Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

4 Vasárnap, 1981. január 11: Emlékezés Medgyessy Ferencre Koszorúzás és emléktábla-avatás Medgyessy Ferenc Kossuthdíjas szobrászművész, a XX. századi magyar szobrászat kimagasló alakja születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzást ünnepséget rendeztek szombaton, tegnap a Mező Imre úti temetőben. Sírjánál koszorút helyeztek el a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. a Művelődési Minisztérium, Debrecen város, a Fővárosi Tanács, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, valamint a Magyar Nemzeti Galéria képviselői. Ugyancsak szombaton, a Százados úti művésztelep műhelyének falán emléktáblát avattak, amely a művész születésének 100. évfordulója tiszteletére, Szabó Iván szobrászművész tervei alapián készült. Avatóbeszédet Németh Lajos művészettörténész mondott, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium. a Fővárosi Tanács, a Magyar'Képző- és Iparművészek Szövetsége és a szövetség kelet-magyarországi területi szervezete, valamint a VIII. kerületi tanács képviselői megkoszorúzták az emléktáblát. (MTI) Díszdoktorrá avatás A debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorrá avatta dr. Billy Graham amerikai baptista lelkészt ég evangélitátort. A nemzetközi egyházi élet ismert személyisége az elmúlt évek során eredményesen fáradozott azért, hogy az egyházakat és a vallásos hívőket az emberiség békéje és a társadalmi igazságosság érdekében fokozottabb felelősségvállalásra és közreműködésre mozgósítsa. Dr. Billy Graham Debrecenben látogatást tett dr. Bartha Tibor püspöknél, a magyarországi református egyház zsinatjának lelkészi elnökénél. Elutazása előtt szombaton Billy Graham találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. TALALKOZASOK Szeged Nagyáruház Az első hónap Brdekből köttetett a „házasság". Percig sem titkolták a szerződő felek. Sőt, nyíltan osztottak, szoroztuk, évekkel előre kalkuláltuk, mielőtt frigyre léptek. Döntésük eredményekónt épülhetett fel Szegeden a város nevét viselő nagyáruház. Nyitását kíváncsian vártuk. Beszéltünk róla hetekig, s ma már megszoktuk, életünkhöz tartozik. Aligha akad szegedi, aki ne járta volna végig. Az első napokban — mesélik az üzemeltetés felelősei — sorra mondták fel a takarítógépek a szolgálatot. jtJol„ egyikiTérj, h6f fnásikban égett le • a motor. Megfeküdte gyöferukát a Aapí 40—50 ezer látogató cipőjén behozott por. Pedig sokan kocsival, buszszal érkeztek a megye különböző városaiból, községeiből. Például Mezőkövesdről egész família kerekedett útra. Több autóval, karácsonyi ajándékot vásárolni. A rőszkei Kovács Gáborné másodszor ült autóbuszra, hogy az új áruházban nézelődjön, s gyűrűvel lepje meg születésnapján magát. Nem tudom, kapott-e? Az viszont biztos, hogy az üllési fiatalasszony, Vtgh Gáborné kedvébe járt gyerekeinek pénteken délelőtt. Süteményt vett az édességet kunyeráló apróságoknak, s óvatosan felmerészkedtek a mozgólépcsőre. Így kívánták a kics.ik, s a mama egyébként is' fonalat akart vásárolni. Miért gyalogoltak volna az emeletig? Ma már több mint egy hónapot tudhatnak maguk mö gött a Szeged Nagyáruház dolgozói. S nem rejtik véka alá: örülnek, hogy átestek a tűzkeresztségen. A ruházati osztály harmadéves "tanulója, Nagymihály Katalin, különösen boldog, hogy idősebb egy hónappal. Bedobták a mély vízbe — magyarázza — de mindegy, az a fő, hogy jól sikerült a premier. December végéig 95 millió forint értékű áru talált a 160 milliós nyitókészletből gazdára. — Magam sem hinném, ha rem azok mondanák, akik pontosan tudják — magyarázza Túri Istvánné, a divatárurészleg eladója — pontosan 20 ezer nyakkendőt adtam el. Ennyi férfi kapott nyakkendőt karácsonyra az áruházból. Papdiné Sárika, a ruházati osztály igazgatója tovább sorolja a számokat. Tőle hallom: eladtak egyebek között 13 ezer pár zoknit, 15 ezer harisnyanadrágot. Na és rengeteg kabátot, készruhát, szőnyeget, függönyt, fonalat. Az első, legnehezebb nap végén 7 milliós forgalmat regisztrálhattak. Az iparcikkosztályon sem volt kevesebb dolguk az