Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

Péntek, 1981. február 6. 3 mmm* Lassan vagy gyorsan ? mmm* w e ón m^ j ' . • • • .. -v'T M^^JmiW ÍIÍÍÍiiÍÍiÍt r' • • • .< w Mii m&te Épül a szegedi olaj mezon Somogyi Károlyné felvétele Az Idei tél különösen mostohán bánt azokkal, akiknek szabad ég alatt van a munkahelye, sokat fáztak a naev hidegben. A szegedi ola.imezón épülő harmincezer köbméteres óriás tartály építői, a Budapesti Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói az év minden munkanapján megjelentek a hatalmas, 27 méter magas. 40 méter átmérőjű tartály és a hozzá csatlakozó acélszerkezetek különböző pontjain, és hegesztőberendezéseikkel. csiszolókorongjaikkal egész télen át dolgoztak. A rendkívüli méretű „edényben cseppfolyós propán-butánt tárolnak majd. Halászok jó éve ParadicsentermeSés Tegnap, csütörtökön Szentesen, a Halászcsárdában tartotta záiszámadását a Tisza Halaszati Termelőszövetkezel. Az elmúlt esztendő sikeres éve volt a halászoknak. Nyereséggel gazdálkodtak. Több mint 800 tonna halat adtak .a kereskedelemnek. A zömét exportra küldték. Jutott a hazai botiokba is. Az elmúlt év „fogásaiból" Csongrád megye csarnokaiban 161 tonna árut mértek szét. Hatvantonnányi halat pedig a csárdák, halsütők használtak föl. A halászati téesz „vízbe vet. vízből arat". Ugyanúgy vállal kockázatot, mint más gazdálkodó szövetkezet. Ugyanis fölkopna a halászok álla, ha csak a halak természetes szaporodásától várnák a bevételt. Nem bíznak a véletlenben. tervek szerint, nevelik, hizlalják a halakat. Amikor elérik a kívánt súlyt, hálóval és más hagyományos halászszers/ámmal megfogják a piacra való vízi állatokat. Tavaly 3050 hektár folyóvizet, 235 hektár holtágat, *214 hektár tavat és 80 hektár víztárolót jártak be a halászok. Nehéz munkával keresték kenyerüket, és másoknak az ebédhez, vacsorához való ínyencségeket. Hálójukban bőven akadt harcsa, csuka, kecsege, ponty, amelyért valutát adtak a nyugati kereskedők. A szövetkezet gazdálkodását a vendéglátás és az ipari üzem bevételei egészítik ki. A három „ágazatnak" tavaly 60 millió forint volt a termelési értéke, 20 millióval több, mint 1979-ben. A nyeresége meghaladta a 8 millió forintot. Két okra vezetik vissza a sikereket. Az egyik; a hátunk mögött hagyott esztendőben öt forinttal kevesebbért állítottak elő 100 forint termelési értéket, mint előtte. (Tavaly 29 forint volt ez a közgazdasági mutató.) A másik: csaknem 19 millió forinttal növekedett az árbevételük, ami nemcsak az árak emelkedésének, hanem a költségek csökkentésének is az eredménye. Az idei terveket az elmúlt öt év folytonos fejlődésére, az akkori sikerekre alapozzák. Évente gyarapodott a szövetkezet, s szeretnék, ha 1981-ben se lenne másként. A 334 tagot számon tartó közösség jogosan bizakodhat A lehetőségük adott — erről Haskó Pál, a megyei pártbizottság munkatársa is beszélt a tegnapi zárszámadáson. Külön öröm a sikerek mellett, hogy a halászok kollektívája összekovácsolódott. Szocialista brigádokat alakitottak, és sok fiatalt vontak be a munkába. Elismerte a szegedi halászok munkáját dr. Dobrai Lajos, a MÉM főosztályvezető-helyettese is. Mint arról már beszámoltunk, az idén jobbára küldöttgyűlésen vitatják meg a tagok képviselői a vezetőség beszámolóját. A közgyűléseket, ahová a téesz minden tagját meghívják — majd májusban tartják, amikor a hatodik ötéves terv tennivalóiról döntenek. Ma tartja küldöttgyűlését a mórahalmi Vörös Október, a szegvári Puskin, a fábiánsebestyéni Kinizsi, a makói Kossuth Termelőszövetkezet. A székkutasi Üj Élet Tsz-ben vezetőséget választanak, ezért közgyűlésre hívják össze a tagokat. Csökken a paradicsom termőterülete — állapították meg csütörtökön Kecskeméten az ágazat helyzetével foglalkozó tanácskozáson. Az okokról egyebek között elmondták, hogy a jelenlegi gyakorlat mellett a nagyüzemi paradicsomtermelés általában gazdaságtalan és igen sok kézi munkát igényel. Az eddigi árutermelési szerződéskötések azt mutatják, hogy az idén a tavalyinál jóval kisebb területen foglalkoznak a • friss fogyasztási és ipari felhasználású paradicsom termelésével. A kutatók szerint nem indokolt az ágazat ilyen mérvű visszalépése. A gazdaságoknak szélesebb körben kellene alkalmazniuk a bevált agrotechnikai módszereket. Megvan a lehetőség a hektáronkénti 40—50 tonnás terméseredmények elérésére, és ez már jövedelmezővé teszi a növény termesztését. A

