Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

8 Csütörtök, 1981. február 19. Losonczi Pál látogatása Komárom megyében Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke, tegnap, csütörtökön egész napos látogatásra Komárom megyébe érkezett. Tatabá­nyá az MSZMP székházá­ban. Antalóczy Albert a me­gyei pártbizottság első titkára, valamint Mokri Pál, a me­gyei tanács elnöke fogadta, és tájékoztatta a megye tár­sadalmi, gazdasági helyze­téről. Az Elnöki Tanács elnöke felkereste a SZIM esztergo­mi marógépgyárát, azután a sárisápi Űj Élet Termelő­szövetkezetbe látogatott el. (MTI) Őrlik a szegedi paprikát Á Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalatnál a szegedi tájkörzet fűszerpaprika-ter­mését dolgozzák föl ezekben a napokban. A termelőktől az ősz folyamán felvásárolt, s folyamatosan beszállított csöves paprikából különle­ges. csípősségmentes cseme­ge, csípős csemege, édesne­mes, félédes, rózsa és erős étkezési piros paprikát ké­szítenek. A bíróságok feladatai 2. Ité'kezési gyakorlat polgári perekben Ili helyzet a lakásgazdálkodásban Tájékoztató interjú a városi tanács vb titkárával Talán emlékeznek még ol­vasóink: tavaly az év végén cikksorozatban számoltunk be a városi tanács ülése alapján a szegedi lakásgaz­dálkodásról. Azóta — a tes­tület megbízása szerint — a végrehajtó bizottság feladat­tervet dolgozott ki az ügy­intézés javítására; újjászer­vezte a lakásügyi társadalmi bizottságot; előkészítette a lakásügyi tanácsrendelet módosítását Időközben új kormányrendelet is megje­lent és érvénybe lépett Az ezekkel összefüggő kér­désekre kért választ lapunk munkatársa dr. Csikós Fe­renctől, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának titká­rától. O Milyen intézkedések kö­vették Szegeden a la­kásgazdálkodás ügyeinek áttekintését; miként vál­toztak a lakásgazdálkodás szervezeti keretei? — A tanács októberi ülésén előírta, hogy a végrehajtó bizottság a lakásgazdálkodás javítása érdekében dolgoz­zon ki feladattervet, s ez tartalmazza a testület elé terjesztett jelentés és a vita legfontosabb megállapításait. A lakáspolitikai célkitűzé­sek és a törvényesség a ta­nács minősítése szerint is érvényesültek az elmúlt tíz évben. A párt és a kormány határozatai a lakásépítéssel és a lakáselosztással kapcso­latban megvalósultak. A sokgyermekesek, a munká­sok, a fiatal házasok, a gyermeküket egyedül neve­lők különös társadalmi fi­gyelembe részesültek, s ez­zel együtt megfelelő szám­ban kaptak lakást nyugdija­sok, régi igénylők, egyedül­állók is. — Az elmúlt évben orszá­gosan is komoly erőfeszítés történt a lakásgazdálkodás rendszerének felülvizsgálatá­ra, így a szegedi számvetés indokoltsága egy nagyobb igényrendszerben is helytál­ló. Hiszen a mai kornak megfelelő igazítások halaszt­hatatlanok. — Az intézkedési, terv a lakásgazdálkodás szervezeti kereteinek módosítását, kor­szerűsítését hangsúlyozza el­ső helyen. Az 1963-ban szer­vezett lakáshivatalt például nem érintette a tanácsi mun­ka általános korszerűsítése. Teljessé vált az a meggyő­ződés, hogy a lakáshivatalt is az egységes első fokú ta­nácsi szervezetbe kell beil­leszteni. Január 1-től a hi­vatal már mint a vb hiva­talának osztálya működik. Megszüntettük ezzel együtt a régi ügyfélfogadási rendet, abból kiindulva, hogy az ál­lampolgárok minden hivata­los időben intézhessék ügyei­ket a lakásosztályon is. A vb döntése értelmében már­cius 15-től az ügyfélfogadás az egész hivatali időre ki­terjed. e A tanács