eladóknak. Csak elektromos árukból 14 millió értékű kelt el az első hónapban. Ugyancsak rekordnak számító eredménnyel, 0 milliós bevétellel zárta a decembert az élelmiszer ABC. Derekasan állta az ostromot az étterem is. A bisztróban 000—1000 ember étkezett naponta. Az á la carte-forgalom 1 millió 115 ezret söpört be év végéig a kaszszába. Mennyiségben, választékban egyaránt megfelelő ki.nálatot találtak. a vásárlók. A ruházati osztály készletének jelentős része á fővárosi nagykereskedelmi vállalatoktól érkezett. A helyi nagykereskedelmi vállalatoktól rendelt, a közvetlen beszerzésekből származó és a határ menti árucsere-keretében vásárolt cikkek hozzájárultak a különböző Igényekhez igazodó kínálat kialakításához. A beszerzési módszer — bizonyítja a forgalom, az áruk kelendősége — bevált. — De, mert viselve derül kl, hol szorít a cipő, itt-ott módosítani kellett az eladóterek elrendezésén. Tárolópolcokat helyeztek át, pénztárakat költöztettek, néhol még a közszemlére tett árut ls átcsoportosították. így például bővítették az illatszereket forgalmazó részieg területét. Üj szolgáltatásként bevezették az elektromos cikkek előjegyzéses értékesítését. A csúcsforgalom csitultával még igényesebb munkára törekedhet az áruház valamennyi, közel 300 dolgozója, Ehhez persze még össze kell szoknia a gárdának. Az eladók a város különböző üzleteiből kerültek az üzletközpontba. Vezetőknek, eladóknak egyaránt szokatlanok még u merőben új körülmények. Eddig még nem ismert feladatokat ad számukra szinte minden nap. Nehézségeiket fokozza, hogy még a műszaki-technikai feltételek sem' tökéUtéhek:"' irf * ŰZ1 Gondjaikat nem- teszik kirakatba. S minden bizonnyal hamarosan elérik, hogy zökkenőmentes, zavartalan legyen a munka. Garancia erre a kollektíva korábban is tapasztalt igyekezete. Jó két héten át nyolc helyett napi 10—12 órát dolgoztak az eladók. Köztük sok kisgyerekes anya. Sőt, többen már nyitás előtt szolgálatba álltak. Még javéban serénykedtek az építők, amikor ők a vevők fogadására készülődtek. Deszkapallón egyensúlyozva, léskalapácsok „kísérőzenéjére" ügyeskedték át magukat az általános felforduláson. Hogy a kulisszák mögött, a raktárak mélyén verítekes, sietős munkával előkészítsék a december eleji premiert. . Ladányi Zsuzsa Pályázati felhívás Országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás Szakszervezeti, KISZ és társadalmi szervek 1981. június 6—7-én Miskolcon. a DÍUÍgyőri Vasas Művelődési Központban, országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítást és • találkozót rendeznek. A kiállítás átfogó képet igyekszik adni az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom helyzetéről, ugyanakkor országos szinten bemutatkozási fórumot biztosít. Az országos kiállításon részt vehet minden amatőr képző és iparművész szakkör. alkotócsoport. egyéni amatőr képző- és iparművész. 15 éven aluliak csak abban az esetben vehetnek részt a pályázaton, ha szakkörben tevékenykednek. A pályázatra az utóbbi három évben készült munkák küldhetők be. az alábbi kategóriákban: festmény, grafika. szobor. kisplasztika, iparművészeti munkák; körrtyézetalakftási tervek, makettek és ezekről készült fotók. vizuális kísérletek dokumentációi. A szakköri tagok és egyéni alkotók személyenként és kategóriánként legfeljebb 3 darab, a szakkörök kollektíván legfeljebb 30 darab alkotással pályázhatnak. Az egyéni alkotók és alkotócsoportok részvételi szándékukat 1981. január 30-ig a megyet művelődési központoknak (Pest megvében és Budapesten a Budapesti Művelődési Központnak) írásban Ielezzék. A megyei művelődési központok részletes felvilágosítást küldenek a jelentkezőknek a pálya- 1 munkák beküldésének tech- 1 nikai feltételeiről és időppntjáxdL Az országos kiállításon és a találkozón való részvételre, valamint a legjobb alkotások díjazására az országos szakmai zsűri tesz javaslatot. Bracjunné Ökörmezői kollégám, Pável Bracjun, lelkes vendéglátónak, mondhatnám, propagandistának bizonyult. Lobogó örömmel, szívós kitartással mutatta meg az áruházat, kinyittatta a kultúrotthont, elcipelt a