Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-03 / 28. szám

Kedd, 1081. február 3. 5 Ne nevess! Kellett annyit beszélni a kok kerülnek a műsorba, tplük). A játék (több me­tévéq szórakoztató műsorok már meg se lehet számolni, netben) pénzre ment. de hiányáról I Most aztán kap- hányféle. A legújabbat V»t- kaphatott véltei grillsütőt jyk, esőstül, a szándékuk füV Tamás forgatókönyvé- is a győztes, ha a Skála­(círnük, alcímük, műfaj meg- bői produkálták, aki felte- reklám mögötti rejtekajtó jelölésük) szerint, spt néha hatően valamelyik amerikai titka iránt kellő kíváncsisá­e tartalmuk-*formájuk sze- tévétársaság játékos show- got mutat. A fordulólt? rmt is szórakoztató profra* köleeöpijste az ötletet. Egyik elmésebb, mint a má­mokat Nem 'győzzük átezó- (Fröhlieh Márta, a műsor sik: fiiss Anna versét hp­rakozni a mindennapi adás- szerkesztője nyilatkozta, ő darták értelmetlenre a saí­időket. Ha valaki venné a '8 al Egyesült Államokban neszek, miközben partnereik fáradságot dömping-szem- látott ilyeneket. Én a belg- gombóookat formáltak nyó­peptbór is tudná szakaszol- ródi műsorban.) Aí eddig lós tésztából) rpkkáról gom­ni a televíziózás történetét, bevezetett játékokat öröm- bolyítottak, ezalatt yendé­Körülhatárolhatna olyan mel üdvözöltük, hiszen ját- geik férfi, illetve nőj ke­időszakot amikor a művé- szani ió- mert a leg- resytneveket soroltak; Rin­szetközpontúság szervezte a többjük módot ad rá, hogy denfélét összehordtak, pite műsort egymást érték a valóbar) együtt játszhassunk közben partnereik faarccal színházi közvetítések. Nem a szereplőkkel, A Ne ne, hallgattak, is régen az ismeretterjesz- ves« korán! címűt — nez- Éji ipeg — csak néztem tés, az iskoiásítás időszaka hetjük. M(pt aki nem h!«* a sze­dívott, mostanában meg, Két színész szerepelt ben. mének-fölének. Készséggel mintha »z lenna a jelszó; pe. Hétonyi HÖNl és Ve- elhiszem, ama angolszász szórakoztatni, mindig, min- rebély Iván; az ő „civil" Vidékén harsány kacagás denkit, mindenáron. vendégeik, a mesterszakács övezi sz efféle jelenetekét. A dolog annál szembetű- M a fw*. ^LW^tfcö'01 Xu nőbb, mert az ideig amo- mmt ^tvnív^atQ shgwman, Jggnm, táia" lyan szezonális cikkek Vol- kot MlC;ke (a kelléke- .mórban gazdag hon! tgja­tok a könnyed hangvételű M függöny möffih babordő, YvilffiSÜiS adások, inkább a nyári fényefi öltözetű hölgyeké f^c'kk a^mek tt ntees évadra csoportosultak, s nevezte fgy Antal, arnyait bűkben), «mlheK itt nine* ilyenkor, télen kapták a hanglejtéssé) Sdva tudtunk- keletje mert íztelen (avagy; helyet, a na^obb figyel, ra, mit tart ő a „mioike- '«•!««»>. esetlen, szokatlanul met s közönséget) igényié ségről", s néha kikacsintva szel emtelin, Ésezuk, nem komolyabb mSkni A érzékeltette milyen jópofa esszük• * tévés -g-toogg. legtöbb (S legiobb) tévéjá- dolog is alkalomadtan effe, ws mucfiójft eteaitt, Kei­tél bemutatója például le Micikékkel együtt játsza- 1«tt . nekünk annyű mondó, évek hosszú sora atatt, « »»•> ült meS a stúdióban a £fbh hogy .a permanens őszi—téli szezonban volt. meghatározhatatlan : Lássuk a medvét!? Ami a néphit mögött van Nagyanyám sárguló göl- ták — az esetek nagyrészé- jak, ha nem is » végérvér nicbányai kalendáriumaiban ben — ha envlte február nyesség igényevei