igen erőteljesen hangsúlyozta aktív és fo­lyamatosan működő la­kásügyi társadalmi bi­zottság működtetésének fontosságát. Dolgozik már ez a bizottság? S kikből áll? — A szervezeti intézkedé­sekkel egyidőben újjászer­veztük a huszonöttagú la­kásügyi társadalmi bizottsá­got is, amelynek szervezeti és működési szabályzata most készül. Ennek ismere­tében a bizottság teljes erő­vel munkához láthat. — Ezt a fontos bizottsá­got a vb nevezte ki két esz­tendőre, a szakszervezetek, a KISZ, a népfront és más társadalmi szervezetek ja­vaslatai alapján, olyan sze­mélyekből, akiknek társa­dalmi készsége ismert és jó­részt gyakorlattal is rendel­keznek ebben a témában. — A társadalmi bizottság lakáspolitikai és lakáselosz­tási kérdésekben a végre­hajtó bizottság véleményező, javaslattevő, előkészítő és ellenőrző szerve, vagyis köz­vetlen segítője. A bizottság feladatai között új elem. hogy a végrehajtó bizottság elé kerülő kiutalási névjegy­zéken egyetlen név, igénylő sem szerepelhet, akinek va­lós helyzetéről a bizottság ne tájékozódott, meg nem győződött volna a helyszí­nen, a munkahelyen. 0 Űjra és újra fölmerül a lakásigények sorolásának gépi módszerével össze­függő bizonytalanság. Mi a gép valódi szerepe? — Az igénylők nyilvántar­tása már tö'ob mint tízévi gépi névsoron történik. Min­dig is azt tartottuk, hogy a gépi besorolás csak techni­kai segítség a lakásgazdál­kodásban. A társadalmi bi­zottság sem tudná enélkül áttekinteni a tízezres igény­lő tábor helyzetét és elvé­gezni az első sorolást, ami­nek alapján azután a részle­tes helyszíni tapasztalatszer­zést megkezdi. 0 Időközben új lakásügyi jogszabályokat alkotott a kormány. Ezek egyebek között előírják a lakáské­relmek megújításának kö­telességét. Ez mikor, és hogyan megy végbe Sze­geden? 4 — Január 1-től érvénybe léptek a módosított lakás­ügyi jogszabályok, melyek számos változást tartalmaz­nak. A lakásgazdálkodás ed­digi alapelveit azonban az új jogszabályok nem érintik. A lakáselosztás elvei is vál­tozatlanok — ezután is el­sőbbséget élveznek a sok­gyermekesek, a zsúfoltan élők, a rosszabb műszaki ál­lapotú lakásban lakók, a fi­zikai dolgozók, a fiatal há­zasok, a megfelelő elkülöní­tést követelő beteggel együtt élők, a gyermeküket egyedül nevelő szülők. A társadalom figyelmessége velük szemben nem csökken­het, így ezek az alapelvek vezérlik a lakásigények ki­elégítésének sorrendjét és az anyagi hozzájárulás mérté­két. — Az új országos jogsza­bályok igen nagy feladatot rónak a tanácsi szervezetre, mert ezek következménye­ként május végéig a helyi tanácsrendelet módosítását is el kell végezni — hozzá kell igazítani az országos jogszabályokhoz. Ezek pél­dául előírják azt is, hogy idén május végéig minden lakásigénylőnek meg kéli újítania lakáskérelmét. Má­jus 3l-e után csak olyan la­kásigénylóket tartunk nyil­ván, akik 1980 decemberben érvényes kérelmüket meg­újították. Ezen túl a meg­újítás ötévenként kötelező lesz. — A hatalmas adminiszt­rációs feladatra a lakásügyi apparátus felkészült. Márci­us 15-tól május 31-ig kell tehát idén az űj nyomtatvá­nyokon benyújtani a meg­újított kérelmeket. A nyom­tatványokat be lehet majd szerezni az ügyfélszolgálati irodán (darabja 2 Ft), a ta­nácsháza portáján és a la­kásosztály Lenin körúti he­lyiségeiben. Az igény meg­újítása illetékmentes. — Már most kérjük azon­ban az igénylőket, hogy ne az utolsó napokra hagyják ezt a feladatot a folyamatos munkavégzés érdekében. — Az új igénylő lap