Délmagyarország, 1981. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-06 / 4. szám

I Kedd, 1981. január 6. Koszorúzás Kondor György emléktáblájánál Kondor György grafikus­művész, a magyar munkas­és ifjúsági mozgalom ki­emelkedő személyisége szü­letésének 60. évfordulója al­kalmából hétfőn koszorúzá­st ünnepséget rendeztek a Magyar Munkásmozgalmi Panteonban levő emlék láb­Iánál. A mártírhalált halt mű­vész emléktáblája alá az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális c„ztálya nevében Kornidesz Mihály osztályvezető, Be­reczki Loránd művészettör­ténész, a Művelődési Mi­nisztérium képviseletében Tóth Dezső miniszterhelyet­tes, Horváth György, a kép­zőművészeti osztály vezető­je; a Magyar Képző. és Iparművészek Szövetsége, valamint az egykori harcos­társak nevében Tamás Er­vin, a szövetség alelnönc és Farkas Aladár szobrászmű­vész, a szocialista képzőmű­vészek csoportjának tagja helyezett el koszorút. A ko­szorúzásl ünnepség az In­ternacionálé hangjaival ért véget. Emlékezés Medgyessy Ferencre Születésének 100. évfordu­lója alkalmából ünnepi ren­dezvények sorával emlékez­nek Medgyessy Ferenc Kos­suth-díjas szobrászra, a XX. századi magyar szobrászat kimagasló alakjára. A Med­gyessy-emlékbizottsőg január 10-én, szombaton 11 órakor koszorúzást ünnepséget ren­dez a Mező Imre úti teme­tőben levő síremléknél. Ugyanezen a napon délben a Százados úti művésztelepen, a mester egykori műtermé­nek külső falán emléktáblát lepleznek le. Az emléktábla — amely Medgyessy portré­Ját és egyik legismertebb al­kotásának, a „Debreceni Vé­nuszának a modelljét ábrá­zolja — Szabó Iván kiváló művésznek, Medgyéssy egy­kori tanítványának és barát­jának az alkotása. A jubileumra a Műve­lődési Minisztérium pla­kátot bocsát ki. A könyv­kiadás is tiszteleg a kima­gasló alkotó emléke előtt: a Képzőművészeti Alap Kiadó­vállalatánál megjelenik Lász­ló Gyula: Medgyessy című albuma, Sz. Kürti Katalin pedig Medgyessy és Debre­cen címmel írt könyvet, A Művészet és az Alföld című folyóiratok emlékszámmal készülnek az évfordulóra. A Magyar Televízió a cen­tenárium idején műsorra tűzi a művészről 1976-ban készített „önéletrajz, mit la­pozni se kell" című filmjét. Kiiünlelések, kinevezés Szegeden hétfőn délelőtt a Délmagyarországi Rövid­és Kötöttáru Nagykereskedel­mi Vállalatnál bensőséges ünnepség keretében köszön­tötték a munkatársak, vala­mint a megyei pártbizottság és a tanács képviselői a vál­lalat két nyugdíjba vonuló vezetőjét Deák Ferenc igazgató 46 év után mond búcsút a munkáshétköznapoknak; húsz esztendőn keresztül vezette a megyei tanács vb kereske­delmi osztályét, majd nyolc éven át töltötte be az igaz­gatói tisztséget. Nyugdíjba­vonulása alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­ta kitüntetésben részesült. Kelemen Sándorné személy­zeti vezető közel két évtize­det töltött a vállalatnál, s ezidő alatt kifejtett tevé­kenységét ismerték el a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetéssel. Lauthán Ferenc belkeres­kedelmi miniszter-helyettes meleg szavak kíséretében nyújtotta át a kitüntetéseket. Egyidejűleg kinevezték ' a Dél-Rőviköt Vállalat új igaz­gatójának dr. Polyvát Csa­bát, aki eddig a Komplett Ruházati