de leg»r lapozgatva febr«á|- másodi- eleje, úgy február vége. már- lábbis m,,»{ani lehetosege­kahoz — gyertyaszentelő cius eleje hideget hoz. mert mkhez képest, napjára — rendre egy ásító, a téli időjárásban jelentkező pe igyekezünk Ml- meft álmos medve figuráiét talál- szakaszosáéinak e? törvény- könnyen megeshet, hogy a tam berajzolva. Gondolom, e szerűsége, igen- a medve ősz- medve titkainak feiuerítése tavaszkezdő ünnenhez fűződő töne mindezt megérzi — no elveszti időszerűségét szá­nom a hazai állatkertek kifli­cukorkát néphitet mindenki ismeri- A medve ezen a napon téli ál­mából felébredve előbújik „barlangiából" és ha napos időt talál — megijedve saját árnyékétól visszabújik te akkor még hosszú jesz a tél­Qg ha hideg, borús időt ta­pasztal, az nem veszi el a kedvét a további kinntartóz­kpdástól, s ilyenkor már kö­zeledik a langyos tavasz. Tegnap sütött a nap- iga­za van-e hát bozontos bará­tunknak? MU mond a tudo­mányos meteorológiai előre­jelzés? Évtizedek időjárási feljegyzéseiből megallapítot­véget rágcsáló és szopogató mackói, hanem a Kárpátpkban vadon élő tár­saik. pehát mj az, hogy ösztön? Emberi műszó arra az állati magatartásra, amely­nek bonyolult működését, az anyagnak parányi részecs­kéiből álló részeit még aiig ismerjük, ingerlő rejtély, amely kihívja maga ellen azt § jeiiemgő — talán leg­jellemzőbb = emberi maga­tartást, Hogy addig ostro­moljuk Conrad Porenz és Tinberg féle újabb „csodák­kal", ameddig meg nem old. munkra. Barna barátunk ki­cammog örökre fenyvese­inkből. s egy-két morcos brummogással „átvált" a történelembe. A barnamedve élettere Eétippában csökken, a vadász s/eijemú, de mo­dern ismétlőpuskákkal „le­selkedő" trófeavadeozok még siettetik állományuk gyengü­lését, Pe reményünk meg­van, a medve Jesz olyan „okos", alkalmazkodó (mint számos erdélyi eset ezt biav nyitja), hogy nem pusztul ki, mielőtt teljesen megfejte­nénk „rejtélyes lényére" vo­natkozó időjós „tehetsegét", Cslamazia György ráiiéflgycU Hódolat a szociológiának ismeretszerzés Most? Októberi bemutatók, feladattal, éa a közönség ^ ra emlékszem azóta egy- (természetesen azért, hogy úgy vidámkodunk, ese- nevessenek] h4tHa elkapjuk Sulyok Erzsébet is az időt, csak folytában verészünk, játszunk és ját­szunk. Dehogy azt kifogásolom, hogy a tévé szórakoztatni igyekszik közönségét Es (is) a dolga. Csak a kampány, szerűség, a dömping okát nem látom. Már az is meg­fordult a fejemben, tudatos ez időzítés. Bizonyos mű80. rokbap (a Híradó, a világ­politikai helyzetről és a ha­zat gazdaságról szóló adá­sok) ugyanis annyi rosszhírt kényszerülnek mostanában közölni a kedves nézővel, hogy ellenállhatatlan lehet a késztetés: segítsünk el­lensúlyozni, oldani, lazítani. Ne hagyjuk a nézőt komo­rodni ! fgy aztán, elsősorban is, Játszani engednek bennün­ket, Újabb és újabb játé­Tagadhatatlani időnként akad egy-két könyv Magyar­országon, amely rejtélyes módon, szőrén-szálán eltű­nik, Az efféle könyvről min­den érdeklődő fudja, hogy megjelent, többé-kevésbé a kibocsátás idejével is tisz­tában van, a kjadó és ter­mészetesen a szerző nevéről nem is beszélve- A könyves­boltok eladói szintén min­dent tudnak (talán még az érdeklődőnél is többet), de csak a karjukat tárják szét, tanácstalanul, sajnálkozva