Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

12 Vasárnap, 1981, február í: T

ájegységünkön a dolgozó tömegeknek, a társadalom legjobb erőinek művelődési, népművelő törekvései t ép értéket mutatnak fel. A munkás> ) izgalom történelmi dokumentumai kött gyakran találkozunk a munkához és . műveltséghez való jog közös követelé<"-vei az-elnyomó osztályokkal folytatott harcban. A nehéz körülmények között dolgozó paraszti tömegek soraiban Is .okán voltak, akik a fáradságos nap után olvasókörökben, tanyai Iskolákban vagy nipen odahaza petróleumlámpa mellett is megtalálták a betűkben visszaadott gondolatok értékét ég szépségét. Tudjuk azt is. hogy a Horthy-korszakban a tájegység szellemi munkásainak legjobbjai köiött sokon voltak, akik nemcsak „szívükre vették a nép elmaradott műveltségének „terhét ós gondlát", de tudásuk továbbadásával azt csökkenteni is Igyekeztek. Közülük sokan éppen a néptömegek kulturális elmaradottságát vizsgálva, az ellen küzdve jutottak el alapvető társadalmi igazságok felismeréséig, nevezetesén addig, hogy a politikában, a gazdaságban elnyomott tömegeket a kultúra önmagában képtelen felemelni. Népünk felszabadulásakor a műveltség ;,ezernyi fajta népbetegségével" együtt örököltük tehát azokat a pnzltfv erőfeszítéseket is, amelyeket a Horthy-rendszer nem értékelt, sőt akadályozott, az ÚJ körülmények azonban megnövelték e törekveeek társadalmi, erkölcsi értókét. A felszabadulást követő évtizedben nagy gazdasági, társadalmi átalakulás indult meg. A műveltség, a népnek a népről széló értékes művészet társadalmi rangla hatalmas mórtékben növekedett. Ennek elismerése mellett azt sem felejthetjük el, hogy közben a nagy politika torzulásai a kultúrát és szűkebb tájegységünket Is érintették. Méltatlanul bűnhődtünk a „szegedi gondolat" miatt ls. holott ehhez a városnak a földrajzi kapcsolódáson kívül nem volt tartalmi köze. Ilyen előzmények után tájegységünkön a szocialista közművelődés és művészetpolitika Immár dinamikusan és kiegyensúlyozottan a7 ötvenes évek végétől indult fejlődésnek. Ez a fejlődés, amely azóta Is jellemző, szerves kapcsolatban és kölcsönhatásban gazdagodott azokkal a nagv társadalmi és gazdasági átalakulásokkal, amelyek ttt végbementek. A kultúra együtt fejlődött a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a szövetkezeti mozgalom megerősödésével, a vidéki Ipartelepítés eredményeként létszámban és szocialista arculatában egyaránt fejlődő munkássággal, a tudomány, as oktatás, az egészségügy hővtilésével, a szooialista demokrácia fejlődésével, A történelmi visszatekintés nagymértékben hozzájárul mind fejlődésünk eredményeinek méltó értékeléséhez, mind problémáink okainak, a megoldási utak keresésének reális feltárásához. Ez mindanynviunk számára fontos, de különös tekintette} jndokelt az ifjúság nevelésében, hiszen egy reális múlttudat nélkül a felnövekvő nemzedék nehezen tud a jelen és • jövő törekvéseihez eredményesen kapcsolódni. A múlt feltérképezése természetesen pem mentesít bennünket, sőt ösztönöz arra, hogy mind sokoldalúbban foglalkozzunk jelenünk eredményeivel, megqldandó gondjainkkal, feladatainkkal. Fejtett szocialista társadalmunk építése során közgondolkodásunk mindinkább elfogadja, hogy növekszik az emberi tényező szerepe és jelentősége. A napi élet feladatai bizonyítják a „jót S jól, ebben áll a nagy titok" reformkori gondolatának időtállóságát. A politika, a társadalom számára azonban az a fontos, hogy közösen kutassuk a „jót, a jól" titkának feltárását, és ismereteinket alkotóan alkalmazzuk. Ennek során megkülönböztetett szerepet kap a munka, a közélet, a magánélet és a kultúra kappsolata. Ea megköveteli, hogy a munka vagy kultúra, a közélet vagy kultúra, a magánélet V8g.V kultúra helyett: a munka és kultúra. a közélet és kultúra, a magánélet és kultúra egységét és kölcsönhatását képviseljük. Gazdasági előrehaladásunkban gyors Ütemben növekszik a szellemi tőkeberuházások hasznosításának