidőszerű feladatokra is mozgósítja az ország fiataljait. Az idén, a KISZ X. kongresszusának évében különösen fontos, hogy a történelmi hagyományok jegyében fiatalos megmozdulósqkqn pizonyítsák az ifjúsági szövetség tagjaj politikai felkészültségüket. A fiatalok egyéni, alapszervezeti kezdeményezésére számítva, s azt támogatva Csongrád megyében az elmúlt évekhez képest csök ker) a központi rendezvények száma. A hagyományos programok — így a máreius 15-i szegedi, Klauzál téri nagygyűlés, a megye városaiban e napon zajló városi ünnepségek, koszorúzások — mellett kiemelhető a március végen Csöng) adon megrendezésre zerúlő. a „Vörgskatonák útján" .ejszóval meghirdetett Ifjú Gárda megyei járőrverseny a „Film és ifjúság'' vetélkedő megyei döntője. A szegedi Fekete-báz munkásmozgalmi kiállítása a múzeumi napok keretéoen várja Csongrád megye forradalmi hagyományait bemutató kiállításán a megrfiataljait, míg a megye ifjúsági mozgalmának feldolgozásán munkálkodó, a megyei KISZ-bizottság mel lett működő kutatócsoport tudományos konferencia keretében teszi közzé kutatásainak eddigi eredményejt. A Forradalmi ifjúsági napök megyei szintű rendezvényeit április 4-én Szegeden, a FIN-gála zárja. Az Erkel diákünnepekre készülő amatőr művészek műsora új kezdeményezést jelent a központi programok soraban. Az alapszervezetek. az üzemi, iskolai bizottsági/* programjához -«- így például a munkásmozgalmi emlékhelyekre szervezett kirándulásokhoz, a KISZ--— Komszomol és a nemzedék' találkozókhoz, a KlSZ-es és az úttörő korú fiatalok közös rendezvényeihez — a városi és a járási KISZ-bizottságok ötletbörzén nyújtanak majd segítséget A hagyományoknak magfelelően a FIN keretein belül kerül sor az ifjúsági szövetség új tagjainak ünnepélyes 'Qgadalomtéteiére, az ifjúsági mozgalomban tíz. tizenöt és húsz éve dolgozó fiatalok köszöntésére. rr * ürügyen rádiófigyelő A szerzői est Gion Nándoré volt, nyilvános irodalmi műsorként szerdán este sugározta a Kossuth-klubból a Kossutb-adó. A Magyar Rádió, az Űjvidéki Rádió, a Magyar írók Szövetsége és a TIT által rendezett esten bemutatkozott a jugoszláviai magyar irodalom talán legreprezentansabb egyénisége, s e példás gonddal készített, a szerkesztő Dorogi Zsigmondot és a rendező Keres Emilt külön dicsérő másfél óra, mely jgen szépen képviselte a magyar-jugoszláv jószomszédi kapcsolatok kulturális vetületeit, fölvetett olyan kérdéseket is, amelyek végsősoron túlmutatnak Gion Nándor prózaírói művészetén. Nevezetesen: az úgynevezett nemzetiségi irodalomról van szó. Immár hat évtizednél is több, hogy a történelmi Magyarországnak vége: a Jugoszláviához, Romániához Csehszlovákiához került területek magyar lakosságának sajátos körülményeihez kapcsolódó kultúrák (élükön az irodalmakkal) kénytelenkelletlen, a magyar nyelvű alkotók jóvoltából, különleges módon váltak az egyetemes magyar kultúra, az egyetemes magyar irodalom részeivé. Elsősorban a romániai magyar irodalem az, amelyik — Erdély hagyományosan magas kultúrája okán -» máig leginkább tarthat számot közérdeklődésre, s ha csak az erdélyj magyar irodalom kitartóan színvonalas yoltára gqndolunki e tény több mint érthető. A jugoszláviai magyarság lélekszámra is jpval kevesebb az erdélyinél (közel fé}mi}ljó ember) irodalma pedig nem rendelkezik hasonlóan parádés, évszázados tradíciókkal. A szoGémes Eszter Torténetek Rúzsa Sándorról C •!