vagy türelmetlenül: volt, nincs. Esetleg: csak ennyi és muk a züriebi tőzsdét ís megszégyenítő módon emel­kedik, S 110. nói tön-no a homály, a pletykaözön —és a kutatás utánuk- s noha a* ehhez hasonló esetek nem túl gyakoriak, abban több­nyire megegyeznek: rangos művekről, szépirodalmi ap kutasokról vap szó, legin­kább valamilyen „cikis" (vagy annak vélt!) tartalom­mal. Mindez, pémi rosszmá­júsággal szólva, még rendjén ha­szá­fntigvar társadalom. (S sábokon január 17-i munkban írtunk róla részle­tesebben.) A tény már önmagában is szenzáció. A szociológia ma­gyarországi útjáról ugyan tudjuk, hogy a hetvenes években már főútvonallá lett, ám az igazán forgalmasok közé eddig nemigen sorol­hattuk. A jelenlegi minden eddigit messze felülmúló, ÍS volna- Hiszen azt is bjzo- örömteli érdeklődés sok min­nyftjaV a magva*iroda om dent bizonyít, főleg azonban sziiáidan tertfa h»dáSte fehfnf Ml hajtanunk a népünk műveltségi szint- kom «*">#»» előtt. A rádió rendszeresen je­lentkező Szociológiai figyelő ogikus, hogy az ilyen Legutóbb viszont malőr című műsora legutóbbi adásá­köpyvöknek növekszik az történt: az ismert könyvbi- ban, mújt Héten csütörtökön ázsiója, ezzpl egyepes arány* ánycikké válási folyamat /Ő* este, a Petőfi adón, a lehető ban már-már misztikussá, szereplője nem szépirodalmi, legkézenfekvőbb módon járt ködben felsejlő fantomképpé hanem tudományos munka ep témájául a könyvet vá­válnak: Putfogások, taialga- lett. Ráadásul — sgoeiöté- iatetotja, « a szerzővel Hu­tások lengik körül miattuk a giai. A Kossuth Kiadónál szár Tibor beszélgetett. A fél óra A sorozatgyártás automatizálásáról Február 4—6. között ren- 60—70 százalék a gépipari dezi meg a Gépipari Tudo- termelésben. A* automatizál mányos Egyesület a „Kis- lás elkerülhetetlen, mert és középsorozatgyartás atr- hosszú távon sokkal gazda­tomatizáláaa '81" pímű kon- ságosabb, mint a hagyomá­ferenpiát, amelyen mintegy nyos technológia alkaimazá­300 hazai és 30 külföldi sa. A konferencia egyúttai szakember vesz részt, — kiváló tehetőség arra, hegy tájékoztatták a sajtó mun^ a legújabb fejlesztési ereá­lia társait hétfőn azMTESg- ményaket közkippesé tegyék, ben. és a VJ. ötéves tervidőszak A konferencia témává- gyártmány- és gyártásfej: lasztásat az indokolts, Hogy lesztóbi terveit a vállalati hazánkban g kis- és közép- szakemberek műszakilag és könyve boltokat, "a köpyvtá- jelent meg" Kulcsár '^Kálmán rendelkezésre áüó sőt ennyi (tehát kevés!) példányt ja is változatlanul emelkedő, kaptunk belőle. ben van­Lo "" ^^to sorozatgyártás részaránya gazdaságilag megalapozzák- ' rakat, feketepiacon árfolyg- műve, cfp»e pedig; A mt Gémes Eszter Történetek Ruxsa Sándorról Rúzsa Sándor szüUtóse Az 1640-es éyekbep a sógorom bent volt a sze­«edi bőrgyógyászati klinikán, bementem meglá­togatni. itt találkoztam egy 90 éves. Rúzsa nevt} emberrel. Beszédbe elegyedtem vele, ő mondta, hogy Rúzsa Sándor közeli rokena volt. A fele­ségét Rúzsa ángvónak hívták, és két fia volt neki. Q megélte el a Sándor születését. • — Ugyan, hékám. nézzék ke mán ki. n#m lőhetne máp möpni!? — Asszon, búvá gondósz? Pój á szélt Nem hallod, hogy vert az ablakot? — Jaj. jaj. nem bírom tevábte — hatek a sötétes kis házikó sarkából, a szegényes ágynemű közül a keserves