Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

Csütörtök, 1981. február 26. 5 Balettpremier Háromrészes önálló műsorral mutatkozik be a Szegedi Nemzeti Színház balettegvüttese holnap, szombaton este 7 órakor, a Zenés Színházban. Az est címe: Gondolatok — mozdulatok. A műsor első részében kompozíciót mutat be az együttes Gluck: Orfeusz és Euridiké című operáiénak balettzenéiére szólót táncol: Ugjai Ilona. Ábrahám Anikó, Ménesi Gabriella. Kolep Zoltán és Ggörkő Szilárd. A,má­sodik részben Prokofjev: Péter és a farkas című meseba­lettjót láthatja a bemutató közönsége, a Táncpanoptikum című harmadik részben pedig klasszikus- és dzsesszbalett­számokat táncolnak — a Garay Márta által összeállított ze­nére. A jelmezeket Vágvölgyi Ilona tervezte, a színpadkép Bischof Sándor munkáia A balettest koreográfusa: Veö­reöt Boldizsár. Képünk a próbán készült mozdulatok Gluck zenéjére. Öltözék a trópusokra Varrnak olajosnak, matróznak, kohásznak Trópusi munkaruhákat ké­szített a szentlőrinci ÁFÉSZ védőruhaüzeme. A Közúti Gépellátó Vállalatnak, amely­nek munkásai hidat építe­nek a közeljövőben a Laoszi Népi Demokratikus Köztár­saságban. A távol-keleti or­szágban uralkodó monszun éghajlat hatásai — a fülledt forróság és a tűző napsütés — ellen speciális védőruhát ren­deltek a baranyai szövetke­zettől. A szentlőrinci asszo­nyok világos színű, láng- és kopásálló kelméből varrták a kétrészes munkaruhát, ame­lyek nemcsak az időjárási vi­szontagságoktól, hanem a dwungelben kellemetlenkedő ezernyi apró rovartól is meg­óvják, majd viselőjüket. A pamut-len alapanyagú overall, dzseki, s a hozzájuk tartozó széles karimájú kalap kelle­mes, szellős viselet, könnyen tisztítható, a mosásban sem megy össze, nem nyúlik meg. A baranyai kisüzem a SZOT Munkavédelmi Tudo­mányos Kutatóintézetével együttműködve fejlesztette ki speciális védőruháit, ame­lyek országszerte és a hatá­rainkon túl is sikert arattak. A magyar tengerjáró hajók matrózai éppúgy szentlőrin­ci védőruhában dolgoznak, mint például a hazai kőolaj­kutatók vagy a dunaújvárosi és az ózdi kohászok. A védő­öltözeteket a megrendelők különleges kívánságai szerint készítik el sokféle színben és kivitelben. A KISZ megyei Mementó 1944 bizottságának ölése Emlékezni és emlékeztetni Tegnapi ülésén a testület tagjai Bódi György megyei első titkár vezetésével meg­vitatták a gazdaságpolitikai munkabizottság jelentését a tavalyi és gazdaságpolitikai feladatainak teljesítéséről. Horváth András és Tulipán Andrisné számoltak be ar­ról, hogy a fő célkitűzések a tervfeladatok teljesítésére vonatkoztak. Az ifjúsági szö­vetség sikeres propagandát fejtett ki a népgazdasági fel­adatok és az ebből követke­ző helyi tennivalók tudato­sításában. A fiatalok jelentős része szocialista brigádok tagja­ként vesz részt a termelő munkában. Szó esett az Al­kotó Ifjúság-pályázatokról. A termelésben viszonylag sok, különböző csatornán ösztönzik az újitó munkát. Egységes mederbe kellene terelni ezeket. Sikeres KISZ-védnökségi munka folyik a megyében. A paksi atomerőmű építkezé­sén ré3zt vett fiatalok gya­rapították szakmai tudásu­kat és munkamoráljuk is fejlődött Keresik a lehető­ségeket, hogy alkotó kezde­ményezésekkel támogassák a fiatalok lakásgondjainak megoldását. A vitában részt vett Haskó Pál, a megyei pártbizottság munkatársa. j Ezt követően a KISZ me- I gyei küldöttgyűléséről, a! nyári KISZ-vezetőképző tá-| borok turnusbeosztásáról, i valamint a nyári építötábo- j rok keretszámáról tárgyal- j tak a testület tagjai. Vannak kiállítások, melyekről nem lehet felindultság nélkül beszelni. amelyekről lehetetlen hagyományos kritikát írni. Nem is ezért születnek. Sokkal inkább azért, hogy rohamléptekkel haladó világunkban egy percre megállásra késztessenek, emlé­keztessenek a történelem figyelmeztető eseményeire, dátumaira. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Mementó 1944 címmel rendezett doJcumen­tumkiállitása ls ilyen rendezvény. A Hor­váth Mihály utcai Képtár két szintién a magyar történelem legsötétebb lapjai fi­gyelmeztetnek. Ez a fotókból, dokumentu­mokból. újságcikkekből összeállított fe­kete-fehér kiállítás a magyarországi de­portálások és fasiszta tömeggyilkosságok 600 ezer áldozatának emlékére készült. Több mint félmillióan vesztették életüket koncentrációs táborokban. gettókban, munkaszolgálatok lágereiben, börtöncellák­ban. rendőrségek vallatószobáiban. Több mint félmillióan, akiknek arca immár el­mosódik a történelem évtizedeiben, de akiknek emléke kitörölhetetlen nemcsak a családok szivéből, de minden olyan ember emlékezetéből, aki megveti a fasizmust, a faji megkülönböztetést A társadalmi tu­datból nem veszhet ki ennek a sötét kor­nak az emléke, éppen azért, hogv még egy­szer ezek a szenvedések ne fordulhassanak eló. A kivégzettek, meggyilkoltak tömegei­nek csoportképéből élesen rajzolódnak elő az ellenállási mozgalom kiválóságainak, a szocialista művészet kiemelkedő egyénisé­geinek. a munkásmozgalom vezéreinek, a kommunisták üldözöttéinek, az elnyomott nemzetiségek vezetőinek arcéle. Fekete-fehér kiállítás a Mementó 1944. Annak a kornak döbbenetes krónikája, amely az 1930-as években mutatta meg oroszlánkörmeit: 1941-ben és 42-ben négy­ezer szerb nemzetiségű és zsidó lakos le­mészárlása van a számlájukon a magva­rok által megszállt Jugoszlávia területén; amely rendeletet hozott: .A sárga csillag viselése szigorúan kötelező!", melynek nyomán tömött vagonok sora Indult Auschwitz. Dachau és a többi haláltábor felé. Nehéz volt embernek maradni az em­bertelenségben. mégis sokan voltak, akik mindent megtettek a tömegevilkosok ural­ma ellen, akár életük, árán is. A Magyar Népkartársaság Alkotmánya kinyilvánítja az állampolgárok teljes egyenlőségét. Harmincöt éve békében, biz­tonságban építjük szocialista társadalmun­kat De emlékezni és emlékeztetni nem felejthetünk el. Az a generáció, melv az elmúlt három és fél évtizedben született, nem ismerheti ezeket a szörnyűségeket, de tudnia kell róluk, hogy megakadályozhas­suk újraéledésüket T. L. Mecseki génbank Tovább szaporítfák a ritka, védett házi­állatokat — iVaíjy érdeklődés külföldön is Az ősi magyar állatfajták ritka, védett háziállatokat. A egyik országos jelentőségű gondos tenyésztői munka génbankját alakította ki a eredményeként sorra látnak Mecseki Állatkert. A vadon napvilágot az újszülöttek, élő hazai és egzotikus állatok legutóbb például a szürke mellett összegyűjtötte a ma marha, a fekete bivaly ós a már kihalóban levő házlál- szőke mangalica hozott vi­tatok tekintélyes csoportját lágra egészséges utódokat. Milyen vevő legyen a kereskedelem? is. A Mecseki Zooban szür­A szaporulat iránt itthon ke marhát, fekete és fehér ^ küUöldön igen nagy az bivalyt, racka és cikta juhot, érdeklődés, főképpen állat­szőke és fecske hasú manga- kertek vásárolnak beiőlük, llca sertést tartanak. illetve cserélnek más értékes Az Országos Állattenyész- állatokért. Az alapvető cél tési és Takarmányozási Fel- természetesen a fajta megőr­ügyelőség támogatásával zése esetleges későbbi neme­tiszta vérben tartják fenn, sítés, továbbtenyésztés vé­illetve tovább szaporítják a gett (MTI) A folyamatos, biztonságos áruellátás feltétele, hogy a kereskedelmi vállalatok — a fogyasztói igények ismere­tében — megállapodnak a termelőkkel: mikor, milyen áruból, milyen áron, milyen minőségijén, mennyit szállí­tanak, Csakhogy már az effé­le megállapodások — a szál­lítási szerződések — megkö­tése is akadályokba ütközik. A minap a belkereskedel­mi miniszter