Vállalat, osztály­vezetői tisztét töltötte be. Növekvő orvoslétszám kevés a gyógyszerész s Sokan úgy tartják, hogy a statisztika, az összehasonlí­tó, elemző adatok böngészése nehéz olvasmány. Az adatok mögé pillantó, értő szem azonban lényeges, társadal­mi összefüggésekre lelhet Az egészségügyben dolgozók szakszervezeti kongresszusa nemcsak a statisztika érde­kességéről tett bizonyosságot a közelmúltban, hanem a mö­götte levő társadalmi való­ság izgalmas kérdéseiről is szólt Kevés olyan réteg akad ma hazánkban, amelyik lét­szám tekintetében az egész­ségügyhöz hasonlóan gyara­podott volna, öt éve mint­egy 174 ezren — orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi szakdolgozók — tevékeny­kedtek a kórházakban, ren­delőintézetekben, gyógyszer­tárakban, Ma a számuk meg­haladja a 197 ezret Érdekes és tanulságos, ha az összes foglalkoztatotthoz mérjük az egészségügyi dolgozók ará­nyát: a fejlődés és egészség­ügyi kultúra ez utóbbi ada­tok mércéiében legtöbbször nemzetközi összehasonlítá­sul is szolgál. 1960-ban. tehát kereken két évtizede, amikor az összes foglalkoztatottak száma 4 millió 735 ezer volt, köztük csupán 96 ezer egész­ségügyi dolgozót tartottak számon. Az arány alakulása jelenleg: az 5 millió 68 ezer foglalkoztatott egészségére 197 ezren vigyáznak. Erősen érzékelhető a gyarapodás az orvosok számának emelkedé­sében. Kék évtized alatt 15 600-ról 29 100-ra gyarapo­dott az orvoslétszám. A gyógyszerészeké ezzel ellen­tétben már csak mintegy 600 fővel nőtt, jelezve a pálya hátrányos társadalmi hely­zetét. 100 ezernél több — a korábbinak éppen a kétsze­rese! — az egészségügyi szakdolgozó, nővértől asszisz­tensig. A munkaerőigény furcsa­ságaiból érdemes néhányat megemlíteni. Az orvoslét­szám alakulása meredeken felfelé ívelő grafikonnal áb­rázolható. szemben a lakos­ság növekedésének viszony­lagos állandóságával. a nyugdíjas korú népesség szé-' mának rohamos gyarapodá­sa viszont jelzi a gondozási, ápolási, sőt betegség megelő­ző munka iránti Igényt Ami gond: jelenleg az egészség­ügyben 77 százalékos a nők aránya ós ez — a gyest fi­gyelembe véve —, főleg az ápolónők és más szakdolgo­zók kőzött teszi tartóssá a létszámgondokat. Töprengés­re késztet az is, hogy a 29— 34 éves orvosok körében a többség nő. az orvostanhall­gatók között pedig csaknem 60 százalékos a lányok ará­nya. , Ez utal az orvosi pálya bi­zonyos fokú elnőiesedésére és hátrányos következmé­nyeire. Az egészségügyben foglal­koztatott fizikai dolgozók körében a fiatalabb korosz­tályok — a 19—30 év körüli­ek — létszáma máris alacso­nyabb a kívánatosnál. sőt tovább csökken. Már pedig a betegágyak mellé, a beteg­szállításhoz kell a fiatal erő, és nem pótol mindent a kö­zépkorúak. az idősek áldozat­készsége. Hasonló tendenciá­kat rögzít a szolgálati idők megoszlása is: az egészség­ügyben dolgozók ' nagy-nagy többsége 15—25 éve tevé­kenykedik a pályán és lénye­gesen alacsonyabb azoknak a száma, akik néhány éve, vagy egy évtizede szolgálják az egészség védelmét, a gyó­gyítást. Hihetnénk, hogy a megelő­zéssel és a gyógyítással fog­lalkozók egészségesebbek, kevesebb körükben a beteg­állományban levők száma. A feltételezés nem helytálló. A gyógyszerészek