zt mondja a fejlesztő mérnök, kétszer is vigyázzak, mielőtt a műszaki fejlesztés fontosságáról írok: Nehogy kelepcébe essek és erénynek fogjam föl a kényszerűséget! Mostanság sokszor elhangzik különféle fórumokon és íróasztalok mögül, hogy mérsékeltebb növekedési ütem vár a gazdaságra, és ez talán még jó is, mert visszafogott tempó mellett nagyobb lehetőség nyílik az ésszerűbb műszaki fejlesztésre. „Lassúbb iramnál — úgymond — komótosan körülnézhet az ember, rendezheti sorait, kétszer is meggondolhatja, mit hová tegyen". Ez így logikusan hangzik, csakhogy ennek az ellenkezője is igaz. Vagy talán rohanó tempó mellett nincs ugyanakkora esély a termékeny gazdálkodásra, a szellemi-anyagi erők okos felhasználására? Miért ne volna, mondja a fejlesztő mérnök, a műszaki fejlesztés sikere végül is nem a tempón. hanem a gazdaság mindenkori életképességén múlik. Nehogy azt higyje valaki, hogy a mérsékelt tempó már eleve megalapozza a sikeres műszaki fejlesztést, s hogy a reális terv egyúttal mindenkor ideális terv is. Lehet ez a terv kényszerű is. I

gaz. a népgazdásági lehetőségek ismerete a gondolkodás középpontjába kényszeríti a műszaki fejlesztés elismerését Annak felismerését, hogy műszaki fejlesztés nélkül képtelenség lépést tartani a világgal. Néha már úgy tűnik, mintha a technika teljesen külön utat járna. s gazdasági fellendüléstől, recessziótól, válságtól függetlenül halad a maga útján, s nap-nap után újjal, korszerűbbel lepi meg a világot Fellendülés idején azért, mert van pénz, recesszió idején meg éppen az erőforráshiány okán; hiszen kevesebb ráfordítással kell ugyanazt az értéket letenni a társadalom asztalára. Így aztán egyetlen ipari ország sem teheti meg, hogy a mérsékelt növekedési ütemre hivatkozva ne törődjék a kutatással, fejlesztéssel. Azt, hogy milyen lesz a 80-as évek világgazdasága, milyen meglepetéseket tartogat a világpiac, senki se tudja. Egy azonban biztos: a gazdasági recessziót mindenütt felváltja majd egy fellendülési folyamat, s a ma még csak kutató- es fejlesztőintézetekben ismert tulajdonság holnap már a piacon kínálja magát termék formájában. Az is bizonyos, hogy fölértékelődnek az anyag- és energiatalcarékos gyártási technológiák, s teret hódít a miniatürizálás és az elektronika alkalmazása. Ilyen helyzetben kell a magyar népgazdaságnak lépést tartania a világgal. Ugyanakkor az is igaz: a világ egyetlen országa sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elaprózza műszaki, fejlesztő, kutató apparátusa erejét. Hazánk különösen nem. De minden országban akad olyan terület, ahol a hagyományok, az anyagi és szellemi erőforrások alapján minden esély megvan a korszerű termelés kialakítására. Ilyen terület nálunk egyebek között az elektronika, amely, ha több éves késéssel is, de végre méltó helyet kapott a kiemelt fejlesztési programok között. Az ésszerű szelekció, a kutató-fejlesztő tevékenység súlypontozása előfeltétele a sikeres műszaki fejlesztésnek. S nemcsak korszerű, eladható termékekről van szó. A világpiacon voltaképpen ma már nem is annyira az egyes termékek, mint a háttérben meghúzódó termelési rendszerek versenyeznek. Ez a legtöbb magyar termék esetében tapasztalható, hiszen — a többnyire követő jellegű műszaki fejlesztési politikánk miatt — termékeink döntő része akkor kerül világpiacra, amikor már nem az újdonságáért veszik. A magyar termékek versenyre kényszerülnek hasonló külföldi termékekkel, s a verseny kimenetelét a minőség mellett a magas termelékenység, az alacsony önköltség vagy éppen a rövid szállítási határidő dönti el. Ezért nemcsak a korszerű termék előállításához szükséges műveleteket, hanem az egész gyártási rendszert, iparági fojyamatot kell a lehető legmagasabb szintre és szervezettségre emelni. A műszaki fejlesztésben is szakítani kell a termékközpontúság elvével, s fölcserélni a fejlesztés, a gyártás, sőt az értékesítés folyamatának egységével. A műszaki fejlesztés fogalmába tehát voltaképpen a korszerű. szervezett gazdaság valamennyi tényezője beletartozik. K