könyvtárba, följegyeztette velem az új iskola adatait, tüzetesen elmesélte a fürdő építéséhez szervezett társadalmi munka történetét, majd meghívott a lakására. A felesége, helyre kis ifiasszony, azt sem tudta, hova legyen hirtelen. — Telefonálhattál volna! Dühös volt, lángolt az arca. Üj bútorzatú szobába tessékelt bennünket, s kissé csapkodva-duzzogva elkezdte a terítést. Mindenféle felvágottakat, vajat, zakuszkát, túrót, tojást, füstölt halat, kaviárt, süteményt, zöldséget, savanyúságot, vodkát hordott a terjedelmes asztalra, de többet nem szólt egyet se. Kerekded arcóra szigorúságot erőltetett, száját szorosra zárta, úgy nézett időnként lesújtó pillantással a mór igen emelkedett hangulatú férjére. Ügy tűnt, tényleg haragudott váratlan megjelenésünkért. Félóra is beletelt, s még mindig nem hallottam a hangját. Pedig már egy vodkát is megivott velünk, s meg-megállt hallgatózni. Később mintha fölengedett volna, mert a nevem iránt érdeklődött. Gondoltam, nem jól hallotta a bemutatkozásnál, s megismételtem neki. ö azonban továbbra is térült-fordult, megtorpant, elindult, viszszalépett. Csupa kérdőjel volt a szeme. — Az édesapja nevét, ha lenne szívesi.. Értetlenül néztem rá, de a nyomástól mór ezt ls könnyedén vetettem oda: — Tamás, kezét csókolom, E pillanattól fogva Bracjunné asszony kicserélődött. Egyszerre István Tamasovtes lettem neki, így szerepeltem minden mondatában, s csacsogott széles gesztusokkal egyre vidámabban. Nem fogyott ki a kínálgatásból, és újra meg újra inni kellett vele az egészségre, a barátságra, a világbékére, a kommunizmus győzelmére. Csak később derült ki, a nagy színeváltozás oka. Náluk nem illik az először látott vendéget elvtársnak, még kevésbé keresztnevén szólítani. Az előbbi nagyon merev, hivatalos, az utóbbi túl bizalmas. Neki közbülső megoldást, az oroszos megszólítási módot kellett választania ahhoz, hogy megmutathassa igazi egyéniségét Szeretlek, magyarok Talán nem tévedek sokat, ha azt állítom, hogy Spanyolhonban is több a magyar turista, mint a lengyel tengerparton, őszi hónapokban. Pedig Koszaiin és környéke igazán megérdemelné a rendszeres látogatást. Kies táj, megnyerő emberek — egy mondatban így sűríthetném a magamban őrzött képet. A lankás, allékkal, ligetekkel, tagolt vidéken valószínűtlenül zöld a fű. a hajlatokban terjedelmes tavak csillognak. Isteni lehet itt horgászni, táborozni, csónakázni. Kiegészítésül: ittott lóval szántogató vagy traktort pöfögtető paraszt, mindenfelé legelésző-bóklászó fekete-tarka holland tehenek. Szétszórtan tanyák, öreg hársakkal szegélyezett bejárók. A falvakban rendre megtalálni a porosz ízlésű vörös téglából épült templomot, postát, iskolát, gazdasági épületeket annak mementójaként, hogy ezen az ősi lengyel földön sokáig német hatóságok dirigáltak. Amerre Jártam, sok meleg kézszorításban volt részem. Az egyik útmentt vendégfogadó pincére föltűnően kedveskedett. Serényen és látványosan szolgálta föl a vaddisznóoldalast, miközben többszőr is megbirkózott az egyetlen magyar mondattal amit Ismert: „Szeretlek, magyarok". A mackós mozgású, derűs képű megyei tanácselnök, Stanislaw Mach, értekezletet vezetett, amikor érkezésemet jelentették neki. Rögtön megjelent néhány szavas üdvözlésre és annak hangsúlyozása végett, hogy nemrég nagyon jól érezte magát a Balatonon.. Grzmiaca, egy eldugott kis falu művelődési házának vezetője, Danuta Miler zavarba hozó szívélyességgel fogadott. SlupSkbarj, a megye legnagyobb városában a Kereskedelmi és Halászati Központ Igazgatója, Zenon Lewand emelt újra és újra poharat a lengyel—magyar barátságra. Koszaiintól 70 kilométernyire délnek, egy kísérleti gazdaságban találkoztunk Janusz Matyval. Az idős agrármérnök ebédre is meghívott, hogy minél tovább együtt lehessünk s ismételten elmondhassa: Járt Magyarországon, s amit Debrecen környékén látott néhány termelőszövetkezetben, azt igazán szocialista- gazdálkodásnak lehet nevezni. Másnap egy városi családnál volt részünk szíves vendéglátásban, ahol a 75 éves j hallgatag nagyapó csak' egyszer szólalt meg: „Jó lenne. ismerni egymás nyelvét;' akkor