nvögés, — Ugyan mönyjék ke. hékám! — Nem tehetne fögeeJjg várni yefe? Neköd könnyű a jó helyén, Ebbe a ppkoh üdéóe mony. iek annyira!? — 6, jaj. dehogy tehet ewe várni, pem olyan dolog ez. hogy «/-t vísza jöhetne oaranrtenl! Nem bánom, emék! De mi tesz vejed, ha addig elő tanál állítani!? ™ Héf csak Iparkodjék ke. epgftm Pteg a anya mai' mögseaftt — Műn akáFhegy iparkodunk te. hamm éra kő neki. mire hazavergődünk; a bába a hatodik határba lakik. Ezzel fölveszi ez ember n szűrét, m, élte alatt a hemyógembbat begombolja. Bunktebotiát kéz­be veszi, indul „Uram Jézus, segíts mög!" A nyitott rHóból még visszatekint vajúdó fe­leségé-e, gvön«vöző ereán búeaúzóuj megoíhen tekintete. --•Itéietüdő! Nagyon vellámljk! — szól vissza Alig haludt el ötvenlépésnyire, vakító világosság csap le rá, óriást reccsenés, ami maidnem a földre sújtjg. Visszanéz, •n Úristen! A nyila! Láng csap ki a kis házbóL — Tüzes nyila! Jaj nekünk! fölhördül, rohan visszafelé SzöFét már futás közben gombolja kifelé. Kivág ia az altót. első tekintete az aMz°ny. NingS-e valami baja? El-a? Él! Keservesen vergődik­— Mié svütt ke vissza? — Hát nem (,udod? Becsapott a házba p nyila! — As Úr haragja! — mondja az asszony nypgve. — Míve is óccsarn? Tej nincs, csak egy pár liter­Gyorsan kiszalad, a kútnál a malaefürdetft Vödrében megmártja a szűrét, magára kapja, ke­Zéoe kgo egy nyeletlen kaszát, meg egy villát, egy-kettőre felfut a taroglván a tetőre. Vágja felében a nádtetejet. ami sikerül is. villával a földre dobálja a fládaf, otj, már. eléghet, cgak q horog/ákat mefirpeotiipsse, Rmberfelettj erővel dolgfirtk- Lent aztán villával addig veri a nádat, az eső is segít hogy megfékez,! 3 füzet, írtabb bal, A megmaradt fele bé'4et<H a vihar eme!­getni kesdi. de le is veti. Elég lesz neki egy-két yiharps lökés, Felkapja a fejszét, fel a tetőre, kidöngeti as egészségesen maradt ház végét. — Mos' mán nyargalhat** végig, nem akadá­lyoz sommii — dünnyög; az embgF a szélnek, «- No. hé. Mos' mán mék! Sehuva so! Mög van! Ekkor sfria el mar gát » kis iövevánv. r-, Rosszkó gvütté. az anyád mindönit =» szó) kedves korholásaal a kicsire. ** Gvarök*e vagy Ián? Még nem tem! Ni. — Melegítsék ka ví««t! Hozza ide az "Itet, mög az ablakhú azt a kte fehér ruvát, kicsit emei ie ide a magzatot! Úgy fesz gz embaF.. ahogy mondva van! az asszony elvágja a zsinórt, da ejébb eiköu, — No micsoda? — Gyerök a leiköm I Az ember a teknőt az ágy elé készítj. egy pad­ra szappant egy kis fürdető felteF rongyot, az asszonv félkönvékre támaszkodva megfürdeti. Törlőruha az ember einvűtt ingének a javából lett hasítva. A pelenka meg minden rongy, összeszedve SeDÓfyá/za a szegényes kis dunyhába maga mel lé teszi szoptatni akarja csak úgv fekve. Mint ha egy hónapos jett voina a everek úgv el­kapja a mellét, Nézi az anva, simogatja szemé­vel. körülöleli, lelke minden gyönyörűségévé! Neki ennél szebb semmi nincs a világon! Őszöm az Űristenödet. de széo Vggv! Nézze ke mög! »» Mit láisz te még azpn!? — Kibeszélhetetlen, műven §?