teljes nyilvá­nosság előtt nevezett meg né­hányat azon termelők közül, amelyek nem hajlandók szállítási szerződést kötni, vagy ha Igen, akkor nem tartják be az aláírt feltétele­ket. Az országos belkereske­delmi tanácskozáson emlí­tette a miniszter például a Hódlköt-öt, amely csak ér­tékre hajlandó szerződni. Csakhogy ilyen körülmé­nyek között a vevő nem lép­het fel más igénnyel, mint hogy kér egy pulóvert. Már­pedig mi, fogyasztók, nem csak úgy általában egy puló­vert keresünk, hanem leg­alábbis meghatározott mére­tűt, hogy színéről, fazonjáról, anyagáról és egyéb jellem­zőiről ne is beszéljünk. Más termelők — ezek kö­zött említette a miniszter a Osavarárugyárat — a szüksé­ges árumennyiségnek csak egy töredékére kötnek szer­ződést. Az Elzett, a Lampart, a Jászberényi Hűtőgépgyár, a Kaposvári Ruhagyár, a Ha­lasi Kötöttárugyár a minisz­teri beszámolóban azok kö­zött szerepelt, akik az egysze­rűbb megoldást választják: megkötik a szerződést, de nem teljesítik. Vagy nem azt, vagy nem akkor, vagy nem olyan mennyiségben szállíta­nak, amint vállalták. Előfor­dul az is, hogy a többnyire monopol helyzetben levő — termelők megtagadják a szerződéskötést. Ha a termelő nem tartja be ígéretét — a szállítási szerződést —, akkor a keres­Gémes Eszter Történetek Rúzsa Sándorról Az öreg koldus Ezzel elváltak, a koldus eltűnt a hangabozót­ban. Dejszen éppen úgy tűnt el ez a koldus, mint máskor a betyárok szoktak. — Hát én híjon haza sí mék. megvárom itt az éjfélt — gondolja a legény. Éjféltájon alig hallható zörgést hall. abban az irányban, amerre a koldus eltűnt. Nem ért rá sokat gondolkodni, két ember mellette termett, bekötötték a szemét vezették nagy sebesen. — Egy szót see! — súgják nelri. Nem olyan messze mentek, mikor érzé a le­gény. hogy lefelé haladnak. Kis idő múlva meg­állnak. Leoldják-a kendőt a szeméről. Egy emt>er áll mellette, súgja neki: — Ne órdlts ám. suba! A legény csak ámul. a furcsa szobabútorzaton akad meg a szeme. — Na. hé! Ic'e ülj ebbe a székbe! — szólnak neki. A legénv leül. Két legénv kétfelől melléáll.. el­kezdő r körme alját gombostűkkel szurkálni. Aztán tüzes vasakkal sütögetik. Gvöngvözve per­gett a legénv honiakéról a veríték. Ájulni el­áíult. de egv hang sem jött ki a száián. — További Továob! — adja a parancsot vala­U. Most egy kést adnak a kezébe, s azt mondják neki. hogy ott. hátul egy fehér lepedővel le van terítve a szolgabíró, azt kell agyonkéselnl. Oda­megy a legény, úgy össze-vissza szurkálta a sö­tétben a leterített alakot, hogv az csak meke­gett. Nem is csinálhatta másként, mert mint ki­derült. egv kecske volt — Mindön próba príma vót! — dobja le ma­gáról a koldusruhát Rúzsa Sándor. — Nél — Ámulj, öcsém, a szöröncse fia vagy. mer ha te ott az erdőbe aszondod. hogv pízé elárú­nád a betyárokat, a feied lött vóna ketté ha­sítva. nem a jegenyefa. Fővönni se akartam mán a bandába, de te nagyon belevaló, taloraesött kemény gverök vagy. Kiátad a kénozást is. ami azér vót szükségös. ha kénozna a vérmögve. el­árúnád-e a cimborákat? Én nem is kérdőm, ki ija-fija. ki borja vagv. Köztünk Rádás lösző. Merhogv mindönnek van ráadása, te a banda ráadása lösző. Mivé ki is vót a számunk, nem akartam szaporítani ígv te Rádás vagv! Erre érts! Egyformán osztunk, de ha a legkisebb 1elit észrevöszöm a csalafintaságodnak, ez szolgál é! — odanyomta homlokához a hideg oisrtolvcsövet. Még csak most nyújtott kezet a legénynek, nem is kell írnom a megszorítást. De még a fődolog idehátra van: az éldomásivás! Ahánv ember itt van. annvival fenékig inni a kuoát. Ez is nehéz dolog nem egv embernek hasadt már ki a bendője az áldomásiváson. De Rádásnak vo'.t esze. ha érezte hogv sok lotvoe benne félre­mont. az ujiát leöltötte. klbül'fentette magából. Így ezt is