özismert, hogy a most kezdődött ötéves terv fő célja, a külgazdasági egyensúly megteremtése. Ám előfordulhat, hogy egy-egy műszaki, fejlesztési döntés elhatározásánál nem a világpiaci körülményekből, hanem a távlati érdekekből ésszerű kiindulni. Hiszen a mérsékeltebb növekedési ütem ellenére is hoszszabb időszakra csakis a nagyobb növekedés, a gyorsabb fejlődés lehet az ország célja. M. G. A nők iskolázottsága, foglalkoztatása Hazánkban a foglalkoztatottak 43 százaléka nő, s napjainkban a munkaképeskorú nők 80 százaléka dolgozik: a két számadatot nagy jelentőségű változás kifejezőiének minősítették csütörtökön a Nőtanács székházában a munka- és a közéleti bizottság ülésén. A nők foglalkoztatásának és képzettségének alakulásáról tanácskozva leszögezték, míg néTalaj- és ví Csongrád megyében gyakran pusztít a belvíz. Ezért már az elmúlt ötéves tervben is igyekeztek megteremteni a biztonságos termelés alapjait a gazdaságok. A tennivalókra terv készült, amelynek megvalósítását figyelemmel kísérik a szakemberek. A jövőben különösen nagy gonddal fognak a szövetkezetek, az állami gazdaságok a talajjavítás* Ülést tartott a KISZ városi bizottsága Tegnap, csütörtökön délután ülést tartott a KISZ Szeged városi bizottsága. A testület tagjait Papp Gyula, a városi tanács elnöke tájékoztatta az elmúlt ötéves tervidőszak szegedi eredményeiről és a VI. ötéves terv városfejlesztési elképzeléseiről. A tájékoztatót követően a KISZ városi bizottságának tagjai tolmácsolták a fiatalok kéréseit, fölsorakoztatták azokat a területeket, ahol az ifjúság segítségére számíthatnak a város vezetői. A városi KISZ-bizottság tagjai ezt követően jelentést hallgattak meg az elmúlt évi költségvetés teljesítéséről, és elfogadták a KISZ Szeged városi bizottságának idei költségvetésére tett javaslatot. Megvitatták a városi küldöttgyűlés programját. az idei forradalmi ifjúsági napok intézkedési tervét, valamint az ez év nyarán 15. alkalommal megrendezendő szegedi ifjúsági napok programtervezetét. hoz, mert előnyük származik belőle. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes följavitani a földeket. Erről tárgyaltak tegnap, csütörtökön Szegeden a megyei tanácsházán a vízrendezésben és talajmunkákban jártas szakemberek. A Csongrád megyei Vízrendezési Koordinációs Bizottság munkabizottsága ülésén ismertették az idei terveket: hová mennyi pénzt ad az állam, s mely vállalatok segítenek a gazdaságoknak a szakszerű talajjavításban. Az AGROBER vállalat a továbbiakban is tervezi, szervezi, bonyolítja a víz- és talajrendezési ügyeit Negyven tagú csoport látja el a teendőket. Csongrád megyében a mezőgazdasági üzemeknek több vállalattal is kell egyezkedniök, hogy időben készen legyenek a munkávaL Ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a meliorációs tevékenység összehangolására. Tavaly a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium értékelte és elismerését fejezte ki a gazdaságok talaj- és vízrendezési munkájáért hány évtizede még nagy harcot kellett vívni a háztartásban tevékenykedők munkába állításáért, ma a női foglalkoztatás már elérte >a ..demográfiai" maximumot. Olajos Árpád, az MTA munkatudományi bizottságának titkára vitaindító elő. adasában számokkal is alátámasztotta: csupán az utóbbi tíz évben — jórészt. a nők tanulási kedvének megélénkülésével — a gyengébb nem „betört" sok. korábban férfiszakmaként számon tartott munkaterületre is. A iovábbtanulók között a nők aránya elérte az 50 százalékot. Diplomásaink 40 százaléka leány, vagy asszony, az utóbbi tíz esztendőben a női dolgozók között megduplázódott a diplomások aránya. s ma már 7,6 százalék. Az érettségizettek között több mint 51 százalékra tehető a nők aránya. A nődolgozók 23 százaléka szakmunkás, jóllehet a munkásnők között a nagvobb hányadot még mindig a betanított. illetve a segédmunkások képviselik. Ezt azonban — emelték ki a tanácskozáson — ma már korántsem lehet egyértelműen negatívumnak tekinteni. Ugyanis időközben a technikai fejlődéssel együtt járó; úgynevezett dekvalifikációs folyamat elsősorban azokat a munkahelyeket érinti és érintette eddig is, ahol a kézimunkát a gépi munkával nagyrészt már helyettesithetik. Az ülésen az is elhangzott: a nőknek 40 százaléka, a férfiaknak mindössze 21,6 százaléka dolgozik szellemi ] munkakörben, vezető munka| körökben azonban változatt lanul kevesen vannak. 4