aránya, a századfordulón a gazdasági fejlődés néhány százaléka teremtődött szellemi beruházásból, • döntő többsége az anyagi beruházás eredménye volt. Mostanára nemzeti vagyonunk harmadát, felét a szellemi értékek és fejlődésünk ilyen arányát P szellemi értékekkel való gazdálkodás hatékonysága edjákv A munkaerő-gazdálkodás mennyiségi tényezői mellett megnövekszik a minőségi oldal szerepe. Százezer és millió forintokat jelenthet pozitív vagy negatív értelemben az a tény, hogy a munkaerő mennyire felkészült az új technika és technológia követelményeinek alkalmazására. Ma már a műveltség nemcsak köTársadalom, közművelődés, művésze vetkezménye a termelés elvárásainak, hanem előfeltétele Is e fejlődésnek. Mindez parancsolóan írja elő a szocialista munkakultúra sokoldalú feltárását, közgondolkodássá formálását. De sokoldalú az összefüggés a szocialista demokrácia gyakorlata és az állampolgári műveltség között is. A mit, miért, hogyan? kérdésére csak a műveltség és a társadalmi tapasztalat egysége alapján tudunk reálisan válaszolni. De az emberi magánéletnek is sok kulturális tényezője van. Sok múlik rajtunk, műveltségünkön, hogy az egészséges életmód mennyire válik általánossá, mennyire tudjuk elhárítani azt 8 veszélyt, hogy leküzdve a nyomor betegségét, ránk törhetnek a jólét nyomorúságai, Közművelődési munkánkban évtizedek óta növekszik a szabadidő-problematika jelenléte, A sgebad idő növekedése szerves eleme társadalmi előrehaladásunknakMégis, figyelnünk kell arra, nehogy közgondolkodásunkban. életmód-szemléletünkben a szabad idő „önálló" életet éljen. A polgári szabadidő-szemléletnek e törekvés fontos sajátja. Bizonyos problémákra nálunk is fel kell figyelni. Ha megnéznénk, hogy az elmúlt két évtizedben hány könyv, tanulmány, cikk foglalkozott a szabad Jdővel és mennyi a munkaidővel, akkor valószínű, az arány erősen eltolódna az előző javára. A jelenben pedig úgy tapasztaljuk, hogy a munkaidő kulturált hasznosítása sem kisebb gond, mint a szabad idő kulturált eltöltése. Vagyis: a Jövőben sokoldalúbban kell foglalkoznunk a munkaidő és a szabad idő kulturált hasznosításának összefüggéseivel, természetesen a sajátosságokat is figyelembe véve. A máig érvényes marxi megfogalmazás szerint a szabad idő pihenőidő és a magasabb tevékenységre való idő- Ennek szellemében kell megtalálnunk a szabad időben a művelődésre, a testedzésre. a szórakozásra, a pihenésre fordított Idő helyes arányát, az emberi önmegvalósuiást szolgáló tartalmát, Mindez társadalmi törekvés, de megkülönböztetetten fontos ifjúságunk nevelésében. Az oktatás ég g közművelődés mainál szervesebb tartalmi egymásra épülésében arra kell törekedni, hogy a műveltség ne a jóllakottság, hanem az éhség érzetét teremtse. Ezzel szolgálhatjuk a permanens művelődést, 8Z önművelést társadalmi méretekbenAz elmúlt évtizedekben dinamikus volt tájegységünkön az urbanizáció. Ennek csak részben mutatója, hogy a lakosság töhb mint kétharmada városokban él, itt elsősorban nem a statisztikai, hanem a tartalmi elemekre utalunk, Az urbanizáció ugyanis nem azt jelenti mint erre már h-enín is utalt —, hogy „a falu beköltözik a városba". Az urbanizáció elsősorban azt jelentj, hogy a korábban csak a várqsra jellemző feltételek, körülmények mindinkább a községekben vagy azok nagy részén, sőt esetenként a tanyavilágban is megteremtődnek. A kép már rég nem az, hogy a művelődésben mechanikusan előnyös helyzetű a városi, hátrányos helyzetű a falusi ember. Bizonyos tekintetben a város kétségtelenül még jár előnyökkel a faluval szemben, de a különbségek átrétegeződnek. Ma van olyan községünk, amely a közművelődés tárgyi feltételei tekintetében — különböző fajlagos mutatók alapján — előnyösebb helvzetben van, mint a város. Hiszen, miközben a Makó vpgy Szentes nagyságú új városrészeinkben nincs mozi, művelődési ház, önálló könvvtár, szerencsére mind kevesebb nagyközségünknek ke" nélkülöznie ezeket az alapintézményeket. Mégis fel kell figvelnünk arra, hogy miközben Új városrészeinkben az a gond. hogy mée nem alakultak ki a művelődós bizonyos alapintézmény-feltételei, több kisközségünkben. a tanyavilág egy 'részáhen visszalépés történt a korábbi körülményekhez képest. A hatvanas években a szocialista mezőgazdaság megerősítése jegyében indokoltan különös súlyt kapott a falu. a tanya művelődése is, a hetvenes években helves volt figyelmünket nagyobb mértékben a városokra fordítani, de úgy tűplk, nem gondoltunk időben arra hogv az egyébként ugyancsak ésszerű közigazgatási korszerűsítések több helyen a kisközségekben több száz vagy ezer ember művelődési lehetőségeit elsziirkítik. A jövőben erre különös gondot kell fordítani. A közművelődés tárgyi feltételeit erőnk szerint tovább javítjuk, Nagy tartalékok vannak azonban p közművelődésben is az üzem- és munkaszervezésben, a? emberi alkotóerőben. Sokkpl hatékonyabban kell kihasználni lehetőségeinket, le kell bontani azokat a szemléleti korlátokat, amelyek esetenként még ma is az ,,én házam az ón váram" kispolgári alapállásból viszonyulnak a szocialista közművelődés közös ügyéhez. És e tekintetben sem szabad mcgállnunk az elv} egyetértés megteremtésénél, hanem egységet kell teremtenünk a gyakorlati megvalósításban ls. Meggyőződésünk, hogy közművelődésünk jelentős kihasználatlan tartalékai gyökerednek még szemléleti okokban, Művészeti életünkben a® elmúlt évtizedek nagy feilődést hoztak, lelentős eredmények születtek. nem lebecsülendő egyenetlenséggel és ellgntmopdásokkpl, Gazdagodott művészeti étetünk, p fejlődés alapvető feltételeként értékeljük a művé' szet társadalmi, anyagi és szociális létbiztonságának megteremtését. Törekvésünk a? Yplt, és marad, hogy megfelelő aikqtól lehetőséget biztosítsunk a művészetnek ahhoz, hogy a társadalmi valóságunkat, eredményeinket és természetesen létező gondjainkat ls 9 lépnek, Q pépről szólva gazdagodó színvonalon visszaadják. Azt várjuk, hogy méltóan értékeljék közös erőfeszítéseink eredményét- Ss amikor a gondokról szóinak, akku? se keverjék össze a régi társadalom pusztuló élet* • A cikk a szerzőnek a megyei pártbizottság 1980. október ít-1 ülésén elhangzott referátuma alapján készült. L&di Ferenc Nézz a Tiszára... Ti él a csöndes meabpesájtás enyém a harag, gyűlölet. K-vetett forró- lágv öled. és békák, kígyók fészke már, Átok és áldás elkísérnek, a poharadban méreg ül. Z az ég fölötted nem derül, mögötted árnyak iárnak egvre. Magadtól el nem menekülhetsz: a mozdulatod ón vagyok. a borongásban fénv napqd. s a lépteidben tiszta ritmusVjhedd a szíved naora. fénvre, Nincs nária. nem lesg már soha. belepj burián, gaz. moha. füvek és összevissza áeak. Bzánlak. mtnt aki nváren megfasv. mert nincs körötte menedék, nézne tovább, de szeme ég. s érái, hogv résen megvakult már. Ne is láss vissza, mint a iósek, csak ón lehettem váteszed. A lelked úgvis ráteszed ós bolyonghatsz a nagyvilágban. Még nem mondtam el mindent rólad, még fognak versek ritmusok, Atlénvesülve mit tudok rólad, ki suhanás *« voltál ? Az időben maid találkozunk esv mondatban melv szén lehet Én a legszebbre kértelek: maradi nekem hogv érted legvek. Fogy as idő. már el keti mennem rossr n .remem fát e Ubam, maradasod nem találtam. Néz* a Tiszára, iese zajlik. formájának fájdalmait az új társadalom életformájának szülési fájdalmaival, gyermekbetegségeivel. Ügy érezzük, a művészeti alkotások értékélésében, hasonlóan a társadalom más területeihez, fellelhető még az egyenlősdi. Meggyőződésünk, hogy amint a társadalomban, a gazdaságban a közösségek és az emberek munkájának értékelésében erősödik a társadalmi igény és törekvés a végzett munka szerinti differenciálásra, ezt a művészeti életben is erősítenünk kell. Erre fel kell készülni a pártszervezeteknek, a művészeti élet irányításának, alkotóinak és értékelőinek egyaránt. Az értékelésről szólva külön szeretném aláhúzni a kritika szerepét és jelentőségét. A művészt és a közönséget egyaránt orientáló, az alkotásról nagyfokú ideológiai és szakmai felkészültséggel és felelősséggel szóló kritika szép eredményei mellett feladatai sem kisebbek megyénkben- Jó lenne, ha társadalomtudományi intézményeink ebbep az eddiginél intenzívebben vállalnának szerepet. A különböző művészeti műhelyek önállósága is fő vonásaiban eredményesen, de problémáktól sem mentesen fejlődött. Voltak ós vannak vitatható nézetek a műhelyönállóság értelmezésében. Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy a jogok es kötelességek egyfajta különválasztásáról vgn szó. Nevezetesen, hogy egy műhelynek jegs egyedül kialakítani törekvéseit, válogatni és közzétenni az alkotásokat, és a társadalomnak pedig kötelessége ezt tudomásul venni, mi több, csak pozitívan értékelni. Márpedig a jogok ós a kötelességek ilyen különválasztása veszélyes. A különböző műhelyeknek egyidejűleg joga arculatát felelősségteljesen alakítani, formálni, de egyaránt kötelessége figyelembe venni a társadalmi követelményeket, törekvéseket, elvárásokat is- Természetes dolog, hogy a társadalomnak is kötelessége elfogadni a reális mértékű műhelyönállóságet, de joga számon kérni azt. hogy a műhelyek hogyan gazdálkodnak a társadalom anyagi, erkölcsi, szellemi értékeivel, miként szolgálják közös társadalmi törekvéseinket- A magunk részéről a jövőben is nagy jelentőséget tulajdonítunk a felelősségteljes műhely önállóságának, a magasszintu ideológiai, szakmai munkának. De változatlanul nem mondhatunk te a munka értékeléséről, és fontosnak tartjuk a műhelyek munkájában is a közönségkapcsolatok erősítését. A közönségkapcsolatban külön kall fejfigyelni az ifjúság növekvő jelenlétére, A szocialista művészetpolitika fnntes feladata a társadalom ízlésének formálására. e téren is tetentös eredmények születtek. de sok a fehér folt. Itt sem ritka a végletes megközelítés Találkozunk olyan nézettel, hogy a művész vagy éppen az intézmény g saját ízlésének elfogadását mintegy megköveteli a közönségtől, s ha ezt g közönség nem teszk akkor a közönséget hibáztatja- Természetes dolog, hogy a művészetnek nem feladata a knzönségíziós mechanikus kismiráiása, sőt fontos annak gazdagítása, alakítása, de attól nem lesz iPbb a ki>znngégíziés, ha azt egy-egy produkpiő elutasítása miatt sznobnak minősítik, ahogy erre sajnos még a hélvi műhelyekben és kommunikációban is találunk példát, Régi jgazság, mind a művészre, m>nd a közönségre vonatkozóan, hogv egvjket sem tehet sem kinevezni, sem leváltani- Ezt a jövőben is tudomásul kell venni, és ennek alánján keresni a találkozási pontokat. Hiszen azzal sem érthetünk egyet, hogy vannak állampolgárok, esetenként párttagok is, akik szfvesen kiáltják ki salát ízlésükét művészetpqjitikaj normává, és ha ezt nem kaniák vissza, akkor a művészetpolitikát látják veszedelemben. Természetes dolog, hogv egyikünk oevéM ízlése sem egyenlő a művészetpolitika követelményeivel. E végletes példák említésével is esupán aláhúzni kívánjuk az ízlésformálás művelődési, művészeti szerepét, g téren is különös figyelmet ken fordítanunk ifjúságunk fztesének alakítására, környezeti kultúrájában, művészeti érdeklődésében, szórakozásában egyaránt. Ügy érezzük- a párt vezető szerepét és tömegkapcsolatát, a szocialista népi-nemzeti egységet szolgálja a közművelődéséi művészetpolitika is, Az elmúlt években és évtizedekben 3 pártszervezetekben erre növekvő figyelmet fordítottunk- Nagyon fontos az, hegy a párt természetes politikai mechanizmusában a művelődési tényezők nagyobb szerepet kapnpk. Többet foglalkozunk ezzel a gazdasági munkát vagy éppen a társadalmi étettjj vizsgálva a« agitáeióban, a propagandában, a tájékoztatásban és az információban egyaránt. a jövőben is gkkor Bgpigáijuk eredményesen pártunk művelődéspolitikai törekvéseit, ha a pártétetben, a párt és tömegek kapcsolatában helyesen képviseljük alapelveinket, aa elért eredményeket és közög feladataink együttes kimunkálására, megvalósítására mozgósítunk, KONCZ JANÓK