át­tekinthetőbb, kevesebb kér­dést tartalmaz és egyértel­műbb válaszokat feltételez. A szociális tartalmú kérdé­sek mellett nagyobb figye­lem jut az igénylőknek a munkához való viszonyukra, pontosabban arra, hogy mi­ként veszik ki részüket a társadalmi értékteremtésből; ezen belül milyen társadalmi tevékenységet vállalnak ma­gáért a városért. — Az igénylő lap tájékoz­tat arról is, hogy a lakás­ügyi társadalmi bizottság az igény kielégítésének' évében vizsgálja a kérelmezők hely­zetét. Ebből értelemszerűen adódik, hogy az eddig szo­kásos komolyabb változáso­kat (a család létszáma, anyagi helyzete, súlyos be­tegség stb.) továbbra is fo­lyamatosan jelenteni kell majd. A polgári ítélkezés tár­sadalmi befolyása és jelentősége állandóan emelkedik, mivel szoros kapcsolatban áll az állam­polgárok életviszonyaival, és közvetlen szabályozója a gazdasági és a társadalmi viszonyoknak. Érthető tehát az a széles körű társadalmi érdeklődés, amely a polgári ügyek elbírálása iránt meg­mutatkozik. A XII. párt­kongresszus határozatai az élet minden területén maga­sabb követelményeket állí­tanak az állami, a társadal­mi, a szövetkezeti szervek, illetőleg az állampolgár elé. Kézenfekvő, hogy a polgári ítélkezésnek az eddigieknél nagyobb részt kell vállalnia a társadalmat átfogó szerve­ző és nevelő munkában. A bíróság elé kerülő pol­gári ügyek több mint 50 százaléka családjogi — há­zasság felbontása, gyermek tartása, elhelyezése iránti stb. — per. Ezek helyes el­bírálása egyik alapvető jog­politikai feladatunk. Abból a kongresszusi gondolatból kell kiindulni, hogy a csa­lád változatlanul meghatá' rozó szerepet tölt be a gyer­mekek nevelésében, ezért a szocialista társadalom döntő jelentőségű közössége marad a jövőben is. Annál fájóbb a családi kapcsolatok egy részének ingatag helyzete, és emiatt több ezer gyer­mek sorsának bizonytalan­ná válása. Ez nagyon élő gond Csongrád megyében is. hiszen az országos átlagnál is magasabb az ezer lakos­ra jutó felbontott házassá­gok száma. Ezért bírósága­inknak még körültekintőbb, a család és a házasság je­lentőségét jobban kifejező, a gyermekek érdekeit kö­vetkezetesebben védelmező ítélkezési gyakorlatot kell követni. A bíróságok erő­feszítései azonban egyma­gukban nem elegendőek. Elsősorban a házasfeleknek és közvetlen környezetük­nek kell megtenni mindent a még megmenthető házas­ságok családi békéjének helyreállítására. A polgári ítélkezés sajá­tos eszközeivel kívánjuk elősegíteni a társadalmi, a csoport- és az egyéni érde­kek megfelelő összhangját, a társadalmi érdek elsődle­gessége alapján. Ebből a szempontból különösen az újítási és a kisajátítási kár­talanítási perek helyes el­döntése kiemelkedő jelentő­ségű. Az újítási törekvések szélesítése, támogatása olyan belső tartalék, amely­nek gazdaságpolitikai jelen­tőségére a XII. kongresszus dokumentumai is felhívják a figyelmet. A bíróságok hathatós védelemben része­sítik a jogos igényeket, bá­torítva ezzel is az újítási kedvet, ugyanakkor igye­keznek meggátolni az alap­talan követelések érvénye­sítését. A kisajátítási kárta­lanítási perek elbírálásánál elejét kívánjuk venni a jog­talan jövedelemszerzésnek, de ügyelünk arra is, hogy az állampolgárt ne érje ká­rosodás. Az iparfejlesztés, a mező­gazdaság gépesítése és ke­mizálása következtében egy­re nagyobb jelentőségre emelkedik a környezetvé­delmi jogszabályok megtar­tása. A bírósági gyakorlat is felzárkózik ehhez a törek­véshez, és a felelősség szi­gorúbb szabályait