a magyar és a lengyel egyszer iól kibeszélgethetné magát." Nevettünk A Hargita még nem mutatkozott, ködös párát vont a feje búbjára. Még vagy 50 kilométerre saccoltam Nagygulambfalvától. A falu úgy elbújt az erdők lombjai alatt, mintha szégyellné magát. Még jó, hogy templomának fehér tornya messzire világított a haragoszöld. hátterű Nagyküküllő-völgyben. Számos erecske kocog itt lefelé a folyóölbe, közöttük a Nagypataknak állítólag varázsa van. Most csak magyarok élnek Itt, régebben azonban egy hegyeken túli román ember, a jóságos Duka bá' is megtelepedett a faluban, s meggyőződéssel vallotta: aki egyszer megmossa lábát a Nagypatakban, az többé nem megy el, s ha el ls menne, holtáig vi6zszakívánkozik. özvegy S. I.-né hét évvel ezelőtt ott lakott, ahol a bokros szegélyű Nagypatak eléri a falut, és sárgás kavicsokon, partoldalból kiálló fagyökerek közt, lejért ösvények mentén siet lefelé. Kékre meszelt pirinkó házikója a víz meg a hirtelen kapaszkodójú domb közé ékelődik. A szomszédja Csomor Péter, a 72 esztendős nótafa volt. Naponta hallatszott elnyújtott búsongó éneklése, amint magányosságában tett-vett a ház körül. Látszólag csupa idill és báj volt ott minden, Csomor Pétertől azonban Ilyen sóhajtást hallottam: — Bárcsak arra ébrednék, hogy meg vagyok halva. Nem mintha unta volna az életét — a betegségtől irtózott. Így is rázott kezet: — Isten áldja meg. Éljünk soká és haljunk meg hamar. És ezzel búcsúzott huncutkásan hunyorogva: — Isten adjon erőt kimúlásunk előtt. A* bivaly nyalja ki a szemét, aki haragszik ránk. Átnézegetett özvegy S. I.-néhez, megbeszélni a dolgok színét és visszájátTudta, látta, mennyi kínnal-bajjal nevelte föl négy gyermekét, hogy az ura odamaradt a fronton. Tanúja volt, mennyit szaladozott kereseti lehetőség után, mire a hitvány kicsi házat megragasztotta a családnak, amely józan számítás szerint ma sem ér többet húszezer leinél. özvegy S. I.-né bólogatott, hogy úgy volt bizony. Aztán ő emelte föl a gyűszűnyi kupicát; — Igyunk, mert iszik más is. * Elkezdtünk nevetni. Nem tudtuk, mit nevetünk, talán csak jólesett, hogy a hangulat nem volt szomorúságos. A hazafelé tartó csordából kivált egy üsző, és bámult bennünket. Ezen is nevettünk. Nicsevo Nyugodt szőke fiú volt Mihail IIvesz, lehetett úgy harmincöt éves. Nehezen lehetett kihozni a sodrából, mindig tűnődött kicsit, mielőtt véleményt nyilvánított. Kissé hűvös, komolykodó természetét — úgy mondta — észt apjától örökölte. Balsorsa őt rendelte mellénk eligazítónak, óhajteljesítőnek, s ezt a szörnyű missziót becsülettel, mondhatnám hősiesen teljesítette; Súlyos helyzetekben — amikor mi hárman amúgy magyarosan négyfelé húztunk az érdeklődésben — kissé szaporábban köhécselt, ezt azonban valószínűleg nem az Idegesség okozta nála, hanem a sok cigaretta. Ilyenkor kissé kényszeredett derűvel az arcán külön-külön szemügyre vett bennünket, s mintha azt kérdezte volna: „Most mi az ördögöt csináljak veletek?" Aztán megtett minden tőle telhetőt, örökké telefonált. Tárcsázott sarki fülkéből, szállodai szobából, üzerai ebédlőből, áruházból, csak meglegyen a kedvünk, csak érezzük jól magunkat Odesszában. Megszervezte a horgászással egybekötött tengeri kirándulást a kikötóparanesnok szárnyas jachtján, s amikor a végtelen vízen hánykolódva rosszullétről panaszkodtunk, lemondóan, de szemrehányás nélkül vezényelte vissza a kormányost a Patypmkinlépcső aljába. Aztán meghívott házának kertjébe vacsorázni, s amikor mind az Extra-vodka, mind a szívesen sütött saslik ellen hevesen tiltakozni kezdtünk, sóhajtva nyújtotta jó éjszakára a kezét. Mondtuk neki, jó lenne, ha láthatnánk egy tipikus ukrán falut. Misa — így szólítottuk — természetes nicsevóval reagált, amiről tudnivaló, hogy az oroszban egyarán jelenti azt, hogy jól van, hogy minden rendben, hogy ez a legkevesebb, hogy oda se neki, hogy nem kell izgulni stb. És valóban, a vacsoránál közölte, hogy reggel indulás, irány a Gyerevnya. Másnap kétszázhatvan kilométert kocsikáztunk. Mihail Ilvesz nem 'smert lehetetlent, magától értetődőnek vette kívánságunkat. F. Nagy István