körében az átlagosnál magasabb az influenzás megbetegedés (szakmai ártalom!) a veszé­lyeztetett terhesség pedig fő­leg a nővérek, és az altató orvosok körében, valamint az intenzív osztályokon gyako­ribb az országos átlagnál. „Gyógyszerész betegség" az adatok tanúsága szerint több­féle légúti megbetegedés, sőt egynémely idegrendszeri ár­talom is. • Mérlegelés témája volt — és 'a további fejlődéshez is biztató szavakat kapott -r az intézményhálózat gyarapo­dása is. Több mint 7 ezer új gyógyintézeti ágy létesült az elmúlt öt év alatt; ezzel a 10 ezer lakosra jutó ágy­szám a korábbi 85-ről 90 fölé növekedett. Íme szerény mérleg az egészségügy megtett útjáról, az utóbbi öt év fejlődéséről, a gondokról. A fejlesztést már ezeknek az adatoknak az Ismeretében tervezik. kamera szabadsága Sorok a szegedi amatör filmszemléről Jó közepesnek minősíthető a napokbán Szegeden lezaj­lott XI. Dél-alföldi Amatőr­filmszemle színvonala. E ki­jelentés sommásnak minő­síthető volta, sajnos, . az egész magyarországi ama­tőrfiímes mozgalomra is vo­natkoztatható, s e ténvnek igencsak tanulságos vetüle­tei vannak — több szem­pontból is. Az elmúlt 10—12 év alatt köztudomásúlag oly mének­ben emelkedett hazánkban az életszínvonal, hogy bizo­nyos költségesebb hobbik is karnyújtásnyi távolságba kerülhettek szélesebb rete­gek számára. Annyira, hogy például a jócskán anyagi megterhelést jelentő filme­zés amatőrjel is megenged­hették maguknak az igé­nyesebb technikai felszere­lést, így minden korábbinál fejlettebb arzenállal nódol­hattak kedvenc foglalatossá­guknak. Az amatőrfilmezés a leg­szabadabb időtöltések egyi­ke. Azok közül persze, ame­lyek a világról vala<p< ér­demlegeset kívánnak telmu­tatni, s az önájló, aktív al­kotás szükségszerű esztéti­kai-dramaturgiai követelmé­nyeinek is valamiképpen igyekeznek megfelelni. A jelenlegi helyzet legnagyobb paradoxona, hogy a megnó­vekedett technikai lehetősé­gekkel párhuzamosan csök­kent a korábban tapasztal­ható érdeklődés az aktuális társadalmi kérdések iránt. Az okok valószínűleg mesz­szlre vezetnek, mindeneset­re az igényes, kritikus, konstruktív és felelősségtel­jes reakciók a magyar elet s általában a nagyvilág gondjaira — hiánycikknek számítanak. Akárcsak a hu­mor. Melyről, úgy tűnik, azt gondolják amatőrfilmeseink, hogy valamiféle „nem illő" megközelítése jelenségeknek, tényeknek. A fenti gondok a mostani szegedi amatőrfilmszemle kulcskérdései is. A bemuta­tott harminchárom film mindegyike ezt a probléma­kört vetette fel valamelyik oldalról. Ami pedig a szoro­sabb értelemben vett szak­mai színvonalat illeti, a kö­zepes minősítést a vetített filmek alábbi két csoportja Indokolta: a pontosan, isko­lásán, hol kissé elhamarko­dottan, hol kissé nehézke­sen, hol kissé naiv szemlé­lettel forgató, tisztességgel dolgozó filmeseké, akiknek nincsenek különösebb mű­vészi ambíciói. Ennek kö­vetkeztében némi rosszin­dulattal akár dilettánsoknak Is lehetne őket nevezni. Az elnevezés bántó, hiszen nem a filmezés elméleti-techni­kai, hanem a filmnek, mint művészetnek esztétikai jel­lemzőire koncentrál. Ám a tény még tény marad: a dél-alföldi szemlék legfris­sebbikén a résztvevők eme nagy csoportjából csak ígé­retes pillanatokat, mozzana­tokat a jó míves mester né­hány ügyes fogását-fordula­tát dicsérhette a zsűri, az alkotást, mint kerek egészt — nem. A nagyobbik baj a másik „Irányzattal" van: ők mér túllépnek a filmezés „ama­tőrnek" érzett stációin. Az artisztikum Irányába, „mű­vészkedve". Hogy e törek­vés gyakran felesleges mo­dorosságokhoz, funkciótlan, profiutánzó, netán (a formai megoldásokban) nem szószá­tyárkodó, hanem „képszá­tyárkodó", túlburjánzón egy­másra halmozott stílusfi­nomkodásokhoz vezet, azt több film bizonyítja, még a legjobbak közül is. A humá­nus, tiszta szándékú, több helyütt valóban „profi" ri­porteri eszközökkel is dol­gozó Mészégetők, Vági Lász­ló filmje kivált jó példa er­re. Néhány fölösleges ma­nírt elhagyva a közhelyigaz­ság érvényesült volna: a kevesebb — látványban is több lehet. A Háziszőttes, Szabó Gerzson alkotása szintén hasonló gondolato­kat vet föl, azzal a kiegészí­téssel, hogy az aprólékos technikai részletek filmezése is csak akkor lehet igazán jó — ha eredeti megoldások­ra törekszik. Két filmet lehet a már említetteken kívül pozitív példaként leginkább kiemel­ni: Kiss Károly méltán di­csért, nagy érzékenységre valló, képeivel sokszor döb­benetes hatást elérni képes Árvíz utánja és Farda Jó­zsef A tanya című, helyen­ként lírai magasságokat el­érő, hangulatos, szép alkotá­sa. Mindkét mű — a jelzett hiányosságok dacára — út­mutatás is lehet. Egyrészt a társadalmi töltéssel rendel­kező filmek, másrészt az eredetiség kritériumainak megfelelő alkotások szem­pontjából Igen, az amatőrfilmezés a legszabadabb hobbik egyike. A kamerát kedvtelésből ke­zében tartó ember úgy nyit­hat ablakot a világra, aho­gyan akar. Hogyan, miként, mit, mennyire — csak tőle függ. (Pénztárcájától is persze, de itt, úgy látszik. nincs különösebb ok az ag­godalomra: a fesztivál film­jeinek 90 százaléka színes technikával készült. közöt­tük sok olyan, amelynél — kifejezetten a fekete-fehér megoldás kívánkozott vol­na.) A kamera szabadsága a leghőbb vágyat keltheti fel: a kutatás, a kísérletezés, az autonóm keresgélés igényét témában, formai megoldá­sokban, szerkezetben. a megközelítés módszereiben, alkattól, világképtől függő­en. Nagy kár, hogy a már említett két „alapcsoport" között szakadék tátong, A kísérletezők helyén. Pedig igencsak kézenfekvő:- a leg­reálisabb lehetőség ez len­ne. Viszont az amatőrfilme­seknek van mentségük. Nem ls akármilyen. Mert szerve­ződtek ugyan amatőrfilmes klubok szerte az országban, volt ls némi eredménye az Itt végzett munkának — de, hogy a szakmal-szellemi-lár­sadalmi orientációval 'aj van, azt aligha kell bizony­gatni. Ez pedig — nem a fil­mesek hibája. A vázolt kép talán túl sö­tétnek tűnik, ám nem árt ismételten hangsúlyozni: jó közepesnek ítélhető a szín­vonal. Ami laposnak látszó megfogalmazás ugyan — nem rossz, de nem is jó —, viszont arra is bizonyíték: rengeteg kiaknázatlan lehe­tőség lappang csak a látott Békés és Csongrád megyei amatőrfilmesekben is. Csak gazdálkodni kellene jobban e potenciális szakmai és szellemi tőkével, csak bát­rabban kellene „kísérletez­tetni" a kamerás embereket. S hogy az amatőrfilmezés dél-alföldi helyzete. mely teljes mértékben tükrözi az országost, ekképpen körvo­nalazódhatott, számos tanul­sággal örvendeztethet meg bennünket: mindez köszön­hető a szegedi fesztiválnak, e kitűnően megszervezett, a Juhász Gyula Művelődési Központot és klubját gillön dicsérő seregszemlének. S a következő lépéshez már eny­nyi ls bőven elég. Hiszen a kamera — szabad. Domonkos László Búcsú Elismerés Palasovszky Ödöntől Két bárdcsapás G-né jó előre gondolt a szilveszteri kocsonyára. Megszokott hentesüzleté­ben, a Hámán Kató utcá­ban azt tanácsolták neki, szilveszter napján iöijön, addigra kienged a jéggé fa­gyott csülök, láb. farok, fül. Ott is volt 31-én reg­gel sokadmagával. Kivárta sorát, s akkor érte a meg­lepetés, amikor megkérte a fiatal hentest, csapjon már oda kettőt a bárddal, vág­ja föl kisebb darabokra a csülköt. Hogy is képzel ilyet a „kedves vevő", fa­gyott lábat bárdolni, ráadá­sul amikor még jó néhá­nyan várnak sorukra. G.-né elköszönt, otthon áztatgatta forró vízben, majd a kis konyhai fűrész­szel nekilátott. Nem ment az istennek se. a kis szer­szám is eltörött. Néhány órával később visszavitte az immár fölengedett, csülköt, kivárta sorát, s ismét kérte a két bárdcsapást. Ehelyett gunyoros választ kapott, hogy „jöjjön szilveszter után. majd jó apróra föl­daraboljuk." Mit tehetett hát, elment egy másik üz­letbe. a Szivárvány kitérő­höz. ahol készségesen föl­darabolták a kocsonyának valót. Vajon tényleg két bárd­csapásról van szó csupán?! T. L. Barátok, pályatársak, tisz­telők sokasága, a kulturális élet jeles képviselői, s a hoz­zátartozók vettek — ham­vasztás előtt — búcsút a 81 éves korában elhunyt Pala­sovszky ödön írótól, színész­től, rendezőtől hétfőn, teg­nap, a Farkasréti temetőben. Az MSZMP II. kerületi bi­zottsága nevében Halász Ti­bor méltatta az elhunyt élet­útját. Emlékeztetett arra, hogy Palasovszky Ödön te­vékenyen részt vett a balol­dali munkásművelődési ak­ciók szervezésében. A Színházművészeti Szö­vetség és a színművészek képviseletében Cenner Mi­hály színháztörténész idézte a baloldali avantgardista színpadi mozgalmakat elin­dító, s a felszabadulás után a Madách Színházat, majd a Dolgozók Színházát igazgató művész életútját. Garai Gá­bor. a Magyar Írók Szövet­ségének főtitkára az írószö­vetség és a költő társak ne­vében búcsúzott Palasovszky Ödöntől. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugállo­mányba vonulása alkalmá­ból dr. Lévai István szegedi járásbírót, címzetes megyei bírósági bírót a Munka Ér­demrend bronz fokozata ki­tüntetésben részesítette. A kitüntetést dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi ál­lamtitkár adta át hétfőn, tegnap az Igazságügyi Mi­nisztériumban. Maci tankönyvek Országszerte tapasztalják az olvasástanítás új módsze­rének eredményességét. Az úgynevezett globális prog­ram — amelyet évekig kí­sérletként, az utóbbi tanév­ben pedig elfogadott mód­szerként alkalmazták száz iskolában — immár gyakor­lattá válik. Ebben a tanév­ben 640 osztályban, az álta­lános iskolák mintegy 18 százalékában tanítanak e módszer és segédletei: a Maci tankönyvek szerint. Amint az Országos Pedagó­giai Intézetben elmondták: ebben az időszakban térnek át az olvasás tanításáról az írás tanítására. I

Next

/
Thumbnails
Contents