én! Odamegy az ember, néái SOdOfint á bsisgán, B- Vörös... Olyan, mint a többi gveFök! -- Nem a. hékám! p?. Szöbb. mint a másé! Eltkar beleordít a gyerek, lábával kirúgja az ócska nólyát. — Háti. milyen erősl -- szőj sz asszony diai­dallal. — Avé nyaggatott mög ennyjre. hogy erős! A' mán e van felejtve' Mi löavöp a neve, hékám? — Lögyön Sándor) — Lögyön! — gzó} gz SSSZODF, * — De asszon! Ez a gyerök mari tízéves, oszt gemmi hasznát se vöfivük, Maj' odaadtuk ko. váeelnasnak. a' nekjvalp, — Mán möglátszik a karján az izom. úgy sza­ladgál benne, mint eav kismalac. Oda i» adták Sándort jnasnak. de nem tűrte az inaspofonokat. Mikor aztán megsokallta. e«v vasi'Úddal visszavágott a gazdájának s otthagyta a kovácsságot Hazaállított. persze otthon mindig korholták- Sok hasznát nem vették, a pusztát, a csikósokat bújta birkózott, akármilyen erős em­bert földhöz vágott. Már nagyon hasa Sem járt Ez a kölök nagyon haza se gyün mondja gpja. Menti az anyja-: t= Hát. hékám. a everök viharos természetű'. Tudja ke hogv a vihar hozta nekünk! Azt nem vöszi észre, müven szótlan, ha itthon van is? Nem beszél- csak ül. oszt bámul. Telt-múlt az idő, a?t monda Sándornak azapia: — Éiqm! Katonaköteles vagy! Jelöntbözttetnél! Csak n»m öttem bolondgombát, hogy evi­gyeppk vglamőre. messzire! Dehogy mék' ííem negöm valé jdőtőtés a'l Aztán azért CS«k keresték a katonaköteles fi4­tqipkat. Keresrtteyclök után tartották számon őket. gttűl kezdve npm i« tárt hasa. Ugyanis a? apját te fejakasztották 12 rendbeli loogsért. A?, erdő volt q háza. csikósok, Pásztorok 8 társasága. Féltre meg meghúzódott valahol, A betyárok s?é* oen szaporodtak. Bandába verődve kigebb-pa­jvobb lopásokból éltek. Orgazdáiul? az volt. ak'* k-et ők akartak. H3 eavszer kimondták: „Jo megtürűí'e » száját!" vasv a neszeméi veknek­Kossuth-kurva. 3 szód álljon óm!", ,Sa ne tudi se ne iá§§! Ne is mutogass, hogy erre-arra möo­toki" —• aimak úgy keltett lenniI (FolytatjukJ azonban, sajnos, fúl kevés­nek bizonyult ahhoz, hogy mindazok, akiket megérintett a Kuiesár-konyv, teljes jog­gal szenzációvá viharosodott •szele, megtelelő képet kap­janak a könyv nagyszerű ér­tékeiről- A műsor első része az urbanizációs szintről és a magyar településszerkezetről s*ólo párbeszéddel túlontúl szakmainak tűnt, a második részben pedig a Társadalmi problémák g hatyenes évek MttjpmMí** című feje­zetről túl korcs hangzott el, túl jeiztssserfien, PeFsze, azonnal meg is lehet védeni Nonn Varát, a műsor szer­kesztőjét, A Szociológiai fí­yaló egyrészt szakmaibb jel­rtegű műsor mondjuk egy .-supin könyvrecanzálási fur">tiót betö'-tő adásnál, másrészt Kulcsár Kálmán . munkája sokkal mélyebb, ót* j fogó'ob, tudományosaiib, bo­nyolultabb és sokrétűbb an­nál, hogysem o*eké|v fél órá­ban a figyelemfelkeltés még­oly pontog, ám mégiscsak felszínes eszközeivel megvi­lágítható lenne. A megoldás csak az lehet, ha 8 könyv­ről olvasunk értő, részletes kritikát «— s legfőképpen magát a könyvet. A műsor másra volt Jő, Arra, hogy felmutassa: a mai magyar társadalom egy­szerűen — minden, Magyar­ország ma, hazánk állapotajj), népünk helyzete, gpndjaj — szociológiailag vizsgálva ugyan, dg közérdeklődésre abszolút számot tartva- 8 e könyv most -- hiánycikk, Paradoxon, mégis kimond­ható: hála a jó istennek, § ha eddig hódolat a ma?"ar irodalmat illethette, ak ir „hiánycikk" ürügyén; ter­jesszük ki most a magyar szociológiára is; E könyv bi­zonyítja, megérdemli, _ Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents