Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

2 Kedd, 1981. iannír 13. \Salvador MARJAI JÓZSEF MOSZKVÁBAN Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép­viselője vasárnap Moszkvába utazott, ahol a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 98. ülésén vesz részt. HAZAÉRKEZETT AZ NDK-BÖL APRÓ ANTAL, Hétfőn hazaérkezett a Né­met Demokratikus Köztár­saságból Apró Antal, az országgyűlés elnöke, aki Honst Sindermannak, az NDK népi kamarája elnö­kének meghíváséra tett lá­togatást a baráti országban. A megbeszéléseken megvi­tatták a két törvényhozó testület együttműködésének fejlesztési kérdéseit. Apró . Antal fogadásán a Ferihe­gyi repülőtéren jelen volt Dieter Zibelius, az NDK budapesti nagykövetségének Ideiglenes ügyvivője ls. AZ AESZ AZ EGYESÜLÉSRŐL Az Afrikai Egységszerve­zet elnökének felhívására ti­zenöt afrikai ország vezető­je hétfőn a togói Loméban megvitatja Líbia és Csád egyesülésének a tervét. Sia­• ka Stevens elnök még szom­baton hívta össze az érte­kezletet és felhívásában „mély aggodalmának" adott hangot a tervezett egye­sülés miatt. A tizenöt afri­kai ország vezetői a togói nemzeti ünnepségre érkez­nek Loméba, és ezt az al­kalmat kívánja felhasználni az A ESZ a „békéltető ér­tekezletre". A líbiai hírügy­nökség szerint viszont Gnassingbe Eyadéma to­gói tábornokelnök Kadhafi líbiai vezetőhöz Intézett üze­netében „határozottan el­utasította, hogy Loméban Csáddal kapcsolatos érte­kezletet tartsanak", A PARLAMENT A TÜSZOKRÖL Az Irápi parlament hét­főn. zárt ajtók mögött ösz­szeült. hogy megvitassa azt a két törvénytervezetet, amelyeket Nabavi állammi­niszter, a „túszbizottság" ve­zetője terjesztett elő. Az első tervezet az Egyesült Ál­lamok és Irán között fenn­álló Jogi és pénzügyi kér­désekkel, a második a sah vagyonának államosításával függ össze. Nabavi a tör­vénytervezetek előterjeszté­sekor közölte, hogy a kor­mány öt nappal ezelőtt jó­váhagyta, s Radfcsai minisz­terelnök aláírta a két ter­vezetet. Az államminiszter a továbbiakban kijelentette: „Ha a parlament a kérdé­sek megvitatása után meg­felelő és elfogadható meg­oldást szavaz meg. akkor le­zárhatjuk a túszkérdést". Megfigyelők szerint Nabavi ezzel a kijelentésével gyors és végleges döntéshozatalra szólította fel a képviselőket, tekintettel a közelgő ame­rikai kormányváltozáara. A parlament várhatóan ked­den szavaz a tervezetekről. A MORNING STAR VÁLSÁGA Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának Végrehajtó Bizottsága a hét végén ki­bővített ülést tartott a Mor­ning star, a pórt napilap­ja helyzetéről. Az újság ta­valy ünnepelte 50 éves fenn­állását. A vb határozatot hozott, hogy az egész tag­ság bevonásával egyéves or­szágos kampányt kell in­dítani a lap anyagi hely­zetének fellendítésére, és a párt novemberi kongresszu­sáig több ezer új, rendsze­res olvasót kell toborozni. Tony Chater, a lap főszer­kesztője, a PB tagja be­számolójában aláhúzta, hogy a Mornlng Star „történeté­nek legkomolyabb válságát éli, fennmaradása forog koc­kán". Csak a napi példány­szám több ezres növekedé­se mentheti meg, s ezért a brit kommunistáknak fel­tétlenül meg kell oldaniuk ezt a feladatot. Gordon McLennan, a párt főtitkára úgy vélekedett, hogy a párt országos mozgósítása képes lesz erre. Altalános offenzíva 0 Havanna (MTI) Altalános offenzívát Indí­tott a Salvadori Forradalmi Egységfront hadereje a ke­reszténydemokrata katonai junta ellen. A közép-európai idő szerint vasárnap reggel Havannába érkezett hírek arról számoltak be, hogy az ország gyakorlatilag összes stratégiai jelentőségű körze­tében heves harcok vannak. A Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front hi­vatalos szócsöve, a Felszaba­dulás rádió szombaton — közép-európai idő szerint éj­fél előtt — bejelentette: az egyesített * főparancsnokság utasítást adott a junta meg­semmisítésére és a demokra­tikus társadalmi rend megte­remtését célzó, általános ka­conal támadás megkezdésére. A rádióadó bejelentette, hogy a front harcosai az egész or­szágban támadásba lendül­tek. Az öttagú egyesített fő­parancsnokság parancsa népi felkelésre, az országot meg­bénító általános sztrájk meg­kezdésére szólította fel a juntával szembenálló összes erőket. A hadsereg hazafias szárnyát átállásra buzdítja a parancsnokság felhívása. A helyi idő szerint az éj­szakai órákban Havannába érkezett első jelentések sze­rint a front fegyveres erői az első csapásmérés során , ti­zenegy helységet foglalt el, főként a főváros közeiébén. A fővárosban a gerillaalaku­latok támadást intéztek a ka­tonai létesítmények ellen. A salvadori forradalmi erők rádióadója folyamatosan közvetíti a főparancsnokság öt tagjának az általános népi felkelésre felszólító nyilatko­zatait. Az egységfrontba tö­mörült erők vezetői hangoz­tatták: elérkezett a demok­ratikus társadalmi rend meg­teremtéséért vívott harc dön­tő órája. A Salvadori Forradalmi 'Demokratikus Front hét­pontos programnyilatkozatot hozot nyilvánosságra, össze­gezve a baloldali erők politi­kai álláspontját. Az okmány leszögezi: a forradalmi erők politikai irányvonala szerint a népi és nemzeti érdekek teljes el­sőbbséget élveznek. Az or­szág életében alapvető refor­mok végrehajtására van szükség, meg kell teremtett a békét, szavatolni kell a sza­badságjogokat és a haladást. E cél érdekében gyökeresen meg kell változtatni a mosta­ni igazságtalan politikai, gaz­dasági és társadalmi rendet. A Forradalmi Demokra­tikus Front külpolitikai el­veiről szólva a nyilatkozat megállapítja, hogy Salvador független és el nem kötele­zett államként kíván bekap­csolódni a nemzetközi politi­kába. A dokumentum a forradal­mi, a baloldali és a nemzeti érzelmű politikai erőket tö­mörítő demokratikus egység­kormány létrehozásáért száll síkra. Hangoztattja, hogy a megalakítandó új, demokra­tikus népi hadseregben he­lyük lesz mindazoknak a ka­tonáknak, akiket nem terhel felelősség a nép ellen elköve­tett bűnökért. Az új társa­dalmi rendben helye és sze­repe lesz a nép érdekét szol­gáló magántőkének — mutat rá az okmány, majd leszö­gezi, hogy a demokratikus forradalmi kormányzat sza­vatolja a katolikus egyház akadálymentes tevékenységé­nek feltételeit Népi demokráciánk születése (9.) 1 szakítás 0 Moszkva (TASZSZ) Hétfőn a Szovjetunió kül­ügyminisztériumába kéret­ték Irán moszkvai nagy­követét, s közölték vele: a szovjet kormány szükséges­nek tartja, hogy visszatérje­nek az Iráni Iszlám Köz­társaságban levő szovjet in­tézmények és személyzetük biztonsága szavatolásának kérdésére. Mint ismeretes, 1980. de­cember 27-én vandál ak­ciók kíséretében súlyosan megsértették a Szovjetunió teheráni nagykövetségének területenkívüliségét aminek következtében a nagykövet­ség számos helyiségében sok olyan tárgy megsemmisült, amelyek nemcsak anyagi, hanem nagy kulturális fs történelmi értéket képvi­seltek. Ily módon tehát az álla­mok közötti kapcsolatok év­százados gyakorlat során szentesített és nemzetközi konvenciókban megerősített normáinak, valamint a ci­vilizált államokra jellemző tisztesség elemi fogalmainak lábbal tiprasáről van szó. Az iráni hatóságok. Jól­lehet, idejekorán tájékoz­tatták őket a Szovjetunió nagykövetsége ellen készülő támadásról, nem tettek ha­tékony intézkedéseket an­nak megelőzésére, s ezzel kapcsolatban a szovjet kor­mány már tiltakozását je­lentette be Irán kormányá­nál. A szovjet fél, termé­szetesen azt várta, hogy Irán kormánya egyértelmű­en és határozottan elítéli az elkövetett bűnöket, és szigorúan megbünteti azok szervezőit és közvetlen résztvevőit, hogy kizárja ilyen esetek megismétlődé­sét a jövőben. Nem történt azonban sem­mi ilyen. Az iráni kormány hivatalos képviselői, miköz­benben a nyilvánosság ki­zárásával forma szerint saj­nálkozásukat fejezték ki a történtek miatt, lényegében a támadókat vették védel­mükbe. Végezetül az iráni nagy­követtel közölték, hogy a Szovjetunió — mint eddig is — kész az Iránnal fenn­álló kapcsolatait a jószom­szédság és a kölcsönös meg­becsülés alapjára építeni. Ugyanakkor senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy a Szovjetunió kény­telen lesz megvédeni tör­vényes jogait és állampol­gárainak érdekeit, ha az iráni kormány nem akarja, vagy nem tudja teljesíteni azon kötelezettségeit,- ame­lyek az Iránban található szovjet intézmények és sze­mélyzetük védelmében reá hárulnak. A szovjet kor­mány emellett' elvárja a te­heráni szovjet nagykövetség tulajdonában okozott anyagi kár teljes megtérítését. A Truman-doktrina meg­hirdetése és a Marshall-terv a Szovjetuniónak. címzett nyílt hadüzenet — azt je­lentette, hogy az USA külpo­litikájában félül kerekedett a szovjetellenesség. Hatása azonnal megmutatkozott a nemzetközi politikában. A Külügyminiszterek Tanácsá­nak moszkvai ülésszaka 1947 áprilisában eredménytelenül végződött. A legfontosabb kérdésben, a német és az osztrák békeszerződés meg­kötésében nem tudtak a nagyhatalmak megegyezni. Itt már teljesen nyilvánvaló­vá váltak az eltérő érdekek és törekvések. Moszkvában ért véget az a — még Roosevelt által kialakított amerikai politika, amely a nemzetközi problémákat a Szovjetunióval való együtt­működéssel kívánta megol­dani. Májusban Franciaor­szágban és Olaszországban — majd Belgiumban — külön­böző manőverekkei kiszorí­tották a koalíciós kormány­ból a kommunistákat. A kommunista pártok ellenzék­be vonultak. A Truman-dok­trina alkalmazásától tartva Bulgáriában, Magyarorszá­gon és Romániában szinte egyidejűleg mértek csapást a politikai jobboldalra. 1947. május 31-én a köztársaság­ellenes összeesküvésben való részvétellel vádolva lemon­datták az akkor szabadságát éppen Svájcban töltő Nagy Ferenc miniszterelnököt. Jú­nius 5-én letartóztatták N. Petrovot, a jobboldali Föld­művesszövetség vezetőjét, akit szintén illegális államel­lenes szervezkedéssel vádol­tak. Június közepén vették őrizetbe J. Márniut, a román Nemzeti Parasztpárt elnökét. Hasonló módszerekkel léptek fel'/-,' Szlovákiában és Jugó­szlávi fbén Is a •j.ttbóldW, Il­letve atinák maradványai él­len. A nemzetközi feszültség növekedése, s a két világ­rendszer kezdődő szétválása új helyzet elé állította a nem­zetközi munkásmozgalmat is. A kommunista és munkás­pártok tevékenységének ösz­szehangolására az SZKP kezdeményezésére kilenc párt részvételével 1947 szep­tember végén Varsóban meg­alakult a Tájékoztató Iroda, amely lényegében egy regio­nális internacionálé szerepét töltötte be, A kelet-európai, valamint az olasz és francia kommunista pártok képvise­lői megvitatták a világpoliti­kában kialakult helyzetet, és összegezték a Kelet-, Közép­és Délkelet-Európa országai­ban lezajlott hatalmas társa­dalmi-politikai változások ta­pasztalatait. Az értekezlet azt javasolta, hogy a kom­munista és munkáspártok közös antiimperialista plat­form alapján fűzzék szoro­Szabad szambatok 0 Varsó (MTI) A lengyel közvéleményt továbbra is élénken foglal­koztatja a szabad szómba-1 tok ügye, miután az elmúlt szombaton meglehetősen változatos helyzet alakult ki a munkahelyeken. Ez a nap a korábbi hivatalos döntés értelmében munkanapnak minősült, de a „Szolidaritás" és néhány ágazati szakszer­vezet szabad szombattá nyil­vánította. Országos viszonylatban a dolgozók, alkalmazottak 85 százaléka jelent meg mun­kahelyén. Mint a hétfői var­sói lapok beszámoltak róla, az ország számos üzemében normális munka folyt, vol­tak viszont munkahelyek, ahol a dolgozóknak csak egy része jelentkezett munkára, ezért őket is haza kellett, küldeni. Más üzemekben heggel megindult, de néhány óra múlva anyaghiány miatt leállt a termelés. Mint a Trybuna Ludu ír­ja, a katowicel, a krakkói, a rzeszówi, a kőszálin! vajda­ságból olyan hírek is érkez­tek, hogy a „Szolidaritás" egyes aktivistái több üzem bejáratánál megpróbálták megakadályozni a munká­sok oelépését, A kormány szóvivőjének nyilatkozatával egybehang­zóan több varsói lap rámu­tat arra, hogy a szombati termeleskiesés csak fokozta az amúgysem csekély gon­dokat. A lakossag élelmi­szer-ellátásában, a közleke­désben nem volt fennaka­dás. sabbra kapcsolataikat, együt­tesen lépjenek fel az ame­rikai imperializmus hatalmi törekvéseivel szemben. Kü­lön felhívta a figyelmet a jobboldali szociáldemokrácia elleni harc fontosságára. A Tájékoztató Iroda megalaku­lása és határozatai nagy ha­tást gyakoroltak a nemzetkö­zi munkásmozgalomra, s kü­lönösen a kelet-európai kom­munista pártokra. Kezdetben a szervezet elősegítette a ke­let-európai országokban az útkeresést, a nemzeti sajá­tosságok helyes értelmezését. A háborús veszély eltulzásá­val, a jugoszláv kommunis­ták tapasztalatainak, különö­sen az „egypártrendszerű népfront" elvének abszoluti­zálásával, s a szociáldemok­rácia szerepének egyoldalú megítélésével azonban később hozzájárult a szektás hibák kialakulásához. A Tájékoztató Iroda meg­alakulása után egyértelműb­bé vált a szocialista fejlődés Kelet-Európában. Azokban az országokban, ahol a hata­lom kérdése már korábban eldőlt, a burzsoázia képvise­lőit kiszorították a hatalom­ból, sőt a közéletből is. Ott ahol a nagy történelmi kér­dés — „kl kit győz le?" — még nem dőlt el, megkezdő­dött a végső erőpróba. Ilyen ország Kelet-Európában már csak egy volt: Csehszlovákia. A polgári pártok — Benes köztársasági elnök támogatá­sával — 1948 februárjában megpróbálták alkotmányos úton megbuktatni a Gott­wald-kormányt, amelyben a kulcspozíciókat a kommunis­ták töltötték be. A CSKP azonban ellentámadást szer­vezett, mozgósította a, töme­geket, felfegyverezte a mun­kásokat, és rakenyszerítette az államfőt, hogy olyan kor­mányt nevezzen ki, amely­ben a jobboldali politikusok már nem kapnak tárcát. A Benes-párti a katolikus szí­nezetű oseh néppárt, és a szlovák jobboldali politikai képviselete, a Demokrata Párt, a puccskísérlet után összeomlottak, vezetőik ha­marosan elhagyták az orszá­got. Baloldali és demokra­tikus pártok részvételével or­szágszerte ún. egységbizott­ságok alakultak, amelyek át­szervezték a Nemzeti Fron­tot, s a pártokat és az állam­apparátust megtisztították a jobboldali elemektől. A burzsoázia hatalmának felszámolásával egyidőben került sor a munkásosztály eszmei-politikai és szervezeti egységének helyreállítására, amint erre már utaltunk. A munkásosztály egységének megteremtésével megkez­dődött a szocializmus építése a népi demokratikus országokban. Ujabb államo­sításokkal végleg felszámol­ták a tőkés magántulajdont. Hozzákezdtek a népfront át­szervezéséhez a korábban szövetséges pártok beszűn­tették tevékenységüket, több­ségük fel is oszlott. Áttértek a tervgazdálkodásra, meg­kezdődött a szocialista iparo­sítás és a mezőgazdaság kol­lektivizálása. 1947 őszén, 1948 tavaszán a Truman-doktrina és a Marshall-terv következmé­nyeként a szocialista és a ka­pitalista világrendszer elkü­lönülésének folyamata meg­gyorsult. A Szovjetunió és a nyugati nagyhatalmak között tovább növekedtek az ellen­tétek, és elmélyültek a nézet­eltérések a megoldatlan nem­zetközi kérdéseket Illetően. 1947 decemberében meg­szakadtak a Németországra vonatkozó tárgyalások. Ang­lia és az Egyesült Államok egyoldalúan hozzákezdtek az általuk megszállt területek közigazgatásónak, gazdasági és politikai életének átszer­vezéséhez. 1948 júniusában a nyugatiak titkos előkészüle­tek után váratlanul valutare­formot hajtottak végre, a Né­metország egész területén ér­vényes márka helyett új pénznemet vezettek be. Ezzel megvetették Németország kettészakításának gazdasági alapját. A szovjet katonai hatóságok a közlekedés kor­látozásával és egyéb intéz­kedésekkel igyekeztek meg­akadályozni az értékét vesz­tett márka beáramlását a ke­leti, zónába, ahol még a régi pénznemet használták. A nyugati nagyhatalmak erre légi úton biztosították Nyu­gat-Berlin ellátását. Életbe lépett az ün. „Berlin-Blokád", amely majd egy évig tartott A gazdasági élet szétszakítá­sa elkerülhetetlenül Német­ország politikai megosztódá­sához vezetett. A Német Szövetségi Közztórsasóg 1949. szeptember 20-án alakult meg, s alig két héttel később megszületett az első demok­ratikus német állam, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság. Nyugat-Európában ameri­kai segítséggel a konzervatív erők mindenütt megszilárdí­tották helyzetüket, vagy ahol még nem jutottak hatalomra, növelték politikai befolyásu­kat. 1948 tavaszán meggyorsult a nyugati szövetségi rend­szer kialakulása ls. Március­ban Anglia, Franciaország és a Benelux-államok megkö­tötték az ún. brüsszeli egyez­ményt, amely formálisan ugyan a német agresszió el­leni védekezést szolgálta, valójában azonban már a szocialista országok ellen Irá­nyult. Az öt állam szövetsé­ge lett a politikai magva az 1949 tavaszán létrehozott1 az Bszak-atlagti Szerződés Szer­vezetének, a NATO-nak. A nyugat-európai kapitalista országok gazdasági együtt­működésének elősegítésére hívták életre az Európai Gaz­dasági Együttműködés Szer­vezetét. Ennek feladata kez­detben a Marshall-segély szétosztása volt, később azonban a tőkés integráció egyik első intézményévé vált. 1948 nyarára, tehát befeje­ződött a két világrendszer szétválása, a hidegháborúi, légkör az egész világon el­uralkodott. Ha az okokat ke­ressük, hogy miért bomlott fel az antifasiszta nagykoalí­ció, s a háború alatti várako­zással ellentétben miért nem folytatódott a nagyhatalmak együttműködése, sokminden­re lehet hivatkozni: a német és a japán fasizmus leverésé­vel, megszűnt a közös ellen­ség, amely összefogásra kész­tette a különböző társadalmi rendszerű államokat: az ame­rikai imperializmus fel akar­ta tartóztatni a Szovjetunió politikai befolyásának kiszé­lesedését, s elejét akarta an­nak venni, hogy a forradal­mi mozgalmak a háború után Nyugat-Európára vagy más földrészekre is átterjedjenek. Szerepet játszott a vezető politikusok (Churchill, Tru­man) mélységes kommunista­és szovjetellenessége, elfo­gultsága, a Szovjetunió szán­dékainak, törekvéseinek meg nem értése, s a nagyfo­kú tájékozatlansága kelet­európai kérdésekben. Mind­ezzel együtt talán nem já­runk messze az igazságtól, ha úgy véljük, hogy a hideghá­ború kialakulásának oka a két nagyhatalom , az USA éa a Szovjetunió, s a két világ­rendszer, a tőkés és a szocin­lista, alapvető érdekellenté­tében lelhető fel. Vida István (A befejező rész következik.) t

Next

/
Thumbnails
Contents