• e I r Szili szejjelnez — Hát a vásárba, a betyárokkal cimboráskodó Szili mindég szömme tartott. Még a píz átadá6áná is ott _vót Csak akkó vöttem észre, mikó má töszöm « a pízt. A vásárba is ®gy jottányit nem tágított mellőlem. Még az úton is jó soká velünk lovagolt. Nem tudtam neki cselt vetni. Tisztán, magyarosan mögmondta: „jó éccakát". nem mondta, hogy „nyugodalmas". Csak ért az embör a mondott szóbú! — Hogy prédáta kend é a címőröket?! — Csák<j csöngőit mögráztam. de egész emelet vét neköm, -» Hogy is bírta vinni? Központ tornyát éhúzattam vóna vela. — De hóbortos eszöd van! Avvi a hat ökörre! Mikor egy gazda ilyeneket mond, a mennyekben jár! — Na. hogy möntek »? — kérdi újra az aazszony. — Tanádd ki! Ilyen nagy esemény mögért a fejtörést, — Ezerötszáz? — Nem. — Ezernyócszát? — Nem. — Több? Kétezör? — Annyi! — Arába mönt. nem lött éprédave! — Möghiszöm azt! Ilyen jószágok nem vótak az egész városba. Kövérebbek, nagyobbak vótak, de ilyen egyívású hat ökör nem. de nem ám! Mindön szöm mögakadt rajtuk. Egy tekintetbe nem hagyta űket senki sí. — Hun a píz?| — Ammég most ió helyön van. hanem hónap ilyenkó! Kétszáz forint van a botosba, aranba, ezüstbe, az a tied! Életöd kívánságát teljesítsd belőle! De jó etödd. mer Rúzsáéknak is kő mibú élnil — Ne féltsék ke engi>m! Nem estem én a fe* jem lágyára! olyan helyre töszöm, hogy semmiféle betyár mög nem tanáli, ha hótta napjáig kutakszjk is. Azzal szépen bedugja a botost az ágyszal* mába. — Igenyöst odamén a betyár — mondja Farkas. — Hogy ls n8<? Első a sublót nekik, aztán a nagyláda. eszükbe sö jut az égyszalma. — Maj mögládd! Pe Isten őrizz túle! =*mondja Farkas. Régön hajtod mán. hogy szeretnéd az almáriumot kicserélni, mög csurakot, bársonkendőt vönni. Ezökre futja a kétszáz pengős pézbű! Aztgn türűdd szomőd*széd. mer életödbe ilyen summát nem kapsz. — Hát ke mit akar a többtn vönní? — Hujjajl Hogy én mit!? Hat annyit ls tűnnék Kőteni, még s® nagyon látszana mög a hóetyámon. A hat darab fehér bornyút kifüzetom, láb helyött láb, négy év roúva mögén tudok summapízt árúm. Suba jg kő neköm is, mer mán harmincéves, még az apám vöt te, jó í van mán viseve. Értőmbe mindég szerettem vóna asztragánysipkát. de sosö bírtam vönnt. Tovább má nem is nagyon futi, Az istálló teteje is rossz! Ojjaj! Mondtam, ugye? Az olajos pisla gyengén ég. vacsoráznak. Kimegy Farkas, egy ásót hoz be, — Mögbolondút ké? — Szó sincs rúla. hékám! De az éccaka biztos gyünnek a betyárok! A kistelki Vöröst is ott láttam. Tögyük s ezt a lódét innét, én körösztűásom itt a fal alját, a homokot kihordjuk! A bérős mög a gyerökök sé ne tudjanak, se ne lássanak. A kutyaház punktumosan itt van. Én innen a kutyaházba jutok, onnét mög a nagy világ. — Nem jó lösz az úgy, hékám! Én búvok kl! Vlszöm a botosba a pízt, is. — Nem. Én nem mondhatom, hogy te fmönté mulatni, úgyse hinnék c, de tc maj l#bltang<tez, legazembörözösz előttük. „Évitte az ökrök árát is!" Sínyföj előttük! — Nem ver mög érte azután? — Hová gondósz? Egy ÚJjí 5*! — Üssö hiszik e kendrú. — Valahogy próbóni kő! Elfújták a pislát, lefeküdtek. Nemsokára ugatnak a kutyák. — Nézzék ki! — mondja az asszony. — Nézzön a nehézség! Mán hallom a íódobocásl Farkas kj a faj alatt, az asszony meg sebesen helyére löki a ládát. A ház alsó végén jutott ki Farkas, de már menekül is a gledicssövény mellett. Ugyan szorgalmasan zörgetik az ajtót. Várjanak! Maj világot gyútok. Meggyújtja, azzal már megy is, a keresztbe vasrudat, levenni. — Jó estét, nénémasszon! — Fogadj Isten! — felel az asszony. — Küldje ki a gazdát! — Nincs itthun! — Mög merte tönni, hogy emönt innét ?1 — Én i» azé őszöm kezöm-lábom. hogy most mögárúta azt a kis pízt. mostmán a nyakára hág! Pejjg ezerszáz felé vóna helye! — De mink tudjuk ám, hun a ke ura! Mindan pízt elkártyázott, most üzeni kecjoek, adja ide nekünk, amit kedngk adott! —- Hogy is níi? Még mög %'é melegödött nálam. Még nem is pöngettem. csörgettem űket. Kéne neki? Vén lacibetyár! — óbégat Farkasné. — Van szíve kigyelmednek a hites urát baj, ba hozni, szégyönbe hozni a cimborák előtt? — Nem adom, nem adom! — Nem is kő, hogy adja, mögkeressük, azt elvigyük, ne maradjon szégyönbe, úgyis életibe elsőt mulat! Betódulnak, először is a fejalját túrják. — Mögvan! — húzza ki a betyár a szalmából, és megcsörgeti a csíkos botost. Sír az asszony. — Mögánt nem lösz se almárium, sí csurak, se bársonkendőt Életömbe mindég vtseltöebe járjak 1? Indulnak kifelé a betyárok: — Ide hallgassák, nénémasszony! Mondja mög a gazdának, hónap estére együvünk, de itthon lögyön, mer akármilyen messzi lösz, haza lát gyúnnil Felugráltak a lovaikra, elvágtattak. Hazajött a gazda, mindjárt ment. a kutyaólba, mert a iajblt a bugyellárissaf 0tt hagyta. A pult már kivadászta a zsebből a nagy bukszát. Isten őrizte. hogy már kl nem szórta a pénzt. — Kiviszem a gledíesgövényre, mer még más betyár ts mögfordulhat Itt «z éccaka — gondolta Farkas. Lefeküdtek, nem háborgatta őket reggelig senki. — Nem merők cmönni Innét, mer főgyújtik a tanyát. Azé mondták, akármilyen messze löszök. haza látok gyünni. Valamit csak ki kék eszőni. (Folytatjuk.) cialista Jugoszlávia három és fél évtizede alatt viszont — a lenini nemzetiségi politika humánus, következetes és elvhű alkalmazásával — az itt élő magyar nemzetiség életszínvonala korábban elképzelhetetlen magasságokat ért el. Kulturális lehetőségei lélelpszámáhog mérten szjpte tékozlóan korlátlanok: a sajtó, a könyvkiadás, az anyanyelvi művelődés „két kézzel" adta és adja a Vajdaság maevar nemzetisége számára mjndazt. amivet — szocialista viszonyok között különösen — nemzeti kisebbségnek rendelkeznie kell. Gton Nándor szerzői estjének bevezetőjét Bori Imre, a jugoszláviai magyar irodalom doyenje tartotta. Tőle az alábbi mpndat; Gion ragénytrilógiája két elkészült darabjáva! (A virágos katona Rá?saméz) „a hetvenes évek legjelentősebb magyar prózaíró) közé került." Az egyetemes magvar irodalom nívóját tekintve e mmwzíte* igencsak figyelemre méltó, fi amit kiváló színéezek — az újvidéki Daróczy Zsuzsa és Bicskei István, továbbá Avar István, Bessenyei Ferenc, Béres llgm, Sinkovits Imre ée Szabó Gyula —• előadásában hallhattunk Gion Nándor műveiből, felölelve a negyvenéves (ró eddigi életművének egészét — erősen alátámasztani látszott Bori Imre első hallásra meghökkentő megállapítását. Egészen sajátos hangulatú, eredeti ízű prózát hallhattunk, olyat, amaly képes elkerülni a vajdasági magyar irodalom legnagyobb veszójét, a provincializmust, egyben pedig tükrözf a hel.vzettudatot, összefűzve — talán a Jugoszlávia! magyar Irodalom eddigi történetében először — a magyarság egyetemes világképének Jellegzetességeivel. A szerzői est ttrügve tehát fölöttébb fontos tanulságokat jelent. Például azt, hogy az Illyés Gyula által ötágú sípnak nevezett magyar irodalom eme ötágú voltában Vizsgálandó — jobban, alaposabban, körültekintőbben mint eddig. Mert — ahogyan a jugoszláviai magyar kritikus, Bányai János írta — „a jugoszláviai magyar irodalom is kettős meghatározottságú. Egyrészt a maga — o mikroközösség — talajából, másrészt a közös emlékekből konstituálódik." Nemzetiségi irodalom tehát életnedveit mindig a nemzeti történelem és -nyelv talajából szívja, Ami pedig a ..déli sípot" Illett, láthattuk: egyre erőfel lesebben, egyre szebben szól. Domonkos László i o