alkalmaz­za arra. aki az emberi kör­nyezetet veszélyeztető tevé­kenységével kárt okoz. Nem tagadom az ítélkezés szere­pét és jelentőségét, de hang­súlyoznom kell, hogy első­sorban a környezeti ártal­mak megelőzésére kell tö­rekedni, ehhez pedig — vé­leményem szerint — az ed­digieknél sokkal nagyobb társadalmi összefogásra és következetesebb fellépésre lenne szükség. A polgári ügyek között ielentős számban fordulnak elő az állampolgárok szerző­déseivel összefüggő perek. A bíróságok igyekeznek meg­nyugtatóan rendezni a felek közötti jogvitát, az állam­polgári fegyelem megtartá­sára, a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére nevelik a dolgozókat. A kongresszusi határozatokból adódóan az elkövetkező években fokozott gonddal kell törődni a fogyasztók ér­dekvédelmével és a minő­ségvédelemmel. Ennek az életszínvonal-politika szem­pontjából is kiemelkedő a jelentősége. A háztáji, a ki­segítő gazdaságok a jövőben is fontos szerepet töltenek be a gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósításában. Ebben a megvilágításban nyilvánvaló, hogy nagy je­lentőségű az ilyen jellegű — például a mezőgazdasági termékértékesítési — perek intézése. A szerződésszegés­hez fűződő szankciók szigo­rú alkalmazásával kell a termékértékesítési szerződé­sek teljesítésére nevelni az állampolgárokat. A szerődő feleknek pedig az eddigiek­nél még nagyobb gondos­sággal kell eljárni a szer­ződő partner megválasztá­sában, az együttműködési kötelezettségek teljesítésé­ben. T ipikus jelenség a vál­lalkozási szerződések között az úgyneve­zett kontár szerződések kö­tése. Ezek gyakorisága ab­ból az ellentmondásból ered, hogy nagymértékben meg­nőtt a családi ház, a hétvé­gi nyaraló építése iránti igény, amelyet az állami, a szövetkezeti építőipari ka­pacitás, a kisiparosok tevé­kenysége nem tud megfele­lően kielégíteni. Még inkább áll ez lakóépületek felújítá­sával összefüggő igényekre. Az ilyen jellegű munkák jelentős részét iparenge­déllyel nem rendelkező személyek végzik, nem minden esetben megfelelő minőségben, ami végül is pereskedésre vezet. Előfor­dul az is, hogy a megren­delő igyekszik a fizetés elől — különböző kifogásokkal — elzárkózni, illetőleg a kikötöttnél kevesebbet fi­zetni. A bíróságok döntése­ikkel igyekeznek visszaszo­rítani az engedély nélküli iparűzést, de ügyelnek arra is, alaptalanul senki sem gazdagodjék. Az 'idős emberekről való gondoskodás egyik alapvető emberi kötelessúg. Az állam évről évre magas összegeket fordít erre a nemes célra, növeli például a szociális intézmények he'yeinek szá­mát, teljesebbé teszi az ellá­tás színvonalát, komoly erő­feszítéseket tesz az alacsony nyugdíjak felemelésére stb. Igen nagy jelentőségűek ezek az intézkedések. de nem pótolhatják teljesen a hozzátartozói szeretet mele­gét. Az egyedül ma-ndt idős emberek egy része ezt a tar­tási, életjáradéki, az örök­lési szerződés megkötésétől reméli. Csak később derül ki, hogy ezek a remények az esetek egy részében illú­ziók voltak csupán. Miért? Az idős emberek egy része nehezen tud beilleszkedni az eltartók családi környezeté­be, nem tudják megszokni azok — egyébként nem ki­fogásolható — életvitelét, olyan törődést, figyelmet, gondozást igényelnek, ami a vér szerinti kapcsolat ese­tén sem várható el. Más esetekben az eltartók nem nyújtják azt, ami a szerző­dés alapján a kötelességük tenne. A bíróság igyekszik az idős emberek megfelelő eltartásához fűződő érdeke­ket szem előtt tartani. s ennek