megúszta. — Türükkös cimbora lösz ebbű a Rédisbú — mondja Rúzsa. — No ennek a cé-ónak is vége. főavatott cimbora vagv! Máris megbízást kapsz. Azt még senkise sejti hogv közénk tartozó ígv könnyen évégezhetöd Adok kétszáz aranvat. be­jársz a Palásthy-tanyába. A katonák ott tartóa­konnak a pajtába, barátságot kötsz velük, vi­szöd a bort. itatod űket. Mondod nekik, hogv annyi pízt kapnak, ha életükbe szógálik ls Pa­lásthyt, akkó se kapnak annyit. Hitvány a zsold, hagyják itt Palásthyt. ha oedig nem. magukra vessenek. Rádás végrehajtotta a megbízást a katonákat kifizették a betyárok, s eltűntek erról a vidék­ről. Palásthy kezet fogott a halállal. Yeszelka Dóskát felakasztják A hortobágyi ménes nyugtalankodott. A csikó­sok figyelték mi lehet az oka? Lovaikra ugrál­tak. körülkerülték a ménest. A bűz már akkora, hogv az orruk alá terlengett. Most már mindent megértettek — a tegnapi cimbora betvár volt. Nem tudtak a betyárokhoz igazodni, meg kár is lett volna, mert azoknak egy-két halállal több vagv kevesebb, nem számított Meglátták, hogy a ménes külső szárnya leszakad, és ész nélkül fut De már egész banda betyár a nyomukban. Utánuk mentek azért egvpáran. mert azt tudták, hogv amit a betvérok nem akarnak elvinni, azt a Tiszán nem viszik át. Tehát ezeknek a vissza­terelésére indultak. Ügy is lett A Tiszánál — kinek, mennvi kellett — kötélre fűzték, a maguk lovához kötötték és vágtattak velük. Hanem a csikósok ezt a nagy kárt jelentették. Az odava­ló Dandúrok utánuk! Hajtották őket. Mikor Csongrád mesvéhez értek pihent erővel a me­gvet pandúrok vették üldözőbe őket. Fénves napoal volt bú int sehova nem lehe­tett. Lovaik is ki voltak fáradva, a távolság na­gyon fogvott a két csapat között. Elcsapkodték már a betvárok a lppott lovakat is. AZOK meg­fordultak és vágtában vissza. A ló az bárhová vissza tud menni. Veszelka Imre azt mondja: (Foly,atjukJ kedelmi vállalat kötbért kö­vetelhet Ezt olykor meg is teszi, ám a kötbér nem kár­pótolja a hoppon maradt vá­sárlót. csupán a rosszul tel­jesítő termelöt bünteti. Más­kor azonban a kereskedelem még a kötbért sem igényli, mert nem akar rossz vi­szonyba kerülni száílttójával. Vagy azért nem, mert vala­milyen tekintetben maga i« „sáros" — mondjuk koráb­ban egy szerződött szállít­mányt nem vett át —, tehát tart a viszont-szankcióktóh A kéz kezet mos rossz gya­korlata érvényesül. Más esetekben viszont ak­kor jár el helyesen a keres­kedelmi vállalat, ha nem ve­szi át a szállítmányt. Olyan­kor, amikor annak összetéte­le eltér a megrendelttől, ami­kor a termelő nem azt küld­te, amiben megállapodtak, amire a fogyasztóközönség­nek szüksége van. Az Ilyen, várhatólag eladhatatlan árut helyesebb — és jogos! — most átvenni, akárcsak a rossz minőségűt Inkább le­gyen átmenetileg hiány va­lamiből, minthogy teljes áron silány termékeket kínálja­nak. Ez a Belkereskedelmi Minisztérium álláspontja. Es mit lehet tenni akkor, amikor valamelyik termelő nem hajlandó szállítási szer­ződést kötni? Ha olyan ter­melőről van szó, amely egyébként rendszeresen szál­lítója a kereskedelemnek, csupán nem óhajtja magát szerződésben elkötelezni, ak­kor gazdasági bírság kiszabá­sát lehet indítványozni. Látszólag mindenre van tó­hát orvosság, szankció. Leg­alábbis jogi természetű. Azt mondhatja erre a fogyasztó: mit nekem a jog. a vállalat büntetése — nekem az áru kell! Igaza van — és nem is. Bár a kötbérből, a bírságból nem lesz áru, a kereskedelem keményebb fellépése, jogos igényeinek érvényesítése mégis a vevő pozícióit erősíti, ós a termelő gazdasági erő­fölényét mérsékli. Vagyis hozzájárul olyan állapotok kialakulásához, amelyek előbb-utóbb mégis rákény­szerítik a termelőt, hogy al­kalmazkodjon • vásárlói ke­reslethez. G. 7A

Next

/
Thumbnails
Contents