megfelelően rendezi a jogvitát. Szintén a kongresszusi határozatokból adódó fel­adat. hogy a polgári ítélke­zés sajátos eszközeivel az eddigieknél határozottabban t-ell fellépni a társadalom negatív jelen* •-Hvel — az állampolgári fegyelmezet­lenséggel, a jogtalan va­gyonszerzési, harácsolási éa spekulációs törekvésekkai — szemben. Tapasztaljuk a bírói ítél­kezésben, hogy a jó hírnév sérelmére hivatkoznak a konok perlekedő vagy a pa­naszjoggal visszaélő szemé­lyek. Más esetben a szemé­lyiségi jog védelme címén elmeállapotról szóló orvosi diagnózis felülvizsgálatát akarták elérni a bíróság előtt. Előfordulnak a tulaj­donszerzési korlátozások ki­játszására irányuló törekvé­sek is — a többlettulajdorrt fiktív szerződéssel idegem­tik el, az ingatlan átruházá­sát tartalmazó szerződést nem mutatják be sem az il­letékhivatalnál, sem az in­gatlan-nyilvántartónál. Volt arra is példa, hogy a felek az ingatlantöbbletek meg­tartása céljából felbonttat­ták a házasságukat, és to­vábbra is együtt éltek. A bíróságok a jogszabály ki­játszására irányuló szerző­déseket következetesen sem­misnek minősítik. Az ingók adásvételi szer­ződései mögött is sok eset­ben nyerészkedési, spekulá­ciós törekvés álL Nemegy­szer előfordul, hogy már a szerződés megkötésekor igyekszik az egyik vagy mindkét fél a másikat meg­téveszteni az eladott dolog — például személygépkocsi — tulajdonságait illetően. Tapasztaljuk, hogy eseten­ként szinte megdöbbentő az emberek jóhiszeműsége, il­letőleg a szerződések meg­kötésénél tanúsított felüle­tessége. A gazdaságpolitikai célki­tűzések megvalósításának egyik fontos feltétele a szerződési fegyelem szigorú megtartása, a vállalt köte­lezettségek megbízható, ma­gas szintű teljesítése. Arra kell törekedni, hogy ezeket a követelményeket a gazdál­kodó szervezetek felelősség­tudatból, a gazdasági ren­deltetésüket felismerve éa elfogadva kövessék. A jövőben sem kerülhetők el egyes esetekben a felek közötti jogviták bíróság előt­ti rendezése. Ezekben az esetekben szeretnénk elérni, hogy a bírósági döntés még következetesebben segítse elő a szerződési fegyelem megszilárdulását. B efejezésül néhány gondolatot a munka­ügyi bíráskodásról szeretnék elmondani. A termékszerkezet korszerűsí­tése, a termelékenység, a hatékonyság növelése szigo­rúbb feltételek elé állítja a munkaerő foglalkoztatását is. Nagyon is természetes a munkaszervezés, a szociális ellátottság, az emberek gondjaival törődés, a fegyel­mezett munkavégzés jelen­tőségének eddig talán soha nem tapasztalt megnöveke­dése. A gazdasági feltételek nehezedése, a követelmé­nyek szigorodása nyilván ki­váltanak különböző feszült­ségeket, ezek pedig jogi vi­tákat is a munkáltató és a dolgozó között. A konfliktu­sok emberséges rendezését elsősorban a munkahelyen kell megoldani, ha ez nem lehetséges, csak akkor a munkaügyi döntőbizottság előtt. Bírósági tapasztalatok alapián hangsúlyozom, hogy a jövőben még nagyobb kö­rültekintéssel kell a munka­ügyi döntőbizottságoknak a iogviták valamennyi fontos összefüggését, hátterét, ki­váltó okát tisztázni. Csak ezáltal tudhatnak helyesen, az anyagi igazságnak meg­felelően dönteni az ügyben. A Munkaügvi Bíróság ítél­kezési gyakorlata is elő fog­ja mozdítani egyrészről a munkafegyelem megszilár­dulását. a munkaköri köte­lezettségek teljesítését, más­"észről a dolgozók jogainak •s érdekeinek fokozott vé­tel mét. Dr. Kun László, a megyei bíróság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents